Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)

| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
![]() Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsófics (75588) 14.04.23 07:44:02 | ||
|
Kicsit?XD Azért írtam x-el, mert a nevek is angolok, valamint, itt a Hokán is box-nak írja a ló adatlapján. Belekeveredtem és ezért írtam másként. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.23 10:43:29 | ||
|
Ott x de a fórum helyesíróval viszont ksz. Nézd meg! | |
| zsófics (75588) 14.04.23 11:09:41 | ||
|
Aha, tényleg. | |
| zsófics (75588) 14.04.23 12:55:37 | ||
|
Szerintem x-el fogom írni, nekem valahogy úgy a szimpatikusabb.![]() | |
| -Anna- (56551) 14.04.25 15:27:04 | ||
|
Hűha... azt hiszem, elég sok mindenről lemaradtam. A ciki az, hogy már kb. egy hónapja nem is léptem fel a Hokára, és már nem tudom elolvasni az üziket amiket küldtek nekemO.o
Egyébiránt, folytassam a Lómentést? (uhh, most látom hogy a legutóbbi fejezetet fel se tettem az oldira O.o) Már ha egyáltalán emlékszik rá valaki/érdekel valakit. Üdv: Bogi | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.25 16:55:19 | ||
|
Igen, írd tovább! | |
| csipet2 (7245) 14.04.27 16:48:52 | ||
|
-Anna-:Engem érdekel :) | |
| zsófics (75588) 14.04.27 17:32:48 | ||
|
-Anna-: Írd tovább és rakd be a kövi fejit az oldira, mert itt nem találom. | |
| Dóry98 (52330) 14.04.28 17:01:38 | ||
|
Bogi: Gyerünk, most azonnal ülj le, és írd meg az új fejezetet! Nem tudok várni!! :D | |
| -Anna- (56551) 14.04.28 17:06:03 | ||
|
Ehm... sajnálom, nem biztos, hogy még ma meg tudom írni. De sietek ;) | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.04.29 14:14:06 | ||
|
Tudom, hogy nem ide tartozik, de nem tudtok kritikát írni a történetemre, amit a bármilyen egyéb alkotás témában írok. Megvan a harmadik fejezet! | |
| -Anna- (56551) 14.04.29 18:45:41 | ||
|
18. fejezet: Játszma A felismeréstől megdermedve, mintha tudatom nem akarná, hogy felfogjam a valóságot, önkénytelenül nyújtottam ki a kezem. Egy nagy, kövér esőcsepp pottyant a tenyeremre. Abban a pillanatban megértettem mindent: már átéltem ugyanezt, ugyanakkor, ugyanott. Csak éppen más testében. Vajon mit akar tőlem a sors? Változtassam meg a múltat, vagy páholyból nézzem, ahogy újra megtörténik minden? Az utóbbi gondolatra megborzongtam. - Ábránd! - kiáltottam volna, de csak egy izgatott suttogás fért ki elszorult torkomon. Futva indultam a hang forrása felé, de egy erős kéz megmarkolta a karom és visszarántott. - Lassan a testtel, kisasszony! - hallottam a jól ismert hangot. - Eresszen el! - sziszegtem, mert nem értettem, miért tart vissza. Mielőtt észbekaphattam volna, újra az istálló falánál találtam magam, elzárva minden menekülési lehetőségtől. - Én... én csak... hallottam a nyerítést... Ábránd volt, az a ló, akiről mesélt... az én Ábrándom... Luckas... az a ló meg fogja ölni Fredet! - nem akartam elhinni, hogy Luckas ilyen durván bánik velem. Ennyire nem bízik bennem? A férfi egy darabig némán meredt rám, úgy tűnt, az imént hallottakat latolgatja. - Akárhogy is legyen... nem szabad elhamarkodottan cselekednünk - suttogta. A következő pillanatban, mielőtt bármit is reagálhattam volna, oldalra rántott, ő is mellém lapult és visszatartólag, ökölbe szorított kézzel kinyújtotta előttem a karját. Fél másodperccel később már hallottam is a közeledő lépteket. Magamban fellélegeztem, mert ahol az előbb voltunk, biztos meglátott volna minket. Te jó ég! Honnan tudta...? nem fejeztem be a gondolatot. Ajtó nyílt s csukódott. Kicsivel később Luckas leengedte a karját. - Itt a lehetőség! - suttogta izgatottan. Nem kellett elmagyaráznia, mire gondol. Az istállóajtóhoz osontam és vártam, amíg Luckas bement. Nem tudom, miért bíztam meg benne ennyire, de jó ötletnek tűnt. - Helló, Charles! - köszönt derűsen a másiknak. - Szia Luckas - köszönt vissza Charles kicsit meglepetten. - Nem úgy volt, hogy ma szabadnapot veszel ki? - De, csak gondoltam, kijövök megnézni a lovakat... - beleharaptam a szám szélébe. Most kell improvizálnia, különben az egész megbukik. - Jut eszembe... melyik zablát is használjátok a csikókhoz? - Azt a... izé, nem tudom a nevét... - látszott, hogy a másik - ahhoz képest, hogy lovardában dolgozik - elég keveset ért a lovakhoz. - Talán jobb lenne, ha megmutatnád - hallatszott Luckas hangja. - Rendben - újabb léptek, ezúttal a nyerges ajtaja nyílt. Óvatosan belestem az istállóajtón, meggyőződtem róla, hogy tiszta a levegő, és beléptem. Halk léptekkel a nyerges ajtaja mögé lopakodtam. - Itt van - hallatszott bentről. - Tulajdonképpen mit is akarsz vele? - Semmit - válaszolta Luckas hirtelen, s a következő pillanatban már kint is volt az ajtón. Amilyen gyorsan csak tudtam, bevágtam a nyerges ajtaját. Charles bent rekedt. És nem örült neki. Mindennek elhordta Luckast, már amit hallottam belőle, ugyanis a hangja nagy részét elnyomta a tetőn vadul kopogó eső... - Már nincs sok időnk - mondtam, amikor felfogtam, hogy az eső tulajdonképpen Fred halálának közeledtét jelzi. - Hol van Fred? - Ha jól tudom, még mindig a hátsó istállóknál... pontosan mit akarsz csinálni? - Nem tudom... de akármennyire is gyűlölöm azt az embert, nem hagyhatom, hogy Ábránd megölje! Hívd ki a rendőrséget, addig én kitalálok valamit... Az eső függönyén át, nagyon halkan, alig érzékelhetően szűrődött át a két mondat: - Hogy merted? Te tiszteletlen dög! - mintha a hangok a múltból csengtek volna vissza. De tudtam, nagyon is tudtam, hogy ez a valóság. Amit itt és most meg kell változtatnom. Kirohantam az istállóból, egyenesen ahhoz a karámhoz, ahol jelenleg Ábránd tartózkodott, Freddel egyetemben. Még hallottam valami olyasmit Luckastól, hogy várjak, de nem törődtem vele. Csak futottam, miközben az esőcseppek ostroma bőrig áztatott, de ez sem érdekelt. Tennem kell valamit egyre csak ez zakatolt a fejemben. Amikor már kirajzolódtak előttem a karám körvonalai, láttam, hogy Ábránd bevág a férfi elé. Gyorsan átmásztam a kerítésen, és még mielőtt Ábránd lesújtott volna, a futásból származó lendülettel arrébblöktem Fredet. Fogalmam sincs, miért tettem vagy hogy vártam-e érte bármit is. Ábránd meglepetten nézett rám. Láttam rajta, hogy meg van dermedve, de még korántsem nyugodt le. - Ssss... - csitítgattam a megriadt lovat. - Nem foglak bántani. A barátod vagyok - suttogtam neki, ami úgy tűnt, használt is. Lassanként elszállt belőle a feszültség. Kinyújtottam a kezem és megsimogattam a nyakát. - Ki... ki vagy te? - kérdezte Fred meglepetten, és úgy éreztem, felfogta, mi történt volna, ha nem jövök. - Az most nem fontos - mondtam. Remélem, a rendőrség már úton van gondoltam. Hogyan tartsam itt, amíg kiérnek? Lövés dördült. | |
| -Anna- (56551) 14.04.29 18:46:16 | ||
|
Something‘s getting in the way...*énekel*
Jó olvasást! | |
| szahara (7378) 14.04.29 20:13:34 | ||
|
Sziasztok!
Úgy látszik,hogy csak havonta tudok nektek új rész hozni,de remélem,hogy megérte várnotok. Itt a harmadik fejezet. Kommikat kérek kritikákat fejlődésem érdekében kérek szépen tőletek. =) ![]() | |
| Dóry98 (52330) 14.05.05 17:13:35 | ||
|
Bogi: Nagyon izgalmasan van megírva, szinte végighajtod az olvasót a sorokon! Egyedül a vége nem tetszett: amikor már beleéltem magam a sztoriba, várom a következő fordulatot, vége a fejezetnek. Ááá, hol van már a következő rész?! :D Egyébként nagyon jó a történet “csúcspontja“, és ezt több fejezeten át tudod tartani! Várom már a sztori végét, kíváncsi vagyok! :D
szahara: Ez a rész is nagyon tetszett! Van benne pár elírás, ezek zavaróak tudnak lenni. Kicsit hiányolom a főszereplőből a “lovas“ tulajdonságokat, miközben írod, ne felejtsd el, hogy ő tulajdonképpen egy ló! Persze tudom, hogy ilyenkor emberibb lesz az állat, de akkor is. :) Várom a következő részt! Egyikőtöknek sem teszek szemrehányást a hosszú, hosszú időről, amíg vártam a fejezetet. Megértem, én is csak nagyon lassan tudok írni. :D | |