 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Bogi2001 (22306) 11.12.25 19:12:46 | ||
|
Oké, mindjárt jön a kövi fejezet! | |
| Bogi2001 (22306) 11.12.25 19:35:35 | ||
|
10. fejezet Megint behúzott valami a táskába. Most hagytam magam, nem úgy, mint az első alkalommal. El is estem. Miután feltápászkodtam, alaposan körülnéztem. Sötét volt, egy hatalmas szikla előtt álltam. Kicsit hátrébb léptem. Ijedten vettem észre, hogy pár kődarab gurult le mögöttem egy sötét és mély szakadékba. Nagyot nyeltem. Egyenesen egy sziklapárkányra landoltam. Felnéztem a hatalmas sziklára. A teteje vagy húsz méterrel fölöttem. És a tetején... igen, az ott valami fényes dolog. Ez a kitartás próbája. Lassan, óvatosan kezdtem felkapaszkodni a sziklára. Az alja eléggé lankásnak tűnt. Ha a lankás rész végéig eljutok, majd kitalálom, hogyan tovább. Az első patám fent van... a második is... a harmadik... a negyedik is! A hátsó patáim egy negyed méterre vannak a párkánytól... fél méter... egy egész... két méter! Huh... kezdtem fáradni. Megálltam, hogy szusszanjak egy kicsit. Ekkor következett be a nem várt esemény... csúszni kezdtem lefelé. Kiszámítottam a magasságból és a súlyomból, hogy ezzel a gyorsasággal túlcsúszok a párkányon, ezért a patáimmal biztos támaszt keresve próbáltam lassítani. De már nem lehetett... elkeseredettségemben az előttem elnyúló talajba próbáltam bemélyeszteni a patáimat... Teljes siker! Ez az! A patámmal lyukakat mélyesztettem a talajba, úgy másztam tovább... Végre felértem, a fényes dologhoz. Szintén egy nyeregtáska. Visszanéztem a sziklapárkányra. Nagy utat tettem meg onnan ide! De ekkor valami hátulról letaszított a csúcsról... | |
| Akhal-fan723 (50410) 11.12.25 21:17:11 | ||
|
Kérlek nézzétek meg, rajta vannak az írásaim! Novellák, versek vegyesen!
www.irasaim723.5mp.eu | |
| len (20724) 11.12.25 22:00:51 | ||
|
Bogi2001 nagyon jó!:) | |
| LuckyLuke98 (37288) 11.12.25 22:48:05 | ||
|
na... nem mintha sokszor jutna ilyen az eszembe .de most hogy itt ülök a neveldénél eszembe jutott egy ilyen “vers“ ..de lehet hogy írtó hülyeség 
na ez lenne az : Nem félek,mert van egy lovam. Nem félek,mert van egy lovam, és velem van. Nem félek,mert van egy lovam, ki velem van,és óv engem. Nem félek,mert van egy lovam,és ölelgetem. Nem félek,mert van egy lovam,ki velem van,óv engem,ölelgetem, és szeretem. | |
| LuckyLuke98 (37288) 11.12.25 23:18:43 | ||
|
Azért komikat kérek! :D | |
| Chips (45777) 11.12.26 13:07:09 | ||
|
Sziasztok!
Most, hogy ,,észhez tért“ a gépem, szerintem hamarosan beteszem az első fejezetet a történetemből! LuckyLuke98: szerintem még van tanulnivalód, de valahol el kell kezdeni. Egyébként nem rossz! | |
| Chips (45777) 11.12.26 13:40:49 | ||
|
Egy esős nap Amint Linda kinyitotta szemét, az ablakon kitekintve elhomályosodott utcát látott. Majd a halk kopácsolásra felfigyelt: esik. Zuhog. Az esőcseppek neki-neki verődtek az üvegből készült ablaknak. Linda álmosan kikászálódott az ágyból, majd megigazította a takaróját, hogy ne legyen rá mérges az édesanyja. Mit lehet egy esős napon csinálni? Tette fel a kérdést magában Linda. A tükörben egy kócos hajú, karikás szemű lány nézett vissza rá. Te jó ég! Hogy nézek ki?! Meresztette ki a szemét, miközben a fésűért nyúlt. Nagy nehezen kifésülte kakaóbarna haját, majd felöltözött. A szombati napot mindig jól kezdte, de a mai nap igen szomorkásan kezdődött. Az eső csak kopogtatott Linda szobájának ablakán, a felhők csak gyűltek, gyűltek… - Ebből nem lesz reggeli lovaglás! – mondta a lány, mikor kinézett az utcára. Sóhajtott egyet, majd az ajtó felé indult. Lecammogott a lépcsőn, és a konyhába ment a reggeliéért. - Jó reggelt! – köszöntötte édesanyja, miközben a kenyerét vajazgatta. Miután ezzel kész lett, jól megpakolta paradicsommal, paprikával. Linda kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, miközben egy „Jó reggelt…!”-et mormogott. Kivette a tejet, öntött egy pohárba, tett bele kakaóport, majd megitta. - Egyél is! – szólt rá az édesapja, aki Linda háta mögé keveredett. - Hát te? – kérdezett vissza a lány, gyanakvóan hátranézve édesapjára. - Felkeltem – mondta, majd leült az asztalhoz reggelizni. - Nem vagyok éhes… - motyogta Linda, majd a szobája felé indult. De anyukája utána szólt: - Ne keseredj el! Dragon nem haragszik rád, amiért nem mész hozzá zuhogó esőben. Lehet, hogy holnapra beíratatlak, és elmehetsz. - Na jó, de ma az erdőbe mentünk volna. Lóval… - mondta lehajtott fejjel Linda. - Holnap is elmehettek. Tudja azt Rob, hogy nagyon szeretnél kilovagolni az erdőbe. Szerintem holnapra teszi át. Azt is tudja, hogy Ella is szeretne menni, és most ő is biztos szomorú. Nem lesz semmi baj – nyugtatta meg az apukája Lindát. - Ella már volt terepen a saját lovával. Többször is. Én pedig csak most mentem volna először Dragonnal - mondta szomorkásan a lány. - Nem lesz semmi baj. Menj fel a szobádba, és hívd fel Evát, az edződet, hogy mikor mentek. - Ok… - mormogta Linda, majd felszaladt a szobájába. A polcán ott hevert a telefonja. Bekapcsolta, majd kikereste Eva számát. És felhívta. ~ Szia Eva! ~ Hello, Linda! ~ Remélem, nem én keltettelek fel… ~ Nem, dehogy! Már rég fent vagyok! ~ Csak azt szeretném megkérdezni, hogy mi lesz a mára tervezett tereppel? Elmarad, vagy holnapra teszed? ~ Ezt Rob-bal kell megbeszélned. Szerintem átteszi holnapra, ugyanis négyen megyünk, én, te, Elza, és Rob mind a négyen nagyon szeretnénk kilovagolni az erdőbe. Biztos nem fogja elhalasztani. De mindenesetre megadom a számát ~ majd Eva egy bonyolult számsorozatot mondott, amit Linda leírt egy papírra. ~ Köszi, Eva! ~ Nincs mit! ~ Majd letették a telefont. Linda megkönnyebbült, hogy valószínűleg nem marad el a tereplovaglás. Bepötyögte Rob számát, majd felhívta. ~ Jó reggelt, Rob! ~ Szia Linda! ~ Holnap megyünk terepre, vagy elmarad? ~ Természetesen holnap. Ez az eső nagyon sárossá tenné az ösvényeket, ahol menni fogunk. Semmiképpen nem marad el. ~ Köszönöm, már azon aggódtam, hogy elmarad, és nem mehetek Dragonnal terepre! ~ Nem, nem marad el. Erről szó sem lehet. ~ Köszönöm! Viszont hallásra! ~ Szia Linda! ~ mondta Rob, majd letette. Linda szinte elszállt az örömtől, hogy mehet az ő Dragon nevű Shagya-arab csődörével terepre. Visszatette a telefonját a helyére, majd lesietett reggelizni. Elújságolta, hogy mit mondott Rob. A szülei is örültek a jó hírnek. Linda megevett egy egész vajas kenyeret paradicsommal, és utána még megivott egy pohár hideg tejet. A reggeli után felment a szobájába olvasni a kedvenc könyvét. Délig csak olvasott. A könyvben érdekes dolgok történtek egy beteg lóval, ami egyszer csak meggyógyult. Egy különös energiától. És a ló elindult legyőzni a gonoszt, aki eddig a betegség fogságában tartotta. A lányt csak édesanyja zökkentette ki az olvasásból: - Kész az ebéd! – hallatta. Pedig szegény Linda pont a legizgalmasabb résznél jár, amikor a főhőst elfogja egy gonosz ember, és faggatni kezdi a… Nincs tovább. Linda eddig olvasta, mert már farkaséhes volt. Olvasás közben teljesen megfeledkezett az idő múlásáról. Szó szerint lerohant a lépcsőn, leült az asztalhoz, és már ette is a meleg húslevesét. Ha tetszik, a többit is beteszem! Az eleje nem túl jó, mert azt még régen írtam, de majd lesz jobb is!  | |
| Bogi2001 (22306) 11.12.26 19:14:36 | ||
|
len: köszönöm a komit!
Chips: nagyon klassz, egyetlen egy szépséghibája van az egésznek: én, te, Elza, és Rob. Felsorolásban akárhogy elrendezheted a neveket, lényeg az, hogy az “én“ szócska a végére kerüljön. A “régebben írtam, azért ilyen“ nem mentség erre. Javaslom, hogy mielőtt beteszed a régebben írt részeket, olvasd át. | |
| Chips (45777) 11.12.26 20:23:48 | ||
|
Nem értem, hogy miért pont az ,,én“-nek kell a végére kerülnie... Többször is elolvastam, amit írtál, de szerintem (szerintem!!) így is értelmes a mondat. | |
| len (20724) 11.12.26 20:24:30 | ||
|
Chips folytasd! | |
| LuckyLuke98 (37288) 11.12.26 21:57:00 | ||
|
Chips,nekem tetszik a történet. Folytasd. Amúgy meg köszi a kommentet ,majd valamerre alakulok remélem. | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.26 22:02:36 | ||
|
Chips:Nagyon jó és folytasd:)És amit Bogi írt az hogy, az “én“ szónak a végére kell kerülnie az nem más mint nyelvtan. De amúgy igaza van mert így kell helyesen írni:) | |
| Nanoo (51107) 11.12.26 22:57:53 | ||
|
Hello. Már egy ideje nem írtam folytatást, de végre rászántam magam. A borító is elkészült, de sajnos a gépem szórakozik velem, úgyhogy nem tudom felrakn :(
Akit érdekelnek a régebbi fejezetek, itt megtalálják: mysite.irasai.hu Rocky Hihg Star Farm 5. fejezet Megálltam a csődörkarám előtt, hogy bevárjam Sabrina-t és Mangót. Ahogy a lány mellém ért, kinyitotta a fakerítés nehéz ajtaját és belépett rajta. Én követtem, magam mögött vezetve Gesztenyét, a vasderes mént. Lecsatoltam a vezetőszárat koromfekete kötőfékéről és elengedtem, hadd menjem. Gesztenye megvárta, míg Sabrina is elengedi Mangót, majd bátorítóan beleprüszkölt a hajamba és elügetett társai felé. -Milyen volt? -kérdezte a lány. -Aranyosabb, mint az apám. -feleltem kertelés nélkül. -Ez egyértelmű. -vonta meg a vállát és a távolodó lovak felé pillantott. -Majd hozzászoksz. -Arra várhattok! –sziszegtem -Nem önszántamból jöttem ide, ne várjátok, hogy alkalmazkodjak! -Te tudod! -vonta meg ismét a vállát. -Nekem van egy kis dolgom a városban. Átöltözök és megyek is. 2-3, talán 4 óra is visszajövök, addig elvagy, nem? -Elvagyok. -mondtam és visszaindultunk a ház felé. Apa már nem tartózkodott a házban. Sabrina szerint csak a munkájának él, azaz szinte az egész napját a tenyészfarm körül tölti (ahol számos híres versenylovat tenyésztenek, nem is akármilyen vérvonalból), a hatalmas birtok túloldalán. Oda a diákoknak tilos a belépés. Reméltem, hogy én kivételt képezhetek majd. Persze csak ameddig maradok, merthogy nem fogok sokáig maradni! Kicsit körülnézek, kiélvezem a pár napos angliai levegőt, majd, ha kell tönkreteszek mindent és irány vissza Kanada! Én nem tartozom ide és nem kényszeríthetnek rá, hogy itt maradjak! Nem! Sabrina bement a városba, én pedig egyedül maradtam. Elővettem a Lap Top-m és igyekeztem internet kapcsolatot létesíteni. Körülbelülegy órán keresztül szórakoztam vele mire beláttam, hogy ez a dolog reménytelen. Egyszerűen nem működött a kapcsolat. Ezután fogtam magam, és felfedezőútra indultam. Az udvarra érve észrevettem egy kissebb, színes épületet, melyre hatalmas (műanyag) betűkkel ki volt írva: KLUBB. Hát, igen! A gazdag angliai kölyköknek ennyi tellett a fantáziájukból. Beléptem a zöldre festett ajtón. A helyiség első látásra üresnek tűnt, aztán 2 gyereket is megpillantottam. Az egyik egy lány volt, láthatóan indulni készült és dühös pillantást vetett rám, mintha megsértettem volna. Haja, szénfekete volt arca erősen ki volt festve, világos színű farmershortot és kék fölsőt viselt. A másik egy fiú volt. Egy kis büfészerű pult mögött állt. Enyhén szeplős arca és világos haja volt. Ő elmélyedten bogarászott a telefonjában -ami újnak és drágának tűnt -, vélhetőleg SMS-t írt és rá sem hederített a fekete hajú lányra. -Sziasztok. -köszöntem, A lány válaszra sem méltatva elviharzott mellettem és becsapta maga mögött az ajtót. -Hello. -nézett fel a fiú a telefonjából. Én még erősen a fekete hajú lány után bámultam és csak kis idő után emeltem a tekintetemet a fiúra. -Ennek mi baja volt? -érdeklődtem. -Laura-nak? -kérdezte. -Büntetőmunkát kapott...mint én... -Büntetőmunkát kaptál? -kérdeztem. -Különben itt ülnék? -Nálatok ez a büntetőmunka? -Mindig más, de igen, ez is. -mondta és unottan ásított egyet. -Látom új vagy. Pedig úgy tudtam teltház van. -Mert az is van. -vontam meg a vállamat -Akkor –kezdte óvatosan -te vagy Godwin másik lánya? Sabrina testvére? –meghökkenve vett szemügyre. Én bólintottam és beljebb léptem az ajtóból. –Részvét. -Miért? -Hát, az apádért. –hunyorgott. –Kiállhatatlan alak. -Ebben tökéletesen igazad van. –sóhajtottam. -De nem hasonlítasz rá. -Még szerencse. –sóhajtottam. –Még csak az hiányozna, hogy olyan legyek, mint ő. Még beljebb léptem és körülnéztem. Számos kis asztal és szék volt kipakolva. A helyiség falain különböző faliújságok helyezkedtek el. A jobb oldali faliújságra számos szalag volt kitűzve és észrevettem egy átlátszó üvegű szekrényt, amibe a kupákat helyezték el. Egyenként szemügyre vettem őket, a legtöbbje arany volt. Észre sem vettem, hogy a szeplős fiú mellém lépett. -Tetszenek, mi? Azt ott, én nyertem. –mutatott rá büszkén egy kisebb 1. helyezésre utaló kupára. –Még tavaly. -Az szép. –motyogtam. –Régen én is nyertem versenyeket. -Sam Elsey. –Adriana Godwin. –ráztam meg a kezét. Lécci komikat =)) | |
| Nanoo (51107) 11.12.26 23:04:33 | ||
|
Bogi2001 nekem tetszik, csak az a baj, h nem olvastam a régebbi fejezeteket.
Chips: jó, de ez a mondatod elég vicces lett: “Az esőcseppek neki-neki verődtek az üvegből készültablaknak.“ azt hittem fából van xDD | |
(aktuális oldal: [ 37 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
