 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Akhal-fan723 (50410) 11.12.29 19:07:32 | ||
|
Dalmi2011: kicsit hosszú animáció, de jó lett!
Egyébként, szeretnék tanácsot adni Sötét Hajnalnak, s a gazdáinak: ne engedjék újra versenyezni Hajnalt, mert még a végén megint elesik, és akkor SOHA nem fog lábra állni! ;D | |
| hancsi1000 (50548) 11.12.29 19:13:49 | ||
|
Akal-fan:Ez nem maga a történet akart lenni szerintem hanem egy kissebb bevezető:)
Dalmi:Nagyon jól hangzik (persze ha meggyógyul a paci:D)!!!Kezd el!!! | |
| Dalmi2011 (48217) 11.12.30 07:44:31 | ||
|
Itt van egy történet!Léci mondjátok el a véleményeteket és mondjátok meg, hogy folytassam-e a regényt!
 | |
| Zsebi (4537) 11.12.30 11:39:03 | ||
|
Dalmi 2011: jó. Bár hasonlit az enyémre :P | |
| Zsebi (4537) 11.12.30 11:40:25 | ||
|
Ez az új regényem első fejezete:
Musztáng napló A musztáng vad, elkóborolt, megszelídíthetetlen ló amely a pusztákon vágtázik. Legalább is vágtázott. Amíg nem jöttek az emberek… 1. - Víz! –nyihogta Deny. - Víz! –nyihogta még egyszer mert látta, hogy nem hisszük el. - Az nem lehet! –nyihogta halkan Ano. - De igaz. Mégis csak ihatunk! –nyihogtam én Lotus. Én vagyok az ’alfa hím’ a mén és a ’vezető’. - Gyertek inni! Víz! –nyihogta a ménesnek akik egyszer csak vágtába zodultak oda. A szabályokat azért betartották. Én ittam először és csak utána jöttek ők. Mindenki ivott. Sokat vándoroltunk, nem csoda ha elfáradtak. Hidegebb helyen laktunk. Ez a hely nagyon meleg. Vizet is alig találtunk. Most, hogy végre ittunk lepihenhetünk, és egy kicsit akár legelhetünk is. - Most mi lesz? – nyihogta halkan Deny miközben Lotus mellé állt. – Mit fogunk csinálni? - Nem tudom. Lehet, hogy itt maradunk. –válaszolta neki. - Tényleg? És egyáltalán hol vagyunk? - Nem tudom! - Meg fogunk sülni! - Jobb mintha megfagynánk! Elegem van, hogy ott minden télen éhezünk és fázunk! Jobb hogyha telente idejövünk és nyaranta vissza! - De én nem bírom! Öreg vagyok már és nem bírok ennyit vándorolni! - De anyu! Képtelenek vagyunk! - És miért nem keresünk egy új helyet? Ahol mindig jó az idő? - Hol? Deny elügetett legelni. Szép deres kanca volt egyetlen csikója Lotus volt. Aki most a ménest vezeti ami 12 lóból állt. Lotus nagyon szép fekete mén volt egy hókával a fején. Hosszú négy láb keselye volt. Mindenki fölnézett rá. Ano pedig egy aranyos kis méncsikó volt. Már 3 éves kis pej csikó. Mindig is kedves volt, na meg vicces. - Mi ez? – kérdezte Lotus. - Mi csoda? –érdeklődött Deny. - Patadobogás! Egy másik ménes? | |
| Zsebi (4537) 11.12.30 13:52:03 | ||
|
6. fejezetből egy kis részlet:
...Kivitte a lovakat a legelőre. Persze Eldoraldot nem. Nagy nap a mai! Ma lesz a műtét. Grace gyors tempóba a boksz felé ment mikor felsikított: - Ne! Anya gyere gyorsan!... | |
| lovasíjjász (41190) 11.12.30 15:38:21 | ||
|
Zsebi: Kicsit sok a szóismétlés. | |
| lovasíjjász (41190) 11.12.30 15:43:29 | ||
|
na meg kicsit zavaros. Lutus először E/1-ben jelenik meg, de a végére márE/3-ban írod | |
| Chips (45777) 11.12.30 15:48:46 | ||
|
Dalmi2011: szerintem tök jó lesz! Engem érdekel! Kezdd el! :) | |
| Zsebi (4537) 11.12.30 16:26:35 | ||
|
lovasíjász: az azért van dölt betűvel mert azt Lotus gondolja :) | |
| Bogi2001 (22306) 11.12.30 18:11:04 | ||
|
Na jó, talán még írok egy fejezetet. | |
| Bogi2001 (22306) 11.12.30 19:33:29 | ||
|
11. fejezet Ezúttal nem hagytam magam elesni. Tudtam, hogy ez az erő próbája. De mi ez? Egy karámban voltam! Mit keresek én itt? Éjszaka volt, alig láttam valamit. De az biztos, hogy többet, mint egy ember. - Segítség! Segítség! - hallottam egy segélykérő nyerítést a hátam mögül. Végre egy valóságos hang! Már hiányoltam. Megfordultam. Egy lovat láttam, de uramisten, mi van rajta? Egy hatalmas szikla! - Hogy került rád az a szikla? - kérdeztem, közben óvatosan haladtam felé. - A vihar volt. De most segíts, nem sokáig bírom ki ezzel a sziklával a hátamon! - Oké, várj egy kicsit. Végre odaértem. Most vettem csak észre, hogy a táj eléggé viharvert: letört fatörzsek, gyökerestül kiforgatott fák, távolabb egy beszakadt tetejű pajta kiáltott segítségért, és a karám kapuja szét van rombolva. De most ezzel mind nem törődtem. Itt egy ló, most neki van szüksége a segítségemre. A szikla nagy volt, akkora, mint egy shire, de legalább gömbölyű. Két lábra emelkedve támaszkodtam neki két elülső lábammal a sziklának, majd meglöktem. A terv bevált, ugyanis a szikla gurulni kezdett. Ezt a műveletet addig ismételgettem, amíg az egész szikla le nem került a lóról. A ló lassan felállt, majd megszólalt: - Megmentetted az életem, hálával tartozom neked. Egyébként a nevem Gray. A gazdám elment nyaralni, és a szomszédra bízott engem. De tudod, a szomszéd nagyon kegyetlen, nem adott sem inni, sem enni, egyszerűen kicsapott a legelőre. Megjegyzem, itt alig van fű. Az itató is üresen áll. Lesoványodtam, mint látod, a torkomat mardossa a szomjúság, legyengültem. Ezért nem tudtam elmenekülni, amikor észrevettem, hogy jön a szikla. Nagyon megrémültem, amikor rámesett. Aztán elvonult a vihar, és jöttél te. Még egyszer köszönöm, hogy megmentetted az életemet - itt megakadt. Láttam rajta, hogy majd összeesik, annyira rosszul van. - Hozok neked ételt és vizet, csak mondd meg, hogy hol van - mondtam. Nagyon sajnáltam szegényt. - Ott van a pajtában. Légy óvatos! - az utolsó szót csak nagyon halkan hallottam, mert már galoppoztam is a pajtába. Odabent sötétebb volt, de azért láttam valamit. A mi pajtánkban oldalt van egy kapcsoló, amitől nappali világosság lesz. Sokáig tapogattam az orromon lévő szőrökkel. Olyan érzékeny, hogy még egy hangyát is simán kitapogatok vele. De most cserbenhagyott. Végül utolsó kétségbeesésemben megtaláltam a kapcsolót. Orrommal óvatosan megnyomtam. Teljes siker! Jobb oldalt zabbal csordultig teletömött zsákok, baloldalt egy önitató. Az önitató elhelyezkedését eléggé furcsáltam, de nem törődtem vele. A zaboszsákok mellett egy-egy dobozka, a gazdáim mérőnek nevezik. Ezzel mérik ki a takarmányadagunkat. Felvettem egyet, a szájamba fogva a fogóját. Merítettem vele egy kicsit. A mérő oldalán szerencsére nem számok voltam, mint a gazdáimén, hanem képek. A legalsó kép egy kiéhezett, már-már csontváz-ló képe, a középső egy kicsit jobban nézett ki, a legfelső egy izmos, egészséges ló volt. Megráztam egy kicsit, hogy eloszlassam a zabot. A teteje a legalsó lónál volt. Ez kell Graynek! Sokáig éheztették. A zab mellé tettem még egy kis répát és almát is. A vitamin soha nem árt! Most jöhet a víz. Odatartottam egy vödröt az önitatóhoz, és teletöltöttem. Ám találkoztam még egy problémával: hogyan vigyem el ezeket Graynek? Végül, mivel más megoldást nem találtam, az orromra vettem a vödör fogóját, számba a mérőét, és óvatosan egyensúlyozva vittem Graynek. Mikor odaértem, nem mert hálálkodni: - Ó, hogyan tudnám ezt meghálálni? - Úgy, hogy eljössz velem. Egyedül vagyok, kéne egy társ. - Örömmel! - Oké, akkor most egyél és igyál, de ne lássak meg egyetlen zabszemet vagy vízcseppet sem! Evett és ivott, mint egy gép, olyan gyorsan tűnt el a zab, alma, répa, víz. - Indulhatunk! - mondta, miután befejezte. Egy nagy villanás, és... Gray sehol! Viszont ott egy nyeregtáska a helyén. Kíváncsian dugtam bele a fejem... | |
| Bogi2001 (22306) 11.12.30 19:34:48 | ||
|
Huh... ez a fejezet hosszúra sikeredett a többihez képest. Kitettem magamért | |
| len (20724) 11.12.30 19:46:06 | ||
|
Bogi2001:Ez aztán tényleg hosszú lett!De nagyon jó!Várom a folytatást! | |
| Zsebi (4537) 11.12.31 11:12:43 | ||
|
6 . Grace miután fölkelt felkapta a ruháját és lement az istállóhoz. - Még csak most kellt fel a Nap. –gondolta Kivitte a lovakat a legelőre. Persze Eldoraldot nem. Nagy nap a mai! Ma lesz a műtét. Grace gyors tempóba a boksz felé ment mikor felsikított: - Ne! Anya gyere gyorsan! Olga kinézett az ablakon de nem látott semmit: - Mi történt? –kérdezte. - Nagy baj van! –kiabálta Grace. John és Olga lerohantak. Olga majdnem sírva fakadt mikor meglátta Eldoraldot. Ott feküdt a földön tehetetlenül. - Valószínű enni próbált mikor kieshetett a hevederből. –közölte Olga. - Nem lehetne előbb műteni? –kérdezte John. - De. Fölveszem a ruhámat. Ti addig próbáljátok bevinni! –mondta Olga. - Rendben. –mondta Grace miközben a könnyeit törölgette. Grace és John meg próbálták meg lökni az oldalát Eldoraldonak aki egyszer csak föl állt. Grace rárakta a kötőféket. Eldoraldonak a jobb első lába fájt így jobb oldalra akart dőlni. Grace vezette és John pedig tartotta jobb oldalt. 5 percbe telt mire a 20 métert megtették. - Jó. Hozd ide! –mondta Olga. Grace próbálta lefektetni de nem kellett.Le is lefeküdt. Olga altatót adott Eldoraldonak. Grace ráhajolt és ezt suttogta: - Sikerülni fog! Olga aztán kiküldte a többieket és egy hosszú műtétbe kezdett. 3 óra múlva Grace az ajtó előtt állt és várt. Előbb Olga azt mondta, hogy már csak föl kell kelnie. De ez 20 perccel ez előtt volt. Grace már a legrosszabbra gondolt. Nagyon aggódott érte. Egyszer csak nyitódott az ajtó. | |
(aktuális oldal: [ 40 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
