Switch to English Hírek Rólunk
Nick: Jelszó:
Lónevelde
Az összes üzenet megtekintése

Fórum - Alkotók Kuckója

 » Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 1198  

Nem lovas irományok (versek, novellák...)







  galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17    
galopp4000

Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/


  Rubyn (101091) 18.08.22 17:57:24    
Rubyn

<3

  Bogger2001 (88589) 18.08.25 17:04:53    
Bogger2001

Heyya.
Hát... így, hogy szeretnék a Fekete Holdon (meg sok minden máson) dolgozni, eléggé hezitáltam, hogy folytassam-e/publikáljam-e egyáltalán ezt a sztori ötletet. Berakom ide a bevezetőt, hátha olvasná valaki :)

A kettős életet élő Angelica Spear úgy gondolja, hétköznapjai nem is lehetnének ennél mozgalmasabbak – nappal átlagos diáklány, éjjel mitikus szörnyekre vadászik. Ám ekkor feltűnik Catherine, aki összemossa a határt a világok között. Ráadásul az Angelica számára eddig oly biztosnak tűnő Vezéri pozíció is kétessé válik, s miközben sötét titkok kerülnek napvilágra, rá kell jönnie, hogy valaki más miatt is aggódniuk kellene…

Mancsot fel, akit érdekelne.


  Deliora (41666) 18.10.08 13:10:35    
Deliora

Hyhy :)

Már jó régen jártam erre, de Bogi, ez engem naaaagyon érdekelne.


  Rubyn (101091) 18.12.16 10:35:27    
Rubyn

Sziasztok! Téli szünetben tervezek hozni pár novellát, remélem kicsit felpörög időközben a fórum. :) Valaki valami íróversenyt nem szándékozik tervezni?

  Kaze-chan (88942) 18.12.20 17:29:34    
Kaze-chan

Íróverseny!

Téma: szabadon választható
Terjedelem: maximum 14 500 karakter (kb. 3 fórumos hozzászólás)
A történetbe beleszövendő mondat: "Akkor sem adom fel!"

Nevezési határidő: nincs
Beküldési határidő: 2019. 02. 10.

Nyeremények:
III. hely: 300 000 zsz, 500 alapanyag
II. hely: 400 000 zsz, 500 alapanyag
I. hely: 1 kredit, 500 000 zsz, 500 alapanyag

A történeteket a megfelelő írós topicba várom! A történetnek legyen címe, és jelezzétek az első hozzászólásban, hogy a versenyre neveztek vele.
Egy ember többször is írhat, de helyezést csak egyszer érhet el egy kategórián belül.
Egyelőre egy kategória van (lovas és nem lovas), ha mindkét topicban összegyűlik 3-3 versenyző, akkor két kategóriát hozok létre.


  Rubyn (101091) 18.12.30 14:18:20    
Rubyn

Majd jelentkezek a versenyre is valamivel, de előbb hoztam egy kis prológust egy jövendőbeli történetemhez.

Ha egy fiú sír, akkor gyáva vagy a saját neméhez vonzódik. Viszont manapság, ha az egyik érvényesül, abból automatikusan következik a másik is. Tehát Richmond egy középiskolájának egyik tizedikes osztálya csupa-csupa gyáva melegből állt, na meg persze Ellie Carpenterből.

Furcsa egy közösség volt ez. Huszonnégy fiú, egy lány. A szomszédos osztályok nőnemű diákjai sajnálatukat fejezték ki Ellie Carpenter iránt, hogy ennyi sok pasi társaságát kellett elviselnie. Természetesen ez mind csak hazugság volt, legbelül borzalmasan irigyek voltak társukra, amiért ilyen nagy volt számára a választék, másrészről úgy elkényeztették, mint egy királynőt. Csoda, hogy a lépcsőn nem cipelték fel, miközben csokoládéval kínálták és a kedvenc számait játszották le újra és újra.

Na de miért is sírt azon a délelőttön huszonnégy fiú? Az ok maga Ellie volt.
Időnként furcsán viselkedett a lány, aminek eleinte nem tulajdonított senki sem különösebb figyelmet, elvégre ki tudja mik játszódnak le egy olyan lány fejében, akit ennyi fiú körbevesz? Ellie valamikor a méhkirálynőt játszotta, néha pedig keményebb volt, mint egy katona. Ha kérdezték, ki a legjobb barátja, kit kedvel vagy nem kedvel az osztályból, mindig más válaszokat adott. Egy különös oknál fogva nem bízott meg senkiben, sem osztálytársaiban, sem a tanárokban, de még a többi lányban sem.

Egy napon különös dolog történt. A folyosó padlója teli volt szórva papírokkal, amiken az alábbi felirat állt:

„Tudod hol tölti az estéit Ellie Carpenter?”


  Rubyn (101091) 18.12.30 14:21:30    
Rubyn

Ejnye, az a fránya szóismétlés. Éreztem én itt, hogy valami nem stimmel a végén. :D

  nyafimaci (31923) 18.12.30 17:19:29    
nyafimaci

Rubyn lesz folytatása a történetednek?


  Rubyn (101091) 18.12.30 18:19:22    
Rubyn

Tervezem. :)

  nyafimaci (31923) 18.12.31 04:59:52    
nyafimaci

De jó, várom


  Bogger2001 (88589) 19.02.01 20:36:18    
Bogger2001

Hmm.... ami azt illeti, én még mindig írogatok magamnak, de ha ennyire kong a Fórum akkor már fel is dobhatom ezt az izét ide. Legalább megnézi valaki, ha azt látja hogy van új fórum üzenet, lol.

Újhold

Csurran a vér
Cseppen a víz
A Hold fénye
Holtat idéz


Védtelen voltam. Kiszolgáltatott.
Összeszorítottam a fogaimat, és imádkoztam, hogy élve kerüljek ki a dologból. Már állni is alig bírtam, a szám szélén egy vércsík csurdogált. Kifújtam a levegőt, és egy mozdulattal letöröltem. Kihívóan néztem ellenfelem szemébe.
- Igazán feladhatnád – villantott meg egy fölényes mosolyt a fiú. Egy fejjel magasabb volt nálam. – Úgyis elvesszük, amit akarunk. Nem egyszerűbb harc nélkül odaadni?
Válaszul a lába elé köptem. – Férgek. Nem lennék jobb nálatok, ha behódolnék.
- Azt hiszem, nem érted – ciccegett. – Nincs más választásod, új fiú.
Hirtelen elmosolyodtam, mintha most jutott volna valami vicces az eszembe. – Nem-e? Akkor ezt figyeld! – emeltem fel a hangom, mely így kiáltásba torkollott. Lehajoltam, az egyik kezemmel a táskámat, másikkal egy adag földet megragadva. Utóbbit a fiú szemébe dobtam, majd kereket oldottam.
A társai üldözőbe vettek.
Egy kanyar erre, egy kanyar arra. Felhúzódzkodtam egy falra, onnan egy garázstetőre, egy másik házra, majd újra le.
Kifulladva dőltem neki egy téglafalnak, majd lassan lecsúsztam ülőhelyzetbe. Először a táskám tartalmát ellenőriztem. Minden a helyén volt.
Csak aztán néztem át tüzetesebben a sérüléseimet. Az állam sajgott, a kezeim úgyszintén. A törzsemre mért ütések azonban meglepő módon nem fájtak annyira, mint számítottam volna rá.
- Ezt is túléltem, Anya – vetettem hátra a fejemet, hátamat a falnak támasztva. Légzésem lassan visszaállt normálisra.
Kinyitottam a szemem. A Hold egy egészen vékony C betűt formált az égen.
- Mindig is azt mondtad, az Újhold új dolgokat hoz. Talán az én életemben is beáll majd valami változás? Remélem, jobbra fordulnak a dolgok – mosolyodtam el.
Csendes mosoly volt ez, szívből jövő és fájdalmas. Anyámnak rengeteg története volt a Holdról. Sokan mondták, hogy talán túl sok is, de szerettem hallgatni. Az anyjáról is voltak történetei, aki állítólag egy elszigetelt, nomád törzsben élte életét, egészen addig, amíg nagyapám meg nem szöktette. Később nagyanyám ki akarta engesztelni a törzset azzal, hogy anyámat beházasítja, de ő meg apámmal szökött el.
- Talán a vérünkben van a kalandvágy – emeltem újra a tekintetem az égre. – Én sem engedelmeskedem másoknak. És láthatod – horkantam fel -, most itt vagyok összeverve.
- Ámbátor – hajtottam le a fejem eltűnődve. Fekete hajam az arcomba hullt. – Rosszabb is lehetett volna.
Vettem egy mély lélegzetet. – Köszönöm, hogy vigyázol rám, Anya. Nem fogok csalódást okozni.
A kis monológom, melyet minden este lefolytattam a Holddal, nagyban segített, hogy fel tudjam dolgozni anyám halálát. Megadta az érzést, hogy még mindig mellettem van, és ez nekem pont elég volt ahhoz, hogy emelt fővel nézzek szembe a nap kihívásaival.
Hiányzott. Elképesztően hiányzott.
Pár pillanatig még hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a szomorúság, majd arcul csaptam magam. Egyébként is sajgó állkapcsom nem köszönte meg a gesztust.
Felálltam és megráztam magam. Nem szabad szomorkodni, cselekedni kell. Elfogadni a körülményeket, mérlegelni a helyzetet, megoldani az előttem álló problémákat.
Például, hogy hogyan jutok haza.
Egy sóhaj kíséretében feldobtam a táskám a vállamra, és elindultam egy véletlenszerű irányba. Csak remélni mertem, hogy egy forgalmasabb úton kötök ki, ahol már tudok tájékozódni.
Apámmal nemrég költöztünk ide, miután már anyagilag képtelenek voltunk fenntartani a nagyvárosi életszínvonalat. Abból, ami megmaradt, csupán egy kisebb zugot tudtunk venni itt, az ország legeldugottabb helyén, de a költözés mintha felvidította volna apámat. Ezért igyekeztem minél hamarabb hozzászokni az új életemhez.
Először minden könnyen ment. Összehaverkodtam négy sráccal, jó jegyeket szereztem az iskolában, bevásároltam és vezettem a háztartást, hogy minél inkább apám segítségére legyek. Azonban a fiúk rossz szemmel nézték, hogy nem vagyok hajlandó részt venni a csínytevéseikben, így hamar ellenem fordultak. Újabban már azért is összevertek, hogy ellophassák az élelmiszert, amit otthonra vettem. Szerencsére ez ma nem történt meg, így nem kell magyarázkodnom.
Azonban az eset miatt eléggé visszahúzódó kezdtem lenni, hiszen nem láttam senkit, aki segíthetne. A tanárok süketnek és vaknak tettették magukat, ha a négy fiúról volt szó. Én pedig egyre kevésbé törtem magam az órákon, ez sajnos meg is látszott a jegyeimen.

*(folyt. köv.)


  Bogger2001 (88589) 19.02.01 20:37:21    
Bogger2001

*
Nem mintha nem kavarogna mindenféle gondolat egyébként is a fejemben, mióta anyám meghalt. Nem szeretek belegondolni, de valahol a világon valaki képes volt arra, hogy kioltsa egy ilyen életvidám nő életét. Sokszor tűnődtem, vajon nem lennénk-e nyugodtabbak, nem fogadnánk-e el hamarabb, ha egy betegség vagy baleset vitte volna el. De kár rágódni azon, mi lett volna ha. Azonban érdemes átgondolni, hova tovább.
A rendőrség nem talált semmit. Habár világos, hogy gyilkosságról volt szó, egy idő után lezárták a nyomozást, mivel nem volt min elindulniuk. Nekem azonban sokkal inkább úgy tűnt, túl sok volt a furcsa és bizarr részlet. Valóban, gyermekfejjel képtelen voltam felfogni, ki akarhatott ártani anyámnak.
Neszezésre figyeltem fel. Egy nyikkanást hallottam a hátam mögül, ám mire odafordultam, egy lelket sem láttam.
Vettem egy mély levegőt. – Ki van ott? – kérdeztem a lehető legbátrabb hangomon.
Valójában tisztában voltam vele, hogy nem bírnék ki még egy harcot. Elmenekülni sincs sok lehetőségem, hiszen nem ismerem a környéket.
Szaggatott lélegzetvételeket hallottam egy, az utcára kitolt szemetes mögül. Vékonyabbak, magasabbak voltak az átlagos zihálásnál, és alacsonyabbról jöttek, mint egy ember magassága. Arra a következtetésre jutottam, hogy egy gyermek vagy egy lány guggolhat ott, arra várva, hogy elmenjek. Ez esetben azonban nincs mitől félnem, sőt: a másik veszélyesebbnek hisz engem önnön magánál.
Megvakartam a fejem búbját. – Izé, nem foglak bántani. Tőlem nem kell félned – próbáltam a lehető legmeggyőzőbb hangomat elővenni. – Most szépen… elindulok a másik irányba és… hazamegyek.
Igen, ám, de merre van a haza? Úgy tűnik, a város egy olyan részére tévedtem, amit nem ismertem még eléggé. Ám megígértem az idegennek, hogy elmegyek. Muszáj volt elindulnom.
Nagyot sóhajtva vetettem fel a fejemet, miközben beszívtam a hűvös, éjszakai levegőt. Próbáltam tudomást sem venni az előbbi találkozásról, ám hamarosan újból puha léptek zaját hallottam a hátam mögül.
Megfordultam, hogy megnézzem az engem követő alakot.
A torkomra forrt a szó. Nem egy ember állt előttem, ahhoz túl halkak is voltak a léptek. Erre azonban mégsem számítottam.
Egy smaragd szempár nézett velem farkasszemet. Az állat bundáján átsütött az utcai lámpák fénye, glóriába vonva őt. Kíváncsian méregetett, ám volt benne valami tartás. Úgy tűnt, bármelyik pillanatban elszaladhat, ha fenyegető mozdulatot teszek.
- Egy… farkas? – kérdeztem meghökkenve. – Mit keresel te itt? – billentettem oldalra a fejem.
Válaszul utánozta a mozdulatomat. A helyzet több volt, mint komikus.
- Mindegy is – sóhajtottam. – Inkább úgy teszek, mintha itt sem lennél, oké? Nem bántalak téged, és te sem bántasz engem – csak remélni mertem, hogy az ilyesmi beválik egy olyan vadállatnál, ami egészen a város belsejéig elmerészkedett. Legbelül megszólalt bennem a vészharang, miszerint ilyen közel csak a veszett állatok jönnek.
- Én most… folytatom az utamat hazafele – fordultam meg végül, ám a szürke bundájú bestia előttem termett. Megtett pár lépést az egyik irányba, majd hátranézett, várva, hogy kövessem őt.
- Azt lesheted – mordultam fel. Toronyiránt indultam meg, s az állat végig követett, megismételve a mutatványt minden megtorpanásomkor.
Végül nagyot sóhajtottam. – Nem fogsz leszállni rólam, igaz? Jól van. Adok neked egy esélyt. De a városból nem vezethetsz ki! – szóltam szigorúan.
Az ezüstös farkas csaholni kezdett. Elgondolkodtam, hogy talán csak egy farkas kinézetű, kalandor kutyával állok szemben. Ez a gondolat jelentősen feloldott, majdhogynem felszabadított. Elvégre, ha így nézzük, társra leltem, aki hozzám hasonló kalandvággyal rendelkezik. Vidám hangulatban követtem az állatot, aki embert megszégyenítő gyorsasággal és kecsességgel mozgott a házak között.
Kezdett ismerőssé válni a környék. Habár nem voltam benne biztos, de úgy éreztem, tudom, hova vezet, még akkor is, ha ez a lehetőség igazán szürreálisnak is ígérkezett.
Kisvártatva lefékeztünk az otthonom előtt. Nyeltem egyet.
- Honnan tudtad, hogy itt lakom? – kérdeztem meglepődve. A nyugodt pillantás, amit válaszul kaptam, valami elképesztő bölcsességet sejtetett. Úgy éreztem, ha valahogyan el is mondhatná, akkor sem érteném meg.
- Köszönöm – mondtam végül. Megtettem pár tétova lépést előre. Haboztam, el akartam mondani neki, hogy elképesztő élmény volt, hogy remélem, viszont láthatom.
Megfordultam, de a farkas már nem volt ott.


  nyafimaci (31923) 19.02.05 09:39:26    
nyafimaci

Bogger lesz folytatás?


  Bogger2001 (88589) 19.02.06 19:55:36    
Bogger2001

nyafimaci: igen. Sőt! Tervezem végigvinni a történetet. Csak motiváció kellene hozzá, meg kritikus olvasók...

  Kaze-chan (88942) 19.02.07 22:17:21    
Kaze-chan

Rubyn:
Az szuper lenne! :D Addig egy kis kritika, hátha ad egy kis extra lendületet egy versenyes íráshoz. (Vagy többhöz! )
Hűha! Az elején kissé felvontam a szemöldököm, nem igazán értettem a kijelentést. Aztán elkezdtem megmosolyogni a leírtakat, utána meg - kicsit belegondolva abba is, hogy milyen írásokat szoktál feltenni - megborzongtam. :O
Nagyon durva, milyen jól tudsz játszani ezekkel a hatásokkal. Komolyan! Le a kalappal előtted! :D
Nagyon remélem, minél hamarabb olvashatjuk magát a történetet is. Úgy is ideje visszaszoknom ide, kérlek segíts benne!

Bogger: Ez a segítségkérés neked is szól! :D
A kritikus olvasókról majd én gondoskodom, (Iderugdosom majd Deliorát is. és magamat is a székhez szegezem) motivációval nem tudom hogyan szolgálhatnék, de ha megmondod, igyekszem szerezni Neked.
Nagyon várom a folytatást!
Egy két gyors kérdésem viszont lenne. Jól értelmezem, hogy a karaktered most egy fiú? Mert ez nem teljesen tiszta nekem így elsőre. (De lehet csak én vagyok most túl fáradt ehhez.)
A másik kérdés: Mit jelent a nemrég? 2-3 hónap, pár hét... stb. A történések alapján inkább az előbbit mondanám, de a "nemrég" - lehet ez már nagyon kötözködés - számomra csak pár hetet jelent.
A‘sszem ennyi lenne mára. :D
Ugye nevezel a versenyre valami jó kis irománnyal te is? :D



(aktuális oldal: [ 75 ], összes oldal: 80, Hozzászólások: 1198)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80]



lónevelde információk