Switch to English Hírek Rólunk
Nick: Jelszó:
Lónevelde
Az összes üzenet megtekintése

Fórum - Alkotók Kuckója

 » Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 1198  

Nem lovas irományok (versek, novellák...)







  galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17    
galopp4000

Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/


  Bogger2001 (88589) 19.02.07 23:18:45    
Bogger2001

Kaze-chan: Ez az első olyan sztorim, ahol *dobpergés* fiú a főszereplő. xD Már találkoztál vele az egyik írásomban, de nem spoilerezem le, hogy kiről van szó (bár így már ki tudod találni) A nemrégről meg jól spekulálsz, ezt próbáltam azzal érzékeltetni hogy a srácok új fiúnak hívják főhősünket. Lehet később sokat kell keresgélni a szövegben egy-egy elejtett infóért, de a fontosabbak úgyis ki fogják ütni a szemed, megígérem :) a Fekete Hold 3. fejezetéhez képest ez egy nagy fejlődési cél, hogy jól adagoljam az infókat.
És milyen verseny? I mean, terveztem nevezni, de ha jól láttam, hamarosan határidő (és egyébként sem szeretem a határidőket xd)

Annak viszont kifejezetten örülök, hogy visszatért a Mecénásunk :) mostantól ez lesz az új rangod xdd Mecénás (kami)Kaze :)) (oké, elragadtattam magam, bocsi )


  Deliora (41666) 19.02.08 08:50:28    
Deliora

Én is érkezem majd kritikákkal mindenféleképen. Addig nem akartam ide írni, de ehhez a beszélgetéshez muszáj lesz hozzászólnom... Szóval Kaze iderugdusol mi??? Nem is tudom ki mondta, hogy ha feljövök és felteszem az írásomat, akkor mondjam már azt is, hogy valamikor majd hoznál kritikákat... csak szerencséd volt, hogy tegnap nem fejeztem be

Ami pedig a versenyt illeti. Bogger én is csak holnap, vagy vasárnap hozom majd xD elkezdtem tegnap, de nem nagyon haladtam vele, itthon meg nincs netem, szóval csak az albiba tudom majd felrakni. Ha ezzel végeztem jövök kritikákkal is, aztán nekiállok ez alatt a félév alatt megírni egy jóóóó nagy részt a már évek óta készülő történetemből. Tudom, tudom Kaze, először a befejezés volt a cél, de ezt nem merem kijelenteni, látva milyen szar az órarendem xD

Rubyn, remélem te is hozol majd nekünk egy jó kis írást :D olyan szívesen olvasnék már. A drágalátós versenyszervezőnk mostanában teljesen el van veszve ezen a téren... lassan már azt sem tudja, mi az az írás

Szóval jelentkezem hamarosan ;) Am Bogger, tetszik az elnevezés


  Deliora (41666) 19.02.09 15:41:32    
Deliora

Sziasztok :D

Itt is lennék a versenyre színt irományommal. Tegnap este fejeztem be végül, szóval már most fel tudom rakni. Mondjuk, azt hozzá kell tennem, enyhén bajba kerültem a karakterszámokkal xD Ha minden igaz, jelenleg 14.483 karakteres, tehát úgy 500at sikeresen lefaragtam belőle xD Jó olvasást és várom rá a hideg-meleg kritikákat. Őszintén tőlem egy kicsit idegen ez a stílus, de azért remélem nem lett olyan nagyon vészes xD

A lány és a szerzet

A különös szerzet mozdulatlanul nézte a lába alatt elterülő falut, melynek fényei a sötétben jelzőfényként parázslottak fel. Az utcák elcsendesedtek, s már csupán néhány személy körvonalait tudta kivenni. Mind egyszerű emberek voltak, a maguk jelentéktelen, gyorsan véget érő életével. Mindezek ellenére, a tájból kiveszett minden dinamika. A férfi finom kelméből készült köntöse lágyan, mégis rezzenéstelenül takarta arcát, s alakját, a szélcsend miatt. Minden madár elcsendesült, és olybá tűnt, mintha a folyó is megállt volna örökös áramlásában. A Hold lassan kúszott fel az égre, s ezüstös fénybe fürösztötte a területet, és ezzel egy időben erős árnyékot vont minden élőhöz és élettelenhez. Mindenhez, kivéve a sziklán álló férfihez.
Észlelte az érkező közeledtét, mégsem mozdult. Tudta, az egyetlen olyan személy ő, aki ismeri a kilétét, és minden kétség nélkül szolgálja.
- Uram!
A lány csendes mégis tiszteletteljes hangja túl természetesen, mégis oly’ váratlanul hasított bele a csendbe, ahogy egy villám érkezik a viharos felhőkből. A megszólítottnak nem kellett hátrafordulnia, maga előtt látta a kivételes teremtés vonásait. A harcos hosszú, ezüstös haját számos, aranyozott tűvel feszes és elegáns, ám mégsem túldíszített kontyba fogta. Vörös, néhány helyen fehér levéllel díszített vékony köntösét mellkasa alatt kötötte össze, ezzel látni engedte mellszorítóját, s bő fehér nadrágját. Kezei szorosan teste mellett nyugodtak, s ruhája - lengesége ellenére - a tőle megszokott tökéletes rendezettséggel fedte bőrét. Tekintetét lábujjaira szegezte, miközben enyhén meghajolva állt a férfi mögött. Bőre hibátlansága még jobban kiemelte finom arcvonásait, melyeket folyamatosan szigorú kontroll alatt tartott. Semmilyen érzést nem lehetett róla leolvasni. Néha még ura is azon gondolkodott, vannak-e harcosának egyáltalán érzései a felé irányuló hódolaton kívül.
- Megtaláltam őket. - zengett fel újra a női hang.
Kijelentése változást hozott. Fentről tökéletesen látszott, ahogy alant az árnyékok vészjóslóan megnyúlnak. A szolgáló finoman megemelte fejét, s lopva mesterére pillantott. A férfi körül sötét árnyak gyülekeztek, s türelmetlen remegésbe kezdtek mindaddig, míg az rendbe nem szedte gondolatait. Lenyűgöző, egyben félelmetes látványt keltett az egy pillanat alatt lezajló esemény. A faluban élők nem láttak semmit, ám még ők is érezték az egyre növekvő feszültséget a levegőben.
Mikor a feketébe burkolózó szerzet a nő felé fordult, az automatikusan kiegyenesedett, s annak szemeibe nézett, várva a következő utasítást, hiába tudta pontosan, mi következik. A férfi kék íriszei már szinte izzottak a várakozástól. Düh, vágy, bánat, mind ott égett tekintetében, de legrémisztőbbnek mégis a gyilkos szándékkal vegyülő élvezet tűnt. Látva harcosa változatlan vonásait, száját elégedett mosolyra húzta, majd mély, határozott hangon csupán egyetlen szót formált.
- Indulás!

Miután elhagyták a falut, egy szót sem váltottak. Lovakkal közelítették meg a hatalmas fákkal körbevett erődöt. A nő fejében újra és újra megjelent mestere arca. Bár soha nem rejtegette érzéseit, mégis az aznap esti látvány szokatlanul hevesnek bizonyult. Elmondhatatlanul hosszú ideje kutattak már, és végre karnyújtásnyira kerültek a célhoz, mely oly‘ sokat jelentett gazdájának. Érezte, az idő elteltével a mögötte vágtató férfi egyre nyugtalanabbá válik, erejét egyre kevésbe igyekezett megzabolázni. Amerre csak jártak, minden elcsendesedett, az állatok ösztönösen érezték a veszedelmet, s igyekeztek megbújni előle. Semmi más nem hallatszott, mint az éjfekete hátasok természetellenes ütemű dobbanása.
A fekete köpenyes alakot nem lepte meg a harcos leválása, ahogy a jelenet sem, mikor megérkezett a megbeszélt helyre. Nem hiába nevezte el a lányt Chimeinek. Miután megmentette életét, olyan erők birtokosává tette, mely kiemelte őt az emberek közül, s bár szénfekete haja kifehéredett, senki nem állhatta útját. Tulajdonképpen alig láthatták haláluk előtt. Ha valaki megtekintette a szürkéből harc során vörössé vált szempárt, az egyet jelentett számára a biztos halállal. Bár csak pár perccel később érkezett, mégis megcsonkított testeken, és hatalmas vértócsákon kívül - melyek nagy részét már beitta a talaj - semmi mást nem látott. Egy gyors, pontos vágás végzett mindegyikkel. Az üveges tekintetek mellé riadt vonások társultak. Idejük sem maradt védekezni. A kezdeti elégedettség hamar átváltozott zsörtölődéssé, mikor tudatosult benne, itt nem várja semmilyen meglepetés.


  Deliora (41666) 19.02.09 15:42:52    
Deliora

Az őröket mind egy szálig lefejezték. Még utoljára elégedetten végigmért egy-két testet, majd gondolatai valódi céljuk felé terelődtek. Határozott már-már sietős léptekkel indult el az elcsendesedett épületbe. Emberfeletti sebességgel vizsgálta át az egész létesítményt, és minél többet látott, annál idegesebb lett, s miután az utolsó szobát is üresen találta minden porcikáját elöntötte a düh és az ezzel járó vérszomj.

Utolsó áldozata, az egység bátor, s mással szemben talán tehetséges parancsnoka a lábai előtt hevert remegve, saját izzadságában úszva. Riadt tekintete az életét fenyegető hatalmas, ámbár szokatlan fegyvert figyelte, mely lecsapni készült. Igyekezett minél jobban a falhoz húzódni, de a nő elől nem volt menekvés. Vörösen izzó szemei fagylaló vérszomjjal, s maró undorral tekintettek le az életéért rimánkodó férfira. A harcosnak nem tartott sok idejébe eljutnia eddig, akárhány parancsot is adott beosztottjainak a halálraítélt. Még igyekezett ugyan futni az életéért, azonban gyilkosa megjelenése megbénította. Amint megpillantotta a fehér hajhoz és szokatlan öltözethez párosuló vérvörös, függőlegesen megnyúlt pupillájú szemeket, egy szót sem tudott kinyögni. Eszébe jutottak a tábori történetek, melyeket oly‘ sokszor hallott, egy vörös szellemről, akinek fehér és vörös színben pompázó ruháját áldozatai vére borítja, s különleges fegyvere miatt a Halál Fehér Angyalának nevezik. Most, hogy szembe került vele, nem értette a megnevezésben a logikát. A fekete fegyver látszólag alaktalannak tűnt, mégis úgy szedte áldozatait, ahogy a legélesebb kardok. Sötét árnyak lengték körbe, tulajdonképpen maga a kasza is ezekből állt. Egy hang sem csúszott ki a száján, mikor látta a fegyvert meglendülni. Szemhéját szorosan összeszorítva várta halálát. Azzal nyugtatgatta magát, legalább gyorsan vége lesz. Chimei nem kérdezett tőle semmit, ahogy korábban egyiküktől sem. Abban az állapotban nem is tudott volna. Csak a gyilkolás hajtotta előre. Mesterétől kapott erejével megállíthatatlanul, csendesen tombolt, nem törődve senkivel és semmivel, s pont ezért igyekezett mindig egyedül, előre dolgozni. Hálás volt, amiért a férfi minden kérdés nélkül megértette. Szégyellte előtte, mivé változik. Gondosan rendezett arcvonásait elcsúfította a vérontás utáni vágy és az öröm, s különösen kiélvezte a pillanatot, mikor érezte, miként hatol át fegyvere éle húson és csonton. Begyakorlott mozdulattal, kissé elégedetlenül fejtett ki erőt a lengetéshez, majd tekintetét az undorító prédájára szegezte és várta a tetőpontot, mely hamarosan elérkezni látszott.
- Állj!
Az erélyes parancs háta mögül érkezett. Hatására minden izma megfeszült, s egész teste kővé dermedt. A fekete gyilkoló eszköz hegyét egyetlen hajszál választotta el áldozata bőrétől. Megrémisztette az érkező hang súlyossága. Őszinte, riadt, még mindig vörösen izzó szemekkel fordult gazdája felé, aki épp abban a pillanatban lépett ki az árnyékok közül.
Az ismeretlen hang hatására, a földön, féregként menekülő férfi is körbetekintett. Legelőször az életét fenyegető fegyver keltette fel figyelmét, amely mozdulatlanul nyugodott nyaka mellett. Ahogy végigvezette tekintetét az ijesztő tárgyon, majd támadóján is, annak tekintetét követve hamar megtalálta megmentőjét. Egy magas, fekete köpenyt viselő férfi szakadt ki az árnyékból. Arcát csukja takarta, de még ennek ellenére is tisztán látszódtak kék szemei. Úgy tetszett, mintha fénylettek volna. Bár köpenye nem engedett túl sokat látni, azt mégis hamar megállapította, magasságához erős izomzat is társul. Félelmet keltett benne. Először nem értette miért, de amikor ránézett minden idegszála megfeszült, s ha fel tudott volna állni, minden bizonnyal fülét-farkát behúzva eliszkol. Nemsokára rájött az okára is. A jövevény egyenesen őt nézte, szemeiben gyűlölettel. Laza testtartása és lusta léptei arról tanúskodtak, nem érzi szükségességét, hogy védje magát. De ami legjobban megrémisztette az a körülötte gyülekező különösen baljóslatú, tisztán látható aura. Amint belépett az egész szoba hangulata megváltozott. Kontrasztosabb lett, és minden árnyék oly‘ sötétté vált, mint egy fekete lyuk. Már-már azt várta, mikor nyúl ki felé valami, hogy leragadja a mélybe. Elképzelni sem tudta, ki a megérkező alak, s milyen kapcsolat fűzi az őt megtámadó nőhöz, csak abban lehetett biztos, megmenekült. Egy darabig.
- Nincs itt! - szólalt meg újból a férfi, mikor már közelebb ért.
Kijelentése felkavarta a harcos gondolatait. Enyhe remegés futott végig testén, mihelyst tudatosult benne, hibát követett el. Azonnal leeresztette fegyverét, kezét teste mellé szorította, majd mélyen meghajolt. Tekintetét rezzenéstelenül a padlóra szegezte. A vörös izzás kiveszett íriszéből, helyette újra a kifejezéstelen szürke kapott teret.
- Uram, én... - szakította félbe mondatát, mikor megérezte mestere érintését vállán.


  Deliora (41666) 19.02.09 15:43:46    
Deliora

- Kitűnő munkát végeztél. - hangzott fel a meglepően nyugodt, megértő hang egyetlen pillanatig, hogy helyét egy sokkal sejtelmesebb hangszín vegye át. - Innen átveszem.
Chimei minden ellenkezés nélkül távozott. Magát hibáztatta. Mikor megtalálta az épületet, nem járt pontosan utána célpontjuk hollétének. Azokat az embereket kereste, akik elsajátították azt. Nem jelentett neki sokat feljebbvalója megbocsátása. Feszes léptekkel távozott az árnyékok közé, ahol már nem láthatták, de ő még rálátott az eseményekre.
Eközben a férfi a már teljes testében remegő áldozat elé guggolt, fenyegető közelségbe. Érdeklődve végigmérte, majd egy felszínes, megértő mosolyt villantott. Élvezte áldozata kétségbeesését.
- Bocsásson meg a hölgynek. Nem szerettünk volna ekkora kellemetlenséget okozni.
Bárki kihallhatta a gúnyt, kedves szavai mögött. Direkt fogalmazott kétértelműen. Oly‘ közel jártak a célhoz, s az mégis kicsúszott kezei közül. Minél hamarabb véget akart vetni a várakozásnak, ennek ellenére kíváncsian várta, prédája válaszát, melyet pár másodperces csönd után, meg is kapott.
- K-kicsoda m-m... - bicsaklott meg áldozata hangja, így támadója magához vette a szót.
Harsány, csúfondáros nevetésben tört ki. Percek kellettek neki a lenyugváshoz. Mikor visszatekintett a parancsnokra már egyáltalán nem leplezte valódi szándékát.
- Hát tényleg elfelejtettek. - kacagott fel még egyszer, majd fagyos tekintettel felállt és onnan tekintett megvetően ellenségére. - A katanámat akarom.
A fegyver gondolatára újból heves érzelemroham söpört végig az őt körülvevő árnyakon, melyek a földön kuporgó felé nyúltak, akárha csápok lennének.
- Katana... - értetlenkedett a fenyegetett, majd hirtelen ereiben meghűlt a vér.
Tekintetét a férfira kapta. Nem hitt a saját fülének.
- N-nem, az n... - motyogott, miközben a teste fölött egyre inkább a félelem vette át az irányítást.
- De bizony! Mortifer vagyok, az árnyak és sötét lelkek démona. - villantott egy rövidke, ám annál vérfagylalóbb mosolyt, majd újra közelebb hajolt, s következő mondatát különösen kihangsúlyozta. - Most, hogy ezen is túlestünk, hol van a fegyverem?!
Arca csak pár centi távolságban állt meg ellenfelétől, akit már a hányinger kerülgetett. Szervezetének legerősebb tagjai zárták el több évszázada az előtte álló szörnyeteg erejét fegyverébe, s testét álomba kényszerítették. Azt a küldetést kapta feljebbvalóitól - akik ébredésétől tartottak -, hogy helyezze biztonságba az eszközt, amely akkor már a főhadiszállás felé tartott. Maga sem tudta mitől, de félelme egy pillanatra elszállt, és gyerekes dac vette át helyét. Egyenesen az őt fenyegető démon szemébe nézett, majd saját magát is meglepő bátorsággal szólalt meg.
- Nem árulom el. Szörnyeteg! - köpte a szavakat a férfi arcába, azonban bátorsága hamar elszállt.
A meglepődöttség csupán gyenge színjátékként ült ki ellenfele arcára. Sokkal inkább rémisztő volt, az a mögött nyugvó brutalitás.
- Ezt szomorúan hallom. - húzódott el, s a porban kuporgó féreg már azt hitte gyors halállal menekül a helyzetből, amikor Mortifer hirtelen mozdulattal, kabátjánál fogva közelebb húzta magához, a füléhez hajolt, majd vérfagylalóan a fülébe súgott. - De, tudod... Akkor sem adom fel. - hatalmas, kárörvendő mosolyra húzta száját, és hihetetlen gyorsasággal, ököllel oldalba vágta a férfit, aminek hatására reccsenések hangzottak fel annak bőre alól.

Ezek után másfél óráig kínozta a parancsnokot, még annak ellenére is, az már hamarabb elmondott mindent. Tovább is folytatta volna, ha az nem veszti el eszméletét végül, a fájdalomtól. Bár a nőt többnyire legkevésbé sem érintették meg az ehhez hasonló esetek, most mégis vissza kellett nyelnie a felöklendezett táplálékot. Mortifer kezdésnek a csontokat törte el, szinte mindet, szépen sorban, majd vágásokat ejtett precízen, ügyelve, véletlenül se véreztesse ki áldozatát. Az már ekkor befejezte a hallgatást, s szépen lassan beszélni kezdett. De nem úszhatta meg ennyivel. Főleg az után, ő volt felelős a fegyver eltűnéséért, mely mestere legkedvesebb, és egyben elmaradhatatlan eszközének bizonyult. A férfi erejével, belülről kezdte el felemészteni a már éppen eléggé meggyötört áldozatot. Tüdő, máj, vese, gyomor, ám még mielőtt szívéhez ért volna, a parancsnok elájult. Így is több fájdalmat élt át, mint amit szokásos eszközökkel el lehetett volna érni. Az izzadságban és vérben úszó egyed szenvedésének egy hirtelen, az árnyékból kiemelkedő tüske végzett.
Miután távoztak az épületből a többi már ennél is könnyebbnek bizonyult. Gyorsan beérték a szedett-vedett, vánszorgó társaságot, akik közül mindenki egy perc leforgása alatt kilehelte a lelkét. Mire Chimei végzett, mestere már kezében tartotta kivont katanáját. Bár eddig sem kételkedett erejében, most még ő is hátrébb lépett egy határozatlan lépést. Mortifert különböző torz, fekete alakok lengték körbe.


  Deliora (41666) 19.02.09 15:44:00    
Deliora

Fegyvere a Hold ezüstös fényében feketén csillant, s bár közel s távol egyesen talaj látszott, mégis árnyékok gyülekeztek a fűben. Tudta, mestere teljes ereje felébredt.
- Nos, hát... kezdődhet a szórakozás! - tekintett gyermeteg, ravasz mosollyal a harcosra, visszacsúsztatta hüvelyébe fegyverét, majd a messzi tájra tekintett. - Valósítsuk meg azt a tervet!



  mihaló (61221) 19.02.10 22:47:03    
mihaló

Sziasztok!
Ezzel a kis írással neveznék a versenyre. Remélem terjedelemre is megfelel :D
A zene az kell


A szüleim szerint nem sportolok eleget. Igen, ebben igazuk van. De most mivel lesz jobb ha egyszercsak elküldenek sítáborba? Semmi kedvem az egészhez, de anyáék ragaszkodtak hozzá. Ezzel ellehetetlenítették a terveimet a szünetre.
 A buszon zötykölődve, egyedül elfoglalva két ülést zenét hallgattam és bámultam a tájat. Én voltam az egyetlen a buszon aki nem szállt be a beszélgetésekbe, nem cserélgetett mindenféle édességet. Nem is szóltam senkihez, csak amikor kérdeztek tőlem valamit. Én jól éreztem így magam, nem hiányzott a többiek társasága. Az iskolában is általában egyedül töltöm az időt, habár az osztálytársaimmal jól kijövök.
-Itt megállunk, fél óra múlva indulunk tovább!-hallottam a táborvezető hangját a busz elejéből. Kikapcsoltam a zenét, és leszálltam a buszról a többiekkel együtt. Mosdóra várva, beszélgetésbe elegyedtem egy lánnyal, aki kettővel előttem ült. Nem volt tartalmas beszélgetés, de legalább egy ember nevét megtudtam azok közül akikkel együtt fogom tölteni a hetemet.
 A buszra visszaszállva folytattam a zenehallgatást és a kifele bámulást. Egyszer csak mellém ült Julcsi, akit a benzinkútnál megismertem.
-Mit hallgatsz?-egy gyors mozdulattal ellopta a fél fülesemet majd meglepődve nézett rám- Ez most komoly?
Hát igen. Sokan meglepődnek amikor megtudják hogy a telefonomon lévő zenék nagy része komolyzene. Nem sokkal később a szálláshoz közeledve elmondták a szobabeosztást. Én Kincsővel, Helgával és Lillával kerültem egy szobába, akikről fogalmam sem volt hogy kicsodák. Ezt csak a szobaajtó előtt tudtam meg.
 A szobánk elfoglalása közben négyre nőtt azoknak a táborlakóknak a száma akikkel beszéltem. Mindhárom szobatársam tudott síelni így csak akkor kerülhettünk egy csapatba ha valaki a sífutást választotta. Indulás előtt mindenkinek választani kellett hogy sífutni, vagy lesiklani szeretne. Én a sífutást választottam, az biztonságosabbnak tűnt. Vacsoránál megtudtuk a másnapi időbeosztásunkat, megkaptuk a csoportunk vezetőjét. Egy fiatal srác volt velünk, sífutókkal. Helga is sífutni jött, ki akarta azt is próbálni. Egyébként a sífutás kevésbé volt népszerű, negyven emberből heten választottuk.
 Este sikerült egy titkolt szokásomat napvilágra hoznom. Tusolás után a fürdőszobából kilépve mindhárman engem néztek. Néhány pillanat múlva Kincső megszólalt:
-Nagyon szép hangod van.
Nagyjából egy századmásodpercre volt szükségem hogy az egész fejem tiszta vörös legyen.
-Izé...-kezdtem a magyarázkodást-szoktam énekelni tusolás közben. Általában csak otthon, de most elbambultam. Föl se tűnt...
-Szerintem nincs olyan ember aki ne énekelne magának ha egyedül van.-nyugtatott meg Lilla.
-Én nagyon szeretem a zenét, minden szabadidőmet zenéléssel töltöm. Igazából ebbe a táborba se akartam jönni, maratoni hegedülést terveztem a szünetre.-ismertem be- A kottáimat el is hoztam, hátha valamennyire meg tudom tanulni hangszer nélkül is. Este sokáig beszélgettünk. Kezdtem úgy érezni, hogy mégiscsak jó ha az embernek vannak ember barátai, nem csak a hangszerei és kottái.
 Másnap reggeli után fölöltöztünk síruhába és előpakoltuk a léceket. Már ekkorra elfáradtam. Marci a csapatunk vezetője tartott nekünk egy gyorstalpalót az egész sífutásról, majd fölcsatoltunk. Egész délelőtt mentünk, fél egy körül megálltunk egy erdei pihenőnél. Soha életemben olyan jó ízűen nem ettem sonkás szendvicset és soha nem esett ennyire jól az, hogy leülhetek. Egy óra pihenőt kaptunk. Miután megebédeltünk, csináltunk hóangyalt, meg hóembert. A hazaúton már mindenki fáradt volt, az utolsó kilométereket már nagyon lassan tettük meg. A szálláson bepakoltuk a léceinket a tárolóba, aztán fölmentünk vacsorázni.
 Vacsi után, amíg Helga tusolt, úgy döntöttem, hogy furulyázok egyet. A furulyám szerencsére befért a táskámba, anélkül nem tudom mit csináltam volna egy hétig. A lányok rácsodálkoztak, nem igazán értették miért hozok sítáborba furulyát.
-Hangszer nélkül félember vagyok -közöltem- és a zongora nem fért a bőröndömbe.
Másnap Helga megértette hogy mennyire igaz ez a kijelentés.


  mihaló (61221) 19.02.10 22:48:30    
mihaló

A reggel ugyanúgy indult mint az előző. Reggeliztünk, előszedtük a léceket, fölcsatoltunk, és útnak indultunk. Ma másik úton mentünk, hegynek föl. Fárasztóbb volt mint az előző napi. Nagyjából félúton járhattunk az ebédlőhelyünk fele, amikor föltámadt a szél. Ezek után már nem csak a lejtő, hanem a szembe fújó szél is nehezítette a haladásunkat. Nagy keservesen aztán megérkeztünk a menedékházhoz. Marci most kevesebb pihenőt hagyott nekünk, hogy lehetőleg még a rossz idő előtt hazaérjünk. Alighogy elindultunk, elkezdett esni a hó. Marci igyekezett gyorsabbra venni a tempót. Mi is bírtuk, most lefele haladtunk. Egyre erősebben fújt a szél, a hóesés is erősödött. Így baktattunk egymás után.
 Egy jó óra múlva Helga megállt mellettem.
-Tamara, te látsz rajtam kívül valakit erre?
Körbe néztem amennyire az időjárás engedte. Nem láttam senkit.
-Hahó, itt vagytok? Marci!-kiabáltam.
Nem jött válasz. Hirtelen megláttam egy sötétebb foltot a hózáporon át.
-Ott van valaki!
Kicsit csalódottak voltunk amikor nem Marcit láttuk érkezni, de meg is nyugodtunk valamennyire, hogy csapatunk egyik tagja, Balázs volt az.
-Ti is lemaradtatok, lányok?-kérdezte.
-Igen. Gyertek, érjük be a csapatot.


  mihaló (61221) 19.02.10 22:50:12    
mihaló

És elindultunk előre. Nem tudtuk, de nem érhettük be a csapatot. Egyre távolodtunk a többiektől. Mikor sokáig nem értük be őket Balázs megpróbálta felhívni Marcit. Sikertelenül. A térerő hiánya kicsit megnehezítette a dolgunkat. Itt kezdtünk el pánikolni. A következő ilyen alkalom sötétedéskor jött el. Szerencsére a hóesés elállt, de hatalmas köd szállt le helyette. Továbbra se láttunk semmit. Balázsnál volt egy zseblámpa, minimálisan segített a helyzetünkön. Egy kis csoszogás után eszembe jutott valami.
-Álljatok meg! Nekem itt a furulyám, hazatalálhatunk!
Mindketten lehülyéztek.
-Basszus, itt állunk éjszaka valahol a hegyoldalban, hideg van, mindjárt idefagyunk, nem tudjuk merre kéne menni te meg furulyázni akarsz?! Dehogy állunk meg!
Meg sem várták a válaszomat elindultak. Muszáj volt követnem őket ha nem akartam lemaradni és elveszteni őket szem elől. Pedig ha ismerték volna a legnagyobb titkomat! De ezt senkivel sem osztottam meg.
 Egy bő óra múlva megpihentünk. Elosztottuk Helga maradék teáját. Itt újra megpróbálkoztam a furulyás ötletemmel. Ezúttal okosabb voltam, nem kérdeztem semmit, csak elővettem a hangszert. Az agyam ezerrel pörgött, mi lehet az ami hasznos lehet jelen helyzetben. Rövid gondolkodás után beugrott egy dal. Lekaptam a kesztyűmet és megpróbáltam valami hangot kicsikarni a furulyámból. Nehezítette a feladatot hogy az ujjaim teljesen le voltak fagyva. Első próbálkozásra egy ritmustalan hangegyveleg sikeredett. Helga és Balázs úgy néztek rám mind egy hülyére. Néhány további sikertelen próba után társaim megunták a szerencsétlenkedéseimet.
-Hagyd, inkább menjünk.
-Akkor sem adom fel!-válaszoltam-Várjatok még egy kicsit!
Igyekeztem valahogy gyorsan fölmelegíteni az ujjaimat. A többiek már indultak volna amikor végülis sikerült. Eljátszottam a Valahol Európában musical Vándorlás című betétdalát. Hirtelen olyan érzésem támadt hogy tudom az utat hazáig- az ellenkező irányba kellett indulnunk.
-Gyertek utánam! Megvan az út!-szóltam.
Helgáék vagy fáradtak voltak az ellenkezéshez, vagy beletörődtek hogy őrült vagyok, de követtek. Már világosodott mire a völgy alján megpillantottuk azállásunk fényeit.
 Nagyon örültek nekünk, kaptunk forró teát és levest. Mindenki tudni szerette volna hogy mi történt velünk. Mi csak tömören válaszolgattunk, aztán az első adandó alkalommal megszöktünk az ebédlőből. Olyan gyorsan még senki nem aludt el mint mi azon a reggelen. Délelőtt amikor fölébredtem, és ameddig a többiek síelni voltak és nyugi volt, telefonáltam egyet.
-Szia anya, képzeld, tegnap elmentünk sífutni és már haza is értünk...


  Kaze-chan (88942) 19.02.11 21:06:53    
Kaze-chan

Sziasztok! :D

Haladjunk szépen sorjában, vagy elvesztem a fonalat. (Amúgy sem vagyok túl éber. )

Bogger:
Juhúúú! Szeretem a kísérletezgetést! :D Helyes-helyes! Utálom a spoilereket. Ölni tudok miattuk.
Ajjajj. A régi írásokkal most bajban vagyok, bár gyanítom, ha körbenéznék egyből beugrana. A jól adagolt infók mindig jóóóó nagy kihívások, úgyhogy sok sikert hozzá. :D
Igyekszem, igyekszem, de nem tudok semmit sem ígérni. El vagyok veszve, és még csak igazi okom sincs most rá, letudtam az egyetemet, mégsem találom a helyem. :/

Deli: Igen, ez lett volna a célom, aztán rájöttem, hogy hazautazol és nem lesz nagyon neted, szóval nem erőltettem. És igen, azt is szerettem volna, de aztán hamarabb jutottam el a hozzászólás írásig, mint te.
Nono! Verés lesz ebből! - mondanám, de tekintve, hogy már több, mint fél éve nem produkáltam semmit, inkább vegyük úgy, hogy meg se szólaltam.

Hiába szeretnék írni, valahogy nincs meg mostanság hozzá sem az erőm, se az ihletem. Úgy meg sose ment jól, hogyha erőltetni akartam. :/

Köszönöm az új rangot/ elnevezést. Igyekszem hű lenni majd hozzá.

Verseny:
Sajnálom, hogy nem lett több nevező, ettől függetlenül az eredményhirdetést megtartom, de nem ma, ahogy véleményeket sem ígérek mára. Aztán kitudja, lehet sikerül erőt venni magamon a kritikák terén. :)
Legkésőbb vasárnap meglesznek az eredmények.
Addig, ha netalántán valakinek még kedve támadna írni valamit, az ne fogja vissza magát!



  Kaze-chan (88942) 19.02.18 22:13:42    
Kaze-chan

Sziasztok!

Újra jelentkezem, ezúttal az eredményhirdetéssel. Mivel összesen két versenyző volt egyetlen egy kategóriában, így mondhatni elég könnyű volt a dolgom. Pedig most nagyon örültem volna, ha minél többen megnehezítitek a döntést, akár több kategóriában is.

Elsőnek nézzük az eredményeket akkor.

A II. helyezett mihaló lett a A zene az kell c. írásával.
Az I. helyezett Deliora A lány és a szerzet c. írásával.

A nyerteseknek még ma írok a nyereményeik miatt.

Nos, a kritikák, avagy, mik is a döntéseim okai - röviden:
mihaló:
- Nagyon sok helyen hiányoznak a vesszők. pl.: De most mivel lesz jobb, ha egyszercsak elküldenek sítáborba?; A szobánk elfoglalása közben négyre nőtt azoknak a táborlakóknak a száma, akikkel beszéltem. ... stb. Erre érdemes lenne kicsit több figyelmet fordítanod.
- és lenne egy két kérdésem, mert nem minden volt teljesen egyértelmű.
Az első, és itt magamból indulok ki. Zenehallgatás közben én sose veszem észre, ha szólnak hozzám, egyrészt a nagy hangerő miatt, másrészt, mert mindig kifelé figyelek. A főhősöd mégis mindig reagál az emberekre, pedig érezhetően ki akarja zárni őket. Hogy is van ez? :) - Bocsi, szeretek kötözködni.
A második miért nem az az első, mikor elválnak a többiektől, hogy egyből hívják Marcit? Miért csak egy jó ideig tartó kóborlás után próbálkoznak meg vele? :)
A harmadik: Mi is ez a nagy titok? Az nem igazán jött le nekem. :/
Van még néhány ilyen kis logikai hiba, de most nem írok le mindent, kifolyik a szemem a képernyőnézéstől már, és vár még rám Deli kritikája is. Később, ha szeretnéd, akár levélben is, írok több mindent. Addig is, azt tudom tanácsolni, hogy egy-egy történet megírása után még olvasd át őket alaposan, saját magaddal is kötözködve, esetleg másnap is csináld meg ugyanezt. :)
Egyébkét nem is tudtam, hogy van olyan, hogy sífutás, de most így utánaolvasva egész érdekesnek hangzik. :D Az tuti, hogy az ember közben jó sokat tud agyalni. :D

Deliora
Bocsi, nálad még rövidebb leszek. A fene se érti, mi van most a szememmel... O.o
Elsőre majd‘ szívrohamot kaptam, mikor láttam, hogy 4 hozzászólást írtál. A versenykiírás olyan rég volt, hogy el is feledkeztem a karakterszámokról, és csak a max. 3 hozzászólásnyi hossz maradt meg.
- Volt egy rész, ami nem teljesen volt elsőre tiszta.
Semmi más nem hallatszott, mint az éjfekete hátasok természetellenes ütemű dobbanása.
A fekete köpenyes alakot nem lepte meg a harcos leválása, ahogy a jelenet sem, mikor megérkezett a megbeszélt helyre.
A két mondat között olyan, mintha kimaradt volna egy rész.
Csak továbbolvasva jöttem rá, hogy mi is a szitu.
Egyébként mit is jelent a nő neve?
- Még egy rész.
Utolsó áldozata, az egység bátor, s mással szemben talán tehetséges parancsnoka.... Innen én kicsit hiányolom, hogy most már a nő szemszögéből látjuk a dolgokat, de ez csak a 3. mondatból derül ki egyértelműen.

Én mára ennyi lettem volna. :)
Gratulálok a nyerteseknek, mindjárt mennek nekik a levelek. :)


  Deliora (41666) 19.02.19 20:50:07    
Deliora

Halihó :D

Végre itthon, és még gondolataim is vannak
Szóóóval, tartozok három kritikával, meg egy válasszal, ha minden igaz :D

Rubyn, veled kezdenék, haladjunk csak szépen sorban.
Először nézzük a kritikát, amik inkább kötekedések, és a legtöbb helyes lenne, amit Te írtál, de hát azért csak megemlítem a saját véleményemet, ha már most szokatlanul jól bírtam ezt a napot

Szóismétlés. Bár utólag magad is rájöttél, de azért én is kitérnék rá, hátha valami elkerülte a figyelmedet...
Időnként furcsán viselkedett a lány - ebben a mondatban kétszer szerepel a lány szó, illetve nekem a szórend is érdekes egy kicsit, "a lány" részét én a mondat elejére raknám
különös oknál fogva .... különös dolog.
Alapvetően a fiú szót is sokat használod. Ha nagyon tanácstalan vagy, esetleg éppen nem jut eszedbe más rá, akkor én például ajánlani tudom a netes szinonimaszótárat. Nagyon jó dolog

Visszatérve a szósorrendekre, amik már tudom, érvágásnak számítanak, nekem például néhány elolvasás után szemet szúrt az ennyi fiú körbevesz, ami nekem jobban hangzik "vesz körbe" szerkezettel, szerintem jobban illik a mondatba.

Aztán találtam egy vesszőhibát is, mert miért ne...
kit kedvel, nem kedvel

Oh, még valami. Nekem a méhkirálynő hasonlatod nagyon fura. Nem tudom eldönteni, pontosan mi célod volt vele. Most azt szeretted volna leírni, hogy Ellie néha gondoskodó, néha meg hajthatatlan volt, vagy azt, hogy folyamatosan megtettek érte mindent? Ha az első, akkor a méhkirálynő szerintem nem a megfelelő szó rá, már csak a "királynő" része miatt is, akinek mindig, mindent megtesznek. Ha a másik, akkor meg maga a hasonlat felesleges...

De ezek persze tényleg csak kötekedések és egyáltalán nem a tartalomra vonatkoznak. Baromira kíváncsi lennék erre a történetre, illetve Ellie személyiségére is! Hihetetlen mennyire oda tudsz vágni (majdnem mást írtam). Személy szerint egy gonoszan, vagy inkább ravaszan mosolygó arcot látok magam előtt, ha rád, meg az írásaidra gondolok, aki valami ilyesmire gondol, miközben aljas terveit szövögeti "Nesztek! Kellene még mi?!". Ezért imádlak, de rohadj meg!

Ui.: Remélem nem csesztelek fel nagyon a kötözködésemmel

Bogger, te sem úszod meg
Itt is a kritikával nyitnék, bár itt - szerintem - nem leszek olyan idegesítő, mint Rubynnál... Aztán majd kiderül.

Én pedig egyre kevésbé törtem magam az órákon, ez sajnos meg is látszott a jegyeimen. -> én két mondatba írnám (ígérem ez a legszőrszálhasogatóbb)

újból puha léptek zaját -> eddig nem hallott lépteket, vagy csúnyán elsiklottam felette, pedig eskü direkt többször is megnéztem. Nem kell oda az újból.

Jöjjenek azok a fránya ismétlések.
Először is szótőismétlés: kaland, kalandvágy. Tudom, vannak olyan kifejezések, amikre nehéz szinonimát találni, de akkor próbáld meg átalakítani a mondatot.
hogy elképesztő élmény volt,hogy remélem viszont láthatom -> néhány helyre illik, ha szóismétlést raksz, de szerintem itt annyira nem optimális. Lehet csak én vagyok túl kritikus...

Last but not least (mert nem jut eszembe magyarul) én is megemlíteném azt, amit Kaze, mondjuk én határozottan fiúnak képzeltem el végig, csak akkor lettem figyelmes rá, amikor olvastam a kritikáját ...

Én egy kicsit elsietettnek éreztem, szívesen olvastam volna részletesebb leírásokat. Olyan érzésem volt, miközben olvastam, mikor azokat az írásaimat olvasom, amiket előadáson írok, vagy gyorsan lekaparok, csak azért, hogy meglegyen. Bár maga a történet alapja nagyon is tetszik, szóval remélem valamikor nemcsak folytatást kapunk, hanem kicsit aprólékosabb leírást. Sokkal durvábbnak hangzik, mint amennyire akartam, hogy az legyen, de most nem tudom jobban kifejezni magam. (amiről az előző féléves nyelvészet, meg a nyelv és a gondolkodás kapcsolata jutott eszembe -.-")
Amúgy, kaptál két kritikus olvasót is, szóval ha megmondod mivel tudnálak inspirálni, akkor szívesen segítek (Nem hagynálak békén. Csoda, hogy Kaze még hajlandó szóba állni velem )

folyt. köv.




  Deliora (41666) 19.02.19 20:50:49    
Deliora

anyám, de elcsesztem a kódolást -.-" sorry


  Deliora (41666) 19.02.19 21:58:17    
Deliora

mihaló
Kritikával kezdek nálad is. Ne rémisszen el a mennyisége, igyekeztem minden összeszedni, amit csak találtam, illetve itt is lesz egy-két szőrszálhasogató megjegyzés, hogy Te se maradj ki

Kezdjük a szóismétlésekkel, lehet nem találtam meg mindet, szóval majd azért te is nézd át tüzetesen ;)
- beszédbe elegyedtem ... nem volt tartalmas beszélgetés
- kettővel előttem ült ... mellém ült
- Ezt csak a szobaajtó előtt tudtam meg. A szobánk elfoglalása
- furulyázok egyet. A furulyám, illetve nagyon nem is használsz mást
- az egyik bekezdésben nagyon sokszor szerepel a "sífutás"
Az utolsóra kettőre neked is ajánlanám a netes szinonimaszótárat. Néha ugyan vannak benne érdekes dolgok, de azért javarészt nagyon értékes lehet. Ami a sífutást illeti, annál a résznél próbáld meg újrafogalmazni a mondatokat. Bár magának a sportnak nincs sok szinonimája, de utalhatsz rá mutató szavakkal, vagy sportként (ahogy előbb tettem), vagy egyszerűen csak vonj össze egy-két mondatot

A következő a vesszőhibák. Ezek azok, amiket mindenki utál, de nem csak idegesítőek olvasásnál, hanem meg is nehezítik az értelmezést. Pont ezért viszont lehet velük játszani, mivel néha megváltoztathatod a jelentést csupán azzal, ha máshova teszed a vesszőt. A szóismétlések mellett, ezek azok, amikre nagyon sok figyelmet kell fordítani, nemcsak írásnál, hanem utána is. Úgy értem, érdemes párszor átolvasni a történetet ezek hiánya után kutatva. Csak az elejéből hozok példákat, mert nagyon sok helyen nem használod őket, szóval majd ha van időd, mindenféleképpen olvasd el a szöveget még egyszer, csakis ezekre koncentráltan
- egyedül elfoglalva két ülést, zenét hallgattam
- Én voltam az egyetlen, aki nem
- nevét megtudtam azok közül, akikkel együtt
- folytattam a zenehallgatást, és a kifele
- és ha már itt tartunk, jobban hangzik, ha "kifelé"-t írsz
- fogalmam sem volt, hogy kicsodák - és akár a "hogy" ki is maradhat, persze attól a vessző kell
- úgy nézték rám, mind - itt betűhiba is van "mind" -> "mint" (nem csak én gépeltem el)

Számos helyen "föl"-t használsz, szerintem sokkal szebb lenne, ha "fel"-t írnál ezeken a helyeken.

Egy-két formai hiba.
- Mit hallgatsz? - egy -> itt az "egy"-et nagy betűvel kellene kezdened, de nem új sorban, mivel utána még írsz megszólalást ugyan attól a szereplőtől.
- meg tudom tanulni hangszer nélkül is. Este sokáig -> itt az "Este sokáig" már új sor lenne.
- van egy felesleges mondatod is, amit gondolom nem töröltél véletlenül teljesen: "Miután meg."

És most térjünk át nyelvtani hibákról, a tartalmiakra. Néhány helyen olvastam olyan dolgokat, amik után kicsit felszökött a szemöldököm. (ezt nehogy sértésnek vedd!)
Kezdésnek már az elején a "Mivel lesz jobb a sítáborban?" kérdés egy kicsit érdekes. Egyértelműen jobb lesz, mert legalább mozog valamit. Nyilván ezt te is tudod, és persze mindenki tesz fel ilyen kérdéseket. Ilyenkor én olyanokat szoktam a következő mondatba írni, hogy "Persze, értem én, legalább mozgok, de akkor is, semmi kedvem az egészhez."
Miután kijelentette, hangszer nélkül félember, ezzel együtt, hogy a zongora nem fér bele a bőröndjébe (az első rám is igaz, a másodikat meg én is sokat mondogatom ) félreérthető, a következő mondat:
"...megértette mennyire igaz ez a kijelentés"
Most melyik részét is értette meg pontosan? Először hülyeségnek tűnhet, de én például azt hittem, majd valamikor zongorázni is fog, mert valahol találnak egyet. Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem
Egy helyen az emelkedő helyett lejtőt írtál. Ez nézőpont kérdése. Mivel felfelé mentek, ez emelkedő. A lejtővel azt a benyomást kelted, hogy elindultak visszafelé.
Az eltévedésnél nagyon sok kérdés merült fel bennem. Most azokat már nem mondanám el, amiket Kaze elmondott. De például, az oktatónak nem kellett volna óvintézkedéseket tennie? Mondjuk kötéllel összekötni magukat (lehet sok filmet láttam), de egyáltalán minek indultak el hóviharban. Ilyenkor nem várják meg, míg az lecsendesedik. Tudom, kellett valamilyen bonyodalom, viszont ezeket valamivel meg kellett volna válaszolnod. A másik ezzel kapcsolatban, én kicsit rosszallva olvastam a furulya+hóvihar+kemény fagy részt. Biztos nem vinném a hangszeremet ilyen helyre. A táborba még igen, de az, hogy kiviszi a mínuszokba, már nem magyarázza a zeneszeretete sem. Már csak a nagy hőmérsékleti különbségek kárt tehetnek. Én már akkor rosszul voltam, mikor a gitáromat kellett esőben hordoznom. Jó, tegyük hozzá kölcsönbe kaptam és tuti lefejezne tesóm, ha bármi történne vele. Ő az, akivel semmi pénzért nem akarnék packázni, a hangszer meg tulajdonképpen vadi új. Na jó, négy éves, de csak fél évet volt használva, szóval kitűnő állapotban van. Én meg össze-vissza hangolgatom közösségi zeneterápián

folyt.köv.


  Deliora (41666) 19.02.19 22:32:11    
Deliora

asszem mindenkinek jobb lesz, ha hagyom a kódolást... Elnézést kérek, ha valakinek esetleg most romlott a szeme (kárpótlást nem bírok fizetni!)

Szóval, folytatnám is (kódolás nélkül). Már nincs sok hátra, kitartást!

Igazából az utolsó, ami nekem nagyon szemet szúrt az a visszatérés. Persze, az "otthoniak" örültek is, de nem írtál nagyon az aggodalomról. Azért eltűntek órákra. Ilyenkor szerintem a keresőcsapat sem lenne túlzás, ami mondjuk nem indult el a nagy hó miatt, de ott fogadták őket. E mellett a szülőket is értesíteniük kellett volna. Fura, hogy amikor felhívja az anyját, akkor úgy mesél, mintha csak egy órácskára tévedtek volna el az erdőben.
Egy kicsit furcsa volt, mikor fürdés után, a főszereplőd hirtelen nagyon jóba lett mindenkivel, sokat beszélt. Előtte egy picit részletezhetted volna, hogy mi történt, ami közelebb hozta őket, vagy miért lazult el, bontakozott ki.

Amit hiányoltam, de már csak az összképen javítana az a tájleírás. Személy szerint, engem egy jó tájleírással már szinte teljesen meg lehet venni, no, meg ugyan annyira szeretek is írni. Ha esetleg nem tudod elképzelni, keress rá neten (hú, de sokszor ez a megoldásom ). Én például élek-halok a Pinterestes képekért. Ihletet is adnak, meg segítenek is. Ugyan így vagyok a zenével. Tájleírásoknál ált. Two Steps From Hell-es zenék rengeteget segítenek, bár persze ez mindenkinél más

Ha még nem adtad fel, akkor megnyugtatlak, most már csak jó következik. Alapvetően az alapötlet nagyon tetszik. Én, személy szerint tizenkét évig jártam zenesuliba, most is zongorázok hobbiszerűen, meg gitározgatok (jóformán keresem a hangokat, de tanárhoz nem járok, így gondolom semmi közöm nincs magához a hangszerhez), főleg a közösségi zeneterápia, meg a színes kotta és egyebek miatt. Ez az a hangszer amit tudok hordozni, mert ugye bár a zongora nem fér bele a bőröndömbe
Szóval, amire ki akartam lyukadni, hogy maga az alapötlet, meg a karakter is közel áll hozzám, sok hasonlóságot találtam. Azért azt még hozzátenném, hogy a zenével is lehet barátkozni. Pár barátnőmet pl zenesuliban/zenetáborokban ismertem meg, de ez már tényleg csak kötözködés
Ha a TSFHs zenék, komolyzenének számítanak, hát akkor nekem is van pár a telefonomon Alapjába véve tehát én nagyon szívesen olvasnám el ezt a történetet egy újragondolt változatába. Ha esetleg van kedved kijavítgatni, amiket mondtunk, ne habozz ide feltenni.
Remélem nem vettem el a kedved, nem ez volt a célom. Tudnod kell, hogy nem egyik napról a másikra leszel jó, minél többet gyakorolsz, annál jobb leszel benne. A történetek is olyanok, mint a zenei darabok agy része. Miután részekre szedted, majd újra összerakod őket az eredetinél sokkal, de sokkal jobb eredményt kapsz Ha esetleg kérdésed lenne, arra is szívesen válaszolok

Kaze
Na, csak kódoltam. Azért remélem ez most jó lett...
Kedves, Mesterem! A Démonod szerint már jóóóval több mint fél éve nem produkáltál jelentős haladást, mondjuk a Sárkánylánynál, szóval neki lenne joga verést adni Neked

Ami a versenyt illeti. Foghatnám a karakterszámra, részben arra is fogom. (lol ez kétértelmű ) Meg arra is, hogy béna vagyok a szemszögváltásokban. Mindig bonyolítani akarom, aztán végül túlbonyolítom xD Igen, ott ki is maradt, csak nem hagytam közte ki sort, sorry... na, nem mintha lett volna karakterem arra, hogy bármit tegyek oda... és amúgy is, részben jó az, hogy csak továbbolvasva jössz rá. Tényleg, erről jut eszembe, hogy haladsz a Monocrommal. Szerintem ahhoz képest, ez semmi xD remélem csak utána kezded a sárkányosat... . . . .
Amúgy remélem tudod, hogy ez is kerül a Kedvcsinálók közé, ami egyet jelent azzal, marad amilyennek először olvastad
Azért remélem szeretés van

Ölel (és kajánul mosolyog) a Te egyetlen Démonod



(aktuális oldal: [ 76 ], összes oldal: 80, Hozzászólások: 1198)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80]



lónevelde információk