 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Mita (49495) 12.01.25 13:48:47 | ||
|
Köszi
Óóó nem csináltam meg időben!! :(( Sajnálom!!! Meg tudtok bocsátani? | |
| lovasíjjász (41190) 12.01.25 13:57:34 | ||
|
Jó pár oldallal ezelőtt betettem egy borítót, amihez 2 személy bíztatására csatoltam egy előszót:
Előszó Ez a történet, 1940-ben, egész pontosan 1940. 10.1. hajnali 2 óra 50 perc 34, 17864259 másodperckor kezdődött, amikor is Nobosziborszkben egy teljesen átlagos 3-as alomban, egy teljesen átlagos csatakos rozsomák beleszületett a 2. világháborúba. Majd – miután ez a teljesen átlagos családból származó, teljesen átlagos rozsomák, egy meglepetésünkre teljesen átlagos nevet kapott, a Baltazárt – elég érdekesen alakult életének következő 1 éve. Ugyan is az ég egy adta világon semmi nem történt vele. Teljesen átlagosan nevelkedett. Történetünk akkor kezdett izgalmassá válni, mikor 1941. 2. 5 –én 4 óra 6,26483 perckor Baltazárt besorozták partizánnak. Komit! | |
| Mita (49495) 12.01.25 14:03:06 | ||
|
Bogina
Ötödik fejezet Dorina felhívta a szüleit, hogy Kittyéknél alszik, és elmondta, mi van Boginával. A szülei bele is egyeztek. Bogi szüleit már értesítették az iskolából, hogy a lány eltűnt, és vele egy időben egy 8/B-s fiú is. Kitty és Dorina együtt mentek suli után haza. Dorina nem győzte vigasztalni a barátnőjét. Az osztályfőnökük megengedte nekik, hogy amíg Bogit meg nem találják, ne menjenek iskolába. - Holnap, együtt elkezdjük keresni a testvéredet! - mondta Dorina. - Holnap? Nem lesz az egy kicsit késő? Hát hol tölti szegény Bogi az éjszakát? - szomorkodott Kitty. Bogi és Marci becsengettek Lillához. Lilla kinyitotta az ajtót és türelmesen végighallgatta a két nyolcadikost. - Persze, hogy bejöhettek! De Marci, neked külön szobában kell aludnod! - Jó - mosolygott Marci, majd bement Bogival. | |
| Fanday99 (50302) 12.01.25 14:04:16 | ||
|
lovasíjjász: szupi, bár kicsit furi:)
hamarosan várható egy kis adag Bűvös amulett:) | |
| lovasíjjász (41190) 12.01.25 14:07:07 | ||
|
Fanday:Az a lényege, hogy furi. Lesz ennél még furább is xD. De am csak 5 fejezetesnek szánom, mert nem egy hosszú sztori. | |
| Fanday99 (50302) 12.01.25 14:08:21 | ||
|
lovasíjjász: akkor jó:) ha az a lényeg, hogy furi, akkor furcsaságból ötösXD | |
| Sennala (35031) 12.01.25 14:19:05 | ||
|
lovasíjjász:Nagyon fura,de a “34, 17864259 másodperckor“-t egyáltalán nem olvastam el xD. Kicsit össze-vissza van,de érdekelne. ^^ | |
| Fanday99 (50302) 12.01.25 14:26:22 | ||
|
A bűvös amulett
2. fejezet Borbála lakása kissé felkavaró lehet, ha ránézünk a falakon lógó hosszú, elegáns olasz tőrökre, amiből van ott legalább egy tucatnyi. Ezek természetesen nem hasonlíthatók Alfonz kissé görbe, de széles és kétélű kardjához, de a vívásban kipróbált férfi tudja, hogy a kinyújtott tőrbe akkor se jó belerohanni, ha százszor erősebb kardja is van. A nő leültette a várkapitányt egy vajszínű karosszékbe, ő azonban állva maradt, és látván a terrán nemes komolyságát, ő sem viháncolt. - Szeretném megismerni önt. Kezdjük a gyermekkorával.- mondta a nő és rámosolygott a férfira, akit csupán két perce látott először, de már az első pillantásnál valami kellemes bizsergés futott végig a hátán. - Először is tegeződjünk- mondta az, és furcsa módon az a régies kiejtés, amellyel Terrániában szidta az őrt, meg beszélt, teljesen eltűnt- Az én gyermekkorom, meg minden maradjon homályban. Később mindent elmondok, de csak apránként. Kezd te. - Jó. Dióhéjban annyi lenne, hogy tizenkét éves koromban kezdtem vívni, és azóta vívómester lettem, még sosem volt férfi az életemben, és ahogy te mondtad, a többit majd apránként. Ha a gyermekkor nem lényeges, fordítsuk a szót a bűvös amulettre.- ahogy Borbála az utolsó mondatot végre kimondta, forgószél támadt a szoba sarkában. A nő leült, és nyugodtan nézte a tölcsér formát, Alfonznak pedig a szeme sem rebbent. Köhögés hallatszott, majd egy kis szitkozódás. - Ez a nyavalyás nátha, és ez a forgás! Szédülök! Mindkét ifjú arcán vékonka mosoly suhant át, a lány pedig halkan odaszólt. - Professzor uram. Éppen ezért kellene gyakorolni a belépőket, vagy éppen teljesen elhagyni, mert a végén még kitöri a nyakát, ráadásul megrémíti a vendégünket. - Megszoktam- mondta a nő idegen vendége, és ismét elmosolyodott, de ez mintha egy pillanattal tovább maradt volna az arcán, mint szokott. - Jaj, hát vendég is van? Elnézést az alkalmatlanságokért, mindjárt be is fejezem.- hallatszott a hurrikánból ismét az a reszketeg, félig köhögő hang, a következő pillanatban pedig egy alacsony, mókás külsejű emberke ugrott ki a tölcsérből. Haja már csupán a halántékán volt, az is hófehér, szakálla földig érő, arca pirospozsgás, bár sokat takar belőle a bajusza, mely szinte egybeolvad a szakállal. Egyetlen ijesztő dolog van benne: a fekete pupillái akkorák, mint a ház, mely kissé rémisztő, de megszokható. - Jól hallottam, hogy a bűvös amulettről volt szó?- kérdezte, majd tekintete elvándorolt, és Alfonzon állott meg.- Ön bizonyára a terrán várkapitány. Sajnos azt kell mondanom, hogy önnek vissza kell térnie Terrániába, és Borbála, neked is vele kell menned, mert az amulett ott található. Borbála felállt, és odaadta a karosszéket a szórakozott professzornak, és csak utána kérdezett. - Ezek szerint ez az amulett olyan messze van? Nem panaszkodás végett mondom. Mindegy, hallgatom professzor uram. Ön látta már voltaképpen? - Egyszer igen. Élénkzöld és nagyon értékes, mert természetes zöld színű, nagyjából hatezer karátos és három centiméter átmérőjű gyémánt, ami elég nagynak számít, ráadásul akinek a kezében van, annak hatalmas erők hullanak a markába. Nem mintha hallgatóztam volna, de úgy hallottam drága Borbálám, hogy vívómester vagy, és hát meg kell majd küzdenetek démonokkal, vámpírokkal és egyebekkel, így szerintem most küzdj meg Alfonzzal, hogy tisztában legyetek egymás erejével. Természetesen mindketten olasz tőrrel dolgozhattok csak. A nő leemelt két egyforma hosszúságú vívótőrt, melyek könnyűek voltak, alkalmasak a közelharchoz, és bevezette a két férfit egy csarnokba. Ez volt az ő szentélye, itt oktatta a vívni vágyó gyermekeket. Boldog volt. Öröme azonban csakhamar elpárolgott, mikor látta, hogy vetélytársa sokkal erősebb és ügyesebb, mint ahogy azt gondolta volna. Végül a férfi a falhoz szorította, ő pedig ledobta fegyverét. Ügyetlen professzor felpattant, és így szólt: - Remek. Most pedig induljatok. Tudjátok a kötelességeteket. Terra legyen veletek.- az utolsó mondat már szinte tréfás volt. A két ifjú kézen fogta egymást, majd eltűntek. háááááááááááááááááááááááááááááááát | |
| lovasíjjász (41190) 12.01.25 14:30:37 | ||
|
Sennala: Pont ez az össze-vissgaság tesgi furivá,ami mint mondtam a lényege. De örülök, hogy tetsgik. Ha nagybátyám még élne biztos tetszene neki. Remélem így is örül hogy mesét írtunk az emlékére.  | |
| Mita (49495) 12.01.25 14:36:44 | ||
|
És az én sztorimmal mi lesz? | |
| Mita (49495) 12.01.25 14:36:59 | ||
|
Komikaaat :DD | |
| thestral27 (21282) 12.01.25 14:37:53 | ||
|
Mita: hát nincs leírás,amit hiányolok.Nincsenek leírva a helyszínek,szereplők,..stb.Érted?:) | |
| Zsebi (4537) 12.01.25 14:44:51 | ||
|
Mita: Kéne bele leírás is mert így a regény maga kb. 9 oldalas lenne. Ha tennél bele leírást akkor jobb lenne. | |
| Mita (49495) 12.01.25 14:45:42 | ||
|
Milyen leírás? | |
| Fanday99 (50302) 12.01.25 14:46:09 | ||
|
Mita: elolvastam mind az öt fejezetet, és maga a téma jó, de én hiányolom a leírást, szerintem kissé elsieted, a fejezetek szinte két sorból állnak. Amit eddig megírtál, azt akár három fejezetbe is bele lehetett volna tömöríteni. Remélem nem bántottalak meg, és folytatod a történetet, ráadásul nekem tetszik, de egy kicsit több leírást építhetnél a storyba, próbálj jobban kidolgozott mondatokat írni, és akkor a szöveg hosszabb és elvezhetőbb lesz;) | |
(aktuális oldal: [ 197 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [194] [195] [196] [197] [198] [199] [200] [201] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
