 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| galigaligaliba (3488) 12.05.20 21:31:11 | ||
|
Sajnálom, ma nem lesz tükör :( Viszont holnap, ha levizsgáztam, hozzok 2 részt is :) | |
| galigaligaliba (3488) 12.05.21 16:40:04 | ||
|
Hellou! :) Anonymusnak van egy íróversenye, és ha nem okoz nektek gondot, betenném ide is. Ha szépen nézek rátok, megengeditek? *-* (Kisebb részeket tennék be, mert “csupán“ 5 A/4-es oldal eddig 12-es betűmérettel xD) | |
| rekaianett (32539) 12.05.21 18:45:42 | ||
|
hát, el is készültem... remélem tetszik...
Felhőtlen, csillagos volt azon az éjjelen az ég, és a sokmilliónyi csillag, mint apró kis gyertyalángok tündököltek rajta. A víz halkan zúgott, ahogyan a partot mosta, és a szikrázóan fehér és finom homokszemcsék, mint mindig most is őrizték az előző napok forróságának emlékeit. Lábnyomok, napozóágy-lábak által hagyott mélyedések és persze a napernyő után maradt kétujjnyi, egyenes, hosszúkás gödör. Jessica rengetegszer járt már azon parton, ahová most is vezették, de akkor mindegyik oda kötődő emlékénél szebbet szerzett. Louis láthatóan rengeteget dolgozott a helyszín hangulatának kellemessé tételével. Kicsiny, égő teamécsesekből egy ösvény szélei körvonalazódtak, közöttük pedig rózsaszirom-szőnyeg feküdt illatozva. Az ösvény kanyargósan végigszaladt a homokban, és végül egy kis pavilonnál akadt meg hullámzó folyamatossága. Az a kis, fából készült építményecske is fényárban úszott. Végig lampionok függtek rajta, így csaknem a pavilon egész felületét eltakarták. - Oh, Louis! - ámuldozott Jessica, és magas sarkú cipőjében pár lépés erejéig siklott át a virágszirmokon. - Tetszik? - Hát persze, hogy tetszik! Hogy kérdezhetsz ilyet? - a lány pajkosan megfogta a fiú kezét, és magával húzta végig az ösvényen. A légáramlattól a mécsesek lángjai megremegtek, de egyiké sem hunyt ki. Jessica egészen a pavilonig szaladt Louissal, és amint odaért, felszaladt a három lépcsőfokon, de még mindig fogta a srác kezét. - Ez csodálatos! - ámuldozott, és megperdült a picike helységben. - Mennyi idő volt ezt így megcsinálnod? - Hát… nem mértem… de ezért késtem el a randink elejéről. Meg van bocsátva nekem, Sarah? - Jessica jobban örült volna, ha nem a nővére képében kell ezt végig csinálnia, hanem a magáéban. És ezt mindig eszébe jutatta szegény Louis, amitől egyre-másra elkomorult az arca. - Meg, Louis, meg van bocsátva minden! - És ez még semmi! - a lány őszintén nem tudta, mivel lepheti meg ezek után, amire azt lehet mondani: ez még semmi. Louis egy fekete, müzli szelet méretű távkapcsolót vett elő, és a száraz, magas kalászok felé irányította, amik a pavilon mögött, a dűnéken nőttek. Szinte hangtalan kis pöccenéssel benyomta a gombot rajta, mire egy halkabb, nyugodt ütemű, romantikus zene csendült fel - valahonnan a fűfélék szárai közül. - Hölgyem - hajbókolt előkelő módon Louis. - felkérhetném egy táncra? Jessica pukedlizett, és kezét nyújtotta a fiú felé. - Ezer örömmel! - felelt neki nyájasan, mire a srác kezet csókolt neki. Egymásba karoltak eleinte, de aztán teljesen összefonódva ringatództak a zene ritmusára. Louis egyre szorosabban és szorosabban ölelte magához azt, akit Sarahnak hitt. - Jól táncolsz Louis. - súgta a fülébe Jess. - De csak azért, mert olyan remek táncos a partnerem. - adta vissza a bókot a fiú, majd halkan lehelte: - Szeretlek - suttogta a fülébe, és arcát Jessicáé mellől elhúzva a szemébe nézett. A lány nem tudta mit tegyen. - Én… én… - nem tudta folytatni, mert Louis félbeszakította. - Ne szabadkozz! Tudom, mit érzel… - és mielőtt Jess azon az estén sokadjára elhúzódhatott volna Louis lágyan megcsókolta. És akkor a magát Sarahnak kiadó Taylor lány olyasmit tett, amit nem tudott irányítani. Beleszeretett a fiúba. Ahogyan megcsókolta elfeledett mindent, és a szíve megtelt boldogsággal. Nagyon is tisztában volt vele, hogy ezt nem lenne szabad megtennie, de mégis eleget tett a vágyának. Louis egyre jobban felbátorodott, így egyre szenvedélyesebben ölelte és csókolta Jessicát. Az egyre szorosabbá vált ölelésből csak akkor bontakoztak ki, amikor a szám végére érve megszólalt egy heavy metal sláger. - Ó, Sarah! - suttogta Louis. Jessica szívébe, mint egy jeges jégcsap csúszott bele ez a név. És a fejébe is hideg acél módjára hasított a gondolat: Ez a szerelem nem köztem és közte szövődik. - gondolta. - Louis Sarahba van beleesve, és nem belém. És a legnagyobb bánatára a fiú érzelmeit nem tudta irányítani. Így gépiesen mozogva táncolt tovább, és szemeiből két meleg könnycsepp szaladt ki, amikor senki sem látta, csak a csillagok… néhány megjegyzés nagyon boldoggá tenne... :) | |
| Noémi2000 (49199) 12.05.21 19:28:27 | ||
|
reka: Iszonyat jó! Nagyon kíváncsi vagyok folytatásra! | |
| rekaianett (32539) 12.05.21 19:44:43 | ||
|
kösz noé... én is, mert fogalmam sincs, hogyan tovább... de majdcsak kitalálom valahogy... | |
| Pumpedli (26099) 12.05.21 19:57:05 | ||
|
Mit hoztam nektek:D?
8. Fejezet Egész úton hazafelé... (folytatás) A busz lassan zötyögött a kátyús úton, az utasok unottan meredtek ki a piszkos ablakokon az unalmas kukoricaföldekre. A mi négyesünk ezúttal szokatlanul csendes volt, kivéve Billie-t, aki fennhangon telefonált Gloriaval. Épp arról magyarázott, hogy milyen szörnyű elveszteni a bizalmunkat valaki iránt. Remélem élvezi, hogy gyötör, mert akkor kettőnk közül legalább már egyikünk boldog. Tré a telefonján kaszabolta a gyümölcsöket, Mike pedig a sajátján lődözte a madarakat a kis zöld disznókra. Én úgy tettem, mintha aludnék, ugyanis jobb elfoglaltságot nem igen találtam. Patrisa, a kecske a molyrágta piros függönyöket csócsálta gazdája ölében ülve. A kedélyemen most egy hatalmas tábla csoki sem javíthatott volna, pedig az mindig segíteni szokott. Unottan hallgattam az énekes és barátnője romantikus monológját, amely most még az én gyomromnak is túl sok volt. Szívesen felszólítottam volna őket rá, hogy maradjanak csendben, de inkább nem tettem. Aki alszik, az nem szólít fel senkit semmire, ugyebár... Észrevétlenül a basszusgitáros órájára pillantottam:este fél nyolc múlt. Tehát nemsokára megérkezünk, ha jól írták a menetrendben. Nem tudtam eldönteni, hogy haza akarok-e menni, vagy sem. Természetesen nem volt választásom, de szinte biztosra vettem, hogy szörnyen hiányozni fog ez a három idióta, még ha egyikük - akinek a távolléte feltehetően a legjobban fog megviselni - utál is. Akaratom ellenére elnyomott az álom. *** - Hé, ébredj - rázogatott meg Tré. Lassan kinyitottam a szemem. - Már megérkeztünk? - hunyorogtam rá. - Aha, úgyhogy gyere - segített fel az ülésről. A válláról már lógtak a táskáim, úgy döntöttem, most nem ellenkezem. Mind a négyen - plusz Józsi, Nyuszietta és Patrisa - leszálltunk a járműről. - Hazakísérünk, jó? - nézett rám Mike. - Amúgy is illene beszélnünk a nevelő szüleiddel, azt hiszem. - Ühüm - bólintottam. Azzal elindultunk a két sarokkal arrébb lévő családi házunk felé. Minden egyes lépéssel fokozódott bennem a feszültség, főleg mikor a mellettem trappoló Billie Joe-ra néztem. Az arca kifürkészhetetlen volt, rám sem pillantott. Gondolkodtam rajta, hogy megpróbálok vele beszélni, de mindig elvetettem az ötletet. Úgysem hallgatna meg, akkor pedig fölösleges rontani a helyzeten. Lassan bekanyarodtunk az utolsó utcába, aztán megálltunk egy nem túl nagy, de kívülről is otthonosnak tűnő ház előtt. - Itt vagyunk - mondtam gombóccal a torkomban. Kinyitottam a kertkaput - eközben a srácok kikötötték Patrisát és Nyusziettát, Józsit meg a kerítésnek támasztották - , amit sosem zártak be, majd bevezettem őket egészen a verandáig. Vettem egy mély levegőt és bekopogtam az ajtón. Ne legyenek itthon... Kérlek, ne legyenek itthon - fohászkodtam magamban. De imáim nem találtak meghallgatásra, ugyanis alig pár másodperc múlva kitárult előttünk a bejárat. A küszöbön ott állt Maggie, aki mikor meglátott minket meglepetten felkiáltott: - Hil! - A szeme örömtől csillogott, egészen addig, míg meg nem látta kísérőimet... Ez egy átvezető résznek tekinthető, a következő fejezettől beindul újból a sztori:D. Úgyhogy izguljatok, muhahahaxD! És tudom, hogy rövid lettxP. | |
| Melissa (6505) 12.05.21 20:42:10 | ||
|
Mrs. Armstrong: Neked hatalmas szerencséd van velem. Alapból rocker családban élek, ráadásul nagyon szeretem a Green Day-t is. Sőt, anyámnak egyenesen az egyik kedvenc zenekara. Plusz imádok olvasni, oda vagyok az írásodért. Hülyeségből meg feketeöves vagyok, mesteri fokozattal. De csak annak köszönheted, hogy még élsz, hogy másképp nem tudnám meg a folytatást :D
Egyébként jól vok xD | |
| Pumpedli (26099) 12.05.21 20:46:41 | ||
|
Mrs. Spencer:lehet, hogy te tényleg a rokonom vagy, hasonlít a családunkx“D... Úgy látom, kiborítottalak ezzel a kis részlettelxD. | |
| Pumpedli (26099) 12.05.21 20:46:42 | ||
|
Mrs. Spencer:lehet, hogy te tényleg a rokonom vagy, hasonlít a családunkx“D... Úgy látom, kiborítottalak ezzel a kis részlettelxD. | |
| Melissa (6505) 12.05.21 20:51:31 | ||
|
Hát eléggé, úgyhogy követelőzöm a folytatás után :D vagy én is szívatós részt rakok be holnap  | |
| Pumpedli (26099) 12.05.21 20:54:05 | ||
|
Mrs. Spencer:ma már nem lesz folytatásxD... Képzeld, Billiékkel álmodtam, de nagyon beteg voltx“D. Nem mintha én álmomban legalább normális lennék, de ez még a szokásosnál is betegesebb, komolyan, valami sarki boltban futottam össze velük, Mike épp csipszet és Fantát vettx“D. A többit nem írom le, csak ha valakit nagyon-nagyon érdekelxD.(de sok itt az xD) | |
| BJfan (60089) 12.05.21 20:55:43 | ||
|
Mrs. Armstrong: am... még jó hogy egész nap ezt beszéltük XD
huhúúúúú... ha a többiek tudnák h milyen baromságokat találtunk még ki folytatásnak... XD Mrs.Spencer: nyugi... minket sem kell félteni ha baromkodásról van szó XD | |
| rekaianett (32539) 12.05.21 20:57:00 | ||
|
Mrs. spencer: elolvastad a szecse legújabb kiadását? nem?! Rossz kislány!... :) egyébként kérlek kukkants rá, ez a legeslegromantikusabb része eddig! szerintem tetszene, ha nem vagy éppen olyan zúzós-kemény-punk-vagyok hangulatban... ;) | |
| Melissa (6505) 12.05.21 21:02:42 | ||
|
Ugye tudjátok, hogy holtak vagytok? xD
Mrs. Grylls: Elolvastam, csak ma 4 dolit írtunk és lukas az agyam xD vagy inkább a helye?... Nah, szóval nagyon tetszik :D imádom, annyira jó *_* | |
| BJfan (60089) 12.05.21 21:11:37 | ||
|
ez most nekünk szólt???? XD | |
(aktuális oldal: [ 344 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [341] [342] [343] [344] [345] [346] [347] [348] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
