 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.05.27 21:31:29 | ||
|
- Öhm… azt hiszem, ott fogom hagyni az emberiskolát. És átmegyek máshova. Nem tudom. – vontam meg a vállam. – De nem bírom ott tovább. Ma is ki kellett rohannom óráról, mert elfogott a hányinger, meg a farkassá változás vágya.
- Ó! De ugye, senkiben sem tettél kárt? - Kinézed belőlem?! - Hát… - húzta mosolyra a száját Luciana, én meg mérgesen oldalba böktem. – Hé, óvatosan! Ott a múltkor Sebastian megégetett, és még mindig nem gyógyult be teljesen. – dörzsölte meg azt a pontot. – Nagyon fáj… - húzta el a száját. - Mutasd meg. – meg se vártam, hogy reagáljon, felhúztam azon a részen a pólóját. – Anyám! – és már el is engedtem. A seb teljesen nyílt volt, és nagyon nagy. - Jaj, ne izélj rajta. Csak egy… seb. – mondta, és megvonta a vállát. Befordultunk egy sötétebb sikátorba. – Én se foglalkozom vele. – legyintett egyet. De én igen… - gondoltam magamba. - Miért nem szóltál? – kérdeztem hirtelen, és egyből rájöttem, hogy ez nagyon nem kellett volna. - Tessék? – meghökkenve nézett rám. – Mert… senkinek se kell róla tudnia. Csak neked mondtam el eddig. Szóval kussolj is! – förmedt rám. - Na mi lelt, téged? Előjött az a Luci, akit egy hete ismertem. – nevettem el magam. – Végre. - Cöhh… Jól van Simon, megjegyeztem. – szegte fel az állát, és a mellkasa előtt keresztbefonta a karjait. - Jaj, hogy is mondtad? „Jaj, ne izélj!” – utánoztam a hangját. De Luciana makacsul továbbra sem szólt, egy szót se. – Mit kell tennem, hogy beszélj? - Hát, nem tudom. – rántotta meg alig észrevehetően a vállait. – Kérek egy puszit az arcomra. – erre a kétszeresére növekedett a pulzusom, és csak néztem pár percig a lányt… mire abból kibukott a nevetés. – Dehogy! Csak vicceltem. – erre próbáltam valami álarcot erőltetni magamra, mintha nem lennék csalódott, de túl régóta ismer, és észe is vette. – Jaj, mi van? Ne mond, hogy komolyan vetted! - Nem, dehogy… - motyogtam, és egy pizzázó felé böktem a fejemmel. – Éhes vagyok. – próbáltam terelni a témát. – Beülünk ebédelni? - Ebből is látszik, hogy Farkas vagy. – forgatta a szemét, majd lassan beléptünk a kis étterembe, és leültünk egy kétszemélyes asztalhoz. Lassan egy görkorcsolyán hozzánk jött egy lány, egy kis jegyzetfüzettel, meg két étlappal. Az utóbbit odanyújtotta nekünk. Én fel se lapoztam már fejből, mondtam, hogy mit kérek: - Én egy nagy pizzát kérek, sonkával, kukoricával, sok szalonnával, kevés sajttal, vastag tésztával, és egy kicsi foghagymát is kérnék rá. És emellé kérnék egy nagy pohár banánízesítésű forró csokit. – a nőlelkesen jegyzetelt, a tolla csak úgy sercegett a papírján. Luciana felé fordult: - Magának mit hozhatok? - Oh, én öhm, egy egyszerű sonkás – kukoricás pizzát kérnék, és mellé kérnék én is egy pohár sima forró csokit. – a lány ajkai halvány mosolyra húzódtak. A pincérnő csak bólintott, és már el is gördült a konyhába. Luci hozzám fordult. – Hogy a fenébe tudsz ennyit kajálni?? - Öhm, úgy, hogy éhes vagyok? – bizonytalanodtam el. - Hihetetlen vagy… - forgatta a szemét. – Nagy pizza, nagy forró csoki… - kicsit elhallgatott. – Egyébként. Visszatérve a kinti eseményekre. Miért is kezdtél el úgymond „duzzogni”, hogy nem adhattál nekem puszit? – szemében egy kicsi, huncut villanást véltem felfedezni, de lehet, hogy csak képzelődtem. - Oh, öhm, öhm… - miniatűr pír jelent meg az arcomon. – Lényegtelen. – legyintettem végül. - Nem, nem az. – erősködött tovább. A fenébe a makacsságával! – morogtam magamba. - Őőő… - gondolkoztam, keresve valami remek kifogást. De nem volt rá szükségem, mert lassan begördült a pincérnő a pizzákkal, meg a forró csokikkal. Lerakta elém a nagyobbik poharat meg tányért, Luci elé meg a kisebbeket. A lány már el is gördült a következő asztalhoz, hogy felvegye ott is a rendelést. Épp belekezdtem volna a pizzába, remélve, hogy akkor békén hagy Luciana, de nem jött össze. Elvette előlem a tálat, és a sajátja mellé helyezte, a csokimmal együtt. - Na, ameddig nem mondod el, Simon Hand, addig el is búcsúzhatsz a kajádtól! – makacskodott a lány, és felszegte az állát. Pár perc csend után, megint megszólalt: - Figyelj ide, engem nagyon idegesít mostanában a viselkedésed! Olyan… titokzatos vagy, nem válaszolsz sok kérdésemre, nem figyelsz oda rám, és… egyszerűen már nem tudom, miért csinálod! Tudtommal barátok vagyunk, nem?! Nem vagyok leprás, hogy távolodj tőlem! Szóval Simon, ha bajod van velem, mond végre a szemembe, oké?! – erőteljes hangja megrémisztett. - Igen, barátok vagyunk… - suttogtam. – És nem, nem vagy leprás… És nincs veled semmi bajom. – válaszoltam. | |
| thestral27 (21282) 12.05.27 21:31:53 | ||
|
- Akkor?! – horkant fel. – Figyelj, én el fogok menni, ha nem leszel hajlandó elmondani, mi az a titokzatosság! – és már tolta is hátrébb a székét, hogy felálljon. Én olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, átnyúltam az asztal felett, és megragadtam a csuklóját. – És most még fel is tartasz?!
- A barátom vagy, oké?! – most már én is felemeltem a hangom. – Maradj! – parancsoltam rá. – Maradj, vagy nem fogok neked semmit az égvilágon mondani! – erre bólintott, és visszacsúszott a székével. - Na, hallgatlak. – mondta, és hátradől. - Én… - dadogtam, majd vettem egy mély levegőt. – Nem tudok csak a barátod lenni. – hadartam olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, akár egy rapper. De ahogy elnéztem Luciana értette, és nagy döbbenet ült ki az arcára. - Öhm, oké. – reagált pár perc fáziskéséssel. - Ennyi? – néztem rá nagy szemekkel. – Ennyi?! - Miért, erre mit kéne reagálnom? - Mit tudom én. – vontam meg a vállam. – De… ettől ugye… semmi sem változik? - Nem tudom. – rántotta meg ő is a vállát. – Talán nem… talán igen. Én viszont, most akkor is távozom. – ezzel megállíthatatlanul gyorsan felpattant a székéről, elém, dobta a pizzája pénzét, és kiviharzott. Én gyorsan felkaptam az enyémből egy nagy szeletet – mert még mindig éhes voltam -, majd leraktam 17 dollárt az asztalra remélve, hogy az elég lesz, és Luci után rohantam. Végre utolértem, és elkaptam a kezét. Ő megpördült, majd kiabálni kezdett: - Előbb nem tudtad volna mondani?! – süvöltötte, és éreztem, ahogy a hangja néhol megremeg. - Baj? Tudtommal, a barátom vagy. – mondtam rezzenéstelenül. – Jaj, amúgy… Öhm… Justin kizárt a lakásból… esetleg...? – néztem rá kérlelően. - Ó, persze! Higgyem is el?! – morgott továbbra is. - Mit csináljak, hogy lehiggadj?! Megint elveszett az éterben AZ a Luciana, akit ismerek! Hahó, föld hívja Luciana Beverson –t! – rángattam meg a vállát, hogy végre észhez térjen. Levakarta róla a kezeimet, majd az arcából kisimított pár barna tincset. Vett egy mély levegőt. - Igen, átjöhetsz. – felelte végre higgadtan. – Csak… ne gyere be a szobámba. A nappali megfelel? - Öhm, igen, köszönöm. – mondtam, és megöleltem, de éreztem, ahogy árad Luci –ból az elutasítás. Aztán a lány megint sóhajtott egyet, és mégis viszonozta a baráti ölelést. – Végre, itt van megint a régi Luciana. Maradj is így. – elengedtem, és lassan visszalépdeltünk a ház felé, én meg közbe rágcsáltam a pizzám. - Engem meg se kínálsz?! – és egyből letépett a szeletből egy jókora darabot. Mosolyogva megette. - Na mi van, eddig tartott a „hú, most nagyon haragszom rád Simon, mert szeretsz!” dolog? – kérdeztem szemrehányóan, mire ő olyan élesen nézett rám, hogy inkább elhallgattam. - Egyébként, hogy-hogy kizárt téged Justin? Na asszem elég sokat hoztam, legyetek boldogok, és engem is boldogítsatok a kommentekkel..xD | |
| Pumpedli (26099) 12.05.27 21:41:01 | ||
|
Mrs.Styles:imádom*.*! És még sokat is hoztál, vá, nagyon jóxD!! | |
| Melissa (6505) 12.05.27 21:42:41 | ||
|
Most csak ennyire telt, majd holnap folytatom :/ Viszont most jó darabig visszatér a vicces Shawn :D
Psych - fanfiction 18. fejezet *Sarah szemszögéből* Idegesen toporogtam a kávézóasztalka körül császkálva. Az iPhone végig a kezemben volt, a biztonság kedvéért. Olyan érzésem volt, mintha órák teltek volna el, pedig pontosan két és fél perce telefonáltam Shawn-nak. Nagyon féltem. Az ember a telefonban a szívbajt hozta rám. Egyszerűen rettegtem tőle. Pedig nem nagyon szoktam semmitől se félni… Csak a magasságtól, de az más. A tériszonyt örököltem. - Sarah! –kiabálta kintről valaki. Megismertem a hangot, naná, hogy meg. De nem mertem még kinyitni neki az ajtót. - Ki az? –mentem az ajtó melletti ablakhoz és kikukucskáltam a redőny lapjai között. Shawn volt, bukósisakkal a kezében, aggódó tekintettel. Motorja a parkolóban, hetykén letámasztva. - Én vagyok az, Shawn. Engedj be! Felkaptam a kulcsot a szekrényről, ahol hagytam. Birizgáltam egy kicsit a zárat, de végül kinyílt az ajtó. Shawn belépett rajta, és amint meglátott, láttam rajta, hogy nyugodtabb lett. - Jól vagy? –kérdezte. - Persze –bólogattam. –Nem volt itt és nem is láttam, de rám telefonált. Rejtett szám volt. És biztos, hogy látott. - De… le vannak húzva a redőnyök. - Tudom. Éppen ezért félek. - Jól van, nyugodj meg. Most szépen elmegyünk innen. - Hová? Shawn vállat vont. - Vidámparkba. Már, ha van kedved. Elmosolyodtam. - Oda mindig van kedvem, nekem elhiheted. Spencer félrebillentett szemmel, győztes szemekkel nézett rám. - Te tegeztél! Akaratlanul is elvörösödtem. Próbáltam valami bocsánatfélét elhebegni, mire kinevetett. Mondhatom, nem lettem tőle jobban. - Nem kell, nyugi –intett csendre pukkadozva. –Örülök is neki, ha inkább tegezel. Nem annyira… hivatalos. Gus-szal a vidámparknál találkozunk. Viszont van egy rossz hírem: csak motorral tudunk menni. Mélyet sóhajtottam, majd elnyúzottan felnyögtem. - Egy feltétellel –emeltem fel az ujjamat. - Mi az? –csillant fel Shawn szeme, mintha a világ legjobb dolgát mondhatnám. - Adhatok neki nevet. - Nevet? –eresztette le csalódottan a vállát. –Komolyan nevet akarsz neki adni? - Igen. Úgy hamarabb megbarátkozom vele. - Oké, te tudod… és mi lesz a neve? Nem gondolkoztam sokáig, rögtön kimondtam az első szót, ami az eszembe jutott. - Teknős! Shawn enyhén kiakadt. Látszott rajta, bár próbálta leplezni. - Teknős? - Aha –bólogattam mosolyogva. - Oké, akkor pattanjunk… Teknősre és irány a vidámpark –bokszolt a levegőbe. Esküszöm, olyan, mint egy ötéves… Komikat! | |
| Rand-mon (60675) 12.05.27 21:49:07 | ||
|
--Utolsó Vallomás---
1.rész:Vége a nyárnak Lement a nap..az utolsó napnak is vége.Holnap már az iskolapad,lecke és tonnányi tanulnivaló vár.Szomorúan bámultam ki az ablak koszos üvegén.Tudtam hogy nem tart örökké a nyár,de fájt hogy ilyen hamar elmúlt..ez egyszerűen csodás szünet volt..talán ha visszaemlékszem..rendben ez így jó lesz... Na tehát..pontosan emlékszem az első júniusi napra.Nagyon nagy volt a kánikula.Anyám délelőtt dolgozott,ami azt jelenti hogy 4 óránál hamarabb nem jön.A biciklim lapos volt,így nem maradt más:gyalogolnom kellett.A bejárati ajtó felé tartottam,majd kellemes hideget éreztem. -Jujj,de jó hideg.-borzongtam,mikor a kilincshez kaptam.Kinyitottam az ajtót,átléptem a küszöböt,majd becsaptam magam mögött.Hátrafordultam,előkapartam a kulcsomat,és bezártam az ajtót.Éppen a kulcsomat készültem elrakni,mikor megint átjárt a hideg.Lassan lesétáltam a lépcsőről,majd a kiskapu felé vettem az irányt.Halkan kinyitottam a kaput,majd hangosan becsaptam.Átmentem a bejárón,majd kiértem a kövesútra.Kezemet az órára szegeztem. -Jézusom!Elkéstem!-sikítottam,majd futni kezdtem.Az iskola nagyon messze volt,és tudtam hogy igazolatlant kapok. -Mindig ilyenkor kell elkésnem..hogy a fene vinné már el azt a nyamvadt iskolát!-morogtam magamba.Lassan elérkeztem a sarokig,és már nem bírtam tovább.Lehetett 40 fok,és nagyon fájt a fejem.Szerencsére ott volt egy villanykaró...lassan nekitámasztottam a hátam,és a földre csúsztam.Kezdett minden homályos lenni,majd egyre sötétebb és sötétebb..elájultam. Jézusom..nagyon fáradt vagyok,de ha tetszett holnap valamikor folytatom... | |
| Melissa (6505) 12.05.27 21:49:39 | ||
|
Mrs. Armstrong: Tök jó :D Télleg naon bírom, Andy arc benne xD
Mrs. Styles: Nagyon jó lett :D És tényleg jó sokat hoztál xD A kedvencem... Simon! Nem véletlenül... Amikor azt a retek Legyek Urát olvastuk az osztállyal, a sok hatökör mind úgy olvasta a Simon-t, hogy nem normálisan (Szájmon x“DDD), hanem így, hogy simon xD Ott röhögtünk a sok analfabétán! | |
| Pumpedli (26099) 12.05.27 21:50:16 | ||
|
Mrs. Spencer:Teknős és Shawnie 4everxD! Amúgy nagyon jó lett:DDD | |
| Melissa (6505) 12.05.27 21:52:39 | ||
|
Rand-mon: Nekem tetszik :) Kicsit sok benne a szóismétlés. A majd, például. Vgay mentem a kiskapu felé, a következő mondatban meg bezártam a kaput. Érted, hogy értem :D | |
| Melissa (6505) 12.05.27 21:53:19 | ||
|
Mrs. Armstrong: Köszi xD A buborékfújó holnapra maradt :“D | |
| Pumpedli (26099) 12.05.27 21:54:22 | ||
|
Mrs. Spencer:köszi^^! Neked szerintem Jeremy lesz a kedvenced, ő még Andynél is rosszabb, de majd megismeritek őt isxD. | |
| Pumpedli (26099) 12.05.27 21:56:15 | ||
|
Rand-mon:ugyanazt tudom mondani, mint Mrs. Spencer, alias Melissa, csak én még hozzátenném, hogy lehetne kicsit hosszabb:). | |
| BJfan (60089) 12.05.27 22:25:43 | ||
|
Mrs. Armstrong: Naon Jóóóóó.... :)
Am az “into the sky“-t a 21 guns ból szedted :3..de a “you and I“-t már nem mertrd XD Mrs. Styles: *.* vááá... Naon tetszik :D..... Folytatást....MOST...XD | |
| thestral27 (21282) 12.05.27 22:40:44 | ||
|
Mrs.Armsrtong: Köszi & Tök jóóóó lett.*-* Ha gondolod én vállalnám, hogy összedobjak neked egy borítót. :D Az elmúlt két napba nagyon unatkoztam/unatkozom..:“)
És a többi kommit is köszönöm, és Mrs.Spencer mindjárt elolvasom a tied is, csak anyumnak segítek..:“) | |
| thestral27 (21282) 12.05.27 23:16:42 | ||
|
anyám Mrs.Spencer..XDD Teknős..:“DDD Shawn Teknőssel a sztráda ördöge...xDDDD
Ésköszi.^^ Igen, megszállt az ihlet.:DDDD És azoknak is gratulálok..XD de a könyevmben, ahol először találkoztam a “Simon“ névvel, hirtelen én is simán Simon-nak olvastam.:$ XDDD | |
| Pumpedli (26099) 12.05.28 13:59:33 | ||
|
Köszi^^!
Mrs. Styles:megcsinálnád tényleg:D? Mert akkor köszönöm, hálám üldözzön^^xD! Képekben segítek majd, amennyit tudok, de a Google.nem műkszik rendesenxD. | |
(aktuális oldal: [ 360 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [357] [358] [359] [360] [361] [362] [363] [364] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
