 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| kik (5906) 11.12.07 18:42:37 | ||
|
ááá most írtam az első fejezetet és kijelentkezett :S kezdhetem előröl:PP | |
| thestral27 (21282) 11.12.07 19:03:56 | ||
|
Otthon lementem a régi pincébe Nathalia testével. Lent régi kínzóeszközök vannak, amik ilyenkor jól jönnek. Végül a késkészletnél döntöttem. Meg a csonttördelésnél. Leültem a székre és vártam, hogy Nathalia felébredjen. Körülbelül egy óra múlva elkezdte emelgetni a szemhéjait. Én erre fel is álltam és oda sétáltam hozzá kezemben a különböző, élesebbnél élesebb késekkel. - Jó reggelt, Nathalia. – üdvözöltem gúnyos hangon. Erre szinte felpattantak a szemhéjai és ülve hátrálni kezdett. - Mi… mi… mi vagy Te?! - kérdezte hevesen a szőke barbie. Én gonoszan elvigyorodtam. Pár lépéssel odasétáltam a falhoz, lapuló lányhoz és óvatosan de határozottan megfogtam a csuklóját. - Vámpír vagyok. – mondtam monoton hangon és Nathaliat a kézfejénél fogva odavittem egy székhez, amihez kikötöttem. - És… Mit akarsz velem tenni?! – sikoltotta el magát. Forgattam a szemeimet, a válasz helyett pedig eltörtem az egyik ujját, mire Nathalia olyat sikoltott hogy szinte belesajdult a fejem. – Elég!!! – kiáltotta, amikor a másik kezén is eltördeltem az ujjakat. - De még csak most kezdtem! – mire eltörtem a felkarját. Gúnyosan mosolyogtam a lányt, kiveri a víz, és szinte megőrül a fájdalomtól. - Miért?! – üvöltötte. Lassú léptekkel mögé sétáltam és elsöpörtem a haját a nyakáról. - Mert ahogy te mondtad, nem elég nagy a város kettőnknek. És most Te fogod elhagyni… - ördögi kacajom velőtrázó volt. Nathalia épp felocsúdni készült, amikor belemélyesztettem hegyes szemfogaim a nyaki ütőerébe és pár kortyot ittam belőle. – na, nézzük csak… Legyen ez a kés… - felvettem a legélesebbet és végighúztam Nathalia egész kezén. A lány sikoltott. - Ne kínozz!!! – süvöltötte. Én vállat vontam és már a nyakánál is voltam. Belemélyesztettem éles fogaimat és addig ittam belőle, amíg meg nem halt. Elégedetten néztem, ahogy lecsuklik a feje és kiszáll belőle az élet. Hirtelen hangos csöngetést hallottam. Felrohantam és ajtót nyitottam. Rosi állt ott és mosolygott. - Szia! Gyere be. – mondtam neki és kitárta előtte az ajtót. - Szia neked is. – és már jött is be. Bevezettem a nappaliba. Leült az egyik egyszemélyes fotelra. – na, mi volt Nathalia – val? – kíváncsiskodott Rosi. - Ő már többet nem okoz gondot. – rákacsintottam Rosi – ra. A nap hátra lévő részében elmeséltem neki részletesen a délelőttömet. Kommikat!:D | |
| pony56club (16581) 11.12.07 19:08:39 | ||
|
thestral:*-* | |
| kik (5906) 11.12.07 19:09:03 | ||
|
borzalmasan joo | |
| thestral27 (21282) 11.12.07 19:13:45 | ||
|
köszi kik és pony.:D ha jön ihlet akkor még lehet hogy kaptok ma.:DD | |
| pony56club (16581) 11.12.07 19:15:01 | ||
|
ok!már várom!
nah,még írok néhány sort és talán fél fele már be is teszem az Égenjárókat..de nem számítsatok túl jóra...betegen nem tudok olyan jól írni:/ | |
| STLPetra (31825) 11.12.07 19:16:28 | ||
|
Jég test, Tűz szív
1. fejezet. Tábor.Óra : 10:00. 4.c. kiképző terület. Akadály pálya. -Mindenki felkészült? -IGEN URAM!!! -Kegyetlen próba lesz.Aki akar az MOST léphet vissza.Aki ezzel él annak van fél év múlva még egy lehetősége.De.Aki nem él vele és elbukik.Annak VÉGE van!Készen álltok még egy alattomos próbára??? -IGEN URAM!!!-Készen állok!Meg tudom csinálni! -Most szóljon aki nem!Később már nem leszek kegyes veletek! Kezdjük már! ,kezdjük már!! -Szakasz VIGYÁZZ!Pálya felé indulj! Itt vagyunk...A híres 4.c. telepén...Túlélni vagy meghalni... -Pontban tíz óra tizenötkor be engedünk 6 kapun ,6 ,2 főből álló csapatot. Nincs idejük bent piszmogni katonák!Felsoroljuk kik lesznek egy csapatban.Akinek van párja az eligazítást kap a tizedesektől és a kapuknál várakozik. Mindjárt meghalok...Osztálysorban (nálunk nincs névsor csak érkezési...) az első... -Kis Láng és Zöld Legolas! Ő Baba néni unokája.Elvileg jó csapatmunkás (Nem voltam még így vele). -Meg vagy? -Igen.Kösz!Menjünk!-szóltam... -A négyes a tiétek ,sípszó után kinyitjuk a kapukat és indultok.Rendben? -IGEN URAM! Jól van. addig kiagyalhatunk valamit. -Mit csináljunk bent elsőként?-Ez a kérdés meglepett egy kicsit tőle. -Átnézzük a felszerelést és tervet készítünk.Aztán indulunk vadászni. Felhangzott a fülsüketítő sípszó.Elkezdődött.Nincs visszaút. Remélem tetszik. Megpróbálom még ma betenni a második fejezetet.+Komit! | |
| kik (5906) 11.12.07 19:18:34 | ||
|
jo lett,mindenkiét várom már mindjárt beteszem a Telihold 1.fejezetét | |
| STLPetra (31825) 11.12.07 19:21:01 | ||
|
Jupíííí!!Alig várom már!! | |
| thestral27 (21282) 11.12.07 19:24:31 | ||
|
pony: én tegnap voltam beteg..:S a géphez sem tudtam ülni ma meg már mint aki újjászületett úgy érzem magam..xD De addig is jó bulást!:) | |
| Póniló15 (15108) 11.12.07 19:28:20 | ||
|
Nem tudom, ki emlékszik még erre, de ősszel kezdtem el írni. Most berakom apránként a már meglévő fejezeteket, aztán tavasztól jobban hozzáfogok majd. Kérlek, írjatok róla kommentet mindenképp! Ha jó, ha nem jó! 
1. Fejezet Fehér köpenyes orvos A hullámok összecsaptak a fejem felett. De nem érdekelt. Lábamat lehúzták a láthatatlan kezek, ahogy egyre csak süllyedtem. Olyan volt az egész, mint a filmekben. Annyira furcsa... Megpróbáltam fellökni magam a felszínre, mert a levegőm vészesen fogyott. De már túl mélyen voltam. Az az átkozott Michael... Miért is nem tudott békén hagyni?! Mint mindig, most is muszáj volt belém kötnie, minek most meg is lett a végeredménye. Veszekedtünk, majd elkezdtem rohanni. A szél az arcomba fújta barna hajam, de én csak rohantam, hiszen tudtam, hogy ha Mich utolér, annak nem lesz jó vége. Egészen a tengerpartig rohantam, majd föl az egyik szirtre. Úgy gondoltam, hogy elvesztette a nyomomat, mikor egyszer csak felbukkant mögöttem. - Szia, Alyce... - Még a víz alatt is kirázott tőle a hideg. A hangja olyan ijesztően mély, és nem evilági volt... Elkezdett közeledni felém, én pedig nem vettem észre, hogy egyre jobban kisodródom a szirt végére. Aztán nem volt tovább. Olyan közel jött hozzám, hogy az arcomban éreztem leheletét. Az, hogy Michael egy ujjal is hozzámérjen, még a halálnál is rosszabb volt, így bár tudtam, hogy egy lépés hátrafelé és mindennek vége, de mégis megtettem. Csupasz talpam felemelkedett, majd lépett egyet. Mich utánam kapott, de már késő volt. Zuhantam, zuhantam, és csak zuhantam... Aztán csobb, és most itt vagyok. Nem éreztem fájdalmat, csupán annak voltam tudatában, hogy egyre mélyebbre süllyedek a kellemes vízben, mely olyan lágyan ölelt körül... Aztán a fejemben megszólalt a vészcsengő. Nem, Alyce! nem halhatsz meg! Testem életre kelt, s akaratom ellenére elkezdett fölfelé emelkedni. Éreztem, hogy valaki megragadja az oldalam, majd elkezd fölfelé húzni. A fejemet aztán levegő érte, s égő tüdőmbe ismét oxigén áramlott. Életemben nem örültem még annyira annak, hogy lélegzem. Nem láttam tisztán, hogy mi folyik körülöttem, a sós víztől elhomályosult tekintetem csak annyit érzékelt, hogy pár szakadt alak áll körülöttem. Olyanok voltak, mint a... Nem, az nem lehet! California kellős közepén vagyunk, itt nem járnak... Te jóságos, ezt még kimondani is marhaság, de abból, amit zavarodott elmémen keresztül láttam, az jött le, hogy ezek bizony kalózok. Utána minden elsötétült. - Kicsim, kérlek, adj valami életjelet... - A hang könnyektől fuldoklott. Ismerős volt, de mégis... olyan távoli. Mintha egy szigetelt szobából szólt volna valaki. Azonban úgy éreztem, hogy fontos, ha ilyen a hangja, és jéghideg kezemet szorongatja. Nagy erők árán kinyitottam a szemem, mire a nő felugrott, és még szorosabban magához ölelte a kezét. Egyből felismertem. Az anyám volt az. - Alyce! Doktor! Doktor úr, jöjjön gyorsan! Magához tért! A szeme egyre jobban kinyílt, és a homályos látás is elmúlt lassan. Egy fehér köpenyes doktort láttam besétálni a szobába, kezében egy fehér lap, és egy zöld toll volt. Szemüveget viselt, és idősödő arcára megkönnyebbülés ült ki, mikor meglátta, hogy kinyitottam a szemem. - Alyce, kérlek, meg tudnád mozgatni a lábad? - Mégis miért kér tőlem ilyet ez a férfi? De ahhoz, hogy most értelmesen gondolkodjam, túlságosan fáradt voltam, így megtettem, amit kért. - Talán valami baj van? - Kérdezte anyám, s betűrt egy kunkorodó szőke tincset a füle mögé. Bal kezével továbbra is a kezem fogta. - Nem asszonyom, semmi. Ez csak egy amolyan rutinvizsgálat. Ha tudja mozgatni a lábát, minden bizonnyal nem sérült a gerince. Aztán miután anyám megnyugodott, a doki kisétált a szobából. Anya rám nézett, én pedig viszonoztam kába tekintetemmel. Láttam, hogy szemeiben könnyek gyűlnek, és mondani akar valamit. Azonban a beszéd nehezére esett. - Drágám, szükséged van valamire? - Nyögte ki végül. - Aludni... aludni szeretnék. - Suttogtam vissza, majd szemhéjaim olyan mázsásnak bizonyultak, hogy azonnal álomba is merültem. Édes, pihentető, mély álomba... | |
| kik (5906) 11.12.07 19:28:22 | ||
|
itt van:(kicsit rövid lett,kritika,komi jöhet)
Telihold 1. fejezet A suli előtt egy kisebb tömeg állt. Valami érdekes lehet, mivel „Jaj, de cuki! Kié lehet? De aranyos!”mondat foszlányokat hallotam.7:45 a 7.-eseknek becsöngettek már csak néhány nagyobb csaj állt a lámpaoszlop mellett, közelebb mentem, hogy megnézzem mi az. Egy nagy fehér kutya volt ki kötve. Kék szeme csillogott, értettem egy kicsit a kutyákhoz, de nem ismertem fel a fajtáját.7:55,5 perc múlva becsöngetnek, felsiettem az osztályba. Senki se volt bennbiztosan bandáznak valahol. Nem voltam nagyon kedvelt észresevettek, de nem zavart. Első óra töri, a többiek is megjöttek, az oszt.főnökünk még beszólt, hogy holnap hamarabb kell érkezni, mert előadás lesz.a tanár késett, mint mindig. Pár perc múlva belépett elnémult mindenki és elkezdötött az óra.10 perc múlva nyílt az ajtó egy sötét, fél rövid hajú, barna szemű jóképű fiú jött be nagy sporttáskával. -Ööö… bocsánat az igazgató úr most adta ide a tankönyveket. -Semmi baj, ülj le hátra. Mi a neved? -Matt, Matt Scott. Miért én ülök hátul, egyedül és nem ül mellettem senki? Szerencsére gyorsan telt el ez a nap. Elég kedves fiúnak tűnt, láttam, ahogy az osztálytársaim (a fiúk) kérdeseikkel bombázzák őt. Letesztelik, hogy bandázhat-e velük, de látszólag nem érdekli, mind mondanak neki és elhúzza a csíkot. Lesietek az udvarra. Ott térdel a kutyánál és elengedi az oszloptól és elindul vele.Hirtelen odafut egy lány,Caroline,szőke,menő,gazdag,szép és egyszerűen mindenki csodálja őt de,egyépként nagyon szemét.Mattal beszélgett lealábbis próbál,a félénk fiú válaszol valamit és elsiet,én is elindulok haza holnap nehéz nap lesz,nem is tudomtam mennyire. | |
| STLPetra (31825) 11.12.07 19:48:49 | ||
|
Folytasd!!Olvasás éhes vagyok!
Én is mindjárt be teszem a kövi fejezettet. | |
| pony56club (16581) 11.12.07 19:55:09 | ||
|
Mindenkié nagyon jó lett!:)
Nah,megpróbáltam kis harcot is belevinni...de nem sikerült olyan jóra...:/de tessék,olvassátok...és KOMIKATXD Égenjárók 1.fejezet:Én,Alec és a pletykák... Fáradtam terültem el az utvasarkon található kis kávézónak az egyik sztallapján.Mindenki boldogan és frissen csevegett a barátaival,kivéve engem és munkatársamat,Lokit...Felnéztem a fiúra.Fekete-egy kis sötétkék,már-már fekete beütéssel- haja mint mindíg össze-vissza állt,ami idegesítően jól állt neki.Nem hiába volt az iskola szépfiúja...még az alsósok is mindíg a nyakán csünngtek... -Ki volt az a normálatlan aki feltalálta hogy éjszakai műszak is legyen...-morogtam halkan. -Azt sajnos nem tudom.-mondta félmosollyal az arcán-de te választottad az éjszakai műszakot... -Azért mert akkor legalább nem nézhetnek egy olyan embernek aki most szabadult a diliházból...-kiöltöttem rá a nyelvemet.Ekkor hirtelen fura gondolotsort hallottam a fejemben. Olyan édes...vajon a barátnőja lehet az a lány...nem az nem lehet,ő még nálam is rondább..és elég nyúzottnak tűnik..mintha nem is kedvelné őt... Méghogy ronda!Én?!-gondoltam bosszankodva és felpattantam az asztaltól,de mire rájöttem hogy marhaságot csinálnék,csalódottam visszahanyatlottam a székre.Még hogy áldás a gondolat olvasás!Inkább átok!Tök úgy néznek rám néha mintha ,,megzizzentem“ volna...ráadásul itt van még ez a lélek látás is...na meg látom a szellemeket...Amikor beszélek egy szellemmel,mindíg hülyének néznek amiért úgy látják,magamban beszélek... Hirtelen két lány állt meg zavartan az asztalunknál.Felnéztem.Fülig el voltak pirulva.Nah,ez remek...a két pletyka fészek... -Izé...sziasztok..láttuk hogy eggyütt..-kezdték hadarni,de én közbevágtam. -Nem járunk,és le lehetne szállni rólunk.Nem vagyunk szerelmesek egymásba.Csak haverok vagyunk. Bután néztek rám.-Biztos? -Igen.-mondtam már türelmetlenül.Ránéztem Lokira.-én léptem.Gyere ha akarsz. Azzal felálltam,kivettem a zsememből egy kis pénzt,és Loki elé tettem-Ez az én részem. Gyors léptekkel kimentem az épületből.Kint a hátamat a falnak támasztottam,és vártam.Nem telt el sok idő,Loki már jött is utánam.Pimaszul rámosolyogtam.-Csak nem követsz? -Nagyon vicces.-morogta-Otthagysz egyedül ezekkel... Megvontam a válam,és a park felé vettem az irányt Lokival eggyütt. Felnéztem az égre.Este volt,a Hold már fennt volt,és halvány sugaraival világította meg az utat.Lokira sandítottam.Éjfekete haja most egész sötétkékesen csillogott a holdfényben.Valami fura érzés szállt meg.Nyugalom.Hirtelen észbe kaptam.Nem!ilyesmi még eszembe se jusson!Csak haverok vagyunk!Társak...bajtársak... Hirtelen megszólalt a zsebemben valami.Lokival egymásra néztünk,szinte egyszerre bólintotunk.Félmosolyra húztam a számat. Azé aki először odaér!-üzentem neki gondolatban-Semmi esélyed... Majd meglátjuk!Aki veszít...-ravasz vigyorra húzta a száját-Az mosogat! Szemét!-morogtam neki. Egyszerre kezdtünk szaladni.Nagyjából ugyanannyira gyorsak vagyunk,akkor vajon ki fog elsőnek odaérni?Hirtelen megint jelzett a készülék.Egymásra néztünk.Ez felénk jön! Egy pillanat alatt előidéztem a kezembe a fegyverem:egy feket kardot,aminek a markolata ezüstszínűen fénylett.Ruhám egy könnyebb páncéllá változott.Kardommal kivédtem a támadást,majd amikor felnéztem az ellenségre,megdöbbentem. Hátranéztem Lokira,aki szinte azonnal tudta mire gondolok.Előre rohant,mellettem megállt.Pár másodpercig előre néztünk. Ahogy a por felszált,láthatóvá vált egy hatalmas teremtmény,egy igazi szörnyeteg.Egy óriás.Nem nyújtott túl szép látványt,és szó mi szó,elég butának is látszott... Majd adj lökőerőt.-üzentem Lokinak gondolatban. Bólintott.Előre futottunk.Az óriás mintha csak észbe kapott volna,elkezdett kapálózni a kezével,de túl lassú volt.Már elég közel értem a fejéhez,így felugrottam.Loki hirtelen alámugrott,és a lábamat elkapta,majd azt felfelé kezdte tolni hihetetlen erővel.Így a sebesség már megfelelő volt.A jobb öklömet fekete lángok lepték el.Végre egy magasságban voltam a fejével.Öklömmel egyenesen a homlokába csaptam,majd utána szintén feket tűzben égett bal lábammal állon rúgtam.Földetérés után kicsit megtántotdtam,de meg tudtam állni a lábamon. A teremtmény hátrazuhant,és földrengető becsapódással a földre esett. Megkönnyebülten sóhajtottam fel,miután láttam hogy nem mozog. -Egyezzünk meg egy döntetlenben.-suttogtam egy fáradt mosollyal Lokinak már a rendes ruhámban,egy fának dőlve. Elmoslyodott.-Rendben. KOMIKAT!!!!!XD | |
| pony56club (16581) 11.12.07 19:55:45 | ||
|
huh,kicsit hosszú lettXPXD | |
(aktuális oldal: [ 57 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] [61] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
