 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Bogi2001 (22306) 12.04.22 14:28:14 | ||
|
Sziasztok!
Megírtam a Mysteryland “demóját“, egyenlőre erre fog épülni a végleges változat. Itt van az egyik kulcsfontosságú szereplő. Tudom, hogy nem ló, de nagy szerepe lesz a történetben: 
Ui.: pár perc múlva olvashatjátok a demót!  | |
| Bogi2001 (22306) 12.04.22 14:33:19 | ||
|
Mysteryland – Rejtélyek nyomában
- Itt van! Itt van! – szaladtam le a fakorlátos lépcsőn. – Megjött Anna! Kisiettem az udvarra, hogy üdvözöljem őt. - Szia! Milyen volt az út? Unatkoztál? – faggattam barátnőmet. - Szia! Kicsit hosszú volt, de kibírtam. És ha a meglepetésre gondolok, amit mondtál, akkor sosem tudok unatkozni. Tényleg, mi lesz az a meglepetés? - Yellow! – hasított az égbe egy ismerős kiáltás. Kis idő múlva feltűnt egy lány versenybiciklivel, és egy zsemleszínű kutyával az oldalán. - Hát ez! – mondtam nevetve. – Ő itt a másik legjobb barátnőm. Anna, ő itt Noncsi, Noncsi, ő itt Anna – mutattam be egymásnak őket. - Sziasztok! – szólalt meg lihegve Noncsi. – Leteszem a bringámat a régi házunkban, és már jövök is – azzal már tekert is tovább az utcán, egy vöröses színű kerítéssel körbekerített telek felé. Hosszú ideig néztem utána, de mikor bement a kapun, a tekintetem végigsiklott a tájon. Bal oldalt üde, zöld fák, az avarban meg-megmozduló piciny állatok zaját alig hallani, a régen poros út most kavicsok csikorgó hangját hallatja minden lépésnél. Távolabb, ahol az út elkanyarodik, fel a dombra, az erdő fái sötétlenek. Jobb oldalt házak sora, és a szomszéd két kocsija közül… egyik sincs itt! A tény, hogy esetleg a szomszéd elköltözött, egyre erősebb gyanúvá fejlődött. Hát ezért nem hallottam éjjel a kutyája ugatását! Ezért nem láttam őt reggel! Időközben Noncsi visszajött, ezért mindhárman bementünk a házba. Az első felnőtt, aki arra jött, az az anyám volt. - Mi lett a szomszéddal? – tört fel belőlem a kérdés. - Elfelejtettem szólni, de elköltözött otthonról – válaszolt. | |
| Bogi2001 (22306) 12.04.22 14:33:43 | ||
|
Késő éjszaka volt. Az éj csöndjét csak egyetlen hang törte meg:
- Jöhettek! – intettem Annáéknak suttogva. Tudniillik Noncsi maradt éjszakára, és mi hárman elhatároztuk, hogy megnézzük a szomszéd kertjét. Tudtam, hogy ez magánterület sértés, de mindannyian kíváncsiak voltunk. Végülis, ha csak megnézzük, azzal nem árthatunk semmit. Végre elértünk a testvérkapuhoz. Régen, amikor a mi telkünk épült, a dédnagyanyám testvére ott lakott, ahol most a mi szomszédunk. Mivel a testvérkaput jó darabig nem használták, ezért vastagon benőtte a borostyán. Nehéz is volt kinyitni: próbálkoztunk már mindennel, amikor Annának az az ötlete támadt, hogy lökjük be a kaput. Mind a hárman nekifeszültünk, és… csodák-csodájára, a kapu kinyílt! Ráadásul épen, egy pisszenés nélkül. Végigsétáltunk az elszáradt füvön, elmentünk a régóta megműveletlen, rövid szőlősorok és a moszatos, zöld vizű medence mellett. Amikor elhajtottam a tujasor egyik ágát, elámultam a látványtól: csobogó szökőkút, körülötte mindenféle gyógynövény terem, mindenhol csak fű és egy sima, poros, galopp-pálya alakú rész, amin keresztbefekszik itt-ott egy fatörzs. Amikor beléptem, még jobban elcsodálkoztam, hogy a szomszéd hogyan tudta kialakítani a kertjét ilyen lélegzetelállítóra, amikor alig volt otthon. | |
| Bogi2001 (22306) 12.04.22 14:34:01 | ||
|
Hónapokkal később, amikor már nem is gondoltam a szomszéd kertjére, váratlan dolog történt. Noncsival és Yellow –val éppen frizbiztünk, amikor nyerítéseket és patadobogást hallottunk a szomszéd kertjéből. Mivel a felnőttek nem voltak otthon, nyugodtan megnézhettük a hang forrását. Yellow –t kikötöttük a kerítéshez, távol a testvérkaputól, és rohantunk a hanghoz. Amikor a gondozott részhez értünk, én először azon csodálkoztam el, hogy még mindig ugyanolyan szép, mint pár hónappal ezelőtt. Noncsi inkább azon, hogy hogyan kerültek ide vadlovak. Mert hogy azok voltak. Szilajok, vadak, gyönyörűek, megfoghatatlanok. Én egy szürke kancát találtam a leggyönyörűbbnek mindegyik közül. Megpróbáltam megfogni, de nem lehetett. Keserűségemben leültem, és egy fűszálat nézegettem dacosan. A szürke ló óvatosan, félrebillentett fejjel közeledett felém. Amikor ideért, prüszkölt egyet, amire én lassan felemeltem a fejemet. Egy gyönyörű vonásokkal rendelkező fejet láttam, s egy értelmet sugárzó szem nézett vissza rám. Nagyon lassan felálltam, és elfordultam tőle. Tetszett neki a játék. Megkerült, hogy ismét szembe kerüljön velem. De én újra elfordultam, és megindultam Noncsi felé. Nem néztem vissza, csak az arcán láttam, hogy a kanca követ engem. Amikor megfordultam, a kanca szeméből kiolvashattam: most már igazán barátjává fogadott. | |
| Bogi2001 (22306) 12.04.22 14:34:20 | ||
|
- Egyenesebb a hát! Ne csak csizmasegítséget kapjon fordulásnál, a szemed is arra nézzen! – oktatott Noncsi. Igen, a szürke kancán ültem. Mennyei érzés volt lovon ülni, ráadásul egy olyan lovon, ami barátjává fogadott. Nyereg, kantár hol van? – kérded. Szőrén ültem meg Felhőt, akinek időközben nevet is adtam. Noncsi időközben a példámat követve magához édesgette a többi lovat. Nekem nem kellett más ló, csak Felhő.
- Most már te és Felhő is készen áll a terepre – mondta Noncsi, miközben felpattant egy sárga lóra. – Egy olyan úton megyünk, ahol senki se láthat meg. Egy darabig minden rendben lett volna, de hirtelen farkasüvöltést hallottunk. A lovak megbokrosodtak, és vágtázni kezdtek. Nem tehettem mást, átkaroltam Felhő nyakát, és felhúztam a lábamat egészen addig, ameddig bírtam, de biztos ülésem is legyen. Teljesen rásimultam a szürkére, hagytam, hadd fusson. Felvágtázott egy magas dombra, aminek az egyik oldala nagyon meredek volt. A meredek oldal felé vágtatott. - Ne! – sikítottam, mire a tempója lassulni kezdett, majd hirtelen megállt, és én előrecsúsztam. Ha nem fogom a nyakát, hát elég fájdalmas földet érésnek nézek elébe! De szerencsére fogtam, így nem estem le. Felhő felhúzott a dombra, de rögtön egy farkas falkával találtuk szembe magunkat. Nagyon megijedtem, de ekkor különös dolog történt: egy fényes pontot láttam kirajzolódni a falkában, ami egyre közeledett… felénk. Egy farkas fénylett. Furcsa volt, még a fény nélkül is: az alapja fehér, és fekete csíkok díszítették. Eddig nem is volt olyan furcsa. A szeme, a szeme viszont… volt benne egy pici csillogás, ami az egész szem kifejezését megváltoztatta, továbbá atomnyi rezgés is. A lábán pedig véráztatta kötések. Félúton megállt. Kihasználtam a pillanatot, és felültem Felhőre. Ha már így is, úgy is meg kell halnom, legalább lóháton haljak meg. Ekkor viszont különös dolog történt. Egy enyhe fuvallat fölkapott minket a farkassal együtt. Egy felhőn találtuk magunkat. A farkas egy képzeletbeli körön kezdett sétálni. Biztosan tudtam: harcolni akar. Ezt Felhő is megérezte, és ugyanazon a körön kezdett lépkedni. A farkas megkezdte a támadást. Nekünk rontott, Felhő pedig csak állt egyhelyben. Tudtam, mire készül, így hagytam. Amikor a farkas ideért volna, lovam félreugrott, így az csak a lábamon ejtett sebet. Fájt ugyan, de ez még jobban megerősítette a harcvágyamat. A farkas eközben az oldalára esett, de feltápászkodott, és újra nekünk rohant. Arra ösztönöztem Felhőt, hogy egyenesen a farkassal szemben vágtázzon. Minden úgy történt, ahogyan elképzeltem: a farkas ijedtségében megdermedt, Felhő pedig egy éles fordulattal elvágtázott mellette, én közben puszta kézzel szó szerint ledöntöttem. Mivel nem voltam különösebben erős, csak a sebességen és a farkas felkészültségén múlott. Szerencsénk volt: a farkas teljes hosszában elterült. Lehet, hogy az életünkre tört, de azért aggódtam miatta. Ám mire megfordítottam Felhőt, a farkas eltűnt. Egyszerre csak a dombon találtuk magunkat, a farkassal és a falkával. A farkas lassan bólintott, majd besétált a falka tagjai közé, akik lassan elhalványultak. Utoljára maradt a fehér farkas. Még egyszer bólintott, majd méltóságteljesen állt, amíg el nem veszett az utolsó körvonala is. - Mi volt ez? Vajon látom-e még valaha? – suttogtam, bár tudtam, hogy senki se hallja, csak Felhő. Leügettünk a dombról, közben a feltett kérdéseken gondolkoztam. - Szia! – köszönt Noncsi. – Ez a csibész egész végig az erdőben vágtázott össze-vissza – veregette meg pajkosan a sárgát. – Vágta hazáig? - Mehet! Ha lépésben mennénk, lehet, hogy keresni fognának – vélekedtem, megindokolva helyeslésemet. Megindultunk vágtában, de Felhő lefékezett, és felnézett az égre. Én is követtem tekintetét. A látványtól elállt a lélegzetem. Az egyik felhőn ott feküdt a farkas! Két első mancsát lelógatva, emelt fővel, de a szemében megadás látszódott. Felhő megindult vágtában, és a farkas mellettünk futott, minden lépésnél egyre jobban halványodott. Mire elértük volna Noncsit, teljesen eltűnt. - Isten veled – suttogtam a levegőbe. Tudtam, hogy hallja. | |
| Bogi2001 (22306) 12.04.22 14:36:43 | ||
|
Komikat!
Bocsi, hogy így másoltam be, de nem engedte egyben az egészet, szétcincálni meg nem volt kedvem, szóval a sorelválasztók által határolt részeket másoltam be egy-egy hozzászólásban, remélem, nem baj. | |
| Panka0204 (50739) 12.04.22 14:49:43 | ||
|
bogi:
nekem tetszik! fojtasd! | |
| Szilaj77 (35504) 12.04.22 14:55:12 | ||
|
Hűha Bogi ez nagyon jó!Izgalmas és kiszámíthatatlan!(nem szeretem azokat a történeteket amikben tudom hogy mi fog történni,úgyhogy emiatt különösen tetszik)
Van néhány pici helyesírási hiba: -tujasor egyik ágát -egy tujasor ágát nem tudod félrehajtani csak egy tujáét:) -Egy darabig minden rendben lett volna -Inkább:Egy darabig minden rendben volt. -az alapja fehér, és fekete csíkok díszítették -Inkább az alapszőrzete fehér Ezeken kívül szerintem tökéletes lett!Várjuk a fojtatást!  | |
| Bogi2001 (22306) 12.04.22 15:04:11 | ||
|
Köszönöm mindenkinek!
Folytatás?! Külön leírtam, hogy ez a demója. Nagyjából ennyi lesz benne a végleges változatban, kisebb toldásokkal/változtatásokkal tarkítva. De ha még egypáran mondják, hogy folytassam, akkor lehet, hogy a végleges változat tovább lesz írva. | |
| Szilaj77 (35504) 12.04.22 15:14:16 | ||
|
Bogi:Tudok olvasni:)Láttam hogy demo,én a folytatás alatt a kibővített verziót vagyis az egész történetet értettem. | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.04.22 15:56:25 | ||
|
Itt a történetem második fejezete,szerintm nem lett rossz,de majd kiderül...
ÍEzt csak két részbe tudom betenni. 2.fejezet Az új ismerősök A tegnapi izgalmas nap után Fandango,és a kis Fandrus is vidáman,és pihenten ébredt.Gazdájuk kiengedte őket a legelőre,ahol a zsenge,friss fű,és a többi ló társasága várta őket.Rain egy másik istállóban lakott,és ő már hajnalban hazatért.A lovak békésen legelésztek,WindSpirit is haza ért az éjjel,csak még meglátogatta párját Deforminget.A békés legelészés közben Fandra többször is felkapta a fejét.Bizonyos zajok,amiket egyelőre csak ő hallott,idegesítették.Aztán anyjára nézett,és meghökkenve vette észre,hogy ő is nyugtalan. - Mama,te is hallod ezt? - Paták hangja. Bólintott Fandango. - De,ezek szelíd lovak? - Nem tudom emberrel élhetnek e.Jobb lenne megnézni! Azzal megfordult,és a legelőt határoló kerítés felé kezdett vágtázni,majd átugrott.A csikója szintén megtette,ám ez nem volt zaj mentes,amire Wind is felfigyelt.Így hát utánuk ment. Egyszer csak a vadló ménes megállt,és eltűnt,mintha megsejtették volna,hogy követik őket.WindSpirit utol érte húgát,és keresztlányát,és amikor ők megálltak,csatlakozott hozzájuk.Egyszer csak a vadlovak körbe vették őket.És egy délceg,izmos,ragyogó szőrű csődör lépett elő.A többi ló gyorsan utat engedett neki,ami arra utal,hogy ő lehet a vezér mén.Mind három kanca megszeppent. - Lám-lám,csak nem az istálló lovak is tudnak élni? Mondta gúnyosan,és közelebb lépett.Wind felszegett fejjel oda állt elé: - De kérlek!Őseink egyeznek,és van annyi jogunk élni,mint nektek!Na jó,nem vitatkozom veled,de mért is vagytok itt? - Tagokat toborzunk.Mint tudjátok gondolom,a gazdáitok vagy lelövik fajunkat,vagy elfogják,és megszelidítik.Így nem tehetünk mást,mint hogy a már megszelidített lovakat csábítjuk el.Reméljük,hogy ti is velünk maradtok! Vigyorodott el a csődör,és erre a lovak körül vették Windet,Fandangot,és Fandrát. - Na,és most hogyan tovább?Hogy jutunk ki? Nézett a három ló egymásra.Egyiküknek se volt ölete,de bajba sem akartak kerülni,és a vadlovak „szeretetét” se akarták élvezni.A bokorban a lovakat egy szempár figyelte.Egy farkas szempár,ami a lovakra nézve csak annyira veszélyes,hogy a farkas ragadozó,és tud harcolni.Ám ez a farkas nem szeretett támadni,hacsak nem bajba került állatokon kellett segítenie.Csak a megfelelő pillanatra várt,hogy elő ugorjon,és segíteni tudjon.Amint a csődör elfordult,a farkas ugrásra készen felállt,és már a musztángok között is volt.Morgott,vicsorgott,amitől a vadlovak megriadva kezdtek hátrálni.A farkas abba hagyta a rémítő tevékenységeket,és beszélni kezdett: - Kedves barátaim!Mikor tanuljátok már meg,hogy hagyjátok a lovakat élni?!Soha nem unjátok meg? Nézett szigorúan a csődörre,aki ekkor lehajtotta fejét. - De te ki vagy? Kérdezte a farkas mögött álló három kanca egyszerre. - PurpleLoftynak hívnak,valakinek csak barát,valakinek ellenség,de hívjatok csak Loftynak. Mondta a farkas,és rájuk mosolygott. - Oké Lofty,köszi,hogy megvédtél ezektől a musztángoktól,de ki is szabadítasz valahogy? - Innentől a védelmem alatt álltok,ami annyit tesz,hogy szabadon távozhattok,vagy a vadlovak vezérének kisebb „baja” esik. Mondta ravaszul csillogó szemmel a szárnyas farkas.A három ló Fandango,Fandra,WindSpirit elindultak,mire a csődör közelebb lépett,a többi lóval együtt,amire Lofty a csődörhöz közelebb lépett,morgott,az egész társaság vissza hátrált,és utat adtak a társaságnak.Immár négyesben sétáltak az istállóhoz vezető úton.Megtudták,hogy Loftynak mért van szárnya,hogy az erdőben él,de elég kevés barátja van.Végül úgy egyeztek meg,hogy Lofty a közelükben marad,így bármikor találkozhatnak,és segíthetnek is egymásnak.Az istállóhoz érve elbúcsúztak,mivel a farkas nem akarta,hogy mások is meglássák.Persze a három ló átugorva a legelő kerítését,mindent elmeséltek a többi lónak,akik bár nem hittek nekik,de szerették hallgatni a társaik történeteit,így jól elvoltak most is.Másnap lovagló túrát tartottak az istálló környékén,amire rengeteg gyerek,tinik,és kisebbek is jöttek. - Nem szeretem annyira a túrákat,mert a gyerekek azt hiszik rajtunk is lovagolhatnak,pedig a gazdánk mindig megtiltja nekik,hiszen mi különlegesek vagyunk,ahogy ő mondja,és sajnálom az elszontyolodott picúrokat.Én elvinném az egyiküket nagyon szívesen,hiszen ismerem a környéket. - De mindig elkísérhetjük őket,na meg persze általában rajtad lovagol mindig a gazdi.És Fandra is veled lehet,szavad sem lehet… - De akkor is,meg akik durván bánnak a lovakkal… - St!A gazdi nagyjából tudja,hogy beszélünk,és itt jön!Csend! -Na Fandango,készen állsz a túrázásra? Kérdezte mosolyogva,és megdörgölte Fandango orrát.A kanca prüszkölt egyet,és bólintott mintha egyetértett volna.Két perc múlva már nyerget,kantárt,zablát viselt,a nyergéhez Fandra kantárja volt kötve,ugyanis csak úgy tudták rávenni az ilyen lovaglásokra,ha a csikója is vele mehetett.Miután mindenki felnyergelte hátasát,elindult a menet. | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.04.22 15:57:30 | ||
|
Út közben a lovak egyszer-egyszer felemelték fejüket,és érdeklődve hegyezték fülüket,persze az emberek nem tudták miért.Egy élőlény jelenlétét érzékelték,csak nem tudták honnan várják érkezését.Még tíz percig lovagoltak,és eléjük ugrott egy vadmacska.Illetve ők hitték vadmacskának,hiszen nem volt az.Egy átlagos macska volt,ám nem átlagos méretű,hanem magasabb.Egy 2001-ben ismertté vált fajtájú macska volt.Mindenki megijedt,kivéve egy tinédzser lány,tizennégy lehetett.Ismert minden macska fajtát,a lovak után a macskák voltak neki a második legfontosabb lények.A riadalomra,és a hirtelen megállásra előre lovagolt,és miután megtudta,hogy az előttük megálló „vadmacska” okozta a zűrzavart,elnevette magát,és az okát is elmondta:
- Ez nem vadmacska!Csíkos bundája,nagy fülei,és az átlagos macskáénál nagyobb mérete ellenére,ez egy újabb fajtájú átlagos macska.Egy nem olyan régen létező fajta egyede,ami a szavanna macska néven ismert.2001 óta létezik,azt nem tudom mennyire ismert. - Akkor ez egy szavanna macska?! Nézett hökkenten mindenki Larára,mert hogy a lányt így hívták. - Igen,és nem harap. Mondta nevetve a lány,majd visszaült a lovára,és vissza állt a sorba. - Anya,befogadhatjuk a macskát? Kérdezte egy másik lány,valószínűleg Fandangoék gazdájának a lánya. - De már nincsen így is elég állatunk? Nézett a nő Lizára,mert őt meg így hívták. - Ha van egy macskánk az jó dolog.Tudod,hogy mekkora hatást tud gyakorolni?Ugyan már mama,vigyük haza! - De ha van gazdája?Ugyanis valahonnan meg kellett szöknie! - Nem is tudom.Hát jó,de akkor te viszed haza Maker hátán.Maker egy elegáns fríz mén volt,Liza lova.A tizedik születés napjára kapta,vagyis már négy éve lovagolta,hiszen Liza is tizennégy volt.A lány vállat vont,oda ment a macskához,és megsimogatta.És meglepő módon a macska nem menekült el,nem hátrált,hanem dorombolni kezdett. „Furcsa!” Gondolta magában a lány. „Ilyen szelíd macska,akkor biztos volt gazdája.” De mivel a macska ilyen szelíd volt,nyugodtan engedte magát felemelni,így Liza Makerhez vitte rátette,majd felült a nyeregbe.A macska érdeklődéssel figyelt,és nem zavarta,hogy egy lovon feküdt.Fandango,és a többi ló hátra csapott fülekkel figyelte a termetes macskát,aki teljes nyugalommal tűrte a lovak szúrós tekintetét.Csak a fekete fríz mén volt nyugodt.A gazdájáért mindent megtett,hiszen szerette,kötődött hozzá,még ha bizonyos dolgokat el is kellett viselnie emiatt.Ennyi izgalom után vissza indult a csapat az istálló felé.Hála istennek több izgalom nem érte a tiniket,ami jó jel volt.Egyesek megjegyezték,hogy élvezték a túrát,és a következőre is eljönnének,tehát vidám nap volt.A lovak vissza kerültek a legelőre,Fandangoék is.Éppen legelésztek,amikor a szavanna macska oda sétált: - Sziasztok!Remélem nem zavarok! Mondta mosolyogva,és leült a három lóhoz. - Áh,szia!Nem zavarsz,hisz ide tartozol,mint mi.De hamár ilyen jól kijövünk,bemutatkozhatnánk.Az én nevem Fandango,a mellettem ugrándozó csikó a lányom Fandra,és a nővérem,az unikornis WindSpirit. A macska végig nézett rajtuk,aztán ő is bemutatkozott. -Én a Diarirys névre hallgatok,örülök,hogy már is vannak barátaim. - Diarirys! Kiáltotta a tizennégy éves Liza. - Gyere,vacsora! A macska elköszönt,végül bement a lakásba,majd helyette Liza,és az istálló tulaja jöttek ki,beterelték a lovakat az istállóba,ellátták,lecsutakolták őket.A túra jót tett minden lónak,még beszélgettek egy kicsit,és elaludtak. | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.04.22 16:49:53 | ||
|
Bogi:Várom a “rendes“ történetet,ott remélem részletesebben le van írva a csata a kert meg ilyenek:)
Azt lehagytam a történet előtti sorok közül,hogy “komikat,kritikákat kérek,esetleg a második fejezet után cím ötletet.“ | |
| musztámg10 (19568) 12.04.22 17:22:49 | ||
|
LuckyLuke98: Szuper lett,folytasd ^^ | |
| Unikornis1999 (29546) 12.04.22 18:24:24 | ||
|
Újabb fejezet ^^
3. Fejezet Faggatózás - Gyere, menjünk haza! Mondtam, és menet közben, kutyám becsavarodott pórázát igazgattam. Az egyik pillanatban már csak, BUMM! Nekem jött egy biciklis. Nem is akármilyen biciklis. Az általunk nézegetett ház tulajdonosának, három fia közül a legidősebb jött nekem. A földről felsegítve, az amúgy fenegyerek Máté, most esdeklő pillantásokat vetett rám. - Sajnálom! Nem ütötted meg magad nagyon? Úgy kérdezősködött, aggodalommal megtelt hangjával, mint anya, amikor úgy elesek görkorival, hogy egy ép részt sem lehet találni rajtam. Ez volt még a jobbik eset, ugyan is néha nagyokat nevet azon, ahogyan bénázok. - Semmiség! Porolgattam a ruhámat. A nálam egy évvel idősebb fiú helyébe nem igazán, de az én helyembe, rengeteg lány kívánta volna magát. Miközben Nelly én pórázát kitekertem egy fa körül, a fiú megragadta odajött, és a karomat, nehogy megint hasra essek, egy kisebb gödörben. - Anyának egy szót se kérlek! Elengedett, én meg csak bólintottam, és beakasztottam a pórázt, hogy ne tekerődjön tovább. - Holnap akkor, kettőkor jöttök ugye? Értetlen pillantásokat vetettem rá, fejemet kissé oldalra billentve. A tekintetemből jósolva, sietősen így felelt: - Vegyük úgy, hogy ezt nem mondtam.- vigyorogva nagy levegőt vett- Akkor, szia! - Szia! Válaszoltam, majd én is a magam útjára indultam. Beérve az utcánk elejére, gondolkodásba fogtam: Tehát: holnap kettő óra…Megyünk hozzájuk…És miért is?..Nem tudom…De úgy láttam, ő igen…Sőt biztos…Tudja miért, és ő is ott lesz…Ez eleve mínusz pont…Ilyenkor mindig bénázok….Na de, miért is megyünk?- próbáltam az igazi cél irányába terelni gondolataimat- Lóért…Szinte már biztos, hogy lóért…Többet kell megtudnom!! Döntöttem el magamban, és lépteim hangja, ütemesebben kopogott a járdán. Egy kutya, hangos ugatása, ’majd halálra rémisztett, megugrottam kissé, majdnem rálépve Nelly lábára, így muszáj volt kimennünk az út szélére, ahol általában is sétálunk. Lassan a házunk elé érve, lekapcsoltam a kutyát, saját pórázáról. Előre szaladt, és percekig a kapuban várt engem, hogy kinyissam az ajtót. Megsimogattam, kissé széles fejét, és fellépcsőztem, sarkamban Nellyvel. - Ügyes voltál! Mosolyogtam, majd becsuktam a bejárati ajtót. Sportcipőmet lerúgva, benyitottam, az előtért, az egybe nyitott ebédlőtől, és nappalitól elválasztó fehér, üvegezett ajtót. - Itt vagyok! Közöltem hangosan, szüleimet keresve. - Anyáék? Néztem a testvéremre, aki valami bugyuta rajzfilmet nézett, a nappali jókora tévéjén. - Elmentek. Közölte tömören, de nekem ennyi nem volt elég. - Hova? Ezúttal már rám nézett. - Nem tudom! Felhagytam a további kérdésekkel, és inkább leültem rajzolni a számítógép elé. Amikor befejeztem, a csinos kis pej kancát, ábrázoló rajzot, valaki benyitott az ajtón. - Sziasztok! Anya és apa széles vigyorral az arcán belépett a fehér ajtón. - Hol voltatok? Mentem eléjük, kilépve, a ’ kisebb nappaliból ’, ahol a számítógép tanyázott, a szoba bal sarkában. - Vásárolni.. Anya bizonytalan hangja, sok mindent elárult számomra, mint általában: Nem mond igazat! - És... Mit vettetek? Tettem fel a rizikós kérdést. - Semmit. Érkezett a tömör válasz apától. - Elmentünk nekem nadrágot nézni, de egy jót sem láttunk! Próbált javítani anya a helyzeten. De itt számomra már nagyon kilógott a lóláb. Anya keze miért lószőrös? Nos, ezt valóban észre is vehette, mert azonnal ment kezet mosni. Már minden érthetővé vált számomra: Ott voltak ahol én, csak ők bent! Apához léptem, akik bekukkantott, a géphez, hogy megnézze, de van-e kapcsolva. Napi rutinja volt, hogy az interneten olvasta az újságok azon mennyiségét, amelyeket nem dobtak be a mi postaládánkba. - Apa! Holnap délután, mondjuk… Kettő körül, elmehetek Dórival kutyát sétáltatni? Próbáltam leplezni az izgalmamat. - Nem… ö… Nem leszünk itthon! - Akkor hova megyünk? Nem tudtam leállni. Pedig éppen ideje lett volna visszavonulót fújni. Végül is, meg tudtam azt, amit akartam: Az az időpont, amit Máté mondott számunkra foglalt… Mert el kell mennünk hozzájuk! - Kérdezd anyát! Hárította másra a felelősséget, mint mindig. Én csak sarkon fordultam, és elviharoztam. Anyát a mosógép előtt tevékenykedve találtam meg, és hirtelen megállt a keze, amikor feltettem a kérdésem: - Hova megyünk holnap? Ő csak annyit mondott, hogy meglepetés. Ez már túlságosan is nyilvánvaló volt. Viszont, még egy valamit megtudtam: Apa fog elvinni, oda, mert anyának, Virágot kell elvinnie, az év utolsó táncpróbájára, ami nekem már tegnap megtörtént. De így már nem állt össze a kép: Apa fél a lovaktól! | |
(aktuális oldal: [ 105 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [102] [103] [104] [105] [106] [107] [108] [109] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
