Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)

Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--

Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?

---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---

CherryGirl (46107) 12.04.24 18:58:38

Sziasztok itt az Üstökös 3. fejezete most már a képpel ah sikerül megjeleníteni, mert már nagyon rég szúrtam be képet fórumokba és nem tudom h melyik link kell szóval most kipróbálok minden lehetőséget az egyik csak beválik.

' />

3. fejezet

Jas másnap éjjel ismét nem tudott aludni. Egyfolytában az járt a fejében, hogy vajon láthatja-e újra a lovat. Már sötétedéstől az ablakban ácsorgott, és a csillagokat nézte. Egészen éjfélig várt, és már éppen fel akarta adni ,mikor megpillantotta a fekete foltot az égen. Boldogan felkapta a pulcsiját és már ki is vetette magát az éjszakába. Gyors léptekkel átszelte az udvart és kilépett a rétre. A szárnyas ló ott várt rá.
Minden nap eljött éjfél után. Hosszasan beszélgetett a lánnyal és hajnalban távozott. Mindig elmesélte neki, hogy mit csinált aznap, pedig általában semmi érdekeset nem csinált, de Jas szerette őt hallgatni.
Ma egész nap kint voltam a legelőn Ametisszel. Sokat beszélgettünk és meséltem neki rólad. Azt mondta szívesen megismerne. - kezdett bele Comet a beszámolójába.
- Tényleg? Én is szívesen megismerném őt. - felelte Jas lelkesen.- Nem találkozhatnék vele ? - reménykedve nézett az égi lóra, aki csak rázta a fejét.
Fellegvárba nem olyan egyszerű bejutni és persze kijutni se. A kastély területét egy magas kőfal veszi körül onnan figyelnek az őrök. Én általában éjfélkor kiszökök az istállóból, ekkor az őrök már fáradtak és nem figyelnek annyira. Ilyenkor hangtalanul elrepülök mellettük, de csak azért nem vesznek észre mert a fekete szőröm beleolvad az éjszakába.- magyarázta a fekete ló.
- Kérlek, biztosan meg lehet valahogy oldani. - Jas kitartóan tovább könyörgött. Így az égi lónak nemsokára fel kellet adnia. Beleegyezett, hogy elviszi a lányt Fellegvárhoz. Megengedte neki, hogy felüljön a hátára.
Jas megmarkolta a ló selymes sörényét, majd Comet vágtába ugrott, nekifutott és egy ugrással elrugaszkodott a talajtól. Hatalmas fekete szárnyait ezzel egy időben kitárta és felemelkedtek. A lány még hátrapillantva látta a kisváros fényeit, de ahogy egyre feljebb emelkedtek a fények elhomályosodtak. Felértek a felhők közé. Jas határtalanul boldog volt.
Habár hideg volt odafenn, nem bánta, a repülésért és a látványért megérte. Ugyan ült már repülőn, de az korántsem volt izgalmas. Még akkor sem ha Comet nem repült olyan magasan és gyorsan mint egy repülő. Viszont a ló hátán teljesen biztonságban érezte magát és a súlytalanság gondolata felszabadulttá tette. Ábrándozásából Comet hangja zökkentette vissza a valóságba.
Nemsokára ott vagyunk.- mondta a ló.
Jasmin óvatosan elhajolt és kikukucskált aló nyaka mellett. Vagy csak túl sötét volt, vagy tényleg nem látott semmit.
- Hogy lehet, hogy nem látok semmit?
Úgy , hogy még nem léptük át a Mágikus Birodalom határát - jött a válasz.
Nem kellett sok idő, a ló újra megszólalt: Itt is van a kapu. És mire a lány észbe kaphatott volna, már is repültek rajta.
Jas egy csodálatos helyen találta magát. Annyira hihetetlennek tűnt, hogy létezik egy másik világ, méghozzá ilyen közel az övéhez.
Elbűvölve nézte a meseszép tájat, a magas hegyeket és a lábaiknál pihenő kisebb nagyobb völgyeket. A távolba pillantva síkságokat és dombokat is látott.
Ez a Mágikus Birodalom. Én itt élek. - mondta Comet. - És most megmutatom Fellegvárat.
Egy hatalmas hegy elé értek, a fekete ló pedig elkezdett emelkedni. Hirtelen sűrű, szürke felhők vették őket körül nem láttak semmit.
- Biztos vagy benne, hogy jó irányba repülsz? - kérdezte Jas, és megpróbált kivenni valamit a szürkeségben.
Persze. Minden égi ló az utat fellegvárba, ugyanis bárhonnan képesek vagyunk hazatalálni. - nyugtatta meg Comet.
Nem kellett sok idő és a felhők eltűntek. Az égbolt tiszta lett, de még mindig sötét volt. Ennek ellenére jól látszott a vár.

CherryGirl (46107) 12.04.24 19:03:49

Örömmel látom h csak sikerült :D jutalmul itt a folytatás:

3.fejezet

Fellegvár káprázatos volt, ahogy fehéres-halványkék márványfalakat megvilágították a lámpások, míg ezernyi magas és karcsú torony a csillagok felé nyújtózkodott. És ha vár látvány önmagában nem lett volna elég, ott volt a kert. Fellegvár kertje színpompás volt. Igen, ez a legfelelőbb jelző rá. Ugyanis a virágai különböző színárnyalatokban fénylettek. A bokrok és a fák nem néztek ki különlegesen, ugyanolyanok voltak, mint a Földön. A virágok viszont ragyogtak, csillogtak, világítottak lélegzetelállító látványt nyújtva.
Hogy tetszik? - érdeklődött a ló.
Ez ... elképesztő. Gyönyörű ez a kert, főleg a világító virágok, fantasztikusak.
Látnád tavasszal, amikor a fák és a bokrok is virágba borulnak.- mesélte Comet. - Az illatuk pedig mennyei. Nem is kell föléjük hajolni, hogy érezd, olyan erősen illatoznak elég ha melléjük állsz.
- És te hol alszol? - kérdezte Jas.
Az istálló a hátsó udvarban van. Megmutatom. - válaszolta a ló és pillanatok alatt megkerülte a várat.
fi]Ez a hátsó kert, olyan mint az előkert csak nagyobb és szebb. Ott balra vannak az istállók, mellettük pedig a legelő.
A legelő tágas volt, bokrok, fák, kisebb dombok, tavak és források borították.
- Nagyszerű életetek lehet itt. - állapította meg a lány.
Nos igen, nincs rossz életünk. Az istállók szépek, naponta takarítják őket, mindig kapunk eleget enni és van friss vizünk. Egész nap azt tehetünk, amit akarunk, sétálhatunk a kertben, repülhetünk a vár körül, de éjszak csak az istállóban tartózkodhatunk, szürkületig nem mehetünk ki. Az őrök ott állnak a várfalon és a kapuban is.
Jas csak most vette észre a magas kőfalat, ami körülvette a várat és annak a kertjét. Szemügyre vette a kapukat is. Az egyik egy széles bronzkapu volt arany vagy valami hasonló sárgás anyagból készült domborművekkel, míg a másik egy jóval kisebb fekete kapu. Látszott, hogy az első egy főbejárat a másik meg egy hátsó kapu. De őrök mindkettő mellett álltak.
Lassan hajnalodik, ideje, hogy hazavigyelek. - Comet kelet felé nézett, ahol a Napnak kell nemsokára feltűnnie.
- Rendben. - Jas beleegyezően elfordította a tekintetét a vártól és az előttük álló útra nézett.
Az égi ló Fellegvár és a hegyek mellet, át a kapun a lány világába. Ott már hajnalodott.
Leszálltak a réten, Jas pedig lecsúszott a ló hátáról.
- Remélem holnap éjjel is látlak.
Itt várok rád.
A lány elmosolyodott és átölelte a ló nyakát, míg Comet a vállára hajtotta a fejét. Pár perc múlva Jas hátralépett és a lovat nézte, ahogy megfordult, vágtázni kezdett és felszállt az égeb, egyre magasabbra, addig, amíg el nem tűnt a szeme elől.

Komikat, egyébként Lucky tetszik a cím nagyon találó :)

Kyra76 (59204) 12.04.24 19:04:59

Nah asszem most sikerül egybe is. (az előző képeimet lehet moderálni, ha itt sikerül )

Kyra76 (59204) 12.04.24 19:09:16

Jöhetnek a komik!
A “könyv címe: Örökkön örökké
Alcím: A versenyzés rabjai....
Akinek van “Telivér“ sorozatos könyve annak mondom hogy ahhoz hasonlít a sorozat.
Akinek nincs:
Az egyszerű, de mégis fényűző életről szól... barátok,szerelmek,csalódások,versenyek meglepetések..stb.

LuckyLuke98 (37288) 12.04.24 19:33:49

Kyra:Érdekesen hangzik,én olvasni fogom az biztos,mivel kíváncsi vagyok,mi sül ki a történetből:)
Cherry:Az Üstökös a kedvenc történetem,nagyon jó,fantázia dús,és nagyon jó.Várom a folytatást.A cím pedig hirtelen ugrott ki a fejemből,de hát amúgy is minden történetnek kell egy cím,így jó lett,és köszi ismét:D

Unikornis1999 (29546) 12.04.24 20:15:10

Cherry:Nagyon tetszik!Ugyan a 2. fejezetre nem nagyon emlékszek, de még is értem a történetet!NAgyon jóóó!

Unikornis1999 (29546) 12.04.24 20:19:27

Hudi:Nagyon tetszik!Most sokkal többet tudok a karidról is:)
Eszik húst...Fura..egyedi..=Tiszta te XD (nem vedd sértésnek)

Kyra76 (59204) 12.04.25 15:28:40

1 fejezet
A váratlan hívás

Már dél felé járt az idő mikor Lindsay a - lovaspályán edzve - meghallotta barátai érkezését. Épp akkor vitte át a meredeket Aslan, a gyönyörű sárga mén hátán, amikor odaértek a kifutó széléhez.
- Szia! - köszönt a mindig közvetlen és csinos Sasha Baker. Mellette volt még Juliet McKinnon akivel egészen csecsemőkoruk óta ismerték egymást.
- Sziasztok!- mondta Lindsay és boldogan feléjük ügetett. - Hát a többiek? Max és Nick? - kérdezte
- Óóh, sejtettem hogy kérdezni fogod! Nos fociznak a haverjaikkal.- mondta Juliet megelőzve barátnője válaszát.
- Nagyszerű - mondta szarkazmusból Linds - ha csak hárman leszünk nem érdemes különösebben megerőltetnünk magunkat. Szerintem csak lazuljunk.
Kevesebb mint 10 perc múlva már a heréltek és kancák különkarámjában ücsörögtek a füvön. A nap ragyogóan sütött szépen megvilágítva a lovak szőrét. Julia egy fényképezővel a kezében próbálta lencsevégre kapni a lovakat. Éppen a játékosan bakoló Rainbowot fényképezte, megcsörrent az addig rajzoló Linsay mobilja.
-Haló! Lindsay Ann Black vagyo....
- Lindsay? Sűrgős segítség kéne! Hamarosan.....

Na milyen? Ez az első fejezet fele. Komikat várok!

Zsebi (4537) 12.04.25 15:56:29

Sziasztok! VISSZATÉRTEM! :) És egy majdnem új történetet hozok! Pandóra :) Remélem örültök majd :)

Zsebi (4537) 12.04.25 16:22:19

Pandóra
1.
Alisa nagy léptekkel ment az istálló felé. Szép sötétbarna haját csak úgy fújta a szél miközben a nyári nap lebarnította. Végre belépett az istállóba. Már három éve van itt lovával, Zeusszal a gyönyörű fríz csődörével.
- Jó reggelt Zeusz! Hoztam neked almát! –mondta Alisa lovának miközben odanyújtotta az édességet.
Zeusz elrágcsálta és láthatóan nagyon örült neki. Nevét se véletlenül kapta. Igazi „derék férfi”, 195 cm-es és izmos volt. Miután eleget dögönyözte lovát kinyitotta a boksz ajtót és rátette lovára fekete bőr kötőfékjét. Kivezette az istállóban lévő kikötőhöz és csutakolni kezdte. Szőre egyre fényesebb lett. Ezután jött a göndör sörénye és farka. Nemsokára a patáira és a nyergelésre is sor került. Alisa szerszámai mind feketék voltak, fekete ruhába is volt. Zeusz kicsit makacskodott a zablánál, de azért megadta magát. Aztán Alisa kivezette az istállóból és fölpattant rá. Igazán szép hely volt, hatalmas legelők és karámok és egy óriás méretű lovaglópálya és húsz ló, ami nem annyira sok, de legalább nincs nagy tumultus. Lova lépni kezdett a pálya felé. Csodálatosan tartotta nyakát és szép kecsesen lépkedett előre. Alisa legnagyobb meglepetésére anyja várta a pályakerítésnek támaszkodva. Rövid fekete haját szétfújta a szél. Elég szomorúnak tűnt.
- Szia, anyu! Mit csinálsz itt? –kérdezte Alisa
- Szia, kicsim! Beszélnünk kell!
- Ilyen sürgős?
- Igen!
Alisa kissé megijedt. Közelebb lovagolt anyjához.
- Tudod múltkor mondtam, hogy nincs sok pénzünk! És emiatt költöznünk kéne egy kisebb házba, egy másik városba! De támadtak egy ötletünk apáddal. Eladnánk Zeuszt, érte nagyon sok pénzt adnának!
- Nem! –üvöltötte Alisa könnyezve. –Nem tehetitek ezt velem!
- Kicsim ez csak egy ló!
- Te meg csak egy ember vagy, adjunk el téged!
Alisa lova oldalába rúgott, aki ügetni kezdett és a lovarda kijárata felé vette az irányt.
- Most meg hová mész? –kérdezte Alisa anyja Eva.
Vágtába ugratta lovát és az erdő felé fordította. Bár tudta, hogy állítólag veszélyes hely úgy gondolta el tud ide menekülni.
- Szívem! Gyere vissza! –kiabálta utána kétségbe esetten miközben telefonálni kezdett.
Zeusz is érezte, hogy baj van, nagyon gyorsan vágtázott és cikázott a fák között, amik eltakarták a napot.
***
Már egy órája galoppoztak az erdőben mikor Zeusz ügetni kezdett nem bírta tovább. Alisa fölvette lépésbe és leugrott róla. Sétálni kezdett mellette közben megpaskolta kedvence izzadt nyakát. Majd egy fa alá ült és fejét neki döntötte… …és el is aludt.

Zsebi (4537) 12.04.25 16:22:54

Ez egy rövid első fejezet lenne hamarosan hozom a borítót, komikat és építőkritikákat kérnék!

CherryGirl (46107) 12.04.25 17:06:26

Köszönöm Unikornis
Kyra: jó lett csak szerintem egy kicsit rövid. Én nem bánnám ha többet raknál be egyszerre.
Zsebi: a tiéd is jó de volt benne szóismétlés. A második bekezdés vége felé kétszer említetted meg Alisa nevét, szerintem ha azt írod néha: a lány , jobban fog hangzani. Csak ennyi lenne azonkívül tetszik a történet. Várom a folytatást. :))

Hudini98 (22120) 12.04.25 17:06:33

Igazából örülnöm kellett volna, hogy véget ért a magány, és találtam valakit, akivel együtt lehetek. De az örömömet elhomályosította az el nem tűnő bizonytalanság. Gyorsan vágtattunk, egymás mellett, játszva; könnyedén. Sorra hagytuk el a szebbnél szebb tájakat, mezőket, hegyeket, és megannyi csodás dolgot. Az igazat megvallva szörnyen éhes voltam. Hiába volt fű a lábam alatt, levél a fejem fölött, nem tudtam belőle enni. Elvette az étvágyamat a magány és a fáradság. Mérföldeket tettem meg nap mint nap, a semmibe; céltalanul. Egészen mostanáig. Tovább követtem Gaiát, s közben merengve figyeltem kecses mozgását, arányos, gyönyörű testét. Hozzám képest póni méretű volt, mégsem ijedt meg tőlem… *Merész kanca meghiszem azt…* - futott át az agyamon. Eddig a ménesen kívül senki nem állt velem szóba. Vagyis már 20 éve nem beszéltem fajtámbeliekkel. Mindenkit elrettentett hatalmas termetem és jobbszerettek eloldalazni, mint társalogni egy abnormálisan nagy lóval.
- Látod? –zökkentett ki gondolataimból Gaia- Ott! Már innen láthatod az almafákat!
- Aha… - válaszoltam, oda sem figyelve. Elfoglaltak a gondolataim… a múltam.
Gaia hirtelen lefékezett, viszont én tovább vágtattam, a földet bámulva.
- Hová mész?! Arra csak egy szakadékot találsz! – fürkészett a narancssárga szépség.
Megfordultam, és mintha mi sem történt volna, a kanca mellé sétáltam. Ideges mosolyom azt hiszem mindent elárult. Gaia szó nélkül sarkon fordult és egyenesen egy almafához igyekezett. Én lefeküdtem egy közeli fa alá, onnan figyeltem a falatozó kancát. Kis idő múlva egy alma gurult merengő tekintetem elé.
- Egyél már! Rossz nézni ahogy ott fekszel! –kiáltott hátra Gaia.
- Kösz…! – hálálkodtam, és máris éreztem az édes alma ízét a számban. *Édes…? Egy pillanat. Túlságosan elszoktam az alma-íztől ahhoz, hogy édesnek nevezzem… inkább savanyú, vagy… szokatlan…* Sokkal jobban kívántam egy ropogós nyúllábat mint ezt a gyümölcsnek nevezett akármit. *Vissza kell szoknom a növényekhez, mielőtt valaki hülyének néz.* - határoztam el, és további étel után kutattam. Magasra ágaskodva téptem le a pirosabbnál pirosabban mosolygó almákat. Időközben Gaiára pillantottam, észre sem véve, mennyire eltelt az idő fölöttünk. A Nap már rég a hegyek mögött bujkált, nem volt kedve lejjebb ereszkedni. Csak nézett minket bambán, meg nem mozdulva.
Elégedetten elnyúltam az általam megkopasztott almafa alatt. Gaia mellém sétált, majd a közelemben feküdt le. Fejét fölszegve nézett körbe. Mintha valamit, vagy valakit keresne. Fürkésző tekintetem valószínűleg feltűnt neki, mert hátra-hátra nézett, hogy lássa mit csinálok. Felkaptam a fejemet. Mély levegőt vettem… hátracsaptam eddig kíváncsiskodó füleimet.
-Fuss! - szóltam oda Gaiának.
-Mi… mert mi… miért? – szemeiből tisztán láttam az értetlenséget… és hogy nem bízik bennem.
-Fuss! – kiáltottam hangosabban, ellentmondást nem tűrően és felugrottam a helyemről. Gaia is követte a példámat.
-Nem! Nem megyek mellőled… - sunyítva a szemembe nézett.
-Idegen csődört érzek. Nem egy kedves jellem… El kell menned! Itt nem biztonságos.
-Volt már dolgom idegenekkel… -célzott rám- … amúgy sincs itt más ló. Erre nem jár… -itt elharapta a mondatát. Valószínűleg meghallotta a csörtető patadobogást és a fenyegető nyerítést. Egy fekete árny közeledett hozzánk. Inkább suhant, és vadul vágtatott. Néhány méterre volt tőlünk, de még mindig nem lassított. Egyenesen felém rohant, majd az utolsó pillanatban lefékezett az orrom előtt.

Hudini98 (22120) 12.04.25 17:09:51

-Mit művelsz te esztelen alak?! – üvöltötte le Gaia, az idegen csődört. –Nem lá… - óvatosan oldalba böktem, mielőtt olyanokat vág a csődör fejéhez, amiket nem kellene. Én akartam elintézni.
-Mi ez a nagy száguldozás…? – kis szünetet hagytam, hogy befejezze a mondatomat a saját nevével.
-Hell… -köpött oldalra. –A neved!
-Tessék? –úgy tettem, mint aki nem értette tisztán a kérését.
-A nevedet! Mondd! – türelmetlenkedett.
-Pineapple… -körbevezettem tekintetemet csillogó fekete szőrén.
-Add vissza a kancám és megúszod élve –sandított Gaia felé.
-Ismeritek egymást? –hitetlenkedtem, és az ijedt kanca felé néztem.
-So…sosem láttam… -hebegte-… n…nem ismerem.
-Tűnjünk innen mielőtt ez a balfácán elrontja a napunkat! –váltottam hangnemet és Gaiával az oldalamon elindultunk az ellenkező irányba.
-Állj meg csődör! Csak nem félsz? –kiáltott kihívóan, majd a faromba csípett. Mint aki meg sem érezte, tovább ballagtam, szorosan a narancssárga kanca mellett.
-A családod biztos büszke rád… -felkaptam a fejemet Hell mondatára- … itt jársz-kelsz, nincs múltad és nincs jövőd… add hát vissza azt a megrettent teremtést és élve hagylak. Add, míg szépen mondom…
Még mindig a „család” szónál voltam leragadva. Oly keserű… nyomasztó szó…
-Ne ócsárold a családomat! –üvöltöttem, majd a csődör felé vettem az irányt. Magasan ágaskodva próbáltam elzavarni. Miután ez hatástalan volt, a nyakába haraptam.
-Ezaz! Harcolj kicsi musztáng! – bíztatott a fekete csődör. Magam sem értettem miért teszi… miért bíztat? Miért ilyen kimért? *Nem veszthetem el a fejemet…* -parancsoltam magamnak, és nagyot bakolva Gaia felé vágtattam. Hell már csak nézett utánunk, nem szólt, csak somolygott. A sértetlen kancával egy tisztásig loholtunk. Megálltunk és szuszogva elmélkedtünk.
-Ennek… semmi értelme… nem volt… -lihegett Gaia.
-Okkal jött ide… és okkal… tett… mindent… - egyetlen mondat alatt majd’ kiköptem a tüdőmet. –Érzem… -fejeztem be az elmélkedésemet.
A Nap már rég aludni tért, a sötétség, a Hold uralkodott. Bárgyú mosolyával erre tekintett, majd meggyújtotta fényt adó csillagait. Gyönyörű este volt… csupán Hell gondolata nem hagyott aludni. Félig éberen aludtam, vártam, mit hoz a holnap…

-----------------------------------------------------------------
Ez a második fejezet xD És igen, már van borító is *-* xd Remélem megfelelő terjedelműre sikerült ^^ Fontos tudni, hogy sok esetben megtörtént -szerepjátékban- amit írok. Tehát van egy alap, amit bővebben leírok, átformálok és megváltoztatok :) Röviden ennyi xD
Komikat és építőkritikákat várnék rá. A borítóra és természetesen a történetre is.

Kyra76 (59204) 12.04.25 18:36:18

CherryGirl, köszönöm a komit! Azért nem raktam be többet mert nincs sok időm de azért a második fele holnapra kész lesz.

(aktuális oldal: [ 107 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [104] [105] [106] [107] [108] [109] [110] [111] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]