Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
Pusher (48392) 12.05.09 09:04:28 | ||
|
Caballo: összetettebb mondatok. Pl. Szüleim nincsenek egy autóbalesetbe meghaltak, Ezért nagymamámmal élek..... :) | |
Pusher (48392) 12.05.09 12:22:18 | ||
|
2. Fejezet: Megismerkedés és az ”Átok”
Amikor megszülettem pár perc után lábra álltam, és futkosni kezdtem. Akkor még nem voltam ilyen nagytermetű, mint most kicsi ”vézna” volt az alkatom, de azt mondták, hogy sugárzik belőlem az élet. Teltek a napok és egy reggel, amikor lementem a tópartra akkor egy színes ló helyett kettőt láttam. Egy csikót és Fallent. Odasétáltam ”barátnőm” közelébe inni és biccentettem. Amikor visszabiccentett, azt mondtam: -A te csikód? -Igen-felelte. -Elharapod a torkom, ha vele leszek?-sunytam hátra füleim de közelebb hajoltam. -Szerintem ő harapja el az én torkom ha nem engedlek oda-mosolygott rám, mire én fura pofát vágtam és a csikójához siettem. Ekkor jelent meg előttem az a mondat, amit a csődör mondott a távozásomkor. Megláttam a csikóban azt a lovat, akit régén szerettem. Egy töredékben de megláttam. -Szia!-köszöntem mosolyogva.-Én Proud Midnight, PUNK vagyok. -Szia-mondta végignézve rajtam.-Én Fanterfield Regret, Fanter. Nevetve lefröcsköltem, majd kimenekültem, hogy ne tudja visszaadni. Fanter utánam jött és a korunkat kezdtük tárgyalni. Ennek a végeredménye az lett, hogy arra jutottunk, összesítve mindketten fél évesek vagyunk. Másnap egésznap beszélgettünk, hülyéskedtünk és játszottunk. Ekkor szerettem meg. Ahogy rám nézett azzal a sármos mosolyával, meg a viselkedése, az….Az maga volt mennyország. De sajnos volt ott jó pár kanca, akiknek már a sármos mosolynál megakadt rajta a szeme. Eddigi legnagyobb ellenségem Cloudy volt, aki harccal szerette volna eldönteni, kit szeressen Fanter. Előtte, amikor megismerkedtünk Cloudyval így kezdődött a beszélgetés: -Sziasztok-nézett a csődörre majd rám, egy olyan ”szállj le a róla ő az enyém!” pillantást adva. -Szia-köszöntünk egyszerre neki. Fanter így szólt utána.-Én Fanterfield Regret, Fanter vagyok. Ő itt PUNK. Biccentettem, majd vetettem rá egy lekicsinylő pillantást. -Ismerlek Fanter-vetett rá egy szempilla rebegtetős mosolyt. -Honnan ismernél?-lepődött meg Fanter én meg lehajtott fejjel a talajt kezdtem nézni , mintha oly érdekes lenne, mert másképp felnevettem volna. -Tudom hogy viselkedsz-nézett rá még mindig ”bájosan”.-Büszke vagy származásodra és családodra. Igazi vezéralkat vagy, nem bírod ha lekezelnek. Melesleg, nagyon bírsz engem. Fanter még mindig meglepődve állt. Cloudy gyorsan hozzátete előző mondandójához: -Beszélhetnénk négyszemközt?-emelte ki az utolsó szót és egy gyilkos pillantást vetett rám. -Persze-mondta Fanter és rám nézett.-Majd visszajövök utána. Bólintottam mire Cloudy és Fanter elügetett mellettem. Így szólt a beszélgetésük: -Ne hagyd hogy elcsábítson-mondta Cloudy.-Te nem ismered. Én viszont igen. -Ő se ismer engem-mondta Fanter. -De nem tudod, milyen gonosz tetteket csinált-sziszegte a kanca. Fanter vállat vont és visszasétáltak. Amikor visszaértek hozzám nyugodtan megkérdeztem: -Válthatunk két szót? Cloudy sértődötten elügetett meg se várva a választ, én meg fejcsóválva Fanterre néztem. -Ha bármit is mondott rólam NEM igaz-morogtam.-Kérlek ne hidd el neki. Fanter megint csak vállat vont. Elügetett Cloudyért, majd valamilyen ürüggyel elsétált kicsit. A kanca ezt használta ki. Felrepült és azt mondta: -Aki nyer azé lesz! -Nem-morogtam.-Ez az ő döntése! Magam köré vontam a pajzsot és Cloudy rám támadott. Idegesen álltam és csak hajtogattam neki, ordítva, hogy: Ez az ő döntése! A végén Fanter szedett szét minket, amikor már énis megelégeltem és Cloudyt lecsaptam a széllel. Lesütöttem a szemem azon, hogy mit tettem. Petsze ezt Cloudy örömmel nézte, viszont amikor Fanter fejcsóválva magyarázott nekünk akkor már neki is bűntudata lett. Sajnos nem ez volt az utolsó ilyen esetünk.... Remélem tetszik :) a weboldalam ahol megtekintheted az egészet: http://amore.irasai.hu/ | |
Criszi (14731) 12.05.09 14:48:32 | ||
|
Sziasztok! ÉN is megpróbálkoznék egy történettel: Pipacs klub
Történet: igazából konkrét történet nincs. Mindegyik fejezet egy önálló történet lenne, de mégis lenne összefüggés a részek között. Egy lovardábán az Öreg patkó lovasklubban játszódik. A főszerepló 5 lány(a pipacs klub) és a lovaik. Az ő kalandjaikat írnám le. Versenyek táborok, szerelem versengés stb. Komikat hogy elkezdjem-e? | |
Caballo (58532) 12.05.09 16:04:18 | ||
|
Oksam HollandSportinak és a többieknek. ^^ | |
Criszi (14731) 12.05.09 16:25:18 | ||
|
Berakom az első rész eleső felét mutatóul
1. rész ÉRKEZÉS - Jól van fiúk, lányok remek volt! Sétáltassátok le a lovakat aztán vigyétek vissza őket a bokszba! - Oké Erik!...- hangzott a lovasok fáradt kórusa. Mikor a 13-15 éves lovasokból álló csapat a pálya kijárata felé indult Erik leszólított egy kisebb csapat vidáman vihorászó lányt. - Hahó lányok! Egy pillanatra- tartotta meg az edző a legelső lovat. A rajta ülő lány lepattant a barna foltos pinto kancájáról. A többiek követték a példáját. -Mizujs Erik?- kapta le a lány flegmán cowbolykalapját, és engedte ki kezelhetetlen élénkvörös fürtjeit a pinto kazdája. -Nos Klau!- adta vissz a lánynak a szárat- szeretnélek megkérni titeket, hogy készítsétek elő a 8-as, 9-es boxokat mert délután érkezik egy új lovas. -Ugye fiú?!- szólt közbe egy méretes fekete andalúz mellett áldogáló vékony szőke lány, derekáig érő fonatát elegánsan hátradobva. -Sajnos le kell lombozzalak Kitti!- csóválta a fejét némi kuncogást elnyomva Erik-Az illető ugyanis lány, és ha jól tudom épp veletek egyidős. -Ne agódj majd túlteszi magát rajta!- lökte válba a szöszit a csoport egyik másik tagja aki egy másik pej andalúz szárát szorongatta, és megszólalásik hasonlított Kittire. -Persze! Lilinek igaza van! Valahogy majd túlteszem magam rajta!-borult ikertestvére vállára színpadiasan. -Nah akkor ezt megbeszéltük!- szólalt meg a csapat negyedik tagja is egy sárga kisbéri válla mellől- Csak ennyit akartál? -Lenne itt még valami jó is hogy szóltál Réka!- Furdult a kisbéri herélt mellett áldogáló fiúsan rövid fekete hajjal rendelkező lányfelé- Szeretném ha körbe is vezetnétek a lányt és segítenétek neki beilleszkedni! -Hát nem is tudom... Megtesszük ezt a sok mindent Eriknek? -Fordult a banda többi tagjához Klau. -Hát jól meg kell gondolni!- kontráztak rá mosolyogva a többiek. -Mit akartok ti kis zsarolók?- Előzte meg a lányokat az edző. -Egy kis semmiséget!- Modta kacéran Réka- A jövő heti lovastúrán mi leszünk az egyik csapat, úgy hogy senki más nincs velünk! -Hát jó- adta be a derekát az edző. -Szupi!- pacsizott össze a négy lány egyszerre. ~pár perc múlva az istállóban~ -Nagyon ügyes voltál Zizi! Megérdemled - nyújtott át Klau egy kerek almát a pintonak. A szomszéd boxból féltékeny nyerítés hangzott fel és a kövtkező pillanatban a sárga kisbéri herélt dugta ki a fejét a boxból. -Nah de Póker mien viselkedés ez?!- hajolt ki Réka is a boxból- úgy csinálsz mintha téged éheztetnének! Tessék itt a tied is! Póker jóízzűen ropogtatta el a felkínált répát. Erre aztán a szemközti boxokban is megjelent a két andalúz mén busa feje és követelni kezdték adagjukat. A nyergesből épp akor léptek ki az ikrek. Kitti és Lili a követelődzőkhöz sietett és egy-egy almával nyugatták meg a lovakat. Kitti átkarolta lova Diablo nyakát. A vékony szőke lány most még törékenyebnek látszott hatalmas fekete csődöre mellett. Lili egyszűen végigsimította a pej nyakát és a fülébe súgta: -Lázadó! Te voltál ma a legjobb! -Ha végeztetek a babusgatással akár kezdhetnénk is a munkát!- csapta fejére Klau kissé kopottak barna kalapját és az andalúzok melletti két üres, rendezetlen boxra mutatott. A lányok vidám cseverészés közben láttak neki a munkának. -Ha ha!- lépett oda a lányokhoz ekkor egy vékony hosszú barna hajú lány barátnőjével. -Mit akarsz Viktória?- állt meg a munkában Kitti. A többi lány is odalépett karba font kézzel. -Csak megjegyeztem Kingának, hogy mijen jó hogy végre megtaláltátok a helyetek az istállóban! Hozzátok pont a trágyapucolás illik!- Mondta ördögi mosolyal-Ha itt végeztetek Fantastik boxát is kitakaríthatnátok! Ekkor Klau kitolta a boxból a trágyával teli talicskát és Viktória új márkás lovaglócsizmájára borította. -Jajj! Úgy sajnálom!-Mondta mézesmázos hangon- megbotlottam valamiben! -Hah! Ezért még számolunk!- mondta majd a két díva felhúzott orral sértődötten elsétált. -Szép volt!- kacagott fel Lili majd a többiek is követték a példáját. A munka hátralévő részét zavartalanul fejezték be. ~néhány óra múlva~ Hatalmas lószállító gördült be az Öreg patkó lovasklub fából faragott kissé göcsörtös kapuján. A kocsi vezető melletti ülésén egy 14 évesnek kinéző lány fészkelődött. Ámulva figyelte a hatalmas istállót. A pályán néhány huszonéves lányt látott gyakorlatozni. A kocsi megállt a főépület előtt. A lány kiszált és kinyitotta a hátsó ajtót ahonnan egy méretes zsemleszínű labrador ugrott elő. -Ez volna az Loli. Mit szólsz hozzá?- simogatta meg a kutya fejét. A lány anyja szált ki a vezetőülésből. -Na? Hogy tetszik kincsem?- nézett a lányára. -Nem is tudom... Olyan más mint otthon!- Mondta a lány bizalmatlanul. | |
Dzsuky (45222) 12.05.10 16:15:47 | ||
|
Szóval, elhoztam az egyik leguncsibb fejezetemet, de azért remélem, tetszik!
Lucky: örülök, hogy ez a kedvenced, és a TE kedvedért biztosan végigviszem ezt is, és (csakha érdekel) a folytatását is. Mellesleg tűlön ülve várom a tiédet is. Főleg, hogy WindSpirit csináljo valami vicceset :P Az utolsó oldalról jöjjenekmég komik: HollandSporti: Folytasd! Nekem megnyerte a tetszésemet! Criszi: Ez a sztori 100 százalékban saját? Csak mert van egy rajzfilm vagy könyv ( már nem is tudom..)ami tisztára hasonlit erre. Monjuk tetszik, de tényleg nagy a hasonlóság. De Folytasd! 6. Fejezet Egy újabb gond megkezdése Steve azonnal Jin mellett termett, és megpróbálta felébreszteni a fiút. - Jin! Kérlek, ébredj! Hallod?! Nem Hallhatsz meg! – szólongatta a szőkeség a társát. Prince némán állt a bokszban. Az erő rá is hatott, csak őt gyengébben érte. Kíváncsian fürkészte a fiúkat. Steve pedig tisztára kétségbe volt esve. Hát, még amikor érezte, hogy a bal kezén (amivel Jint tartotta) folyik valami! Gyorsan kihúzta a kezét. Az egész vörös volt, már majdnem feketéllett. Azonban mire Steve megfordította társát, hogy megnézze a sebét, már semmi nem volt ott! A seb beforrt! Steve hátrahőkölt. Nem! Ez nem lehet! Az előbb még valami vérzett! Steve Jin mellkasára tette a kezét. A fiú nagyon gyengéén lélegzett, szíve alig vert. Ellentétben a szőkeségé, akinek majdnem kiugrott a helyéről. Ha Jin pont, akkor hal meg, amikor Prince-szel foglalkoznak, akkor vége! Ó, pedig már kezdte megkedvelni a hirtelenharagú, mogorva, titokzatos és lógyűlölő Jint! Nem halhat meg! Élnie kell! - Ne! Jin, maradj életben! Élned kell! – borult Steve új barátja mellkasára. Hanem Jin kinyitotta a szemeit. Még jó, hogy élt, nem halhat meg! A levegő csupán nehézkesen járta végig testét, feje pedig fájt, de úgy, mintha a III. Világháború játszódna le benne. - Steve! Kérlek, másszál le a mellkasomról, így is fáj, hát még plusz 70 kilóval! – suttogta, mire a szőke fiú felpattant. - Jin! Te élsz? – kiáltotta boldogan, majd nehézkesen segített felállni Jinnek, aki morogva csak annyit mondott, hogy „igen, te agyalágyult! Még jó, hogy élek!” - Fáj valamid? - Az oldalam és a fejem. De azt hiszem, hogy túlélem. - Járni tudsz? - Nem mozgássérült vagyok, csak eltörhetett pár bordám!- förmedt Jin Steve-re. – Az anyáknak erről egy szót se! - Rendben. De te tudod, hogy mi volt ez a fekete köd? - Gőzöm sincs. - Minden esetre Prince életveszélyes! Azonnal szólok anyának, hogy altatassa el, ti meg addig maradhattok, amíg csak akartok. – Háborgott Steve. Azonban Jin leállította őt. - Hagyd. Ő nem tehet róla. Csupán valami természetfeletti jel volt ez, ami akart valamit mutatni. Prince nem tehet róla. - Annak ellenére, hogy utálod a lovakat, nagyon is szereted őket. – állapította meg félértelmes mondatát Steve. - Nos, utálom őket, de nem bántom. Jobb lenne, ha nem lennének a világon, de nem én akarom őket elpusztítani. Azt majd másra hagyom. Mellesleg, ez a Prince nem is tűnik olyan vadnak. – mosolygott Jin, és már újra nyúlt volna a csődör felé, de Steve az utolsó pillanatban ellökte. - Normális vagy? Meg akarod magad ölni? – förmedt rá Jinre. Azonban a fiú csak nagyot sóhajtott. - nem tudom, hogy mit akarok. Nem Steve, én semmit sem tudok! Nem tudom, hogy miért is vagyok én a világon… - Ez butaság! Mindenki azért születik, hogy legyen valaki! Gyere! Igyunk egy forró teát! S azzal a két fiú kiment. Prince pedig magára maradt. Érezte, hogy itt az idő. Itt van, az, amire eddig várt. Már ismerte a tervet. Hatalmas felindulásból kitörte a bokszajtót, és elvágtázott a végtelenbe. | |
Hudini98 (22120) 12.05.10 19:03:12 | ||
|
A Nap már régen a földet cirógatta, mire végeztünk a vacsorával. Szépen eloszladoztak a sötét felhők, kellemes, hűvös szél volt. Igazi őszi időjárás. Mindenki elégedetten álldogált, gyönyörködött a tájban, merengett a semmibe. A gondolatainkba vonultunk, csak egy ló nem találta a helyét: Golden. Ide-oda járkált, mint akinek menthetetlenül pisilnie kell, fel-alá dobálta arányos, gyönyörű arab fejét. De miket beszélek… nem nézhetek rá úgy, mint… Gaiára... *Bár ha szerinte csak „barátok” vagyunk…* - sandítottam oldalra és az aranysárga kancához ügettem. Kissé megrőkönyödött, ahogy közeledtem felé. Megállt és némán bámult. - Baj van? – kérdeztem kissé zavarban. - Csak… –pillantott oldalra-… kilométerhiányom van. –mosolyodott el. - Gyere fussunk egy kört –nyerítettem felvillanyozva, és az erdő felé vettem az irányt. Golden aranyosan nyihogva indult utánam. Éreztem magamon Gaia kíváncsi és értetlen pillantásait. *Hmm… féltékeny…* - gondoltam és gyorsabb ütemet diktáltam lábaimnak. Beértem az erdőbe. A fák őszi színekben pompáztak, a levelek vidám mulatozásuk után lehullottak az ágak táncparkettjéről. Megálltam. Lélegzetelállító látványt nyújtottak az avarból kibújó idényi virágok, a madarak víg dalolása. Meseszép táj tárult elém. - Várj már! –zökkentett ki gyönyörködésemből Golden. – Úgy rohansz, mint akit farkasok üldöznek! Elhűltem. Visszaemlékeztem a Gaiával töltött farkaskalandunkra. Sebeimbe mély fájdalom nyilallt. Éreztem, bármelyik pillanatban összeeshetek. - Bocsánat… - nézett halálsápadt arcomra Golden. – Nem akartam semmi rosszat mondani. - Öhh… semmi gond –próbáltam mosolyt erőltetni arcomra. Nagyot nyeltem és minden erőmet összeszedve próbáltam talpon maradni. - Minden rendben? –érdeklődött Golden. - Persze-persze. Csak túl mélyek ahhoz a sebeim, hogy ne fájjanak – mosolyogtam, és igyekeztem erőt sugallni. Az aranysárga kanca valószínűleg most vette észre testemet borító megannyi éktelen vágást. Szótlanul vezette végig a tekintetét csatakos testemen. - Fa…farkas? – kérdezte remegő hangon. Némán bólintottam. –Gaia? –érdeklődött tovább. - Ő kisebb karcolásokkal megúszta… Ééés… amúgy hány éves vagy? –ütöttem el gyorsan a témát, és zavaromban keresztbe tettem a mellső lábaimat. - Idén lettem 5 éves. – valószínűleg feltűnt neki az érdekes beállásom, kissé habozott. – Ki kell menned? – kérdezte kuncogását visszafojtva. - Hát igazából… én csak… - A tisztáson megvárlak. - ingatta a fejét és mosolyogva fordított hátat, majd elügetett. Lefeküdtem a levéllel borított földre. *Égethetem le magam mégjobban?!* Fejemet az avarra hajtottam. A mindent beterítő sötétség látványa tárult elém. Egy árnyat éreztem a hátam mögött elsuhanni. Hátracsaptam a füleimet és felálltam. Semmit sem láttam. Félve megindultam a semmibe. Ugrásra kész, feszült állapotban voltam. - Félsz? – súgta egy mély, ismerős hang a fülembe. –Még mindig az apádat keresed igaz?! - Semmi közöd az apámhoz! –üvöltöttem teli torokból a sötétségnek. De csak gúnyos nevetést kaptam válaszul. Sokáig tartó… vérfagyasztó… kacagást… - Hagyj békén… hagyj már! – kiáltoztam ismét. A kacagás halk nevetéssé váltott át, a hang pedig kedvesebb frekvencián szólt hozzám: - Pineapple ébredj már! Nem hagyunk amíg fel nem ébredsz! –nevetett édesen a kedves hang. Lassan kinyitottam a szememet. Gaia és Golden állt felettem, kérdően nézegetve fekvő állapotomat. *Csak álom volt…* - Golden azt mondta… szóval ide jöttünk mert nem jelentél meg… aggódtunk miattad… - felelt zavarban Gaia. A válaszom csak annyi volt, hogy fölugrottam a helyemről. - Azt hiszem egy kicsit elszunyókáltam… - annyira nem vallott rám, mégis be kellett látnom. - Kicsit? –viccelődött az aranyságra kanca. - Kicsit –kacsintottam sejtelmesen. Visszaindultunk a tisztásra. Nem értettem az álmomat. Annyira valóságosnak tűnt… annyira életszerűnek… de mi ez az egész?! ----------------------------------------------------------- Először is: Sziasztok :D Nagyon régen voltam erre, lesz rendesen olvasnivalóm xD Igen, már illusztrációnk is van :3 Remélem be tudjátok illeszteni a szöveg megfelelő részletébe ^^ Komikat szeretnék az írásomra. Építőkritikákat xD Most nem vagyok valami jó formában, de remélem azért tetszett/tetszeni fog ^^ Mit is írhatnék még? Sok sikert kívánok mindenkinek a további irományokhoz! :D | |
Kakao (17730) 12.05.10 19:32:28 | ||
|
Hudini: Ahogy mondtad:‘Ránk vall..‘ Az egész.x) Mellesleg eléggé megtisztelőnek tartom azt, hogy én - mármint Golden - szerepel a képen.:3 De a lényegre térve; nagyon jó maga a szöveg, szeretem olvasni a storyt. Ezt 3szor sikerült elolvasni xd Másik a kép. Besírok rajta. Eszméletlen.:DD Igen, sikerült elhelyezni a szövegbe is. Csak egy dolog nem tetszik rajta.. hogy Pine sebes._. - egyéni szocc poblem >< -
Köszönöm, és nagyon hálás vagyok, hogy rákerülhettem a képre.;) | |
ghxy (18044) 12.05.10 21:24:07 | ||
|
Hudi: nadzson gyó :3 Asszem tetszik xD A kép pedig nagyon kis cuki :3 Bár ha vki nem olvassa a Pine-Storyt és úgy nézi a képet, azt hiheti, h Golden úgy elverte Pine-t... xD
És vaszki, Pine vörösödése a leggyobb x3 | |
Criszi (14731) 12.05.11 10:44:19 | ||
|
Igen saját történet a hasonlóság véletlen lehet én még nem hallottam ilyen történetről | |
Mita (49495) 12.05.11 19:54:43 | ||
|
Egy tanulságos, szomorú, de szép lovas történet (ezt már nem fogom abbahagyni mivel már kész van XDD)
Részletekben rakom be. A címe ez: Univerzum 1. részlet - Szia, Tina! - Szia, Zsófi! Így köszönt egymásnak két lovas barátnő egy gyönyörű szombat délelőttön. Zsófinak hosszú, barna haja volt és egy Univerzum nevű ló boldog tulajdonosának nevezhette magát. Már kicsi koruktól kezdve ismerte Tinát, akinek sajnos nem volt lova, de nagyon szeretett lovagolni, és jól is ment neki. A lányok mindketten tizennégy évesek voltak, és nyolcadik osztályba jártak. Zsófi lova, Univerzum egy gyönyörű angol telivér csődör volt, mégpedig pej színű, ami nem ritkaság ebben a fajtában. Ezt a lovat csikókorától kezdve egy nagyon nehéz versenyre készítették fel. Rengeteget gyakoroltak rá. A versenyen Zsófi fogja lovagolni, akit szintén erre a versenyre készítenek gyerekkora óta. Nyolc hónaposan ültették először lóra, szinte lovon nőtt fel. - Mi újság? – kérdezte Tina. - Tudod, megígértem, mesélek neked – válaszolta Zsófi. - Igen, igen, így lesz! Na, figyelj – és elkezdte. – Ma láttam azt a fiút, akibe szerelmes vagyok! Rámkacsintott és mosolygott! Én azt hittem, majd elájulok! Délután eljöttem Univerzumhoz, és elmeséltem neki! Tudom, ez elég furán hangzik, de ő aztán nem fogja elmondani senkinek! Ezen mindketten nevettek. - Ez valóban jó hír, Zsófi! Komolyan így történt? - Persze, hidd el nekem! - Egyébként te várod már a nagy versenyt Univerzummal? - Igen, már nagyon! - Ugye tisztában vagy vele, hogy azon a versenyen haltak már meg lovasok és pusztultak el lovak is? Mi van, ha rád is ez a sors vár? - Engem és a lovamat is kiskorunk óta erre képeznek ki! - Tudom, tudom – sóhajtott Tina. Zsófi pedig fogta magát, és bement a lova bokszába. - Szia, kis huncut! – simogatta meg Univerzumot. – Hamarosan elérkezik a verseny napja! Én már nagyon várom, de… - itt kis szünetet tartott, majd felsóhajtott – de nagyon kockázatos lesz. Akár az életünket is veszthetjük ott! Az angol telivér – mintha megértette volna a gazdája szavait, horkantott egyet. A lány kinézett a boksz ablakán. A nap szépen sütött. Ő viszont izgatott és ideges volt. Történt már olyan, hogy azt hitte, neki és a lovának is vége lesz. Ez akkor volt, amikor egy lovastáborban beleestek egy árokba. Nem lett nagy bajuk, de az esés pillanatában úgy érezte, itt a vég. Borzongva gondolt vissza erre az eseményre. Ekkor Tina baktatott be a bokszba. Nem tűnt valami nyugodtnak. - Zsófi – lihegte – azt mondták, hogy most azonnal menj a lovaspályára! A barna hajú lány nem tétovázott. Ahogy csak tudott, sietett a pálya felé, de nem futott, hiszen lovas létére tudta, hogy lovak közelében nem szabad futni, mert megijedhetnek. A pályán érdekes látvány fogadta. Sok ismerős ember, komoly arccal, és minden tekintet rászegeződött. - Mi történt? – kérdezte ijedten a lány. - Nos… - köszörülte meg a torkát egy férfi – szeretnénk látni azt a lovast, aki a világ legnagyobb lóversenyén képviselni fogja majd lovardánkat! – mondta. - É…én fogok indulni azon a versenyen – nyögte ki Zsófi. Erre az emberek nevetni kezdtek. - Pont te? – kérdezte az előbbi férfi. – Nem gondolod, hogy tizennégy évesen kicsit kicsi vagy ehhez? – és tovább nevetett. Zsófi elvörösödött arccal nézett a tömegre. - Márpedig én és Univerzum megmutatjuk, mit tudunk! – bömbölte tiszta erőből, majd hátat fordított és sértődötten elment. - Mi történt veled? – kérdezte csodálkozva Tina. - Hagyj békén! Most nagyon rosszul vagyok! Majd később elmondom! – és beviharzott a lova bokszába. A tömeg tovább hahotázott. Hangos nevetésüket még a Univerzum bokszából is lehetett hallani. - Drága lovacskám – szipogta – hogyhogy ennyire kételkednek bennünk? Megmutatjuk majd, hogy… hogy mire vagyunk képesek! Az angol telivér felnyerített, mintha helyeselne. Zsófi nevetni kezdett, bár még könnyes volt az arca. - Bízom benned, és szeretlek – suttogta a lova fülébe. | |
Pusher (48392) 12.05.11 22:55:16 | ||
|
Mita: Sok a párbeszéd.
| |
Levnics (20898) 12.05.12 21:03:25 | ||
|
Sziasztok! :) Folyamatosan írok, szinte minden szabadidőmben. De lassan haladok mint látjátok... Közben talán belekezdek egy új történetbe: Cím: A Fekete Ló Fogadó Történet: A 12 éves Eliz nyárra Floridába utazik szüleivel, a nagypapáék birtokára. A kicsiny faluban található egy immár 10 éve elfeledett fogadó, amihez versenypálya is van. Nagypapája minden nap kiviszi az öreg lovával a pályára, hiszen tudja, hogy hamarosan kell egy örökös. Viszont a Fekete LÓ Fogadó nem egy átlagos hely. Eliz, az öreg lóval Sirius-sal fedezi fel a helyet, de mikor a ló eltávozik az élők sorából... A fogadó kísértetiessé válik, de kis idő után segítségére siet egy régi jó barátja. A fogadóba végül visszatér az élet, az új örökös pedig minden eddigi tulajdonosnál jobban felvirágoztatja a versenypályát. Borítószerűség: Kommikat szeretnék ám. :) | |
hazza (34194) 12.05.13 07:45:47 | ||
|
Mita: A következő fejezetet! :D Nagyon jó! Én abbahagytam az enyém mert senki sem olvassa de én most olvasom másét. :D | |
Levnics (20898) 12.05.13 09:25:29 | ||
|
1. Fejezet: A vihar[/center% |