 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Kyra76 (59204) 12.06.26 17:29:26 | ||
|
Jégkása tetszik a történeted.
Én ezen a héten és a jövő héten nem hiszem hogy tudok írni mert későn érek a táborból haza. De komizni fogok! | |
| Citroomm (62071) 12.06.26 17:40:29 | ||
|
Sziasztok, elkezdtem egy új történetet.
Itt a bevezetőrésze: River Horse Town Réges-régen, Észak-Olaszország hegyeiben, hol az Adda-folyó szelte át a tájat, egy vadló ügetett a szirtre. Aranyló sörényét meglobogtatta a szél. Büszke, kecses fejét magasra tartva felnyerített. A mén, mikor megbizonyosodott róla, hogy a környék bisztonságos, levezette ménesét a folyóhoz. Minden egyes nap ugyanoda. Először mindig ő -ahogy a falusiak nevezték, A Folyó Lova- ivott a vízből. Szemfülesen óvta a ménesét minden veszélyforrástól. Ha úgy adódott megvédte őket. A falusiak csodálták A Folyó Lovát. Olyannyira, hogy ő lett a település jelképe. A mén meglepően hosszú életet élt. Már-már úgy tartották, hogy halhatatlan. Egy nap azonban hatalmas vihar kerekedett... A Fólyó Lova, mint minden nap kiügetett a szirtre. Felnyerített, de aznap nem szándékszott lemenni a folyóhoz. Az egyik csikó rakoncátlanul elindult a szirt széle felé. A mén fújtatva próbálta visszaterelni a helyére. De akkor a szirt omladozni kezdett. A Folyó Lova az utolsó pillanatban visszalökte a csikót a bisztonságba, de ahhoz már túl késő volt, hogy saját magát is mentse. Még egyszer utoljára a magasba emelte büszke fejét és felnyerített. Aranyló sörénye hullámzott a levegőben, majd lezuhant... A folyóba esett, hol minden nap védelmezte a ménesét. A falusiak egy kis kápolnát emeltek arra a helyre. Úgy gondolták ezáltal a Folyó Lova örök életet élhet. A ménes vezetését az a csődör vette át, akit akkor, azon a viharos estén megmentett a Folyó Lova. A legendák szerint a ménes a mai napig Észak-Olaszország hegyeiben vágtat. Ma egy kisváros, Noarna áll ott. A folyó mentén több családi lovas farm is emelkedik. Ezek közül az egyik a River Horse Town, mely éppen ezen hétvégén ismerkedik meg új lakosaival. Várom a komikat^^ | |
| Panka0204 (50739) 12.06.27 16:10:34 | ||
|
citroom: jó lett! | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.27 19:12:14 | ||
|
Citroomm: Jó lett, de egy kicsit sokszor van benne A Folyó Lova. 8: | |
| Citroomm (62071) 12.06.27 19:19:54 | ||
|
Köszi, Panka :)
Sztike, nos igen, ez előfordulhat :DD -nem szeretek bevezetőket írni- Köszii | |
| Citroomm (62071) 12.06.28 13:43:35 | ||
|
1. Fejezet -Drágám, ez egy zsák-utca. -szólt anyu apának. -De ez lehetetlen! -morgott apa. -Andrea azt mondja, erre kell menni! -Ne higyj egy GPS-nek. -dőlt előre az ülésen Sarah. Már nagyon elege volt az utazgatásból. -Az csak egy gép! -Bízzatok benne, tudja mit csinál! Megköszörültem a torkom. -Apa, akkor is tudta, amikor a városközpontba akartunk menni és a kukoricásban kötöttünk ki? -Arról nem is beszélve, hogy a kukoricás földútján trafipax-ot jelzett. -bólogatott Sarah. -És amikor zsákutcát jelzett az autópályán? -Elég legyen! -csattant fel apa. A GPS a következő pillanatban megszólalt: “A következő lehetőségnél forduljun balra!“ Apa felnyögött. -De ez zsák-utca!!! Roque leemelte a fülesét a fejéről. -Megérkeztünk? -Bizony ,Roque, te itt fogsz lakni. -néztem körül a konténerekkel teli kisutcában. -Fogd be Törpe! -Roque, ne beszélj így a hugoddal! -szólt anya a bátyámra. -Szerintem se. -vigyorogtam a fiúra. Roque újra a fülére húzta a fülhallgatót és dobolni kezdett a lábával. Az öcsénk, Danny, végigaludta az egész utat, most kezdett csak ébredezni. Így voltunk mi hatan egy család. Anyu, apu, Roque, Jómagam, Sarah és Danny. Vagyis nem egészen. 7 lovunk volt és egy kutyánk, Kakaó. Az én magyar félvérem, Rómeó, Sarah spanyol musztángja, Ananász, Roque deres kancája, Pen, Danny shetlandi pónija, Manó, anyu sárga telivére, Mona Lisa, apu pej csődöre, Deák és Katey. Katey egészen véletlenül került hozzánk. Egy lovasnapon nyertük tombolán. A nóniusz csikó még nagyon engedetlen, de hisszük, hogy idővel sikerül megbízható hátaslóvá képeznünk. Szicilíából jöttünk. Ott is volt egy kis lovasfarmunk. Egyrészt azért költözünk ide, Noarnába, mert a farmot már kissé kinőttük, másrészt meg, mert apát áthelyezték. River Horse Town... Ez lesz az új otthonunk. Csak már lennénk ott! -Roque Joshua de la Moore, megtennéd, hogy nem rugdosol?! -fortyant fel Sabrina. -Rosalinda Sarah de la Moore, nem!!! Sarah belerúgott egyet Roque lábába. Elvigyorodtam. Folyamatosan ezt csinálják! -A tulaj hagyott egy idős telivért az istállóban. -szólt apa, mit sem törődve Sarah-ékkal. -Ez tök jó. -mosolyogtam. -Laura... -szólt anya. -Nem biztos, hogy meg kellene tartanunk. -Megtartjuk! -jelentette ki Sarah. -Ezt egészen gyorsan eldöntötted, kislányom. Annak a lónak nincsenek papírjai. Sem felszerelése. És méghozzá idős is. Semmi hasznát nem vesszük. -Anyu, mit árthat nekünk egy nyugdíjas ló? Ne légy szívtelen! -Majd meglátjuk... -Én már látom! -vigyorogtam tudva, hogy anya be fogja adni a derekát. Itt az 1. fejezet :) | |
| CherryGirl (46107) 12.06.28 18:47:45 | ||
|
Sziasztok, ez az utolsó előtti fejezet utána belekezdek egy új történetbe remélem azt is olvassa majd valaki. (a következő komimban berakom).
13. fejezet Ez alkalommal egy nagyobb, világosabb teremben álltak. Az ablakok órásiak voltak a mennyezettől a padlóig értek. A falakon most nem sorakoztak képek, csupaszon, tört-arany színben ragyogtak. A szobában mindössze egy asztal ácsorgott székekkel körülvéve. Az egyiken a Fellegkirály ült jobb oldalán a vörös égi lóval. Mikor az ajtó becsukódott mögöttük megköszörülte a torkát és belekezdett a mondandójába. - Először is megkérdezném tőletek, hogyan képzelitek el a jövőt? Pár pillanatnyi hallgatás után Comet válaszolt: Mindenképpen együtt. A király bólintott, látszott az arcán, hogy erre a válaszra számított. - És melyik világban képzelitek el ezt a közös jövőt? - a kérdés nem volt gúnyos inkább őszinte érdeklődést vélt felfedezni Jas a szavai mögött. Néma csend ereszkedett a teremre. Ezen még egyikük sem gondolkodott. - Jasmin, itt maradhatsz a Mágikus Birodalomban, ezt nem tilthatom meg neked. De ha jól tudom nem az effajta élethez vagy hozzászokva. És gondolom, a saját világodban is várnak rád. Biztosan van családod és barátaid is. Ha mégis Cometet választanád helyettük, azért gondold át a dolgot, megéri-e? - itt szünetet tartott, felállt és úgy folytatta. - Comet, te is gondold át ha a lánnyal mennél az ő világába, mit hagynál itt. A barátaidat, a szülőföldedet. - Nem lehetséges, hogy a saját világunkban maradjunk és egyszer az egyik máskor pedig a másik világban találkozzunk? - kérdezte Jas. - Nincs rá lehetőség. Az embereknek így sem szabadna bejárniuk a Mágikus Birodalomba, mert azt a Királynő nem nézi jó szemmel. És így meg van a kockázata annak, hogy fény derül a birodalom létezéséről, az pedig súlyos problémákkal járna. - Milyen Királynő? - Jas kíváncsian várta a király válaszát. Mindig izgatottan figyelt, ha újat hallott erről a teljesen más világról - Ő a birodalom feje. Ő vigyáz a harmóniára, arra, hogy minden rendben legyen. Hogy a világunk létezéséről ne tudjon senki idegen. - újabb csend következett. Jas idegesen ácsorgott. Úgy érezte, a Fellegkirály mindvégig tudta, hogy ez a beszélgetés hogyan fog zajlani és neki van is egy megoldása, csak a megfelelő pillanatot várja, hogy elmondhassa. - Nekem lenne egy ötletem a problémátokra. - és tessék a megérzése nem csalt - Comet, ismerek egy módszert, amivel el tudom tüntetni a szárnyaidat örökre. Egyszerű, teljesen fájdalommentes, pár percig tart csak és nyomai sem lesznek a szárnyaidnak. Nagyon kevés lény van a Mágikus Birodalomban , aki képes végrehajtani egy ilyen varázslatot. Látszatra úgy nézel majd ki mint egy földi ló, de a tulajdonságaid és a képességeid nem vesznek el. A szemeid különlegesek maradnak. Továbbra is tudsz majd telepatikusan az emberekkel és az angyalokkal beszélni. Ugyanolyan jól ugrasz és futsz majd és sokáig fogsz élni akárcsak egy égi ló. A hátránya az a dolognak, hogy ezentúl úgy kell majd élned, mint egy földi lónak. A földi lovak élete ugyanis más az égi lovakéhoz képest. Azonban erről Jasmin többet tud neked mondani. A teremben minden szempár a lány felé fordult. Jas egy röpke másodpercre zavarba jött, de sikerült leküzdenie. Mindenki arrra várt, hogy mondjon valamit. Így hát el kezdte ecsetelni, hogy ilyen lenne Comet élete a Földön. - Az étrended szerintem nem lenne nagyon más, bár nem tudom, hogy itt Fellegvárban mit szoktál enni. Fű a Földön is van, de azt sem tudom, hogy más-e az íze az itt növő fűéhez képest. Emellett ehetnél szénát, lucernát vagy akár zabot. Ezekhez biztos hamar hozzászoknál. A lovaglás viszont nagyon más lenne. Szerszámokat kellene viselned, nyerget és kantárt, mert a Földön nem tudunk a lovainkkal kommunikálni, ezért ilyen módon értetjük meg velük, hogy mit akarunk. És sajnos ott nem lenne ekkora szabadságod. A nap nagy részét a bokszban kellene töltened, mert a míg a többi ló nem szokik hozzá a jelenlétedhez nem vihetlek ki a legelőre. - A lány a lóhoz fordult és mélyen a szemébe nézett. - Nem garantált, hogy boldog lennél abban a világban és nem szeretnélek kényszeríteni semmire. nem kérem tőled, hogy tedd meg értem. ez a te döntésed és bárhogy döntesz is, tudod, hogy attól függetlenül ugyanúgy szeretlek majd. Comet nem sokat habozott, végighallgatta a lány szavait majd a király elé lépett és a következőket mondta: Köszönjük a segítséged felséges király igazán sokat tettél értünk. Szeretném elfogadni az ajánlatodat, hiszen ha ez az egyetlen lehetőségünk arra, hogy együtt maradjunk nem szabad elengedni. Attól pedig nem félek, hogy a Földön milyen élet vár rám, mert az csak ugyanolyan szép lehet ha Jas-zel tölthetem. | |
| CherryGirl (46107) 12.06.28 19:25:14 | ||
|
Sajnos a képet nem tudtam feltölteni majd kitalálok valamit, de azért itt a rövid tartalom, írjatok ha elkezdjem!
Alexa a nyári szünetben unokatestvéréhez Hannah-hoz utazik New Forestbe. A lányok nagyon örülnek, hogy egy teljes hónapot együtt tölthetnek. Az első dolguk, hogy megkeressék a környéken kószáló vadlovakat, nagy meglepetésükre azonban a ménes egy új taggal bővült, aki minden bizonnyal nem egy vadló. És ez még nem minden. Felbukkan egy border collie is más meglepetésekkel együtt. | |
| CherryGirl (46107) 12.06.28 19:35:46 | ||
|
Ééés sikerült, íme a kép:
 | |
| Jégkása (61956) 12.06.28 20:44:29 | ||
|
Citroomm:Jó lett! | |
| Majrés (6862) 12.06.28 22:17:05 | ||
|
Citroomm: aranyos nagyon :)) tetszik :D de figyelj arra hogy több személy leírás legyen, hiába ott a kép, de csak a párbeszédet olvasni unalmas egy idő után ;) szóval szerintem nyugodtan írhatnál még az első fejezetbe egykét mondat leírást is :) akár úgy is lehet pl: meg szólal az egyik szereplő akiről még nem írtál és akkor utána írod : Na igen, ő a báttyám/hugom/nővérem/öcsém xy ő iylen és ilyen. birom nem birom, stb :) remélem segítettem ^^ | |
| Panka0204 (50739) 12.06.29 13:39:20 | ||
|
cherry: jó lett ez a fejezet is kíváncsi vvagyok hogyan fog befejeződni a történet. sajnálom hogy abba hagyod, nagyon szerettem olvasni. De remélem hogy a másik irományod is ilyen jó lesz! kezd el!
:) | |
| Panka0204 (50739) 12.06.29 13:40:06 | ||
|
Citroom: jó lett! | |
| Kyra76 (59204) 12.07.01 10:55:49 | ||
|
Szépen kivilágított úton haladtak. A hatalmas épület, amely felé közeledett 10-20 méterrel emelkedett a fejük fölé. Nem azon az ajtón léptek be, amin a vendégek, hanem amin lóval is fognak. Előttük is lovasok, és mögöttük is. Hallották beszélgetésfoszlányaikat, ahogy mentek be a kapun, de ők maguk nem beszéltek. Állt ott egy ellenőr akinek Lindsay szerint az lehetett a dolga, hogy csak olyanokat engedjen be, akin volt rajtszám. akin meg nem volt annak fel kellet mutatnia a külön engedélyét, ami jelezte, hogy edző, tréner, állatorvos (mint Susan) vagy egyszerűen a csapat kísérője. Aztán beértek a versenypályára – ott mindenki szétszóródott. Füvesített tér volt, szép kiegészítőkkel és hatalmas nézőtérrel. Az akadályok 150-160 cm magasak voltak, bár akadtak kisebbek is. Voltak hatalmas oxerek, összetett ugrások és tripple barok is, no meg egy víz, ami négy méter széles volt. Számozva nem voltak az ugrások, így csakis magukra hagyatkozhattak, de betéve tudták a pályát. Az egyes akadállyal kezdték a terepszemlét, ami egy oxer volt. Minden ugrásnál, vonalnál összetettnél, de még az íveknél is egyeztettek, hogy hogyan lenne a legjobb, és leggyorsabb megoldás. Pont végeztek mikor a hangosbemondón egy hang felszólította őket, hogy ideje visszatérni lovaikhoz. így hát visszasétáltak a kanyargós úton a kísérőikhez. Dave megkérdezte, hogy minden jól ment-e aztán pár tanácsadás után elindult elfoglalni a posztját a pályánál. A lányok még egyszer ellenőrizték a hevedert és kengyelt majd visszaindultak- most már a lovaikkal a bemelegítő pályára. Juliet és Sasha már benn volt, Lindsay viszont visszafordult. Úgy gondolta ideje lesz megkapni a választ arra a kérdésre, ami már egy ideje gyötörte. Anyukájának szegezte a kérdést: - Nekem Nick azt mondta, hogy elmegy megnézni minket. De te meg azt, hogy itt fog állni a pályánál. Nem értem hogyan van ez, hiszen jegyei vannak! – fakadt ki. - Mire elkezdődik ő már ott lesz a helyén – magyarázta Elizabeth. – Csak addig maradt itt, míg tudott. Hiszen most sincs itt. Lindsay megértően bólintott. Azt hitte, hogy anyukájának sikerült lebeszélnie barátját arról, hogy megnézze a versenyt. Megnyugodva léptetett vissza társaihoz. Ott folytatta a bemelegítést ahol abbahagyta, de már nem végzett intenzív munkát. Mostanra már be kellett vonulnia a nézőknek, és a bemondó is nemsokára felkonferálja az első versenyzőt. Úgy gondolta nem érdemes sokat ugrálni, mert azzal csak feltüzelné Aslant. Tudta, hogy lova nagyon fel képes pörögni, főleg versenyeken. Így inkább csak alakzatokat csinált, és csak kétszer ugrott. A pálya nehéz, és hosszú ezért kifárasztani sem akarta sárga csődörét. Körülkémlelt a pályán és észrevette, hogy Sasha és Juliet sem csinálnak megerőltető dolgokat - bár Destrielben mindig van valami el nem használt energia. Ahogy múltak a percek úgy fogytak a versenyzők is. Azonban amint végeztek visszajöttek lesétáltatni lovukat. Észrevehetően kimerültebbek voltak. Lindsay hirtelen elfogta a bizonytalanság, de gyorsan megrázta a fejét, és kiűzte fejéből az érzést. Vágtára fogta lovát, és most az egyszer nem koncentrált. Átadta magát a kellemes ringatózásnak. Egy pillanatra becsukta a szemét – ez mindig megnyugtatta. Ilyenkor minden rossz érzés távozott belőle, és tökéletesen egynek érezte magát Aslannal. Azonban a csoda, csak egy pillanatig tartott, de máris ellazultabbnak érezte magát. Ahogy felvette csődörét ügetésbe eszébe jutott amit édesanyja tanított neki jó pár évvel ezelőtt. Hogyha rossz érzés gyötri, csak üljön fel egy lóra, hunyja be a szemét és ne gondolkodjon, semmin csak hagyja magát vinni, mert a ló nyugodtsága – ha hagyjuk – átragad az emberre. Lindsay itt elmosolyodott, és szórakozottan megpaskolta Aslant. Gondolatából az rángatta ki, hogy látta Julietet kimenni a pályáról. Az utolsó pillanatban oda tudott mellé menni, sok sikert kívánni. - Kéz –és lábtörést! - Köszönöm – mosolygott. – Majd elmondom milyen. Azzal elügetett a pej kanca, Rainbow hátán. | |
| Pusher (48392) 12.07.01 11:57:53 | ||
|
citromm: Nem olvastam végig de van egy nagyon nagy hibája! 99,9% PÁRBESZÉD! És ez hülyeség mert a MINDENT LEKELL ÍRNI! | |
(aktuális oldal: [ 141 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [138] [139] [140] [141] [142] [143] [144] [145] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
