 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Majrés (6862) 12.06.20 21:30:06 | ||
|
az enyémre csak 2-3 komment érkezett ? T.T ... | |
| Unikornis1999 (29546) 12.06.20 21:43:30 | ||
|
Bogi nagyon jó lett!Folytatást mielőbb!:)
Majrés:Lehet most már írtam, de nekem tettszett a történet!Tanács a helyesíráshoz: Ha nem húzza alá a rossz szavakat, nézd meg a helyesírási beállításokban, hogy hogyan osztályozza a szavakat, és te is tudsz hozzá adni, pl.: hogy az angol neveket (és a magyarokat) se húzza alá. Ha ez nem tudod hol van, akkor írj nekem levelet :) (2 éve azt tanuljuk infóból >< dög unalom) Cherry:Tettszik!Remélem nem lesz vége mostanában! | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.20 22:05:19 | ||
|
Azért még írtok az enyémre is pár véleményt? Mert ha olvassa senki abbahagyom >< (2 oldallal előrébb) | |
| Panka0204 (50739) 12.06.20 22:16:52 | ||
|
Majrés: nagyonjó! folytasd! | |
| Victory (24965) 12.06.20 23:08:54 | ||
|
Kedves Mindenki:Sziasztok! Szerintem mindenki története nagyon jó és gondoltam én is próbálkozom eggyel.Nem számítok komikra(de azért örömmel fogadnám), mert valószínűleg nem egy nagy durranás amit írogatok, de most ennyire tellett:)
Első fejezet (Részlet) “A csikó idegesen dobálta magát, valósággal fuldoklott a kötélen, a kanca pedig kényszeredetten nézte. Már nem tehetett semmit. A körülöttük álló emberek élvezettel röhögtek a szenvedő állatokon. Összesen öten voltak; hárman féken tartották a dühös kancát, ketten pedig a csikót kínozták. Szegény pára hiába ágaskodott, a vastag kötél egyre csak belevágott a torkába. A kanca megpróbált kitörni az őt körülálló emberek gyűrűjéből – harapott és rúgott, ám az emberek fürgén elugráltak éles patái és vicsorgó pofája elől. A csikó hirtelen fájdalmasan felnyerített, mire egy bottal óriási ütést mértek rá. Egy ördögien vigyorgó férfi csapott a fejére. Az újabb ütéstől a csikó megtántorodott és összeesett. Amint a fiatal állat elterült a földön többen is rugdosni kezdték. A kanca újra próbálkozott, de mind hiába. A durva köteleket erős kezek tartották, kegyetlenül. A csikó fájdalmas hangokat adott ki, amiket még soha életemben nem hallottam. Könnyek szöktek a szemembe, ahogy tehetetlenül néztem amint a csikó…“ Ha valakit érdekel a teljes fejezet, akkor: Katt | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.21 09:25:55 | ||
|
lovas111: Nagyon jó, csak ebben az egy kis részletben hatszor szerepelt a csikó sóz. Vigyázz a szóismétlésre (: | |
| Kyra76 (59204) 12.06.21 09:28:39 | ||
|
Amint meglátták az első két nevet, a négy fiatal elsápadva nézett egymásra. - Meredith Michaels- Beerbaum – suttogta Sasha megsemmisülve. – Hogy a ¬¬¬*****-ba tudták elintézni, hogy Ő eljöjjön?! - mondta már hangosan is. - És itt van még Edwina Tops-Alexander is! - Szerintetek hozták a lovaikat? – kérdezte Lindsay. - Biztosan nem – válaszolt Nick. – Ők nem lovagolnak. Viszont vannak mások is itt; Ingrid Klimke, Mary King, Kevin Staut és Isabell Werth. - Biztos többet is meghívtak, csak ők tudtak eljönni. Viszont ez is nagyon jó! – vélekedett Juliet. - Ideje kideríteni a lovas kérdést - zárta le a témát Lindsay. – És azt se ártana megtudni, hogy az ellenfél csapatoknak milyenek a hátasai – fejezte be kajánul. Az istálló L alakban helyezkedett el a pálya körül. Az L rövidebbik szára le volt zárva, és már az sem volt kérdés hogy miért. „Tényleg hoztak lovakat” – gondolta Lindsay. Már csak az volt a cél, hogy bejussanak az elkerített részre. Erre azonban semmilyen ürügy nem volt jó, hacsak nem azzal álnak elő, hogy valamelyik híres lovas családtagjai. „Vagy összebarátkozhatnánk egyikükkel” – vetette fel végső elkeseredésében Juliet az ötletet, de leintették. Pedig ő általában okosakat szokott mondani. De aztán beérték annyival, hogy a többi lóra vethettek egy pillantást. Sokféle színű és fajtájú patást láttak, és mindegyik remek kondícióban volt. Ahogy elhaladtak a bokszok előtt sorban kidugták a fejüket egy kis csemege reményében. A kis csapat minden boksz előtt megállt, és felolvasták az ajtóra kitűzött céduláról, hogy a bizonyos lovat hogy hívják, milyen a fajtája, tulajdonos/bérlő neve és a csapat. Meg hogy honnan jöttek. Összesen tíz csapat. Harminc ló, és ugyanennyi lovas. A tíz legjobb európai lovardából. Lindsay hirtelen nagyon kicsinek érezte magát, ezzel szemben büszkének, hogy idáig eljutottak. Már egészen eltávolodtak attól a résztől ahol saját hátasaik vannak, mikor Lindsay felfigyelt egy ismerős lóra. Kíváncsi volt, hogy valóban jól lát-e de nem akart izgatottnak tűnni. Így kivárta azt az idegőrlő öt percet, míg a közelebbi bokszokat is megnézik. Aztán eljött a pillanat. A lány rápillantott a cédulára, és most már tudta. A lovat is ismerte. A kelleténél kicsit magasabb, koromfekete Francia hátas, lámpással a fején (a Francia hátas általában 163cm körül van). A szemei kéken világítottak. Lindsay próbált úgy tenni, mintha semmi különöset nem vett volna észre, s mintha csak a lóban gyönyörködne. „Nekik nem kell tudniuk róla” gondolta. - Jaj, de szép!- ámuldozott Sasha. – Francia hátas. – állapította meg anélkül, hogy megnézte volna a papírt. – Azt mondják nagyon ritka a fekete… - és a lámpás se mindennapi – fejezte be Nick. Juliet egy kicsit késve érkezett az „Ó, de gyönyörű”-vel, mert a szomszédos oldalon egy Vesztfáliait csodált – ez a kedvenc fajtája. Lindsay kezdte kicsit kényelmetlenül érezni magát, így azt tanácsolta barátainak, hogy ideje elkezdeni a saját lovaikat. Direkt úgy öltöztek, hogy nem lenge nyári ruhában, hanem farmerban és pólóban. Ez főleg azért volt jó, mert így nem kellet visszamenniük a hotelba átöltözni. Nick ajánlkozott, hogy majd kihozza mindhárom lóápoló felszerelést. Addig a három lány levette a kötőféket a boksz ajtajáról,- mert, hogy oda kellett rakni egy kampóra – és kivezették a lovakat a szabadba. Nemsokára megjelent Nick is. A lányok dogoztak, a fiú pedig csak segédkezett. Azonban a sörény befonását, és kis gumókba hajtogatását a szakértőkre bízta. Igazuk volt Susanéknek: sokkal korábban el kell kezdeni készülődni. Aztán a munka felénél jött is segíteni, és még egyszer ellenőrizni a lovak állapotát. - Innentől átvesszük – szólt mikor Dave megjelent a láthatáron. – Már úgy is a végénél vagyunk. Linds, ugye vörös szalagot fontál Aslan farkába? - Igen – jött a válasz. – Megyünk átöltözni. Nick, szerintem te maradj. – tette hozzá látva hogy barátja is indult volna. | |
| Kyra76 (59204) 12.06.21 09:31:23 | ||
|
Nna jöttem megint. Komikat!
Sztike, ne hagyd abba, én olvaslak! | |
| Bogi2001 (22306) 12.06.21 10:18:35 | ||
|
Sziasztok!
Idén nyáron két táborom is lesz. Az első jövő héten lesz(7 nap, tehát vegyétek a teljes hetet), szóval azon a héten nem tudok írni, mivel csak a szervező lányának van laptopja, a többi hatvanakárhány gyerek még csak gépet se láthat egész tábor alatt. De a lovastábor alatt fel tudok jönni délutánonként, és akkor biztosan írok;) | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.21 11:37:52 | ||
|
Kyra: Nagyon jó (: | |
| Majrés (6862) 12.06.21 14:08:55 | ||
|
lovas111 ez nagyon jó o.O azt hittem besírok rajta míg el nem olvastam hogy ezt csak álmodja >< egy kő esett le a szívemről | |
| Kyra76 (59204) 12.06.21 15:02:25 | ||
|
köszi Sztike!
lesz majd egy szebb borító is, amit én színezek (sablonos lesz, mert nem tudok rajzolni :/) | |
| Bogi2001 (22306) 12.06.21 15:16:40 | ||
|
Tádááá
2. fejezet Liz szomorúan járkált Vancouver utcáin. Felidézett minden emléket, ami addig kedves volt neki, ami Angelához kötötte. Legszívesebben utána rohant volna, de tudta, hogy nem lehet. Ó, bárcsak tarthatná valahogy a kapcsolatot Angelával! De Liznek nincsen telefonja, Angelának pedig számítógépe nincs. Lehetetlen, hogy bármilyen jelt adjanak egymásnak. Bármiről. Liz leült egy padra, és hosszasan gondolkodott. - Megvan! – ugrott föl hirtelen. – Levelet írok neki! De aztán elillant a lelkesedés. Azt se tudja, hol laknak. Sokáig ült így Liz, minden egyes őrült ötletet megforgatva magában: elküldje érte Vakarcsot? Nem, nem találna haza. Esetleg postagalambbal? Nem, lehetetlen, egy postagalamb sincs a környéken, ráadásul a galamb se tudná az utat. Végül lemondott minden ötletéről, és hazafelé vette az irányt. Angela a környéken élő vadlovakat nézegette, miközben anyja kipakolt az új házukban. Sóhajtott: ha Liz itt lenne, talán sokkal jobban érezné magát. Ez a környék csendes és nyugodt, de a barátnője nélkül mit sem ér. Legszívesebben felülne egy lóra, és Vancouverbe vágtatna Lizhez. De nem lehet. Csak részben – suhant át agyán egy gondolat. Ha sikerülne közel kerülnie egy lóhoz, talán elterelné a figyelmét Lizről. Igen, határozottan azt gondolta, hogy akkor is barátnők lesznek, ha egy pillanatra is, de elfelejti a bánatát. Szemével végigpásztázta a vidéket, és tekintete megakadt egy fekete kancán, melynek szőre csillogott a napfényben. Óvatosan tett felé egy lépést. A kanca csak állt, és nézett rá. A többi ló mind a fekete gyönyörűség mögött állt, mert féltek Angelától. De az az egy nem mozdult. Mikor Angela látta, hogy a ló picit idegeskedik, hátrább lépett két nagy lépést, leült a fűbe, és úgy nézte a kancát, egészen addig, amíg meg nem nyugodott. Így ment ez egy hétig. Angela mindig egy lépéssel közelebb ült le a kancához. Ám egy verőfényes napon, a füves rész mögött elterülő erdőben valószínűleg vadászok jártak. Minden ló az erdő fele nézett, ezért Angela is követte tekintetüket. Egyszer csak felrepült egy madár. Lövés hangja törte meg a csendet, és a madár élettelen testtel hullott le az erdőbe. A lovak nagyon megijedtek, és az ellenkező irányba kezdtek vágtatni, át a poros úton, elhagyva a védett területet… Angela nagyon megrémült, mert az út másik oldalán csupa emberlakta rész van. Gondolkodás nélkül a fekete kanca elé állt. A ló lefékezett, és ki akarta kerülni, de Angela elé állt, és a nyakára tette kezét. - Nem szabad megijedned – kezdte nyugodt hangon. – Ha most elfutsz arra, lehet, hogy jobban megsebesíted magad, mintha itt maradnál. Vagy esetleg befog egy ember, és lehet, hogy rosszul bánik veled. Maradj itt – mondta, és belenézett a kanca okos szemeibe. Angela ellépett a ló elől, de az nem mozdult. Szép lassan lenyugodott, de a baj már megtörtént: a többi ló átvágtatott, és eltűnt az emberlakta területen. A fekete kanca utánuk nyerített, de nem jött válasz. Angelának viszont volt egy terve. Elindult a házuk felé, és a ló követte őt. Angela vizet töltött a kerti csapból egy vödörbe, és a kanca elé tette, aki hamarosan kiitta az egészet. Ezután Angela elindult arra, amerre a többi ló elvágtatott. - Gyere, megkeressük a ménesedet – ezzel elindultak. | |
| CherryGirl (46107) 12.06.21 17:55:13 | ||
|
Kyra: még mindig nagyon jó :DD
Bogi: a te történeted is szuper Sztike: abba ne hagyd, nekem tetszik | |
| Majrés (6862) 12.06.21 23:09:30 | ||
|
Sztike nekem is nagyon tetszik a történeted :) figyelj arra hogy ha lehet akkor minde harmadik mondat után ismétlődjön pl egy szó :) mert ha minden mondatban meg említed az már kicsit unalmas lesz :/ sok sikerült a kövihez ^^ | |
(aktuális oldal: [ 139 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [136] [137] [138] [139] [140] [141] [142] [143] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
