 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Sztike1998 (42150) 12.10.06 19:57:03 | ||
|
zsofi: Hm... :$ de most kaptál :D Földhöz vágsz, ha erre is írok? :D | |
| zsofi26horses (50515) 12.10.07 10:31:09 | ||
|
Neem mondom hogy HIÁNYOZTÁÁL!! Nem váglak földhöz ugyh nyugodtan írjál :D | |
| herrina (12812) 12.10.07 14:20:37 | ||
|
Sztike: köszi, igyekszem :)
Ezt meg én akartam nagyon odaírni (xD): a váltószám 200 ($1=200 Ft) | |
| zsofi26horses (50515) 12.10.07 14:41:23 | ||
|
Itt van a 6. fejezet is :D
VI. Fejezet Péntekre nagyon összegyűlt a munkám, ahogy se szerdán se csütörtökön nem edzettem a lovakat. Szerencsére iskolában csak hat óránk volt péntekenként, ezért még elértem a túravezetésre. Három órára jöttek a vendégek, szétosztottuk a lovakat, én vagyok a túravezető minden pénteken. Hat emberrel járok ki, míg David a maradékot, azaz a haladókat elviszi magával egy másik ösvényen, egy hosszabb túrára, ahol vágtáznak is. Az én túrámban Fred ment hátul az ő overo tarka pintóján, én pedig elől, közöttünk pedig a többi lovas. Sajnos sok olyan lovas akadt, akinek halvány lila gőze sem volt a lovaglás módjáról, a lovakról. Az ilyeneknek mindig az idősebb, tapasztaltabb lovakat adjuk. Berryt kaptam, mint túravezető lovat, Cherry anyának kellett Bridget szelídítésében. Mérges voltam, hogy nem lehettem ott az edzésen. Úgy terveztem, hogy a vendégekkel elmegyünk a dombok másik oldalára. A magas Sziklás-hegység előtt kisebb dombok terülnek el, amik körbeveszik a farmunkat. Itt szoktunk mi is túrákat vezetni. Berry a tegnapi sok vágtázás ellenére túl aktív volt. Minden áron vágtatni akart volna, ezért amikor egy hosszabb ügető szakaszhoz értünk, hagytam vágtázni. Szerencsére a mögöttünk lovagoló férfi lova, a tizennyolc éves Mars nem vágtatott utánunk, így nem indult el a lavina sem. Berry szárnyalt a boldogságtól, és mikor észre vette, hogy nem figyelek, gyorsítani kezdett. A mögöttünk békésen kocogó western herélt is bevágtázott, nem akart lemaradni, lovasa arca ijedt volt, húzta a szárat. Mikor én is lassítani kezdtem, próbáltam ügetésre bírni a csődört, de ő inkább a nagyon lassú, összeszedett vágtát választotta. Hátra néztem és megkérdeztem a mögöttem haladó negyven év körüli nagydarab férfit, minden rendben –e, mire ő csak bólintott. Tehát, míg a többiek nyugisan ügettek, mi lassú vágtaugrásokkal vezettük a sort. A kavicsos úton enyhe lejtőn lefelé beültem munkavágtába, hátrakiáltottam, hogy senki se dőljön előre. A vegyes erdő tele volt fenyőfákkal, több volt belőle, mint a lomblevelűből. Felsóhajtottam. A csődör még mindig nem unt rá. Én kértem Aput, hogy ne heréljék ki, én is fogom az ezzel járó tüneteket kezelni. Fejemet felemeltem, de nem engedtem gyorsabban vágtázni a lovat. Lassan elértünk a patakig. Én és Berry átugrottunk a patakon, megfordultunk, megvártuk amíg mindenki leér. Az utolsó lovas Fred volt. Megkértem őket, hogy vezessék be a lovukat térdig a vízbe, mindenkinek sikerült, rajtam kívül. Berrynek esze ágában sem volt belemennie, inkább ivott. Hagytam egy kis pihenő időt, majd mentünk tovább. A kezdőkkel nem szoktunk vágtázni, a vágtázós túrákat David szokta vezetni, azok hosszabbak is és jobb állóképességű lovak mennek oda. Majd valamikor Berry is ott, fel a hegység sziklásabb, fenyőfásabb részére fog járni, de az én feladatom előkészíteni őt erre. A túra után még megígértem Anyunak, hogy futószárazni fogom Leilát. Szerettem azt a furcsa színű musztáng kancát. Mikor megérkeztünk, Apu már hozta ki a legelőről a lovat, odaadtam neki Berryt, hogy lenyergelje. A ló sárga, a lába kesely és a sörénye pedig arany színű, homlokán hóka jel volt. Egy futószárral kötöttem meg, tíz percig csak ügetett. Minden hangjelzésre rögtön reagált, nem állt meg és nem változtatott jármódot míg nem szóltam neki. Mindig is könnyű volt vele a munka, de nem volt egy ideális terep-ló, mert ijedős. A futószárazás után ugrottam vele vagy háromszor-négyszer egy akadályt, nem túl magasat, olyan kilencven centit. Ügyesen emelte a lábát, mindig nagyon boldog, amikor ugrok vele. Lovaglás után letisztítottam Leilát. Kikötöttem az istállóban, keféltem, kapargattam míg csillogni nem kezdett. Csak ezek után engedtem vissza őt a legelőre. Hat óra körül járt. Bridget engem figyelt, ahogyan kiengedtem Leilát. A sárga kanca Cherry mellett állt, mozdulatlanul. Láttam rajta, hogy izzadt és hogy dolgoztak vele. Ám ahogyan Anya jött szembe velem, hogy eddzen Cherryvel, azt mondta, hogy „kemény dió“. Sajnáltam, hogy nem láttam miként szelídíti meg Anya a lovat. Ahogyan néztem, Anya elment a legelő mellett, Bridget megijedt tőle. Csalódottan meredtem a távolba, majd bementem a házba. | |
| herrina (12812) 12.10.07 16:30:18 | ||
|
zsofi26horses: van benne szóismétlés | |
| Sztike1998 (42150) 12.10.07 18:50:56 | ||
|
zsofi: Igeen, ebben is meg az előzőben is van szóismétlés, és mehetne még bele leírás. | |
| csacsizó (47011) 12.10.07 19:49:44 | ||
|
Sziasztok!
Olvastam a bejegyzéseket, de lusta voltam írni, általában. A másik indok, egy kicsit nagyobb szabású valamin dolgoztam, ezúttal nem könyvön. Szóval volt anno egy ötletem, hogy az ilyen irományokat összegyűjtöm, és “letölthető könyvekké“ alakítom őket, vagyis kényelmesebben lehet olvasni egybe az egészet.(nagyobb, talpas betűk, nagyobb sorközök, stb.) Akkor sokan lehurrogták, de most újra megpróbálom felhozni, más fajtában. Rendeznék egy könyvkészítő versenyt. Ez nem csak prózaíróknak, hanem a verseseknek és a rajzosoknak is szólna. A nyeremények a jelentkezőktől függenének, de olyan 500.000 zsz/különleges vérvonalak-ban gondolkozom. Egy honlapon bonyolítanám: www.kiadom.ucoz.hu Szerintetek belevágjak? | |
| zsofíí99 (47291) 12.10.07 20:02:49 | ||
|
csacsizó: sztem jó ötlet :) | |
| Sztike1998 (42150) 12.10.07 20:05:02 | ||
|
csacsizó: Nekem tetszik az ötlet, de így nem jelentkeznék. Én, személy szerint nem rajzolok jól, viszont szeretek írni, és a két regényem közül a Nassauhoz nem akarok illusztrációt, a Sorstársakhoz pedig kérdéses. Egy csomó olyan könyv van, amelyben nincsenek rajzok, képek, és a borítójuk is szerkesztve van. Tehát nem dolgoznék másokkal, maximum egy-két ember jöhetne szóba. | |
| Death (66605) 12.10.07 20:12:26 | ||
|
csacsizó szerintem jó ötlet | |
| herrina (12812) 12.10.08 06:54:41 | ||
|
Sztem is | |
| herrina (12812) 12.10.09 15:24:03 | ||
|
3. fejezet Francia anya - Nekem megengedték - mondta Maya másnap a reggelinél. - Nekem is - szólt Lucia. - Úgyszintén. - mondtam. - Apa már feladta postán a 25 dollárt - dicsekedett Samanta. - Nekem van a szobámban 50 dollár. Nem tudom, miért, de valahogy éreztem, hogy el kell hozni - röhögött Maya. - Ügyes vagy! - nevettem én is. - Amúgy Samanta: tegnap mit értettél azon, hogy “Felhívom apát. Felhívom és megkérdezem...“ ? - Semmit - válaszolt a lány és fejét az ablak felé fordította. - Na, mondd már el! - Meg akartam kérdezni apát, hogy mi az anyám neve. - És megkérdezted? - Nem, és szerintem nem is fogom. - De tedd meg! - Úgyse mondja meg. - Egy próbát megér - szállt be Maya. - Hát... még meggondolom. Még délután is gondolkodott. Este Lucia számítógépezett, Samanta pedig a szobájában törte a fejét. Mayával kimentünk a legelőre. Ráültünk a kerítésre és hallgattuk a természetet. A nap éppen lemenőben volt, sugarai narancssárgára festették az égboltot. A szél is egyre erősebben fújt, és hozta felénk a lovak imádott illatát. A legelő túloldalán lévő hatalmas erdő szélén egy őz alakja rajzolódott ki. De nem kiáltottam fel, mint egy hatéves kislány, amikor nem mindennapi állatot lát. Egyáltalán nem volt ritka eset, hogy őz, róka vagy más állat bukkant fel a fák rengetegéből. - Na, mit akartál mondani? - fordultam Mayához. - Sok mindent. Először is: gondolkoztam a klubunkon. - Az Er‘orse-on? - Azon. Arra a következtetésre jutottam, hogy nem rossz ötlet és nem kéne megszüntetni. - Mikor is beszéltünk róla, hogy megszüntetjük? - A suliban. Na, de ez lehetne a csapatunk neve a versenyen. - Jó ötlet! De Luciáékat is be kéne avatni. - Ja... Szerinted miért nem mondja meg Samantának apja, hogy ki az anyja? - Nem tudom. - Lehet, hogy az anyja bűnöző, vagy valami ilyesmi. - Vagy csak egyszerűen nem akarja felidézni a múltat. - De akkoris! Lehet, hogy énekesnő, színésznő, vagy maffiavezér - röhögött. - Maffiavezér?! Én meg Óceánia hercege - én is nevettem. És ez egy jó darabig így is volt, ugyanis röhögőgörcsöt kaptunk. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez akkor is így volt. Már jó régóta nem nevettünk ilyen jóízűen. Pár perc múlva megjelent Lucia és Samanta, utóbbi a kezében egy mobilt szorongatott. - Döntöttem, megkérdezem - mondta. - Akarjátok hallani? - Hát persze! - válaszoltunk Mayával kórusban. Samanta beütötte apja telefonszámát a mobiljába, és amikor az apa fölvette, Samy kihangosította, hogy mi is halljuk. - Szervusz, Samy! Mi a baj? - kérdezte a vonal túlsó végén lévő férfi. - Semmi, apa. Csak... azt szeretném megkérdezni, hogy... hogy mi az anyám neve? - kérdezte Samy. Körülbelül fél percig síri csönd volt, de mi ezt sokkal több időnek éreztük, Samanta meg talán óráknak. - Apa! Most már igazán megmondhatnád! Kérlek! - kérlelte az apját Samy. - Biztos? - kérdezte a férfi pár másodperc habozás után. - Igen - jelentette ki határozottan Samanta. - Nos, rendben. Az anyád neve... Angelique Dessauge. Kezemet a szám elé emeltem, közben tekintetem Samantára tévedt. Arcáról lassan fagyott le a mosoly. Levegőt egyikünk se vett. Angelique Dessauge (ejtsd: anzselik disszuzs)... Ez... ez egy... francia név! - Samanta! Samy! Kicsim! - szólongatta közben az apa lányát. - Francia? - kérdezte Samanta, miután pár perc elteltével lenyugodott. - Magyarázatot kérek! - Angelique színésznő - Mayával egymásra néztünk. - 13 évvel ezelőtt itt turnézott, az akkori feleségemmel pedig sokat vezsekedtünk. Egyik marakodásunk után egyik este elmentem a színházba. Az anyád egy táncosnőt alakított, le se tudtam venni róla a szemem. Onnan nekem kellett elfuvarozni, és... Amikor felhívott, hogy terhes, még úgy volt, hogy kellesz neki. De amikor megszülettél, ott hagyott a kórházban. Én érted mentem, hazahoztalak, felneveltelek. Nem tudtam hogyan mondjam el, meg hát nem is most akartam. Kérlek, nem haragudj! - Egész végig hazudtál. Majd visszahívlak. És letette a telefont. Egy kis ideig csak állt, némán, nézte a semmit. Aztán lassan leült és zokogott. Mi vigasztaltuk, de egy idő múlva jobbnak látuk elmenni, bár nem szívesen hagytuk ott szegényt. | |
| herrina (12812) 12.10.09 15:27:39 | ||
|
Ja, ez elmaradt:
Íme a Cworda Ranch - Irány Párizs! 3. fejezete. Komikat! Ha a képre kattintotok, a honlapomra juttok, ahol szebben megnézhetitek és elolvashatjátok az előzményeket. Ez mától így lesz ;D | |
| Death (66605) 12.10.09 15:43:57 | ||
|
nekem tetszik csak fura ,hogy ebbe a mondatba: Egyik marakodásunk után egyik este elmentem a színházba. kétszer szerepel az egyik .Bár én egy szót se szólhatok hozzád képest nulla vagyok xDDD | |
| Sztike1998 (42150) 12.10.09 15:50:50 | ||
|
herrina: Néhány helyen van benne szóismétlés, és egy picivel több leírás mehetne.:) | |
(aktuális oldal: [ 190 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [187] [188] [189] [190] [191] [192] [193] [194] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
