 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| herrina (12812) 12.10.05 14:30:50 | ||
|
Maya kikapcsolta a gépet, nyújtózott egyet és rátült a szék karfájára.
- Te mit gondolsz erről a Samantáról? - kérdezte. - Kedves. - Bővebben? - Nagyon kedves. - Mondtam, hogy ne fárassz! - Miért, mit gondoljak? - Hagyjuk! Felállt és egy “Menjünk mi is lefeküdni!“ után elindult a lépcső felé, én pedig követtem. Íme, összedobtam egy jó hosszú 2. fejezetet :D Ezen a honlapon elolvashatjátok az előzményeket. Komikat! | |
| Death (66605) 12.10.05 16:12:24 | ||
|
nekem nagyon tetszik ^^ várom a folytatást | |
| Sztike1998 (42150) 12.10.05 18:30:56 | ||
|
Pár napja nem jártam erre, már ha ez feltűnt valakinek (esetleg nem volt senki, aki kíméletlen kritikákkal bombázott titeket? :$)
Na mindegy, most sem írok semmit, majd később... Csak jeleztem hogy élek. Meg amúgy is, fel vagyok pörögve, mert mehetek lovagolni *-* | |
| herrina (12812) 12.10.05 19:33:46 | ||
|
Köszi Death, hamarosan a kövi fejezet is jön :)
Sztike: dejó neked :/ én kb. 5 éve láttam utoljára élő lovat közelről :S Am nekem feltűnt. | |
| Death (66605) 12.10.06 09:37:26 | ||
|
Sztike irigyelek nekem 9 év lovaglás után abba kellett hagynom a térdem miatt :/ | |
| CreatyvHorses (66522) 12.10.06 10:11:40 | ||
|
1. fejezet ~A pillanat~ A nevem Anne McKey, 12 éves vagyok és a Sziklás-hegység lábánál lakom egy kisvárosban. Minden évben összeterelik a környékbeli musztángokat és beviszik a központba, ahol a vásáron elárverezik őket. Eddig 6 évs korom óta mindegyikre elmentem, mert anyám azt mondta, hogyha találok egy nekem való lovat, hazahozhatom. Ugyanis a telkünkön van egy üres istálló, amiben hajdanán lovak éltek, hogy segítsenek a marhák összeterelésében. Eddig, 6 év alatt nem találtam nekem megfelelő lovat, hisz még lovagolni sem tudok. Minden évben viszek magammal 10 dollárt, ám az árverések általűban 500 $-nál kezdődnek, szóval esélyem sincsen. Az idei vásárra is elmentem. Szeretem nézni a lovak forgatagát, ahogyan a port rúgdossák. Elképesztő, ahogyan minden izmukat megfeszítve ellenkezdek az őket vonszoló kötél ellen. Persze az emberek ellen nincsen esélyük. Éppen egy tarka csődört vonszoltak be a magas acélkerítésű karámba. Emberek vették körül a karámot, az árverés 800 dolárnál kezdődött. Megszorongattam a markomban a 10dollárost. “Sose lesz lovam!“- gondoltam. Az összes kalapos cowboy pénzt lobogtatott a kezében, de végül a tarka 1.500 dollárélt kelt el. Az izgága lovat kihurcolták, hogy a helyére új jöjjön be. Láttam, ahogyan az új tulajdonos és jópár ember egy tlérerbe próbálták feltuszkolni, ami nagy nehézségek árán sikerült nekik. Szebbnél szebb lovakat vezettek be, mindegyik hatalmas áron kelt el, az összesnek fénylett a szőre, izoms volt és kerek. Ám egyszer csak egy sovány pej kancát vezettek be. Sántított a jobb hátsó lábára és egy nagy seb volt a bal mellső lábán. Karcolások voltak rajta mindenütt, gyenge volt, ám szemeiben ott volt az a vadság. Ellenkezett, de aligha tudott volna valakit is elhúzni. - Ez a ló alig ér meg 5 dollárt! Azt javaslom, küldjük a vágóhídra, ott többet is adnak érte! Na, ki az első licitáló? Az férfiak nevettek, ám én megmarkoltam a kezemben a pénzt és hangosan kiáltottam: 10 DOLLÁR! - Ki ad érte 10nél többet? 10 dollár, 10 dollár 10 dollár... és elkelt! A lányé a ló! A lovat elvezették és én meg a kapuhoz mentem. - Hová vigyük, kislány?- kérdezte az egyik lovon ülő ember - A hátsó karámba, oda, majd ha vége a vásárnak hazaviszem. A férfiak elvezették az új lovamat a vásár mögött lévő kis homokos karámba. Amint lecsatolták róla a kötelet, a ló elvágtázott a túlsó sarokba, aztán ,meg körbe-körbe, mígnem izzadságcseppek gyöngyöztek a nyakán. Csak ekkor vettem jobban szemügyre a kancát. Jó alkata volt, hosszú, ám titkon izmos lábai, vastak, de sovány nyaka és valaha erős fara lehetett. Értelmes feje volt, és a szemeiből is értelmesség sugárzott, ám meg volt ilyedve. Nagyon félt, és ez látszott rajta. hagytam, hadd szaladjon, hosz valaha a végtelenségig is szaladhatott... de ez a szabadság már a múlté. De én majd igyekszem neki visszaadni! A karám szélére könyököltem és a lovamat néztem. Az észrevette, hogy bámulom és megállt. Tétovásott és tett egy kis lépést felém. Lassanként odaért hozzám és fejét magasra tartva átnézett a élegfelső rúdon. Ahogyan ott állt előttem, olyan magas volt! Izmai még így is látszottak, ám közelébe se ért társainak. - Mondd, miért tűröd el, hogy nyakadra kötelet és hátadra nyerget tegyünk? Hiszen te szabad vagy. Te szabadnak születtél. Most én nem teszek rád semmit. Kérlek, gyere velem... Hangom elhalt, ahogyan kinyitottam a kis kaput. belemarkoltam a ló sörényébe és gyengéden meghúztam. Ő követett, mintha csak tudná, haza akarom vinni, ahol jó sorsa lehet. Elvezettem a nyuzsgő tömegtől, egészen a házunkig. Ott éppen be akartam vinni az istállóba, amikor hortelen felágaskodott. Hátra estem, a ló meg ilyedten nyerített. Anyu és apu kifutottak a házból. Közben felálltam és az új lovamat nyugtattam. - Kicsim, honan van ez a ló?- kérdezte anya. - A vásáron vettem! Amikor megláttam, tudtam, hogy Ő kell nekem! Nem hagyhattam ott! - De hisz ez csupa csont és seb!- apa értett a lovakhoz, így könnyen sikerült lenyugtatni. Amint lűtta az elkeseredett arcomat, hozzátette:- De talán még lehet valami belőle. Értelmesnek tűnik és hamar megnyugszik... - Tudtam én! - Gyerünk, vezesd a legelőre. Biztosan félt az istállótól, hiszen olyan, mint egy nagy barlang, amiben a legfélelmetesebb szörnyek leselkednek rá. Megfogtam a lovam sörényét és a füves rétre vezettem, amin már régóta nem kószálnak lovak. A kanca habozás nékül legelni kezdett, én meg csaz azt suttogtam neki: “Amint megláttalak, tudtam, hogy te kellesz nekem. Éreztem, minden porcikámmal, hogy az enyém vagy, Te hozzám tartozol...“ Na milyen? Komikat!!! | |
| zsuzsu72 (19963) 12.10.06 11:44:36 | ||
|
CreatyvHorses: Ez nagyon jó,nekem nagyon tetszik,főleg hogy imádom a Musztángokat!Mindenképp folytasd!!!Egyébként az elmondom,hogy van benne némi helyesírási hiba...De..Nem nagyon tetszik! | |
| zsuzsu72 (19963) 12.10.06 11:45:19 | ||
|
*Nekem
Jajj már,ez nehogy félreérthető legyen,esküszöm nem ezt akartam írni,el gépeltem,mert gyorsan írtam! | |
| herrina (12812) 12.10.06 11:59:25 | ||
|
CreatyvHorses: van benne egy-két szóismétlés, meg előjött a helyesírás-allergiám, de azonkívül jó :) | |
| zsofi26horses (50515) 12.10.06 17:12:42 | ||
|
CreatyvHorses ügyelj a helyesírási hibákra, mert nagyon zavaró. Maga a történet nagyon tetszik, bár sok a szóismétlés. Hát én nem tudom, talán kellene bele még leírás, mert nem tudom hogyan nézett ki a vásár, a lány, talán egy kissé elsietted. A helyesírási hibákat könnyen, egyszeri rendes átolvasással el lehet kerülni - Ezekre figyelj, de maga a történet nagyon érdekes!! :) Folytasd | |
| zsofi26horses (50515) 12.10.06 17:15:23 | ||
|
Rég nem írtam, suliba kell készülni, házi, dolgozatok stb... Ugyh lehetséges, nem fogok hétköznaponként írni, de ha géphez kerülök, írok
4. Fejezet Mikor Anyuék hazajöttek, rájöttem, hogy Fred nem számolt be arról, hogy mit csináltam én azzal a szegény kancával. Kissé örültem is, lusta lettem volna kimagyarázni nekik a történteket. Másnap reggel nehezen kászálódtam ki az ágyból. Miközben reggeliztem, Anyu elém ült és úgy nézett ki, mintha ideges lenne. Állkapcsát összeszorítva, homlokát ráncolva tördelte kezét, majd rám nézett. - Anyu, mi a baj? – kérdeztem tele szájjal. A reggeli nap szikrázóan sütött be az ablakokon, visszacsillant a mosogató mellett álló nagy tányérhalomról, amit tegnap mosogattam el, csak elrakni voltam már túl fáradt. - Hogy került Bridget a legelőre? – kissé oldalra fordította a fejét, én pedig majd kiköptem a rántottát ijedtemben. Próbáltam neki elmagyarázni, de ő csak azt hajtogatta, hogy komoly bajom is eshetett volna, de nem csak nekem, a lónak is. Próbáltam nem idegesnek látszani már rögtön a nap elején, de sikertelenek voltak a próbálkozásaim. Amikor biciklivel elindultam iskolába, egy nagy lyukat láttam az úton, gondoltam, csak átrepülök, rajta biciklistől. A bringa kereke viszont megakadt a kis gödörben és egy cirkuszi bohócot megszégyenítő bukfenccel a földre estem. A könyököm és a jobb térdem vérzett, ráadásul a nadrágom is kilyukadt. Akkor vettem észre, hogy valamiért túl könnyű a táskám. Ahogy kicipzároztam és belenéztem, láttam, hogy hiányzik a nagy vastag kék matek könyv. A napom tehát jól kezdődött, de a történelem röpdolgozat még rátett egy lapáttal. Szünetekben legjobb barátnőmmel, Leával lógtam, az ő szüleinek is szintén volt egy lovas farmjuk. Lea, ellentétben velem szőke haja és zöld szeme volt, vérbeli cowgirl. Szerette a country zenét és járt reining versenyekre lovával, Really Dreams-el. Még csak junior kategóriában versenyzett, de így is a szobája tele volt szalagokkal, érmekkel. Csodáltam őt, hisz mindig mindenkivel kedves és elnéző volt, ami nekem egyáltalán nem ment. Én csakis a lovakkal voltam elnéző, hisz az embereknek mégis csak okosabbnak kellene lenniük az állatoknál, bár ez nagyon sokszor nem így van. Otthon Apunak mindenről részletesen beszámoltam, megengedte azt is, hogy csütörtökön elmenjek Leához és kilovagoljunk együtt. Apa nagyon előzékeny és türelmes ember volt, aki sokat volt csendben és csak hallgatott. Sokban hasonlítottam apámra, de mégiscsak inkább kinézetben, neki is olyan barna sűrű haja volt mint nekem és őszinte nagy barna szeme. Kiugró álla és magas homloka mindig is nagyon jóképűvé tette. Sokat nevettem rajta, mikor kicsi voltam. Mire idősebb lettem, sokkal komolyabban és felnőttként kezelt, Anyával ellentétben. Anyának megmaradtam az ő ügyes pici lánya. Ebéd után gondoltam, kiülök a legelő kerítésére, onnan fogom nézni a lovakat. Letámaszkodtam a kerítéshez és körülnéztem. Hozzám legközelebb Apu nyári fekete heréltje legelészett, mellette pedig Tifanny, David palomino kancája. Mögöttük legelt Cherry és a jelenlegi jó barátja Bridget. A sárga kanca felemelt fejjel figyelt. Messze volt ahhoz, hogy nagyon féljen, ezért mikor elhelyezkedtem, nem mozdult meg a ló. A nap erősen sütött, mélyen a szemembe húztam a kalapomat. Ekkor lépteket hallottam magam mellett. - Szia – felismertem a hangot, ezért még csak rá sem néztem Davidre. Szemem sarkából láttam, hogy mellém ült. Nem nagyon vonzott most a társasága, de nem volt szívem elküldeni. Megkérdezte, milyen volt a napom. Ekkor hadarni, panaszkodni kezdtem, mire ő csak megértően bólintott. - Ma mi is írtunk történelemből – sóhajtott fel. – Brown tanárnőnek biztosan nagyon rossz kedve lehetett, hogy kétszer is röpdolgozatot íratott – ekkor ő is a porba bámult. Nem szóltam semmit, próbáltam kifejezéstelen arcot vágni, mint amilyet ő szokott, ami sajna nem sikerült nekem mindig. - Láttam tegnap hogy mit műveltél –kuncogni kezdett, ekkor ránéztem. Szemei huncutul csillogtak. – Mi az? – tárta szét a kezét, de a kissé kárörvendő vigyor még nem tűnt el a képéről. – Olyan arcot vágsz mint aki szellemet látott- nevette el magát, immár hangosan és én is csatlakoztam hozzá. A jóleső kacagás után a hasamat fogtam. Nem volt semmi vicces azon, amit mondott, mégis annyira vágytam a nevetésre. Mikor észhez tértem, megkérdeztem tőle, hogy nem fog –e kimenni a lovával terepre. - Nem, ma békén hagyom. Nem fogom őt ma nagyon piszkálni. Hadd legelésszen. A lovak csendesen legelésztek, kivéve Bridgetet, aki még mindig minket nézett. | |
| Sztike1998 (42150) 12.10.06 18:24:41 | ||
|
Én három éve hagytam abba, de most újrakezdhetem *-* De most ez mindegy. Inkább kaptok ilyet: (:P)
herrina: Néhány helyen találtam benne szóismétlést. CreatyvHortses: Nem tudjuk hogy néz ki a főszereplő, van benne helyesírási hiba, és szóismétlés. zsofi26horses: Mehetne még bele egy kis leírás, meg van szóismétlés. | |
| len (20724) 12.10.06 18:50:52 | ||
|
Creatyvhorses:Jó, van benne helyesírási hiba meg, egyedül elengedik a lányt hogy lovat vegyen?Meg szerintem mikor a sörényénél vezette hihetetlenűl engedelmes lett, miközben, ugye musztáng, nem tudjuk mennyire szelídítették meg
| |
| zsofi26horses (50515) 12.10.06 18:56:56 | ||
|
SZtike én már komolyan mondom hiányoltalak xDD
Itt is lenne az 5. fejezet
V. Fejezet Másnap iskola után láttam, amint Anyu próbálja edzeni Bridgetet. Táskámat ledobtam a küszöbre, rohantam a homokpályához, hisz nem akartam lemaradni semmiről. Anya tekintetével futtatta a lovat, a kanca hevesen prüszkölve, fejét magasan tartva rohant körbe-körbe. A por felszállt a magasba, a nap lágy sugarai megcsillantak a repülő homokszemcséken. A kis kanca szinte minden erejével vágtatott, hosszú gondozatlan, néhol gubancos sörénye lobogott egyre inkább izmosodó nyakán. Igen, a változás szemmel látható volt. A négy nap alatt mintha, megedződött volna, pedig négy nap nagyon kevés. Lehet, hogy az én fantáziám játszik velem, mert annyira szeretném, ha meggyógyulna és szép, erős, emberekben megbízó állat legyen. Ahogyan így gondolkodtam, a kis lócán ülve, rájöttem, hogy mennyire beleszerettem a lóba. Anya szigorúan megtiltotta, hogy bármelyik ide érkező lóval túl jó viszonyt alakítsak ki, én pedig még ezt a szabályt sohasem szegtem meg. Persze, szinte minden ide érkező lovon majd megszakadt a szívem, de Bridgetet valahogy mégis sokkal közelebb éreztem magamhoz. A kanca még mindig futott, bár már lassabban. - Elég volt mára – szólt Anyu, majd a kerítésen kinyitotta az ajtót a ló pedig kiszáguldott rajta. Az ajtó a legelőre nyílik, így a lovacska egy kis edzés után újra a többi lóval szaladt együtt. Nyaka, combja sötét volt az izzadtságtól. Értelmes szemeivel egy pillanatra rám nézett, de utána rögtön Cherry-t kezdte keresni, majd mikor megtalálta, odaügetett hozzá. - A fajtársaidban megbízol. Talán, ha lóként beszélnék veled, megbíznál bennem is – suttogtam olyan halkan, hogy csak én halljam, a lila kockás ingben közeledő Anyu ne. Mosolygott, kalapja alól szőke tincsek szabadultak ki, amikbe enyhén belekapott a szél. - Láttad, milyen jól ment neki? – arcán elégedettség ült, majd helyet foglalt mellettem a lócán. Én csak mélán bólintottam, a fejemben más gondolatok kavarogtak. - Mikorra mondta az ember, hogy vissza kell vinni? – kérdeztem, de még mindig a kancát néztem, aki immár nyugodtan legelészett. - Azt mondta, hogy akár egy fél évet is itt lehet, minimum két hónap – válaszolt, majd hátradőlt a lócán és a poros csizmáit nézte. Ajkai összeszűkültek, mintha valami rosszba beletörődött volna, majd felállt és elment. Leültem a legelő mellé, ahol mindig ücsörögtem. Cherry valami nyalánkság reményében hozzám ügetett. Fejét hozzám dugta és megszaglászta zsebeimet. Mivel nem volt bennük semmi, csalódottan legelészni kezdett mellettem. Ekkor Bridget látta, hogy legjobb barátja épp az ő ellensége mellett legelészett, ezért figyelt engem, bár egy tapottat sem mozdult. Egy fél perc múlva megindult felém, bár még ha csak két lépést is tett. Aztán hármat, majd négyet, míg ő és Cherry között csak egy lóhossznyi távolság volt. Nem mertem megmozdulni, rá sem mertem nézni a lóra. Vállaimat leeresztettem, a földet bámultam, amitől a lovacska kissé megnyugodott és fokozatosan lejjebb és lejjebb hajtotta a fejét, de nem mert legelni, mert végig engem és Cherryt figyelte. Olyan szívesen megérintettem volna verejtéktől tapadó sörényét, puha orrát. Babusgattam volna, mint Cherryt vagy Berryt szoktam, de Bridget más volt, mint a többi ló, ő annyira bizalmatlan volt, hogy ezzel csak szomorúságot, félelmet okoztam volna neki. Annyira közel volt, mégis olyan elérhetetlennek látszott... Vajon ki volt ilyen „ügyes“, hogy ennyire elbátortalanította ezt a szerencsétlen lovat. Éreztem, hogy kezdek dühbe gurulni, de igyekeztem lenyugtatni magamat. Aznap közelebb már nem jött. Nem is lovagoltam, nem jutott már idő, sok volt a házi és persze már nem volt semmi erőm. ***** Csütörtökön kilovagoltunk Leával, én Berryvel mentem, a fekete csődörrel, Lea pedig az ő pej kancájával, Really Dreams-el. Elég sokat szoktam lovagolni Berryn, mert nem rég került a farmra és elég képzetlen és nyers, ráadásul fiatal, de gyorsan tanul és gyönyörű ló. Rengeteg mozgást igényel, úgy terveztük, hogy majd terep ló lesz, akivel túrákra fognak járni a vendégek, akik lovagolni akarnak a farmunkon. A túrán sokat vágtáztunk, aminek mind a négyen nagyon örültünk, de talán a legjobban Berry élvezte, aki imád rohanni, hát még azt mennyire szerette, ha túljárt az eszemen. Sokszor megtörtént, hogy nem figyeltem, ő pedig ravaszan kicselezett és vagy átugrottuk a kerítést, vagy megállt az akadálynál, de kezdünk fokozatosan összeszokni. Lea mesélt egy indián történetet, amit még nem is hallottam tőle, pedig azt hittem, már mindet elmesélte, de mint kiderült, volt a tarsolyában még jó néhány indián, cowboy legenda, amiket nem mesélt el, mert azt mondta, hogy egy nap hadd gondolkodjak egy legendán. | |
| zsofi26horses (50515) 12.10.06 18:58:09 | ||
|
*A patakhoz mentünk, ahol állítólag az indián, aki épp onnan ivott, látta, ahogyan kilép a tóból egy gyönyörű ló, de a ló el is ment. Az indiánt mindenki meghibbantnak nézte, de minden nap eljárt a patakhoz és elkapta a lovat, hazavitte. Ez a ló volt a mai appaloosák őse.
Berryt nem igen érdekelték a legendák, inkább a réten zöldellő dús fű keltette fel a figyelmét. Hagytuk őket legelni egy kicsit, majd egy hosszabb vágtaszakasz után hazamentünk. És komikat kérek mert mostanában nem kaptam én sem túl sokat Am ha kíváncsi vagy a történet előző fejezeteire, itt elolvashatod: www.equestrian-stories.webnode.hu | |
(aktuális oldal: [ 189 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [186] [187] [188] [189] [190] [191] [192] [193] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
