 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Unikornis1999 (29546) 13.04.08 12:44:48 | ||
|
*Anya nem tűnt túl nyugodtnak, amit a következő kijelentés csak tetézett.
- Találkozunk a bíróságon! Nem szép lovat lopni! Adison hangja gúnyosan csengett. Ezzel fenyegetőzni egy kicsit súlyos nem? - És mit szólnak ahhoz, hogy a kedves kis fekete csődörük, megtámadta a mi ménesünket. Fényképpel igazoljuk! Két kancánk is elpusztult. Mrs. Barrel szintén férje hangbeütését eltalálva távozott. - Most már lejöhetsz Jessie! Hát apa elől nehéz elbújni. - Mi volt ez? Jöttem le halkan, krémszínű lovas pizsamámban a lépcsőről. Teljesen nyugodtan elmagyarázták nekünk, hogy a foltos lovak a Barrel Rancről szöktek meg. Most ló tolvajlással vádolnak minket, és az időpont, amit Michel BlackSpirit támadásának tűzött ki, lehetetlen, mert aznap délután apa lovagolt ki vele a nyári legelőkhöz. Én csak lassan bólintottam, és óvatosan megkérdeztem, hogy most akkor mi lesz. - Kicsim… Holnap és holnapután hárman lesztek. Nickék is jönnek segíteni, etetni, és négyen jönnek karámban lovagolni. Mi megyünk a bíróságra, de nagyon úgy tűnik, hogy két napig kell ott lennünk. Mielőtt örülnél, holnap megírod a két dolgozatot. Egy pillanatra nem tudtam mit mondani. Gondolkoztam, mi lenne a megfelelő, ide tartozó monológ, de csak egy „oké” csúszott ki belőlem. Az elkövetkezendő napoktól megriadva, halkan lépkedtem felfelé a szobámba. A becsapódó bejárati ajtó jelezte, hogy akkor anyáék felügyelete mellett elviszik a meseszép lovakat. Három milliárd kicsit sok nem? Nem tűntek valami díjnyertes puccos lovaknak. De mit csinálunk mi hárman? Illetve öten, mert szólok Annnek, és Nick eleve jön. Mi lesz itt… Grat annak aki elolvassa xd | |
| Code_Chris (41927) 13.04.08 17:57:18 | ||
|
És és... újra egy rövid kis fejezet:xD
III. fejezet (Anne) Még mindig enyhe szomorúság volt bennem Mylord iránt, de igyekeztem kiverni a fejemből ezt a gondolatot. Kora reggel volt. A kocsi rázkódva fordult le egy földútra, mely az új iskolámhoz vitt. Mikor odaértünk, csak kiszálltam a kocsiból, kivettem a sporttáskámat, amiben a ruháim voltak, és egy kurta köszönés után beléptem a vaskapun. Az udvaron szinte az összes diák kint volt, a tanárokkal és az igazgatóval együtt. Próbáltam nem savanyú képet vágni, bár a szívem nagyon fájt. Mylord halálát soha nem fogom kiheverni, és a lábam megint elkezdett fájni. Erőltetett mosollyal hagytam, hogy a köszöntő után az igazgató az egyik szobába vezényeljen. Mikor elment, az ágyra dobtam magam, és a párnába fúrtam az arcom. Azt sem vettem észre, hogy kinyílt az ajtó, csak akkor rezzentem össze, mikor egy ismeretlen kéz a vállamra nehezkedett. - Mi a baj? – szólított meg egy hang. Felnéztem. Egy élénkvörös hajú lány nézett rám kérdő tekintettel. - Semmi – szipogtam. – Hogy hívnak? - Sarah, én vagyok a szobatársad. Van lovad? Az enyémnek Mogyoró a neve, gyönyörű fekete fríz. Alig jutottam szóhoz, de mikor Sarah elhallgatott, nagy nehezen kinyögtem: - Volt. - És mi történt vele? Eladtátok? - Nem. Meghalt – dünnyögtem. - Értem – nyögte ki végül Sarah, majd vidám hangon, kézen ragadott. – Akkor lemegyünk az istállóba, és beszélünk Thomasszal. Biztos tud neked lovat adni. Olyat, mint Mylord, nem tud! – dühöngtem magamban, de Sarah után siettem. Az udvar egyik sarkában hatalmas istálló állt. Nem tudtam pontosan, de legalább 60 lovuk volt. Szebbnél szebbek voltak, de Mylord közelébe sem értek. - Thomas! Hol vagy, mikor szükség lenne rád?! – kiáltott Sarah méltatlankodva. - Jól van, na, jövök – válaszolt egy dacos hang az istálló egyik bokszából. Kicsit később egy nálam jóval magasabb, élénkvörös hajú, szemüveges fiú tolta ki a talicskát a bokszból. - Na, végre! – bosszankodott Sarah, és Odalépve Thomashoz hatalmasat csapott az arcára. – Nem tudtál volna sietni?! Még le kell ápolnom Mogyorót, fel kell nyergelnem, és Annénak még nincs is lova! – dühöngött Sarah, míg én a háttérből figyeltem a jelenetet. | |
| Csorsi (4093) 13.04.08 18:18:22 | ||
|
Sziasztok!
Meghozom az első fejezetet. Ez a történet kitalált-időbeli eltolódások lehetnek, sőt vannak is. Néha már nem volt ihletem lóneveket kitalálni, vagy szándékosan létező lovakat is beleírtam a történetembe. Ezeknek a lovaknak a nevét dőlt betűvel írom. Ha van kedvetek, rájuk kereshettek :)  Végre elérkezett a verseny napja. Napok óta nem tudtunk másra gondolni. Állandóan ezen járt az eszünk. Vajon jó ötlet volt? De már úgyis mindegy, a pénzt már befizettük. És itt van. Úgy is mondhatjuk az igazság pillanata. Izgatottan figyeljük ahogy a lovakat bevezetik a startgépbe. Ahogy nézzük az ellenfeleket egyre bizalmatlanabbak vagyunk. Végül az utolsó ló is beáll. Még pár másodpercet várnap, majd csörgetnek és a lovak kitörnek a startgépből. Mindegyik jól ugrott el. A 9-es számú Blue Skies And Rainbowes rögtön átveszi a vezetést, Creative Cause -a favorit- pedig biztos helyen kissé hátul galoppozik, ahogy a lovak elérik a kanyart. A jelenlegi lovunk I’ll Have Another szorosan második, Senior Rain harmadik egy fejjel mögötte. A zsokék így tartják a lovaikat egészen a második kanyarig. Mikor már kezdenek a célegyenesbe fordulni, Blue Skies And Rainbowes gyorsítani kezd. I’ll Have Another még mindig második, de Creative Cause erősen megindult hátulról. A célegyenesben Creative Cause hatalmas vágtával második, míg I’ll have Another harmadik, de ő is nekilendül. Ez már az ő nagy hármas csatájuk. Leszakadtak a többitől és fej-fej mellett vágtáznak az élen. Blue Skies And Rainbowes fáradni kezd, I’ll Have Another és Creative Cause még mindig küzd. Mi már állva kiabálunk: Fuss fiú, FUSS! Blue Skies And Rainbowes belül galoppozva már egy nyakkal lemaradt mögöttük. A kommentátor kiabál. Régóta nem volt ilyen szoros futam. Az utolsó métereken I’ll Have Another egy orrhosszal átvette a vezetést és végül annyival veri is Creative Cause-t. Nagy csata volt. Győztünk. Hihetetlen. Egy orrhosszon múlt hogy nagyon bukjunk. Elégedetten felkelünk a számítógép elől és lenyomjuk a győzelmi táncunkat. Nem is csoda, hiszen sok pénzt tettünk arra a kis lóra. Akkor még nem is tudtuk hogy ezzel a nyereménnyel gyökeresen megváltozik az egész életünk.  | |
| Csorsi (4093) 13.04.08 18:19:34 | ||
|
bocsi, hogy nagy lett a kép, nem tudtam máshogyan csinálni, automatikusan ilyen. Meg csak azért mosódott, mert telefonnal fotóztam. | |
| Dóry98 (52330) 13.04.08 18:44:45 | ||
|
Hali!
zsófi: Nekem furcsa, hogy nem lehet tudni, hogy ki-kicsoda, meg egyáltalán azt, hogy néznek ki. Unikornis: Nem értem, hogy tudsz ilyen hosszúakat írni! :) De nagyon jó lett! Jody: Elég zavaros, nem tudni pontosan, hogy most akkor Anne koleszba került? Vagy mi van? De az jó, hogy a szálakat így összefűzted. Csorsi: Ha ez egy bevezető, akkor jó lett, de ha fejezet, akkor hiányoznak a leírások, és az események le vannak rövidítve. Ha az előző, akkor jó lett! És a rajzok is nagyon szépek! :) | |
| Code_Chris (41927) 13.04.08 18:49:41 | ||
|
Dóry: Igen, eltaláltad (löö és még én papolok h zavaros zsófi története x“D):P | |
| Dóry98 (52330) 13.04.08 18:53:26 | ||
|
Jody: A te történeted nem épp zavaros, csak jobban ki kéne fejteni. :) Egyébként hurrá! eltaláltam!! :D | |
| Unikornis1999 (29546) 13.04.08 18:59:36 | ||
|
Dóry:Köszi, hát nem tudom, sok mondani valóm van :D legalább te olvasod :3
Jody:Szerintem, nem lett kusza a dolog, de tényleg kicsit jobban kifejthetted volna a dolgot.Jó kis történet :) Csorsi:Tettszik a fejezet, de eddig nem igazán derült ki semmi, gondolom a folytatásban részletezel.Jók a képek :) Közben készül a kövi fejezet is :3 | |
| Csorsi (4093) 13.04.08 19:11:29 | ||
|
Igen, bevezetőnek szántam- vagyis inkább előzménynek. Az első öt fejezetet már megírtam, a következőben már rátérek a szereplőkre is :) | |
| zsofi26horses (50515) 13.04.08 19:27:04 | ||
|
Dóry: Azért van az, hogy nem tudod, mert ez a történet folytatása, így, mivel kifelejtettem, utólag:
A green field ranch 2.- Ismeretlen utakon c. mostani alkotásomat csak és kizárólag azok olvassák, akik elolvasták az 1. részt, különben nem fogják érteni. :) És bocsánatot kérek a borítóért, elfelejtettem mellé írni egy nagy 2-t  | |
| Sztike1998 (42150) 13.04.08 19:37:34 | ||
|
Unikornis1999: Az eleján már látok szóismétlést (ló, lovak, lovunk, lovam). Ezen kívül egész jó lett, érdekes, de valahogy tagolhatnád, mert gépen olvasni így elég nehéz.
Jody: Igen, eléggé kis rövidke lett, van benne szóismétlés és nagyon kevés a leírás. Csorsi: Egy szóismétlést itt is láttam, de többet nem. Nekem egyedül az fura, hogy hol jelen, hol múlt időben írtad, jobb lenne csak az egyikben. :D Egyébként mint már írtam, lassan teszem a második fejezetet is. Mostanában annyi ihletem van, hogy ha így folytatom, akkor a sorozat úgy harminc kötetes lesz... :D Na jó, nem, igazából még magam sem tudom, milyen hosszú lesz. Nagyjából minden megvan, viszont a vége már teljesen... :) | |
| Majrés (6862) 13.04.09 09:17:28 | ||
|
itt a kövi fejezet :))
VI. fejezet Sam még sokáig nálunk volt, miután Josh elment nézegettük még egy darabig a lovakat. El sem tudom hinni, hogy egy egész napot fogok holnap vele tölteni, és nem a lovak miatt. Istenem! Madarat lehetne fogatni velem. Amióta csak az eszemet tudom, sosem mentem Sam nélkül a vidámparkba, de ő csak miattam mondta le, hogy együtt lehessek Josh-sal. Ilyen egy igaz barát! A lovak eközben legeltek, de Ezredes egyfolytában a terepet fürkészte. Egészen kis mozdulatokat tett. Egy külső szemlélőnek ez fel sem tűnik, ám aki ismeri a lovakat az tudja mit miért tesz az állat. Nagyon megrémült a pejkó a pumától, nem csodálom, hogy újabb veszély után nézelődik. Lemerem fogadni, hogy akár egy ág reccsenéstől is meg tudna most ilyedni. -Arra gondoltam, hogy holnap reggel kirakom Szellőt és a csikót a nagy karámba, had ismerkedjen a kicsi. Csak már egy nevet kéne neki találni! – Pár percig néma csönd honolt köztünk, mikor Sam elkezdett sorolni neveket. -Villám, Torpedó, Ágyúgolyó, Bohóc, Mufasa, Temba… ennyi jut most csak az eszembe – mondta, én meg elgondolkodtam. Egyik sem illet igazán a kicsire. -Csak nem az Oroszlán király ihletett? Mufasa, hm? Szerinted illik rá? – kérdeztem tőle humorosan. De ha a meséből vette, akkor ott van még sok más név is. Jaj, hogy is hívják azt a kicsi oroszlán kölyköt? Ohh nem jut eszembe. -Onnan vettem igen! De tényleg nem illik rá – szinte figyelmen kívül hagytam, hogy beszél hozzám, még mindig gondolkodtam, hogy mi lehetett az a név. Itt van a nyelvem hegyén, és nem jut eszembe, pedig annyit láttam már a mesét. Nagy gondolkozás menetenem megzavarta a korgó gyomrom, vagyis gyomrunk. -Szerintem menjünk enni! – szóltam majd hátat fordítottam a lovaknak, és indultam Sam-mal az oldalamon a konyhába. Ott kinyitottam a hűtőszekrényt és valami ehető után néztem. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy eszünk egy kis szendvicset. Kivettem hozzá vajat, kenyeret, paradicsomot, paprikát és uborkát is. Ekkor hirtelen meghallottam az emeletről a telefonom csengését, ránéztem az órára. Nyolc óra, ki hívhat ilyenkor? Nem sokáig halottam a zenét, ekkor jöttem rá, hogy csak SMS-t kaptam. Szóltam Sam-nak, hogy mindjárt jövök, s felrohantam. Szobámba érve nagy rendetlenség fogadott, nem tagadom, utálok rendet rakni. Az ágyamon ruha tömeg volt, és valószínűleg alatta van a telefonom is. Te jó ég! Nem törődtem a ruhákkal, ledúrtam mindent az ágyról, de a mobilom nem volt ott. Gyorsan körbe néztem, kerestem a szekrényemen, az asztalomon még a padlón is. Végül az ágyba huppantam, s megéreztem a fejem alatt valami kemény dolgot. Benyúltam a párnám alá, és megtaláltam. Jól tud bujkálni az biztos. Fel oldottam a zárat, s láttam hogy egy üzenetem van, amit persze márr tudtam. Meglepődtem mikor megláttam a feladó nevét; Josh küldött SMS-t. Izgatottan nyomtam meg az ”elolvas” gombot. ”Szia! Azt mondják, hogy holnap sokan beöltöznek Vadnyugati szerelésbe. Mit gondolsz? Nem kéne kimaradnunk!” Fülig vörösödtem, ahogy elolvastam ezt a pár sort. Ezzel lényegesen meg könnyítette a dolgomat, nem kell órák hosszat majd ruhát keresnem. Gyorsan végig gondoltam hol lehet a rövid kis farmer nadrágom, a kockás pólóm és a western csizmám. Majd rájöttem, hogy biztosan a szekrény aljában van. Jellemző, a legjobb cuccimat is csak bevágom a szekrényaljába. “Nem fogunk kimaradni, nyugi!” írtam vissza gyorsan, majd mint aki nem tud meg állni a lábán, letántorogtam a lépcsőn. Fülig erő vigyorral mentem be a konyhába, ahol Sam a kész szendvicsekkel várt. Gyorsan elmondtam neki az SMS dolgot, és elvettem egy kenyeret az asztalról. -Úgy egyed, hogy én csináltam! – mondta és kinyújtotta a nyelvét, és ő is el vett egy szendvicset. Én még mielőtt bele haraptam volna, el tartottam a számtól. -Félnem kellene? még a végén megmérgezel- mondtam, s Sam-mal együtt nevettem. Meg ettünk mind ketten három darab szendvicset, mikor Anya is haza érkezett. Úgy nézett ki mint aki majd kibújik a bőréből. Vajon hol járhatott? Miután Anya bejött, köszönt nekünk, és bement a fürdőszobába. Sam ekkor bejelentette, hogy még sötétedés előtt szeretne haza érni így elindul. Búcsúzóul meg öleltem, s elköszöntünk egymástól. Pár percig még néztem utána a kapuból ahogy el biciklizik de eszembe villant a holnapi nap. Kitágult szemekkel rohantam fel a szobámba. Út közben majdnem hasra is estem, nem kéne most kitörnöm a nyakam. Gyorsan elő halásztam a szekrényem legeslegmélyéről a ruhámat és fel akasztottam. Emlékszem egyszer ebben az öltözetben mentem egy rodeóra. Én nem versenyeztem, csak nézőben voltam ott. Érdekes volt mikor egymás után kétszer rám fütyültek a férfiak. Gyorsan el mentem fürödni, s megmostam a hajam. A csizmámat gondosan kifényesítettem, és a ruhámat is átnéztem, nehogy legyen rajta valamiféle folt. | |
| Majrés (6862) 13.04.09 09:19:52 | ||
|
Reggel a madarak dalára ébredtem. Olyan vígan énekeltek, mintha csak átvették volna az én izgatottságomat. Még kisem bújtam az ágyból de már meg fogadtam:
“Nem fogok el esni semmiben!” Néha elég két ballábas tudok lenni. Gyorsan kipattantam az ágyból, és rohantam a fürdőszobába. Alaposan meg mosakodtam, és a fogaimat is rendbe tettem, majd rohantam vissza a szobámba a ruhámért. Fel öltöztem, és még egy kört tettem a fürdőszobába. Anya szerint olyan voltam mint a hurrikán, úgy suhantam oda-vissza. Felvettem a rövid farmeromat, hozzá a kockás felsőmet amit a hasam felett összekötöttem, a csizmámat is még egyszer meg töröltem és felhúztam a lábamra. Végül a hajamat két copfba kötöttem a fejem két oldalán, ráadásnak a kedvenc parfümömmel fújtam be magam. Most így jobban bele gondolva nem is ez a kedvencem, de emlékszem mikor meg kaptam ezt, Josh megdicsérte, így ha valahova megyünk ezzel ezzel fújom be magam. Mikor lementem Anya csak nézett rám, hogy hova megyek. Csípőre tett kézzel állt meg előttem és éppen szólni akart mikor belé fojtottam a szót. -Á-á! Tegnapi után én sem kérdezgettelek! – mondtam és nyomtam egy puszit az arcára. Mi tagadás, igazam volt, így el is vetette a kérdését. Meg ettem két lekváros szendvicset, és mentem kiengedni Szellőt és a csikót. Még mindig nem tudom mi legyen a neve, de mintha tudnám csak nem ugrik be. Míg az istállóhoz közeledtem gondolko | |
| Majrés (6862) 13.04.09 09:23:44 | ||
|
Na hali van még egy rész a fejezetbõl de a szemêt tanár kihúzta a netet
Most is telefonról irok | |
| zsofi26horses (50515) 13.04.09 17:58:26 | ||
|
Majrés: nagyon várom már a vidámparkos részt :D
És utólag is, mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni a történetem érthetetlensége miatt. Ugyanis ez egy folytatás, így nem tartottam fontosnak a szereplők bemutatását stb. Hogy ne kelljen elolvasnotok (persze nyugodtan elolvashatjátok és kommentet írhattok a vendégkönyvbe :D) írtam egy kis összefoglalót az 1. részről. Shophie a szülei farmján él, a Green Field Ranch-en. Édesanyja elrontott lovakat képez itt. Mikor Bridget, a félős, kezelhetetlen telivér kanca a farmra került, Sophie édesanyja nem bírt a lóval, de a lány csodálatos módon megszelídítette, csakhogy a ló nem volt az övék. Mikor a gazdája eljött érte és elvitte volna a farmról, az éjszakát a völgyben kellett tölteniük, mert elromlott a kocsijuk. Ekkor Sophie David segítségével megszöktette a lovat, a kanca pedig a vadlóménessel élt tovább. (ha el akarnátok olvasni az 1. részt, itt megtehetitek. Hát akkor második fejezet. Most akkor Unikornis1999 hatására írok egy kicsit Sophie és David közti kapcsolatról. :P Komikat :D a nagy érzelgős részekben még nem nagyon érzem magam otthon :) 
2. Fejezet Másnap reggel álmosan keltem fel az ágyamból, mivel tegnap Daviddel egyig kártyáztunk, nem volt kedve visszamenni a munkásszállóba, de aztán az éjszaka közepén hazakergettem, hogy aludni szeretnék már, de ő viszont szívesen maradt volna kártyázni még, mert nem volt álmos. Reggel, mikor találkoztam vele az iskolában, bevallotta, hogy a teáját véletlenük összekeverte az energiaitalával, ahogyan épp a nagy alkalmat gyakorolta, a pakolást. Az energiaitaljából nagy túrákon vagy több hetes marhatereléskor szokott inni csak. Bevallotta azt is, hogy nagyon sajnálja. Velem ellentétben, ő egyáltalán nem volt fáradt. Szeme csillogott, a haja jól állt, sőt, megjegyezném, tökéletesebben nem is állhatott volna. Daviddel nem törődtek a szülei, elküldték a kollégiumba, épphogycsak fizetik neki a gimit. Mivel nem tudott hol aludni szombaton és vasárnap, apu megengedte neki, hogy a munkásszállóban hajtsa le a fejét, egy házban George-al és Fred-del. Mivel jól ment neki a lovaglás, egy vadlovat be is fogott, mikor a szomszéd farmnak mentünk segíteni marhákat terelni, ez a ló pedig nem volt más, mint Cordoba. David “menő srácnak“ számtott az iskolában, én pedig inkább a “csöndes nyomik“ pártját fogtam. David nem szeretett velem beszélgetni a folyosón, mert a haverjai mindig kicsúfolták, hogy már megint a kis cowboylánnyal lóg. Nekem is rosszul esett, neki is. Mégis fontosabbak neki a barátai, minthogy a velem való éjféli kártyázást, vagy a Bridgetmentő akciót megbeszélje... Ráadásul még a többi lány is rohan utánnuk, mert David és a haverjai jó pasik. Lea néha barátkozik a többi lánnyal, jobbanmondva ő mindenkivel barátkozik, ezért elmondja néha, mit pletykálnak Davidről az osztálytársnőim, vagy David osztálytársnői. Az én hajam viszont Daviddel ellentétben inkább egy rendezetlen szénakupachoz hasonlított, így inkább alul összefogott coffal jöttem suliba. Mindig így hordom a hajam, kivéve amikor jól esik kiengedni. Az általában Berryn hordott kobak csak úgy megy a fejemre. Anyu szerint ha már a többi lovon kalapot hordok, legyek szíves legalább az “őrült csődörömön“ sisakot viselni. Mikor ma reggel láttam Davidet, eszembe jutott, hogy tegnap nem beszéltük meg az Apache farmos meghívást. Ígyhát, mivel ezt nagyon fontos dolognak tartottam, kirángattam Davidet a nagymenő barátai közül (ekkor nagyon bátornak tartottam magam) és a szekrények mellett megállt. Kicsit fésületlen, barna haja itt-ott elállt, kék szeme csillogott, mint általában. Kék kockás inge feszült izmos vállán. Rettenetesen jól nézett ki, és az illata is olyan... Szalmaillatú volt. Egy pillanara elbűvölten álltam a látvány előtt, majd rátértem a lényegre. - Képzled - kezdtem bele, de ő már rögtön a barátai felé pillantgatott, mikor mehet már. - Felvettek az Apache farmra, edzőnek - ekkor viszont kidülledtek a szemei, csodálat ült ki arcára. Nyitotta a száját, mintha mondani akart volna valamit, de aztán lenézett, majd egy émelyítő félmosoly kíséretében elismerően bólintott. - És téged is viszlek magammal - ekkor viszont egy kicsit megijedt. - Engem? - kérdezte határozatlanul és halkan, mintha nem hinné el. - Téged. Nem akarok abban a nagy lovardában egyedül bolyongani, kell valaki akit ismerek -mondtam, majd az órámra néztem. Három perc múlva csengetnek. - Na megyek, nem sokára kezdődik az órám - mondtam, majd bezártam a nyitott szekrényem ajtaját. - Miért nem mondtad tegnap? - kérdezte, de én csak megrántottam a vállamat. Ekkor már jöttek a felsősök, a vele egy osztályba, egy évfolyamra járó lányok, várakoztak, mikor fejezzük már be a beszélgetést, mikor foglalhatják le a fiút. Menni készültem, de ő megfogta a csuklómat, mielőtt elfordulhattam volna. | |
(aktuális oldal: [ 234 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [231] [232] [233] [234] [235] [236] [237] [238] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
