 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsofi26horses (50515) 13.04.09 18:00:37 | ||
|
*
- Kösz- nyögte ki, mintha olyan nehezére esett volna. Rámosolyogtam, majd elmentem a a földrajz terembe. Nem akartam visszanézni, de az osztály ajtajában megtettem. Davidet körülállták a szép, kisminkelt, jó alakú, miniszoknyát és mindenféle csilicsáré dolgokat viselő (amik persze állatian jól néztek ki rajtuk) csacsogó nőszemélyek. Ő a hajába túrva kissé zavarban volt, egy pillanatra felém nézett, de rögtön elkapta a fejét, és folytatta a beszélgetést. Nem tudom, miért állták őt ennyire körül, de úgyis kitudódik, hála Leának. Iskola után Berryvel mentem ki egyedül terepre. Apuval megbeszéltük, hogy három nap múlva, azaz péntek délután három órakor elvisz az Apache farmra, és beszélünk az igazgatóval, aki majd megmondja, mit kell csinálnom. Mikor épp nyergeltem Berryt, anya odajött hozzám. Épp végzett Illusion edzésével. Hosszú ujjú blúzát könyékig felhajtotta, farmernadrágja kopott volt, akárcsak az enyém. - Szia, milyen volt a suli? -kérdezte, és megállt nézni, ahogyan a hevedert igazgattam. Az ilyen fajta kérdéseket elintézem egy “jó“-val. - Figyelj rám - jelentette ki, mintha amúgy nem figyeltem volna. - Bele kell törődnöd, hogy Berryt kiheréljék. Könnyebb dolgod lenne... - folytatta volna, de én egy nagyot sóhajtottam. - Tudom. Jó, rendben, legyen. Igazatok van, könnyebb lenne őt lovagolni - elhúztam a számat, és a kengyeleket húztam le, ellenőrizgettem, jól nyergeltem -e fel. - Oké, örülök, hogy megérted, de apáddal beszéltünk az Apache farm igazgatójával. - Igen tudom, hogy pénteken megyek, de... - Mi de? - Vihetem Davidet is? - kérdeztem, immár végeztem a nyergeléssel, a kengyelekbe beleléptem és felszálltam rá. - Vigyed - legyintett - hadd örüljön - nevetett, mert tudta ő is, hogy David milyen boldog lenne, ha láthatná azokat a lovakat, vagy a lovardát, esetleg lovagolhatna ő is. - Köszi anya - mosolyogtam rá, majd megigazítottam a kalapomat, és elindultam Berryvel lépésben. | |
| zsofi26horses (50515) 13.04.09 18:20:25 | ||
|
Írok egy kis kritikát is :P
Unikornis1999: Jómagam imádom a vadlovas-westernes történeteket, úgyhogy neked ezért plusz pont jár  Néha, itt- ott előfordultak helyesírási hibák (amit egybe kellett volna írni, azt különírtad, elgépelés) de az teljesen normális, ezek a fajta hibák nálam is jelen vannak sajnos :P Amúgy teljesen rendben volt, ügyes :)
Jody: nekem nagyon gyorsan történnek a dolgok, kicsit el van kapkodva. Próbálj meg több leírást beleszőni, jobban írd le a viszonyokat az emberek között, jobban mutasd be a szereplőket. Ha ezeket betartod, garantáltan hosszabbak lesznek a fejezetek, és bárki szívesebben olvassa :) Amúgy csak így tovább, van hova fejlődni, de jó irányba haladsz
Sztike, te meg csak írják mielőtt kiugranék a bőrömbőől :D A te történeteidet mindig nagyon várom :) Amit kifelejtettem, van egy videó, ami nagyon tetszik nekem és egy kicsit tükrözi a történetem hangulatát :)itt megnézhetitek :) | |
| Csorsi (4093) 13.04.09 18:23:13 | ||
|
Sztike1998: most hogy mondod, tényleg sokat váltogatom az igeidőket :D na majd a többit átnézem, miben írtam :) | |
| Code_Chris (41927) 13.04.09 18:48:24 | ||
|
Ésés... Rájöttem h honnan jött nekem a Perdita!:D(am angol könyvben van egy történet és abban az a város neve xD) Ennek örömére... újabb félmondatos fejezet:
IV. fejezet (Thomas) Kicsit zavart voltam Sarah kirohanása miatt. Sőt, nagyon, főleg Anne előtt. - Ööö… nézzük csak – lapoztam bele a füzetbe, amiben a lovasokat jegyeztük fel. – Sajnálom, de nincs szabad ló. - Mi az, hogy nincs szabad ló?! – tépte ki a kezemből a füzetet Sarah. - Nincs. Túl sok tanuló van, nincs szabad ló – vakartam meg a fejem, majd Perditára néztem. Ő is rám nézett, és szinte megerősítette, hogy mit tegyek. – De itt az én lovam, Perdita. Őt használhatod, úgysincs rá elég időm az istálló karbantartása mellett. - Hát… Megpróbálhatjuk – fordult meg Anne. - Meglásd, Perditánál jobbat nem is kívánhatnál. Ő az ott, a sor végén – intettem a fejemmel a ló felé. - Köszönöm – morogta a lány, és éreztem, semmi kedve hozzá, bár nem tudtam, miért. Gyorsan befejeztem a bokszok kitakarítását, és felmentem a szobámba. Még meg kellett írnom a történelem dolgozatot, és holnapig már alig volt hátra pár óra. Leültem az asztalhoz, de alig írtam 2 oldalt, Eric jött be a szobába. - Thomas, kár, hogy nem láttad! - Mit nem láttam? – fordultam hátra. - Az új lány olyan jól lovagol, mint amennyire jól néz ki! - Eric, te ezen csodálkozol? A jelentkezési lapja szerint – néztem az asztalomon álló lapra – 14 éve lovagol – sandítottam rá. - Jó, de akkor is! Nem éltél, amíg ezt nem láttad. - Biztos – vontam meg a vállam és visszafordultam a lapokhoz. - Annyi biztos, hogy nem marad sokáig barát nélkül, Derek máris egyértelműen rányomult, úgyhogy siethetnél – vetette magát Eric az ágyra. - Nem, Eric, akadj le erről, nem érdekel! De ha téged úgy izgat, nyomulj rá te is nyugodtan, tőlem ne féltsd. - Ajj, Thomas, mióta nem jársz senkivel elviselhetetlen vagy, nem érdekel semmi, egész nap az istállóban hajszolod magad vagy Perditát imádod. Az is csoda, hogy odaadtad Annenek. - Azért adtam oda, mert különben nem tudna lovagolni. És ha téged ez annyira nem érdekel, akkor menj nyugodtan Derekkel, rajongjátok körbe Annet, nem fogsz hiányozni. Komikat az előzőkre köszi mindenkinek, tudom, nem tökéletes, de hát... Most kezdtem. | |
| Sztike1998 (42150) 13.04.09 20:53:54 | ||
|
Majrés: Úúúúgy szeretem olvasnii. :D Egyébként szóismétlés még mindig van pár helyen, de túléljük. ^^
zsofi26horses: Az eleje nekem eléggé zavaros, megfogalmazhattad volna szebben is, de egyébként nagyon tetszik. :) Jody: Próbáld meg hosszabban. Nem kell egy fejezetet egy nap alatt megírni, nekem i általában 3 napig tart. Persze, én is “voltam kezdő“, de rengeteg gyakorlással nagyon jó lesz ez. :) És itt egy második fejezet. Kritikák, kommentek jöhetnek itt, de a honlapra is szívesen várom (lent hozzá tudtok szólni). Valamint minde fejezetet (szintén alul) értékelni is tudtok 1-5-ig, a kis csillagok segítségével. ^^  Lefagyva ácsorogtam a hatalmas polc előtt, még mindig a feliratot bámultam. Klaus gyanakodva lépkedett felém, mire én félve ugrottam el előle. Ha nem is tudtam biztosan, mi ő, sejtettem, és ez éppen elég indokkal szolgált, hogy rettegjek tőle. Nem lehettem tisztában azzal, hogy a filmekből ismert maszlag igaz-e, vagy egyáltalán létezhet-e, de rajtam rögtön eluralkodott a pánik. Felkaptam a könyvet, abban reménykedve, hogy fegyverként majd használhatom. - Én nem az vagyok, akinek hiszel - suttogta, ám egy határozott intéssel elhallgattattam. Nem érdekelt az üres duma, minél messzebb akartam kerülni a fura háztól, a különös embertől és az összes dologtól, aminek a létezését még nem ismertem. Hatalmas lendülettel fordultam meg, majd kétségbeesve rohantam kifelé. Az ajtó hatalmas csattanással csukódott be mögöttem, én pedig - bár fogalmam sem volt, merre - futottam. Szerencsére az éves edzések megtették a hatásukat, másfél kilométer megtétele után vettem csak vissza a tempóból. Már sötétedni kezdett, körülöttem a táj félhomályba burkolózott. A fák ágaira kismadarak repültek, készülve az éjszakára, a baglyok pedig az alkonyt köszöntötték. Mindenki a maga módján készült a nap végére, csak én álltam hontalanul, egyedül a késő nyári szürkületben. Féltem. Rettegtem, mert Klaus bármikor rám találhatott, mert nem volt velem senki, és mert messze álldogáltam az otthonomtól. Illetve már családot sem tudhattam magam mögött, így hazám sem lehetett. Egyedül maradtam. Az eddigi fejezetek és a bevezető eléréséért katt! | |
| zsofi26horses (50515) 13.04.11 08:01:55 | ||
|
Jody: Egyre jobb, bár leírások még mindig mehetnének bele :)
Sztike hát igen az elején megmondtam hogy nem vagyok túl jó az ilyesmiben, de igyekszem hogy már végre ne legyen zavaros :P Amúgy a történeted jó, kíváncsi vagyok a folytatásra :) | |
| Dóry98 (52330) 13.04.11 10:15:00 | ||
|
Majrés: Nagyon-nagyon szupi! Csak pár hibát találtam, olyasmik, mint, hogy egybe kellett volna írni a szót, te meg külön írtad.
Jody: Egyre jobb és jobb, de még mindig hiányoznak a leírások, a részletek. Sztike: Nagyon-nagyon jó! Imádom! “Rendesen“ van megírva, profi. Tetszik! <3 Egyébként ha vkit érdekel,(remélhetőleg) hozom a kövi fejezetet nemsokára! | |
| Majrés (6862) 13.04.11 11:37:45 | ||
|
na itt az utolsó rész a hatodik fejezetből :D
folyt.: Míg az istállóhoz közeledtem gondolkodtam a csikó nevén. Amik eszembe jutottak egysem illet rá. Végül fel adtam, s megfogtam a pucoló dobozt és indultam Szellőék felé. Szürke kancám egy nagy nyerítéssel üdvözölt engem és türelmetlenül próbált kijutni a boxból. Lassan bementem hozzájuk és elkezdtem letisztítani a lovam. Elég szépen össze koszolta magát, de most csak annyit csináltam hogy a port lesöpörtem róla, a gubancokat elsimítottam és már raktam is nagy fejére a kötőféket. Szellő majd kiugrott a bőréből, hogy végre kimehet. Ahogy elkezdtem vezetni befeszítette a nyakát és magasra emelt lábakkal toporzékolt mellettem. Gyorsan bevezettem a nagy karámba, ahol az összes többi ló oda sereglett hogy üdvözölhessék Szellőt és a csikót. Persze ez a kancámnak nem tetszett így rögtön már rúgott a két 3 évesre. A herélteket sem kímélte drága lovacskám, előszeretettel farolt nekik vagy harapta őket meg. Igazi hisztis díva Neki támaszkodtam a kerítésnek és úgy figyeltem a lovakat. A szürke kancám végre meg nyugodott és el kezdett legelészni, de szegény fehér csikó nagyon meg volt ilyedve. Nem mert mozdulni anyja mellől, ám Szellőt így rettentő mód akadályozta a mozgásban így farával mindig meg meg lökdöste a kicsit. Pár perc múlva pár lépést meg tett anyja mellől, amire Táncos igen csak felfigyelt és közelebb lépett a kicsihez, ám minden érzékszervével Szellőn tartotta figyelmét. Nem is volt rossz döntés, mivel mikor még egyet előrébb lépett a kanca az őrült lovam neki rontott. Ekkor már a kis csikó is fel volt bátorodva érthetetlen okok miatt és Ezredest szemelte ki magának. Oda ment hozzá és elkezdte körbe járkálni az óriási heréltet. Mikor dobbantott egyet a hatalmas herélt a hátsó lábával akkorát ugrott a csikó, hogy azt még egy díjugrató ló is meg irigyelte volna. Újra el kezdtem gondolkodni a kicsi nevén, mivel mind két szülőjének “Sz”-el kezdődik a neve, neki is azzal fog kezdődni. Sokáig gondolkodtam még ezen, mikor bevillant az agyamba Szimba, az Oroszlán királyból. -EZ AZ! Szimba lesz a neve! – mondtam nagy lelkesedéssel. Ekkor motor zaját hallottam meg, s hátra fordultam. Éppen Josh jött meg az öreg járgányával. Mikor kiszállt jobban megnéztem az öltözetét, farmer nadrágot viselt bőr díszekkel, felső testét egy kockás ing borította, nyakán egy tipikus Vadnyugati kendő díszelgett, s fején western kalap volt. Nagy szerencse hogy nem nagy a hőség, hanem éppen kellemes idő járás volt, se nem hideg, se nem meleg. Tökéletes! Valahogy úgy tűnt nekem, mintha ős is végig nézne rajtam, de lehet csak az én szemem csalóka. Integettem neki, széles vigyorral az arcomon, majd ő is vissza intett, s rám mosolygott, rögtön berogyott az egyik lábam. Gyorsan át helyeztem a test súlyomat a másik lábamra, nehogy feltűnő legyen hogy nem tudok megállni a saját lábamon. -Hmmm, és hol a pisztolyod? – kérdeztem tőle viccelődve. Josh meg állt lenézett és körbe tapogatta az övét. Majd rám nézett és meg rántotta a vállát. -Otthon maradt! – mondta, majd együtt nevettünk. – Na megyünk? – kérdezte és a kocsi felé biccentett. Én gyorsan bólogattam, és elindultam az öreg auto felé. Mindketten beszálltunk a kocsiba, de Josh mielött el indította volna a motort, hátra hajolt mintha valamit keresne. Végül egy kalapott húzott előre amit rányomott a fejemre. Szép fehér műbőrből volt, bőrből készült díszek voltak rajta. -Ohh, köszi! - mondtam, mire Josh beindította a motort, ami felbőgött és elindultunk. Két órás út állt előttünk, s egyáltalán nem tudom, hogy fog elmúlni ez az idő. Szerencsére Josh úgy nézki felkészült, és egész úton beszélgettünk. Őszintén meg mondom, fogalmam sincs miről beszéltünk. Nagy lelkesedéssel válaszoltam Josh-nak, ám nem igazán tudtam, hogy mit is kérdezzek vissza. Végül egy hosszú csend után felhoztam a csikó nevét. -Szimba? Hmmm… Tökéletesen illik rá!- mondta és rám mosolygott. Én szinte egész úton csak vigyorogtam, nagyon fel voltam villanyozódva, s izgultam is. Másfél órája autóztunk mikor megláttuk a “Portland” feliratú útjelző táblát, már nem vagyunk messze. Át kellet mennünk a városon, ki a külterületre, mivel ésszerű alapon óriási helyre van szüksége a vidámparknak. Mikor megérkeztünk nagy tömeg tárult elénk, mindenhol emberek voltak. | |
| Majrés (6862) 13.04.11 11:40:48 | ||
|
folyt.:
-Uhh mint a csótányok, minden rést megtalálnak – mondtam az ablakból kémlelve a külvilágot. Mintha csak valahonnan kiöntötték volna azt a sok embert. Kihinné, hogy ennyien jönnek el ide. Nagy nehezen találtunk egy üres parkoló helyet, és Josh leállította a motort. Vettem egy nagy levegőt és kiszálltam a járgányból, rögtön megcsapott a vattacukor, a sült húsok és az édességek összekeveredett illata. Imádom a vattacukrot, de lehetséges elkerülöm az édes dolgokat. De alig értünk be, Josh már a kezembe nyomott egy pálca cukros édességet. Küszködtem magammal, hogy vissza utasítsam, de akarat erőm ilyen helyzetekben a porban van. Miközben sétáltunk nézegettük a térképet amit még a kapunál kaptunk. Eldöntöttük, hogy először fel ülünk a forgó csésze alakú valamire, majd a hullám vasútra és végül a rémbarlangba is bemegyünk. Ahogy elsétáltunk a barlang elött észrevettem, hogy más helyre került. Kinézete ugyan olyan, ám hosszabb lett és nem volt alja. Nagyjából a negyedétől meg még egy folyó is folyt ott. Szóval most csónakból fognak minket ijesztgetni? Király! Míg sétáltunk a nagy tömegben észrevettem, hogy többen is Western stílusba vannak öltözve. Ám hamar másra terelődött a figyelmem. Western verseny volt, hordó kerülés szám ment éppen. Észre sem vettem hogy csak állok egy helyben és nézem azokat a gyönyörű quarter lovakat. Josh eközben elugrott egy-egy doboz hűsítő italért. Csak akkor kaptam észbe mikor meg állt mellettem és a hideg dobozt a karomhoz érintette, rögtön ugrottam egy nagyot, ő meg csak nevetett rajtam majd át nyújtotta az üdítőt. -Csak hogy tudd, nem akarom viszont látni a vattacukrot meg az üdítőt – mondtam de alig fejeztem be a mondatot, mind ketten nevettünk. Lassan elindultunk, de tényleg hozzánk képes a reumás csiga is egy kapkodó idegbeteg volt. Nem csak azért mert a nagy tömeg miatt nem haladtunk semmit, de úgy vettem észre, hogy nem is akarunk sietni. Előttünk van az egész nap, de jó ebbe belegondolni. Szinte teljesen ledermedtem mikor megláttam a kígyózó sort, amibe feltételezem be kell állnunk minél hamarabb. Az emberek csak úgy mentek oda vissza, nem törődve a másikkal. Már nem is tudom hányszor megtapostak eddig, pedig csak egy órája vagyunk itt. Már csak azt vártam mikor fogok hasra esni. Nem kellet rá sokat várnom. Míg közeledtünk a hosszú sor felé, nézelődtem. Majd meg akadt a szemem egy lovon, mely az arénába rohant fejvesztve. Rodeó, biztos megint meg rendezték a helyi rodeót. Bár úgy halottam tavaly ezért beperelték őket. Ahogy közeledtünk még jobban fordítottam a fejem hátra fele, és sikeresen megbotlottam a saját lábamban. Ha Josh nem kapja el a karom még időben, biztos fel törlöm az aszfaltot. -Hohó! nézz a lábad elé, a Baleseti nem itt van! – mondta, majd rám mosolygott. Az lehet hogy nem erre van az ügyelet, de megint úgy éreztem hogy össze esek. Gyorsan össze szedtem magam, és próbáltam a lábamon meg állni. -Nem szándékozom összetörni magam, nyugi!- mondtam félig nevetve, majd beálltunk a sorba. Míg ott álltunk, alig haladt a sor, nagyjából tíz perces menetek voltak, és vagy százan álltak előttünk.Egyfolytában nézelődtem össze-vissza, mint aki keres valakit. Ám az a valaki ott volt mellettem szóval a saját viselkedésem sem értettem. Sokszor meg akadt a szemem az ékszeres bódékon, de meg sem próbáltam oda menni, úgy sincs ott az a karkötő amit már rég kiszemeltem, de 1 hete megvették az utolsót is. Egyszerű ezüst karlánc ám le lóg róla középen egy medál ami egy ló fejet ábrázol, és két oldalán egy-egy szív van. Nagyon fájt érte a szívem mikor megláttam, hogy nincs belőle több. Végül arra eszméltem föl, hogy mi következünk a sorban. Oda adtuk a jegyeket és beszálltunk egy csészébe. Egy darabig csak lassan pörgött, majd egyre jobban gyorsított. Végén már a középen lévő kapaszkodóba markoltam nehogy kirepüljek. Egész végig nevettük Josh-sal, főleg akkor mikor hirtelen a másik irányba kezdett forogni a csésze és mind ketten eldőltünk. Nem tudom mennyi idő telhetett el míg fent pörögtünk, de mintha hamar meg álltunk volna. Persze ez mindig így van, mikor jól érzi magát az ember repül az idő. Mikor meg próbáltam fel állni de rögtön vissza estem, nagyon szédültem ami nem is csoda. Végül meg kapaszkodtam és fel húztam magamat, és fél percig csak álltam ott majd végre biztos lábakon állva el bírtam indulni. Sikeresen túl éltem, nem estem el, s nem rohantam a legközelebbi kukához. Tök jó vagyok! | |
| Majrés (6862) 13.04.11 11:42:18 | ||
|
folyt.:
-Ez nagyon jó volt! – mondtam mikor leültünk egy padra. Rég nevettem ennyit, és még alig vagyunk itt két órája, szerintem a végére már görcsöt fog kapni a szám. -Szerintem is, még egy menet? – kérdezte Josh. Rá meresztettem a szemeim, és rögtön nevetésben tört ki. -Még mit nem! Akkor már biztos rohanok a szemeteshez, bár nem tudom mi lesz a következő után, mert az se kis dolog – mondtam nevetve. Egy fél órát még ültünk, majd újra elindultunk a következő hullám vasúthoz. Miközben sétáltunk ment valami Karaoke féleség és csak azon kaptam magam, hogy a kedvenc számomat énekeltem. De gyorsan abba hagytam, nem volt túl jó hangom, vagyis szerintem. Anyám azt mondja szereti hallgatni mikor nótázom, de én meg nem bírom ha meg fülelik mások. Josh eközben kinézett magának egy “ erőfitogtató játékot”, kalapáccsal kellet egy bizonyos pontra rá ütni. Persze amilyen, nem bírja ki hogy ne hencegjen. Akadt egy kis közönsége is, pár lány oda szegődött, hogy meg nézzék. Mind egy kis cicababa volt, ám egyik kifejezetten ismerős volt nekem. Fekete hajában egy rózsaszín tincs éktelenkedett, hánynom kell tőle akárhányszor csak rá gondolok. Majd meg halottam rémisztő csipákolását, innen ismertem fel. Ő az osztálytársam, Sylvia Gertner, igazi sarokra való lány. Gazdag családban él, kis ujját meg mozdítja rögtön meg kap mindent. Lovagol ő is, de csak azért hogy fényes kupákat nyerjen, nem azért mert élvezi. Höh, és azt mondják hogy aki a lovakat szereti rossz ember nem lehet. Végül is nem is szereti őket, de mi az, hogy nem szereti őket?! A lovaglás együtt jár a lovak szeretetével, de egyeseknek kimaradt ez a fogalom a szótárából. Josh ekkor már oda adta a jegyét, és ment a kalapácsért. Három ütése volt, s mindet jól ki is használta. Nem igazán tudom melyik meddig ment de elég magasra az biztos, egyik majdnem meg kongatta a harangot. Nyert egy kis patkó alakú kulcstartót, melyet örömmel adott át nekem. De vissza adtam mondván hogy majd én is nyerek egyet, mégis rá akasztotta az övtartómra, én meg csak kuncogtam rajta, majd meg álltam egy sátornál. Patkódobálás volt ott épp, s ezt kerestem. Fizettem egy kört, itt is ugyan úgy három dobásom volt. Első kettő hibátlanul célba talált. Mikor el kezdtem lengetni az utolsó patkót is, egy tőlem idősebb srác oda jött. -Hé csajszi, nem jól csinálod! Így nem fog sikerülni! Na majd meg mutatom!- mondta majd megfogta a karom és szorosan hozzám simult és úgy próbálta irányítani a kezemet. Ám azzal nem számolt, hogy ugyan azzal a lendülettel mellyel lendítette a karomat, hátra húztam a kezem és sikeresen orrba vertem. Az meg arrébb ugrott és ordított egyet, szerintem sikerült eltörni az orrát, de ez ki érdekel? Addigra már jó páran össze gyűltek körülöttünk és csak nevettek a férfin, mely a vérző orrát fogta. Én hátat fordítottam a patkóknak, s hátra dobtam az utolsót is, majd baromi mérgesen elindultam Josh felé. Ekkor hirtelen taps vihar tört ki, s én nem értettem. Hátra fordultam és láttam hogy az utolsó vastalp is a helyére érkezett. Elképedtem. -Na ilyen a vakszerencse- mondtam magamnak címezve, de észre sem vettem hogy Josh mellettem áll, és önfeledten vigyorog. El tudom képzelni mennyire tetszhetett neki az előbbi jelenet. -Nem hiszem, ez inkább profizmus – mondta és nevetett egyet Majd a tulajdonos egy nyakláncot nyomott a kezembe, s így szólt. -Szerintem ez sokkal jobban illik hozzád mint egy nyeszlett plüss- a maga dörmögő hangján nagyon jól esett ez a mondtad, ritkán találni ilyen rendes embereket. -Köszönöm! – mondtam majd megnéztem a nyakláncot. Nem volt nagy szám, de nagyon meg tetszett. Egy egész alakos lovas medál is díszelgett rajta, Josh elkérte tőlem, de nem azért hogy megnézze, rögtön a hátam mögé lépett és bekapcsolta a nyakéket. Még a hideg is kirázott az érintésétől, majd tovább indultunk a hullám vasúthoz. | |
| Majrés (6862) 13.04.11 11:51:04 | ||
|
zsofi26horses jó lessz, de hiányolom a leírásokat, túl gyorsan haladnak az események, azt se tudom hogy mitörtént :/
Sztike: izgi :D hajrá ^^ am köszönöm a komikat ^^ | |
| Majrés (6862) 13.04.11 12:15:32 | ||
|
zsófi : az előzőt az első fejezetre írtam
most írok a násodikra is :) örömmel látom hogy van egy kis leírás, de nagyon hírtelen váltasz mindig másik témára, és láttam hogy miután eltértél David hajáról más témára vissza tértél a “te“ hajadra. ja és csak én vagyok ilyen figyelmetlen hogy nem találtam meg a lány nevét ? XD de hajrá! olvasgasd át és ráfogsz jönni idővel a hibákra. sőőőt ajánlom hogy olvass sok könyvet ^^ (ne a sulisokat, hanem olyat ami érdekel is téged, tökmindegy a témája ^^ lehet lovas, fantasy, romantika akármi ^^) | |
| Code_Chris (41927) 13.04.11 12:33:17 | ||
|
Ok, köszi mindenkinek igyekszek csak most 5 fejezet van megírja és utána elkezdek ezekre figyelni:) | |
| Majrés (6862) 13.04.12 20:42:29 | ||
|
jöhet a hetedik fejezet ? :) és egyben az utolsó is ami meg van írva >< | |
| Dóry98 (52330) 13.04.13 12:11:31 | ||
|
majrés: Mint mindig, most is nagyon szuper lett! :) | |
(aktuális oldal: [ 235 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [232] [233] [234] [235] [236] [237] [238] [239] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
