 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Dóry98 (52330) 13.04.06 13:35:36 | ||
|
Jody: Ez is rövid lett, és ha a leírásokat későbbre hagyod, egész jó lett. Kíváncsi vagyok, hogy fog folytatódni! :) | |
| Majrés (6862) 13.04.06 15:41:21 | ||
|
hozom az ötödik fejezetet is nektek :)
Majd komizok de most szorít az idő xd rajz és fotópályázatra nevezek és most két akhal teke pacival szenvedek xd Egy darabig ugráltunk, és fröcsköltük egymást a hűs vízben, de a végén már csak ki ültünk a folyó szélére. Én hátamra feküdtem a fűben, és gondolkoztam. Először a vadlovakon, az a pej kanca nem illett oda. Nem is nézett úgy ki mint egy musztáng, még ha nem is tiszta vérű lenne, akkor sem. Én inkább telivérnek képzelném el azt a kancát. Telivér, ettől a szótól rögtön Salvador-ra gondoltam, és a kis csikóra. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha ugyan úgy futna mint az apja. Ám Mr. Alis mesélte hogy a lova, gyors, de nem kitartó, így csak rövid távra nevezi be mindig. De mi van akkor ha a kicsi örökölte Szellő kitartását, és Salvador gyorsaságát? Kiválló galopp ló lenne belőle. Viszont a törzskönyvvel bajban vagyok. -Nagy a dilemma, ugye? – kérdezte josh és vissza mászott a vízbe, én meg fel ültem és értetlenül néztem rá. -Mivel szemben? -Hát a fehér csikó törzskönyvével szemben… – mondta rám nézve. Csak bólogattam. Szinte figyelmen kívül hagytam, hogy megint telepatikusan kommunikálunk, megint elvarázsolt engem, csupán a kinézete is. Két éve azt mondtam, hogy sose leszek szerelmes, főleg belé nem. Kiskorunk óta ismerjük egymást és akkor úgy tekikntettem rá mint egy báttyra. Ám ha nem hozaz fel barátnőm tavaly, hogy mi van kettőnk közt, akkor sose ébredtem volna rá hogy tényleg mit érzek iránta. -Nincs meleged? Nagyon vörös a fejed!- szólt oda Josh. Úristen… elvörösödtem, remélem most nem “hallotta a gondolataim”, nem lenne túl jó. Minden szó nélkül be ugrottam a vízbe és elmerültem. Máris jobban éreztem magam, lehet hogy a meleg is szerepet játszott benne hogy vörös volt a fejem, de tuti elpirultam. Pár másodperc múlva fel jöttem a víz felszínére. Épp megszólalni szerettem volna mikor a lovak hírtelen meg ilyedtek, és majdnem elszakították a kikőtö szárat. Gyorsan kiugrottunk a vízből és oda mentünk hozzájuk, hogy lenyugtassuk őket. Valahogy nem tetszett nekem ez a helyzet. -Szerintem mostmár induljunk!- javasoltam, s Josh egyetértően bólintott. Gyorsan felkaptuk nadrágjainkat, majd azokat a cipők követték. Nem volt könnyű vizes lábra felhúzni a zoknit. Igen őrültség ilyen melegben zoknit és cipőt húzni, de papucsban csaknem jöhettem! Mikor a másik lábamra próbáltam fel erőszakolni a cípőt, furcsa morajlást halottunk. Ezredes és Rebeca majd meg őrült. Valami itt nincs rendben, de nagyon nincs. Felvettem a kalapomat, és Ezredeshez siettem. Nem volt kedvem lecsatolni a szárat, így csak simán rákötöttem a nyakára. Nagy nehezen feltápászkodtunk a nyeregbe, mivel egyikönk lova sem akart nyugton maradni. Éppen időben sikerült a kengyelbe helyeznem a lábam mikor Josh felkiáltott. -PUMA! Tünés innen!!- mondta gyorsan, mire én hátra néztem és láttam hogy egy távolabbi bokorból egy sárga nagymacska ugrik ki, szeméből tisztán látszott, hogy éhes, nagyon éhes! Josh vágtába indította Rebecát, és már ugrották is át falat. Ám nekem Ezredes megbokrosodott. Az istenért sem akart meg indulni. Végül a szárat megfogtam és azzal csaptam egy óriásit a nyakára, erre már reagált, de túl későn. A Puma egy gyors mozdulattal ugrott is volna ránk, mikor Ezredes meg tett egy vágta lépést egy óriásit rúgott ki a hátsó lábával eltalálva a puma vállát. A lovam hírtelen gyors vágtába csapott át, és sunyítva ugrotta át a falat. A buta nagyobbat ugrott a kelleténél, és én meg majdnem kirepültem a nyeregből. Valahogy sikerült meg kapaszkodnom a nyeregben, visszanyerve egyensúlyomat. Josh és Rebeca jóval elöttünk volt, ám láttam hogy visza-visza tekintget lováról, hogy meg-e vagyunk. Adtam egy kis szárat Ezredesnek, mire gyorsítani kezdett, s hamarosan már Joshék mellet vágtattunk. Két kilóméter után - vagyis azt hiszem kettő volt az- lassítani kezdtünk. Ezredes és Rebeca csupa veríték volt, szegények nagyon meg iyledtek. Hangosan fújtattak még egy darabig és fűrkészték a tájat, ujabb veszély után kutatva. Josh-sal körbe néztünk, és egy óriásit sóhajtottunk. -Ez meleg volt! – mondta Josh, és rám nézett. -Igen, de nem most kéne a “meleg” szót használni, a puma nélkül is meleg volt! – mondtam viccelődve, s együtt nevettünk. Pár perce még csurom víz voltam, most jó ha a hajam vizes egy kicsit. -Erre tényleg nem számítottam! – mondtam és újbol kifújtam magamat. - Erre én sem. Már meg is száradtam!- nézett magán végig Josh. Hazafelé már csak sétáltunk, néhol ügettünk, de akkor sem sokat. Egész úton beszélgettünk. | |
| Majrés (6862) 13.04.06 15:43:48 | ||
|
Valahogy eljutottunk arra a témára, hogy szeretnék dolgozni a nyáron, és hogy milyen jó lenne ha a lovardában dolgozhatnék ahol Josh is. Ott is angol stílusra vannak szakosodva, ám westren lovakkal van teli a hely. Gyönyörű appaloosák vannak ott. Párszor még lovagoltam is rajtuk.
-Akkor még jó, hogy be ajánlottalak Mr. Richardson-nak! – mondta Josh. Meglepődtem, de örültem is, legszívesebben meg öleltem volna. De a lóról nem ugorhattam le, viszont meg tettem volna szívesen. -Na ne! És mit mondott?- kérdeztem gyorsan, majd meg őrültem a kíváncsiságtól, Josh meg csak nevetett rajtam. -Azt, hogy majd fel hív! -Ohh, Köszönöm! -Semmiség – mondta, és leszállt a lováról. Furcsálltam, de csak azért mert nem néztem körbe, már haza érkeztünk. Nagy nehezen lekászálódtam a nyeregből, és vittem Ezredest leszerszámozni. Gyorsan kikötöttem, majd levettem róla a nyerget és a kantárt, és vittem is be a nyergesbe. Volt két üres rúd, egyikre letettem Ezredes nyergét, másikra Josh hozta a sajátját. Arra gondoltunk, hogy meg kicsit lelocsoljuk a lovakat. Így fogtunk két slagot, és már óvatosan locsoltuk is őket a hűs vízzel. Ezredes hálásan nézett rám, én meg meg simogattam a fejét. Ekkor anya jött ki a házunkból. Szépen fel volt öltözve, még egy táskát is szorongatott magánál, amit minden bizonnyal a szekrényemből kotort elő. Hova készülhet? Éppen meg akartam kérdezni, hogy hova is megy, de belém fojtotta a szót. -Riley Telefonon kerestek! Nekem most el kell mennem, nagypapa hamarosan jön haza, valami olyasmit mondott, hogy valahol leszakadt a tető és segíteni kell – Jellemző, hatvannégy éves a papám, de ahol segíteni kell ott terem mindig. Viszont ki kereshetett? Vajon Mr. Richardson ilyen gyorsan telefonált? Remélem. -Rendben! Kicsit később átjön Sam! – kiabáltam utána, már nem válaszolt csak intett egyet és ment is. Sam a legjobb barátnőm, ugyan oda jelentkeztünk iskolába és egy osztályba is vettek fel minket. Velem ellentétben rövid barna haja volt, és kicsit gömbölyű arca. Barna szeme mindig úgy felcsillant mikor bármi rosszra készültünk. Ezredes már a lábával kapált, hogy menjünk már. Észre sem vettem, hogy Josh Rebeccát már elhelyezte az egyik boxban. Megfogtam Ezredes vezető szárát és be vittem a nagy karámba a többiekhez. Gondoltam be megyek Szellőékhez, így át vágtam a nagy legelőn hozzájuk. A kis fehér csikó éppen a fűben feküdt, és szunyókált. Nem akartam zavarni, inkább oda mentem Szellőhöz, s ő boldogan üdvözölt engem. Még egy darabig simogattam, majd kijöttem tőlük. Josh eközben telefonált valakivel, arra gondoltam hogy majd jól lelocsolom a slaggal, úgy is közel áll hozzá. Lassan oda settenkedtem a csaphoz, megvártam míg leteszi a telefont. Mikor lerakta megnyitottam a csapot, és rá irányítottam, pár másodperc múlva tiszta víz volt mindene. Josh megfordult és egy fancsali vigyort intézett felém. Ám amire egyikünk sem számított, az hogy engem is nyakon öntöttek, de ki? -Sam!! Hé!! – sikítottam, mert jéghideg volt a víz. Majd én is a csapot rá fogtam barátnőmre - Na várjál csak!! Te is kapsz! – szóltam neki mire ő is tiszta víz lett. Még sokáig játszottunk a vízzel így hárman, amikor meghallottam, hogy csörög a telefon. Mondtam, hogy mindjárt jövök és berohantam a konyhába. Amikor be értem még csörgött a telefon, nem haboztam, fel vettem, s a fülemhez raktam. -Igen, tessék! – szóltam bele. Majd egy dörmögős hang szólt vissza a kagylón. -Riley, te vagy az? – kérdezte, mintha örült volna, hogy eltudott érni. -Igen, kibeszél? -Na végre, hogy eltudtalak érni! A közeli lovarda tulajdonosa vagyok! Tudom nemrég kezdődött nektek a nyári szünet, de lenne-e kedved nyári munkát vállalni itt? -Öm… Hát persze, hogy van! – mondtam gyorsan, nagy lelkesedéssel. -Nagyszerű! Holnap be tudnál jönni nagyjából dél körül? -Persze! - Rendben! Akkor majd holnap, Heló!- köszönt el az úr. -Viszhal! – köszöntem, majd leraktam a telefont. | |
| Majrés (6862) 13.04.06 15:46:35 | ||
|
Nagyon meg örültem, majd kiugrottam a bőrömből. Éppen futottam volna kifelé, mikor megláttam két újság cikket. Először azt néztem meg ami nem soká itt van, pár nap múlva jön a környékre egy vidámpark, és minden újjal szolgálnak majd. Minden évben megrendezik ezt a pár napos eseményt itt, ami mellesleg nagyon jó hangulatú. Azt írták, hogy nagy átalakítás volt a rém barlangban. Remélem nem tették tönkre! Imádok be menni oda legalább egyszer! Leraktam ezt az újság cikket, majd a másikra szegeztem a tekintetem. Egy ellopott ló volt rajta, kicsit ismerős volt a pej ló, de nem tudtam honnan. Végül abban maradtam hogy elrakom, hátha eszembe jut, és inkább kimegyek. Mikor kimentem láttam, hogy Josh és Sam a kis karám kapujánál állnak és beszélgetnek miközben a csikót nézik. Kíváncsi voltam miről beszélnek, így oda mentem gyorsan hozzájuk.
-Na, hogy tetszik a csikó? – kérdeztem Sam-tól. Ő csak bámulta a kicsit, aki össze-vissza rohangált anyja körül. - Csodálatos! Elképesztő! Nagyszerű! Van erre több jelző? -Szerintem nincs, és angol telivér az apja –mondtam majd be mentem a karámba Szellőhöz. Mikor észrevett a kancám oda ügetett hozzám üdvözölni. Megsimogattam, majd megfogta a kötőfékét és elkezdtem vezetni kifelé. Szellő picit makacskodott mert nem látta, hogy jön-e a csikója, mely még mindig hancúrozott. Ám mikor észrevette hogy anyja távolodik tőle, elkezdett sprintelni minden erejéből és elszáguldott mellettünk, majd gyorsan vissza fordult és Szellő oldalához ügetett. Még messze voltunk a kaputól, de láttam hogy Sam nevet valamin, és oldalba böki Josh-t, aki leugrott a kerítésről és ment kinyitni a kaput nekünk. És megint azt a szívdöglesztő mosolyát vette rám. Húha… Nehéz volt arra koncentrálnom, hogy ne engedjem el Szellőt, és olvadjak el abban a pillanatban. Ám gyorsan legyűrtem a gyors érzelem hullámomat és vigyorral az arcomon mentem a kapu felé. -Ó Köszi! – mondtam gyorsan, és vezettem tovább Szellőt. Szinte biztosra vettem, hogy elpirultam. A szürke kancámat be vittem a saját boxába, ám ez sem ment túl könnyen. Észrevette Salvadort, és majdhogynem oda ráncigált engem, hogy doa tudjon menni. Nem igazán tetszett neki a csődör, így gyorsan próbált neki oda rúgni, ám csak a fát találta el. A kis csikó nagyon megijedt, anyja kirohanásától, de nem mozdult mellőle. Elkezdtem húzni Szellő kötőfékét, hogy minél hamarabb be vihessem a boxába, de nem volt túl segítő kész a lovam, addig-addig makacskodott míg rá nem ütöttem egy kicsit az orrára, ami nem igen tetszett neki, de már hajlandó volt utánam jönni. Míg bevezettem Szellőéket a boxba, arra gondoltam megkérdezem Sam-at és Josh-t hogy nem-e jönnek el a vidám parkba. Valószínűleg Sam örömmel jönni fog. Josh-ról fogalmam sincs hogy akar-e majd jönni. Mikor kiléptem a boxból, ott álltak Salvador előtt. Sam megint ugyan olyan csodálkozó fejjel meredt a karcsú telivérre mint a csikóra. Mikor melléjük értem éppen meg akartam szólalni mikor barátnőm belém fojtotta a szót. -Holnap lesz a vidámpark megnyitása, azt pletykálják vannak valami újítások is – mondta és rám nézett. -Igen ezt én is olvastam! Nincs kedvetek menni? Én majd kimegyek az biztos – mondtam nagy lelkesedéssel, és titokban reménykedtem hogy eljönnek ők is. -Én is ki megyek. Elvihetlek benneteket ha gondoljátok- mondta Josh. Én Sam-hez fordultam, hátha ő is jön. Ám csalódnom kellet. -Bocsi de én nem mehetek. Vigyáznom kell az ördög legkisseb szikrájára– mondta, és rögtön olyan bosszús képet vágott mikor mondta hogy a testvérére kell vigyáznia. Előtte éppen kuncogott valamin, de nem foglalkoztam vele – Szóval nélkülem kell mennetek- mondta és próbált rossz arcot vágni az egészhez, nem értettem, de akkor jöttem csak rá hogy egyedül leszek Josh-sal. Lassan bólintottam, majd éreztem hogy vér szökik az arcomba. -Rendben! Na fel szerelem Rebeccát, és indulok – Sammal bólintottunk és követtük Josht a nyerges felé. Onnan kihozta a nyerget meg a kantárt, majd a fekete kancáját is kihozta és gyorsan felszerelte. Rebeccát kivezette az ajtón, s mi meg követtük őket. Amit ezután mondott örökre bele égett az emlékezetembe. -Akkor holnap jövök Riley! – rám nézett és újra rám mosolygott, mondanom sem kell, el állt a lélegzetem is. Hogy valamit reagáljak is, bólintottam és vissza mosolyogtam – Sziasztok! – szólt majd fel pattant a lovára és el ügetett, s mi csak integettünk utána. -Nincs mit! – mondta hirtelen Sam, és akkor jöttem rá, hogy direkt mondta le. -Teeee! – hebegtem-habogtam össze-vissza mindent, ám meg álltam és a végén csak ennyit mondtam egy nagy ölelés kíséretében: Köszönöm! | |
| Dóry98 (52330) 13.04.06 16:01:38 | ||
|
Majrés: Húú, de jó lett! Nagyon tetszik, csak zavaró, hogy néhol a szavakat külön írtad, amikor egybe kellett volna. | |
| Code_Chris (41927) 13.04.06 18:41:53 | ||
|
Dóry: tudom, h rövid, de lusta vok hosszabban írni, de majd az 5. fejezet, az hosszú lesz >:P | |
| zsofi26horses (50515) 13.04.07 15:47:48 | ||
|
Hát mégse írok a saját lovamról, nem baj, sok elképzelésem van, de remélem majd kikerekedik belőle amit képzeltem :)
1. Fejezet Az a férfi többet nem jelentkezett, hiába siettünk Daviddel olyan nagyon, hogy hamarabb hazaérjünk, mint riasszák anyát az éjszaka közepén, hogy egy titkos lórabló banda megszöktette a lovát. Gőzöm sincs, miért nem hívott minket, meg miért nem szólt a rendőrségnek. Örülök, hogy így történt, hisz Bridget szabad lett, de a csikó a nyakamon maradt, azaz valamit kellett volna kezdenem vele. Így másnap Daviddel kimentünk, én Cherryn, ő a saját lován. Lépésben elvezettük a ménesig a kiscsikót. Mikor elengedtük, nem rohant azonnal a társaihoz, hanem elkezdett legelészni. Ekkor megláttam a hosszú, száraz fű felett kíváncsian néző szempárt, Bridgetet. A ló felemelt fejjel ügetett hozzánk, csillogó szemében láttam, ahogy örült, hogy újra látja Cherryt. Viszont amikor már közel volt hozzánk, megállt előttünk, úgy négy méterre. Kíváncsian és egy kicsit feszülten nézett minket, majd megfordult, és lassú vágtában a többi vadlóhoz csatlakozott. Megdöbbentem. Én mentettem őt meg, én szelídítettem meg, mégis, csak Cherry miatt jött ilyen közel. Csalódott voltam, de a csikó végre a családjával lehetett. David kérdőn nézett hátra a lováról, én csak egy pillantással jeleztem, hogy igen, ez nagyon fura volt. Amint visszafordult, feljebb toltam a kalapomat, megpaskoltam Cherry vállát. Lassú, kényelmes ügetésben hazamentünk. Mikor hazaértem, kiengedtem Cherryt, Berryt futószáraztam. Mire mindezzel végeztem, úgy egy óra körül járhatott, nagyon éhes voltam. Az ebéd tálalva volt, mikor bementem a konyhába, apu és anyu már az asztalnál ültek. Mikor mindent megettem, felálltam és mentem volna el, de apu megállított. - Lenne egy kis megbeszélnivalónk - ő is bekapta az utolsó falatját, mire én félve visszaültem a helyemre. - A farmunk anyagi gondokkal küzd, és nem tudjuk honnan a pénzt előásni, egyre kevesebben kérik édesanyád segítségét a lovaik miatt. Ezért felajánlok neked egy dolgot, amivel te segíthetnéd a farmot - száját megtörölte szalvétával, én pedig idegesen a világos narancssárga terítőt gyűrögettem. Ki tudja, mi lesz a munkám? Elképzeltem, hogy építenek ide egy nagy hotelt, tele cowboykodni vágyókkal, mi pedig elvisszük (azazhogy ÉN) a sok tapasztalatlan, lovaglótudásukat megfelelőnek gondoló embert, akik még alig ültek életükben lovon. Miközben anyu végzi a munkáját, a hotelből kijönnek a nyávogós kislányok, felülnek Cherry hátára, és belekapaszkodva a szárba, bénán ügetnek. Ekkor azonban elképzeltem, amint ugyanaz a lány felül Berryre... Ez viszont egy kicsit máshogy nézett ki, ezért kiengedett, hosszú barna hajamat kissé előreengedtem, hogy valamennyit takarjon mosolyomból, amit a nevetséges fantáziám csalt az arcomra. Apu beszéde viszont kizökkentett rémálmaimból. - Az Apache farm lovait edzheted - hirtelen nem eszméltem, de mikor újra eszemnél voltam, megkérdeztem még egyszer aput, jól mondta -e. Mikor még egyszer elismételte, akkor elém tárult az a végtelen gazdagság, a westernfarm tökéletesen sliding stoppoló, izmos quarter lovai, vagy a western pleasure versenyek csillogó telivérei, a showmanshipen felvonuló tökéletes pinto vagy appaloosa lovak. A nagy homokpálya, a hotel, vagy a jacuzzi. Ezek mind az Apache farm részei... Nem mindenki kaphat ilyen ajánlatot, hogy felvegyék arra, hogy ott lovagoljon, sőt EDZE azokat a lovakat. Egyszer voltam ott, két éve. Akkor western-napot tartottak, azaz mindenféle versenyek voltak. A farm a domb túloldalán terül el, biciklivel nehéz feladat átmenni oda, de megéri. A mi, vagy a szomszédaink farmját a kevésbé tehetősebb lovagolni vágyók keresik fel. Lea is járt oda lovagolni egy ideig, néha még versenyekre is ment. Talán régebben, említettem anyunak, vagy apunak, hogy szívesen járnék oda lovagolni. Nem emlékszem, de ha itt maradtam, valószínűleg egyértelmű nem volt a válasz. - Ki vinne el az Apache farmra, vagy miért mehetek egyáltalán én oda? - kérdeztem, mire apa kinyitotta az asztalon fekvő borítékot, és kivett belőle egy nyomtatott betűkkel írott levelet. - Meghívtak, mivel sok az új, nyers csikó, ki kellene őket képezned, vagy edzened kellene a farm lovait, amikor nincs ki lovagolna rajtuk. Lenne egy trénered neked is, de azt írják, hogy csak néhány napig edzene, hogy te megtanuld, hogyan mozgasd őket, milyen feladatokat csinálj velük. Aztán egyedül - felrakta olvasószemüvegét és kijavította magát - illetve, vagy egy-két ló, akire egyáltalán nem ér rá senki, őket ide is hozhatjuk,a mi farmunkra. Ha megfelelően lesz tréningezve, duplán megfizetik a bértartást. | |
| zsofi26horses (50515) 13.04.07 15:48:40 | ||
|
*
- Hű - csak ennyit tudtam mondani. - Még azt írták, hogy hívjuk fel őket, vagy menjünk el szeményesen megbeszélni az ügyet - szó szerint, elállt a lélegzetem. Engem olyan jó “edzőnek“ tartanának, hogy mehetek oda, arra a mennyei helyre, tanítani a tapasztalatlan lovakat, esetleg egy méregdrága appaloosát idehoznának, a mi kis szerény farmunkra. HA azt lovagolhatnám, David milyen irigy lenne -gondoltam. Elképzeltem magamat, ahogyan tiszta erőből vágtatok a pályán egy gyönyörű pinto lóval, és csak egy keveset vittem hátrébb a súlyomat, a ló hosszan, nagy porfelhőt hagyva maga után megállt. Azután a ló forogni kezdett, és a felszálló poron átsütött az arany nap sugara... - hirtelen felébredtem, és rádöbbentem, nekem vagy csak csikókat kell betörnöm, ha pedig tapasztalt lóval dolgozhatnék, akkor valószínűleg nem a farm legjobb reining- lovára fognak felültetni, aki minden trükköt tud. | |
| Code_Chris (41927) 13.04.07 16:20:02 | ||
|
zsófi: elolvastam kb. a feléig, nos... eléggé nem derült ki a történet:S | |
| zsofi26horses (50515) 13.04.07 17:23:40 | ||
|
Jody de én azt ugy gondoltam hogy majd a történet végére esetleg kikerekedik az elképzelésem. | |
| Sztike1998 (42150) 13.04.07 22:10:09 | ||
|
Majres: latok benne nehany helyesirasi hibat, de egyebkent -mint mindig- most is tetszik. :)
Zsofi: van benne szoismetles, es nekem fura, hogy a fejezetnek nem lenyeges pontnal van vege, vagy valahogy nincs lezarva, Nekem meg bocsi, de most nincs ekezetem. :s egyebkent koszonom annak a par embernek a kommenteket, nemsokara jon a masodik fejezet. :) | |
| Unikornis1999 (29546) 13.04.08 12:42:34 | ||
|
Jody:Aranyos lett ez a fejezet :) a hosszúságával, most nem foglalkozok, de kíváncsi vagyok mi lesz az összefüggés a két történet között talán... *gondolkodást színlelve válaszol* Perdita?^^ Nem igazán szeretem a lovak szemszögéből íródott történeteket, de ez jó lett :)
Majrés:Tettszik ez a fejezet is!:D várom a folytatást mi hamarabb!Csak egy helyen találtam asszem szóismétlést, meg elgépeltél egy szót... De én is már csak ilyet tudok észre venni xd zsofi:Hát a történet maga jó, érdekes...de az elejét egyáltalán nem értettem, pedig kétszer is elolvastam, :( na jó lehet csak én vagyok ilyen értetlen... ki tudja :D majd gondolom a folytatásban jobban kiderül, mi is volt az az elején, és ki neki az a fiú. Beraknám a történetem következő fejezetét, aminek a vége kissé letargikusra sikeredett, de ez van xd Sunset és én 3. Fejezet Az ösvény szélére húzódva próbáltuk összeszámolni a lovakat. Jóval feljebb voltunk, mint ők, a hegyoldalból tekintettünk le rájuk. Apa azt mondta megszámolta őket, és úgy harminc, harmincöt ló lehet lent. Tehát majdnem meg lenne az összes lovunk. Nekem azonban valami rögtön szemet szúrt… - De apa, nekünk csak négy foltos lovunk van, abból egy Pinto, és itt legalább kilenc legelészik. Csak nem vadlovak? Csillant fel a szemem. Az a legenda járja, hogy a hegyek között, a többi vadló csapattól elszigetelten a Kristály-tónál él egy kizárólag foltos lovakból álló ménes. Persze ez csaknem lehetetlen, hiszen ők nem a színüktől függően választanak társakat. - Igazad van. De nem hinném, hogy a mesében szereplő lovak lennének itt. Már az is furcsa, hogy BlackSpirit megtűri őket. A többiek hirtelen tanakodásba kezdtek, most mi is legyen, de arra jutottak első sorban, hogy értesítik rádió adó-vevőn a csapat felét, hogy elkezdjük terelni a ménesünket feléjük, és jöjjenek erre felé segíteni. Továbbra is hanyagolták, hogy én is ott vagyok, ezért egyszerűen fogtam magam, és elindultam az ösvény peremén visszafelé, hátha találok egy csapást, ahol leereszkedhetnék a lovammal. Sunset úgy gondolta, eljött az ebédidő, így egy kis örökzöld bokorba kóstolt bele. Igaz nem voltak szútós levelei, de gyorsan megrántottam a szárat, nehogy megegyen valami rosszat. Éppen le akartam szidni, amikor észrevettem valamit. Közelebb hajoltam a lovam fejéhez, és teljesen a nyakára simulva észrevettem a bokorsor mögötti pata nyomokat. - Hát itt jöttek le. Végül dicséret lett a szidásból. Megpaskolva a lovam nyakát, most az egyszer örültem, hogy ilyen kis haspók. Óvatosan lefelé irányítottam a lovam. Amikor már három métert haladtunk lefelé biztos lábakon, apa hirtelen lekiáltott. - Jessie mit művelsz? Időm sem volt válaszolni, mert most, hogy nem mondtam meg Sunsetnek merre menjen, ő úgy gondolta, pár merészebb ló útvonalát követve elrugaszkodik a csapásról, és lecsúszik a méneshez. Föntről kiabáltak, hogy forduljak vissza, még elijesztem a lovakat, de én inkább csak kapaszkodtam a nyeregszarvba, mert akkora lendülettel rugaszkodtunk el a talajtól, hogy két perc alatt, villám gyorsan, és legfőképp sértetlenül leszánkáztunk a többi lóhoz. - Csak… megnézem őket! Kiáltottam a többieknek. Apa csak rázta a fejét, a fiúk meg nevettek egy nagyot. Szépen elmagyarázták nekem, hogy inkább ők megkerülik fél óra alatt ösvényeken bujkálva a hegyek lábát, addig ne mozduljak. Főleg ne kezdjem el a ménest hazafelé terelni egyedül. Na de, hogy feltételeztek rólam ilyet? Ejnye… mondjuk szívesen megtettem, volna. Gondolatmenetemet, egy üdvözlő nyihogás szakította félbe. Milly állt tőlünk úgy tízlépésnyire, de nem jött közelebb. - Szia kis lovacska.* | |
| Unikornis1999 (29546) 13.04.08 12:43:03 | ||
|
*Üdvözöltem, majd a karomat felé nyújtva közelebb csalogattam. Sunsettel jóban voltak, így nyugodtam kikötöttem a lovamat egy fa erős ágához, és otthagytam a játszó társával.
- Aztán jól viselkedni! Nem megyek messzire!... Ja és attól, hogy elfordulok, még látom, hogy mit műveltek lányok! Mosolyogva hátat fordítottam nekik. Közelebb somfordáltam a ménes középpontjához, ahol egy közepes foltban nem volt hó, és lehetett legelni. Szememmel a foltos lovakat kerestem. A lakomázó állatok mögött, nyugodtan, összebújva állt négy fiatal ló. - Fairy, Magic, Billy, és Spoots. Hello srácok. Közeledtem a foltos lovak felé. Ők nem húzódtak el tőlem, hiszen ismertük egymást, de öt további Pinto, őrülten vágtatott körbe-körbe. Kizárt, hogy a mi lovaink lettek volna, mert akkor nem kezelnének betolakodó idegenként. Felhúztam magam a hatalmas herélt, Magic hátára, hogy jobban körbenézhessek. Örömmel nyugtáztam, hogy nem lesz nehéz kiterelni, és megszámolni a lovakat, mert a hágó kijárata igen szűk volt, tehát az állatok nem tudtak húszasával vágtázni hazafelé. Hirtelen ideges nyerítés hallatszott, én pedig észre sem vettem, BlackSpirit jóval közelebb jött, és az idegen lovak felé sunyít. Ő volt az a ló, akinek kifejezetten megtiltották, hogy a hátára üljek. Nem értettem ennek a meghatározásnak az okát, mert kiskoromban sokszor őt simogattam, és vezetgettem a karámban. Apa szokott rajta lovagolni, és nagyapa ült rajta, amikor még élt. Szinte láttam a hátán, a kedves, mosolygós öregembert, ahogy felágaskodik, és elhajtja az idegen lovakat, majd barátságosan közeledik felém, ahogy leszállok a foltos ló hátáról. Én, mint valami tiltott gyümölcsöt, óvatosan kezem közé veszem nagy, gyönyörű fejét, és a szemébe nézek. - Nekem is hiányzik. Suttogtam, és a fejemet a homlokára hajtottam. Nagyapa, és nagymamám halála óta, BlackSpirit kicsit szomorúnak tűnt. A bánya felé lovagoltak, azon a végzetes napon. Apa szülei örömmel léptek be a sötét termek egyikébe, ahonnan smaragdot termeltek ki. Miközben a gyönyörű zöldes csillogású köveket figyelték, a bánya teteje, nagy robajjal remegni kezdett, és hallatszott, ahogyan mélyebbről, már elkezdett omlani az egész bánya. A riadt lovak hátán ülve kezdtek menekülni kifelé, de közvetlen a bejárat előtt, nagymama lova, az idősebbik Daishy megtorpant. Nagyapa leszállt BlackSpiritről, és nógatni kezdte hátulról a riadt állatot, miközben a veszedelmes omlás, egyre csak közeledett. Egy pillanattal később a riadt állat lovasa leszállt, de későn. A bánya már a fejük felett omlott. Nagyapa utolsó reményében rácsapott a két ló farára, fél szabad kezével, és a kettő közül, csak BlackSpirit rontott ki a sötét üregből. Daishy velük együtt odaveszett. Nekem pedig az volt a legnehezebb, hogy Mikeal együtt az egészet láttuk. Nem tudtuk kik vannak bent, csak az után, hogy a megmenekült ló kirohant. Mike némaságával értékelte a helyzetet, én pedig maró fájdalommal. Mi lett volna, ha hamarabb kiérnek. Megmenekültek volna. Mi lett volna, ha… Csak ennyi járt a fejemben. Még szerencse, hogy aznap Bella nem jött velünk. Most, hogy ilyen hosszú idő óta, újra átöleltem a talpig fekete csődört, a feltörő emlékek, néhány könnycseppet is ki csikartak belőlem. Puszit nyomtam BlackSpirit homlokára, és az arcomat törölgetve sétáltam vissza a lovamhoz. Nem tudtam mennyi ideje álltunk úgy, de éppen jókor fordultam vissza ahhoz, hogy apáék ne lássanak engem a lóval. - Jessie lóra! A többiekkel találkozunk a hágó előtt a folyónál. Indul a hajtás! Mosolyt erőltetve az arcomra fellendültem Sunset hátára, és apa akarata szerint, legutolsóként tereltem a ménest. Még az utolsó egyeztetés előtt a két fiú mellém ügetett, és örömmel nyugtázták, hogy mennyire várják LuckyStar érkezését. - Mi a baj? Kérdezte halkan Nick, amiért nem feleltem semmit. - Á… Minden oké. Sóvárgó szomorúsággal figyeltem a fekete robosztus csődört, mire a bátyám tőle szokatlanul közelebb jött a lovával, majd a karomat megszorítva gyors puszit nyomva a homlokomra jelezte, hogy érti mi történt. A reakciómat meg sem várva indult a helyére, és kezdődött a terelés. - Mindenki a helyén?... Rendben, akkor indulás! Boots mint a rakéta kilőtt az élen, nyeregkápájához a kötve a lasszóvégi BlackSpirittel, aki, mint régi barátot, követi a másikat. Én hátul irányítgattam vissza a helyes irányba a fiatal lovakat. Mike és Nick a két oldalon egyengették az állatok útját, és nem hagyták őket rossz irányba kanyarodni, vagy kitérni a csapatból, de végül is egész szépen haladtak együtt. Miután elértük a szűk kijáró közepét, az út végéről hangokat hallottunk, melyek alapján leszűrtük a tényt, hogy a többiek is ide értek. Milly a csapattól lemaradva csatlakozott hozzám, és Sunsethez, majd az újonnan hozzánk került terelőkkel együtt hazáig meg sem álltunk. -… Harmincnyolc, harminckilenc… plusz az öt foltos… Egy hiányzik! Nézett föl apa a szürkületben a maga elé tartott listából. - De vajon melyik lógott meg újra?... Jessie ki nincs itt? | |
| Unikornis1999 (29546) 13.04.08 12:43:59 | ||
|
Én csak tehetetlenül néztem körbe, és a felismerés, mint a villám csapott belém.
- Baby! Kezdtem ideges lenni. Sehol sem láttam az egyetlen lovam anyját, akin először ültem, és aki megtanított engem lovagolni, és persze világra hozta nekem Sunsetet. - Az lehetetlen! Miért maradna le az öreglány? Soha nem szökött el. Most is csak azért mehetett, mert BlackSpirit terelte a ménest. Apa bizonytalanul nézett körbe a kötőfékbe bújtatott, legelésző állatokon. - Igazad van. Mondta hirtelen. - Ne nyergeljétek le őket! Rontottam be a fiúkhoz az istállóba. Nick kérdőn nézett rám, miközben erősen fogta a helyük felé húzódó Bountyt, és Sunsetet. Mike csak flegmán rám pillantott, kezében tartva a Feelről éppen leszedett felszerelést. - Baby eltűnt! A sírás kerülgetett, de a fiúk csak nem mozdultak. Tombolva siettem a lovam kezét, és kikaptam a szárat Nick kezéből. Fellendültem Sunset hátára, és még az ajtóból dühösen visszanéztem. - Ha nem jöttök, majd egyedül megkeresem! Apa sejthette hova megyek, ezért nem állított, meg amikor szélsebesen átvágtam az udvaron. Anyával aggódva néztek utánam, és ők küldhették a fiúkat, mert az erdőben lévő karámnál összefutottam velük. - Mit kerestek itt? Kérdeztem hunyorogva, hogy a kissé besötétedett táj ellenére is kivehessem az arcukat. - Babyt… Vagyis téged. - Nem szükséges, megtalálom egyedül is! Mondtam dacosan és megfordítva a lovamat a másik irányba indultam Baby nevét kántálva. - Értem, hogy ideges vagy. Jelent meg a bal oldalamon Mike. Éppen el akartam fordulni, de Nick a másik oldalról a szemembe nézett. - Segítünk. Csak ennyit mondott, én pedig sóhajtva keresgéltem tovább a fák között, míg ők a nyomomban voltak. - Talán a kőfejtő felé. Tanácsolta Mike, és mivel most az úton haladtunk, és nem a fák között, hárman egymás mellett ügettünk. Éppen egy felröppenő madár által lezúdított hókupac elöl hajoltam el, amikor észrevettem valamit a sötéten virító dolgot a fényes hóban. - Vér. Álltam meg a nyomok mellet, és a fiúkra néztem. Mike mellénk léptette Feelt, és jobban szemügyre véve a dolgokat, megállapította, hogy ezt csak is egy sebesült ló hagyhatta maga után. Azt tanácsolta kövessük a sötét foltokat, a még sötétebb hideg estében, hogy megtaláljuk azt, aki ezt itt hagyta. Szomorúan ügettem Sunsettel az egyre ritkuló hóban, mígnem a magunk mögött hagyott vértócsák, egyre nagyobbak, és nagyobbak lettek. - Maradj itt valami, van ott. Mike a kezét elém tartva jelezte, hogy innen sehova. Viszont elkövette azt a hibát, hogy nem mondta Nicknek, maradjon velem. A példájukat követve, halkan leszálltam a lovamról, és egy fenyőfához kötöttem. Míg a kesztyűmre tapadt gyantát kentem vissza a fára a fiúk már is sugdolóztak, de nem elég halkan. - Elmondjuk neki? - Hadd, lássa! Előbb utóbb úgy is megtudja. Én már úton voltam feléjük, amikor szólni akartak, hogy jöjjek. Ahogy közeledtem, a talpam alatt ropogó vörös színben úszó fű, megtette a hatását, és már könnyeztem, hiszen tudtam, biztosan Baby fekszik ott. Igazából, már a nyomok megtalálásánál sejtettem. De reméltem, hogy nem igaz. Amikor megpillantottam, a fagyos, élettelen testet, rögtön sírni kezdtem. Hagytam Mike had öleljen át, amíg kicsit megnyugodok. Miután képes voltam tisztán látni leguggoltam a vörös színben úszó ló fejéhez, és megsimítottam kesztyű nélküli kézzel. Már akkor éreztem, testének hidegét, hiszen a rajta lévő harapásnyomok, elárulták, hogy nem éppen most támadta meg egy másik ló. - El szeretnéd temetni a dombhoz, úgy ahogy a többieket? Kérdezte óvatosan a bátyám. Én csak bólintottam, ő meg elmondta a tervét. - Nick, te maradj itt vele, amíg szólok a többieknek. Visszajövünk a kocsival, de addigra ti induljatok el haza. A domboknál találkozunk. Mike eltűnt a lovával együtt a sötétben, én meg semmivel sem törődve, letérdeltem Baby mellé. Nick ugyan így tett, és meg sem várva mit mondok, közvetlen mellém helyezkedett el, és a vállamat átölelve próbálta csitítani, a belőlem ismét feltörő zokogást. - Szerinted BlackSpirit ölte meg? Kérdeztem halkan, és a zokogástól önkénytelenül is szótagolva. - Kizárt dolog. Szerették egymást nem? Én csak bólogattam, és visszaemlékeztem, hogy pont egy hete még milyen önfeledten játszottak együtt a karámba ügyet sem vetve arra, hogy még a csikók is furcsát tekintettek rájuk. Ettől az emléktől kicsit vidámabb lettem. Ezt Nick is megérezte, és szorosabban ölelt, mint előtte.* | |
| Unikornis1999 (29546) 13.04.08 12:44:22 | ||
|
*Nem igazán értékeltem ezt, hiszen régebben, mindig ettől a pillanatoktól jártam a fellegekben. Amikor valaki tényleg törődött velem. Most azonban ezt beárnyékolta egy haláleset, és a nagyszüleimre való visszaemlékezés. Remek kis nap. Összébb húztam magam, mert kezdtem fázni, és a Nick vállára hajtott fejemen éreztem, ahogy veszi a hideg levegőt, és kifújja a meleget. Amikor magához ölelt, és szólt, hogy induljunk. Ő is hidegnek tűnt. Ezután olyat tettem, amit még a fiú is furcsának tartott, mert magamhoz szorítottam Babyt, és egy puszival elköszöntem tőle.
- Még találkozunk! Intettem a lónak, és Sunset hátára felkapaszkodva, fájó szívvel indultunk haza. Direkt kerülőt tettünk, és Nick nagyon kedvesen próbálta elterelni a figyelmem. Kérdezte, hogy izgulok-e a holnapi nyelvtan, és matematika dolgozattól, amit igazából elfelejtettem, és megemlítette, hogy Ann is jobban van, mert lázas volt. Ezt sem tudtam. Kicsit furán éreztem magam, amiért ennyire elfeledkeztem mindenkiről. Szállingózó hóban értük el a dombokat, ahol a farm eltávozott lovai, nagyszüleink, déd nagyszüleink, és elhunyt rokonaink pihentek. Nem volt éppen kísérteties hely, régen sokszor jártam erre nagyapával, amikor mesélt az itt eltemetettekről, és a ranch alapításáról. Most Nickel, és Mikeal sétálgattam Baby nyughelye körül, és a többi sír körül. Bella nagyon szomorú volt, és mérges is egy kicsit, mert ő nem nézhette végig, ahogy elbúcsúztatjuk Babyt. Kiskoromban, mindig azt hittem, ez valami nagy ceremónia, de mára beláttam, egy egyszerű megemlékezésről van szó. Eltemetjük, majd elmondom, hogy hiányozni fog, és ahonnan feküdt, egy fenyőágat is hoztak a többiek. Azt a friss, fagyos földre rakva ért véget az egész. - Egy vadló támadta meg igaz? Kértem megerősítést a bátyámtól, mert ő mesélte nekem, hogy amikor hazafelé lovagolt, talált olyan lovak által hagyott, szintén kissé véres nyomokat, amelyeken nem volt patkó. Ő csak bólintott. - Tudod, szerettem őt, mert ő segített apának megalapítani a ranch új, saját ménesét. Ő volt az első ló. Apa imádta, ahogyan én is. Ha nem ő tanított volna meg lovagolni, akkor talán Süti. Meséltem inkább Nicknek, de a végén mindannyian elmosolyodtunk. Elképzeltünk engem picikének, nagyon picikének, egy hatalmas Shire igásló hátán, aki társával, Muffinnal, a farm egyetlen ilyen fajta lovai. - Gyertek, menjünk be! Hívott minket anya. Odabent a vendégek ittak forró csokit, majd hazamentek. Alig bírtam nézni, ahogy Jack méreget. Nick direkt beszélt vele, meg piszkálta, hogy ne rám figyeljen. Évek óta nem tudom, mi baja velem, de nem is igazán érdekel. Miután elmentek, a tankönyveimre hajtott fejjel aludtam el igen hamar, tíz óra táján. Nem, azért mert álmomból felriadtam, nem is azért ébredtem fel, mert kipihentem magam, hanem azért, mert tizenegy óra körül lentről, igen heves vita szűrődött föl először telefonon keresztül, majd tizenöt perccel később a nappaliban. Már nem bírtam tovább hallgatni az ágyamból. Kinyitottam résnyire a szobám ajtaját, és kilestem rajta. Az emelet sötét. Éljen! Lábujjhegyen osontam jobbra, a húgom birodalma felé. Amikor bepillantottam, csak a lassan emelkedő takarót észrevéve jöttem rá, hogy a falnak fordulva alszik. Behúztam magam mögött az ajtót, és a saját szobámmal szembe lévő helység felé indultam, ami Mike hálója volt. A résnyire nyitva hagyott bejárat mögül óvatosan bekukucskáltam. Sehol senki. Belöktem az ajtót, és akkor láttam, hogy mekkora rendetlenség van itt. Sulis könyvek össze-vissza, amiket egyébként már nem is használt, ruhák, és az asztalán egy nyitott füzet, ami felett még ég az olvasólámpa. Észre sem vettem. Belepillantottam, de pár sorból is rájöttem, hogy Nick pontról-pontra levezette, hogyan neveljék LuckyStart. Lekapcsoltam a lámpát, és a rendetlen ágyról, lesiklott a tekintetem, a padlón heverő, a szekrényből kiborult farmerokra és lovagló nadrágokra. Úgy tűnt sietve öltözött. Magam mögött hagytam a káoszt, és óvatosan lopakodtam a lépcsőn. A fordulóban megálltam és csak füleltem. - Ellopták őket igen! Együtt három milliárdnál is többet érnek! Versenylovak! Ajánlom, hogy semmi bajuk ne legyen! A hang, ismerős volt, de nem jutott rögtön eszembe, hogy Michel, avagy Mrs. Barrel kiabál a nappalinkban. - A többi lovas is bizonyítani tudja, hogy a mi ménesünkhöz szegődve legelésztek a hágóban. Apám nyugodt hangja kitűnt a kavalkádból. - Mike hozd a lovakat!* | |
(aktuális oldal: [ 233 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [230] [231] [232] [233] [234] [235] [236] [237] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
