 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Code_Chris (41927) 13.04.05 15:46:54 | ||
|
És itt is van(rövid fejezetek lesznek, és az elején a név az, hogy kinek a szemszögéből történnek a dolgok):
I. fejezet (Anne) Derűs, szélfútta reggelre ébredtem. Ma volt a nagy nap. Korán reggel kiértem az istállóba. Még Lucy sem volt kint az istállóban. - Szépségem! – szólítottam meg Mylordot, aki a bokszában lehajtott fejjel állt. – Ma megyünk a nagy versenyre. Izgulsz? Én nagyon. A ló lecsüggesztett fejjel állt továbbra is, nem nyihogott rám, ahogy szokott. Lucy szerint Mylord csak fáradt volt kicsit, azért volt olyan kedvetlen. Elindultunk a versenyre. De a jártatóban Mylord folyton kirángatta a szárat a felvezető kezéből. Valamiért nem volt az a ló, mint aki mindig. Mikor felültem rá, éreztem, hogy a teste forróbb az átlagosnál. De nem foglalkoztam vele, főleg az után, hogy végighisztizte a felvezetést – biztos csak kicsit kimelegedett. Beálltunk az indítókapuba, ahol Mylord idegesen forgatta a szemét. Félelem jár át, hogy mi fog történni. A következő percben kivágódott a kapu, és Mylord nekilódult. Körülbelül 5 méter volt a második ló és Mylord közt, de éreztem, nem lesz minden rendben. És így is lett. Mylord megbotlott, nyakával végigszántotta a friss füvet, míg én lerepültem a hátáról. - Neee! - sikoltottam, és a következő pillanatok életem egyik legfájdalmasabb részévé váltak. | |
| Code_Chris (41927) 13.04.05 15:48:33 | ||
|
ezt nem hiszem el! na most:
 | |
| Majrés (6862) 13.04.05 16:10:59 | ||
|
itt a kövi fejezet ^^
Josh-sal bementünk a konyhába, és ittunk pár pohár jó hideg limonádét. Ez életmentő volt, kegyetlen meleg van oda kint, legszívesebben meg mártóznék a legközelebbi folyóban. Ezen el gondolkoztam. Három mérföldre van egy bekerített rezervátum, amin végig megy egy folyó amihez lejárnak a vadlovak inni. De jó is lenne el menni oda… Legalább le hűtenénk magunkat, és talán kis szerencsével látnánk vadlovakat is. -Szerinted a rezervátumban nem száradt ki még az a folyó? – törte meg a nagy csendet Josh, közben az ablakon keresztül nézett ki a folyó irányába. - Biztos hogy nem! – meg eszem a kalapom ha ő is arra gondolt amire én! - Nincs kedved fürödni egyet? - Ez kérdés? Naná hogy van! – Na ez már több mint telepátia. Megbeszéltük hogy egy óra múlva indulunk. Úgy gondoltam Ezredest nyergelem fel, úgy is már rég mozgatta meg magát. Biztos örülni fog, persze miután a pokolba küldött, hogy ilyen melegben dolgoznia kell. Gyorsan felmentem a szobámba és magamra kaptam a fürdőruhámat, és egy térdig érő nadrágot. Mielőtt ki hoztam volna Ezredest a legelőről, megnéztem hogy van-e mindenhol friss víz. Látszólag Szellő megsértődött, hogy miért nem őt viszem ki terepre, azok a gyilkos szempárok! Ezért még kapni fogok, érzem. Mikor be mentem a nagy karámba, és szólítottam a pej heréltet, boldogan ügetett oda hozzám. Azt hitte a buta hogy kap egy kis édességet, de majdhogy nem megölt a szemeivel mikor a kötőféket raktam rá és el kezdtem vezetni. -Majd nem fogsz rám pikkelni, ha meg tudod hova is megyünk nagy fiú!- mondtam neki és kikötöttem. Kihoztam a pucoló ládát, az univerzális angol nyerget és a hozzá való kantárt, azt hittem meg szakadok, de nem akartam többször fordulni. Imádom ennek a lónak kitisztítani a patáit, felkérem neki és szinte tartanom sem kell, ez inkább a hátsó lábaknál fontos, azt is majdnem magának tartja, persze azért szeret rám támaszkodni. Volt már hogy el feledkezett arról, hogy magát kéne tartania és rám támaszkodott teljes test súlyával, én ekkor el engedtem a lábát és rögtön le ült a buta. Jót nevettem akkor rajta, persze akkor is én voltam a gonosz. Gyorsan felnyergeltem, de ügyeltem arra hogy ne legyen csomós a szőre sehol, és a nyereg is jól illeszkedjen rajta. A végén lefújtam a lovat bögöly és légy irtó szerrel, hogy legalább azoktól mentesek legyünk. Még gyorsan magamra kaptam egy western kalapot ,s úgy szálltam fel. Ekkor még nem oldottam el a kötelet, mivel még húztam egyet a hevederen, és csak ezután engedtem el. Mivel Josh még nem ért ide a saját lovával, Rebeccával, úgy gondoltam eléjük megyek. Ám amint kiléptünk a kapun Ezredessel, egy fekete kanca ügetett felénk, lovasával együtt. Josh is western kalapot viselt, azon kívül csak egy térdig érő nadrág volt rajta. Majdnem arra vetemedtem egész úton, hogy mögöttük menjek, csak azért, hogy nézhessem őt! Így póló nélkül festői látványt nyújtott. Huh, elég az álmodozásból! Rebecca egy öt éves fekete musztáng kanca, Szellővel egy idős, sokáig együtt is voltak, de végül Josh-hoz került. Szemlátomást nem örült neki, hogy Ezredessel jövök Szellő helyett. Le lehetett olvasni róla, hogy “na várjál csak, beköplek Szellőnek!!” -Na indulunk? Itt fogok élve meg sülni! – szóltam, majd el indítottam Ezredest egy ösvényen, de Josh nem akart elindulni. -Már érzem az égett bőr szagot! – Szólt oda viccelődve, vér vörös fejjel nyújtottam rá ki a nyelvemet! Uhh, az a mosoly … “NE! ne gondolj rá!! Ne is merj!!” utasítottam magamat! Ő már tizennyolc éves, én meg csak alig múltam tizenhat, semmi esélyem… -Vajon el fogunk érni még ma a folyóhóz? – Merengtem magamban és Josh-ra néztem, ő vállat vont és még mindig azzal a szív döglesztő mosolyával nézett engem. -Én már komolyan szeretnék fürdeni egyet! -Ohh fürdeni akarsz? Mért nem ezzel kezdted!? – szólt oda hozzám, és vágtába ugratta a kancáját, majd mikor mellénk értek elővett valamit a zsebéből. Hirtelenjében csak azt éreztem, hogy lelocsolt vízzel, utána néztem és láttam hogy ez vízi pisztolyt tart a kezében. A sunyí! - Ez nem ér !! Nekem nincs vízi fegyverem!! CSALÓ!!- kiabáltam utána, de rájöttem, hogy nem érek vele semmit. Ezredes idegesen toporzékolt, nem kérettem magam, rögtön galoppba ugrattam a heréltemet és száguldottunk a fegyveres merénylőm után. Mivel Ezredes már rég mozgatta meg magát örömmel vetette bele magát, hogy minél jobban meg nyújtsa lépteit. Hamar utol értük Josh-t és Rebecát, ugyan olyan gyorsan magunk mögé szorítottuk őket. Hamarosan rátértünk egy szántásra, ahol folytattuk a vágtát. Már közel voltunk a folyóhoz, csak át kell majd ugratni a kőfalat amit a rezervátumban elő indiánok építettek, megakadályozva, hogy elvigyék a vadlovakat az orvvadászok. Három vadló csoport él ezen a több ezer hektáros vidéken. | |
| Majrés (6862) 13.04.05 16:14:01 | ||
|
Folyt.:
Azt mondják páran él itt egy negyedik ménes is, de ezt eddig senki sem tudta bizonyítani. Kiskoromban rengeteget jártam az indiánokhoz Apámmal, mivel közéjük tartozott. Apám úgy ismerte a rezervátum területeit mint a tenyerét, kívülről tudta melyik ménes melyik, és mindig észre vette ha valami nem volt rendben vagy valaki nincs a csoportban. Azt kívántam bárcsak én is ilyen jól ismerném a méneseket, olyan jó lenne tudni hogy tényleg van itt egy másik ménes, ez azt bizonyítaná, hogy az eltűnt csikók össze verődtek és egy ménest alkottak. Ezredes még mindig gőz erővel vágtázott, végre megint szabadnak érezhettem magam. Olyan volt mintha szállnék, elképzeltem milyen lehet egy Telivéren száguldani, minden bizonnyal ilyesmi érzés lehet. Ám egyszer csak azt vettem észre hogy Ezredes lassul, de rohamosan. Mire észbe kaptam egy helyben álltunk, és a pej ló a sziklák felé tekingetett. -Minden rendben ? – állt meg mellettünk Josh. - Nem tudom, nem szokott ilyen lenni, de inkább menjünk! – szóltam és lépésre ösztönöztem Ezredest. Kelletlenül ám, de elindult. Pár percig némán egymás mellet ballagtunk. Közben arra gondoltam milyen jó is volt száguldani, nem is tudtam hogy ennyire gyors Ezredes. Fel álltam a nyeregben és körbenéztem hátha látom a kő falat. Nem volt túl magas, egy kezdő ugróló is simán át ugorja, de még nem volt rá példa hogy a vadlovak elhagyták volna rezervátum területét szabad akaratukból. Negyed órás séta után végre megláttuk a rezervátum falait. Szerencsére pont arra a részre érkeztünk, ahol nagyon közel van a folyó a falhoz, így miután át ugrattunk nem kell sehová sem mennünk. -Ugratok ti először vagy menjünk mi? – kérdeztem Josh-ra tekintve. -Hölgyeké az elsőbbség – válaszolt vissza. Fura, eddig ki nem hagyta volna, hogy felvághasson ugró képességeikkel. Mind egy, el indítottam Ezredest vágtába. A kőfal előtt 2 méterre azonban megtorpant és hirtelen meg állt. Én meg ugyan azzal a lendülettel a földön kötöttem ki. Fel ültem és csak a fejemet fogtam. Szerencsére, már meg van a reflexem, hogy hátamra forduljak esés közben, így nem ütöttem meg magam túlzottan. Josh gyorsan oda ügetett hozzánk, de láttam hogy Rebeccának nincs ínyére ide jönni. Ezredes is egyfolytában a szárat rángatta amit a kezemben tartottam, mikor már elegem volt belőle rántottam egyet rajta, ez mindig segít. -Jól vagy? – kérdezte Josh. Én csak bólogattam. Majd a kezét nyújtotta lováról, hogy segítsen fel állni. Általában nem szoktam elfogadni a segítséget, de most kicsit szédültem a melegtől, vagyis azt hiszem a melegtől. Megfogtam a kezét és egy erős mozdulattal talpamra húzott. -Köszi! Nem tudom mi baja van, nem szokott ilyen lenni, főleg ugrás előtt - morfondíroztam, miközben a szárat tartottam, és próbáltam fel ülni, nem sok sikerrel. Mikor végre meg állt, kihasználtam az alkalmat és felszálltam. Épp meg akartam szólalni, hogy meg vagyok, mehetünk, de Josh belém fojtotta a szót. Valamit nagyon figyelt, majd mikor nem értettem ujjával megmutatta azt. Egy musztáng a szikla szírten! Ezüstös szőre csak úgy csillogott a napfényben. Minket figyelt, biztos meg iylesztettem mikor Ezredessel vágtáztunk, és én meg szépen le estem. Viszont miért csak egyedül van? A szürke ló egyenesen ránk meredt majd nyerített egyett, ez nem az a fenyegető nyerítés volt, talán csak ki akarta deríteni hogy, fenyegetést jelentünk-e nekik. Pár másodperc múlva Ezredes nyerített neki vissza, amit Rebeca hangja követett. Ami ezután következett mesebeli élmény volt! | |
| Majrés (6862) 13.04.05 16:15:39 | ||
|
A vezérmén újból nyerített egyet ám ezt már nem nekünk címezte. Majd lassan elindult le a sziklákról a folyóhoz. Pár perc múlva meg jelent a ménes többi tagja is azon a kiszögellésen, ahol előbb a mén állt. Amikor le ért a csődör, akkor láttam csak milyen erős, és izmos. Teste tele volt hegekkel, biztosra veszem, hogy jól viseli gondját a családjának. Gyorsan el kezdett inni a mén, mikor a folyóhoz ért. Miután eloltotta szomjúságát, oda engedte a ménes többi tagját is. Tíz ló volt összesen, hat felnőtt kanca, és négy csikó. Hamarosan észrevettem egy másik pej lovat is. Sokkal magasabb volt mint a többi, s karcsúbb testalkatú. Távol maradt a ménestől, mintha csak nem rég csatlakozott volna. Érdekes. Hátra nyúltam a nyereg táskámba, még jó hogy nem vettem le. Benne volt egy táv cső, s egy fényképező gép még a múltkori terep lovaglásról. A messzelátót Josh kezébe nyomtam, és a kanca felé mutattam, hogy nézze meg. Én meg elkezdtem fényképeket csinálni a ménesről. Gyorsan míg ittak, le kaptam őket, már csak a mént kerestem, ám gyorsan észrevettem hogy újra a kiszögellésen van, és mintha valamitől ideges lenne. Nyerített egyet, s fel ágaskodott. Pont sikerült le fényképeznem ahogy emelkedik fel a hátsó lábaira. Mesés! A furcsa kanca gyorsan a vízhez szaladt, és inni kezdett. Lehetőségem volt szabad szemmel is megnézni a lovat. Több furcsa dolgot is észleltem rajta. Volt rajta egy fekete kötőfék, s nyereghelyen sütve volt. A mén idegesen nyerített még egyet, mire a kanca is el indult vissza a hegyek mögé. Csak bámultunk magunk elé Josh-sal. Meg sem tudtunk szólalni. Ritka élmény látni a vadlovakat itt.
-Láttad azt a kancát?- kérdeztem, mire Josh csak bólogatott. Én vissza fordítottam Ezredest, lépdeltünk pár métert, és újból szembe fordítottam a fallal. Josh is ugyan így tett. -Mondtam hogy fürödni szeretnék! – vigyorodtam el, és újból vágtába indítottam a lovam. Most viszont Josh sem várt, s ő is be ugratta Rebecát. Az akadály előtt mind ketten egyszerre adtuk meg a lovainknak a jelzést, és ők teljes összhangban rugaszkodtak el a földtől. Úgy éreztem mintha szárnyalnék, ám ez nem tartott olyan sokáig, gyorsan le értünk a földre és meg állítottuk lovainkat. Leszálltam és kivettem a vezetőszárat a táskából, s azzal kötöttem ki az árnyékba Ezredest, Josh is így tett Rebecával. Én gyorsan lekaptam a cipőmet és a kalapomat, amit egy helyre raktam. Másra nem is volt időm, mivel csak azt éreztem hogy a lábam el emelkedik a talajtól. Josh fel kapott a karjába, és gőzerővel futott a folyó felé. Majd bele ugrott a vízbe velem együtt. Nagyon jól esett a víz, de én akartam meg viccelni Josh-t valahogy, de pont fordítva történt. Mikor fel jöttem a víz felszínre körül néztem, Josh még a víz alatt volt. Szememből kisöpörtem a vizet, meg a hajamat, és vártam pár másodpercet míg fel jön ő is a vízre. Mikor fel jött neki rontottam és azzal a lendülettel ahogy feljött le is ment megint a víz alá. Miután újból fel jött jót nevettünk. Majd ha lesz egy kis időm hozom az ötödiket is és majd vissza olvasok a 229. oldaltól és hozok komikat is ^^ de addig ti komizzátok az enyémet ^^ | |
| Code_Chris (41927) 13.04.05 16:17:04 | ||
|
Majrés: bár az előzményeket nem olvastam, ez nagyon jó:D folytasd;) | |
| Dóry98 (52330) 13.04.05 16:48:38 | ||
|
Jody: Tényleg elég rövidke lett, nem tudni, hogy a szereplők hogy néznek ki, és én nem jöttem rá, hogy kicsoda Lucy XD. Egyébként jól fejezted be, úgy, hogy várom a folytatást. :))
Majrés: Még mindig nagyon jó, csak egy icikepicike szóismétlést találtam. )Muszáj vmi hibát is írnom XD) | |
| Majrés (6862) 13.04.05 16:52:08 | ||
|
köszi :)
Dóry hol találtad? kijívatom akkor :D | |
| Dóry98 (52330) 13.04.05 17:28:41 | ||
|
Majrés: írtam, hogy nagyon picike, de azért leírom, h szerintem mi az benne, bár olyan kevés, h lehet ki se kell javítanod. Ismétlem, nagyon kevés, csak bele kellett kötnöm... XD
...persze azért szeret rám támaszkodni. Volt már hogy el feledkezett arról, hogy magát kéne tartania és rám támaszkodott teljes test súlyával... Apám úgy ismerte a rezervátum területeit mint a tenyerét(...)Azt kívántam bárcsak én is ilyen jól ismerném a méneseket, olyan jó lenne tudni hogy tényleg van itt egy másik ménes, ez azt bizonyítaná, hogy az eltűnt csikók össze verődtek és egy ménest alkottak. | |
| zsofi26horses (50515) 13.04.05 19:17:24 | ||
|
Nem sokára elhozom a Green Field ranch második részének az első fejezetét, amibe terveim szerint a saját lovamról írok, de lehet, hogy egy új történetet kezdek...
Igen, és köszönöm a kommentárokat :) Majrés: tetszik, folytasd! :) | |
| Sztike1998 (42150) 13.04.05 21:39:14 | ||
|
Nos, azt hiszem, megszületett az első fejezet. :3 A történet időközben átvándorolt múltidőbe, mert jelenben egyszerűen nem boldogultam vele. :S
 A képsoroknak hirtelen lett vége, én pedig sokkolva feküdtem a padlón. Pár perc után tudtam csak erőt venni magamon, akkor is nehezemre esett feltápászkodni. A lábaim remegtek, bizonytalanul botorkáltam az ajtó felé, a kilincs megragadása is nehezemre esett. Olyan fáradtnak éreztem magam, hogy végül visszakullogtam a szoba franciaágyához, és ledőlve azonnal álomba merültem. Különös zaj ütötte meg a fülemet. Egy fehér szoba közepén álltam, körülöttem rengeteg alak szaladgált, furcsa üvegeket és tasakokat dobálva felém. Mindegyikben ugyanolyan, vérvörös folyadék lötyögött, az árnyak pedig minden hajítás után sátáni kacajban vagy vonyításban törtek ki. A félelem helyett azonban otthonosan kezdtem sétálgatni, miközben a tagok egyre inkább felismerhető alakot öltöttek. Némelyikük emberré alakult, sőt, azok között is gyönyörűvé, mások furcsa farkasformát vettek magukra, de tovább futottak. Egyikük hirtelen megtorpant előttem, majd finom formájú, puha kezével végigsimította arcom, és egy palackot nyújtott felém. Tiltakozás nélkül vettem ki a kezéből, aztán egész tartalmát kiittam. A lének ismerős, fémes íze volt, de nem kellemetlen. A férfire néztem, aki halványan bólintott, majd újabb flakont nyomott az ujjaim közé, és bátorítóan bólogatott. A folyamat rengetegszer ismétlődött meg, és én egyetlen egyszer sem akartam elmenni. Azonban hirtelen egy ló jelent meg a tömegben. Aranyló szőre azonnal kitűnt a feketék közül, és hozzám érve szinte azonnal elrángatott a fazontól. És én nem tiltakoztam… A folytatás eléréséhez kattitst ide! A bevezető és az első fejezete eléréséhet kattints ide! ------ Kommentek, kritikák minden mennyiségben jöhetnek. :3 Akár itt, akár a honlapon. :) | |
| Code_Chris (41927) 13.04.06 10:53:23 | ||
|
Dóry: köszi, hogy elolvastad és komiztad, nos igen, direktbe csináltam úgy, hogy csak később lesz jellemzésx) És volt benne Lucy?O.o Ez újdonság, minny visszaolvasok O.o *csönd* Jaaa, Lucy a lovászlány. | |
| Dóry98 (52330) 13.04.06 11:07:26 | ||
|
Sztike: Nagyon jól megvan írva, szuper lett! Nem tudok hibát írni! :)
Jody: Oké, megtudtam, hogy ki ő. :D | |
| Unikornis1999 (29546) 13.04.06 12:17:08 | ||
|
Köszönöm a komit Dóry a történetemre :)
Jody:Tényleg rövid lett, szerintem kicsit gyorsan jönnek egymás után a dolgok.Kicsit részletezhetnél jobban, de attól még jó :D Majrés:Nagyon jó lett ez a fejezet, bár én is találtam benne egy kis furcsaságot: Ezredes idegesen toporzékolt, nem kérettem magam, rögtön galoppba ugrattam a heréltemet és száguldottunk a fegyveres merénylőm után. Mivel Ezredes már rég mozgatta meg magát örömmel vetette bele magát, hogy minél jobban meg nyújtsa lépteit. Hamar utol értük Josh-t és Rebecát, ugyan olyan gyorsan magunk mögé szorítottuk őket. Ezek helyett a szavak helyett, lehetne valami szinonimát is használni, de hirtelen nem jut eszembe semmi...Mondjuk írhatnád inkább, hogy Lehagytuk őket vagy valami.De amúgy nem igazán feltűnő, amikor olvassa az ember (lehet ezért nem vetted észre) csak engem megzavart a vírusirtó beugró ablaka, és amikor újra olvastam, akkor vettem csak észre. Sztike:Alapjába véve nem szeretem az ilyen misztikus történetű dolgokat, de ez jó lesz, várom a folytatást :D | |
| Code_Chris (41927) 13.04.06 13:23:24 | ||
|
Unikornis: köszi, csak igen, nem tudtam jól részletezni, ez feltűnt xD
És itt a következő:
II. fejezet (Perdita) A zene dübörögve hatolt a fülembe. Nem értem, az emberek hogy tudnak ilyen hangos zenéket hallgatni. Talán süketek? Nevetés gyanánt megráztam a fejemet a gondolatra. Hirtelen léptem hallatszottak a folyosó felől. Thomas fütyörészve sétált végig a folyosón. A vidám dalra kidugtam a fejem az ajtón. - Ó, szia, Perdita, legszebb királynőm. Tudod, hogy te vagy a legfontosabb lány az életemben? – simogatta meg a fejemet. Nagyot sóhajtottam. Thomas nem tudta, de én éreztem, hogy ez nem fog örökre így maradni. Változást szimatoltam a levegőben, és mivel Thomas mostanában mindig egyedül jött az istállóba, tudtam, hogy nem elveszíteni fogja a szerettét – inkább egy újat szerez. Őszintén rossz volt látni Thomast egyedül, mert bár nem mutatta, mégis szomorúságot sugárzott. - Thomas! Híreim vannak! – rohant végig a folyosón Eric, a mellettem lakó Liliom gazdája. - Nyugi, Eric! Nagyon izgatott vagy! – intette lassabb haladásra Thomas. - Egy új lovas érkezik hamarosan. Mégpedig egy lány! – lihegte Eric. A fülemet hegyeztem. Eric engem is kíváncsivá tett. Közelebb léptem az ajtóhoz, és a fejemmel megbökdöstem a fiút, hogy folytassa. - Ó, szia, Perdita! Sajnálom, most nem hoztam semmit – simogatta meg az orrom. Elrántottam a fejem. Hogy lehetnek ilyen értetlenek az emberek?! Hát nem érti, hogy mit akarok tőle? Csalódottan húzódtam vissza a bokszomba, és nagyot sóhajtottam. - Aha, az jó. Még valaki, akire rányomulhatsz – nyitotta ki Thomas a bokszomat, és hozzám lépett. - Téged tényleg nem érdekelnek a lányok, vagy még mindig nem pihented ki Amelyt? – fonta össze a karját Eric. - Hagyj ezzel, jól van? Semmi kedvem, Amelyről beszélgetni – csúsztatta rám a kötőféket Thomas. - Oké, te tudod. Mindenesetre hamarosan üdvözölheted, holnap reggel érkezik – sétált el Eric. - Te érted őt, Perdita? – sóhajtott Thomas. Válaszul csak megráztam a fejem, majd finoman megbökdöstem, mondván ne szomorkodjon. | |
(aktuális oldal: [ 232 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [229] [230] [231] [232] [233] [234] [235] [236] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
