 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Dóry98 (52330) 13.05.02 15:00:01 | ||
|
Sheni: Egyre jobb lesz! A helyesírásra és a szóismétlésre figyelj meg arra is, hogy szépen, érthetően fogalmazz! Látszik, hogy igyekszel, és egyre jobb lesz a történet! :)
Ramee: Hú, engem nagyon érdekelne ez a történet! Jó ötlet, kíváncsi vagyok a kivitelezésre! :) | |
| ValsViki (74271) 13.05.02 19:53:53 | ||
|
Sheni:Tök jó! Ui.:Majd vissza adom a Mandys füzetes xD | |
| Sheni (69155) 13.05.02 19:54:41 | ||
|
Viki:Köszönöm!Már be kéne gépelnem egyet de nem tudom nélküle! | |
| Ramee (57283) 13.05.02 21:40:41 | ||
|
2.fejezet rövidebb lett ,mert inkább az idősebb koráról szeretnék írni.Cak gondoltam ennyi kell csikókoráról
Csípős valóság Alig nyeltem le az utolsó csepp tejet ,mikor léptek zaja hallatszódott az istálló túloldaláról. Izgatottan forgattam fejemet jobbra-balra,de semmit se láttam. Anyu elmagyarázta,hogy ez a vaksággal jár .Aztán megkérdeztem tőle,hogy ez baj? ,de erre csak annyi volt a válasza,hogy nem ,mert ez tesz engem különlegessé. Engem valamilyen szinten még is zavart. Az emberek hozzánk érkeztek ,ezt az ajtó reteszének zörgéséből állapítottam meg. -Szia Kilián- igen így hívtak engem …Kilián . Állítólag vakot jelent,de engem ez sem zavar. A lány kinek becses neve Asha megsimogatta puha kis orromat én pedig örömmel bújtam hozzá. Már több ,mint 3 hetes paci voltam és eljött az idő ,hogy találkozzam a többiekkel. Szép lassan rám csúsztatta a kötőféknek nevezett kellemetlen dolgot. Ilyenkor mindig úgy érzem,hogy megfosztanak a szabadságtól ,de anya erre azt mondta,hogy még csak most jön az igazi szabadság. -Indulhatok Zoya-val?- kérdezte Pirol a lovász és éreztem, hogy édesanyám ellép mellőlem én pedig ösztönösen követtem, de egy kötél visszatartott. -Nyugi Kiki… nyugi – dorombolta halkan fülembe a lány, de ez se tudott megnyugtatni és megtalálva a hangomat-éleset nyerítettem anya után. Hamar jött a válasz még gyorsabb tempóra ösztönözve. Két hátsó lábamra ágaskodtam, kirántva a szárat vezetőm kezéből és egészen addig vágtáztam még nem nekiütköztem egy kemény dolognak. A hirtelen ért meglepetéstől és a lendülettől elestem. -Látod megmondtam ,hogy nem jó ötlet még kihozni-morogta a férfi és megfogva a szárat felsegített. -Jól van-kérdezte félénken a lány . -Majd kiderül.Menj fogd meg Zoyat és vidd a karmába ,hátha őt még el tudod vezetni –zsörtölődött .Patám alatt megváltozott a talaj és a biztonságos betonról ,elcsusszanó apró ,zajos valamiken lépdeltem. Csak el ne felejtsem ,majd megkérdezni anyutól ,hogy mi ez ,mert nagyon is érdekel.A zörgés abbamaradt és puha selymes dolog érintette meg patámat minden egyes lépés után-Oké öreg fiú –paskolta meg érdes tenyerével nyakamat a férfi –mehetsz-szedte le rólam a vezetőszárat és a faromra csapott . Megugorva,bakoltam egyet és vad vágtába kezdtem. Aztán eszembe jutott,hogy azt se tudom hol vannak a határaim. Éles fájdalom és zsibbadás futott végig testemen ahogy nekiütköztem egy drótnak.Fájdalmas nyerítésem hallatára édesanyám érkezett hozzám . -Mi történt?- furtam fejem oldalába. -Neki futottál a villanypásztornak. Ez akadályozza meg ,hogy elmenjünk . Gyere!Maradj mellettem és akkor nem lesz probléma . -Rendben –mondtam kicsit lelkesebben -Anya mi volt az a zörgős talaj? -Az volt a kavics -És ez a selymes valami ami a patám alatt van most? -Ez a fű ami nem csak arra szolgál ,hogy rajta álljunk hanem finom étel is . -Olyan ,mint a tej? -Nem egészen ,de majd megismerkedsz vele . –ballagtunk tovább az lágy napsugárral körülvett karámba.A nap további részét anya oltalmazó közelségébe töltöttem. | |
| Sheni (69155) 13.05.03 15:45:13 | ||
|
Viki:Délután hozd el a moziba! | |
| ValsViki (74271) 13.05.03 15:45:59 | ||
|
Sheni:Oks!Mit nézünk? | |
| Sheni (69155) 13.05.05 10:01:55 | ||
|
Jó akkor nemsokára írok egy fejezetet! | |
| Mancika3773 (36287) 13.05.06 19:46:49 | ||
|
Nem tudom, érdekel-e bárkit is. Röviden: Egy ló élete, amit maga a ló mesél el a csikójának. Bajnok(a ló, aki mesél), régen híres ugróló volt, de egy baleset miatt abbamaradt karrierje. Izgalmak, fordulatok a történetben végig(vagyis ezt próbáltam elérni). Kérlek olvassátok el! :))
“Most, hogy így öregen és sántán megyek végig az ismerős ösvényeken, örülök, hogy végre visszakerültem oda, ahol fölnőttem, és, hogy mellettem ugrándozik a csikóm. Itt most minden szép. De nem volt ez mindig így. A csikóm sokat kérdez ezekről a dolgokról, és én elmesélem neki életem történetét.“ Amikor még csikó voltam - Mama! Kérlek, mesélj nekem arról, amikor te is csikó voltál! Te ugye itt nőttél fel? Azért is vagyunk itt. Ugye? - Nos, Szellő, ez nem mindig volt így. Én, amikor nagyon kicsi voltam, egy koszos pajtában találtak rám. Nem etettek minket, ezért sorra pusztultak el a lovak. 7 másik lóval voltam összezárva, akikből 3 nap múlva már csak 2 élt. Az anyukám, és egy idős herélt, Zászló. Másnapra már anyukám is meghalt, és Zászlónak is kezdtek fogyni a percei. Úgy éreztem, én sem fogok sokáig élni. Nem volt mit ennem, az anyukám teste is kihűlt már, fáztam, rosszul voltam. Már úgy érzetem nincs remény, amikor kinyílt a pajta ajtaja, és 2 ember állt ott. Én nem tudtam miféle szerzetek, mert még sosem láttam embert. Egy magas, mély hangú volt, akitől menekülni akartam, de fel sem tudtam állni. A másik viszont alacsony, lágy hangú, és finom kezű volt. Ő lett a gazdám, Haley. Megnyugtatott, majd már nem tudom hogyan, elvittek minket egy szép helyre. Csodálkoztam, amikor megláttam. Voltak szép legelők, az tiszta, és szép fényes istálló, lovak, akik boldogak voltak. Zászló is már jobban volt, pár nap múlva találkoztam vele. Viszont mivel én még kicsi voltam, szükségem volt egy anyára, aki etet, stb. Ezt a szerepet egy tehén töltötte be. Riskának hívták. Ő lett a pótmamám. Bár nagyon nem szólt hozzám, hagyta, hogy szopjak, így megerősödtem. Zászló, viszont megtanította lovak dolgára, hogyan kell legelni, hogy tűrjem, ahogy leápolnak, és hogy miként legyek ló. A lány, Haley nagyon kedves volt hozzám. Amikor már tudtam rágni, mindig hozott répát, vagy almát, és néha egy kis zabbal is megörvendeztetett. És ilyen szép gondozás mellett gyönyörű 1 éves lóvá fejlődtem. Nagyon boldog voltam, semmit sem kellett csinálnom, csak rohangálni a legelőn, és hagyni, ahogy simogatnak. Ezek volt életem legszebb évei. Egészen addig, míg 3 évesen lettem. Ekkor az egyik nap rám tettek egy furcsa dolgot, amiről Zászló elmondta, hogy nem esz meg, és hogy kantárnak meg futószárnak hívják. Nekem egyik sem tetszett. Valami, amit a számba nyomtak nagyon furcsa volt. Nem lehetett elrágni, és hideg, fémes íze volt. Ez a zabla. Zászló nagyon sokat segített nekem, elmagyarázta, hogyan legyek jó ló. Mivel Haley kérte szépen, mentem körbe-körbe, de számomra ez rémunalmas volt. Majd egy idő után megtanultam hogyan gyorsítsak, és lassítsak. Egyik nap, újra rám tette a futószárat, és én már gondoltam: Megint egy unalmas edzés. De nem így lett. A körön, ahol menni szoktam rudak voltak. Én nem tudtam mit kéne velük csinálni. Kikerülni? Megenni? Zászló, aki mindig nézte az edzéseimet, elmondta, hogy át kell ugranom őket. Én ahogy ezt meghallottam, neki indultam, és addig mentem körbe átugrándozva a rudakat, míg teljesen el nem fáradtam. A gazdám is csodálkozott. Bár minden napomat vele töltöttem, most vettem észre, hogy ő is megnőtt. Már nem az az alacsony kislány volt, mint akkor, amikor megismertem. Magas lett ő s. Bár én is nőttem akkorát, hogy már Jerry, a lovász alig érte föl a hátamat a kefével. Majd nemsoká nyerget tettek rám, és meglovagoltak. Haley óvatosan ült mindig rajtam, és szerettem, ha rajtam ült. Ilyenkor ugrottunk sokat, és ez nekem mindennél jobban tetszett. Haley apja, az a magas férfi, akivel először találkoztam, volt az edzőnk. Volt, hogy akkora akadályok voltak a pályán, hogy a szügyem fölött ért, de ezeket is bátran ugrottam át. Ilyenkor mindig megdicsértek, és kaptam egy kis zabot is, ami egyébként nem hiányzott, mert tele voltam energiával. - De most már nem szoktál ugrani mama! Már nem ugrándozol! Miért? Szellő furcsán nézte, ahogy anyja szeme elsötétül a borzalmas emlékektől. - Kicsim, ez már egy másik történet. Ha tetszett, és tovább szeretnéd olvasni, kattints IDE! (azért nem rakom ki a többi fejezetet ide, mert ha nem sok embert érdekel, akkor feleslegesen ne foglalja a fórumot :)) ) | |
| Unikornis1999 (29546) 13.05.07 20:29:51 | ||
|
Majrés:ii nagyon jó :DDD várom a folytatást!!:3
Sennala:Kíváncsi leszek rá :D érdekes történet Mancika:Végig olvastam a történetet, és te jó ég..ez nagyon gyönyörű történet..:3 szegéény Bajnok...de olyan jó ló volt.. Igazából nem kedvelem a lovak szemszögéből indított történeteket, de ez valahogy nagyon tetszett. :) kár, hogy szomorú a vége :( Én nem is tudom melyik fejezet volt az utolsó fejezet amit beraktam..bemásolom, aztán hozzárakom a folytatást, (ha érdekel valakit) és meghozom a történetem “tartalmát“ ami új lesz, de még nem tudom, hogy hogyan kezdjek bele, mert most nem E/1. személyben szeretnék írni... | |
| Unikornis1999 (29546) 13.05.07 20:59:09 | ||
|
* Sztike:Eddig is olvastam, várom a folytatást :DD
Nem másolom a legutóbbi fejezetet, hanem itt olvasható a 3. fejezetet, ha valakit érdekel az előzmény :3 4. Fejezet Reggel hat előtt ébredtem, és az órám csörgését megelőzve lecsaptam a tetejét. Miért is keltem fel? A költőinek szánt kérdésem, hamar választ kapott. A nappaliból fülsüketítő hahotázás hallatszott. Gondoltam Mike (akinek megismertem a hangját) csak Nickkel van, és ketten röhögnek valami hajnali idióta műsoron, ami ilyenkor szokott menni a tévében. Sajnos tévednem kellett, és a lépcső közepéről (addig eszembe se jutott oldalra nézni… Rosszul tettem) mint valami őrült rohantam vissza. Legnagyobb elkeseredésemre, öt-hat kíváncsiskodó tizennyolc év körüli srác szeme (köztük a bátyámé) követte végig a nagy beégésemet. Lógós, agyonmosott pacis pizsamába, kómás fejjel, kócos hajjal, még a saját házunkban sem illik mutatkozni. Főleg fiúk előtt. Tíz perc alatt összekaptam magam, és dühös fejjel trappoltam le a lépcsőn. - Te! Azonnal a konyhába! Fenyegettem a bátyámat, aki máskor az ilyen kijelentést inkább csak kiröhögte volna, követett a megemlített helyre. Ebből már rájöttem, hogy készül valami olyasmire, amiről nekem hallgatnom kell, és falazni, falazni csak csöndben falazni hűségesen. Ezt utáltam. - Igazán szólhattál volna! Szidtam le rögtön. - Hé, csak pár haver eljött, mielőtt kiruccanunk a nagyvárosba! Holnap délután jövök! Indult volna kifelé, de én nem hagytam, megragadtam a pulóverének ujját. - Te már most, korán reggel nem vagy észnél! Még is, hogy gondoltad, csak így lelépsz valakikkel, akiket még életedben csak körülbelül háromszor láttál, és itt hagysz Bellával, hogy irányítsunk ketten egy egész Ranchet! És azt ugye tudod, jönnek ám lovagolni! Nyolcra ideér a tanár, írhatok témazárót két tantárgyból, és addig a tíz éves húgunk, majd etesse meg a harminckilenc lovat, meg a marhákat?! - Khm… Negyvenhárom ló. Megellettek a kancák. Sajnos Moon még tartogatja a jövevényt. Így LuckyStarral még nem találkoztam… De nyugi, Nick bármelyik pillanatban itt lehet a segítséggel. Addigra mi lelépünk. Kacsintott felém, és egyszerűen otthagyott. Újszülött csikók? Te jó ég mit tegyek! - Gyere, nézzük meg a csikókat! Honey babája vasderes lett! Kicsi Rose. Nyitott be Bella teljesen felöltözve. Szóval már ő sem aludt. - Rose… Akkor kanca? Mosolyogtam, ami alá remélem sikerült elrejtenem minden aggodalmamat. A húgom hevesen bólogatott, én pedig követtem az istállóba. - Rose, Doris, Gary, és Poppy. Mutatta be a csikókat, akik egymás mellett elhelyezkedő boxokat kaptak, a mamájukkal együtt. Megsimogattam Honey, az aranysárga musztángunk homlokát, és csodálkozva néztem a kicsi Roset, akinek szintén vadló volt az apja. - Gyönyörűek! Jellemeztem egy szóval a kicsiket. - Mike azt mondta három körül, születtek meg, az orvos már járt náluk. Erre kicsit megkönnyebbültem, de még mindig nem tudtam, mit kezdjek ezzel a négy újdonsült mamával, akikből kettőre éppenséggel nagy szükségem lett volna. - Most akkor kikre ülnek a vendégek? Ketten jóval előbb ellettek, mint kellett volna. A homlokomat vakargatva gondolkodtam. - Hát ezt az orvos is mondta, de elméletileg egészségesek. Simogatta meg Bella Doris mamáját, Pollyt. Kintről hirtelen kocsiszúgás hallatszott, majd pár riadt patadobogás jelezte, hogy a bátyánk nagy sebességgel hagyta el a farmot. Szegény lovak, akik a külső karámban voltak. Rendesen megijedhettek. - Akkor ne felejts el Nicknek is ebédet, meg vacsorát készíteni. Indult meg kifelé Bella. - Állj csak meg! Mi az, hogy Nicknek? A húgom készségesen elmagyarázta, hogy Nick nálunk alszik Mike kérésére. Kicsit ledöbbentem. Nem, nem zavart, hogy itt lesz, hiszen jó párszor maradt a farmon napokig, de azért ez nem járja, hogy hárman leszünk. Gyorsan telefonáltam Annnek, ő azt mondta, szívesen segít kettőig, de utána bekíséri a nagyszüleit orvoshoz, meg őt is átvizsgálják, és nem tud nálunk aludni. - Huh hát oké… ha megírtad a dolgozatokat, akkor gyere! Letettem a telefont, és a zsebembe süllyesztettem. Ez igazán ritka alkalom volt, ugyan is nem szoktam magamnál hordani. Az istálló ajtaján Nick lépett be. - Szia! Remélem, készültél a dolgozatra, mert az A csoport nagyon nehéz volt. Én is köszöntem, és megpróbáltam helyükre rakni a példákat a fejemben. A tanár bevett szokása volt, hogy korán megy Nickhez, aztán Annhez, utána hozzám, és ha dogát írunk, akkor bizony A, B és C csoport is van. - Annyira örülök, hogy meggyógyult! | |
| Unikornis1999 (29546) 13.05.07 20:59:37 | ||
|
Feleltem ironikusan, megnyújtott hangon, hatalmas vigyorral az arcomon. Nick megnézte a csikókat, és örömmel hallottam, hogy a nagybátyja, és apa testvérei, már eteti a marhákat, úgyhogy amikor végzek a dolgozatokkal, már csak azok a lovak maradnak, akik nem fértek bele az időbe.
- Hát jó, akkor kezdjük a fiatalabbakkal, akik itt vannak bent, utána a két legelőn, adunk a többieknek. A fiú csak bólintott a tervemre, és mind a ketten siettünk a dolgunkra. - Fél nyolc van! Nézett ki Nick, Magic, a húgom lovának boxából. Megköszöntem az információt, és kifelé menet adtam a kutyának is enni, aki valahol a lovak között játszhatott, mint mindig. Rekordot döntve lezuhanyoztam, farmerban, és egy kockás ingben, mint az okos kislányok, vártam a tanáromat. Miután leültem az étkező asztalhoz, erőteljes kopogás hallatszott. - Szabad!... Itt vagyok a konyhába. Feleltem erőltetett kedves hangon. Az ajtón belépő Mrs. Hoogs pacsuli szaga rögtön elkábított, és alig mertem ránézni. Nem igazán készültem. Leült elém, és vörös hajkoronáját,- amit, mint mindig, most is kontyba fogott,- igazgatva elém tolt két lapot. - Negyvenöt perced van az egyikre, meg a másikra is, mint általában! Azzal kezdesz, amivel szeretnél. Zöld szeme, mint a mérges kígyó tekintete követte minden mozdulatomat, nehogy puskázáson érjen. Én csak megfogtam a nyelvtan lapot, és magam elé raktam. Ejha… Azt hiszem, pont ezt a részt lapoztam át. De megerőltettem magam, és gondolkodtam. Mit gyakoroltam anyával? Hát persze! Gyors jegyzetelésbe kezdtem, és meg sem álltam az utolsó feladatig. Tudtam, hogy nem lesz ötös, de azért örültem. Ez az érzés csak a matek elejéig maradt meg. A sok egyenlet, csak úgy cikázott előttem. - Ööö… izé, ezt itt szabad szorozni kettővel? Nem éppen illendő kérdésemet, a szokásos „Nem mondhatok semmit!” kijelentéssel reagálta le. A tollam kupakját rágva inkább belekezdtem a szöveges feladatokba. Kicsit könnyebbek voltak, de miután átvergődtem magam a geometriai részlegen is, vissza kellett térnem a két egyenlethez. Na ezt itt szorzom, majd osztom… Á ezt el is vehetem! Kész… Vagy nem.. Nem.. Az ellenőrzés szerint hibás. Várjunk csak… Mióta tudok én ellenőrizni?! Az sosem megy! - Letenni a tollat! Nézett föl a nyelvtan dolgozatomból Mrs. Hoogs. A homlokomat ráncolva toltam elé a papírt, miközben még mindig azon gondolkodtam, vajon, mikor tanultam meg ellenőrizni. Hallatlan! - Elment a cirkáló? Kérdezte Nick, miután munkaruhába visszaöltözve siettem a dolgomra. - El. Bólintottam, és eszembe jutott az a hét, amikor a magántanárunknak adtuk ezt a nevet, úgy három éve. Nick, Ann, és én kerültünk a városban egy terembe, hogy vizsgát tegyünk. Bekerült hozzánk Mrs. Hoogs tanítványai közül, még három lány, és két fiú. Az alacsony „hölgy” mint valami cirkáló repülő körözött a diákok körül, kétszer-háromszor megkerülve őket. Innen ered a neve. Hihi. - Sziasztok! Lépett be az istálló ajtaján Ann. Mind a ketten üdvözöltük, és miután egyezettük röviden a dolgozatokat, Daniel – Nick apja – integetett felénk kintről. - Figyelj Jessie, nekünk lassan mennünk kell, csak a lovászok maradnak, és segítenek lovagoltatni a fizető vendégeket. De előtte tereljük be a lovakat a belső karámba, ide, ami közelebb van a házhoz. Bólintottam, majd mindannyian gyalog indultunk utána. Felkapaszkodtam Feel hátára (ha már Mike úgy sem látja) és szőrén kezdtük terelni a többi állatot, akik tudták hova megyünk, meg sem próbáltak kitörni a sorból. - Most akkor adj egy jó tippet, kérlek, hogy kit rakjak be Honey, Polly, DollyDoo, és Fashion helyett a vendégek puccos feneke alá! Néztem jentőség teljesen Annre, aki Magic hátán kocogott mellettem. - Sunsetet! Vigyorgott egyenesen az arcomba. - Még mit nem! Háborodtam fel rögtön, mire a hátunk mögött figyelő Nick is közbeszól, hogy az alatta nyugodtan közlekedő Bounty is tökéletes lenne. Hát egy megvan. Kell még három. - Domino? Rögtön le is intettem barátnőm javaslatát, mert nem kívántam valami fruska alá adni az egyik legjobb appaloosa lovunkat. Úgy járnék, mint a múltkor. Yoyo, a farm egyetlen rocky mountain horse fajtának képviselője, egyenesen megtagadta, egy semmit nem tudó (persze azt állította évek óta, lovagol, ráadásul ilyen fajtájú lovakon) szőke nő parancsait. Amik szó szerint parancsok voltak. Azt hittem lerántom a lóról. Persze először szépen elmagyaráztam neki, mit csinál rosszul, erre neki állt feljebb! Szegény Yoyo annyira megzavarodott, hogy azt sem tudta merre van a jobbra, meg a balra, egyszerűen helyben maradt. - A Bounty, Chocholate, Wind, és Spring párosításhoz mit szóltok? Mondta végül Ann némi gondolkodás után. - Tökéletes! Megmentő vagy! Hálálkodtam, bár kicsit lelőtte a poént, mert elárulta, hogy a másik három ló, ha jól megnézem, ott sétál előttünk néhány méterre előttünk. Folyt. köv. legközelebb ;) | |
| Mancika3773 (36287) 13.05.08 18:02:41 | ||
|
Unikornis1999: Köszönöm szépen, hogy végig olvastad! :)) örülök, ha tetszett  | |
| Sheni (69155) 13.05.08 18:52:17 | ||
|
Viki:Emlékszel arra a történetre amit rólad és Ádiról írtam a te segítségeddel?Meg engednéd, hogy ide kiírjam? | |
| Sheni (69155) 13.05.08 18:52:56 | ||
|
A csodálatos páros című irományomat nem folytatom, mert úgy gondolom, hogy nem ttúl sok embert érdekel! | |
| ValsViki (74271) 13.05.08 18:53:59 | ||
|
Sheni:Nagyon akarod?Ha igen kiírhatod!De ne részletezd úgy mint a pályázatra! | |
(aktuális oldal: [ 240 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [237] [238] [239] [240] [241] [242] [243] [244] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
