 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Ramee (57283) 13.04.26 20:31:44 | ||
|
Sheni: Szerintem folytasd :D
Alison szemszöge: -Megyünk már?-dőltem neki az istálló ajtófélfájának miután végignéztem a szerelmesek újra egymásra találását vagy mi a szösz. -Hova? Várj …veled bárhova - suttogta fülembe hátulról egy férfihang. Hirtelen megpördültem saját tengelyem körül és a pimasz mosolyú Alexet pillantottam meg. -Te szépen maradsz, itt-tettem mutatóujjamat peckesen mellkasára- vagy mész amerre akarsz nélkülem . Én meg megyek haza s erőt gyűjtök ,hogy holnap is el tudjalak viselni –mosolya valamivel lejjebb hervadt és egészen kisfiús lett így az arca. -Pedig már azt hittem,hogy olvasol nekem esti mesét -Ami az illeti, ha nagyon akarja meg is teheti-lépett be Thom –ugyan is ma te és Ezor velünk töltitek az éjszakát a munkásszállóba,hogy holnap hamar kezdhessünk. -Várlak –kacsintott rám –addig előkeresem a kedvenc mesekönyvem-dobott felém egy perverz vigyort. -Remélem sokáig eltart ,mert engem nem fogsz a szobádba látni -Akkor megyek én hozzád . -Na, gyerekek hagyjátok abba és Alex anyád nem azért küldött ide ,hogy itt is csak a balhékat csináld -Jól van –forgatta meg szemeit . –miután Thom tovább sétált cinkostársként közel hajolt hozzám –utálom az öreget mikor ilyen földhöz ragadt -Én pedig pont ,ezért szeretem .Látod, ebbe SE hasonlítunk –kacsintottam rá és elsétáltam a lovász után aki Ezorékkal konzultált. -Hugi haragudni fogsz rám ,ha én Evráéknál alszok? -Mh hugi?-karolta át nyakamat a lekaparhatatlan ,,barátom” –ez tetszik - Fogd be - löktem le karját –Most komolyan itt hagysz ezzel? –böktem rá -Ha nem haragszol-nézett rám boci szemeivel én pedig elkaptam a tekintetem - Utállak - jelentettem ki ,bár a szót kimondtam ,de igazi érzelem nem lakozott mögötte és ezt ő is érzékelte. Megölelt, homlokomra egy puszit nyomott és elindult barátnőjével. Futólag még visszakiáltott: -Szeretlek Hugi ! ~˛`´¸~ Nagy sóhajtás közepette léptem be az egykor oly otthonos,s számomra az egész világot jelentő házba,de most mégis oly idegen volt.Nem volt már benne semmi, sem ami ide köthetett volna . Abban reménykedtem ,hogy talán megkapom régi kis szobámat ,de e helyett Tom megállt a lépcső előtt. Kulcsával zörgött egy ideig ,majd a zárba illesztette és az egy halk kattanással jelezte,hogy régi kis bunkim feltárja titkaim, vagy is hát régen ezt jelezte. | |
| Ramee (57283) 13.04.26 20:33:19 | ||
|
-Kicsit átrendeztem ,de még a régi-vakarta meg fejét az Öreg és félre lépett. Bementem az alig egy ember magasságnyi kis helységbe és szívem összeszorult- Mikor nevelőszüleid jöttek a csomagjaidért ezt nem mutattam meg nekik. Úgy éreztem,hogy nem szabad ,hisz mindig ide rejtetted a kincseid. Csodálkoztam is ,hogy nem kerested az itteni dolgaid.
- Sok idő telt el azóta ,azt se tudtam,hogy mik vannak itt- mosolyogtam rá halványan –Köszönöm- öleltem át. Felkapcsoltam a villanyt és a szoba feltárta arcát ,az én régi kis életem. A falon körbe családi fotók pihentek kissé megporosodva. A kis matrac most be volt vetve és finom öblítő illat áradt belőle. Bementem, magamra csuktam az ajtót, előhalásztam régi rejtekéről a naplóm és olvasni kezdtem sorait és régi idők álmaiba ringatott. ~˛`´¸~ Halk,de magabiztos kopogás ébresztett. Álmosan nyitottam ki szemem és végigmértem magam. A túlzottan nagy póló hanyagul többször is törzsemre csavarodott az éjszaka során és a lábam is zsibbadt a pici hely miatt. -Igen?-kiabáltam ki. - Kelj fel Alisa reggeli van -Oké –kiabáltam ki és előkapartam tegnapi ruháim. Felöltöztem és laza kontyba fogtam hajamAz ebédlőbe sokan voltak.Túl sokan ,néhányat még nem is ismertem…sőőttt nem is láttam .Na nem baj -Jó reggelt!-köszöntem,de csak válaszol egy-egy biccentést kaptam . -Hellooosztok-lépett be valamivel életvidámabban –Szia Hugiiiiii –de jó még ma is élvezhetem kitüntetett figyelmét. Lehuppantam az egyetlen szabad helyre -Elkéstél nincs több hely –mondtam miközben szereztem magamnak egy kenyeret. -Ha felemeled a formás popsid és az ölembe ülsz, akkor még lesz épp egy hely számomra is . -Vagy épp-mondta bosszúsan Thom egy plusz székkel a kezébe-leülsz szépen ebbe a székbe és betömöd a bagólesődet. -Phu Tom most, hogy mondod, jól jönne egy szál cigi is . - Inkább egyél –nézett rá szigorúan –ha végeztél ma Alisanak segítesz jó? -Okééé Pár perccel reggeli után kissé álmosan és letörten mentem a Z szektor fele, hogy megnézem miket is tudok felkínálni az embereknek.Szerencsére Alex leragadt saját lovánál és szegény jószágot vette pártfogoltsága alá. Végigmentem a lovak között és futólag mindegyiknek megsimogattam okos kis buksiját. A vevők az órák elteltével szép lassan szállingóztak befele én pedig próbáltam minden lóból a legjobbat kihozni,kiemelni erősségeit és eltakarni gyengeségeit ,de Alex nem könnyítette meg a dolgomat ,mert mikor már épp megfűztem volna benyögötte hülyeségeit ,mint például ez gebe,ez meg öreg,ennek meg szinte foga sincs .Délbe elindult a nagy licit. Ezor kiöltözve,büszkén mutatta be a nemesebbnél nemesebb lovakat és akkor megpillantottam Őt. . Az én kis lovamat,igaz lesoványodott és tekintetéből eltűnt vadsága ,de ő volt az . Áron alul kezdték licitet és mikor elhaladtak előttünk Ezor rám kacsintott ,majd odasúgta: -Licitálj –erre Axel ellenkezni kezdett: -Nézz már rá –de mutatóujjam-felemeltem , belefojtva a szót ,mert elhangzott egy szám és hallani akartam . -250.000 Ft-mondta Thom . -300.000 Ft-kiáltottam túl a tömeget -Te megőrültél ezért? Állítom ,hogy be van nyugtatózva . -400.000 –kiáltotta valaki -450.000 –ordítottam -550.000 –vált ki a tömegből ellenfelem -1000.000-üvöltöttem már csak azt nem tudtam ,hogy miből fogom kifizetni ,de jelen pillanatba nem is érdekelt . -Valaki emeli még a tétet?-szólt bele a döbbenet után ismét Thomas- Először,másodszor ééééés harmadszor- de szerencsémre nem volt vetélytársam,mert rajtam és az itt dolgozókon kíül senki se tudta ,hogy miben rejlik Kolja ereje. | |
| Dóry98 (52330) 13.04.27 17:27:33 | ||
|
Sheni: Szerintem ne hagyd abba a történeted, javítgasd, írd tovább! :)
Ramee: Nem hazudtoltad meg magadat. Tökéletes lett. És ennyi elég is. | |
| Sheni (69155) 13.04.27 21:08:09 | ||
|
Na akkor itt a IV: fejezet!
IV.:fejezet A pokol kezdete Mr.Cash sajnos igazat mondott avval, hogy Brigitet nem hagyja majd élni!Egyre fogytak a lovasok a lovardában, és így a bevétel is.Viszont a kiádás nőtt.Időközben született 3 csikó.Mind a három valamilyen betegséggel.A kezelést is kellett fizetni.Brigit afelé a döntés felé haladt, hogy be kell zárnia a lovardát.De talán....talán nem.Egy lehetőség volt.10 nappal későbbre szerveztek egy OB-t amin a nyeremény 30.000.000 dollár volt a nyeremény.Ezzel a pénzel újra lábra állíthatnák a lovardát.Viszont ki venne részt a versenyen?!Egyedül Mandy és Demi van itt úgy hogy biztos a maradása.De Mandy lehet, hogy nem képes úgy teljesíteni?!Egy próbálkozást megér. -DEMI!!!-ordított Brigit. -Igen?-szólt vissza egy vékony hang az istállóból. -Gyere ide! -Baj van? -Egy lehetőségünk van, hogy újra lábra álljon a lovarda!!! -És mi az? -A 10 nap múlva szervezett OB.Részt vennél rajta? -De kivel?Mandyvel?Sikerülne? -Galopp OB.Arra teljesen megfelel.Te pedig ahogy tudom voltál egy Shetlandi póni versenyen zsoké. -Igen...hát voltam.De Mandynek rossz emlékei vannak ezzel a szakággal. -Meg kell próbálnunk.Hozom a galopp nyerget. A galopp nyereg szinte csak egy lap volt amiből kijött a kenygelszj és azon a kengyel vas.Amint Mandy meglátta újra látta a vele történő balesetet.Szinte érezte ahogy az egyik ló rátapos a lábára a másik belérug.Mintha vadlólett volna úgy tombolt.Az egyik ágaskodásnál elszakította a vezetőszárat amivel ki volt kötve egy oszlophoz.Elkezdett galoppozni a domb felé. -Mandy!!!!Gyere vissza!!!-kiáltotta Demi torka szakadtából. A kanca befékezett és megfordult.Vissza ügetett a gazdájához és megállt elötte.Brigit rátette a ,,nyerget‘‘.Nemcsinállt semmit.Halgatott Demire.Jöhetett a kantár.Ugyan az a nagy fekete kantár ami az utolsó versenyjén volt.A lány látta lova szemén, hogy legszívesebben elfutna de bízott benne és nyugtatóan végig simította a nyakán kezét.Az simogatásra a kanca mintha kicserélték volna.Nyugodtan állt és nem voltak megfeszítve az iszmai.Hagyta, hogy rátegyék a kantárt.Érezte a zablán a vér ízét, ami a szája sarkából csöpögött a kantárra még amikor ott feküdt a pályán.Brigit feldobta Demit és felvezette a hosszú egyenes pályára.Demi nem akrta elővenni a pálcát de ehhez most kellett.Mandy nem látta így nem ijedt meg.Elindultak ügetésben majd vágtára és a végén galopra váltottak.Mikor már nem volt elég a csizmázás akkor Demi odacsapott gyengén a farára a kancának.Mintha nekiütköztek volna valaminek úgy stoppoltak be.Mandy felúgrott a levegőbe és kibakolt hátra, mikor leértek a földre lecsapott egy rodeót amiben Demi le is esett.Nyöszörgött egyet és elájult.Brigit mint valami idegbeteg rohant hozzá.Ki hívta a mentőket akik ott is voltak 5 percen belül.Demi akkor tért magázoz. -Semmi esélyünk!Be kell zárni a lovardát!-mondta magában Brigit szomorúan amikor a mentő autóban ült. Nemsokára jön az V.fejezetTudom rövid de direkt.Kritizáljátok!!!!! :D | |
| Sheni (69155) 13.04.27 21:11:55 | ||
|
Tudom mi lesz az első kriti! :/
Helyesírás.Bocsi késő van :D | |
| Magyarbebe97 (38318) 13.04.28 21:35:39 | ||
|
Sheni: légyszi folytasd!engem érdekel :) | |
| Dóry98 (52330) 13.04.29 17:06:01 | ||
|
Sheni: Igazad van: helyesírás! Máskor azért erre is figyelj, mert ez is nagyon fontos! A mondatok néha nekem még mindig zavarosak. Egyébként jó lesz.
Na, ha vki olvassa még egyáltalán a történetemet, itt az új fejezet. Előző részekért KATT IDE! 
- Emma, ne szipogj már!- Próbált vigasztalni Nóri, bár ez inkább parancsként hatott. Éppen a hozzájuk vezető utat tettük meg hárman, az erdei ösvényen, természetesen lóháton. - Jaj, verd már ki ezt az egészet a fejedből! - Ja, könnyű azt mondani! – Vágtam vissza, de szomorúságom továbbra sem szállt el. Ádám odaügetett mellém, mire én is gyorsabb haladásra nógattam Fannyt. Amikor már észrevettük az istálló tetejét, a lovam úgy döntött, hogy beugrik vágtába, nem kis ijedségemre. Nem foglalkozott azzal, hogy én éppen ott ülök a hátán, egyszerűen figyelmen kívül hagyta a próbálkozásaimat, miszerint kissé lelassítsam. Nóri és Ádám utánam eredtek, mire Fannyban feltámadt a versenyszellem, és csak még sebesebben galoppozott. Örömében, hogy megnyerte a képzeletbeli versenyt, ugrált, bakolt és forgott, és én a sörényébe kapaszkodva rimánkodtam, hogy le ne zúgjak a lovam hátáról. Az istállóudvarban Anna éppen Kedvest vezette be az épületbe, de amint észrevett gyorsan cselekedett. Előhúzott egy köteg répát a zsebéből, mire Fanny azonnal megállt, én meg majdnem átborultam a nyakán. Leszálltam a haflingi hátáról, és hitetlenkedve figyeltem, ahogy a lovam eszi a sárgarépát. - Kajáért mindent! – Szólalt meg Nóri. – Lehetne ez Fanny jelmondata! - Nóri! Emmának baja is eshetett volna! Szerencse, hogy sikerült megülni a lovat. – Szidta le lányát Anna, majd bevezette Kedvest a bokszába. - Aszta, Emma, ez egy hajszálon múlt!- Ádám felfogta ennek a jelentőségét. – Hú, én biztosan leesetem volna a helyedben! - Nem gondoltam volna, hogy Fanny ilyet tesz. - Gondolkozott fennhangon Nóri. – Hisz mindig olyan nyugodt! - Lehet, hogy csak megijedt valamitől, Bár, az nem ilyen reakciót váltana ki. – Lépett oda hozzánk Robi, aki valószínűleg kihallgatta a beszélgetésünket. – Szerintem ma már nem kéne lovagolni rajta. De ha ez így megy tovább soha többet nem kéne ráülni! - Neked meg mi közöd van ehhez? – Förmedt rá Nóri az öccsére. – Húzz el! - Jól van, na, csak egy tippet adtam. – Húzta fel védekezően a kezét a kisfiú, majd elballagott. - Ez ijesztő, de azt hiszem, igaza van. – Mondta Ádám. – Ha ezt még párszor megismétli a lovad, Emma, hát nem sok hasznát fogod venni! Reméltem, hogy nem csinálja meg többé Fanny a mai kirohanását. - De hát, Emma! Tudod te egyáltalán, hogy mekkora baleset érhetett volna!?- Mondta Anya otthon, miután beszámoltam neki a mai „esetről”. – Pedig akitől vettem azt mondta, hogy Fanny nagyon engedelmes és megbízható. - Az is! Csupán megrémülhetett valamitől!- Próbáltam jobb belátásra bírni Anyát. – De mégis kitől vetted? - Egy ügynöktől, aki Pöffeteg úr tulajdonát adta el. - Mi! Mégis miért tett ilyet?- Kérdeztem ledöbbenve. - Mert Pöffeteg úr meghalt, nem volt családja, és valamit kellett kezdeni a vagyonával. – Tárta szét Anya a kezét. - Pöffeteg?- Gondolkoztam. – Nem azt mondtad, hogy ő lakott itt? - Igen, a házat és Fannyt is ugyanonnan vettem. - Anya már unta a kérdezősködésemet. – Valószínűleg még az előző tulaj lovagolta be a lovad. - Tehát Fanny, a ház, és minden, amit itt találtunk Pöffetegé volt?- Anya erre a kérdésemre csak bólintott egyet. És akkor rájöttem valamire. Gyorsan felszaladtam a szobámba, és írtam egy üzenetet a mobilomon Nórinak: „Fél óra múlva ott leszünk Ádámmal nálatok! Nagyon fontos!” Azzal kirohantam, és bringára pattantam. Eltekertem Ádámhoz, és ott becsöngettem. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a fiú ajtót nyitott. Csak annyit mondtam neki, hogy el kell mennünk Nórihoz, az okát nem árultam el. - De mégis miért?- Kérdezte Ádám, de közben már a cipőjét húzta fel, így nagyon úgy tűnt, hogy csak a kíváncsiság fúrja az oldalát. - Azt majd elmondom. A lényeg, hogy gyere máár! | |
| Dóry98 (52330) 13.04.29 17:06:17 | ||
|
- Tehát szerinted Pöffeteg írta A könyvet?- Kérdezte tágra nyílt szemmel Ádám, de mint mindig, Nóri most is közbekotyogott:
- Egy ilyen kötetet, nem írni, hanem készíteni kell! Nóriék nappalijában ültünk, miután elmondtam nekik az egész elméletemet, arról, hogy ki csinálta a mágikus olvasmányt. - De arról még mindig nem tudunk semmit, hogy miért írta meg! Na, meg arról sem, hogy hogyan akadályozzuk meg a Fanny ügyet!- Nóri kijelentése után Ádámnak felcsillant a szeme, majd hadarva beszámolt nem túl bonyolult ötletéről: - Hát akkor Pöffeteg tudja megakadályozni a tragédiát! - Sajnos, ki kell, hogy ábrándítsalak: Pöffeteg halott. – Mondtam, mire Ádám is elszontyolodott: - Ó, de kár! Pedig jó…- Nem tudta befejezni, mert egy hangos hang a szavába vágott. Ösztönösen a hang irányába futottunk, ami az istállóból jött. Amint észrevettem Fannyt, meghűlt a vér az ereimben: ő okozta a hangzavart! Teljes erejével rugdosta a boksz oldalát, sőt, néha még neki is rontott mintha csak kitörni szeretné. Egy ilyen nagyobb lökésnél nem bírta tovább a retesz, és hangos csattanással szétpattant. A lovam azonnal a kijárat felé vette az irányt. Én csak álltam ott földbe gyökerezett lábbal, de Nóri és Ádám utána eredtek. Anna és Laci segítségével sikerült megfogni a haflingit, és a legelőre hajtani. Eközben Anya is megjött, mert úgy beszéltük meg, hogy értem jön. Az egész jelenetnek tanúja volt, és most dühösen közelített felém: - Emma! Ezzel a lóval nem tudsz többet dolgozni! Ez egy őrült! Eddig csak gondolkodtam rajta, de most már biztos vagyok a döntésemben: el kell adnom Fannyt!- Ahogy ezt Anya kimondta, lefagytam. Nem bírtam semmire se gondolni, csak arra, hogy nem! Nem válhatok meg tőle! Éreztem, hogy az első könnycsepp már legördült az arcomon, amikor Laci megszólalt: - De ha a következő tulajdonost éri baleset a ló miatt? - Igazad van. – Válaszolt komoran Anya. – Nem adhatom el. Csak egy választásom maradt: Vágóhídra kell mennie Fannyinak! Na, én akkor kaptam sokkot. Az elkeseredésen kívül még egy dolgot éreztem: haragot. Azért, mert Anya mindvégig úgy beszélt, mintha az övé lenne az ÉN lovam. - Van más megoldás is!- Próbálta győzködni Anyát Anna. – Ne hozz elhamarkodottan döntést! Csak adj Fannyinak még egy esélyt! - Én adtam neki. De már kihasználta. – Képtelen voltam felfogni, hogy bír ilyesmit tenni Anya. Ki is törtek belőlem a szavak: - Nem teheted ezt a lovammal! Nem tett semmi rosszat! - De súlyos balesetet is szenvedhettél volna miatta!- Anya kitartott az elképzelése mellett. – És biztos vagyok benne, hogy ha itt marad be is fog következni az a súlyos baleset! Majd veszek neked másikat. – Ezt az utolsó mondatot úgy mondta, mintha egy kisgyerekhez beszélne, aki leejtette a fagyiját. - De nekem nem kell másik ló!- Ordítottam. Ránéztem Fannyra, de amit a könnyfátyolon át láttam, szörnyű volt: Lovam, akár egy abnormális kutya, „kergette a farkát” és folyton nekiment a kerítésnek a teljes súlyával. - Vita lezárva. – Jelentette ki Anyu. – Holnap jön a lószállító Fannyért. Huszonnégy óra. Ennyi időm van megmenteni Fantáziát! | |
| Sheni (69155) 13.04.29 22:04:47 | ||
|
Ramee:Nem semmi varom a kovit
Dóry:Ooooooo hol is van a tobbi resz?! :D | |
| Ramee (57283) 13.04.30 18:21:31 | ||
|
Köszi a komikat
Doriiiii foolytatááássssttt sheni: te folytatásod is várom :D | |
| Sheni (69155) 13.04.30 20:03:07 | ||
|
Egy biztos, az írás nem megy de azért itt a kövi fejezet.
V.fejezet:Maga a pokol Deminek sikerült eltörnie a csuklóját de ez nem érdekelte.Így is felült Mandy hátára és edzett vele.A pálcára még mindig leverte a rodeót de ezzel nem lehetett mit kezdeni.Szerencse, hogy anyja nem látta ezeket.Az egyik edzés után Demi kipróbált valamit.Fokta pálcát és odamutatta Mandynek.A kanca izmai megfeszültek és lehetett látni szemében a félelmet.Ekkor mintha moziban ülne és filmként látná amikor orrabukik és minden egyes lópata eltalálja valahol.Demi odatartotta lova nyakához és elkezdte végig simítani vele a kanca egész testét.Mandy ekkor jött rá, hogy ettöl nem kell félni...ez nem ugyan az a pálca és a zsoké se ugyan az.Izmait elengette és a szeme se volt olyan mint azelött.Demi vissza szállt a hátára és oda vezette az egyenes szakaszra.Megcsizmázta Mandyt amire ő azonnal gyors galoppba ugrott.Száguldottak.Demi kikönnyített és csak repült gyönyörűséges pej kancájával.A menet szél mindig bele bele kapott a ló sörényébe és így az bele szállt Demi szemébe.Ez nem érdekelte a lányt.Szinte észre se vette.Csak folyamatosan a távolt figyelte.A messzii dombok egyre közeledtek, és közeledtek.Mikor oda értek lefékeztek és megfordultak.Vissza is gyorsan mentek de mivel Mandy elfáradt így lassabbban.Mr.Bucket ekkor ért oda.Mandy verseny istállójának az igazgatója.Nagyon elámult amikor látta a galoppozó volt lovát.Ilyen gyorsnak még soha nem látta.Nem értette mi történhetett.Demi nem ismerte fel az öreget így oda ügetett hozzá és leszállt. -Jó napot!Keres valakit? -Őőőőőő....Nem csak....én voltam Mandy régi gazdája. -Á, értem.Akkor maga volt az aki csak úgy kidobta volna, mert rossz a lába?! -Igen..Sajnos!De megbántam. -Kérem..De miért van itt? -Hallottam, hogy tönkre megy a lovarda így gondoltam meg előlegezem, hogy az enyém legyen. -Már megbocsásson de ha megnyerjük az OB-t akkor nem kell az előlege!!! -A galopp OB-t?Arra mi is megyünk!Hát akkor meglátjuk ki a jobb!-nevetett fel hangosan az öreg úr és elhajtott a nagy BMW-jében.Mivel a BMW alacsony építésű volt így a kijáratnál felakadt az alja.Mr.Bucket rákvörös arcal szált ki ellenőrizni a kocsit.Demi csak röhögött, és mintha Mandy is értette volna úgy nyihogott fel röhögő hangon.Együtt röhögtek és hanguk össze csengett.Mint két tojásnak.Demi levitte Mandyt és adott neki egy puszit.Betette a boxba már cuccok nélkül és haza tekert. | |
| Sheni (69155) 13.04.30 20:03:26 | ||
|
Jaj de rövid lett :/ | |
| Sheni (69155) 13.04.30 20:03:41 | ||
|
Kevés az ihlet! | |
| Ramee (57283) 13.04.30 22:48:17 | ||
|
Húú ajd reggel olvasok
Valakit érdekelne egy vak lóról szól történet? itt a prológus bár nem lett hosszú ééééés érdekes sem a hibákról meg nem is beszélve...oksa nem húzom tovább az időtt itt történet Kilián a sötétség fénye Sötét vet körül,de ez már nem az a sötétség volt amit a hosszú idő során megszoktam. Itt hideg és zajos volt a környezet. Egy puha orr érintette meg az üstökömet és egy belső sugallatból tudtam,hogy nem kell tőle félnem ,mert csak az anyukám. -Valami baj van –hallottam a hangokat, melyet most nem tompított a folyadék ami oly sok időn keresztül körül vett. -Mi ?-hallottam egy vékonyabb hangot ,füleim ide oda kalimpáltak. -Nincsenek pupilla reflexei-szólalt meg ismét a markáns,mély hang felkeltve érdeklődésem. -Akkor az azt jelenti ,hogy…? -vak- fejezte be a kérdést. -Az nem lehet –suttogta ismét a vékonyabb,valamivel magasabb hang -Sajnálom- hangos ,egymásnak csapódó tárgyak zaja riasztott meg. Menekülni akartam ezért felpattantam ,de gyenge,járatlan lábaim összecsuklottak alattam és egy új érzés kerített hatalmába. A fájdalom melyet esésem okozott. Másodszorra is megpróbáltam felállni.Most már jóval higgadtabban és összeszedettebben végeztem a mozdulatokat ,de ismét ugyan az lett a végkimenetele . Ekkor egy meleg test simult hozzám és unszolására újra próbálkoztam. Felemelkedtem és nagy meglepetésemre sikerrel jártam . Elöntött a büszkeség ,hogy én a kis …tényleg ki is vagyok én? Fogalmazódott meg bennem a kérdés ,de csakhamar visszafeküdtem a földre és elaludtam . | |
| Sheni (69155) 13.05.01 08:28:42 | ||
|
Ramee:engem nagyon érdekel.Jó az eleje.A hibákat pedig elnézzük!Este 22-kor ez van! :D | |
(aktuális oldal: [ 239 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [236] [237] [238] [239] [240] [241] [242] [243] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
