 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Fanday99 (50302) 13.05.25 12:26:42 | ||
|
syanklote: szerintem írj tartalmat, mert egy borító alapján nagyon nehéz kisilavizálni, hogy miről akarsz írni.
szilajka: nem rossz, de az utolsó két sor nem jött ki olyan jól | |
| Dóry98 (52330) 13.05.25 17:59:18 | ||
|
syanklote: Szerintem írj tartalmat, vagy kezdd el, mert boritóval nem sokra megyünk. :)
szilajka: Nagyon jó lett! Nekem tetszik! | |
| szilajka2 (45196) 13.05.25 18:23:01 | ||
|
Fanday:
Tudom,gondoltam,hogy valaki észreveszi :) De egyébként direkt van így. Másik témában egy megkezdett,szülőfalumról szóló verset teszek fel,nézd meg azt is,ha érdekel ;) | |
| Mancika3773 (36287) 13.05.26 15:20:35 | ||
|
Élőhalott Bajnok meghalt. Sok ló csak erre tudott gondolni. Szellő esetében ez annyiban volt más, hogy Anya meghalt-ot gondolt. Semmi sem lesz már így a régi. Mindenki magát hibáztatta. Ashley azért, mert ha nem viszi el sétálni Szellőt, akkor a kanca nem jön ki utánuk; Lola azért, mert elengedte nevelt lányát annak ellenére, hogy a kilóméterekkel arrébb lévő völgyben medve híre röppent fel; Szellő azért, mert nem tanulta meg felismerni a medve szagát, és nem figyelt eléggé- ha jobban figyel, talán észrevehette volna a medvét. Valójában egyedül a medve volt hibás, de mivel ő Bajnokkal együtt halt, már nem volt hibáztatható. Az egész farmra sötét hangulat ült ki. Közben lassan kezdett beköszönteni a tél. Ashley fél évig még kénytelen volt a lovaktól távolabb lakni, de aztán a következő évet már egy új, helyi iskolában fogja megkezdeni, így nem kell a lovaktól távol maradnia. Talán egyelőre jobb is ez így, hogy nincs a lovak között; ha ott lenne, még feltűnőbb lenne neki az idős kanca hiánya. Szellő azonban nem élvezett ilyen előnyt, hogy ne kelljen nap mint nap emlékeznie anyjára. Ősszel, azon a bizonyos napon egy ereje teljében lévő, másfél éves csikó volt. Egy hónappal később azonban csak halvány árnyéka önmagának. Hiába igyekezett mindenki-ló és ember egyaránt- szinte képtelen volt enni. A csikó nagyon csúnyán lefogyott, ami a tél miatt sem volt jó dolog. Már nem ugrált önfeledten a mezőn a többi lóval. Csak fejét lógatva állt egy magányos sarokban. Két ló volt, akiket közel engedett magához: Hajnal, és Alkonyat. Alkonyat még nagyon fiatal volt, mindössze fél éves, így ő nem sokat értett meg a dolgokból. Az, akit legjobban megrázott az eset, persze Szellő, Ashley, és Lola mellett, az Hajnal volt. Az öreg kanca, és Bajnok mondhatni kiegészítették egymást. Egymás ellentétei voltak, talán épp ezért is jöttek ki olyan jól. De Hajnal mégsem omlott össze, sikerült neki megtartania magát. Tudta, hogyha nem eszik, akkor annak nem csak ő, hanem csikója is kárát látja. Így nehezen ugyan, de sikerült magát túltennie. Minden erejével igyekezett biztatni Szellőt is, tudta, hogy most már az ő dolga vigyázni legjobb lóbarátja lányára. Neki kell majd megtanítania azokat a dolgokat a csikónak, amik segítségével jól mehet majd a pályán, és egyszer talán anyja nyomdokaiba léphet. Baj ezzel csak az volt, hogy Hajnal minden próbálkozása ellenére, Szellő nem evett. Néha-néha csipegetett egy picit, de egy fejlődésben lévő lónak ez nagyon kevés volt. A kétlábúak különböző vitaminokat, ásványokat, és ki tudja még mit adtak be neki injekcióban, hogy életben maradjon. December közepére a csikó már olyan szörnyű állapotban volt, hogy-ha jó volt az idő- se jöhetett ki a karámokba. Szellő eljutott odáig, hogy már csak a boxában feküdt, fel sem akart állni. Lolának döntenie kellett. Egyszerűen nem bírta nézni a csikó szenvedését. Lehet, hogy a legjobb lenne… nem! Arra még gondolni is szörnyű- ez volt novemberben. December közepére azonban a nő is elszánta magát. Nemsokára téli szünet, akkor pedig Ashley is itt lesz. Lola nem akarta, hogy a kislány ilyen állapotban lássa szeretett lovát. A csikó szinte alig élt. Csak szenvedett. A legjobb lesz, ha elaltatják… Amikor a nő éppen az állatorvossal beszélt egy sötétedő délutánon, Hajnal minden szavukat hallotta. Az állatorvos holnap jönni fog, és végleges álomra kényszeríti majd a csikót. Ezt azonban a szürke kanca nem hagyhatta. Azt sosem bocsájtaná meg magának. Este, mikor minden ló a boxában volt, és mélyen aludt, Hajnal óvatosan kinyitotta boxa reteszét. Addig ügyeskedett, míg Szellőhöz be nem jutott. Szerencsére egy ló sem ébredt fel, még Alkonyat se, annak ellenére, hogy eltűnt az anyja. Hajnal lehajtotta fejét Szellőhöz. A csikó oldalán feküdt, és ha nem mozog az oldala fel és le, halottnak tűnik. - Szellő!- nyihogta halkan a csikó fülébe Hajnal. A kis kanca felébredt, majd hasra fordult. Több ereje nem volt, felállni már nem tudott. - Hajnal néni- suttogta szomorúan- Miért jöttél? Hogy megint beszélj nekem arról, hogy ennem kell? Hidd el, nem ér semmit…- a csikó hangjában annyi fájdalom volt, hogy az öreg ló alig tudta elviselni. Eddig, mikor Szellőhöz beszélt, az válaszolni sem tudott. Most szólalt meg először anyja halála óta. - Nem azért jöttem. Azért, hogy szóljak neked. Ha holnap reggelig nem kezdesz el enni, és lóként viselkedni, akkor elaltatnak! - Örülnék neki- ez volt a legszörnyűbb válasz, amit a csikó kimondott valaha. - Igen!?- Hajnal mindent egy lapra tett fel. Nagyon fájt neki, hogy ilyet kell tennie a csikóval, de ha nem teszi meg, akkor meghal!- Igen!? És szerinted anyád örülne neki!? | |
| Mancika3773 (36287) 13.05.26 15:20:56 | ||
|
- Ne keverd bele anyát- Szellő hangja határozott volt.
- De igenis belekeverem! Anyád a valaha élt egyik legtehetségesebb ugróló a világon, apád is hasonló kaliberű ló! Te pedig itt fekszel, és igyekszel meghalni! Szüleid nyomdokaiba léphetnél, de te nem teszed! - Nem is ismerem apámat!!! - De anyádat igen! Legyen elég az ő teljesítménye! Az, hogy küzdött! Hogy feláldozta magát azért, hogy most te itt lehess, és meg akarj halni, ahelyett, hogy küzdenél, és igyekeznél felülmúlni őt is!- Szellő erre már nem nagyon tudott mit mondani. Hajnal azonban nem hagyta, nem hagyhatta abba- Úgy gondolom, anyád elmesélte neked élete történetét. Talán elfelejtetted, hogy az ő anyja egy koszos istállóban halt meg végelgyengülésben? A nagyi nyomdokaiba akarsz lépni? Persze, neki volt annyi esze, hogyha lett volna mit ennie, akkor nem hal éhen! Azzal, ha nem küzdesz, csak fekszel itt, és sajnáltatod magad, feleslegesség teszed anyád áldozatát! Bajnok nem Ashley miatt halt meg, ő felmászott a fára, őt nem érte el a medve, hanem miattad! Mert mindennél jobban szeretett téged, és azt akarta, hogy boldog, és sikeres légy!- Hajnal itt hagyta abba. Kilépett a csikó boxából, anélkül, hogy hátranézett volna. Becsörtetett csikója mellé, majd lefeküdt a szalmába. Mérges volt magára, amiért ennyire kifakadt, de muszáj volt. Ez az utolsó remény arra, hogy észhez térjen a csikó. | |
| Mancika3773 (36287) 13.05.26 15:21:37 | ||
|
Ha valakit érdekelnének az előzmények, akkor a www.egylonaploja.hupont.hu oldalon elolvashatja! :) | |
| Sztike1998 (42150) 13.05.26 18:27:39 | ||
|
Sziasztok!
Tudom, hogy régen voltam itt és hogy ígértem történetet, de jelenleg is rohanok. :( Az év vége sajnos mindig ilyen. :( Mentségemre legyen, hogy az ígéretemet nem felejtettem el. Előző történeteim, az Önzetlen önimádó, Nassau és a Sorstársak egyesítésével most megírtam egy sorozatot, ami még a kritikáitokra vár. :P Egyenlőre csak a bevezetőt mutatok nektek, de nemsokára jön az első fejezet... KATT! | |
| Dóry98 (52330) 13.05.26 22:00:29 | ||
|
Mancika: Huh, hát ez is iszonyúan jó lett! Remekül el tudod érni, hogy szomorú hangulata legyen a történetnek. Olyan érdekesen, egyedien írsz (erre nem találok megfelelő szót). Nagyon tetszik! :)
Sztike: Nagyon-nagyon érdekel a történet! Főleg arra vagyok kíváncsi, hogy ezt a sok műfajt hogyan fogod egy sztoriban egyesíteni. | |
| Magyarbebe97 (38318) 13.05.27 13:36:57 | ||
|
Mancika:ez is ugyanolyan jó lett mint az előző történet.alig várom a folytatást | |
| Dóry98 (52330) 13.05.27 16:46:48 | ||
|
Hali!
Na, itt az új fejezet, az előzőeket Ezen az oldalon találjátok meg!! (ez most egy igen rövidke rész lett...) 
Kétségbe voltam esve. Hiszen nem hagyhattam, hogy szalámit csináljanak Fannyból! - Nóri, Ádám! Segítenetek kell!- szaladtam oda hozzájuk. – Fanny nem kerülhet vágóhídra! - Jaj, Emma! Mégis mit akarsz tenni?- kérdezte Ádám leplezetlen unalommal a hangjában. – Mondjuk, elbújtatod? - Igen, ez volt a tervem. – sütöttem le a szememet, mintha csak szemrehányást kaptam volna. Rosszul éreztem magam ettől a lekezelő stílustól, és nem is értettem miért viselkedik így a fiú. - Gratula, Emma! Az évszázad ötlete. – tapsolt Nóri, de a hangjában annyi irónia volt, hogy szinte már bántott. - Igazat kell adnom neki. – mutatott Ádám Nórira. – Nem valami eredeti gondolat. És mennyi az esély rá, hogy valóban meg tudod menteni a lovad?- Ettől a költői kérdéstől elállt a lélegzetem. Nem ők a barátaim? Nem nekik kéne mellettem állniuk a bajban is? - De, de… Nem hagyhatom! – A hangom elcsuklott, és rám tört a zokogás, ami mostanában elég gyakori volt nálam. - Ó, Emma! Ne legyél ennyire naiv! Azt hittem, ennél azért okosabb vagy. – Ez nem is tudom kinek a száját hagyta el, de elérte a hatást. Megindultam, és már nyergeltem is Fannyt. Alig bírtam felülni a hátára, mert nem bírt megállni egy helyben, kontrolállhatatlan volt. Éppen indítottam volna lépésbe, amikor egy mentőautó húzott el hangosan szirénázva az úton. Erre még egy normális ló is megijedt volna. Fanny ágaskodott, bakolt, ugrált, megtett mindent, hogy leesek róla. De minden próbálkozása ellenére nyeregben maradtam. A lovam elvágtázott egészen a házunkig, és ott sikerült bevezetnem az istállóba. Nem ez volt a legjobb búvóhely, de Fannyit ilyen állapotban nem tudtam máshova vinni. Gyorsan kijöttem az épületből, mert bevallom, féltem a saját lovamtól. Leültem a kertbe, és az eget figyeltem. Gyönyörű kék volt, és pár bárányfelhő kergetőzött rajta. Sütött a nap, és enyhe szellő fújdogált. Minden olyan tökéletesnek tűnt. Ami az időjárást illeti. Semmi más nem volt az. Reggel egy autó zajára ébredtem, ami nagyon közelről jött. Felültem az ágyban, és félálomban a kertre tekintettem. De amint megláttam, hogy mi keltett fel, minden álmosság kiszökött a szememből. Egy lószállító tolatott be az udvarba! Könnyű volt kitalálni, hogy mit keres itt: Fannyért jött! Azonnal leszaladtam a kertbe, de már csak a kipufogó füstjét találtam ott. Elvitték a lovamat! Elvitték az én Fannymat! És minden az a hülye könyv miatt történt! Ezután elkezdtem sírni. | |
| csacsizó (47011) 13.05.27 20:37:45 | ||
|
Új sorozatot kezdenék Lovak világ címmel, az első kötet első fejezete és címe:
Örök barátság I. fejezet-Az újságcikk A Lovasok világa kiemelt cikke! Nagyszerű tudósítást olvashattok a már jól ismert Missie Davis tollából: A hétvégén megrendezett ifjúsági lovas kupáról számolok be, ahol a régió legjobbjai mérték össze tudásukat. A pompától túlfűtött rendezvénynek a szép idő is kedvezett, így egész nap gyönyörködhettem a lovakban. Rossz (vagy éppen jó) szokásom szerint, mint az egyik legnagyobb lovas lap tudósítója nem csak a nézőtéren foglaltam helyet, hanem az istállókba is bekukkantottam. Reggel nyolckor már a szebbnél szebb lovak körül sürögtek-forogtak a lovászok. Sétáltatták, pucolták őket. Ekkor figyeltem fel egy furcsa négyesre. Két fiatal a lovaik helyett egymást locsolták a slaggal. Csak megmosolyogtam a jelenetet és ügyet sem vetve két gyerek játékára, akik csak lovászok, továbbmentem, hogy az ígéretes versenyzőket meginterjúvoljam. Kamerással felszerelkezve léptem a bemelegítő melletti kikötőoszlophoz, ahol lencsevégre kaptuk a legesélyesebbeket és lovaikat. Fél órával a kezdés előtt elfoglaltam helyemet az újságírók páholyában. Két kategóriában indultak 14-18 év közötti fiatalok, hogy megmutassák ki a legjobb. A második kategória nehezített pályának számított, meg is látszott, hiszen alig egy-két kör sikerült hibátlanra. Másfél órával később a tizenegyes versenyzőt szólították. Egy fiú vágtázott szürke lovával a pálya közepére, meghajolta bírók előtt, majd szédületes tempóban kezdte meg körét. Hiába szégyenítették meg gyorsaságban bármelyik ellenfelüket, vágtájuk mégsem tűnt túl gyorsnak. A naptól kimerült közönség felélénkült velem együtt, ahogy a páros újabb és újabb akadályt ugrott át hibátlanul. Filmbe illő mozdulattal fejezték be hibátlan körüket és újabb meghajlás után leügettek a pályáról. Tekintetemmel követtem őket. Egy lány borult a fiú nyakába, miután az leugrott lováról, és megpaskolta a szürkét. Majd a lány felpattant vöröspej lovára, még egy mosolyt küldött barátjának, és komoly arckifejezést öltve léptetett a kapuhoz. Tizennegyedikként szólították, és tűkön ülve vártam, mi fog történni a csengőszó után. Félmosolyra húzta száját és hihetetlen vágtába kezdett lovával. Hasonlóan lovagolt, mint a fiú, de ő az utolsó akadály előtt rövidített, és így a hibátlan kört fél másodperccel előbb fejezte be. A verseny további részére nem voltam kíváncsi, de elhagyni a helyemet illetlenség lett volna. Persze a lány győzött, a fiú második lett. A győztes kör után szaladtam felkutatni a két lovast, de nem találtam őket. Ha őket nem, hát a lovaikat, gondoltam és újra az istállókhoz mentem. Érdeklődtem egy lovásztól, aki a patamosóhoz irányított, ahol reggel a két gyereket láttam. Legnagyobb megdöbbenésemre ugyanazt a négyest találtam ott, csakhogy ekkor már tudtam, ők a győztesek! Fél órával később már egy ládán ülve jegyzeteltem. M.D.: Kérlek, mutatkozzatok be! Abigail Keenan: A nevem Abbie Keenan, a lovam pedig Kristen, egy anglo arab 6 éves kanca. 2 éve versenyzünk együtt. Én 16 éves vagyok, és 7 éves korom óta lovagolok. Aaron Denson: Én Aaron Denson vagyok, szintén 16 éves. A lovam Charlie, egy szürke ír sportló, mén, 6 éves és 2 éve versenyzünk mi is együtt. Először 4 évesen ültem lóra. M.D.: Ma reggel láttalak titeket egymást locsolni. Mondjátok, ti miért nem bíztátok másra ezt a munkát? A. K.: Kristen az én lovam, az én felelősségem, és szeretem, ha így hangolódhatok rá a versenyre. Hiába versenyzünk Aaronnal komolyabban, sosem szerettük volna, ha lovászok végzik el helyettünk ezeket a feladatokat. A.D.: Így van. Abbie és én mindig saját magunk etetjük, trágyázzuk és gondozzuk a lovakat. Ez egy olyan megállapodás a barátainkkal, amiben mind a négyen örömünket leljük. Szerintem a lovas élethez nem csak maga a lovaglás, hanem a ló körüli feladatok is hozzátartoznak. M.D.:Sokan itt ezt nem így gondolják. És nem is ilyen jó barátok, hanem inkább vetélytársak. Rajtatok nem látom, illetve nem érzem, hogy köztetek bármilyen feszültség lenne. A.K.: Mert nincs is. Nagyon jó barátok vagyunk, és sosem rivalizáltunk igazán… A.D.:Khm.. Abbie úgy érti, mivel tudjuk, hogy én vagyok a jobb, nincs szükség fölösleges rivalizálásra. (Abbie nagyot taszított a fiún, aki a padlón találta magát) M.D.:Szóval a mai csak egy botlás volt, hogy nem te nyertél. Igaz? A.D.:Teljes mértékben… A.K.:Aaron, elég legyen! Tényleg nagyon jó barátok vagyunk, amióta csak megismertük egymást. Néha civódunk, no de ki nem szokott? M.D.: És mikor találkoztatok először? A.K.:Tudod a barátságunknak hosszú története van, ami terjedelmesebb mint a Trónok harca… A.D.:Bocsásd meg neki hogy mindig felesleges adatokkal traktál, a kérdésedre válaszolva két és fél évvel ezelőtt találkoztunk egy merilli lovas nyári képzésen, amit lovastábornak álcáztak. | |
| csacsizó (47011) 13.05.27 20:39:47 | ||
|
A.K.: Az első estén szövetkeztünk, hogy mi aztán nem leszünk olyan ficsúrok, mint akiket ott akarnak nevelni.
A.D: De ne rohanj előre Abbie! Hiszen Missie még azt sem tudja, hogy indult aznap minden… A borítót csak a következőnél hozom. Érdekelne titeket? (Néhány infó: a Trónok harca egy fantasy sorozat, elvileg 11 kötetes lesz, eddig 9 1200-1400 oldalas részt adtak ki; a történet nem interjúban fog íródni :) | |
| Unikornis1999 (29546) 13.05.28 14:06:59 | ||
|
Mancika:*-*vároma folytatást!:)
Sztike:Kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle :D | |
| Dóry98 (52330) 13.05.28 17:09:00 | ||
|
csacsizó: Nagyon érdekesnek tűnik, biztos jó lesz! :)
Na, hoztam egy “feledik“ fejezetet, mindent megtaláltok az előző bejegyzésben. (azért ilyen rövid, mert ez 1 bónusz fejezet, és aki ismeri a történetet, rá fog jönni arra, hogy ez kinek a szemszöge. ;D) Sötét volt odabent. És forróság. Rajtam kívül még két ló volt a lószállítóban: egy pej, és egy sárga. Ők sem bírták a meleget, de nem igen törődtem velük. Egyre csak a gazdámat szólongattam. Vajon hol lehet? Olyan elesettnek éreztem magam nélküle. Nagyon féltem, nem tudtam, hogy mi fog rám várni. Még a sofőr nyugtató szavai sem segítettek, amikor felvezetett a rámpán: - Nyugi! Én nem foglak bántani! Szóval egész úton nyerítettem a gazdám felé, de nem történt semmi. Már patakokban folyt rólunk a víz, amikor végre (?) megérkeztünk. Kivezettek minket a kocsiból, én és a pej viszonylag tűrtük, ellenben a sárgával. Ő mindent megtett a szabadulás érdekében. Bevezettek egy sötét, szűk helyre, ami büdös és levegőtlen volt. Más lovak is voltak már ott, némelyikük szörnyű állapotban. Nem volt se széna, se víz, de még alom sem. Szörnyű volt, minél előbb szabadulni akartam onnét, ahogy a többiek is. Összesen egy éjszakát töltöttem ott. | |
| Mancika3773 (36287) 13.05.28 21:30:57 | ||
|
Örülök, hogy tetszik pár embernek, el sem tudom mondani, mennyire jó olvasni pár jó szót a történetemről :)) Most hétvégére nem ígérek újabb fejezetet, mert osztálykiránduláson leszek, de igyekszem mégis felrakni a következőt :)) Annyit előre: izgalmas lesz, és szo... :DD | |
(aktuális oldal: [ 242 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [239] [240] [241] [242] [243] [244] [245] [246] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
