 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Sheni (69155) 13.06.03 18:14:22 | ||
|
Sajnálom ez nem megy!Nem tudom folytatni az Egy csodálatos páros című irományom!Nem sokára jövök egy másikkal!Bocsi! | |
| Csorsi (4093) 13.06.05 19:01:59 | ||
|
zsofi26horses: nagyon tetszik, várom a folytatást! :) | |
| Dóry98 (52330) 13.06.06 10:15:24 | ||
|
Mancika: Még mindig nagyon tetszik! =D Ügyesen oldottad meg az idő múlását, nem érezni hiányt a történetben.
sziucska: Jó történetnek tűnik eddig, de a leírások hiányoznak. Írd le, hogy ki hogyan néz ki, milyen a környezet! zsofi26horses: Bevezetésnek ez nagyon jó! Várom a folytatást! =) Sheni: Egyszer írd meg, hogy befejezed, nem kell elmondani ötvenszer. Egyébként szerintem ezt inkább magadnak írod, mint nekünk, így nem kell bocsánatot kérned. Engem érdekelt volna a folytatás. | |
| zsofi26horses (50515) 13.06.06 13:53:23 | ||
|
Köszönöm a komikat  Az 1. fejezet nem lett nagy szám, csak Darcy van benne, ilyen “bemutató“ féleség, mert ilyen is kell, hogy legalább lássátok kiről-miről írok :) A következő fejezet megígérem, izgalmasabbra és jobbra csinálom majd 
Van új borítóó Annyit fűznék hozzá, hogy csak két kép nem az enyém az egész összeállításból!! Szóval nem elcsórni!!
1. Fejezet Mikor Darcy repülőgépe leszállt, a lány kedvetlenül bámult ki az ablakon. Barna szeme cikázott a szürkeségben, a lakóházak sokaságában. „Egy város, tele emberekkel, bevásárlóközpontokkal, iskolákkal, mindenféle szórakozóhelyekkel. Ennyi.” - gondolta, mikor kiértek a repülőtérről, taxival mentek az új házuk felé. Mindössze három nagy bőröndöt hoztak magukkal, benne csakis a legkedvesebb tárgyakkal meg a ruhákkal. A lovas dolgok, nyergek, kantárok már megérkeztek a lovardába. A taxi megállt a város végén, egy nem nagy, narancssárga színű ház mellett. A kert gyomlálatlan volt, de nagy. Annyira nagy, hogy Darcy nem is látta a végét. A ház előtti részen, rózsák vesztek el a gyomok közt. A kerítés pedig zöld volt és olyan rozsdás, mint Herry trabantja. Kiszálltak, megköszönték a sofőrnek, kivették a csomagokat, majd álltak egy ideig a ház előtt, szótlanul. Lizzie, Darcy édesanyja kikereste fekete bőr táskájából a kapukulcsot. - Honnan van neked kulcsod? – kérdezte Darcy. Barna hullámos haja szemébe hullott, ahogy lehajtotta a fejét. Lizzie csak ránézett sötét keretes szemüvege mögül, majd várt, rájön –e lánya, de nem jött rá semmire. - Még egy hete a farmra jött egy férfi. Övé volt ez a ház, régebben itt lakott, de aztán elköltözött, egy közeli faluba a farmunkhoz. El akarta adni a lakást, találkoztunk, szó esett a költözésünkről, odaadta a kulcsot, én pedig neki a pénzt. - Ó, igen már emlékszem. És ha más kulcsot adott oda? – kérdezte ijedten Darcy. Édesanyja csak megvonta a vállát, majd könnyedén kinyitotta a kaput. Megkönnyebbülve felsóhajtottak. A kaputól az ajtóig egy keskeny betonút vezetett, a magas fű szinte átért az egyik oldalról a másikra. A faajtót is sikeresen kinyitották. Fehér fala volt az előszobának, ott volt egy sötét cipős szekrény üresen. Balra volt a konyha, hűtővel, mosogatógéppel, tűzhely, meg mindennel, ami egy konyhába szükséges. Az ebédlő kicsi volt, egy asztallal és négy székkel. A falakon szögek voltak, de festmények sehol, fürdőszoba sem volt nagy. Darcy szobája világoszöld volt, nagy íróasztallal, szép bútorokkal, egyszerű, fehér függönnyel, bézs színű gurulós székkel, meg egy gitárral a sarokban. A lány bevallotta magának, hogy titokban azért rosszabbra számított, kellemes csalódás érte. Lerakta a nagy bőröndjét, kipakolta a ruháját. Édesanyja a vendégszobában aludt, a kanapén, mert még nem jött meg az ágya. - Hol van a lovarda? – kérdezte még pakolgató édesanyját Darcy. Lizzie felnézett, megigazította kontyát. - Nyugi – mondta. Most érkeztünk meg. Nézzük meg először a kertet – mosolygott, majd az utolsó darab könyvet is a polcra helyezte. A kert nagyon nagy volt, tele fákkal, és a fű pedig egy méteres is lehetett. - Az első dolgunk lenne, minél hamarabb kölcsönözni valakitől egy fűnyírót – vetette fel Darcy, anyja pedig ebben teljesen egyetértett. A garázs a ház mellett volt, nem volt benne semmi, kivéve egy poros bicikli, meg egy pumpa. - Nahát, ezzel fogok én iskolába járni, meg a lovardába? – Darcy épphogy hozzáért a rozzant bringához, az nagy csörgéssel leesett a földre. - Hoppá – mondta. - Igen, muszáj lesz venni egy újat – mosolygott Lizzie. - Na gyere, megnézzük a lovakat, élnek –e még. – elindultak gyalog a lovarda felé. Mikor megérkeztek, Lizzie beszélgetett a tulajjal, míg Darcy kereste lovát, Cassandrát. Cassandra anyja cseh melegvérű volt, apja holsteini. Annyi ló volt mindenhol, hogy Darcynak muszáj volt segítséget kérnie Tom-tól. A negyven év körüli férfi a legmesszebbi karámra mutatott. Darcy el is indult, ott legelt Cassandra és Lizzie herélt lova Silverstone is. - Cassandra! – kiáltott Darcy. A sötétpej ló felemelte a fejét, odaügetett a lányhoz. - Szia kislány – simogatta meg a ló homlokát, majd feltette rá a piros kötőféket. A kanca készségesen követte őt. Mikor felnyergelte, nem tudta, hova menjen, melyik pályára. Végül is újra eligazítást kért, Tom a fedelesbe irányította. Mikor bement, kisebb káosz uralkodott el a lovak és lovasok között, felbomlott a rend. Lovaglásukon látszott, nagy részük kezdő volt, osztályban lovagoltak pónijaikon. Három oszlopon dolgoztak, mindig bal kézzel találkoztak, kívül voltak a vágtázók, középen az ügetők és belül a lépésben dolgozó lovak. | |
| zsofi26horses (50515) 13.06.06 13:53:55 | ||
|
*Két tréner irányított, Darcy nézett jobbra, ballra, de nem mert elindulni. Végül észrevétlenül elhúzta a csíkot, a kinti pályára ment. Kisebb rész volt, 20x60-as lehetett, itt viszont kevesebb ló volt, de haladó lovasok, sőt inkább profik. Darcy körülnézett, mielőtt bement volna a pályára. Az egyik sarokban egy harminc év körüli nő piaffe-ozott egy szürke, hosszú sörényű andalúz lovon, a falon, pej lóval egy kicsivel idősebb hölgy nyújtott ügetést gyakorolva, komoly arcot vágva lovagolt. Egy harmadik lovas volt még, egy férfi, fekete copfba fogott hajjal, egy hosszú lábú, magas, fiatal sötétpej kancával ugratott úgy 140 centiméter körüli, piros- fehér akadályt. Egyiken sem volt kobak. Darcy egy kicsit furcsa érzéssel, de bement a pályára. Az eddig komoly arcot vágó pejen ülő nő engedte lovának kihúzni a kezéből a nagykantárt, úgy ügettek, a lovas nem győzte paskolni az állat nyakát. Darcy is ügetni kezdett. Cassandra kecsesen emelte lábát a rugalmas talajon. „Wow” – suttogta a lány csodálatában úgy, hogy rajta kívül ne hallja senki. Se ő, se lova nem volt még ott, ahol ennyi jó lovas lett volna egy helyen. Mármint eddig három, ha tényleg csak az ezeket, az igazán jól lovagoló emberkéket számoljuk bele.
Cassandrát beugrtatta vágtába. A ló nyakát ívelve, apró vágtaugrásokkal tett meg egy kört. Lassan elfogytak a lovasok a pályáról, Darcy egyedül maradt. - Holnap már rendesen fogunk edzeni, ahogyan otthon is szoktunk – suttogta lovának, majd bevitte őt az istállóba. Másnap Darcynak iskolába kellett mennie, egyenlőre gyalog, mivel tegnap a biciklin kisebb károkat okozott, ahogy hozzáért. Az iskola épülete fehér volt, lapos tetejű, nyugodtan nevezhető rondának. Reggel özönlöttek be a diákok, a nagy ajtó felett ki volt írva a gimnázium neve. Darcy nagy nehezen megtalálta az osztályát. A tanár első órán bemutatta a többieknek, de senki sem csinált belőle nagy ügyet. | |
| zsofi26horses (50515) 13.06.06 13:55:00 | ||
|
Jaj az utolsó bekezdést nem akartam  Bocsánat, vegyétek úgy, az már nincs ott :) | |
| Unikornis1999 (29546) 13.06.07 19:48:28 | ||
|
Mancika:*-* nagyon jó lett!Várom a következő fejezetet!
Szicsuszka:Jó, csak szerintem a leírás kicsit hiányzik belőle.Hogy, hogyan néz ki a hely, de egyébként jó :D én ezt mind az első fejezetbe írtam volna, de nem tudom, te hogyan fogod megoldani. :) zsofi:Te is leírhatnád jobban a körülötte lévő dolgokat, és nekem az kicsit furcsa, amikor bemegy lovagolni a karámba, hogy nem szól senki semmit, meg a bevezetőnél a fiú által mesélt rész nekem kicsit hiányos. De jó lesz :) | |
| Leloowe (71984) 13.06.07 20:47:09 | ||
|
Nos, már jó régen jártam errefelé. Olvasgattam, és közben elgondolkodtam azon, hogy é mi a fészkes fenét kezdjek magammal nyáron. Elhatároztam, hogy írok egy Fantasy-lovas “könyvet“. C: Én imádok blogolni, imásom szabadjára engedni a fantáziám, és szeretem a billentyűzetet koptatni. C: (néha úgy érzem, hogy hiába is, de remélem most jutok is valamire... xD) Tehát, közvéleményt kuatok. Igen. Én. (lol) Mi legyen az iromány címe? Miről szóljon. (Fantasy szerelmesek hajrááá!) És kell nekem jó sok idő, hogy megalkossam. :) Üdvözletem, Admirális | |
| ValsViki (74271) 13.06.09 12:09:28 | ||
|
Sziastok!Hát akkor én is kezdek.
Az írásom elejének forrása:Az elejét (bevezetőt) nem én írtam hanem a barátnőm aki rákos lett és nem tudta befejezni!Sajnos nem gyógyult meg és nem élte túl így a történet befejezetlenül várt valakire egy füzetben.Úgy gondoltam, hogy én befejezem.2 éve veszítettem el a legjobb barátnőmet és szeretném neki ezt egy ajándékként adni.Kérlek ezt a rész ne kritizáljátok, mert nem az én érdemem! Boldog 12. szülinapot Dorka!!! 
Egy új élet kezdete Bevezető: ,,Szélsebesen galoppoztak egy zöld réten. A szél bele-bele kapott a palominó mén sörényébe amibe egy vörös hajú lány kapaszkodott. A zöld füves rét tele volt piros pipacsokkal és több más színű csodaszép virággal. Ezek voltak a tavasz első jelei. Ilyenkor mindenki ide jár ki virágot szedni,de most csak a lány volt és szeretett lova Aztbeszt. Alma(ugyanis ez volt a neve a lánynak) egyszer csak elengedte lova sörényét és kitárt karokkal nézett fel az égre. Mosolygott a nap felé és az is vissza mosolygott ő rá. Meleg sugarai melegítették arcát ami a hideg tél után nagyon jól esett neki. Előre hajolt lova nyakára és átölelte. A mén egy boldog nyerítéssel fejezte ki tetszését és csak még gyorsabban kezdett galoppozni. Egyre közelebb voltak a rét végéhez így Alma össze szorította a combjait és megállította Aztbesztet. - Mehet még egyszer?- kérdezte halkan. Lova válasza csak az újbóli elindulás volt. Csönd volt egyedül a kis madarak csicsergését lehetett hallani. Ahogy haladtak egyszer csak megmozdult egy bokor metlettük. Aztbeszt megtorpant és hegyezte a fülét. Közelebb ment és orrával megpöckölte a zöld leveles piros bogyós bokrot. Egy fácán röppent ki belőle. A ló egy nagyot bakolt az ijesztő színes madár felé majd teljesen kiegyenesedve ágaskodott egyet. Elvesztette egyensúlyát a nagy kapálódzásba és a hátára esett. Alma felnyögött de nem mozdult. A mén gyorsan felpattant és eltűnt a rét végén .Nem mozdult a lány, csak feküdt eszméletlenül a nagy fűben’’ - Ááááá! - riadt fel a 16 éves vörös hajú Alma McStephen álmából .- Ez nem lehet igaz. Megint ez a hülye álom!- nézett körbe de a nagy kék falú szoba megnyugtatta. Vissza dőlt az ágyba és csak nézte a plafont. Egykori lova Aztbeszt képe mosolygott vissza rá. Az álomban ő szerepelt azon a bizonyos napon amikor lova örökké eltűnt ő pedig csípőtől lefelé lebénult. Soha nem volt számára ez egy boldog emlék de szívesen nézte a mén festményét. Mosolygott de szeme mégis megtelt könnyel és nem volt boldog. Lassan kiszállt az ágyból és átült a tolószékébe. Kinyitotta az ajtót és az egész lakáson átgurulva bement a konyhába. - Jó reggelt kicsim!Hogy vagy?- nézett lányára mosolyogva Mrs. McStephen. - Úgy ahogy minden reggel amikor ezt megkérdezed. - mosolygott vissza cinikusan s szőke fiatal asszonyra. - Jaj Alma. Ez nem volt szép! – torkolta le Mr. McStephen. Igen Alma tőle örökölte vörös haját. Édesapja volt a ,,hibás’’ amiatt, hogy őt mindig cikizik a haja miatt, de azért egy kis mosolyt ő is kapott. Csöndben folyt a reggeli majd mindenki ment a maga dolgára. Alma a szobájába olvasni, Susan (az édesanyja) boltba bevásárolni, George pedig a dolgozó szobájába és leült a gépe elé. Alma szobájában egészen addig csönd volt amíg a telefonja meg nem csörrent… By: Kalapos Dorka (RIP) | |
| Dóry98 (52330) 13.06.10 19:31:46 | ||
|
zsofi: Jó lesz, de néhol jobban kifejthetnéd a dolgokat.(pl. a pályán) Tetszenek a leírások, nagyon jó! =)
Leloowe: Na, a közvélemény kutatásodhoz (xD) én nem hiszem, hogy nagyban hozzá fogok járulni. 1) Tudom, ez most sablonos lesz, de szerintem saját ötletből írj, mert az úgy jó (legalábbis nekem), igaz, jó ha ajánlanak neked témát, bedobnak egy ötletet stb. 2) Én olyan kis önző vagyok, hogy nem szívesen “adom oda“ másnak az ötleteim C:. Én kíváncsi leszek, miről fogsz írni. Sok sikert! :) ValsViki: Nagyon sajnálom, hogy a barátnőd nem tudta befejezni. Meg az egészet nagyon sajnálom. Nem is tudom, mit írhatnék. | |
| Dóry98 (52330) 13.06.10 19:39:05 | ||
|
Itt az utolsó előtti és utolsó fejezet! Aki olvasta a történetet, írjon az egészről kritikát! Köszi! :)Az előző részeket ezen az oldalon találjátok meg!!
Abban biztos voltam, hogy Nórira és Ádámra nem számíthatok, de aki felém futott, na, rá nem gondoltam volna soha. - Emma, Emma!- állt meg előttem lihegve Robi, amint leszálltam a biciklimről. – Gyere, tudok neked segíteni! Nem várattam meg a kisfiút, azonnal utána szaladtam. Bement Manó és Kedves bokszába, és a lécek közül ez papírfecnit húzott elő. Idegesen néztem, ahogy kinyitotta, majd megszólalt: - Ezen a cetlin van rajta a cím, ahová Fannyt vitték. – mondta Robi, majd a kezembe nyomta a lapot. –Amikor itt keresték a lovad, meg lett említve a hely, ahová szállították, és én gyorsan lefirkantottam a címet. - Nagyon szépen köszönöm! – hálálkodtam, de amilyen gyorsan csak tudtam indultam is kifelé. Szembe jött velem Nóri (hiszen ez az ő istállójuk), és megszólított: - Szia, Emma! Még mindig meg akarod menteni Fannyt?- Ezt úgy kérdezte mintha csak egy gyerek álmáról beszélne, aki szeretne eljutni a holdra. - Nóri! Még szép, hogy meg szeretném menteni a lovam! - Látom, nem tudod, hogy a lehetetlenre vállalkoztál. Azzal elment. Nekem meg csak most tűnt fel, hogy éppen Fanny egykori boksza mellett álltunk le beszélgetni. Ránéztem a fa gerendákra, a szalma nélküli padlóra, és a lólabdára a boksz végében. Eszembe jutott, hogy a hosszú lovaglások után milyen jókat játszottunk ezzel a tárggyal. Egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon, és hangos puffanással ért földet. Bár, lehet, hogy csak nekem tűnt zajosnak. De nem sírhattam, mert azt jelentette volna, hogy mindent feladtam. Rápillantottam a fecnire, felpattantam a bringámra, és már tekertem is a buszmegállóhoz. Mivel a hely, ahova tartottam, a szomszéd városban volt. Húsz perc múlva már ott álltam az épületek előtt, izzadó tenyérrel, görcsbe rándult gyomorral, és hevesen kalapáló szívvel. Észrevettem pár embert, akik a telken járkáltak, intézték a dolgaikat. Odalopakodtam ahhoz a házhoz, amelyik kicsit elkülönülve állt a többitől. (Szerencse, hogy már sötét volt!) Az ajtó, csodával határos módon, nyitva volt. Beléptem. Az orrom a ki nem cserélt alom szagát érezte meg először. Félhomály volt, így kellett egy kis idő, mire hozzászokott a szemem a sötéthez. De a látvány, ami fogadott, borzalmas volt: rengeteg ló tömörült bent, némelyik gyomorforgató állapotban. A sok állat között észrevettem Fannyt. - Fantázia! – kiáltottam fel, de azonnal lehalkítottam a hangom – De jó újra látni! Gyere, elmegyünk innen. - A sok ló látványa rosszat sejtetett, így hát minél előbb el akartam menni arról a borzalmas helyről. Fannynak megtanítottam, hogy kötél nélkül is kövessen, és füttyszóra jöjjön oda hozzám. Így hát kimentem, füttyentettem egyet, és Fanny már ott is volt. Elindultam, mire követett, de azt a rengeteg jószágot nehéz szívvel hagytam ott. Megfogadtam, hogy visszajövök értük. Hiába volt éjszaka, egy lovat nehéz elrejteni. Megláttak minket. Felpattantam a kanca hátára, majd nyaktörő sebességgel vágtattunk az erdő felé. Egy ideig követtek az üldözőink, de sebesen kanyarogtunk a fák között, és leráztuk őket. Már nagyon késő volt, amikor rábukkantunk egy tisztásra. Kikötöttem Fannyt egy fához, és én magam is leheveredtem a fűbe. Varázslatos, csillagos éjszaka volt, egyetlen kósza felhő sem takarta az eget. A növő hold megvilágította a rétet, és ez volt az egyetlen fényforrásunk. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben: „Vajon Anya mit fog szólni? És hova fogom vinni Fannyt? Most már biztonságban vagyunk? Vagy még mindig ezerféle veszély leselkedik ránk?” A hideg és a nedves, kemény talaj ellenére hamarosan mély álomba merültem. | |
| Dóry98 (52330) 13.06.10 19:39:51 | ||
|
Másnap reggel Fannyval elindultunk. Azt a főutat követtem, ahol busszal jöttem, csak az erdőben. Első utam haza vezetett. Anya otthon volt, írta a cikkeit. A hálószobáját szokta dolgozószobának használni, aminek az ablaka a kertre néz. Függöny viszont nincsen, mert Anya szeret a napfényre ébredni reggelente. Így rögtön észrevett minket,, és dühöngve csörtetett ki a házból. - Emma! Hogyan és miért hoztad vissza ezt a lovat? Megmondtam, hogy nem akarom itt látni többé? – dühöngött. – Elloptad? Hogy tehetsz ilyet? Bajod eshetett volna! – lágyult meg a hangja, és rögtön odalépett hozzánk. Lepattantam Fanny hátáról, bevezettem az istállóba, majd leültem Anyával a kerti székekre. Elmeséltem neki mindent, elejétől a végéig. Elmélyülten hallgatta, miközben egyre több ránc simult ki az arcából. Miután befejeztem a mondandómat, Anya láthatóan emésztette a hallottakat, majd megszólalt: - Fanny megtűrt a hátán? mIndenféle felszerelés nélkül? Csak úgy? - Igen, ezt mát gyakoroltuk régebben. – válaszoltam. Meglepődtem, hogy Anya egy ilyen kis dolgon akadt fenn. - Ha a lovad valójában ilyen, nem kellett volna vágóhídra küldenem. Sajnálom! - Anya megölelt, de hirtelen hangnemet váltott. – De hogy vcsak úgy elhoztad onnan? Azok az emberek elkaphattak volna! - De nem értek utol. És maradjunk is ennyiben. - Ó, Emma, és úgy sajnálom!- szabadkozott Nóri. – Nem szabadott volna így viselkednünk! - Igen, szemetek voltunk! Kérlek, bocsáss meg!- kért bocsánatot Ádám is. Nóriéknál voltunk, „nyarat búcsúztattunk”. (Valójában csak tűzön sütögettünk.) - Meg van bocsátva! Végül is, minden jól alakult!- mondtam- De Robi nélkül ki tudja, hogy alakultak volna a dolgok. - Gyertek, üljetek le!- invitált Anna. – Egyetek! Nem kellett kétszer mondani, hisz’ farkaséhesek voltunk. - Hát nem furcsa, hogy holnap kezdődik az iskola? – szólalt meg Ádám. - Jaja. Sajnos. Csak ennyit tudtam hozzáfűzni. - Én, meg Emma hatodikba, te meg hetedikbe mész. Szóval nem leszünk egy osztályban. – mondta Nóri. –De nem tudom, hogy ez nekem jó-e vagy rossz. – Amint ezt kimondta, egyszerre tört fel belőlünk a nevetés. - Emma! Akkor jössz? – hallottam meg Anya hangját. Tegnap elmondtam neki, milyen rossz állapotban voltak azok a lovak az épületben, és tanulva Fanny esetéből, azonnal meg akarta menteni őket. Fel is hívta a tulajt, hogy szeretné megvenni a lovakat. Találkoztak, és kiderült, hogy a tulajdonosnak nincsenek meg a megfelelő papírjai. Még aznap kijött a rendőrség, és bezáratta a helyet. Most a lovakért mentünk, és nagyon úgy tűnt, hogy ki kell bővíteni az istállónkat. Persze a legtöbb pacit el fogjuk adni, de azért nem mindet. Amikor ezt megtudtam, örömömben visítozni, meg ugrálni kezdtem. - Bocs, srácok, de most mennem kell. – köszöntem el, Nóritól és Ádámtól, és miután felkaptam a tatyóm, ültem is be Anya autójába. Eszembe jutott, hogy amikor legutóbb utaztam evvel a kocsival, az a költözéskor volt, és hogy azóta mennyi minden történt. A buszmegállónál kiszálltam, mivel még mindid ott volt a biciklim. Eltekertem arra a tisztásra, ahol Fannyval aludtunk. Még akkor éjjel észrevettem a fák takarásában valamit. Egy sírt. Csupán egy földbe szúrt tábla jelezet, hogy ki nyugszik ott: Pöffeteg úr. Odaálltam elé, majd leguggoltam. Elővettem a táskámból a Cím nélküli könyvet, majd ástam egy lyukat. Óvatosan belehelyeztem a kötet, földet pakoltam rá, miközben ezt mondtam: - Pöffeteg úr, Magáé e könyv, Vigye hát el, Több baj ne Szülessen! | |
| ValsViki (74271) 13.06.11 13:37:01 | ||
|
Köszönöm Dóry!Szerencsére sikerült tovább lépnem de úgy gondoltam ennyivel tartozok neki :)
| |
| Mancika3773 (36287) 13.06.12 17:29:12 | ||
|
Köszönöm annak aki elolvasta, örülök, hogy tetszik :) Elnézést kérek, hogy nem olvasom el cserébe a tiéteket, de megy az év végi hajrá a suliban, és nem lenne baj, ha meglenne a kitűnő gimiben is... Ígérem nyáron elolvasok mindent! :) | |
| DorisMcStephen (75731) 13.06.12 18:20:23 | ||
|
Sziasztok!Hát akkor én is mindjárt elkezdem a gépelést!Megmondanám előre, hogy ez egy igaz történet szóval úgy olvassátok!Remélem tetszeni fog de eddig még csak a borító van meg :( | |
(aktuális oldal: [ 244 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [241] [242] [243] [244] [245] [246] [247] [248] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
