 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| DorisMcStephen (75731) 13.06.12 18:21:23 | ||
|
Ja és a borító:
 | |
| ViccElek (75934) 13.06.19 20:06:14 | ||
|
Sziasztok
Úgy gondoltam belekezdek egy “fantáziaregénybe“,ami beszélő lovakról szól! A borító már készül mindjárt berakom! | |
| ViccElek (75934) 13.06.19 20:29:30 | ||
|
Kész a borítója,igen gyér de a történet lesz a lényege!
 | |
| ViccElek (75934) 13.06.19 20:52:30 | ||
|
1,fejezet
“-Üdvözöllek!A nevem Leo.Én vagyok a lovardánk fő lova. Én vagyok szinte a szupersztár! Most pedig elmesélem néhány kalandomat! Kezdjük az elején!“ Reggel volt.A Nap erősen tűzött,látszottak a június jelei.Leo vidáman legelészett a karámban,és figyelte az embereket,miként foglalatoskodnak a lovakkal. Leo hátracsapta fülét,fintorgott orrával és patájával fölkavarta a port,akárcsak a lovardaigazgató csirkéi az iroda mellett. -Mi a gond Leo?-kérdezte egy bájos hang.Ő volt az..Leo fülig szerelmes volt az egyik kisgyerek elbűvölő lovába,Lillybe.Leo megfordult és azt mondta: -Ehm..semmi gond nincs..talán baj van?-kérdezte elvörösödve. -Tudom,hogy régóta vársz arra a kislányra,de ne légy haragos!Értsd meg hogy vírust kapott..Egy ideig nem tud bejönni..-mondta Lilly. -Értem.És most körülbelül 3 hétig nem lesz társaságom..-mondta. -De lesz..-mondta édes hangon Lilly és egy puszit nyomott Leo arcára majd elgaloppozott a közeli karámokhoz. -A..a..a..azt a friss forró patkóját neki!Ez..ez..ez..HIHETETLEN!-ordított boldogságában Leo.Ekkor hangos ostorcsattogás hallatszott. -Jaj csak ezt ne!-suttogta. Leo egyik ellensége közeledett,a csikós. -Mi a baj póniló?Csak nem félsz?Na,elég a lazsálásból,gyere ki,el kell vinnünk egy fontos szállítmányt az erdőbe.Elfogyott a vadászok lőszere. -NA AZT MÁR NEM!-ordította Leo.-NEM FOGJÁTOK MEGÖLNI A ROKONAIMAT! SOHA SOHA SOHA!-toporzékolt,és fújtatott. -Ha erőszakot akarsz,használjuk az erőszakot!-mondta a csikós és elővett egy sarkantyút. -Ne ne ne ne ne nee..-gondolta Leo.-Csak a leghaladóbb sarkantyút ne...-mondta. -Gyere te dög...-mondta és egy rugaszkodással átpattant Leo hátára. -A répába!Ha te így én úgy-mondta Leo és bakolt egyet.A csikós azon nyomban a földön landolt,hátsófeltájában egy sarkantyúval.Leo csak kuncogott és várta,hogy mi fog történni. -Jól van?-rohant ki az igazgató-nincsen semmi baja?-kérdezte. -De van!EZ az átkozott gebe levetett a hátáról!-ordította a csikós dühösen. -Szép munka Leo!Vagyis kerítek egy orvost!-mondta az igazgató. Itt az első fejezet vége ez még csak az indító szerű. | |
| Coconut (75562) 13.06.20 09:05:53 | ||
|
I.fejezet Szeptember elseje volt.Ma kezdődött az iskola.Izgatottság járta át a testem,de közben némi félelmet is éreztem.Kíváncsi voltam az új osztálytársakra,tanárokra,mivel tudni illik,most költöztünk ide.Szokásomhoz híven az első napon kocsival mentünk.Ahogy odaértünk,és kiléptem egy percre tátva maradt a szám az épület láttán.Hatalmas zöld falai voltak,három emeletes.A teteje narancs színű volt...nem a legjobb összeálítás.Csengettek.Talán rosszul jár az órám?-gondoltam.De ez volt a legkisebb dolog.Siettem,az igazgatónő várt.Beszélni akart velem.Beléptem az ajtaján...nagy volt,nagyon nagy.El tudtam volna tévedni benne.De pont szembejött velem az igazgatónő és rám mosolygott. -Mehetünk Lilian kisasszony?-kérdezte mézes-mázas hangon. -Természetesen-küldtem vissza egy vigyort. Ezt nem értékelte túlságosan.Hosszan mentünk előre felé,aztán egy rozoga barnával kipingált ajtó előtt megálltunk.Kinyitottam előtte az ajtó,belépett.Követtem az igazgatónőt. -Foglaljon helyet-kezdte el mondandóját. ................................................................................ Minimum egy órát beszélgettünk.Megkaptam az órarendem,és megmutatta a leendő osztályfőnökömet.Nekem ezen percekben a feladatom az volt,hogy keressem meg a osztályt.Még mindig nem tudtam eligazodni.A portánál két helyes fiú ült.Az egyiknek barna,a másiknak szőke haja volt.Nagyon hasonlítottak.Mind a kettőnek csillogó-villogó kék szeme volt.Elbűvöltek.Gondoltam megkérdezem tőlük,hogy merre keressem a 7.b osztály termét.Elindultam feléjük.Egyből megszólitott a barna: -Szia!Segíthetünk valamiben?-kérdezgetett. -Sziasztok!Igen új vagyok itt és nem nagyon tudom a járást.A 7.b osztályt keresem. Most a szőke válaszolt: -Először is üdv az osztályunkban.A terem pedig: a második emeleten,jobbra az első ajtó. -Jaj nagyon köszönöm!-köszöntem el egy fejbiccentéssel és ezzel felszaladtam a másodikra. Jobbra az első ajtó,jobbra az első ajtó hajtogattam magamban.Bekopogtam illdelmesen az ajtón.Egy fekete,felkontyolt hajú,kreol börű,szemüveges hölgy nyitott ajtót: -Igen kisasszony?-és úgy nézett rám mintha megöltem volna valakit. -Éé...é...n a 7.b. osztályt keresem-dadogtam. -Akkor erre tessék-mondta és kiljebb nyitotta az ajtót. Megáltam.Végi néztem az osztályom én nem tudtam mire kéne gondolnom. Sziasztok!-mondtam és kierőszakoltam magamból egy műmosolyt. Ez a nap nehezen ért véget. ................................................................................ A nap végén a szüleimmel autó ültünk,azt mondták egy nagy meglepetés vár rám.Ismét izgatottság töltött el.Lassan haladtunk.Malac ürülék szagot éreztem.Ez egy tanya-gondoltam magamban.Ahogy megérkeztünk ki akartam szállni a kocsiból,de mivel be volt kötözve a szemem lefejltem az ajtót. Áúú!-kiálltottam! ................................................................................ Hogy hol vannak és mi történik a kövi fejezetben derül ki! ViccElek:Jó lesz! :D | |
| Coconut (75562) 13.06.20 09:06:23 | ||
|
Bocsi nem így akartam!
| |
| Mullefan123 (50621) 13.06.20 09:30:04 | ||
|
Coconut:Köszi! | |
| ViccElek (75934) 13.06.20 13:25:10 | ||
|
Jaj tényleg amúgy az alap ötlet mulléé volt.Ő segített nekem e-mail-en megírni úgyhogy inkább neki kell köszönni és nem kell feltűnősködni ;) | |
| Mullefan123 (50621) 13.06.20 14:51:14 | ||
|
Gondoltam hogy lesz valami kifogásod ViccElek >:( | |
| Unikornis1999 (29546) 13.06.20 20:24:04 | ||
|
*A 4. fejezet itt olvasható. ebben a bejegyzésemben belinkeltem a 3. fejezetet is.*
Tudom eltűntem, deee...hoztam borítóót *-* *nagyot néz...leesik neki, hogy laptopról van, és worldből nem tudja kimásolni a kép url-jét...* Még se lesz borító most xD Tehááát *hosszúúú bejegyzés lesz...de szerintem kettőbe ez most belefér :3* 5. Fejezet Hajnali egy után, már nem bírtam. Belebújtam az ajtómra szerelt kampók egyikére akasztott köntösömbe, és a fal mellet lévő papucsomba. Halkan, mint egy macska, kiléptem a folyosóra. Csend volt az egész házban. Mire leértem az ajtóig, hogy belelépjek a csizmámba, már kevésbé vigyázva lépkedtem. Úgy is alszanak. A kulcs benne volt a zárba. Automatikusan oda nyúltam, hogy elcsavarjam, de nem sikerült. A bejárati ajtó nyitva volt. - Már megint elfelejtettem… Mérgelődtem félhangosan. Az tény és való, hogy eszembe sem jutott rázárni az ajtót. Magamra kaptam a vastag kabátomat, és megindultam az istálló felé. Reméltem nem alszik a kedvenc lovacskám, nem lenne szívem felkelteni. Rex valahol jól elkalandozva szaglászhatott, mert most, mint gyakran tette, nem feküdt az ajtó előtt. Kiváló ház, és istállóőrző, így ezért sosem akartuk, hogy társat kapjon a feladatához. Kicsit sem voltam álmos, a szemem hozzá szokott a sötéthez, így minden erőfeszítés nélkül kivehettem Bounty alakját, aki a belső karám szélénél figyelt engem. A többi ló, rám sem hederített, tömte tovább a hasát fűvel. Én csak intettem a herélnek, aki fejét jobbra-balra ingatva jelezte, hogy egyáltalán nem fáradt, inkább játszana velem. Már majdnem megadtam magam a csintalan sötét szememnek, de eszembe jutott, hogy nem áll szándékomban felverni az egész házat. Így hát meg sem álltam az istállóig. Kinyitottam a nehéz ajtót, és fel sem kapcsolva a villanyt, megálltam Sunset boxa előtt, aki unottan álldogált a szalmában. - Szia, kislány! Üdvözöltem, mire ő kedvesem belém fúrta az orrát. - Én sem tudok aludni. Dörgöltem meg a homlokát. Azon tanakodtam magamban, hogy vajon befonjam-e a sörényét, vagy inkább csak simogassam, amikor nem is olyan messziről Milly, egy keserves halk nyerítést hallatott. - Nyugi, most akkor te jössz! Sétáltam oda a ló boxához, nehogy a többiek is fejükbe vegyék azt, hogy nekiállnak hangoskodni. Megsimogattam őt is. Egyszerre csak nem szakadhatok kétfelé. Választanom kellett. Sunset, vagy Milly. Ha az egyiknél vagyok, akkor a másiknak nem tetszik, de ez még fordítva is működik. Borzasztó! - Hé! Hallgass! Kacsintottam Millyhez, amikor visszatértem a másik kancámhoz. Éppen elkezdtem volna panaszkodni a mai, vagy is most már a tegnapi nap agyfárasztó részeiről, amikor furcsa hang ütötte meg a fülem. Mintha léptek lettek volna. De ilyenkor ki járkál itt? A többiek bent alszanak, a kutyát meg sem hallanám, egy ló, pedig nem jár két lábon. Csak az a eshetőség maradt, hogy valami idegen, nagyon is szeretne valamit nálunk. Óvatosan bebújtam Susnet mellé, de úgy, ha véletlen ő is megijedne, ne tudjon megrúgni, még ha akarná sem. A pulzusom az egekben, a gyomrom és a szívem, sajnos a torkom mellett döntöttek, mint legjobb tartózkodási hely, így alig kaptam levegőt. - Nyugi Sunset, nyugi én! Suttogtam félelmemben. Innen nincs menekvés. Az istálló ajtója nyitódott. Tehát ez a valaki nem kispályás. Innen szeretne valamit. Megakadályozni nem is tudtam volna a lopásban, még ha akarnám se, hiszen ki tudja, mennyire erős, vagy milyen segédeszközei vannak… Bárcsak a házban maradtam volna! Hát igen. Most az egyszer nem súgtam vissza a kis belső hangnak, pedig megérdemelte. Ne ébresszen bennem még jobban félelmet, a „mi lett volna ha” elméleteivel. Az illető hirtelen megállt, és visszafelé indult. Talán megúsztam, és valami keményet szerezve megakadályozhatom, bármit is akar? Pechemre az alak, csak felkapcsolta a villanyt. Nem gondolja, hogy ezzel még jobban elárulja magát? Vagy tudja, hogy a házban, csak három (vagy is kettő) gyerek tartózkodik? Mit sem félve az esetleges balesettől, lovam hasa alá bújtam. Ha egyszer bántani fog az a valaki, előtte inkább Sunset taposson el. A világosság, mint engem, mint a lovakat vakítóan érte, ahogy bemelegedett a neoncső. Az illető ismét más irányba tartott. Az első lovak boxaihoz. Talán ha kinézek, és megláthatom a betörőt, még lehet meg is támadhatom. Ki tudja, lehet csak egy nagy gyerek csínytevéséről van szó. A köntösöm megkötőit betűrve a kabátom alá óvatosan felálltam. Eddig észre sem vettem, mennyire fáznak a lábaim a pizsama alsómban, de ez most nem is érdekelt annyira. Halkan a boxajtó falához lapultam. Az illető éppen felkeltette az eső ló figyelmét, ugyan is mozgolódást hallottam. Felegyenesedtem. Először reflexből balra néztem, amit már abban a pillanatban megbántam, hiszen a valaki éppen a jobb oldalon serénykedett. Lehuppanni késő volt, mert egy kéz súlya nehezedett a vállamra. Halk felsikoltásomat Sunset ugyan nem díjazta, de nem is rúgott meg. | |
| Unikornis1999 (29546) 13.06.20 20:24:33 | ||
|
- Megőrültél?! Halálra ijesztetsz!
Néztem szemrehányóan Nickre, aki elengedte a vállamat. - Tudnom kellett volna, hogy éppen itt, és ilyenkor támad kedved játszani a 007-es ügynököt? Tette fel az alapból jogos kérdést. - Nem tudtam aludni, amúgy meg ne hasonlítgass, James Bond- hoz! Böktem meg sértődöttséget tettetve. - Amúgy téged, mi szél fújt erre? Léptem ki Sunset boxából, hogy normálisan tudjunk beszélgetni, és ne kelljen folyton félre tolni a lovam fejét a képből. - Én sem voltam túlzottan álmos, de egy kissé nyomósabb ok miatt jöttem le. Nick így is írtóra helyesen nézett ki, de a komoly hangsúly kissé megijesztett. - Éppen Mike ablakán néztem ki, amikor észrevettem, hogy valaki ólálkodik idelent. Én csak megrántottam a vállamat. - Biztos csak engem láttál. Ásítottam egyet, és elindultam kifelé. - Várj! Miért, te az erdő felöl jöttél? Ismét megállt bennem az ütő. - Mi? Dehogy is, én a házból jöttem ki! Nick bólintott. - Na, ugye! Egyébként elég férfias testalkata volt. Gyorsan visszaindultam felé. - Ugye csak viccelsz?! Húzódtam közelebb Sunsethez. - Sajnos nem. Keressünk valami „fegyvert” és majd kimegyek meglátogatni a hívatlan vendéget. Nem tudod, hol lehet a kutya? Megráztam a fejem. - Eszedbe ne jusson! Pláne nem egyedül! A kutya bárhol lehet… Itt félbe szakított, és megfogta mind két vállam. - Jessie menj vissza a házba. Ha félsz visszakísérlek, de ha apukád már rám bízta azt a feladatot, hogy Mikeal együtt vigyázzak rátok és a lovakra, akkor nem szegem meg az ígéretem. Most úgy beszélt hozzám, mint egy kisgyerekhez. Bár ez szükséges is volt, ugyan is az agyam átváltott „félelemben” üzemmódra. A kezem reszketett, de azért le tudtam fejteni magamról erős fogását. - Nem megyek! Éppen tiltakozott volna, amikor Rex irdatlan haragos morgásban, majd ugatásban tört ki. Mind a ketten megfordulunk, és kifelé az istállóból futásnak eredtünk a hang irányába. A kutya szüntelenül ugatott a karámoknál, ahol az idősebb lovak, inkább kint töltötték az éjszakát. - Nézd ott! Mutattam egy eltűnő alak után, aki inkább ráérősen, mint sietősen tűnt el a fák között. Elég ijesztő látvány volt, és már komolyan annak a határán voltam, hogy félelmemben majdnem elájultam. Sajnos a futás közben gyülemlett adrenalin szertefoszlott. Rex elhallgatott, és leülve mellém feszülten figyelte a sötétet. Ez a jó házőrző, nem hogy a tolvaj után futott volna, hanem inkább itt maradt velünk, hátha védelemre szorulunk. Helyén a szíve. - Számoljuk meg a lovakat. Tanácsolta Nick, és csak bólintva jeleztem, hogy hajrá. - Szóval… Fogtunk neki. Alig tíz perc alatt tudatosult bennünk, hogy semmi sem hiányzik. Éppen azon voltunk, hogy most mi tévők legyünk, amikor egy ág reccsenését hallottuk a fák közül. A kutya morogott, én meg ismét halálra rémütem. Megkapaszkodtam Bounty selymes sörényébe, és remegő lábakkal próbáltam talpon maradni. - Ez az ügyefogyott még vissza is jön! Utána megyek, gyere Rex! Jess, neked irány a ház, ha nem akarsz itt maradni egyedül! Áhh, fordított pszichológia. Most sem jön be nálam! - Kizárt dolog! Utána ne menjetek! Ragadtam meg a kabátja ujját. Nick csak sorolta, miért lett volna érdemes legalább követni, de ha már így feltartottam, az egész teljesen fölösleges. Kissé láttam a szemében a csalódást, így gondoltam ideje kiengesztelni. - Majd reggel jobban megnézzük, de ha akarod, egy kicsit maradok kint veled, hátha visszajön. Elengedtem fázós ujjaimmal a kabátját, és ő végre belátta, hogy teljesen fölösleges megpróbálnia beküldeni a házba, én maradok és punktum. - Akkor álljunk be a lovak közé. Fordított meg a vállamnál fogva, és ketten indultunk meg a karám közepéhez. Egy általunk jónak vélt helyen rostokolni nem tűnt jó dolognak. - Üljünk már le! Tanácsoltam kissé hevesen, immáron másodszorra. - Fölfázol. Ismételte Nick egy csepp unalommal a hangjában. Rám nézett most már tipikus „nem mész be a házba?” arccal. Csak leintettem, és újabb ötletek után kutakodtam a fejemben. - Mi lenne, ha felülnék az egyik ló hátára. Ő csak a fejét rázta. - Túl feltűnő. Biztos nem… - Nem! | |
| Unikornis1999 (29546) 13.06.20 20:25:06 | ||
|
Szakítottam félbe, de gondolkodni már nem bírtam. Kezdett elnyomni az álom, amire a hideg is közrejátszhatott.
- Gyere, ülj ide! Telepedett le Nick a földre, miután maga alá rángatta a kabátja végét. - Hova? Értetlenkedtem. Valóan nem tudtam mire gondol, eléggé fáradt voltam. Csak tétován, butácskán állva vártam a magyarázatot. - Az ölembe! Hova máshova? Nevetett ki. Na, jó, legalább ő elszórakozik. Óvatosan lekászálódtam hozzá, és miután eléggé kényelmes volt a válla, amire a fejemet hajtottam, kezdtem elbóbiskolni. Nem alszok! Parancsoltam magamra, néhányat pislogva. - Látsz valamit? Kérdeztem rekedt hangon, és kicsit közelebb nyújtottam hozzá a nyakam, mert kezdtem még jobban fázni. Érezte, hogy megremegek meleg leheletétől, így szorosabban ölelte a hátam. - Semmit. Valószínű neked lesz igazad, ez a valaki jól eltűnt. Reggel nézünk utána. Te is fáradt vagy, menjünk be. Miután ő is felkászálódott a súlyomtól elgémberedett lábakkal, Rex ismét ugatni kezdett. Ijedtemben Nick mellé ugrottam, aki megragadta a karom. - Semmi baj, csak a lovakat tereli, nézd! Mutatott a kutya irányába, akit most gondolatban jól leszidtam azért, amiért a frászt hozta rám. - Ejnye, Rex. Csitítottam a játszani vágyó állatot. - Mi van, ha nem is a lovakat ugatja? Kezdtem ismét körbenézni. - Bentről is figyelhetjük az ablakból, csak menjünk, mert még ide fagysz! Megfogta a kezem (amit jól tett, mert csak lefagyva álldogáltam volna félelmemben) és elindult velem kifelé a karámból. Jól esett, hogy ilyen közel van hozzám, mert nem igazán vágytam egyedül bárhova is menni. Mára elég volt ennyi ijesztgetés. - Te nyitottad ki a bejárati ajtót, vagy nem zártam be? Várjunk… te voltál kint előbb, vagy én? Kérdeztem, amikor ráfordítottam a kulcsot a zárra. - Nem tudom, de nyitva volt, amikor én jöttem kifelé. Szerintem te mentél ki előttem. Nagyon sóhajtottam. Az a valaki be is jöhetett volna! Így már egy könnyen nem tud. - Gyerünk, indulás! Kezdett el maga előtt vezetni Nick a hátamat támasztva. Észre sem vettem, hogy csak álltam egy helyben, és bambultam. Nem éreztem magamat fáradtnak, csak néha voltak ilyen hullámvölgyeim. - Szeretném még figyelni egy kicsit! Mondtam kótyagosan a szoba ajtaja előtt. Ő csak mosolyogva sóhajtott engem, és kézen fogva irányított be a szobába. Hé, annyira fáradt még nem vagyok! A széles ablakpárkányra tettünk két párnát, én meg betakaróztam, és indulhatott a szüntelen bambulás. Erre azért szükségem volt, hogy kissé megnyugodjak. Szemem a gyönyörű égboltra siklott: felhőtlen, csillagos éjszakánk volt. A Göncöl szekér csak úgy csillogott, a tejút, pedig láthatóvá vált. Ez errefelé nem ritka, de akkor is gyönyörű látvány. Az égbolt alját karcolták a távolabb lévő hegyek csúcsai, amik alatt végeláthatatlan fekete erdőség terült el, illetve vette körbe. Azért lehetett látni, a tisztáshoz hasonlító részt a közelben, és a fák közt lévő karámokat, hunyorogva, pedig a következő ranch fényeit. Nick otthonát. Lepillantottam a halovány csillagfénynél legelésző lovakra. Festői látványt nyújtott a fekete különböző árnyalatainak különválása, a csillagok alatt. Megfigyeltem azt a helyet, ahol az alakot láttuk. A legelő karám sarkánál kuporogott, éppen ügyködhetett valamit a kezével, amikor Rex megzavarta, mert mintha álltából távozott volna el. Nem tűnt igazán sietősnek, körültekintve haladt az erdőbe. Valószínűleg ismer minket? Mert nem hinném, hogy egy idegen betörő nem félne egy vérszomjasan csaholó németjuhász kantól, aki jóval nagyobbra nőtt az átlagnál. De ki lehetett ő? Férfias testalkata, nem kismiskásra utal, aki a hidegre nézve bunda bugyiban indul útnak. De igazi profinak sem, hiszen akkor nem hagyta volna, hogy meglássuk. Nagyon remélem, hogy nem tér vissza, és meghagyja nekünk a bizonyítékait holnapra annak, hogy itt járt. De ezt az egészet, hogyan mondjuk el anyáéknak? Hogyan keverjük bele Mikeot? Ó, Mike… El is felejtettem a bátyámat, aki valahol, most bulizik, vagy ki tudja, lehet, hogy alszik? Na, jó, a kizárt dolog. Nem elvárandó, egy tizennyolc éves, szingli fiútól. Tényleg haza ér, amikorra ígérte? Valahogy meg kellene oldani, csak történetet kéne egyeztetni mindenkivel, nehogy valaki ezt, valaki meg amazt mesélje, az igazság helyett. A lovakkal mi lesz? Nem kéne őket biztosabb helyre vinni? Igaz az istálló sem sokkal jobb hely, így legalább van helyük menekülni, vagy éppen ellenkezni. Sunset miatt is aggódtam. Normális ez, ha ilyenkor nem pihen? Most kezdene állva szunyókálni? Kizárt dolog, hiszen Milly is ébren volt… Lehet, hogy tudták jön valaki? Esetleg előttem járt az istállóban is? Elvitt valamit? Jó lenne tudni. De még jobb lenne majd egyszer el tudni aludni. Mert nem igazán volt ínyemre lecsukni a szemeimet, hátha az a valaki visszatér. Ki tudja. Anyáék mit reagálnak? Tényleg! Mi lehet a tárgyaláson? Anyáék bűnösként kerülnek ki? Vagy a bíróság nekik hiszi el az igazat? Nem is üzentek. Lehet, hogy baj van, csak nem akarnak minket megijeszteni. | |
| Unikornis1999 (29546) 13.06.20 20:25:55 | ||
|
- Aggódom… Mike miatt.
Adtam hangot végre gondolataimnak, szegény fiúnak, aki szerintem azt hitte nyitott szemmel aludtam. Reméltem erre az problémámra, ő is tud választ adni. - Ne izgulj, biztos jól van! Előre dőlt, és megveregette a lábszáram. Mosolyt küldtem felé. Állaimat, már rég a térdemen támasztottam, és nagyot nyújtózva ásítottam egyet. - Ha már itt tartunk, én is elgondolkodtam… Mikor edzettél te utoljára, úgy erőteljesen, a militaryra koncentrálva? Csillogó szemével morcosan méregetett. Ő valóban aggódna emiatt? - Hát úgy konkrétan erre, elég régen, de folyamatosan járatom a lovamat, és ahogy te is tapasztalhattad, volt itt elég sok gond. Csak bólintott egyet, de láttam jobb válaszra számított. - Nyugodj meg, holnap akár el is kísérhetsz a lovaddal együtt! Széles mosoly terült el az arcán, és örömmel jelezte, hogy ki nem hagyná. Ásítottam ismét, vagy negyedszerre, amikor Nick felállt. - Menj aludni, nagyon fáradt vagy! Megígérem őrködök még! Sóhajtva adtam meg magam, és elfogadtam felém nyújtott kezeit, hogy felhúzzon. Kóvályogva, félig a vállára hajtott fejjel jutottam el a szobaajtómig. Amikor nagy levegőt kifújva egyenesedtem ki, ő még is inkább bekísért. Amíg a köntösömet leakasztottam, a falra, és a szekrényemre rakott képeket nézegette, néha kuncogva, néha sóhajtozva. Bebújtam a takaró alá, ő meg kissé visszafogottan, talán szégyellősen leült mellém, és csak nézett. - Mi az? Kérdeztem mosolyogva. - Semmi… csak jó éjt! Mondta, majd megpuszilta a homlokom, és kiment a szobából. Arccal az ablak felé fordultam, és elgondolkodtam azon, milyen jó lenne, ha ez jelentett volna valamit. De ugyan! Bellától is így köszönt el, ráadásul, amikor többen megyünk egy kocsival, mindig én ülök Nick ölébe. Vagy éppen Mikeéba, de ő ezt persze szokásához híven nem díjazza. Sosem mutatja ki, hogy igazából szereti a húgait. Ahogy kinyitottam egy pillanatra a szemem, valójában azért, hogy megnézzem mennyi az idő, a sötét ablak láttán elkezdtem félni. Mi van, ha az a valaki még is visszajön? Nem hívhattuk a rendőrséget, mert semmi bizonyítékunk, hogy itt járt, ráadásul Annék is megjárták egy ilyen esetnél, hogy értesítették a hatóságokat. De valamilyen alapon még is igazuk lehet ezeknek a városi ficsúroknak, akik tömérdek fehér krétával rajzolgatják körbe a talajt. Ha időben hívtuk volna őket, akkor is meg kellett volna állítanunk a behatolót, vagy legalább megnézni, milyen nyomokat hagyott, ugyan is pár lábnyom nem elég hihető, akár mi is ott hagyhattuk volna őket. Viszont, ha még is jó indulattal jöttek volna, elképzelhető, hogy mi lettünk volna a hibásak, mert a semmiért zaklattuk a rendőröket, az ilyen pedig büntetendő. (Ha jól tudom…) és nem jönne jól még egy hasonló ügy, amiért is éppen anyáék nincsenek itt. A nagy kavarodás miatt, szinte elfeledkeztem róluk, Mikeal egyetemben. Ejnye Jessie, az ilyet csukott szemmel is el lehet intézni! Korholtam magam, amiért ismét elkalandoztam. Az igazi okot, amiért most nyitott szemmel gondolkodok, el is felejtettem, és gyorsan rápillantottam a halványan világító órámra. - A fene! Mindjárt lehet felkelni! Morogtam, és a hátamra fordulva erősen koncentráltam, hogy csukva maradjon a szemem. Holnap muszáj mindent elmesélnem Annek. Nem maradhat ki ilyen sztorikból. Remélem, átjöhet, mert ha nem, az egészek lőttek. Csak kitakarította egy nap alatt az istállójukat. A lényeg, hogy én mindent meg fogok próbálni. Ha anyáék (és vélhetőleg a bátyám is) itthon lesz, sokkal könnyebben fog menni minden. Legalább is remélem. *Ja oké még se fért bele kettőbe x3* Corn voltam ^^ | |
| Csorsi (4093) 13.06.24 12:31:30 | ||
|
Sziasztok!
Újabb három bejegyzés került fel a blogomba, akit érdekel nézze meg ;) (a régebbieken esett egy-két változás, a hibákat kijavítottam - remélem az összeset- és párat kibővítettem) honlap: www.uthopia.blog.neon.hu | |
| DorisMcStephen (75731) 13.06.28 22:16:32 | ||
|
És akkor bele is kezdek! :D
Hangos csengőszó és egy nagy ordítás.A csengő a nyár utáni első csöngő volt.Az ordítás pedig a tanár, aki nem bírt az osztállyal. -Gyerekek!Csönd legyen!-ordítozott a 21 fős osztállyal.Egyszerre minden elcsöndesedett és mindenki leült a helyére. -Köszönöm, Jeremy!-bicentett az egyik fiú felé aki egyetlen ordítással csöndet varázsolt.-Gyerekek, ő az új osztálytársatok, Adam Weestrock!-mutatott az ajtó felé ahol egy barna hajú, szürke szemű, magas srác lépet be zsebre dugott kézzel.Aya a legelső padban ülő , vörös hajú, zöld szemű,szeplős lány azonnal felkapta a fejét.Ránézett a fiúra és utána inkább leszegte a tekintetét.A feje olyan vörös volt mint egy almáé.Barátnői elég furán néztek rá.Egyikük, egy szőke kék szemű lány akit Alisha-nak hívtak felemelte a fejét de amikor meglátta, hogy milyen vörös felnevetett. -Igen, Menthil?Szeretne valamit mondani?-nézett a szemüvege fölött a lányra. -Bocsánat Mr.Belthol!-hajtotta le a fejét. Adam két paddal Aya mögé ült le és egész órán csöndben ült.Szünetben elsőként ment ki a teremből.Testnevelés volt a következő így mindenki a szekrényéhez ment.A lány csoport is. -Aya, jól vagy?-kérdezte az elpirult lányt másik barátnője, Alma. -Tessék?-ébredt fel a bambulásból és kisöpört pár göndör vörös hajszálat az arcából.-Persze, jól.Miért?-nézett rá furán. -Mert olyan vörös vagy mint egy rák.-mondták egyszerre a lányok. -Komolyan?-kérdezte és megmaszírozta az arc bőrét.-Alma, gyere velem a mosdóba!-fogta meg a tornazsákját ás barátnőjét maga után húzva berohant a lány WC-be.Megnézte magát a tükörben majd nekidőlt a falnak. -Az új fiú?-kérdezte Alma unottan. -Igen...-vallotta be Aya.-Ilyet még soha nem éreztem.-rázta meg a fejét. -Jó neked.-ment ki a mosdóból.Aya mégegyszer bele nézett a tükörbe majd ki ment.Egész nap rák vörös volt az arca és nem mert megszólalni.Egyszer se mert ránézni a fiúra, mert félt, hogy még jobban elvörösödne.Délután csöndben haza indult de valaki utána rohant.Hátranézett és meglátta Adamet.Úgy érezte, hogy rohanni akar de a lábai a földbe gyökereztek.Amikor a fiú utol érte elindult. -Szia!-követte a lányt-A nevem Adam Weestrock.-mutatkozot be. -Aya!-ment tovább de rá s nézett.Amikor a házához ért megállt és megfordult de még mindig a földet bámulta. -Akkor én megyek.Szia!-szólalt meg Adam Aya helyett.Aya újra elvörösödött és inkább gyorsan berohant a házba.Délután kiment a lovardába és boldogan üdvözöle lovát , Grafitot.Lovagolt rajta egy órát majd haza ment.Nem volt kedve semmihez így csak felment a szobájába és estig filmet nézett. Sajnálom ha nem elég részleted és túl rvid de nem volt többre időm. | |
(aktuális oldal: [ 245 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [242] [243] [244] [245] [246] [247] [248] [249] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
