 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Száncsengő (69564) 13.11.27 21:06:35 | ||
|
Hú! A pozitív kritikáktól jobb kedvem lett, és megírtam a kövi fejezetet. Eddig ez a leghosszabb.
3.Fejezet A legrosszabb nap. Soha nem akarok rá emlékezni. Lovaglás közben tovább elemeztem a nő mondókáját. Mivel arra jutottam, ilyen nincs az életben, megegyeztem magammal, hogy ez csak álom. Nem teszteltem le, hogy érzek-e fájdalmat, mert féltem, hogy ha bebizonyosodik, ez a valóság, még ennél is nagyobb pánikba esem. Az ugratás felfrissített, és több(száz) legyűrt akadály után befejeztem, mert ugyan Barbossa nem, de én kifáradtam. Úgy láttam ki kell engesztelnem amiatt, hogy abbahagytuk az edzést, mikor ő éppen csak belemelegedett, ezért egy extra hosszú pucolással jutalmaztam. Mikor végeztem, megjelent Petra. “Így elszaladt volna az idő? Már délután van?“ kérdeztem magamtól. -Szia!-köszönt.-Hú! De szépen lepucoltad! Káprázik a szemem! Most aztán semmi kedvem nincsen megmutatni a saját lovamat. Ő mindig koszos. -Kár.-mondtam-Még sosem láttam igazi Hannoverit. -Na jó...-lágyult meg a szíve, és karon ragadott.-Gyere! Abigail erre lakik! -Jó-jó! Csak még előtte bezárom Barbossa boxát. Nem gondolod, hogy ez ésszerű lenne? -Bocsika.-húzódott mosolyra a szája. Kicsivel később odaértünk egy szürke kancához. Mikor Abigail meglátta gazdáját, hangosan nyihogott és bólogatott, amitől megfeszültek finoman kidolgozott nyakizmai. -Szerintem nem koszos!-jelentettem ki. -Na várj csak!-engedett be Petra a lova mellé. Amint beléptem, tüzetesen megszemléltem a Hannoverit. Lábai vékonyak, de izmosak voltak, és gyönyörűen kapcsolódtak arányos testéhez. És igen... A fara pedig tiszta kosz volt. -Ez mitől ilyen?-csodálkoztam. -Belehempereg a sárba és a trágyájába a legelőn. Nem épp a gusztusosság királynője.-nézett szemrehányóan lovára.-Amúgy a Könnyed Léptek Hannoveri Tréningistállótól vettük. Csodálkoztunk, hogy olyan olcsó, de megvettük, mivel látszólag nem volt semmi rossz szokása. De azért örülök, hogy őt kaptam. Nélküle más lenne az életem. -Én is így vagyok Barbossával. Mikor megkaptam, a kapcsolatunk nem volt éppen sétagalopp. Vadon született, és csak abban a fickóban bízott meg, akitől vettük. -Hú! Egy igazi vadló! Ha megengeded, szívesen kipróbálnám. -Én is Abigailt. -Megegyeztünk!-rázta meg a kezemet. Így kezdődött a barátságunk. Másnap reggel Petra csöngetett. Nagyon levert voltam, mivel az, hogy itt ébredtem, bizonyította, nem álmodom és ez a valóság. -Szia! jöttem segíteni a kipakolásban!-vigyorgott rám boldogan-Utána pedig megejthetjük a lócserét. -Rendben! Gyere csak be! De ami azt illeti, ne lepődj meg, ha nem tudom melyik dobozban mi van, mert nem igazán tudom. Sőt még azt sem, miket hoztam magammal. -Nem baj! Legalább mindkettőnknek meglepi lesz! Hogy lehetsz ilyen feledékeny? -Nem tudom... Általában nem esik meg velem. de most valamiért kiesett-füllentettem. -Na akkor lássunk is neki!-azzal berohant a nappaliba.-Itt már szinte minden ki van pakolva! -Igen. Ez, a konyha és a szobám szinte készen van.-válaszoltam, mivel ezekben a helységekben fontosabb dolgokat csinálok. De azért itt is volt pár doboz. A szoba közepén egy kanapé, a két széle előtt pedig egy-egy fotel, amik között egy üvegasztal helyezkedett el. Az ülőalkalmatosságokkal szemben egy kandalló volt, aminek a párkányára biztosan kis lovas figurákat és plüssöket szerettem volna tenni. A kéménycsövön egy nagy képernyős tévé terpeszkedett. A szoba gyönyörűen volt berendezve. -Nézzük meg, mi van a dobozokban!-rohant Petra az egyikhez. Kibontotta a lovas figurákkal tömött tároló eszközt. Kiteszegettük a párkányra őket, majd következett egy díszpárnákkal teli láda. 3 óra múlva végeztünk, és találtunk közben pár lenyűgöző cuccot, többek között 1568 fotót Barbossáról. -Majd holnap kihívunk pár embert a garázsban lévő bútorok kicipeléséhez.-szólalt meg a csendet megtörve Petra.-Most menjünk a lovardába! -Jó, de előtte átöltöznék.-indultam fel a lépcsőn. -Én addig iszom!-válaszolt, és elindult a konyha felé. -Rendben. Sietek!-kettesével szedtem a lépcsőfokokat, így majdnem belerohantam a fent álló Petuniába. -Drágaságom! Lovagolni indulsz?-mosolyodott el.-Had tegyem tönkre a jó kis napodat! -Ne merd!-vágtam vissza egy kicsit megrettenve. -Sajnos nem teljesíthetem a kérésedet!-mondta. “Miért?“ kérdeztem volna, de ő már rég eltűnt. Átöltöztem és lementem. -Siethettél volna!-méltatlankodott Petra a telefonom megcsörrenésével egy időben. Dr. Mártai Klaudia hívott a lovarda tulajdonosa. -Halló? Klaudia?-vettem fel a mobilt. -Luca! Szörnyű hírem van!-a hangja remegett.-Barbssa eltűnt! ----------------------------------------------- Nos ennyi lenne. Komikat, kritikákat kérnék. ----------------------------------------------- Flémó: Nagyon jó! A leírások is szuperek! Már nagyon izgulok... | |
| Száncsengő (69564) 13.11.27 21:07:00 | ||
|
*Barbossa | |
| zsofi26horses (50515) 13.11.28 08:59:03 | ||
|
Flémó: nagyon izgalmas fejezet volt, várom, hogy több dolog is kiderüljön, igyekezz hozni a következő fejezetet!!  Még annyit hozzátennék, hogy egy kicsit lehetett volna többet írni a táborról, a hangulatról, az emberek arcáról is. Amúgy ügyes fejezet volt :)
Száncsengő: Nagyoon tetszik! Szerintem ez az eddigi legjobb fejezeted, jó arányban vannak a leírások, de ez nem azt jelenti, hogy elég, ugyanis a jó leírásokból sosem elég! Kíváncsi vagyok a következő fejezetre, folytasd, de ne siesd el! :) Én meghoztam az 5. fejezetet, kellemes olvasást :) A 6. fejezet is kész van, de még tökéletesítek :3 Aki kíváncsi az előző fejezetekre, elolvashatja a weboldalamon, ha rákattint a képre. 
5. fejezet - Igen, rendbe kell őt hoznom - ezzel elvittem a lovat a körkarámba, ahol szabadon engedtem. Magamhoz vettem út közben egy hosszú lasszót, majd a kör közepére álltam és hajtani kezdtem a lovat. A kötelet mindig felé dobtam, hogy gyorsítson, ugyanis a vadonban a határozott kanca a vezér, akiben a ménes összes tagja megbízik, mert sok esetben ettől a lótól is függhet az életük. A lovak a vadonban dominancia sorrendet alakítanak ki, amit egymás mozgatásával, mozgásának korlátozásával érik el. Szóval most kiszolgáltatott, mert be van zárva, egy ragadozóval, azazhogy velem. Énnekem pedig meg kell mutatnom neki, hogy én nem ragadozó vagyok, hanem ló, mégpedig a vezér ló. Erre a feladatra szolgál Monty Roberts módszere, akiről a filmbeli Suttogót is mintázták- A csatlakozás - ez a neve a gyakorlatnak, ami a lovak természetes dominanciaátvevésén alapul. A ló fáradni kezdett, majd fokozatosan lassabban vágtázott, kisebb köröket, hozzám egyre közelebb.Az állat rájön, kegyelemért kell könyörögnie, és ha mi megkegyelmezünk neki, a fejében ezt gondolja: “Jé! Ennek az embernek olyan a szaga, mint az embernek, úgy is néz ki, mint egy ember, de úgy beszél, mint egy ló!“ Fejét mélyen lehajtotta, evést imitált - ez a megadó pozíció a menekülő állatnál, mert evés közben a legkiszolgáltatottabb. A kutyáknál például megadás jele a hátrafekvés, orr nyalogatása. Ez után behúztam a kezemet, ami lónyelven annyi tesz, hogy a ragadozó most nyugalmi állapotban van. Lenéztem a földre, ezzel annyit jeleztem, hogy nem akarom bántani, ilyenkor agresszív szemkontaktus nuku. Már sokkal közelebb volt, én pedig lassan elfordultam, arrébb mentem. A csődör pedig követett engem, akárhová mentem. Ez a csatlakozás pillanata. (FIGYELEM! A módszer tényleg létezik, az én leírásom nem igazán reális, ezért ha valaki kíváncsi,itt megnézheti: http://www.youtube.com/watch?v=aAoVTm96OiM . Ebből a könyvből pedig még többet tudhatsz meg a lovak viselkedéséről: Robert M. Miller- Értsük meg a lovak viselkedését!) Megsimogattam a homlokát, ő pedig behunyta a szemét. - Ne félj kispajtás, kitalálunk valamit - sóhajtottam fel, majd bevezettem őt az egyik boxba, mivel nem akartam a többi ló közé engedni. - Most pihenned kell egy kicsit -Mihelyt bezártam az istálló ajtaját, megpillantottam anyát dühösen kirobogni a házból. - Sophie, no mutasd azt a lovat, de gyorsan! - az istálló felé vette az irányt. “David... No ne félj, ezt még megemlegeted“- sziszegtem alig hallhatóan, mint egy bosszú után szomjazó alattomos kígyó. Benyitottunk, a barátságos csikó pedig aranyosan, de kissé értetlenül pislogott felénk, épp egy nagy adag szénát majszolt. Anya megállt a box előtt, majd mondani akart valamit, de csak a csodálkozást lehetett leolvasni megszeppent arcáról. - Sovány- mondtam közömbös hangon, miközben a csizmám orrát méregettem. Azt akartam elérni, hogy ő is megsajnálja a szerencsétlen csikót, ezt pedig a legkönnyebben ezzel a módszerrel érhettem el. Anya felsóhajtott, majd az előbbi hangvételhez nem hasonlítható halk tónusban folytatta. - Értem már, hogy megsajnáltad - lassan megrázta a fejét. - De te mit csinálnál vele? - sokatmondóan nézett rám, őszintén kíváncsi volt a válaszomra. - Kiherélnénk, betörnénk őt és hasznot hajtana, mint a többi ló, vagy megerősödik most és szabadon engedjük - ekkor elcsuklott a szavam, de folytattam, habár halkabban, mert nehezemre esett kimondanom - és vagy talál kancákat és menedéket, vagy elpusztul a többi mén miatt, vagy a ragadozók fogják rá fenni a fogukat. -mondandóm befejezésével anyára néztem, aki csak tárgyilagosan bólintott, majd kis ideig tartó gondolkozás után így szólt: - Az első megoldás humánusabb, azaz emberségesebb, de mivelhogy itt egy lóról van szó, mégpedig egy született vadlóról, én az utóbbi mellett döntenék, azaz adnék neki még egy esélyt. - itt a szavába vágtam. | |
| zsofi26horses (50515) 13.11.28 08:59:48 | ||
|
*
- De ha nem tud élni azzal az eséllyel? - fölösleges kérdés volt, hisz mindketten tudtuk a választ. Ugyanez történik vele, ha nem tud érvényesülni a vadonban, azaz érvénybe lép a Darwin evolúció elmélet: az esélytelenek, a gyengék elpusztulnak, az erősek fennmaradnak. Ez a csikó pedig jelenlegi helyzetben az elesettek és segítségre szorulók táborát gyarapítja. - Jó, majd meglátjuk. Egyenlőre hadd éjszakázzon itt, reggel majd döntünk róla apáddal, hogy el kell -e kezdeni a képzését, vagy csak etetni, erősíteni és ápolni kel - mondta, majd bement a házba. Úgy döntöttem, adok egy adag zabot a csikónak,a hizlalását el is kezdtem. | |
| Száncsengő (69564) 13.11.28 09:49:02 | ||
|
zsófi26horses:Nagyon tetszik, jól írsz. Nem nagyon tudok többet mondani, a leírások tökéletesek és maga a fejezet is kerek. Egy könyv és e között csak hosszban van különbség. :)
És köszi.../elpirulvamosolyog/ igyekszem megírni, most a Berlinbe repülés alatt nem tudnél nagyon mást csinálni. Akkor vasárnap jövök cicuskáim. Bye bye | |
| Flémó (80958) 13.11.28 14:09:50 | ||
|
zsofi26horses : nekem tetszik ameddig olvasatam, csak tegnap nem bírtam véggolvasni az egészet az első fejezettől.
Száncsengő: egyre jobb lesz, és izgalamas. Folytasd! Köszönöm a kritikákat. Igyekszem a 11. fejezettel. | |
| Hanna20011102 (81657) 13.11.28 17:45:49 | ||
|
Juci imádta a lovakat. apukájával élt 1 zugos kis erdő közelében.Juci mindennap kijárt oda lovakat rajzolni. Mert úgy gondolta ha megfigyeli a természetet az jobban segít a ló hátterében. Egy ujjab nap ujra kiment.lapján most 1 pinto csikó várta a hátterét.Mikor beért az erdőbe és kivette a pintos rajzot akkor egy darabig nézte az erdőre nyíló tájat.majd neki fogott.Egy félóra mulva neki állt keresni 1 uj helyet. mikor ment,mendegélt csörésre és nagy horkantásokra lett figyelmes a bokroknál. mégnézte mi lehet az és 1 gyönyörű fekete mén volt ott aki mindenütt sáros volt láthatólag megszökött valahonnan gondolta Juci. egykis isdő után közeledni kezdett a fekete paripához.őeggyet felágaskodva mutatta ki hogy nem akar itt lenni de azért még nem távozott.csak 1 lépéssel hátrább ment.Jucinak az jutott az eszébe: Van nállam répa! volt is a kabátjában. egyből megfogta és a csődörfelé nyujtotta a csődör nem mozdult de a nyakát feszültig ki nyujtotta hogy elérje a rég nem evett csemegét.Mikor elérte Juci is közelebb ment és pont elért annyit hogy megsimogassa a csörör tajtékzó fejét. szemét jobban átfutatta az állaton aki türte.Acsikót megsimogatta és észre vette hogy van a zsebében még 1 kis hosszú fonál.rákötötte a csödőr nyakára.és elkezdett menni.a csődör úgy követte mintha ezer éve már s gazdája lenne.Juci talált egy fát ahova ki kötötte ott is maradt a nagy mén. Hazarohant hogy a padláson találjon pár ló szerszámot. most csak ennyit írok le :) bocsi a helyes írási hibákért! :) de megigérem folytatom majd a történetet! :) illusztráció: 
| |
| Száncsengő (69564) 13.11.28 21:26:25 | ||
|
Hanna: Nagyon sok a helyesírási hiba, szóismétlés. A következmények nincsenek átvezetve, csak úgy jönnek minden ok nélkül. A formázás és a mondatok vége/eleje is rosszul van megcsinálva. És az egész nem kerek így... DE az ötlet maga jó. És még egy hiba:
Jött 1 macska.-Így lenne a történetedben leírva. Jött egy macska-Így a helyes. Viszont, ha időt írunk: Három óra múlva-Helyes 3 óra múlva-Helyes 16 órakor-Helyes tizenhat-Rossz Ezekre FIGYELJ, mert ha benne vannak a hibák, az olvasó azokra figyel és nem tudja élvezni az írásodat. Sok sikert, remélem van kedved az íráshoz ezután is... | |
| zsofi26horses (50515) 13.11.29 08:46:51 | ||
|
Hanna: egyetértek Száncsengővel, de csak annyit tennék hozzá, hogy olvasd itt a fórumon más embereknek is az irományát. Én is így kezdtem, de ha javulni akarsz, olvasnod kell (sokat!!), megszívlelni a kritikákat és írni, írni, írni. :) A sok olvasással kiszűrheted a helyesírási hibáidat és persze az egész írásodra hatással lesz.- ja, és ez nem facebook, a mondatokat nagybetűvel kezdjük! | |
| zsofi26horses (50515) 13.11.29 08:51:35 | ||
|
Én pedig tovább gyártom a fejezeteket, de ez is csak azért van, mert itthon vagyok betegség miatt, de nagyon remélem, a lelkesedésem nem fog alábbhagyni, ha iskolába kell majd mennem 
6. Fejezet Úgy döntöttem, a Brdigettel való foglalkozást szüneteltetem olyan egy- két napra, hogy hadd szokja meg a legelőn is ez emberek látványát. A csődörcsikót pedig megpróbálom egy kicsit formába hozni. Hamar felkelt a nap, vagy csak én keltem későn - az ágyból álmosan kászálódtam ki, majd félve az órára pillantottam, de megnyugodtam, nem aludtam el. Felöltöztem, megreggeliztem és indultam volna megetetni a csikót, de közben összefutottam Daviddel, aki szintén a lovat méregette. - Jó reggelt - köszönt nekem anélkül, hogy rámnézett volna, folyamatosan a fáradtan pislogó csikót szemlélte. - Jó reggelt - odaléptem a lóhoz, majd elé raktam egy vödör zabot, mellé két sárgarépával. David elmosolyodott, majd rámnézett. - Hizlaló kúra? - Aha - válaszoltam. - Azt fokozatosabban kellene - mondta, a szavába akartam vágni, de tudtam, hogy igaza lesz - nem így rögtön egy teli vödörrel. - csendben maradtam, mert tudtam, nem beszél hülyeséget. Készítettem is egy kis táblázatot arról, hány óránként mit kell neki adni és milyen mennyiségben. Mikor megmutattam Davidnek, elnevette magát. - Ebből a lóból egy nagy gömböc lesz ilyen hízókúrával! Néhány nap alatt meglátod ott fog feküdni a szalmában és csak a száját bírja majd kinyitni, mert meg sem fog tudoni mozdulni a nagy hasától! - Felfogtam - nevettem én is, ahogy elképzeltem, hogy kicsi fej, rövid lábak és földig érő pocak. - Legyen a neve Gömböc! - mosolyogtam, de erre már David ijedten kapta fel a fejét. - Gömböc? - furcsa hangsúllyal ejtette ki a szót - Inkább Mr. Mindent Megzabál Amit Elé Rakunk - a csikó erre felemelte a fejét, szája tele volt félig megrágott, nyálas zabszemekkel, amik potyogtak le a földre. - Mozgatni is kéne. - Lehet, hogy betöröm, de csak csomózott kötőfékkel fogom őt lovagolni, nyereg nélkül.- még mindig mosolyogtam. - Vágta körbe-körbe a pályán, jó kondíciófejlesztő gyakorlat, közben néhány akadály - erre David bólintott. - Szóval... El akarod engedni? - bólintottam. - Akkor te csak eszköz vagy a ló kondíciójának a fejlesztésében- David egyre jobban átlátta a helyzetet. - Pontosan, és ez az egész “emberhez szoktatása“ is az. Mármint, nem akarom megtanultatni vele az alapokat se nagyon, amit egy jó hátasnak tudnia kell, tehát teljesen fölösleges a zabla meg a nyereg - David arcán láttam, érti már, miről van szó. | |
| zsofi26horses (50515) 13.11.29 08:53:27 | ||
|
*
- Ma nem lesz sok dolgunk, talán csak néhány gyerek jön, de azt elintézem egyedül is, lovagolnod kellene Larissán is ma, Jane-nek tegnap elég nehéz napja volt - ekkor a legelőre esett a pillantásom az istállóablakon keresztül megláttam Chocolate Jane-t, amint az örökmozgó Bridget mellett áll, egyik hátsó lábát pihenteti és lehajtott fejjel nagyokat pislog, majd becsukja a szemét és a szájával játszik. Elmosolyodtam, Davidnek igaza volt, a lovamat tényleg nagyon kifáraszthatta a háromszoros kilovaglás. Ráadásul sokat kellett a sor végéről előre vágtáznom, meg vissza, ha beszélni akartam Daviddel, vagy valamit közölnöm kellett a lovasokkal. - Igazad van. Köszi, hogy átveszed a munkát, Larissára meg igazán ráfér egy rendes edzés -elmentem, majd behívtam a legelőről a gyönyörű, luzitán, palomínó színű kancát, akinek nem ártott volna egy alapos csutakolás, de az csak az edzés után jöhetett szóba. Ígyhát megtisztítottam amennyire tudtam, majd felnyergeltem. A saját nyergemet raktam rá, Barefootos nyereg, Barrydale modell. Abszolút a kedvencem, de csak díjlovaglásra használom, meg Jane-re is, amikor túrázni megyünk, de soha senkinek nem adom kölcsön. Anyuéktól kaptam tavaly karácsonyra. Larissa szuper járású ló, imádnivaló személyiséggel párosítva. Nagyon figyelmes és érzékeny, ami Berryről nem mondható el. A lépés, ügetés, vágta után oldalazásokat próbáltunk, ugyanúgy mindhárom jármódban, spanyol lépések, összeszedett ügetés, nyújtott ügetés és vágta, majd hirtelen a lehető leglassabb, végül ugrásváltások. Teljes mértékben elégedett voltam a lóval és ezt folyamatos paskolással, simogatással, dícséretekkel a tudtára is adtam. Holnap szabadidomítós napot tartok Berryvel és Larissával, Jane-nek nem lesz semmi baja egy kétnapos pihenőtől. A szabadidomítás annyit jelent, hogy azt fogom velük megcsinálni, amit nyeregben tennék, csak én a földről irányítom őket. Azaz Larissával a díjlovas gyakorlatokat földről, Berrynél pedig szabadugrás. A lovakon nincs semmiféle eszköz, önszántukból engedelmeskednek nekem. Ezeket a feladatokat már csak magas bizalom és tisztelet mellett lehet végrehajtani. - És mit lehet csinálni Jane-nel? Egy csomó fajta bizalom- és tiszteletjátékot, hála Pat Parellinek, Clinton Andersonnak, vagy J.F. Pignonnak, akik kifejlesztették ezeket a módszereket, amikkel erőszakmentesen lovagolhatjuk lovainkat. Ezekkel alapozzuk meg a későbbi kantár nélküli lovaglásunkat is. Kilenc óra körül lehetett, a nyári hőség egyre fokozódott. Lemostam lósamponnal Larissát, mikor megszáradt gyönyörű, világosabb palomínó színe csillogott-villogott a napfényben. Hosszú, hullámos sörényét rövidebbre vágtam, mert a ridegtartásos életmód mellett nehéz minden nap makulátlanul tiszta lovakat tudni magunk mögött. Mikor elengedtem, szaladt is a többi ló után az árnyékot adó fák közé. A következő ló Berry volt, akivel ma csak egy egyszerű csomózott kötőfékkel kezdő díjlovas feladatokat lovagoltam a változatosság kedvéért, nehogy megunja a folytonos ugrálást.Ő is ügyes volt, bár a nyújtások lehettek volna kissé hangsúlyosabbak, de ez most nála nem lényeges. Ebéd előtt összefutottam Daviddel, aki már a délelőtti munkától is legalább annyira elfáradt, mint én magam. Megköszöntem neki, hogy elvállalta helyettem a sok kisgyereket, hogy az egész délutánomat Gömböcre tudjam áldozni. - Semmiség - legyintett, de én tudtam, nem olyan könnyű azokkal a kis rosszcsontokkal. A fiú nem jár be hozzánk gyakran a lakásba, de ma otthon felejtette az ennivalóját, úgyhogy velünk ebédelt. | |
| CsiniVani (63758) 13.11.29 20:27:53 | ||
|
Sziasztok! Új mese a láthatáron! Nem izgi, de az elejét nem is akartam izgire csinálni! Ez inkább csak egy fajta bemutató! Véleményeket!
1. rész Egyszer minden életben el jön valami új. De ez valami borzasztóan rossz kezdet! El kellett költöznünk. Nincs más... A lovardából is elbúcsúzkodtam már a többiektől. A kutyánk, Berni farkát csaholva jött velünk a kocsihoz. Az apukám már meghalt, így már csak az anyukám élt. - Indulhatunk? - kérdezte anya. Én csak bólintottam. A hűvös, füves legelőkről a sivatagi pusztára indultunk. Ahol a nagyanyám, és a nagyapám élt. Lovakkal foglalkoztak. Örülök, hogy lesz egy saját lovam, de sajnos a barátaimmal már nem találkozok többet. Anya fekete, hosszú haja ráömlött a széles vállára. Szeme kéken csillogva várta a megérkezést. Én nem vártam annyira. Nekem aranybarna, hullámos hajam volt, mely hosszan ömlött az én vállamra. A nap már magasan sütött, de nem volt olyan meleg. 2 órányi utazás után megálltunk pihenni. Még messze volt a cél, jó messze. Anya adott pénzt, és én elmehettem vásárolni. Vettem 1 literes ásvány vizet - szénsavasat -, és szendvicset. 2 db-ot. Egyet nekem, egyet anyunak. A nap már lemenőben volt, mire megérkeztünk a kitűzött célvonalhoz. Napfény Ranch. Sok ló élt itt. Egy fajta tenyészet. Frízt tenyésztettek nagyiék. A karámokban feketén csillogó, hosszú szőrű fríz lovak legeltek. Néha egy-egy üdvözölt minket. A ház előtt leparkoltunk, s én kiszálltam. A nagyanyám jött elsőként üdvözölni: - Üdvözöllek titeket! Hogy utaztatok? - anyu egyből leállt vele beszélgetni, és meg odabotorkáltam a legközelebb eső karámhoz. Volt ott egy vakítóan fehér, angol telivér is. Nekem nagyon megtetszett. Füttyentettem. A ló csak felnézett, aztán visszadugta fejét a zamatos fűcsomók közepébe. Újra füttyentettem. A ló most is felkapta elegáns fejét, és most rám nézett. Aztán hallatott egy nyihogást, és felém vágtatott. Karcsú lába gyorsan mozogtak, Elegáns feje pedig csillogott. Fehér sörénye és farka a naplementében káprázatos volt. - A neve Napfény Hajnal - szólt egyszer csak a hátam mögött egy hang. Nagyapa volt az. - Illik rá - mosolyodtam el a mai napon először. Ő csak bólintott, s felém jött. Napfény hirtelen megállt, s bakolt, ugrált, vágtatott össze-vissza a karámban. A nap már a földet érintette, mikor anyu behívott a házba, hogy aludjak. Szerinte jobb elaludni, mint az ágyban forgolódni. Ez bizony igaz is volt. - Napfény - suttogtam már az ágyban. Örömöm a holnapi suli szomorította el. Suli. Borzasztó! Reggel, a nap mint ha vihogva kelt volna fel. Most még nem volt olyan meleg. De délután! Belegondolni is szörnyű volt! A járdán a buszra vártam. Mely hamar megjött. Még nem volt sok gyerek fönt, így hát leültem hátra, ahol még nem ült senki. A buszra egyre többen ültek fel. Egy lány, aki egykorú lehetett velem, végig engem figyelt. Már a buszon kiszúrt valaki! Ez olyan égő! Odajött mellém egy lány, aki nagyon szemrehányóan nézett rám. - Szia.... Új vagy? Hol laksz? - kérdezte, de mogorván. Felszaladt hát az egyik szemöldököm, de válaszoltam. - Szia. A nevem Sophie Lambsburg, és igen, új vagyok. A Napfény Ranch-on lakom. Erre kikerekedett szemmel nézett rám, mintha nem hinne a fülének. Végül elkiáltotta magát a buszon: - De hiszen onnan kerülnek ki a legjobb fríz lovak! Te tényleg a Napfény Ranch-on laksz? - kérdezte kiáltva, amit mindenki hallott, és elnémultan néztek rám. Éreztem, hogy az arcom skarlát vörös lett. A lány kérdőn nézett rám, és alig tudtam kinyögni: - A nagyszüleim igazgatják azt a farmot. És most, hogy anyu itt kapott állást, ide költöztünk. A lány nem bírta tovább, kérdezősködött, mindenféléről. | |
| csipet2 (7245) 13.11.30 20:14:47 | ||
|
Sziasztok!
No igen, kemény egy hónapja jöttünk utoljára.Jó régen volt. Láttam azóta sok új írás született, olvasgattam is párat, mindegyik nagyon ötletes és jó. :) Bocsánat, hogy ilyen sokára lett készen az 5.-ik fejezet, de a 8. osztály nehezebb, mint amire számítottam, és én kis gimiben nyomom, szóval tele voltunk dolgozatokkal és mikor lett volna időnk, akkor hullák voltunk. Nem ígérek semmit, hogy mikorra jön a kövi rész, mert ez várható, úgy egész évre nézve. Talán a téli szünet majd bőségesebb lesz. No, se baj, nem dumálok tovább , a lényeg, hogy itt az új rész, remélem tetszeni fog! ;) Kommikat kritikákat szívesen fogadunk/várunk. :)  | |
| Sedi2001 (71526) 13.11.30 21:52:45 | ||
|
Vani: azta... ezt te írtad?! Nem hiszem el.. eláll a szavam! Csodásan írsz, kiforrt a stílusod. Te rengeteget gyakorolhattál! Szép, nagyon szép! Mindent leírtál, gyönyörűen bemutattál mindenkit. Csak mellékesen: imádom a frízeket, nagy kedvenceim, úgyhogy szeretni fogom a mesédet :)! Olyan jó, hogy ilyen hosszúakat írsz, úgyhogy látom, van türelmed és érzéked. Így tovább, várom a folytatását, meg a másik történetednek is!!
Bocsássatok meg, nem voltam annyira aktív... az iskola minden időmet felemészti. Majd a téli szünetben belerántok, és akkor nem lesz kegyelem... Sedi | |
| CsiniVani (63758) 13.12.01 08:06:41 | ||
|
Sedi: Gondoltam egyet, írok egy újat, mert már nagy kedvem volt hozzá, és csak jöttek a szavak az ujjaimból. :D
Van már 2.,3.,4. rész is, de nem volt időm még berakni. Egy füzetbe írtam. :) | |
(aktuális oldal: [ 270 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [267] [268] [269] [270] [271] [272] [273] [274] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
