 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Száncsengő (69564) 13.12.04 19:04:33 | ||
|
Mindenki: Most nem komiznék, csak közölném, hogy kész van a kövi fejezet. Hamarosan hozom. | |
| BlackDevil (61658) 13.12.05 11:11:32 | ||
|
Száncsengő: okés majd elolvassuk :D amúgy Vani tudom nagyon nem lett jó a másik ezerszer jobb és izgalmasabb is lett!! szerintem újra kezdem teljesen mert az előbbihez képest az nagyon jó volt :D na mindegy majd megnézem mi lesz vagy hogy mennyi időm lesz rá :) köszi amúgy a kritikát :) | |
| CsiniVani (63758) 13.12.05 14:12:43 | ||
|
Martina: Szívesen. :D Annyi kritikus kritikát kapok, hogy már én se tudok szépet mondani. xDDDDDDD | |
| zsofi26horses (50515) 13.12.05 18:26:17 | ||
|
Dóry köszi 
És itt is lenne a következő fejezet, komizni most nem fogok, majd ha lesz időm elolvasom a ti irományotokat is :) 
7. Fejezet - Apa hol van? - kérdeztem anyától ebéd közben. - Rodeóversenyen segédgezik, tegnap reggel ment, többnapos az a rodeó - anya látszólag elfáradt a farm körüli munkában.- Holnap jön a kovács, míg el nem felejtem - ekkor ő is leült mellénk enni. Eszembe jutott Fred, az öreg, tömzsi, kopasz kovácsunk, aki mindig szeretettel és tisztelettel közeledik minden lóhoz, és ezt vissza is kapja az állatoktól. Nagyon nyugodtak még a legstresszesebb lovak is, mikor ő patkolja őket, nem csak a folyamatos fütyörészése miatt, hanem a kisugárzása is rátesz egy lapáttal. Életvidám, viszont nyugodt ember, mindig szívesen beszélgetek vele. - Ma jön egy új ló a farmra, akivel foglalkozni fogok, olyan két-három óra múlva jön - Anya elsorolta, melyik lovakat fogja patkolni, majd ebéd után ment mindenki a maga dolgára. Kimentem Gömböccel a körkarámba, játszottam vele a hét játékot, ami szintén a bizalom és a tisztelet kiépítésére kell.(A hét játék létező módszer, el lehet olvasni a menetét: http://szabadsziv.mindenkilapja.hu/html/18474551/render/ ) Ezt egy olyan másfél óráig csináltuk, míg megengedte, hogy ráüljek. Egyáltalán nem cirkuszolt, talán egy kicsit megszeppent mikor felültem rá, de semmi nagy bakolás, mint amilyeneket lerendezett volna ha a hét játék nélkül rögtön nyerget is tettem volna a hátára. Eléggé kényelmetlen volt rajta szőrén, a bordái és a hátgerince erősen nyomott, de idővel gömbölyödni fog. Az ügetése gyors és apró lépésű volt, a vágtája ugyanez. Sokat vágtáztunk, ennyi zab után, amit benyomott reggel, nem is csodálkoztam, hogy nem bírt magával, ígyhát engedtem. Már rengeteg kiskört mindkét kézen megtettünk, de a kis musztángban még mindig volt energia. Elhatároztam, ugrok vele néhány akadályt, az is segít a menőkedve eltompításában. A homokpályán találkoztam Daviddel és a vöröshajú lánnyal, akit valami Ginának vagy Gingernek hívtak, már egy hónapja nálunk lovagol a pintóján, de csak hetente kétszer-háromszor, talán még a bemutatkozásán kívül sosem beszéltünk. A fiú Cordobával edzett, könnyű munkára fogta a kancát, a lány pedig, mivel ugratni próbált, de nem kért segítséget, ezért elég bénán ment neki, David pedig nézte, egy szemrebbenés nélkül. Végül, mikor beléptem a pályára, a fiú pont el akart menni Cordobával. A lány furcsán méregetett, el is hinném neki, hogy érdekesen néz ki a lovam. Nem is hagyta szó nélkül. - Ez milyen ló? - kérdezte, majd megállította habzó szájú pinto lovát, akiről a hirtelen megerőltetés miatt patakzott a verejték. - Egy musztáng, tegnap találkoztam vele az erdőben, úgy gondoltam segítek rajta, mivel elég rossz állapotban volt és van most is, mihelyt megerősödik, elengedjük. - Értem. Az én lovam Casper, gondolom láttad, úgy ugrik mint egy szamár, még attól is rosszabbul - ez a kijelentése megmutatta, nem tud sokminent a lovakról, mert akkor tudná, egy olyan hatvan-hetven centis akadályt, amilyet felépített magának, bármelyik ló megugorja, még egy jó képességű falabella is. - Nem szeretnéd, ha edzene téged David? - ezt direkt hangosabban mondtam, hogy az istállóban lévő fiú is meghallja, és hatásos volt. - Nem, nem szeretné! - hangzott a válasz az istállóból. Nagyon kellett igyekeznem, hogy elrejtsem a mosolyomat. A lány először meglepett, majd szánalkozó arcot vágott. - Nem is kell nekem a segítségetek, boldogulok egyedül is - ezzel nagyképűen elfordította lovát, megugrott még néhány akadályt, ha azt lehet mondani ugrásnak, mintsem átesésnek a másik oldalra. Én is mentem vágtázni, aminek Gömböc nagyon örült, mi is megugrottuk ugyanazokat az apró kis akadályokat, amiket ez a csajszi, csak valószínűleg nekem is és ennek a csontváz lovamnak is sokkal jobb érzésünk volt, mint annak a szegény izzadságban úszó Caspernek. Végül mégiscsak megtört a jég, megalázva odajött hozzám és a segítségemet kérte. - Bocsi, de tényleg szükségem van egy edzőre. - Első tanácsom az lesz, hogy most azonnal fejezd be amit csinálsz - ez a reakcióm meglepte, de azért hallgatott rám.- Túl sokat kívánsz egy olyan lótól, aki szinte alig van nyereg alatt. - folytattam, majd lehajoltam és megsimogattam a lova nyakát. Gömböc mindezt nyugodtan tűrte, lépésben elindítottuk lovainkat, úgy beszélgettünk. - Igazad van, keveset jártam ide, nem törődtem nagyon a lóval - rázta meg a fejét. - A régi hely, ahova jártam, teljesen más volt. Bevallom, tényleg szinte semminek érzem magam, ahogyan látlak benneteket a lóval dolgozni, én csak meg akartam mutatni, hogy én is tudok valamit, de nem úgy sült el, ahogyan azt szerettem volna - a lány teljesen megváltozott, mintha nyakonöntötték volna egy vödörnyi felismeréssel. Eddig csak bólogattam, majd én is elmondtam a véleményemet. | |
| zsofi26horses (50515) 13.12.05 18:26:38 | ||
|
*
- Igen, rád férne egy jó edző, de nem akarsz gyakrabban járni? Még a nevedet sem tudom! - mosolyogtam. - Gina - a lány is mosolygott és most tűnt csak fel, mennyire szép. Nagy, smaragdzöld szemei voltak, kicsit szeplős orra, vörös haja össze volt fogva. Talán valamivel idősebb is lehetett nálam, noha nem sokkal. - Iskolába is ide fogsz járni? - a nyáriszünet közepén járhattunk már, a suli, mondanom sem kell, nem hiányzott. - Igen. - Mikor tudnál jönni legközelebb lovagolni? - Holnap jöhetek - mondta, majd még több szárat adott fáradtan baktató lovának. Holnap nekem nem volt valami jó időpont, ugyanis akkorra terveztem magamnak a szabadidomítós napot. - Holnap én nem érek rá veled foglalkozni, de jön egy kedves barátnőm, aki elmehet veled egy enyhébb terepre, mert amint látom, a lovad rendesen kifáradt - a tarka egy prüszköléssel igazat adott nekem, a lány csak bólintott. - Vagy egyszerűen futószárazhatnád, esetleg egy kevés szabadugrás nem ártana neki, bár lehet, hogy azt is hanyagolnod kéne - elhúztam a számat, amint megláttam a ló nagy pocakját. - Oké, akkor holnap futószárazás - sóhajtott fel Gina. | |
| MakacsBogi (77975) 13.12.06 11:33:28 | ||
|
Sziasztok! Hozok egy új történetet, remélem tetszik majd ;D
A történetért KATT a képre! | |
| csipet2 (7245) 13.12.07 18:45:14 | ||
|
Sziasztok!
Ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. :) Hoztam az eheti egyik részt. Nevezetesen már a 6. fejezetet. Egyre jobban fognak gyorsulni az események. :Db Kommikat kritikákat kérünk rá. Ui.: Akarok illusztációkat rajzolni, szerintetek jó ötlet? 
| |
| csipet2 (7245) 13.12.07 19:04:21 | ||
|
Most akkor jönnek a komik :)
MakacsBogiImádom! Odáig vagyok tőle meg vissza! Van benne némi szóismétlés, de nem tudom zavarónak találni. Van egy hangulata...olyan, leírhatatlan érzés fog el olvasás közben. Mint mikor jó filmet nézel, leírhatatlan maga az érzés ^^ xD. Folytasd , érdekel. :) zsofi26horses:Gömböc *w* De cuki :3 <3 Nekem tetszik a történet, habár ez az első fejezet, amit elolvastam belőle xd,. Mindenképp visszaolvasom! :3 Kivetni valóm nincs, nagyon tetszik! :D Van ennek is egy hangulata, remekül írsz! :) csipi balra el ;) | |
| zsofi26horses (50515) 13.12.08 15:25:08 | ||
|
Heló :) A következő fejezetet elhoztam, egy igen hosszú fejezetet, amiben Sophie közelebb kerül Bridgethez... végre :D Aki kíváncsi és szeretné elolvasni a korábbi részeket vagy egy rövid jellemzést, képeket a szereplőkről, az kattintson a képre. :)
Kommentárt majd hozok, ha lesz időm elolvasni mindenki irományát.
8. Fejezet Másnap reggel megetettem a csődört, majd úgy döntöttem Jane-nel kezdem a napom. Közben összefutottam Daviddel, aki emlékeztetett, hogy ma jön a kovács is. - Igen, tudom. - De hé.. Te beszéltél azzal a vörös hajú csajjal? - David kérdőn nézett rám szürkészöld szemével. - Igen, beszéltem vele, de miért? - Megkért, hogy legyek az edzője - David levette a kalapját, kócos, barna hajába túrt. Ezt akkor szokta csinálni, amikor tanácstalan, vagy zavarban volt, most inkább az előbbi jöhetett szóba. Igen, gondoltam, hogy Gina nem egy kisangyal, de azért mégis... Engem kért meg, hogy edzem őt. Vagy nem emelte volna ki, hogy pont engem, csak, hogy edzőt akart? - Engem is megkért, de lemondtam a mai edzését. - Mi lesz Bridgettel? - ez a kérdés váratlanul hasított belém. Ekkor ki is gondoltam a tervemet. Egy szuper tervet. - Min mosolyogsz? Eszedbe jutott valami? - Pontosan! - vigyorogtam. - Ha nem lenne nagyon ellenedre, fel kéne ülnöm Cordobára - ajkamba haraptam, vajon mit válaszol. Nem volt meglepett. - Nyugodtan, nem tudom mit akarsz csinálni, de persze. - Köszi - ezzel elszaladtam, magamhoz vettem egy kötőféket, meg egy vezetőszárat. A lovak elég messze voltak tőlem, sokáig tartott, míg elsétáltam odáig, de Bridget már hamar kiszúrt és menekült is.Köszöntem Cordobának, megsimogattam a vállát. Felraktam rá a kötőféket, majd felültem. Hátra néztem, Bridget messziről mustrált minket. - No indulás - enyhén hozzányomtam a lábaimat a ló oldalához, máris reagált. Szokták mondani, az embernek a lova a tükre. Davinek szuper tükörképe van, egyetlen vezetőszárral a kezemben tökéletesen tudom irányítani. Amint elkezdtünk ügetni, a többi ló utánunk jött. Furcsa érzés volt ennyi állat előtt lovagolni, tudva, bárhova elmennek Cordoba után, ugyanis ő a domináns kanca a ménesben. Egyre távolodtunk Bridgettől. Mikor hátranéztem, láttam, vágtázik utánunk, és egyre közelebb kerül, tehát nem húzta keresztbe a számításaimat. A ménes jelenti számára a legnagyobb biztonságot, egyszer rá kell jönnie, hogy nem bántok senkit. Tehát lassacskán vágtázgattunk tovább a legelő legmesszebbi sarka felé, ahova én nem szoktam járni, mert messze lenne gyalog. A kerítés mögött elkezdődött az erdő, de voltak fák a karámon belül is, mi azokat szépen kikerültük és vágtáztunk fel a dombon. Cordoba egyre jobban kezdte élvezni. Mellettünk jobbra ügetett Biscuit, a szürke quarter ló és Sunshine, tőlem balra pedig Chocolate Jane, aki annyira közel volt, hogy kinyújtott kézzel elértem volna a sörényét. Ahogy átmentünk ügetésbe, megsimogattam Jane homlokát, majd leszálltam Cordobáról, aki azonnal elkezdett legelni. Levettem róla a kötőféket, majd felültem Jane-re. A kötőféket ledobtam a földre, a Rocky mountain lovamon arra nincs szükségem, hogy néhány kört vágtázzak a lovak körül. Meg is tettem. Elindítottam a lovat, aki először mélyen lehajtott fejjel prüszkölt, majd viszonylag élénk vágtában tettük a köröket. Jane volt Bridget legjobb barátja, csak rajta keresztül tudtam közelebb férkőzni a telivérhez. Láttam, az egyik fa mellett magasra emelt fejjel, feszülten figyel. Megváltoztattam a tervet. Jane-nel a kanca előtt fogok ügetni oda-vissza, hogy lássa, nem kell tőlem félnie. El is kezdtem a feladatot, nagyon közel voltam a kancához, de direkt elfordítottam a fejemet. Már egy ideje ment ez az ide-oda ügetés, de Bridget számára ez még mindig nagyon érdekes volt. Jane már nagyon unta, de ekkor a telivér arcán láttam, kezd megnyugodni. Nagyokat pislogott, már nem dülledt ki a szeme, nem feszítette meg az izmait, így átmentem lépésbe. Itt már más volt a helyzet, tovább voltam a közelében, ezért újra figyelni kezdett. Kisebb távot kezdtem el megtenni, míg addig el nem jutottunk, hogy megálltam előtte. Jane mihelyt megtehette, lehajtotta a fejét és elkezdett enni. Én sem tettem másképp, a lehető leglassabb és legnyugodtabb mozdulatokkal a kalapomat feljebb toltam a fejemen, majd ráfeküdtem a lovam hátára. Kezeimet lazán leengedtem, vártam. Szemem sarkából láttam, Bridget nem ijedt meg, csak kicsit furcsának találta a helyzetet. Sokáig feküdtem így, annyira sokáig, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek és becsuktam a szememet, elaludtam. Nem hinném, hogy órákat maradtam volna így, maximum egy- két percet. Úgy ébredtem fel, hogy Jane megmozdult alattam, de csak arrébb lépett, mert ahol eddig volt, ott már lelegelte az összes számára ízletes fűcsomót. | |
| zsofi26horses (50515) 13.12.08 15:26:11 | ||
|
*
Kinyitottam a szemem, de ekkor valami meleg, puha ráfújt a kézfejemre. Szörnyen csiklandós volt, de szerencsére tudtam magamat türtőztetni és nem adtam ki hangot, csak mosolyogtam. Lassan elfordítottam a fejemet, Bridgetet láttam, amint megszagolt. Nagyon aranyos látványt nyújtott, ahogy mint aki valamiféle tűzszerész a bombához, úgy ért hozzám, nem volt közel, csak nagyon kinyújtotta a nyakát. Felsóhajtottam, ő összerezzent amint meglátta, hogy őt nézem. Suttogni kezdtem neki, lassan ejtettem ki a szavakat. - Jól van, kislány, semmi baj - suttogtam tovább - nagyon ügyes és bátor lovacska vagy - ez egy kissé úgy hangzott,, mint ahogy a doktornő szokta dícsérni az injekciót eltűrő és nem síró gyerekeket. - De most fel kell kelnem, mert nagyon kényelmetlen így oldalra nézni - folyamatosan beszéltem hozzá a lehető legkedvesebb hangon. - Semmi baj nem lesz, kérlek ne ijedj meg - lassan feltápászkodtam, de semmi reakció, csak tovább bámult engem. - Nagyon ügyes vagy, jól van - mosolyogtam rá, és már nem félt, ha a szemébe néztem. Leszálltam a lóról, de egy tapotat sem mozdultam, csak lassan kinyújtottam a kezemet és oldalra néztem. Ez a lovaknál annyit jelent, hogy “ Nézd, itt a kezem, (lovaknál az orrom) szagoljuk meg egymást, kíváncsi vagyok rád, megengedem, hogy hozzám érj, és hogy közelebb gyere ( ez az oldalra nézés)“. Hatásos volt a mondandóm meg a szégyenlős nézésem, a ló közelebb jött egy lépést, kinyújtotta a nyakát, épphogy hozzáért a kezemhez, de semmi több. Két választásom volt: az egyik, hogy leülök a földre és megvárom, hogy ő jöjjön közelebb, vagy kockáztassak és én lépjek oda hozzá. Én az előbbi mellett döntöttem, azaz leültem a fűbe törökülésbe, leraktam a kalapom és elkezdtem játszani a fűvel. Bridget egy ideig nézett, majd lehajtotta a fejét és legelni kezdett. Én belekezdtem a kedvenc dalom éneklésébe, de a kanca csak a fülével reagált. Énekeltem, tépdestem a füvet, figyeltem a lovat. Bridget egész végig oldalra nézett, tehát nem szegezte rám a tekintetét, mindössze néha-néha rám pillantott, ami annyit jelent, nem fél már a közelemben lenni. Egyre közelebb lépett hozzám, mintha mellettem lett volna a legfinomabb fű. Egy méter se volt már közöttünk, de én vártam addig, míg egy karnyújtásnyira lesz. Eljött a pillanat. Kinyújtottam a kezemet, megsimogattam a homlokán fehérlő csillagot. Tovább cirógattam, játszottam a sörényével, vakargattam. Felálltam, majd tíz percen keresztül csak simogattam őt, mindenhol, mindkét oldaláról. Bocsánat, most látom, van benne elég sok szóismétlés.. elnézést  | |
| vallerveronika (44891) 13.12.08 15:32:14 | ||
|
zsofi26horses : Sietek, szóval csak a végét tudtam elolvasni, de csak így tovább, nekem nagyon tetszik :)
| |
| -Anna- (56551) 13.12.08 15:49:26 | ||
|
I will not die, I will survive...
Miért érzem úgy, hogy nem tartozom közétek? (költői kérdés volt, és a válasz pedig az, hogy azért, mert ti jobban írtok nálam) És igen, már megint elkéstem, de nem tehetek róla. Na jó, de. Lusta vagyok, ez tény, de mostmár nem rizsázok többet, tessék olvasni: 
14. fejezet: Bosszú Az esőcseppek egyenletes, idegesítő kopogására ébredtem. Már megint a karámban voltam. Felemeltem a fejem. Sehol egy fedett rész. Remek - hanyatlott vissza a fejem a mostanra már átnedvesedett homokba. Meg fogok betegedni, de legalább lesz vizem. Valamit valamiért. Habár a gondolataim ezt mutatták, csöppet sem törődtem bele nyomorúságos helyzetembe. Nem, ehhez még nem voltam se elég gyenge, se elég letört. Akármit is csinálnak velem, ki fogok innen jutni. De be kell osztanom az erőmet, most már tudom. Feltápászkodtam. Alig álltam meg a lábamon, a férfi máris közeledett felém. Ahogy kárörvendően nevető szemébe néztem, elhatározásra jutottam: most fogok kijutni. Nem. Nem bírtam tovább azt a gúnyos vigyort az arcán. Nem bírtam tovább a megaláztatást. Nem bírtam tovább azt, hogy csak úgy a sárba tiporja a büszkeségemet. Megráztam a fejem. - Nem úgy van az ám - nevetett. Amikor közelebb ért, suttogóra fogta. - Azt csinálok veled, amit akarok - s nyomatékképpen hallatott egy ördögi kacajt. Elég volt! csaptam hátra a fülem. Nem fogsz velem többet szórakozni, megértetted?! villantottam ki a fogaimat. Sajnos az emberi faj eme elfajzott ágának ivadéka nem értette beszédemet, s a figyelmeztetésemet sem vette észre. Helyette belépett a karámba, kezében ugyanazzal a förmedvénnyel, amiben múltkor is elbotlottam. Azt már nem! prüszköltem. Ezúttal nem futottam el. Hagytam, hogy megközelítsen, de amikor a kötőfékemhez közelített, kicsit elfordítottam a fejem. Mivel így mindkét kezére szüksége volt, ezért visszahúzta, hogy a futószárat karjára téve felszabadítsa a másikat is. Most vagy soha! gondoltam, és miközben beleharaptam a kötegbe, hátraugrottam, ezzel a mozdulattal gyakorlatilag megfosztva ellenfelemet legerősebb “fegyverétől“. Mikor már elég messze voltam, elhajítottam. Lesunyt füllel közeledtem a meglepett ember felé. - Te... teee... - arcán végtelen harag ült. - Hogy merted? Tiszteletlen dög! - emelt rám kezet. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy elugorjak, így nem talált el. Erre a kudarcra láthatólag még jobban feldühödött, de mostmár visszanyerte önuralmát. Körülnézett a karámban, olyan tárgyat keresve, ami esetleg segítségére lehet. Az ostor az egyik oszlopnak támasztva állt. Kicsivel mellette pedig a földön feküdt a pisztolya. Elmosolyodott. Szinte láttam, hogy mit gondol. Képes lenne rá? Nem kérdés. Nem érheti el! villant át agyamon a gondolat, de a férfi addigra már futott is a kerítés felé. Nem mehet el innen élve! módosítottam. Őrült vágtába kezdtem, aminek következtében sokkal gyorsabb voltam nála. Egy ügyes mozdulattal elé vágtam. Most kezdődött a játszma nehezebb része. Öt-tíz méter távolságban kell tartanom, amíg ki nem találok valamit. Már is megpróbált kikerülni, de újból útját álltam. Pár ilyen próbálkozás után már kezdtem kifáradni, és ez meg is látszott rajtam. Ellenfelem pedig egyre kárörvendőbb mosolyt öltött. Nem bírom már sokáig... de mit tehetnék? alighogy ez a kérdés formát öltött a fejemben, halványan, de már tudtam is rá a választ. - Most nem érek erre rá! - rúgott bele türelmetlenül a bokámba. Ez már végleg eldöntötte a kérdést. Felágaskodtam, és mielőtt bármit is tehetett volna, felette álltam. Még egy félágaskodás... patám a mellkasán csattant... egész súlyommal ránehezedtem... egy harapás a biztonság kedvéért... Mire rájöttem, hogy mit tettem, addigra már ott feküdt előttem, élettelenül. Halott volt. | |
| Flémó (80958) 13.12.10 13:19:39 | ||
|
-Anna-: Jó lett, de tessék Folytatni mert mind kíváncsiak vagyunk. És ne merészeld azt mondani hogy mi jobban írunk. A tiedet mindenki élvezi én meg telerakom az egészet helyesírási hibákkal.
Írhatom a titokzatos lovat? | |
| Dóry98 (52330) 13.12.10 17:16:43 | ||
|
Martina: Jó ötlet, de pár dologra figyelj: nem olyan rossz az az írás, ha visszaemlékezés lenne. De így hiányzik belőle a leírás, a szereplők megismerése, így csak a tények vannak közölve. Próbáld meg részletezni, és ne éveket ugorj, inkább tekints vissza a múltba! Ezekre figyelj, és nagyon szuper történeted lesz! :)
Száncsenő: Akkor mire vársz még? Hozd a kövi részt! :D Zsófi: Váá, eszméletlen jó! *.* Hiba egy csöpp nincs benne! Nagyon tetszik, hogy ilyen részletesen írod! Imádom! MakacsBogi: Nagyon tetszik! Ha így folytatod, akkor én biztos, hogy olvasni fogom! :) Csipet: Mint legnagyobb rajongótok, kötelességem elmondani, hogy iszonyú jó lett! :) Részletgazdag, nem unalmas, és nemzetközi! :DD Bogi: Nee, most megint idejössz egy ilyen fejezettel, és azt hiszed, nem vagy idevaló?! Egy ilyen szuper fejezettel?? Izgalmas, eseménydús, tökéletes! És máskor ne legyél ilyen lusta! :D (mondom én...) Flémó: Még szép, hogy írhatod! :) | |
| Rosee (59053) 13.12.10 21:47:11 | ||
|
Sziasztok!! Visszatérek most hogy megint van több időm :D megpróbálom elolvasni azokat a történeteket amiket ti írtok és szeretném folytatni az én történetem amire nem hiszem, hogy emlékeztek. Azt szeretném megkérdezni,hogy valakit érdekelne a Rosszból létrehozva?
itt érheted el örülnék minél előbbi válasznak és ha lenne minimum egy olvasóm akkor hoznám a kövi részt. Addig is dvözlettel:Rosee | |
(aktuális oldal: [ 272 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [269] [270] [271] [272] [273] [274] [275] [276] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
