 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Flémó (80958) 13.12.11 17:42:33 | ||
|
A titokzatos ló 11.
Anna másnap keservesen ébredt. Úgy érezte mintha visszahúzná az ágy, és erőszakkal ott akarná tartani magában. Nem akaródzott neki sem fölkelni. Azt sem tudta milyen nap volt aznap. Hétfő? Vagy csak vasárnap van még? Fogalma sem volt. Fel akart ülni az ágyon, hogy megnézze a naptárat, de a matrac könyörtelenül besüppedt a keze nyomása alatt. Végül feladta, és visszahanyatlott a puha párnák között. Elaludt... Két óra múlva zúgó fejjel ébredt. Nem érezte jól magát, de kényszerítette a testét, hogy felkeljen. El kellett látnia a lovakat, ha törik, ha szakad. Hiába, fárasztó dolog a varázslat, töprengett magában hangtalanul. A konyhában meglátta az anyját, ahogyan Edwarddal reggelizett (mint kiderült vasárnap volt). Annának semmi kedve nem volt együtt egyelegni velük, ezért mormmolt nekik valami köszönésfélét, és elnyargalt. A legelőn, miközben a szénát hordta Pfili odadugta hozzá az orrát, majd el is rántotta, mintha szemrehányást tenne a lányra. Hát persze, hiszen meg se fésülködött. A haja úgy állt mintha legalább gy (ha nem egy egész család) fácán rakott volna fészket benne. Anna kinevette a lovát, asi sértődötten ügetett el a legelő túlfelére. Mirimiel ellenben odajött, orrával sürgetve Annát. Mindenre elszánta magát a reggelije érdekében. Anna oda is adta neki, a megillető adagját, majd fáradtan a szénahordástől, és a varazslat következményei miatt, leheveredett a kerítés mellé. Egy ideig nézte a lovak játszadozását, aztán úgy döntött, hogy pehúnyja a szemét, csak egy egészen kicsi percre... Arra ébredt, hogy valaki böködi. - Ne Pfili, hagyj békén!- morogta Anna, és elhessentette, azt, amit a lovának vélt. Azonban a titokzatos valammi nem hagyta békén. Az nem lehet, hogy megint valami idegen helyre került! Vagy igen? Lassan, nagyon lassan kinyitotta a szemét. Egy ideig hunyorgott, majd megszokta a Nap szembesürő fényét. Egy alak állt előtte, de nem egy ló formájú alak. Egy ember. Egy sovány, magas ember, nyakkendővel, fekete ruhában, mintha dolgozni menne. És a jól ismert ember körvonala egy percig foglalkoztatta Annát, majd villámkét hasított belé a felismerés: Hiszen ez Edward! | |
| Flémó (80958) 13.12.11 17:43:05 | ||
|
Sajnálom a terjedelmét, de nem volt több időm. | |
| csipet2 (7245) 13.12.13 15:26:24 | ||
|
Nya, akkor ideje kommizni. :D
Flémo:Az első bekezdésbe konkrétan leírtad minden hétköznap reggelem xDDD. Érdekes. Nekem tetszik, ugyan ez az első fejezet amit elolvastam, de mindenképp visszaolvasom. :) Folytatást repesve várom! ;) zsófi26horses: Az bírom nagyon az írásaidban, hogy a szabad idomítást hűen, valós alapokkal írod le. Olvasta olyan könyvet, ahol csak úgy lett valami egy kis répából meg stb. a ló és ember között. De te remekül leírod, hogy tényleg hogyan is megy ez, és hogy nem is olyan könnyű, ahogy egyesek gondolják ;) Profi vagy! :D Anna:Nem értem, hogy miért nem bízol magadban! Olyan mértékben leírod a saját írásod, hogy az már fáj! =/ Pedig igenis remekül írsz, a történet is nagyon izgalmas, átérzed a főszereplő helyzetét érzéseid. Ne írd le saját magad, hisz benned is ott a tehetség, akárcsak a többiekben ;)Várom a kövi rész, és tessék bízni a “tolladban“! ;D Roose:Itt egy első számú olvasód! *hevesen jelentkezik*. Már amikor elhoztad az első részt akkor is nagyon tettszett , és még jobban érdekel a mostani fejezet után. :) Jól írsz. Egyedül az kifogásolnám, hogy van ahol elsieted a dolgokat, nem írod le elég alaposan a helyzetet, vagy a körülményeket. Amikor napszakot akarsz váltani (pl: ~Délután~) akkor nyugodtan beleírhatod a fogalmazásban, hogy pl.: Délután már sokkal jobb kedve volt Zetének....stb(csak mondtam egy példát!) Várom a kövi részt. :) | |
| csipet2 (7245) 13.12.13 15:30:16 | ||
|
Eh, Sorry , idő előtt küldtem el xDDD
Dóry: Köszönjük szépen a kedves szavakat, örülök, hogy tetszik. :) A nemzetiségek pedig abból jönnek, hogy mikor szahival picik voltunk rengeteget játszottunk, és ők voltak a karaktereink, úgymond. Olyan volt mint az RPG csak 3D-ben. xDD Így formálódtak ki a szereplők, és született meg Mítosz Völgy is. Konkrétan a gyermekkorunk játékait írjuk le :D A kövi részt nemsokára hozzuk. Ami azt illeti már kész is, csak menet közben rájöttünk, hogy erősen át kéne dolgozni, úgyhogy kb holnap vagy vasárnapkészen lesz. Xddd | |
| zsofi26horses (50515) 13.12.13 19:51:12 | ||
|
Nagyon szépen köszönöm a kedves kommenteket! Én pedig hozom a következő fejezetet, remélem tetszik.
9. fejezet - Azta, te egy igazi suttogó vagy! - csodálkozott Zoe, miközben elmeséltem neki a Bridgettel való munkámat. - Ja, persze - mosolyogtam, majd csettintettem a nyelvemmel, hogy Jane-t ösztökéljem egy kis vágtára. A patak mentén lovagoltunk, meleg, nyári nap volt, de mégsem az a kánikula. Igen, úgy terveztem, hogy szabadidomítós napot tartok, de nem jött össze. A homokpálya tele volt, sok kisgyerek jött lovagolni, akiket anya edz, David pedig a kovácsnak segített. Ekkor eszembe jutott, hogy Ginának is ma kellett volna jönnie. - Sophie, jól vagy? - kérdezte Zoe, majd átmentünk ügetésbe. - Jól - nem hangzott valami meggyőzőn. - Igen elfehéredtél! Nemhogy lebukfencezel még itt a lóról. - Nem, jól vagyok, csak megfeledkeztem egy lányról akivel tegnap megbeszéltem az edzést. - Kínos - nevetett Zoe, majd komótos vágtában haladtunk tovább. - Amúgy milyen lány? - Egy fura lány, nem nagyon ért a lovakhoz. - Jó, de melyik? Egy csomó csajszi lovagol nálatok. - Vörös hajú, Gina a neve. - Ja, azzal a pintóval? - Igen, azzal. Azzal a kövér pintóval. - Mondjuk, tényleg elég kövér. Amúgy hogy haladsz Gömböccel? - kérdezte Zoe miközben megigazította a kalapját. - Remekül. Tegnap ráültem szőrén, ugrattunk is. Ahhoz képest, milyen gebe, sok energiája volt. - Gondolom jól megetetted - nevetett fel Zoe. - Igen, elég jól - mosolyogva adtam neki igazat, de kissé féltem, hogy ez a hirtelen változás még bajt okoz. A lovak az ilyenekre nagyon háklisak. Kólika, savós patairha gyulladás oka a hirtelen mozgás- etetésváltozásban keresendő, ezért jobban kellett volna figyelnem a fokozatosságra. Mikor hazajöttünk, furcsa látvány fogadott bennünket. Gina futószárazta Caspert, David pedig Ginát dirigálta. Vicces volt, ahogy Gina próbált megfelelni, de nem sikerült neki. David is látszólag nagyon jól szórakozott, ahogy a kerítés tetején csücsülve osztogatta a tanácsokat, olyan hangnemben, mint amilyent nagyon értetlen, esetlegesen elmebetegek esetében szoktak megütni. Lenyergeltük a lovakat, megkértem Fredet, patkolja meg Chocolate Jane-t is, majd elmeséltem az egész reggeli kalandomat Davidnek is, akiből mindössze egy elismerő pillantás tellett. - Amúgy milyen volt Cordoba? -kérdezte. - Jó volt - nem állt szándékomban dicsérni őt, még ha annyira ultraszuper lova van is. David csalódottnak tűnt, mintha nagyobb dicséretet várt volna, de nem mondtam többet. Még tegnap megérkezett az új ló, egy hisztis palomino színű quarter kanca, akivel anya rögtön elkezdett foglalkozni, így ma délután is foglalt volt a körkarám, ezért a homokpályán gyakorlatoztunk Gömböccel. Mikor végeztem és sétáltam ki az istállóból, láttam, amint Gina és David nevetve mentek be a házunkba. A fiú úriember módjára kinyitotta neki az ajtót is. Egy furcsa érzés kerített hatalmába, amit nehezemre esett elfogadnom - igen, féltékenység. Nem tudom, mit akarhat az a rókafejű nőszemély a házunkban Daviddel, de semmi kedvem nem volt utánuk menni. Ekkor begurult az udvarra egy terepjáró. A fekete, csillogó kocsi tiszta volt, kivéve a kerekeit, amik úgy néztek ki, mintha egyesével belemártották volna őket a sárba. Az ajtó lassan kinyílt és apu komótosan szállt ki belőle. Égszínkék szemei alatt karikák árulkodtak arról, nem aludhatott valami sokat a három nap alatt. Mikor meglátott, mosolyra húzódott a szája. -Szia Sophie! - becsukta az ajtót, majd a ház felé vette az irányt. Ekkor gyorsan odaszaladtam hozzá, megragadtam a karját és húztam őt az istálló felé, megmutatni a csődörcsikót. Addig beszéltem a lóról és húztam a szót, míg meg nem láttam az ablakon keresztül, hogy Gina kiment a házból. Ekkor egy hófehér színű BMW gurult be a kapun nem kis sebességgel. Egy öltönyös, napszemüveges, magas, napbarnított bőrű, majdhogynem kopasznak mondható férfi szállt ki az autóból. Már a járása is figyelemreméltóan határozott és nyugodt volt. Megállt a kocsi előtt, majd megvárta, amíg Gina beszáll a kocsiba, beszélgetett Daviddel. - De szerintem túl sok zabot adsz neki, az ilyen hirtelen étrendváltozásoktól, tudod mi lesz... - szakította félbe apa a bámészkodásomat, aki a pej musztángot méregette, miközben én kifelé bámultam az ablakon. - Igen, tudom, de nem lesz baj, törekszem a fokozatosságra - mondtam, de én ezzel az elejétől fogva tisztában voltam. Visszapillantottam még az ablakra. David és az öltönyös ember kezet fogtak, majd a fehér BMW megfordult az udvaron és nagy port hagyva maga után elszáguldott. Kicsit megszédültem, majd gyorsan helyreállítottam magamat. Apu szerencsére nem vette észre. | |
| zsofi26horses (50515) 13.12.13 19:51:32 | ||
|
*
- Most már megyek, köszönök anyádnak- mondta, majd bement a házba. Nekem sokáig tartott felfogni a történteket, álltam a box előtt, gondolkoztam. Miért ment be a házunkba Gina, miért volt David ilyen furcsán tisztelettudó? Na és az az öltönyös ember, aki kezet fogott Daviddel? Ekkor apa kilépett az ajtón, behívott ebédelni. Az asztalnál mindenki szótlanul ette a levest. Csak a kanalak koccanása a tányérral törte meg a kínos csöndet. David már második alkalommal ebédelt velünk, nem értettem, miért. Eddig mindig hozott magának ennivalót, szinte egész napra. A többiek szótlansága rettentően bosszantott. Éreztem, eltitkolnak előlem valamit. Ha anya meg apa nem is, de David mindenképpen. Másnap csak Larissával és Berryvel dolgoztam a homokpályán, míg anya a palomino kancával foglalkozott a körkarámban, meg Gömböccel egy keveset vágtáztam. David egész nap, egyértelműen került engem. Ez az egész tegnapi dolog felbosszantott, nem is tudtam a lovakra koncentrálni. Végül meguntam, és miután mindkét lóval végeztem, megkérdeztem az épp nyerget takarító George-ot, hogy hol van David, mire ő csak megrántotta a vállát. - Nem tudom. Az előbb ment haza, azt mondta, valami problémája van a nagymamájának - sose találkoztam még a fiú nagyszüleivel, sőt a nagyapjáról nem is tudom, hogy élne még. David nagyon ritkán beszél az otthonáról, szinte csak aludni meg enni járt oda. Kellemetlen, nyugvást nem hagyó kíváncsiság ejtett rabul mocskos börtönébe, amiből mostantól szabadulni csak a kérdéseimre kapott válaszok árán tudok. Holnap mihamarabb ki kell faggatnom Davidet a történtekről. | |
| vallerveronika (44891) 13.12.14 14:55:58 | ||
|
sziasztok!
Mit szóltok egy ilyen történet-blog szerűséghez? (A farm nem létezik, a képeket a netről szedtem, a blog feltöltés alatt). Amúgy nem tudom, “szabályos“ az, hogy talált képeket használok fel? Vagy leszedjem őket? http://www.madcapfarm.eoldal.hu/ | |
| Dóry98 (52330) 13.12.18 16:18:53 | ||
|
Rosee: én még emlékszem! És már várom az új részt! Mindenképp folytasd! :)
Flémó: Nem túl eseménydús, nem túl izgalmas, de azt a fáradt hangulatot 100℅-ban visszaadja! :) Pont jó, hogy egy kicsit lelassítottál és nem rohannak az események. Folytasd! Zsófi: Imádom! Nagyon tetszik, hogy egyre több a rejtély. :) Folytatást! Vallerveronika: Az igazat megvallva én sem tudom, hogy “szabályos“-e így kirakni a képeket, de mivel kiraktad a forrást, szerintem jó ez így. :) Az ötlet maga tetszik, hogy úgy írod a blogot, mintha igazi farm lenne. De egy idő után ez nem lesz unalmas? Szerintem részletezd, írd meg a farmon lakó embereket is, és kicsit hosszabb bejegyzéseket írj! ;) | |
| zsofi26horses (50515) 13.12.18 18:00:23 | ||
|
Köszi Dóry  Most pedig én is hoznék egy kis kritikát 
csipet2: elolvastam az egész történetet és woow! :D érdekes stílusban írsz/írtok, szép hasonlatokat használtok, bájos az egész történet úgy ahogy van. :) Arra kell még figyelni, hogy gyakran írjátok külön azokat a szavakat, amiket egybe kéne (pl. város háza- városháza). - kiraktam a weboldaladat az enyémre, ha nem baj :) Flémó: egyetértek Dóryval, várjuk a következő fejezetet :) Rosee: Folytasd, érdekes a történet :) | |
| csipet2 (7245) 13.12.18 19:08:17 | ||
|
zsófi: Köszönjük szépen! :D Olyan boldog vagyok, hogy ilyen sok embernek tetszik! No igen, helyes író bajnok az nem vagyok, és ezeket az egybeírásokat nem jelzi ki a blogger nem tudom miért :/ De ezentúl figyelek rá, csak mondom, nekem magamtól nem sok ilyen tűnik föl xd.
Persze, hogy nem baj, sőt! :D *.* Én is kiteszlek mindjárt. :) Komi a 9. fejezethez: A fejezet perfect! :D Élvezetes írás, és valahogy úgy rejted el benne az oktató jellegű részt, hogy az nem kellemetlen, mint mondjuk egy gagyi gyógyszerreklám. ;D Ezt most jól leírtam. ^^ Várom a folytatást! :D A kövi rész meg kicsit késik mert uccsó hét ellenére mi ma még fizika dogát írtunk, szóval le vagyok kötve. :) Talán ráveszem szahit, hogy írjon, úgy is beteg szegény szóval van ideje. :) Ennyi mára :) Szép estét mindenkinek! :) | |
| Flémó (80958) 13.12.19 14:27:03 | ||
|
A titokzatos ló 12.
Anna emlékezetében azóta is úgy él Edward fénytől elhomályosult képe, mint aznap a karámban. A férfi föléhajolt, olyan toronymagasan magasodott fölé, mint valami felhőkarcoló. Aztán közel hajolt a lányhoz, és Anna biztosra vette, hogy Edward hallja a szívverését. - Hol voltál tegnap este? - dörmögte a magas férfi. - Te - tessék?.. - motyogta Anna. - Tegnap este anyád felküldött velem egy pohár vizet az ágyadba, és a takaród alatt csak három párna hevert. Biztosan nem voltál az ágyadban. Akkor halljuk, mit csináltál tegnap este? - Én, én biztosan vécén voltam! - hazudta Anna. - Nem, nem voltál a vécében. Direkt bekiabáltam a mosdóba, de nem voltál ott. Anyád élettársaként tudni akarom hol voltál! Élettárs? Hát már ilyen régóta ismerik egymást? És ő hogyhogy nem tud semmiről? Ilyesmi gondolattokkal tűnődött Anna, míg Edward meg nem köszörülte a torkát. - Jól tudom hol voltál. Kilovagoltál a lovadon. Méghozzá az elátkozott erdőbe! Te is tudod hogy oda tilos bemenni! Ott egy elfo- ... izé ... kutatócsapat dolgozik. Szóval be ne menj oda többet, hallod? - Maga nem parancsolhat nekem! - kiáltotta Anna feldühödve. - Nem az apám, hogy parancsolgasshasson nekem! Oda megyek ahová menni akarok! Nekem csak két ember parancsolhat, és maga nincs közöttük! Tűnjön el! - sarkon fordult, és elindult a karám kijárata felé. A termetes férfi utánna. Lassan lépdelt, és felemelte a fejét, hogy büszke legyen a testtartása. Ezt a csatát megnyerte... ... csakhogy... Edward utánnaindult. A hatalmas ember föléhajolt, és ellökte a lányt. Anna a földön volt, és igyekezett oddébb menni. Edward kezében egy hatalmas fadarab volt. A feje fölé emelte a husángot, és úgy csinált, mintha ütni készülne. Anna felsikoltott. A sikoltás messze hallatszott, túl az erdőn, túl a réten. Meghallotta Hatalom is. Őrült galoppba kezdett a sötétben. Ez a lány volt minden reménye. És az a férfi akarja Annát bántalmazni, akit Hatalom régről ismert... Segítenie kellett. Csak időben érjen oda. Azonban valaki mindenkinél előbb meghallotta a sikolyt. Pfili volt az. Leszáguldott a dombtetőről nyomában Mirimiellel. A fadarab már éppen készült lesúlytani, Anna összegömbölyödve hevert a földön, védve a fejét. Pfili odaugrott a gazdája elé, és ágaskodott, olyam magasra, hogy félő hátraesik. Miri csatlakozott hozzá, és együtt ágaskodta védve a fekvő lányt. Edward odalódította a fát, azomban Pfili a foga közé kapta, őrültmód rázta egy ideig, és eldobta. Edward egy pillanatog tétovázott. Ez idő alatt Miri felé kapott, és a szürke kanca beleharapott a kezébe. Edward felordított fájdalmában. Körbenézett, majd a kezét dörzsölgetve elszaladt. Átugrotta a kerítést, és eltűnt. Hatalom még épp időben élt az erdőszérre, hogy a menekülést láthassa. Megállt, és figyelt. Érezte a férfi jelenlétét, tudta, hogy nincs messze. Most nem szabad mutatkoznia. Elfordult, és elbaktatott. A dolgát már helyette valaki más elvégezte. Anna agyon dícsérte a megmentőit, és extra zabadagot ígért nekik. Azonban egyszer csak az erdő szélére tévedt a pillanása. Éppen látta, ahogyan Hatalom ősi mintákkal tarkított szőre eltűnik a bozót között. Tudta, hogy még találkozik a lóval... Az erdő tikokzatos lovával... | |
| Flémó (80958) 13.12.19 14:28:49 | ||
|
Nem egy hosszú, de van benne izgalom. A hapsit ne felejtsétek el, még fontos lesz. | |
| MakacsBogi (77975) 13.12.19 19:31:13 | ||
|
Sziasztok! Itt van a 3. fejezet is! Nem tudom, hogy folytassam e vagy nem, úgyhogy komizzatok, negatív is lehet, csak kérlek őszintén! Köszönöm! | |
| MakacsBogi (77975) 13.12.19 19:35:11 | ||
|
* bocs, a linket nem tette be, itt elérhető a 3. fejezet! | |
| Flémó (80958) 13.12.20 15:48:42 | ||
|
MakacsBogi : És ezt eddig én mért nem olvastam? Most kezdem olvasni és nagyon jó! El ne felejtsd folytatni. Jut eszembe boksz ksz-szel nem x-szel.
Amúgy az enyém milyen lett? | |
(aktuális oldal: [ 273 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [270] [271] [272] [273] [274] [275] [276] [277] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
