 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Száncsengő (69564) 13.12.20 16:37:46 | ||
|
Húúú... Hát eltűntem. Bocsi, bocsi, bocsi..... Még ma megpróbálom begépelni a fejezetet, de legkésőbb holnap! :) *szégenlősenelkullog* | |
| bataviki00 (78757) 13.12.20 16:58:12 | ||
|
Sziasztok! :D
Hát úgy döntöttem hogy a mi lovunk történetét leírom mivel nem éppen volt unalmas ez a 2 év vele... volt halálos betegség, nagy ugrás, gyönyörű lovaglásasok... Kritikát, véleményt fogadnék mert nem igazán az írás az erősségem... Lécci!! :D NA Monday és Viktória 1. Minden olyan volt, mint egy látomás. Egy álom vált valóra, mikor az a ló haza jött. Február 20.-a volt, Hétfő. Innen a Monday név, amely e lovat nevezi meg. Monday olyan volt, mint egy kisló… vagy inkább egy szamár. Minden csontja, porcikája kilátszott hosszú szőre alól is, bármennyire csikó, nagyon aránytalan teste volt. A nagy hálószobámba voltam, mikor hallottam ahogy egy autó meg áll a ház előtt. Egy sötét, talán fekete terepjáró, mögötte egy ezüstös, kékes ló szállítóval. Kissé régi volt, vagy 10 éves is lehetett. Az ablak előtt álltam mikor meg pillantottam a nővéremet aki kiszáll az autóból. És egy másik férfi akit még nem láttam az előtt. Nagy termetű, erős testalkatú volt. Majd Balázs, a testvérem barátja is előtűnt A szállítóhoz mentek és elkezdték kinyitni a kapuit, tovább nem bírtam már ezért ki siettem a szobából, majd az ajtóhoz érve bele nyomtam a lábfejem az én szakadt, piszkos cipőmbe. Magamra kaptam a dzsekimet és kifutottam a teraszra. És pontosan akkor vezették be az udvarba az akkori Lackót. Másra számítottam, nem egy ilyen sovány, ápolatlan csikóra. Mikor a korláthoz értek egy pillanatig rám nézett, és láttam valami kis félelmet, reményt és szomorúságot a szemeiben. Léptei málhák, lusták voltak lábait alig emelte és a patája a kavicsokhoz érve nagy zajt csapott. Biztosan követte vezetőjét, mégis bátortalan volt néha fel-fel nézett és szaglászott. Hirtelen az istállója felé felkapta a fejét, füleit forgatta és egyet nyihogott. Azonnal elmosolyodtam, a kis vékony hangján… Majd újra elindult, bár a sötét épület előtt kissé megtorpant ugyanis már 1 éve bizonyosan nem volt istállóban, sem bokszban. -Na?- kérdezte a nővérem. -Hát aranyos… De nem sovány? -Igen az, pedig hatalmas bálák voltak abban az udvarban… Nem is értem, holnap majd egyet hoznak közülük, mert abrakot nem kaphat egyenlőre. Majd aztán alakulni fog, és megszépül… csak, hát idő! Ne várjunk nagy csodát…- majd elindultunk hátra mi is. Az udvarunk hosszú volt, és kavicsos középen ahol kocsival mentünk. Bal oldalt volt egy régi kutya kenel ahol Wendy a kaukázusi kutyánk élt. Még nem volt karám az udvarban, de még hideg van ahhoz hogy sokáig kint álljon ezért majd később csináljuk meg. Jobb oldalt kis folytonos mellék épületek voltak, köztük egy műhely és egy „kondi terem” amit nem rég alakítottunk ki. Az istálló pedig egy régi szürke mellék épület, amiben voltak már nyulak,sertések és kisebb garázs vásár is. Ez mind igaz, így történtek a dolgok, a nevek ál nevek a negatív karakterek pedig kitaláltak! :) | |
| bataviki00 (78757) 13.12.20 16:58:12 | ||
|
Sziasztok! :D
Hát úgy döntöttem hogy a mi lovunk történetét leírom mivel nem éppen volt unalmas ez a 2 év vele... volt halálos betegség, nagy ugrás, gyönyörű lovaglásasok... Kritikát, véleményt fogadnék mert nem igazán az írás az erősségem... Lécci!! :D NA Monday és Viktória 1. Minden olyan volt, mint egy látomás. Egy álom vált valóra, mikor az a ló haza jött. Február 20.-a volt, Hétfő. Innen a Monday név, amely e lovat nevezi meg. Monday olyan volt, mint egy kisló… vagy inkább egy szamár. Minden csontja, porcikája kilátszott hosszú szőre alól is, bármennyire csikó, nagyon aránytalan teste volt. A nagy hálószobámba voltam, mikor hallottam ahogy egy autó meg áll a ház előtt. Egy sötét, talán fekete terepjáró, mögötte egy ezüstös, kékes ló szállítóval. Kissé régi volt, vagy 10 éves is lehetett. Az ablak előtt álltam mikor meg pillantottam a nővéremet aki kiszáll az autóból. És egy másik férfi akit még nem láttam az előtt. Nagy termetű, erős testalkatú volt. Majd Balázs, a testvérem barátja is előtűnt A szállítóhoz mentek és elkezdték kinyitni a kapuit, tovább nem bírtam már ezért ki siettem a szobából, majd az ajtóhoz érve bele nyomtam a lábfejem az én szakadt, piszkos cipőmbe. Magamra kaptam a dzsekimet és kifutottam a teraszra. És pontosan akkor vezették be az udvarba az akkori Lackót. Másra számítottam, nem egy ilyen sovány, ápolatlan csikóra. Mikor a korláthoz értek egy pillanatig rám nézett, és láttam valami kis félelmet, reményt és szomorúságot a szemeiben. Léptei málhák, lusták voltak lábait alig emelte és a patája a kavicsokhoz érve nagy zajt csapott. Biztosan követte vezetőjét, mégis bátortalan volt néha fel-fel nézett és szaglászott. Hirtelen az istállója felé felkapta a fejét, füleit forgatta és egyet nyihogott. Azonnal elmosolyodtam, a kis vékony hangján… Majd újra elindult, bár a sötét épület előtt kissé megtorpant ugyanis már 1 éve bizonyosan nem volt istállóban, sem bokszban. -Na?- kérdezte a nővérem. -Hát aranyos… De nem sovány? -Igen az, pedig hatalmas bálák voltak abban az udvarban… Nem is értem, holnap majd egyet hoznak közülük, mert abrakot nem kaphat egyenlőre. Majd aztán alakulni fog, és megszépül… csak, hát idő! Ne várjunk nagy csodát…- majd elindultunk hátra mi is. Az udvarunk hosszú volt, és kavicsos középen ahol kocsival mentünk. Bal oldalt volt egy régi kutya kenel ahol Wendy a kaukázusi kutyánk élt. Még nem volt karám az udvarban, de még hideg van ahhoz hogy sokáig kint álljon ezért majd később csináljuk meg. Jobb oldalt kis folytonos mellék épületek voltak, köztük egy műhely és egy „kondi terem” amit nem rég alakítottunk ki. Az istálló pedig egy régi szürke mellék épület, amiben voltak már nyulak,sertések és kisebb garázs vásár is. Ez mind igaz, így történtek a dolgok, a nevek ál nevek a negatív karakterek pedig kitaláltak! :) | |
| bataviki00 (78757) 13.12.20 16:58:57 | ||
|
bocsi! nem akartam kétszer elküldeni....  | |
| Dóry98 (52330) 13.12.20 17:53:55 | ||
|
Flémó: Szerintem ez egy gyengébb fejezet volt. Te ennél sokkal jobbat tudsz! Nem mondom, ez is szuper volt, de na. Egy ilyen eseménydús részt hosszabbra, részletesebbre kellett volna írni. Ne siess, és akkor a következő fejezetet jobbra tudod majd megírni! :) (ennek ellenére tetszett ez a rész :P)
MakacsBogi: Nagyon jó! :) Van pár szóismétlés, erre figyelj! Néha túl sok mindent írsz egy mondatba, olyankor inkább legyen pont és új mondat! :) Kicsit lehetne részletesebben, a kiképzés összecsapott volt. Ezek ellenére nekem nagyon tetszik, mindenképpen folytasd! ;) bataviki: Hát azt írtad, hogy az írás nem az erősséged, de szerintem jó lett! :) A helyet, ahol játszódik jobban leírhattad volna, pl. ki lakik ott. (ezt nem úgy értem, hogy lakók: ---, szobák:----, hanem ,hogy beleépíted a történetbe) Ami nekem nagyon tetszett, azok a leírások. Folytasd! :) | |
| -Anna- (56551) 13.12.20 18:01:03 | ||
|
Nos. Itt a következő fejezet. És igen, azt mondom, hogy nem tudok írni. Legalábbis nem olyan jól, hogy megfeleljek az ambícióimnak.(Flémó, tudomásom szerint a box x-szel van.)
15. fejezet: Időzavar A férfi arca beleveszett a homályba, s a szürke köd újra magával ragadott, repítve időn és téren át. Öntudatlanul hagytam magam, mivel már nem ez volt az első. Gondolataim, mint szabadon engedett pillangók, tovaszálltak, s körvonalaik is lassan elenyésztek. Egy vergődött csupán a fejemben, kétségbeesetten, tényszerűen, vészjóslóan, először szárazon közölve: igaza volt. Aztán egyre érthetetlenebb alakokat öltött, felvette a múlt hangjait, de ezek már a közelmúltban lejátszódott eseményekből verődtek vissza. Vigyázz! kiáltotta az egyik. Ő maga félelmet és határt nem ismer... zengte a másik. Nagy nehezen felküzdöttem magam a felszínre, és lassan kinyitottam a szemem. Az a ló Ábránd volt. Az a ló ölt. Mikor már képes voltam normálisan gondolkodni, sikerült felfognom, mit is tett valójában kedvencem. Ölt... de csak azért, mert kínozták. Nem tehetett róla... A szemem lassan kezdte felfogni a külvilágot. Még mindig az istállóban voltam, ami láthatólag senkinek sem tűnt fel. Az imént még lármázó lovak most egykedvűen ropogtatták a szénájukat. Lassan feltápászkodtam, miközben körülhordoztam a tekintetem a kopott deszkafalakon, a roskadozó boxokon és a földön itt-ott elszórt, rothadásnak indult szalmaszálakon. Furcsa... az előbb még nem ilyen volt az istálló gondoltam. De persze nem biztos. Lehet, hogy csak nem figyeltem meg eléggé. Vagy... amilyen gyorsan eszembe villant, olyan gyorsasággal vetettem el a gondolatot. Nem. Nevetséges. Folytattam utamat a nyerges felé. Az ajtó teljesen nyitva volt, mintha valaki kivágta volna, aztán nem tudta volna visszacsukni. Aztán visszaemlékeztem... és végigfutott a hátamon a hideg. Na jó vette át az irányítást realista énem csak egy csutakolókeféért jöttem. A többivel nem érdemes foglalkozni. Összeszedtem a bátorságomat, és beléptem. Az első gondolatom az volt, hogy erre a helyiségre ráférne egy nagytakarítás. Vagy inkább rögtön kettő. Mindenesetre a por néhol felismerhetetlenségig ellepte az egyes tárgyakat, amiket valószínűleg nem gyakran használtak. Ezekkel kontrasztban állva pedig ott volt egy szétszedett kantár tisztításhoz előkészítve. Ez a hely egyre furcsább gondoltam, miközben óvatosan megközelítettem egy ládát, és lefújtam róla a port. Rögtön megbántam, ugyanis ez hatalmas porfelhőt vont maga után. Hátraléptem, majd mikor leült a por, erőt vettem magamon, és kinyitottam. Bingó! néztem az előkerülő ápolóeszközökre. Magamhoz vettem az egyik kefét, és kiléptem a nyergesből. Már éppen az istálló ajtaja felé indultam volna, amikor egy hangos röhögés érkezett az udvarról. - Hallod, Fred, ekkorát még én se hazudtam! - mondta valaki. - Szegény öreg, azt hiszi, dolgozunk - szólalt meg egy ismerős hang. Egy pillanatig dermedten álltam. Csakugyan nem képzelődöm? De gondolkodásra nem volt idő. Az istállónak volt egy másik ajtaja, odaugrottam, résnyire kinyitottam, kicsusszantam rajta, és már kint is voltam. Habár mindezt egy másodperc alatt, ösztönszerűen cselekedtem, valami mégis fekeltette a figyelmem. Az istálló falán egy 2005-ös naptár függött, tisztán emlékszem rá. De hát most nem is 2005-öt írunk! nevettem fel magamban. Aztán lassan, nagyon lassan kezdtem felfogni, hogy mit is jelent ez. 2005. Évekkel ezelőtt volt. 2005. Ábránd ekkor volt egyéves. 2005. Ekkor estem le a lóról. 2005... 2005-ben rekedtem. | |
| bataviki00 (78757) 13.12.20 18:17:11 | ||
|
Dóry98:Nagyon köszönöm! :) MEgfogadom az ötletet! :DMost tovább írtam, majd ha lesz időm akkor át nézem és javítgatom mindenképp ;) | |
| Dóry98 (52330) 13.12.20 18:45:56 | ||
|
Bogi: Áááá, nem hiszem el, még él! Először is: felejtsd el a hülye, nem mellesleg hamis gondolataidat, miszerint nem tudsz írni! Ez nem igaz! Szedd már össze magad, és legyen egy kis önbizalmad! Ha ez nem felel meg az elvárásaidnak, akkor túl magasra tetted a lécet! Ez igen is egy helytálló írás! Az elején az a hasonlat! *.* Imádom! És ez a sok rejtély! Máskor belekötnék a terjedelmébe, de neked ez már majdhogynem védjegyeddé vált. :D Csak így tovább! :) | |
| csipet2 (7245) 13.12.20 19:26:18 | ||
|
Hello! :) Jöttem kicsit komizni, látom mindenki termékeny volt az elmúlt napokban. :D
MakacsBogi: Összességében jó írás, de van egy kis hiba amitől élvezhetetlen lesz a fejezet. Ez pedig a szóismétlés. Látom nagyon szereted azt a bizonyos “ám“ szót, de tudni kell, hogy mennyi szükséges belőle egy írásba. Itt kissé túlzásba estél. :) Azt javasolnám, hogy mielőtt linkeled, és közzé teszed olvasd át tüzetesen az írást, úgy mintha te egy külső olvasó, egy kritikus lennél. :) Így elkerülhetők a szóismétlések. Ami még nagyon szemet szúrt nekem az egy bizonyos mondat : “...ám a deres lóval nem találkoztam többet, ám összebarátkoztam a többi csikóval.... Összességében a történet továbbra is nagyon szép, várom a folytatást! ;) bataviki00: Tetszik, hogy a történet valós alapokra van fektetve. :) Izgalmas story, várom a folytatást. Nálad is megemlíteném egyes helyeken a szóismétlést, és van egy szó amit nem értek : Léptei málhák, . Arra a következtetésre jutottam, hogy talán a mázsást gépelted félre, de az is lehet, hogy én nem ismertem eddig a málhás efféle használatát. O.o xDDD(Nem bántósnak szántam a mondatot!) :) Várom a kövi részt, csak így tovább! ;) -Anna-: A történet érdekes, jól is írtad le, nincs kivetnivalóm. Egyedül azt említeném meg mindenféle bántó hangsúly nélkül, hogy ne írd le ennyire magad. :( Számomra ez rettentő idegesítő, mert egy idő után olyan, mintha áll szerénység lenne. Nem azt mondom, hogy ezt csinálod, és tényleg nem akarlak megbántani, de engem szomorúvá tesz, hogy így alábecsülöd magad, és nem szeretném minden neked szánt komiban azzal húzni az időt, hogy a semmiért vigasztaljalak. Az írásaid nagyszerűek, és ez igaz anélkül is, hogy minden írásod elejére oda biggyeszted, hogy mennyire “rosszul“ írsz. :/ Tessék magabiztosnak lenni, és elfogadni, hogy jó vagy az írásban. ;) | |
| csipet2 (7245) 13.12.20 19:46:39 | ||
|
No akkor itt a Mi kis írásunk 7. fejezete. :D OMG! Még mindig csak előkészítjük a cselekményeket. oO Nem baj, akkor majd vaskos írás lesz :D. Komikat kritikákat köszönettel kérünk, és nemsokára hozzuk a kövi részt, amire vicces szereplőket tartogatunk :)
 | |
| bataviki00 (78757) 13.12.21 10:03:02 | ||
|
csipet:hát arra értettem hogy olyan lustán lépett... :D köszi! :) Sok rossz lesz és sok szép élmény majd, szerintem a mostani helyzetet is bele írom, ha eljutok odáig :D Sok olyan lesz amit még nem látott más azelőtt, pl. az izomsorvadás :/ De a lovunk meggyógyult és éli az életét tovább ;) mindenképp happy end lesz! | |
| vallerveronika (44891) 13.12.21 11:12:07 | ||
|
Köszi Dóry :-) most olvastam csak a hozzászólásodat és addig nem akartam folytatni, amíg nem kapok visszajelzéseket, rendben figyelni fogok rá , és köszönöm a segítséget :-) akkor nemsokára hozok részletes beszámolókat és aktívan beindul a blog :-) | |
| csipet2 (7245) 13.12.21 14:15:45 | ||
|
Ja úgy már vili. xddd Várom a kövi részt,csak így tovább. | |
| Flémó (80958) 13.12.21 15:13:44 | ||
|
Félreértések elkerülése végett:
Szótár, 45. o. 53. szó: boksz mint lovak álláshelye ill. box mint küzdősport. Itt van fekete-fehéren a szótáramban. A történet meg azért rövid, mert egy nap csak 20 prcet gépelhetek, azalatt kell megírnom... | |
| Flémó (80958) 13.12.21 15:19:39 | ||
|
Jut eszembe: mikor szándékozod befejezni a Lómentést? Mert mi ártatlan olvasók csak várjuk, te meg képes vagy, és nem hozod. Amúgy meg nne szerénykedj, az anyukád állíthatja azt hogy, jól írsz, pedig nem is de hogyha már két ember is az állítja (mellesleg egyik sem az anyukád) akkor az nem lehet véletlen... Szóval felejtsd már el azt a marhaságot, hogy képtelen vagy írni! Sokkkal jobban írsz mint én...
Jaguárra kritikát, a nem lovashoz írtam... | |
(aktuális oldal: [ 274 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [271] [272] [273] [274] [275] [276] [277] [278] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
