 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.10 14:13:46 | ||
|
Második rész
Teresa összeszedte a szétszóródott lócitromot a legelőről, nem volt sok munka, ezért hamarosan végzett is vele. A trágyát egy talicskára hajigálta, majd tolni kezdte a konyhakert felé. Ott aztán rászórta nagymama növényeire, amelyek ezen a nyáron gigantikus méreteket öltöttek. A paradicsom például tenyérnagyságúra híztak, a színük pedig sárga volt. Teresa szépen elegyengette a zöldségeken a lócitromot, majd határozott léptekkel elindult vissza, a farmház felé. Be kellet pakolnia a holmiját, ugyanis másnap kezdődött a tanítás. Már megvették a tanszereket, két hete, szóval arra legalább nem volt gondja. Most mindent be kellett dobálnia a táskájába. Mit ne mondjak, nem volt egy rendszerető kamasz. Már előre félt az első tanítási naptól. Ugyan ez csak négyórás lesz, de akkor is. Vajon mit szólnak majd az osztálytársai ahhoz, hogy meghalt az édesanyja? Valószínűleg észre sem fogják venni. Esetleg részvétet nyilvánítanak, de ennél több nem fog történni. És ettől még szomorúbb lesz, mert senki nem tudja átérezni az ő fájdalmát. Lustán becammogott a nagy farmház verandájára. Semmi kedve nem volt ismét iskolába mennie. Inkább maradt volna otthon, egyedül az öreg pónijával, és csakugyan öreg nagyijával. Leült a karosszékre, ami a teraszon foglalt helyet, és elnézte egy kicsit a kétemeletes farmházat. A házon minden oldalon hat ablak volt található. Ebből három felül, és ugyanannyi alul. Az ablakok között gerendák alkottak mindenféle alakzatokat. Az egyik oldalon borostyán futott fel az épületre. Teresa már itt született. Milyen lesz majd elhagynia ezt a helyet, és egy új helyre kerülni? Rémes! Egyszerűen borzasztó! Bárcsak lenne valami mód arra, hogy mégis megtartsuk a farmot, gondolta szomorúan a lány. Lassan feltápászkodott a hintaszékből, és beballagott a házba. Muszáj lesz összepakolnia a táskáját. Odabenn az asztalnál ülve találta a nagyiját. Az alacsony öregasszony ráncos volt, és még nem öltözött át a rendes ruhájába, hálóinget viselt. Még mindig. A reggeli kávéját szürcsölgette. A kör alakú asztal mellett ült, tekintete a semmibe révedt, ahogyan a baleset óta minden reggel. Valószínűleg észre sem vette az unokáját. - Szia, nagymama! - köszönt rá Teresa az öregasszonyra, boldogságot színlelve, miközben semmi kedve nem volt vidámodnia. A nagymama felriadt a néma álmodozásból. Az unokájára bámult. - Szervusz Teresa! - mondta nagymama. A szemét a padlóra függesztette. - Van egy jó hírem. Végre találtunk egy vevőt az öreg pónira. A lány holtsápadt lett. Hát gyermekkori pónijától is el kell válnia. Most már nem lesz semmi okuk nem meghirdetni a farmot. Arról nem is beszélve, hogy a ló már sehol nem szokna meg, vaksága miatt. Mindennek nekimenne, és mindenhol őt keresné. Biztosan nagyon meg lenne rémülve. Teresa sohasem bocsátaná meg magának, ha a shetlandi póninak bármi baja történne. - Nem adhatod el Surlox - ot! - fakadt ki a lány. - Már eladtam - felelte nemes egyszerűséggel a nagyi, és nagyot kortyolt a kávéjába. - Micsodaaa?! - kiabálta rémülte Teresa. Ilyet nem tehetnek az ő belegyezése nélkül. Hiszen Surlox az ő lova! Még az anyjától kapta. Az ötödik születésnapjára. Nem válhatnak meg tőle csak úgy, mint egy szakadt zoknitól. Ez olyan tisztességtelen a nyugdíjazott shetlandival szemben. Hiszen talán már csak pár éve lehet hátra, amit nyugalomban kéne töltenie. - És kinek adtad el? - mondta halkan a lány. - Mr. Fosternek... - mondta az öreg nő, és a kávéscsészéjét a mosogatóba rakta. - Mr. Fosternek? - utánozta Teresa, mint egy papagáj. - De hiszen Mr. Foster a hentes! - Igen drágaságom, de meg kell értened, hogy az a póni már semmi másra nem jó. Így legalább végre megszabadulhatunk a pónitól, és meghirdethetjük a farmot. Jól tudod, hogy Horseworld már nem húzza sokáig. Örülj neki, hogy már nem szenved tovább a lovad! - Örüljek neki? - háborodott fel a lány. - Hiszen Surlox nem szenved. Csak öreg. Ez olyan mintha egy öregembert is a hóhérhoz küldenénk! Engem is megkérdezhetnél ilyen dolgokról! Te mondtad, hogy Surlox az én lovam! Elegem van, hogy mindenből kihagynak! Anya is azért halt meg, mert nem hallgatott rám, hogy ne menjen el! Elegem volt! Lehet, te el akarod felejteni a múltat, és a hátad mögött hagyni, de nekem ez az otthonom! - és dühösen felviharzott a lépcsőn. Felrohant a szobájába. Akkorát csapott az ajtón, hogy az egész emelet belerengett. Az ágyára vetette magát, és sírva fakadt. Azon a napon már másodszorra. Aznap már nem is mozdult ki többet. Az iskolatáska a szoba túl felére volt hajítva, körülötte a szélrózsa minden irányában szétdobált tankönyvek. Színes ceruzák szóródtak körbe a könyvek körül, és némelyik bele is csúszott a félig nyitva hagyott földrajz atlaszba. Teresa legkisebb gondja is nagyobb volt azonban akkor az iskolatáskájánál. | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.10 14:14:09 | ||
|
Az agya hevesen zakatolt, hogy vajon hogyan mentheti meg az öreg póniját. Talán eldughatná az erdőben. Az nem jó, mert farkasok és medvék vannak ott, egyikük biztosan megenné a pónit. Nem is beszélve róla, hogy a póni vaksága miatt mindennek nekimenne. Esetleg visszahívhatná titokban a hentest, és megmondaná neki, hogy a póni már nem eladó. De arra nagymama minden bizonnyal rájönne. Akkor mit tehet még? Tudta a választ. Pontosan tudta. Csakhogy ez volt a legfájdalmasabb megoldás mindközül. Találnia kell egy vevőt Surlox – ra. Egy vevőt, aki nem akarja majd megöletni a pónit. Csakhogy, nem volt biztos benne, hogy el tudná engedni gyerekkori barátját. Végül nagy nehezen elaludt. | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.10 14:15:04 | ||
|
Na milyen lett? | |
| -Anna- (56551) 14.02.10 17:51:36 | ||
|
Huh... tejóég... téli szünet óta nem írtam O.o Mindegy, késtem már többet is.
17. fejezet: Válaszok A hang hallatán megpördültem a tengelyem körül. Tudtam, hogy számítanom kellett volna rá, de Luckas láttán mégis összerezzentem. - Mit keres itt, kisasszony? - ismételte meg a kérdést. - Luckas... ugye te nem vagy bűnöző? - kérdeztem cérnavékony hangon, mit sem törődve azzal, hogy talán nem is tudja, ki vagyok. - Ho...honnan tudod a nevemet? Honnan tudod, hogy... - lepődött meg. - Ez most mindegy - ráztam meg a fejem észbekapva. - Csak azt szeretném tudni, hogy mi közöd Fredhez és ahhoz a másik fickóhoz - néztem a szemébe. Habozott. Nem bízott bennem. Tudom, elég abszurd, hogy feltűnik egy lány a semmiből, a neveden szólít és megkérdezi, hogy tolvaj vagy-e. De velem ennél különb furcsaságok is történtek, ennek megfelelően azt hiszem, ez még elmegy. Amíg ezt végiggondoltam, nem vettem észre, hogy a férfi megkerül. Mire feleszméltem, a fejem az istálló falán koppant, s a két munkától megerősödött kéz a vállamat fogva szorított, egyúttal elzárva minden menekülési lehetőséget. Ó, én balga! Egyáltalán, miért kellett ebbe beleártanom magam? A másik kettő itt van a közelben. Ha Luckas kiált, akkor idejönnek, és... ehelyett csak ideges suttogást hallottam. - Mennyit tudsz? - méregetett. Ez már nem az a kedves, mosolygós lótulajdonos volt, akit megismertem. Azaz fordítva. Nem az volt, aki lesz pár év múlva. Vajon mi történt, hogy ennyire megváltozott? Vagy helyesebben: mi fog történni? - Ne...nem sokat - dadogtam. - Ki...kihallgattam őket. Arról beszéltek, hogy mikor jön a következő adag... meg hogy azt mondtad, nem szabad elkapkodni... meg hogy mi lesz ha lebuknak... meg valami öregről is beszéltek... ennyit tudok csak... én csak... Luckas, mi folyik itt? Mibe keveredtél? - szaggatottan, de elmondtam a lényeget, de a végére már könnybe lábadt a szemem. Éreztem, ahogy lazul a szorítása, aztán el is engedett. Sóhajtott. - Sajnálom - hajtotta le a fejét. - De... mi történt? - kérdeztem szelíden. Körbenézett, mintha attól tartana, hogy figyelnek minket, aztán vett egy nagy levegőt. - Eleinte nem vettem észre semmit. Később nyerítéseket hallottam a régi tanyarészről, de mivel arra vezet el a lovaglóösvény, nem gondoltam semmire. Aztán... a takarmány kezdett gyorsabban fogyni. Idegen lószállítók jöttek-mentek... és a sofőröket legtöbbször Freddel együtt láttam. Megkérdeztem, hogy mit jelentsen ez. És ő elmondott szép sorban mindent. Értéktelen csikókat lopnak, ideszállítják és betörik őket, aztán jó pénzért eladják a feketepiacon. Megfenyegetett, hogyha nem dolgozok vele együtt, akkor eléri, hogy elbocsássanak. Tudod, nekem nagyon fontosak az itteni lovak, és szerettem volna felügyelni, hogy mit csinálnak itt ezek a gazfickók... főleg amikor a farm tulajdonosa megbetegedett és ágynak esett, már nem voltak olyan óvatosak. Időközben viszont kezdtem valahogy... megbékélni a helyzettel. Már sokkal többet elnéztem nekik. Aztán megláttam azt a lovat... az az izzó tekintetű, tüzes csődör, aki annyira küzdött ellenük... egyiküket meg is sebesítette... ő ébresztett rá, hogy rossz dolog, amit csinálunk. Mióta megláttam, minden egyes nap lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy hagyom ezeket a gazembereket... ezért is mondtam nekik, hogy jobb lesz óvatosnak lenni... de valójában ez csak időhúzás... nem tudom, mit tegyek - fejezte be mondandóját kétségbeesetten. Egy ló ébresztette rá, hogy rosszat tesz? - Az a ló... nem egy almásszürke volt? - ez volt az első kérdés, ami eszembe jutott. Csodálkozva emelte rám a tekintetét. - De - felelte. - Nem Ábrándnak hívták? - csak róla tudtam elképzelni, hogy megváltoztasson valakit. - De - válaszolt hitetlenül. Rájöttem, hogy ennél ésszerűbb kérdéseket is feltehetnék. - Miért nem fordulsz a rendőrséghez? - Nincs elég bizonyítékom ellenük, ráadásul hallhattad, hogyha szólnánk a rendőrségnek, elengednék az összes lovat, mielőtt ideérnének. - Annyi lovat mégsem lehet nyom nélkül eltüntetni olyan rövid idő alatt! - vetettem ellen. - Ők képesek rá - rázta meg a fejét. - És ha a rendőrök nem találnak semmit, akkor utána meg fogom kapni a magamét tőlük... - És ha feltartanánk őket? - kérdeztem, latolgatva a lehetőségeinket. - Nem is tudom... - kezdett bele, de nem tudtam meg, hogy mit akart mondani. Egy éles nyerítés rázta meg a levegőt. | |
| Dóry98 (52330) 14.02.10 18:25:58 | ||
|
Kaccsa: Először is: ne írj mindent külön, mert nagyon zavaró! Maximum 3 üzenetben add fel! Ez a rész bevezetőnek pont jó lenne, de fejezetnek nagyon rövid. Olyan fejezeteket írj, ami tele van leírásokkal, megtudjuk hogy néz ki as táj, a szereplők, stb. Legyen benne több cselekmény, legyen hosszabb! Vedd figyelembe ezeket, és folytasd, mert érdekes történetnek tűnik! :)
MagyarHidegvérű: El se hiszem, hogy ez az első történeted! :O Nagyon jó! Tetszenek a leírások, hogy izgalmas, és hogy megindoklod, miért nem akarja eladni a lovat. Nem tudok rosszat mondani! Bogi: Mint mindig, most is nagyon jó! Nekem erről a részről az ugrott be, hogy olyan, mint egy pony-clubos regény. :D Kicsit talán kevés a cselekmény egy-egy fejezetben, de ennek ellenére nagyon jó lett! De máskor hozhatnál hamarabb is új fejezetet! >< | |
| Kaccsa (80516) 14.02.10 18:43:08 | ||
|
Kösz! Akkor próbálok leírásokat betenni(különben imádok leírást készíteni!!  )
| |
| Kaccsa (80516) 14.02.10 19:05:04 | ||
|
A ló csak idegesen nyargalt és izmai feszültek. Bele-bele szagolt a levegőbe és a hideg miatt amikor kifújta a levegőt akkor egy nagy, fehér felhő gomojgott ki az orrán. A lány átmászott a kerítésen és lassan a fakó felé vette az irányt. Minnél közelebb ért a lóhoz a ló annál idegesebb lett, egyre csak nagyobb lett a szeme fehérje. Két méter távolság után a lány felé kezdett vágtatni.
Aztán riadtan elvágtázott a karám másik felébe. -Gyere most rögtön ki ettől a szörnytől!-kiabálta sápadtan az anyja. -Jól vagy? Holnap elküldöm elaltatattni! Ez egy szörny! Ezekre a szavakra elsápadt Enn. -Ne! Nem! Nem, nem, nem!!!! Ez a ló egy rossz gazdától kerülhetett a menhelyre! És ha bántani akart volna bántott volna! -ijedt meg Enn. Mindjárt folytatom! | |
| Fanday99 (50302) 14.02.11 13:27:58 | ||
|
Kaccsa: legalább egy papíron 1,5-2 oldalas részt hozz, mert ha beteszel néhány sort az nem értékelhető és kissé idegesítő is. Nem fogalmazol rosszul, az látszik, de sok benne a szóismétlés ami zavaró. Próbáld a szavakat a szinonimáikkal helyettesíteni, és akkor élvezhetőbb lesz a szöveg
| |
| Kaccsa (80516) 14.02.11 18:28:49 | ||
|
Fanday99:Sajnos nincs elég időm annyit írni(lassan gépelek )És ha azt írnád,hogy akkor mért írok akkor azért mert imádok írni!
A többit megpróbálom betartani!  | |
| Syfy (4242) 14.02.11 18:39:54 | ||
|
Kaccsa: Nekem ez az egész “Nyertünk a lottón és rögtön megvettük a lovat“ sztori kicsit... Ömm.. Hogy is fejezzem ki magam... Hihetetlen, lehetetlen, és számomra kicsit unalmas is. Viszont a leírásban egész jó vagy.
Habár, hogy ilyen gyorsan el akarják altatni a pacit, mikor csak “most vették“, ismét ez a lehetetlen-hihetetlen effektus lép elő. MagyarHidegvérű: Tetszik, a történet életképes, és fantasztikus megfogalmazás! :) (apropó, lehet, hogy beteszem majd én is az írásaimat) | |
| Fanday99 (50302) 14.02.11 20:42:32 | ||
|
kaccsa.: akkor ahhoz is van megoldas. Nem kell sietned az irassal, amennyit epp be tudsz gepelni azt wordbe tedd, mentsd el a word dokumentumot es ha van egy kis idod megint tudsz irnij es ha egy hosszabb szoveg vagy netan egy egesz fejezet osszegyulik, azt tedd be. Ez csak egy tanacs, nem muszaj megfogadni de hasznos is lehet | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.12 15:18:07 | ||
|
Harmadik rész
Teresa nyúzottan ébredt. Szemét kicsípték a könnyei, és rá is feküdt egy szétdobált vonalzójára. A haja úgy állta az arca körül, mintha egy madár fészkelt volna bele. Teljesen úgy nézett ki, mint egy kriptából felkelt zombi, aki csak arra várt, hogy agyvelőt ehessen. Szerencsére semmi kedve nem volt agyat enni, ezért a lány bizton állíthatta, hogy nem lett zombi. Lekullogott a konyhába. Három szendvicset talált az asztalon. Tudta, csakis nagymama készíthette, de nem mutatkozik a tegnap esti veszekedés miatt. A lány háborút vívva korgó gyomrával, visszahelyezte a szendvicset a tálcára. Ő aztán nem fog enni belőle egy falatot se! Surlox - ot csak a holtestén keresztül viheti el valaki, és ezt meg is mutatja a nagymamájának. Ha kell, napokig nem eszik semmit. Hiszen csinált már ilyet, amikor az anyja meghalt. Három napig nem evett semmit. Most is meg tudja csinálni! Evés nélkül vonszolta magát vissza a saját szobájába. Be kell pakolnia a táskába. Balszerencséjére nem fért minden a táskájába. Azaz belefért, csakhogy, ha mindent belepakolt, akkor nem bírta normálisan becipzárazni. Végül úgy döntött így hagyja. Majd segít az egyik barátnője. Teresa - nak három barátnője is volt. Emily Joons, Linda Parker, és Lizzy Brooks. Mindig együtt mentek mindenhova, fagyizni, moziba vagy csak úgy körbesétálni a várost. A gond csak az volt, hogy Emily Linda és Lizzy nem szerette a lovakat. Emily gyerekesnek tartotta a lovaglást, Linda minden sportot utált, Lizzy pedig az összes állat szőrére allergiás volt. Ígyhát Teresa egyedül maradt a ló imádatával. Viszont a másik különbség az volt, hogy Teresa nem rajongott a divatért. Nem töltötte minden reggelét azzal, hogy kiválassza a legmenőbb ruháját, ő csak felvette, ami először a keze ügyébe került. Tőle akár a kéket rózsaszínnel és sárgával is lehetett volna viselni. Teresa túl sok időt piszmogott a múltba révedéssel. Már csak öt perce maradt az iskolabusz érkezéséig. Gyorsan felvett egy barna edzőcipőt, és fekete tréningruhával, és lélekszakadva szaladt le a kocsi feljáróhoz. A nagymamája az asztalnál ült. Teresa még egyetlen rövid ,, Sziá ‘‘-t sem lökött oda neki. Tudja csak meg ő is mennyire dühös! A busz megérkezett, amikor Teresa kilépett a házból. A lány, ha lehetséges még gyorsabban rohant, hogy le ne késse a türelmetlen buszsofőr buszjáratát. Már dudált is. Teresa az elhajtása előtti utolsó pillanatban száguldott fel a lépcsőn. Megmutatta a buszjogosultsági kérvényét, majd leült a hátsó ülések egyikére. Amint végighaladt a busz középső folyosóján, mindenki őt nézte, aztán amint elment, halkan sugdolózni kezdtek a háta mögött. Innen- onnan halk vihorászás hallatszott. Teresa nem értette. Talán maradt valami az arcán? De hát nem is reggelizett! Netán felemás zoknit vett volna fel? Lenézett a lábára. Ugyanolyan Garfield-os zoknit viselt mindkét lábán. Akkor vajon mi történhetett? Emily és Linda ekkor mentek el mellette. Még egy jó szót sem intéztek hozzá. Bizonyára nem vették észre. Majd óra előtti szünetben beszél velük. Az iskolabusz hamarosan bekanyarodott az iskola udvarára is. Minden gyerek libasorba lesorakozott róla. Teresa szeme előtt megint feltárolt a jó öreg L alakú iskolaépület, lebetonozott focipályával az udvarán, amin, télen mindig elcsúsznak. Mosolyognia kellett, amikor Fify, az iskolába bejáró kutya is megjelent. Leült, és ásított egyet. Hiába, nekés munka minden szünetben kuncsorogni a gyerekektől! A gyerekek besétáltak az iskola épületébe. Teresa meglátta Emily-t és Lindát, nameg Lilly - menni a folyosón. Másik két lány is velük ment, akiket Teresa nem ismert. Átfurakodott a fiúk csoportján, hogy odaérjen melléjük. Milyen jó lesz ismét beszélgetni velük, ők bizonyára meg fogják érteni az érzéseit, még akkor is, ha nem szeretik a lovakat! Végre odaért melléjük. - Sziasztok! - köszönt rájuk boldogan a lány. - Mit akarsz? - nézett rá megvetően Emily. Teresa döbbenten nézett rá. - Beszélgetni - válaszolta elhaló hangon. - Beszélgess mással! Mi nem beszélgetünk ilyen ágrólszakadt senkikkel! - és jót nevetett a saját szívtelen viccén az udvarhölgyeivel együtt. Teresa leforrázva érezte magát. Zavarában tátogott, mint a sült hal. - De hiszen barátok vagyunk! - nyögte ki végül. - Nem kedvesem, barátok voltunk! Ez akkor volt amikor még normális voltál! De most félárva vagy, mert meghalt az anyád, és azzal a vén nagyanyáddal élsz, akinek alig van pénze egy nyamvadt csokira, és most még azt a drágalátos tanyátokat is elveszítitek! Milyen kár! - nevetett. A barátnői utánozták. Teresa megrökönyödve nézett rá. A banda felhúzott orral elvonult. Utoljára Linda maradt. Teresa reménykedett, hogy ő talán végre valami jót, vagy megvigasztalót is fog neki mondani. A másik lány odahajolt Teresa füléhez, mintha valami titkot akarna neki elmondani, a lány pedig fülelt. | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.12 15:18:46 | ||
|
- Az apám barátja, a hentes akarja megvenni a vak pónitokat - sziszegte Teresa-nak. - Azt mondja lóhús ízesítésű kutyakonzervet csinál majd belőle, és eladja a szupermarketben! Hehehe!
És a többi buta liba után masírozott. Teresa érezte, hogy megint forró könnyek szöknek az egyébként is kisírt szemébe. Azt hitte elapadtak a könnyei, de még volt mit sírnia. Pislogott, és felemelte a szemét, hogy ne kelljen megint bőgnie, mint egy háromévesnek, de a könnyek mégis lecsorogtak kétoldalt az arcán. Most aztán mindenki taknyosnak fogja csúfolni! Thomas Chis odalépett mellé. Ő volt az osztály komisz gyereke. Együttérzést tettetve, nyájas hangon kérdezte a lányt: - Miért sírsz? - aztán rákiáltott. - Vigyázz! Thomas megrántotta hátul a táskája fülét, és ezzel a lány hátraesett. Kapálóznia kellett, mint egy felborult teknősbékának, hogy fel tudjon állni. Látta, hogy az összes gyerek a folyosón őrajta nevet. Leguggolt a táskája mellé. Látta, hogy leszakadt a füle, és a könyvek meg mind kiömlöttek a folyosó márványpadlójára. Kétségbeesetten próbált mindent összeszedni időben. Hiába. Thomas felkapta az egyik füzetét, és ügyes mozdulattal a szemetesbe hajította. Teresa - nak a kukából kellett kihalásznia. | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.12 15:20:10 | ||
|
Na. Ez is megvan. Modjátok el a véleményeteket, ez csak kétnapi munkám volt! Haladok! | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.12 15:23:01 | ||
|
leszakadt a füle, : remélem értitek, hogy a táska füléről van szó | |
(aktuális oldal: [ 281 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [278] [279] [280] [281] [282] [283] [284] [285] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
