 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.02 14:56:08 | ||
|
Batavki00 : igen, az ötlet Heartland-ból jött, de nem ugyanolyan lesz. Lesz majd benne... mindegy. Hamaroan folytatom. | |
| Dóry98 (52330) 14.02.04 19:24:20 | ||
|
Sedi: Hát ilyenkor kell egy fél fejezet hozni?! Hol voltál eddig?! :D Nagyon jól írsz, ez a fél rész is nagyon szuper lett! A tájleírás, na azt meg imádom! Azonnal hozd a folytatást!
MagyarHidegvérű: Érdekesnek tűnik, de arra vigyázz, hogy ne másold le a sztorit! Mindenképp kezdd el! Black-beauty: Izgalmasnak néz ki, mindenképp kezdd el! | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.05 11:22:30 | ||
|
Első rész
Teresa kilépett a hús árnyékból a napsütésre. A madarak daloltak. A langyos nyári szél körüllengte az álmos vidéket. A távolban nagy gabonatároló látszott, mellette egy hosszú, keskeny épület, az egykori istálló. Hatalmas, egyedül árválkodó karámok terültek egy a göcsörtös domboldalban. Azokon túl erdőség honolt. A többi oldalról bevetetlen mezőség vette körül Horseworld-ot. Az égen lusta bárányfelhők kergetőztek lassan, ám délen már nagyon szürkültek a fellegek. Teresa megborzongott a felismeréstől. Kísértetiesen hasonló volt az a nap is. Két hónappal azelőtt történt, mégis úgy rémlett fel előtte miden apró részlet, mintha aznap lett volna. A lány kelletlenül emlékezett vissza a történtekre. Bár az idő elmúltával enyhülnie kellett volna a fájdalomnak, azonban benne egyre inkább nőttön-nőtt. Az emlékek ismét előjönni készültek. Teresa megrázta a fejét, nehogy utat engedjen a szökőkútként feltörő rémséges múltnak. Ideje volt nekilátni a napi teendőknek. Pedig a múlt szálai mélyen a tudata alatt már most ott voltak a fejében. Akkor is verőfényes napsütés kerítette hatalmába a környéket. Enyhe szellő lengedezett. Teresa beszállt anyja mellé az utánfutós furgonba. Semmi kedve nem volt. Rossz érzés lappangott az elméje mélyén. Tudta, hogy rémes dolog történik majd. Az anyja mégis elrángatta magával. Egy éhező lóhoz igyekeztek éppen, akiről a környékbeli faluból érkezett jelentés. Hamarosan viharfelhők gyülekeztek föléjük. Teresa anyja egy rövidebb utat választott, hogy hamarabb a bejelentés helyére érjenek. Azonban sohasem érkeztek meg. Az út egy sziklapárkány mellett vezetett. Az eső már zuhogott, ablaktörlő híján alig láttak ki a szélvédőn. Hirtelen egy apró ág zuhant az első ablakra. A nő reflexszerűen rántotta el a kormányt az alig félméteres fadarab miatt. A lány lelki szemei előtt látta, ahogyan háttal lefele csúsznak a lejtőn. Aztán megakadtak egy kőben, és oldalra fordultak. A kő rájuk esett. Teresa nem látott többet. A kórházban ébredt, gépekre kapcsolva. Azzal a hírrel fogadták, hogy az édesanyja meghalt. A kő agyonnyomta. Először sikoltott. ,, Nem! ‘‘ Később muszáj volt elismernie az igazat. Az anyja nincs többé. Egy olyan világba jutott, amiről élő ember tudomást sohasem szerezhet. Amikor a lány hazatérhetett a kórházból, már semmi nem volt ugyanaz. Az emberek bizalmatlankodni kezdtek velük szemben, és ezentúl már inkább az állatvédőket értesítették a bántalmazott lovak honlétéről. Az adományok is elapadtak, nem volt elég pénz a rengeteg ló eltartására. El kellett őket adni. Még Teresa díjugrató lovát is. Az egyetlen ló, amit nem adtak el, az Surlox volt. A pónit senki nem akarta megvenni. Szerencsétlen állat mindkét szemére vak, és öreg is volt. Így hát ő maradt. Hamarosan a csőd szélére kerültek. Nem maradt több esélyük, a lány is tudta jól. Hamarosan Horseworld-ot is kénytelenek lesznek eladni. A lány közben odaért a karámhoz. A karám végében egyetlen fehér pontocska álldogált, és legelt. Surlox volt az a nyugalmazott shetlandi póni. Amikor a farmra került a szőre még hollófekete volt, de most már huszonhat éves volt, a szőre egészen kiszürkült. Olyan volt, mint egy szellemló. Még a szeme is világoskék volt, vaksága miatt. Nagymama szerint egyenesen rémisztő volt a póni kinézete. Surlox, megérezve Teresa jelenlétét, a karámkapuhoz ügetett. Nagyon ügyetlenül ügetett, mert az előző gazdáinál egyszer megrepedt az egyik hátsó lábában egy csont, és rosszul forradt össze. Teresa emlékezett, arra az ügyetlen ügetésre, kislánykorában azon a pónin tanult meg lovagolni. Az emlékek megélénkültek benne, ahogyan a lelki szemei előtt látta a mamáját, amint a szürke pónit futószárazza, vele a hátán. - Nem! - mondta magának Teresa. - A múltat el kell felejteni. Nem kell emlékeznem anyára, hiszen ő nincs többé. - olyan furcsa volt ezt a saját szájából hallania. Mintha hirtelen megértette volna a valóságot, hangosan zokogni kezdett. Surlox, aki idő közben a karámkerítés mellé ért, gyengéden megbökdöste a lány lábát. Fel sem érte a kerítés tetejét! Teresa a pónira nézett, és bemászott mellé a karámba. Ott aztán letérdelt, és a lovacska sörényébe hajtotta könnyáztatta arcát. A póni, mintha csak megértette volna a lány bánatát, ott állt mellette, és vigasztalóan a lány derekához hajtotta apró fehér fejét. Sokáig álltak úgy. Végül Teresa elment egy adag szénáért a póninak reggelire. Letörölte a könnyeit, és munkához látott. Erősnek kell maradnia. Nem lehet ennyire szomorú. Erősnek kell mutatkoznia, főleg a nagymamája miatt. Szegény asszonyt nagyon megviselte a lánya elvesztése. Az unokája is szomorú volt, de korántsem annyira. De mindenesetre nem akarta eladni Horseworld-ot. Ez volt az anyja élete, és egy ideig az övé is. Nem adhatják el ilyen könnyen. Anya nem akarná, hogy feladjuk, gondolta szomorúan Teresa. Mindenesetre nem sok fényt láttak az alagút végén. | |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.05 11:23:02 | ||
|
Teresa kivitt egy adag szénát a korhadó nyelű vasvillával. Ügyesen egyensúlyozva a póni etetőcsészéjébe helyezte a takarmányt. Surlox egy pillanatig felnézett a lányra, mintha várna tőle valamit. Aztán nekiállt enni. Olyan átható tekintettel nézett a lányra mintha a gondolataiban olvasna. Teresa megborzongott a pillantástól. Ez a szem gyermekkorától kezdve kísérte, most mégis, mintha az anyja tekintetét látná a póni fátyolos szemében. Korábban sosem tapasztalt még ilyesmit.
| |
| MagyarHidegvérű (81500) 14.02.05 11:25:01 | ||
|
Na, ahhoz képest, hogy életem első írása, egészen hosszúra sikeredett. Mondjatok róla építő jellegű kritikákat! Amúgy az első mondatban a hús az hűs akart volna lenni.
Véleményeket! | |
| Fanday99 (50302) 14.02.05 16:01:22 | ||
|
MagyarHidegvérű: nagyon tetszenek a leírások, de kicsit abszurd, hogy egy apró ág eredményezett egy ekkora balesetet. A mondatok rövidek, próbáld meg egy kicsit hosszabbítani őket, és akkor olvasmányosabb, terjedelmesebb lesz a szöveg. Első történetnek ez nagyon jó, és biztos nagy sikernek fog örvendeni, mivel a történet írása közben te is egyre többet fogsz fejlődni.
Nos, én is ihletet kaptam egy történethez. Ugyan vidám vagyok, valamiért én magam nem tudok vidám történetet írni. Elnézést az elkapkodott bevezetőért, de lefekvés után pattant ki a fejemből az ötlet és telefonfénynél írtam le, mielőtt elfelejtettem volna. Cím, mint általában, szedett-vedett de majd talán csiszolódik idővel. A szeretet ereje Chery nem ismerte az anyját, mivel az a születése után nem sokkal elhagyta őket. Ennek ellenére ő boldogan él édesapjával, nővérével és mondani sem kell, két lovukkal. A lánynak rengeteg ideje van tanulni, tenni venni a lovai közt és a családjával lenni, azonban egy napon nővérét, Gwent végzetes baleset éri. Chery édesapja, a sokat szenvedett, fiatal Paul idegösszeomlást kap és Chery nyakába szakadnak a tennivalók: az apja ápolása, saját megdöbbenésének palástolása és a lelki teher megszüntetése, tanulás, a lovak közti tennivalók, házimunkák és az apja cégének a vezetése, ami egy 15 éves lánynak, valljuk be, elég nehéz feladat. Úgy tűnik, még a pszcihiátriai kezelések sem segítenek az édesapján, ám egy nap elgyötört nyerítést hallanak az udvarukon. Egy csontsovány, meggyötört lóval találják szembe magukat, és Chery úgy dönt, tesz egy próbát, hátha ez az állat segíthet mindnyájukon. Bonyolult történetük ekkor kezdődik csak el igazán. Tartsunk velük és minden kiderül! Meow, a fáradtság is odatett egy lapáttal. Elkezdjem? | |
| Dóry98 (52330) 14.02.05 16:53:20 | ||
|
MagyarHidegvérű: Nagyon tetszik! A leírások szuperek, a visszaemlékezés szépen van megírva. A rövid mondatok zavaróak, sok helyre ne pontot, hanem vesszőt tegyél! Szerintem nagyon jó lett, főleg, hogy első történet. Mindenképp folytasd!
Fanday: Kezdd el, engem nagyon érdekelne! (: | |
| Kaccsa (80516) 14.02.07 18:40:13 | ||
|
Lehet, hogy most én is írok ide egy történetet!
Történetet szabad vagy csak verset és novellát?  | |
| Kaccsa (80516) 14.02.07 18:57:30 | ||
|
Akkor elkezdem!
Elsőnek lehet, hogy néhány alap karakteret mutatok be! Majd később lerajzolom őket és lefényképezem a rajzot! 
Szóval: Anna (Enn-nek szokták becézni! ) 12 éves lány. Imádja a lovakat! Eddig nem tudta rábeszélni a szüleit, hogy legyen lovuk de egy lottó nyeremény után végre valóra válhat az álma! Megvették az ő saját lovát! De az út rögösnek bizonyult, hogy összeszokjon újdonsült lovával: Tornádóval a fiatal csődörrel! Tornádó: Nagyon zárkózott vad, mert a régi gazdája dolgoztatta kiscsikó kora óta! | |
| Kaccsa (80516) 14.02.07 19:15:40 | ||
|
(Előre is szólok:szeretek mindent kis darabokban felrakni! )
Gábor bácsi: A szomszédos telek tulajdonosa aki nem szereti ha az ő kancája (Linda) közelébe megy egy huncut csődör. Tornádó (folytatás) Huncut angol telivér! Fakó fekete sörénnyel! Eszter: A közelben lakó lóimádó lány aki oktatja Annát lovagolni és a lovat gondozni! Linda: Gábor bácsi lova. Kedves, barátságos és kíváncsi! Szürke angol. | |
| Kaccsa (80516) 14.02.07 19:28:54 | ||
|
Akkor szerintem kezdem!     
Az “álom“ ló Írta :Kaccsa -Anya! Siessetek! Szétvet az izgalom! Ne legyetek ilyenek! -tartotta a kezét a szeme előtt izgatottan Enn. -Szállj ki a kocsiból és nyisd ki a szemed!-mondta izgatottan az anyukája. Enn még utoljára beleszagolt az ismeretlen tiszta levegőbe(mert nagyvárosban laktak)és kinyitotta a szemét. | |
| Kaccsa (80516) 14.02.07 19:39:29 | ||
|
Majdnem elájult annyira szépet látott! Csak könnyes szemmel nézte a karàmban legelő fakó csődört.
-Csak álmodok! Csípj meg! -nézett anyjára csillogó szemekkel. -Nyertünk a lottón és az volt az első dolgunk, hogy a szülinapodra megvegyük a telket és a lovat! -mosolygott az anya. | |
| Kaccsa (80516) 14.02.07 19:41:18 | ||
|
Mára ennyi majd holnap folytatom!  | |
| Kaccsa (80516) 14.02.07 20:35:59 | ||
|
Bocsánat! Ezt a smileit akartam: | |
| Kaccsa (80516) 14.02.08 14:31:15 | ||
|
-Anya! Apa! Köszönöm! -rohannt Enn a karámhoz.
-Gyere! Gyere! -hivogatta a lovat. A ló nem jött csak ügetett körbe, körbe. -Egy menhelyről vettük, nem biztos, hogy gyorsan összeszoktok! -ölelte át a lányt. | |
(aktuális oldal: [ 280 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [277] [278] [279] [280] [281] [282] [283] [284] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
