 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Flémó (80958) 14.01.10 17:30:36 | ||
|
Egy lóimádó naplója
6. Fejezet Hírek Karácsony vasárnapra esett. Ezt azt jelentei, hogy egy szombatnyi lovaglás még van hátra. Beszáltunk a mamám kocsijába. Integettem, és elindultunk a lovardába. Ahogy a saroknál elhaladtunk megláttam egy ismerős egyént. Az egy héttel azelőtt látott férfi volt az, és ismét cigarettázott. A sarki ház kerítésére dőlt rá, és szúrós tekintettel nézett rám. A pillantás belefúródott a tarkómba, és még jó sokáig éreztem magamon azt a szempárt. Amikor elértünk a lovardába már sokan voltak. Ott volt az a lány, aki Ben illetve Tina gazdája volt. Tina egy fríz. Milyen szerencsés ez a lány, hogy saját fríze lehet! Azonban én nem akármilyen fírzt akartam, hanem egy bizonyos frízt, és bizonyára pontosan tudjátok kiről beszélek. Nagy meglepetésemre ismét Sason lovagolnam inmár ötödik hete. A paci most semmiféle galibát nem okozott, legalább is az edzés bemelagítésében. Aztán belépett Cseszter. Az én gyönyörű, fekete angyalom. Csesztert beállították a sor elejére, három lónyival elénk. A ló idegesen táncolt, minduntalan vissza akart fordulni. A hátán ülő Morris nem engedte. Meg is lepődtem, hogy most sem Anikó jött el, de ő bizonyára volt egy hete, amikor én a baljos hapsival találkoztam. Vajon Anikót már nem érdekli Cseszter? Ezért kérdezte tőlem azt, hogy nem ismerek-e valakit, aki szereti a csikót? A fekete továbbra sem akart lenyugodni. Minduntalan be akart fordulni. Morris erőteljesen tartotta vissza. A csikó nem próbálkozott tovább, de a szemével mindvégig hátra tekingetett. Attila engedélyt adott az ügetésre. Morris próbálta noszogatni Csesztert, azonban a fiatal mén nem akart elindulni. Ment néhény ügetőlépést, majd leváltott ismételten lépésre. Morris erősen belerúgott, és a farára sózott a pálcával. Cseszter vadul vágtázni kezdett, míg utól nem érte a sor végén haladó Lego-t. Kikerülte a kancát, és tovább ment. Odaért mögénk, vágtából lépésre váltott, és szépen besorolt Sas mögé. Úgy látszott csakis minket hajlandó követni. Morris hiába próbálta elvinni, a sor elejére, a csikó felágaskodott, és ellenszegült. Végül annyiban hagyták. Az óra többi része jól ment. Cseszter árnyékot játszott, és mindenhova követett minket. Már kezdem azt hinni, hogy ennyire szeret. A lovaglás végén vágta következett. Morris nem vállalta be a vágtát Cseszterrel. Kivitte a pályáról. A fekete szívszaggató nyerítést hallatott. Mi vágtáztunk Sassal, és remekül ment. Az óra végén bevezettem a bokszába Sast és lenyergeltem. Sas helye a hátulsó folyosón volt, ami Cseszter karámjában végződött. Épppen kifelé jöttem Sastól, amikor Morris megállított. - Beszélnünk kell... - mondta. Azt hittem valami rosszat műveltem vele, azonban nem ez történt. - Figyelj, Cseszterről van szó! - Tessék? - Tudnod kell, hogy Anikó most beteg. Olyan betegsége van, amiből nem fog egyhamar kigyógyulni... - Mi a baja? - Azt még nem tudják az orvosok se. Szóval én nem tudok törődni Cseszterrel és Crackerrel egyszerre, és... - Ki az a Cracker? - kíváncsiskodtam. - A másik lovunk, azaz az én lovam a Patkó- tanyán. Nem lovagolhatok egyszerre két lovat. Szóval Anikó megkért, hogy viseld gondját, és lovagold, amíg ő meg nem gyógyul. - Komolyan? Felesben az enyém lesz? - Nem. Teljesen Anikóé lesz, csak te gondozod. Megegyeztünk? - Meg. - mondtam, és kezet fogtunk. Mit fognak ehhez szólni az osztálytársaim? Lesz egy saját lovam, legalább is | |
| Flémó (80958) 14.01.10 17:31:43 | ||
|
Tudom, rövid. De erről nem lehet többet írni... | |
| Victory (24965) 14.01.12 20:32:53 | ||
|
Sziasztok!
Lenne egy kérdésem, mert elég tanácstalan vagyok. Írnék egy középkorban játszódó lovas történetet, viszont nem tudom eldönteni, hogy a főszereplő lány vagy fiú legyen-e. Én mindkét nemű karakterben látok lehetőségeket, ezért sem tudok dönteni. Szerintetek kiben lenne több lehetőség, a fiúban vagy a lányban? | |
| Deamond (50961) 14.01.12 21:51:17 | ||
|
Victory: Ha minden képen középkorban játszódik, akkor a fiút ajánlom, mert akkoriban egy lánynak/nőnek igen csak megvolt kötve a keze.Nem sok mindent csinálhattak és, ha esemény dús történetet akarsz, akkor a nőnemű főszereplőnek(ha az mellett döntesz)Igen lázadó egyéniségűnek kell lennie.Plusz nemesi származásúnak.Végül is ha bajba keveredik egy nemes lánynak jobban elnézik a dolgokat, mint egy egyszerűnek ><“ (még jó,hogy sok ilyen korban játszódó könyvet olvastam ouo)
Ennyit tudtam segíteni x) | |
| Victory (24965) 14.01.12 22:13:25 | ||
|
Köszi :) | |
| Pille101 (53471) 14.01.13 15:03:00 | ||
|
Sziasztok!
Flémó:Tetszik,bár van benne pár gépelési hiba,illetve szóismétlés. Victory:Én is a fiút ajánlom,habár szívesen olvasnék egy lányról,aki annyira imádja a lovakat,hogy bármilyen szabályt áthág,csak hogy lovakkal lehessen. Na szóval.Mivel itthon betegeskedem,nekikezdek egy történetnek.A történet majdnem teljes egészében igaz,egy-két eltéréssel és nem a saját nevemet írom hanem álnevet. Élet és lovak Bemutatkozás Helló,a nevem Hanna McClain,egy boldog lótulajdonos.12 éves vagyok,és olyan szerencsével áldott meg a sors,hogy ilyen fiatalon két csodálatos ló gazdája vagyok.Legeslegelső lovam,pontosabban pónim a hat éves Pegazus nevezetű Welsh póni.Második lovamat 2013.szeptember első napjaiban vettük.Őt Szellőnek hívják,és szintén hat éves,de nem tudjuk milyen fajta.Továbbá van még négy kutyánk is:Sziszi,a törpe schnauzer és kölykei,Suzy és Alibaba,nameg a házőrző óriás schnauzer,Fáni,becenevén Fáncsi.Az állatok az teljes mértékben a családom tagjai.Jajj,persze a család!Igazából egyke vagyok,és nem is vágyok testvérre.Ezt a szerepet a fent említett állatok töltik be. | |
| Fanday99 (50302) 14.01.13 15:14:41 | ||
|
pille: azt javaslom kezdj bele, mivel a bemutatkozó szöveg alapján nem tudtuk meg, hogy nagyjából mire számíthatunk a történet folytatásában. Ugyan ez egy bevezető szöveg, ezt is lehetett volna kicsit hosszabban és részletesebben leírni. Azt hiszem ennyi lenne a kritika, fáradt vagyok és lusta fogalmazni .___.“ | |
| Dóry98 (52330) 14.01.13 16:53:28 | ||
|
Flémó: Na, végre valami a te színvonaladból! Nagyon tetszik a stílusa, a hangulata. Át tudom érezni a főszereplő helyzetét, mert régebben én is csak hetente egyszer mentem lovagolni, és ugyanígy vártam azt a napot. :3 Szerintem ezt az érzést nagyon jól át tudtad adni! A pár szóismétlésen és elgépelésen kívül nincs is semmi hiba. :)
Victory: Én is a fiút javasolnám, bár a ha lányt választasz több bonyodalom születhet. Több olyan könyv van, ahol női főszereplő van középkorban, szóval ez is megoldható. :) Pille: Kezdd el, mert ez alapján nem sok minden derült ki. :) Nekem kicsit furcsa, hogy így külön leírtad a bemutatkozást de jól megoldottad! _____________________________________________ Na, hogy kicsit zaklassam a népet: kritikát kérnék az előző oldalon lévő mesémre! Köszi! :D | |
| Flémó (80958) 14.01.13 20:32:49 | ||
|
A legalább is után: Legalább is egy időre. | |
| Pille101 (53471) 14.01.14 18:46:44 | ||
|
Élet és lovak
1.fejezet-A kezdetek Minden még egészen kicsi koromban kezdődött.Már kislányként is rajongtam a lovakért.Az összes polcom tele volt plüss,illetve műanyag lovakkal,és ez még most sem változott.Minden születésnapra,névnapra és karácsonyra lovat kértem,de persze mindig csak játék lovakat kaptam.Mikor nagycsoportból ballagtunk,tatám megkérdezte,hogy mit szeretnék a ballagásomra.Természetesen azonnal rávágtam,hogy egy pónit,és legnagyobb meglepetésemre pár nappal később bejelentette,hogy elmegyünk megnézni két pónit,hogy kiválasszuk,melyik lesz az enyém. A régi istállóban két egyéves csikó állt:egy kancacsikó,akit akkori gazdái Boginak hívtak,és egy méncsikó,aki a nem túl elegáns Sanyi névre hallgatott.Már akkor eldőlt bennem,hogy teljesen mindegy,hogy melyik lesz az enyém,lényeg hogy végre lesz egy lovam.Végül a deres méncsikóra esett a választás. Egyik nap épp mamámmal etettük a tyúkokat,mikor patkókopogást hallottunk.A csikót a kocsi mellé kötve vezették hozzánk.Először el sem mertem hinni,hogy a csikó,aki előttem áll,mától fogva az én lovam. Az elkövetkezendő napokban több órán keresztül álltam az istállója előtt,és simogattam.Ahogy egyre jobban megismertük egymást,már én pucoltam meg.Nyáron az unokatestvéremmel egész napokat töltöttünk vele.Fésülgettük a sörényét,csillogóra keféltük a szőrét na meg persze rengeteget szeretgettük. Mikor már erősebb lett,tatám elkezdte hozzászoktatni a lovas felszerelésekhez.Eleinte csak a kabátját terítette a hátára.Mivel se kantárunk,se nyergünk nem volt,a belovagláshoz egy pokrócot terítettünk a hátára,és kötélből készült kengyelbe dugtam a lábam.Tata a kötőfékre csatolt egy vezetőszárat,én felültem a hátára és úgy sétáltunk az utcán,és így szépen lassan hozzászokott a lovagláshoz.Kocsiban is elég ügyes volt,már amennyire kötőfékkel tudta érzékelni az utasításokat. Itt kezdődött minden.... Komikat kérnék,első történetem! | |
| Flémó (80958) 14.01.14 20:06:23 | ||
|
Pille101 : na, ma olyan kedvemben találsz, hogy szeretek piszkálódni. A történet pont olyan rövid, minr amivel annak idején én kezdtem. Kevés a leírás benne. (nem mintha az enyémben sok lenne) Szerintem azt a ,, tatát“ valami illendőbb szóra kellene cserélni. Ez a véleményem... | |
| Flémó (80958) 14.01.15 15:48:38 | ||
|
Egy lóimádó naplója
7. Fejezet Látogató Természetesen nálunk a családban semmi nem marad örökre titokban. Beleértve a kettes matektémazárókat is. Nem mintha az én jól szervezett témazáróelrejtő programomban hiba volna, csak a tesóm Sofi, meghallotta, hogy erről beszélgetünk az iskolában az egyik barátnőmmel, és otthon volt szíves árulkodni. Mindenesetre végül anyáék is belegyeztek a cseszteres ügybe, tekintve, hogy Anikó külön engem választott. Aztán hetente kétszer fordultam meg a lovardában. Mindkétszer Cseszter köül forgolódtam, azonban fel nem ülhettem rá, ez is az új egyesség része volt. Az hittem majd együtt vágtázunk, de nem... Attila néha futószárazott vele lovas nélkül, és nemem is mutogatta, hogyan kell. Egyenlőre be kellett érnem ennyivel. Persze ezt is nagyon élveztem. Azonban sofi hétről hétre egyre kiállhatatlanabb lett. Bármit vétettem is, felnagyította, magyarul a bolhából elefántot csinált, és azt állította felelőtlen vagyok, ezért neki kellene átvennie Cseszter gondozását. Anya mindig elhárította. Vagy azt mondta neki, még túl kicsi, vagy azt, hogy Anikó direkt engem bízott meg, vagy, hogfy ő még nem elég tapasztal hozzá. Mindenesetre egyre durcásabb lett velem szemben. Apa szerint csak féltékeny, és hamar abbahagyja. De én nem voltam ebben olyan biztos. Harmadik hete voltam Cseszter boldog tulajdonosa. A harmadik szerdát, apa kirakott a lovardánál, mondván, hogy hívjam fel ha hazamegyek. Integettem neki, és ő elhajtott a nagy, fekete Mercedesünkel. Egyedül maradtam, és elindultam a bokszsor felé. A lovak sorra dugták ki az orrukat az állásaikból, és mindegyiket külön megsimogattam. Lizzykének sajnos még fájt a lába, és nem lehetett rajta lovagolni, pedig egyértelműen ő volt a második kedvenc lovam. Persze Sassal holtversenyben. Sanyi kidugtaa fejét a bokszajtó felett. Szegény alig érte fel! Most nem húzta fel a felső ajkát, ahogy szokta, csak nézett, nagy, átható tekintettel a szemembe, és nem tudtam miért. Olyan volt mintha értené amit mondok szóval megszólítottam, a hucul lovacskát: - Mi az Sanyi? Mit szeretnél? Semmi válasz. Csak nézett átható tekintettel. - Valami baj van? - tudakoltam. Sanyi vontatottan felemelte a fejét a levegőbe, majd lassan leeresztette. Lehet, hogy bolondságnak hangzik, de tényleg olyan volt, mint egy bólintás. Ezen töprengtem, és odébb mentem a folyosón, mert Színész, a nagy, barátságtalan ugróló gazdái megjöttek, és nem akartam, hogy bolondnak nézzenek, mert Sanyival beszélgetek, azonban éreztem a hucul hátamba fúródó tekintetét. Odaértem Cseszterhez, aki csupa mocsok volt, csakúgy mint Ben, a nagy shire. Hívtam magamhoz, ő pedig kezségesen odakocogott a kerítész széléhez. Ben jött a nyomában. Fogtam a fekete vezetőszárát, és rápattintottam a kötőfékére. Még éppen időben csuktam be az ajtót, mielőtt Ben is követett volna minket. A nagydarab herélt nyerített, mire Cseszter válaszolt. Azért, hogy nehogy szívfájdalma legyen a két barátnak, Csesztert egy közeli oszlophoz kötöttem, és ott kezdtem kefélni a szőrét. Egész sárkupac ött le róla, mire lejött a kosz a lóról, és előtűnk fényes, fekete szőre. A saját lóápolócuccomat használtam, amit karácsonyra kaptam. Ezzel még szebb lett a ló szőre. A végén visszavezettem a karámba. Elmentem megkertsni Attilát, hogy megtartsuk a szokásos futószáras edzésünket. Attila nem volt a pályán. Se a karámoknál. Megnéztem az elüső istállófolyosón. Igen, ott volt! Éppen egy férfivel beszélgetett, akinek az arcát nem láttam, mivel nekem háttal állt. Odaléptem hozzájuk, emlékeztetni a lovasoktatót, amikor meglepetésemben majdnem hátraestem... A férfi nem volt más, mint aki az utcánkban megkergetett. Azonban már nem volt visszaút. Ők is megláttak. - Á, Fanny! - kiáltott Attila. - Szeretném bemutatni Gerlach urat. - Örvendek... - mondta hidegen az ismerős hapsi. Kezet fogtunk. Gerlach úrnak undorítóan csúszós keze volt, mint a varangynak. Hamar el is engedtem a kezet. - Az úr, éppen azt kérdezte, nem adnád-e el neki Cseszter gondozási jogát, nem kis összeg fejében ... -magyarázta Attila. Szóval igazom volt! A fickónak az én frízemre fájt a foga. De nem adom neki, csak a holttestemen keresztül! - Nem adom el! - mondtam hűvösen, de udvariasan. Gerlach úr arcán torz vigyor jelent meg. Olyan volt, mint a sas, mielőtt megeszi az elejtett pockot. És ettől a nézéstől kitört a frász. Aztán a furcsak figura elcammogott, és elkezdtük a futószáras edzést. Azonban az úr gyalog ment. Öt perc múlva amikor kinéztem utánna az útra, viszont nem volt sehol. Teljesen eltűnt. | |
| Flémó (80958) 14.01.19 11:32:03 | ||
|
Milyen lett? | |
| Dóry98 (52330) 14.01.21 16:35:21 | ||
|
Pille: Először is: nagyon jó kis történetnek tűnik! ;D A csillagokat egy az egyben kihagyhattad volna, és inkább visszaemlékezés szerűen kellett volna megírnod. A leírásokat, bemutatásokat hiányolom, ha ezeket beleírod, a fejezet is hosszabb lesz! ;) Ha a való életet nézzük elég nagy kihívás méncsikót adni egy gyereknek, de te tudod, mit akarsz majd beleírni. :D A továbbiakba mindent részletesebben írj le! És mindenképp folytasd! :)
Flémó: Ez már sokkal jobb! Egyre rejtélyesebb, egyre izgalmasabb! Az idő múlását is jól megoldottad, le a kalappal! :) | |
| egér2002 (47840) 14.01.21 17:30:20 | ||
|
Sziasztok átnéztem a dolgokat és feltünt hogy rengeteg novella van de vers az nincs nem szeretnétek verseket is írni????
:) | |
(aktuális oldal: [ 278 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [275] [276] [277] [278] [279] [280] [281] [282] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
