 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Nixo (64310) 18.07.12 21:56:08 | ||
|
Sziasztok! Itt is lenne a beígért háromnapos kihívás, minden apró-cseprő részletével együtt! Legelőször is a szabályok: - A kihívás 2018. július 13. - július 15. 00:00 tart - Minden nap más-más témában kell írnotok, mely az előző nap kerül nyilvánosságra - Egy játékos egy nap csupán egy szösszenetet írhat - Az írások karakterszáma: 1500-4999 terjedhet - Az írások minőségét figyelembe veszem, tehát ha nem felel meg egy bizonyos szintnek, akkor a hozzászólás nem számít bele a kihívásba - Kérlek az írásokat a helyes fórumba töltsétek fel - Ha a versenyre küldtök be egy munkát, $ jellel kezdjétek a hozzászólást pl.: $Itt kezdődik a történet… Nyeremények: - Napi legjobb írásért: 300.000Zsz - Minden nap egy írást, tehát összesen három írást beküldőknek: 500.000Zsz Kritikákat természetesen bárki írhat, bármelyik írásra, remélem minél többen lesztek és apró cafatokra szeditek az írásokat, ezzel segítve egymás fejlődését.  Ha bármi kérdésetek lenne, nyugodtan írjátok le ide, vagy írjatok Deliorának (ID: 41666) egy üzenetet! Itt is lenne az első feladat: Sárkány, sárkányok minden mennyiségben. Vagyis valamennyire. A mai téma róluk kell szóljon. Persze, saját elképzelésre és sajátos megvilágításra nyitottak vagyunk, de azért ésszerű keretek között mozogjatok, ha lehet! Az első témára a szösszeneteket 13-án éjfélig küldhetitek be, csakis ezeket a hozzászólásokat fogjuk figyelembe venni! Jó játékot és kellemes versengést kívánunk!  | |
| Nixo (64310) 18.07.13 21:50:09 | ||
|
Sziasztok! Szomorúan konstatáltam, hogy a mai napon még nem küldött senki szösszenetet, de remélem éjfélig beérkeznek!  Szóval a második nap. Ha ezt megcsináljátok, már csak egy nap marad hátra.  Itt is lenne a mai téma: Binominális nomenklatúra/binominalis nomenclatura. Szidjatok csak nyugodtan, én azért élvezem a gonoszkodást. Biosz tudást és kreativitást elővenni, mert ehhez bizony ezek szükségesek lesznek. A legnehezebb téma, ez tény, de bízok Bennetek. Lepjetek meg minket! Természetesen most sem kell szemellenzősen gondolkodni, nem adnánk olyan feladatot, amire nekünk sincs egyáltalán sem ötletünk! Egy kis segítség: “A növényfajok mai, kéttagú, latin elnevezése Linné (1707–1778) munkásságához kapcsolódik. A botanika hőskorában a növényfajokat többtagú, latin szavakból álló jellemzéssel azonosították, de ez a 18. század második felében az egyre több növényfaj felismerése miatt tarthatatlanná vált. Ugyanakkor már Caspar Bauhin (1560–1624) révén kialakult a faj (species) fogalma, felismerve a faj és nemzetség rendszertani egységeit, ő használ először kettős elnevezést, ezzel kialakítja a binominális nomenklatúra alapjait (1623). Tournefort (1656–1708) pedig a közel rokon fajok kategóriájának jelölésére bevezette a nemzetség (genus) fogalmát (1694). Linné 1753-ban megjelent, Species Plantarum c. művében már minden faj kéttagú nevet kapott, ezzel a botanikában a kettős nevezéktan (binominalis nomenclatura) használata általánossá vált.” Nevek, évszámok, korok… Sok mindent találtok fent, ami segítségetekre lehet. Remélem tudtam segíteni. (Kérlek Titeket, engem ne bántsatok, ez Deliora ötlete volt, én kizárólag a közvetítő vagyok! xD) És legyetek szívesek, kerüljük a ctrl+c, ctrl+v megoldást - tudom, nagy a kísértés, hogy felnézzetek a Wikipédiára, de most a kreativitásotokra vagyunk kíváncsiak, szóval hajrá. Erre a feladatra a “megoldásokat” 14-én éjfélig küldhetitek be, nem előbb, nem hamarabb! Remélem minél több szösszenet érkezik. Sok sikert!  | |
| Naito (37178) 18.07.13 22:46:51 | ||
|
Nos, a szabályzatban sehol nem szerepelt, hogy milyen műfajt kell írni, szóval... :D A Szolonkó Teljes nevén a Foltoshasú Remegő Szolonkó. Ez a parányi, egy verébnél kétszer kisebb állat a trópusokon él, és óriás orchideák nektárjával táplálkozik. Küllemét tekintve leginkább olyan, mintha egy kolibrit és egy sárkányt darabjaira szedtek, majd összekeverve a darabokat egymáshoz ragasztották volna őket. A lény teste egybefügg, nincsenek lábai, csak két apró, fehér, tollas szárnya. Fején hatalmas, sárga vagy zöld szemek ülnek. Csak kicsiny, egyenes szarvaiból lehet megállapítani, hol kezdődik a nyaka, és hol ér véget a feje. Hasán foltokat visel, ezekről kapta a nevét is. Valamint táplálkozásában is fontos szerepet játszanak. Ellentétben a legtöbb állattal, a Szolonkó nem a száján keresztül táplálkozik, hanem eme foltokkal a virágra hasalva "szívja fel" a nektárt. A hímet és a nőstényt roppant egyszerű megkülönböztetni egymástól. A hímek valamivel nagyobbak, hasuk foltjai és szemei zöldek, míg a nőstényeknél a foltok és a szemek sárgák. A Szolonkók életre szólóan választanak társat maguknak, ivarérett koruk elérésének tavaszán. Csak akkor váltanak párt, ha esetleg társuk elpusztul, vagy elveszítik egymást. Minden második évben, nyár közepén raknak maximum egy tojást, így szaporulatuk igen lassú, ezért veszélyeztetett fajnak számítanak. A kis Szolonkót a szüleik két éves korukig nevelik, majd elüldözik a fészekből. Faji besorolásuk igen bonyolult, hiszen életvezetésük alapján a madarakhoz, kinézetük és testük működése alapján pedig inkább a hüllőkhöz tartoznak. Valamint sárkányszerű szarvaik és megjelenésük sem segíti a kutatókat a végleges döntésben. Ezért a Szolonkót jelenleg egyedi állatfajként tartják számon. Még nem fedeztek fel más Szolonkókat a Foltoshasú Remegőn kívül, de amilyen aprók, talán emiatt is oly nehéz rájuk akadni. Félénkek, és rejtőzködő életmódot élnek, így még ezen fajta példányait is nehéz megfigyelni. Szemléltetésképp mutatok róla rajzokat is :D Azt hittem, megcsináltam már digitálisan is, de sajnos még nem jutottam el odáig (illetve nincs kész). Digitális vázlat:  Papíron, színesben:  | |
| Kaze-chan (88942) 18.07.13 23:31:18 | ||
|
$"Vajon vannak olyan titkok, melyekről hiába tudnak olyan sokan, mégis titkok maradnak? Nos, az én esetem talán ilyen. Legalábbis eddig. Ki tudja, mikor gondolja meg magát egy ember és tálal ki a sajtónak vagy a rendőrségnek rólam. Nem mintha nagy ügyet csinálnék belőle. Sosem érdekelt, hogy tudják-e, ki vagyok, és mit csinálok. De sosem hittem volna, hogy én leszek az, aki felfedi magát a rendőrségnek, vagyis, jelen esetben az FBI-nak. Fentről figyeltem, ahogy a férfi besétál a sikátorba, ahová a találkozót beszéltük meg. Persze nem személyesen és nem is telefonon. Küldöncökkel, akiket én választottam ki, és akik ugyanúgy nem tudták, hogy ki vagyok, mint az alattam sétáló FBI ügynök. Újra elmerengtem azon, valóban jó ötlet - e informátort játszani, de most olyan ellenféllel volt dolgom, akit egyedül nem bírtam legyőzni. Már kétszer kerültünk egymással szembe, és mindkétszer menekülnöm kellett. Nekem. A Sárkánynak. Dühösen szorítottam össze az öklöm, körmeim a húsomba vájtak, éppen csak, hogy nem serkent ki a vér. Mindenki mást az első találkozásunkkor képes voltam legyőzni, hogy aztán rákényszerítsem a szabályaim, de őt nem. Őt nem tudtam "rábeszélni", hogy hagyjon fel a drogok terítésével, hogy az embereivel együtt messzire kerülje el az iskolákat, a játszótereket és úgy ámblokk a gyerekeket. Legyőzött újra és újra, és vígan folytatta a nehezen kivívott gettóbeli béke rombolását, kárörvendően kiáltva bele az emberek arcába, hogy Ő a Sárkányölő. Magamban újfent megvívtam a csatámat a büszkeségemmel, hogy aztán az elvek, melyeket eddig követtem, ismét győzhessenek. Nagy levegőt vettem és elindultam lefelé, hogy szövetségest szerezhessek a következő, reményeim szerinti döntő összecsapáshoz. Nyugodtan álltam a döbbent férfival szemben. Hogy mit látott maga előtt? Egy alacsony növésű kiscsajt, barna hajjal és szemmel, semmitmondó arccal fekete sportcipőben, farmer rövidnadrágban és sötét ujjatlanban. Nem volt bennem semmi különleges, leszámítva, hogy a gettó bandái tartottak tőlem. Méghozzá elég rendesen. De erre már adtam is nekik okot nem egyszer. Figyeltem, ahogy az ügynök végignéz rajtam, és szinte láttam, hogyan is dolgozza fel az agya a látottakat. A várt erős, tagbaszakadt, izmos férfi helyett egy kislány állt előtte. - Te vagy a Sárkány? - szólalt meg végre. Hangjában erős kétkedés és gyanakvás csendült. Idegesen tekintgetett körbe, mintha arra várna, hogy valaki "Bevettted!‘" kiáltással ugrik elő valamelyik sötét sarokból. - Én." Hmmm... Hát kíváncsi vagyok, hogy ez a kis szösszenet megállja-e a helyét sárkányos történetként. :D Szép álmokat Mindenkinek! Kaze kidől.  Ui.: Drága Deliorám! Tudtam én, hogy gonosz vagy, de hogy ennyire. :O | |
| Nixo (64310) 18.07.14 10:53:30 | ||
|
Sziasztok! Tudom, tudom, ezt már a tegnapi este folyamán beküldtem, de így biztos, hogy nem kerüli el senki figyelmét. Szóval a második nap. Ha ezt megcsináljátok, már csak egy nap marad hátra. Itt is lenne a mai téma: Binominális nomenklatúra/binominalis nomenclatura. Szidjatok csak nyugodtan, én azért élvezem a gonoszkodást. Biosz tudást és kreativitást elővenni, mert ehhez bizony ezek szükségesek lesznek. A legnehezebb téma, ez tény, de bízok Bennetek. Lepjetek meg minket! Természetesen most sem kell szemellenzősen gondolkodni, nem adnánk olyan feladatot, amire nekünk sincs egyáltalán sem ötletünk! Egy kis segítség: “A növényfajok mai, kéttagú, latin elnevezése Linné (1707–1778) munkásságához kapcsolódik. A botanika hőskorában a növényfajokat többtagú, latin szavakból álló jellemzéssel azonosították, de ez a 18. század második felében az egyre több növényfaj felismerése miatt tarthatatlanná vált. Ugyanakkor már Caspar Bauhin (1560–1624) révén kialakult a faj (species) fogalma, felismerve a faj és nemzetség rendszertani egységeit, ő használ először kettős elnevezést, ezzel kialakítja a binominális nomenklatúra alapjait (1623). Tournefort (1656–1708) pedig a közel rokon fajok kategóriájának jelölésére bevezette a nemzetség (genus) fogalmát (1694). Linné 1753-ban megjelent, Species Plantarum c. művében már minden faj kéttagú nevet kapott, ezzel a botanikában a kettős nevezéktan (binominalis nomenclatura) használata általánossá vált.” Nevek, évszámok, korok… Sok mindent találtok fent, ami segítségetekre lehet. Remélem tudtam segíteni. (Kérlek Titeket, engem ne bántsatok, ez Deliora ötlete volt, én kizárólag a közvetítő vagyok! xD) És legyetek szívesek, kerüljétek a ctrl+c, ctrl+v megoldást - tudom, nagy a kísértés, hogy felnézzetek a Wikipédiára, de most a kreativitásotokra vagyunk kíváncsiak, szóval hajrá. Erre a feladatra a “megoldásokat” 14-én éjfélig küldhetitek be, nem előbb, nem hamarabb! Remélem minél több szösszenet érkezik. Sok sikert! | |
| Naito (37178) 18.07.14 11:42:56 | ||
|
Jaj nekem, elfelejtettem a dollárjelet az elejére tenni tegnap este :,D Basszus, akkor most emiatt az enyim nem számít? | |
| Deliora (41666) 18.07.14 13:33:24 | ||
|
Horse3Time Most az egyszer elnézzük, mert egyértelmű, hogy a kihívásra írtad ;) | |
| Bogger2001 (88589) 18.07.14 14:27:27 | ||
|
Minél nehezebb a feladat, annál kreatívabb a Bogi... a kikerülésében, természetesen. Azért jó olvasást :) $- …itt pedig egy Cichorium intybust láthatunk, teljes pompájában – mutatott a tanár egy kék virágú növényre. Csak pislogtam. Nem ismertem a növényt, még csak látásból sem. Miért is csak a binominális nomenklatúráját említi? Ahelyett, hogy megszerettetné velünk a növényeket, és talán a rendszertant, rögtön belevágunk a közepébe annak a száraz, papírszagú tananyagnak, amitől az ember életkedve is elmegy. Itt, a mező kellős közepén! Pedig ez egy osztálykirándulás lenne, vagy mi a szösz. - Magyarul mezei katáng – suttogta a fülembe az osztálytársam, látva az unott képemet. – Bizonyos emésztési problémákra kifejezetten jó, és növeli az étvágyat is. Oldalra pillantottam, és rámosolyogtam a lányra. Pontosan tudja, hogy a tanár és a latin miatt adtam fel az eddig amúgy számomra kifejezetten érdekes biológiát, ezzel együtt pedig az orvosi hivatást is. Pedig egész általánosban az a gondolat foglalkoztatott, hogyan fogok életeket menteni azzal a tudással, amit az iskolában szerzek meg. Hát, elég nagyot csalódtam – a biológia órán előbb tanuljuk a csiga zsigerzacskóját, mint az elsősegélyt. Őszintén, még csak elsősegélyt sem tanítottak soha a suliban. - …ez itt pedig egy Silybum marianum, jól felismerhető virágáról… - zökkentett ki a tanár hangja elmélkedésemből. - Szamárkóró vagy máriatövis, a májra jó hatással van. Errefelé kedvelt dísznövény is, az itteniek benedekfűvel keverve, teaként isszák. Ez a lány tényleg sokat tud a növények gyógyhatásairól. Nem csoda, hiszen itt nőttek fel a szülei, ismeri a mező virágait. Elgondolkoztam, milyen lehet itt élni. Biztos nem olyan könnyű, de itt egy egész patika a szabadban, csak tudni kell benne olvasni. - Chelidonium majus… - Vérehulló fecskefű. Tudod, miért hívják így? – fejemet ráztam. – Nézd! – letépte az egyik virágot, melynek szárából narancsszínű folyadék kezdett folyni. – Lehet vele festeni – mosolygott rám, miközben végighúzta a szárat a kézfején, jól látható nyomot hagyva. Kuncogva elragadtam én is egy virágot, és egy pillangót varázsoltam a kezemre. Végre megint gyereknek éreztem magamat. A virág odacsalogatott egy igazi lepkét is, ami rászállt a nedvre, azaz a rajzolt társára. Már egészen elmerültem a szárnya tanulmányozásában, amikor meghallottam a tanár szemrehányó megjegyzését. - Na mi van, kis boszik? Nem elég érdekes, amit mondok? – állt előttünk csípőretett kézzel. - A nagyanyám füvesasszony volt, jobban ismeri ezeket a növényeket, mint maga valaha is fogja. Ma őt is boszorkánynak hívnák. Főleg maga – vágott vissza a „boszi” barátnőm. Egy darabig igen feszült lett a hangulat kettejük között. A lepke úgy döntött, ideje továbbröppennie a kezemről. Egy pillangó szárnycsapása megváltoztathatja az időjárást, jutottak eszembe a fizikatanárom szavai. Ami azt illeti, ezen egyed az érzelmi vihart hárította el – ugyanis a pásztorkutya, ami utunk során mellénk szegődött, kölyök módjára kezdte kergetni, felborítva ezzel három osztálytársunkat. A kialakult káoszban mindenki elfelejtette az iménti kellemetlen helyzetet, és önfeledten nevettünk a kutyán. Páran neki is álltak mellette futni, hátha nekik sikerül elkapni a lepkét. A füvesasszony unokája ezt a pillanatot választotta ahhoz, hogy mellém lépjen. Felé fordultam, és talán órák óta most szólaltam meg először: - Gondolod… gondolod, hogy engem is meg tudnál tanítani mindarra, amit ezekről a növényekről tudsz? – tettem fel kissé félénken a kérdést. A lány vetett rám egy oldalpillantást, szája sarka huncut mosolyba görbült. – Szeretnél te is „boszi” lenni? Két másodperc múlva már mindketten a hasunkat fogtuk a nevetéstől, miközben az osztály többi része önfeledten kergetőzött a kutyával vagy éppen egymással a mezőn. Egy pillanatra olyan volt, mintha visszakaptuk volna az iskola által rég ellopott gyerekkorunkat. | |
| Naito (37178) 18.07.14 19:44:49 | ||
|
Deliora Köszönöm >w< Akkor jövök is a mai témához valóval. $- Ezek meg itt - lobogtatott meg Nana az arcom előtt egy kupac papírt -, mind a Kúszó Árnyakról szól. Sadame, figyelsz te rám egyáltalán?! A Hetedik szigorú pillantásokkal illette közömbös arckifejezésem, ahogy a semmibe bambulva próbáltam nem elaludni. - Persze, hogy figyelek, de ez annyira száraz - sóhajtottam, és nyomatékosítván a dolgot, óvatosan az asztalra csapam. - Rosszabb, mintha sivatagi homokot nyomnál le a torkomon. Inkább menjünk ki, és akció közben figyeljük meg a démonokat. Barátosném csalódottan ingatta a fejét. - Ide figyelj, Sadame - határozottan az asztalra csapta a papírt, és közel hajolva, mélyen a szemembe nézett. - Soha nem lesz belőled rendes vezető, ha még az ellenségeket sem ismered! Minden egyes szavára bólintottam, államat megtámasztva, könyökömet az asztalon pihentetve. Persze, a tanulás fontos. De azért vannak különbségek aközött, hogy pár órára beülünk a könyvtárba, meg aközött, hogy nem enged ki, amíg meg nem tanulok mindent, ami szerinte elengedhetetlenül szükséges. Így is nagy traumák értek mostanában, épp elég nekem azzal bajlódnom, hogy a lelki egyensúlyomat visszaállítsam. - Tudom - fortyantam fel. - De ez akkor sem célravezető. Tudod, hogy már gimiben sem bírtam a magolós tárgyakat. - Hát pedig, most tizenhét évnyi lemaradást kell behoznod néhány nap alatt. Megadóan felemeltem a kezem. Hiába van igaza, ettől még nem lesz kellemesebb, amit itt csinálunk. Újfent belevetettem hát magam a könyvekbe és feljegyzésekbe, amelyek a démonok típusait ecsetelték. Bár a legtöbbnek a hivatalos neve borzasztóan hosszú volt, ezért kaptam annyi engedményt, hogy rövidebb névvel illessem őket. Ilyenek voltak például a Testalak változtató lelkek, akiket egyszerűen csak Testváltókká egyszerűsítettem le. Ezekhez meg, ha hozzátesszük, hogy milyen gazdatesteket választanak maguknak, akkor tényleg belebotlik a nyelvünk már csak a nevük kimondásába is. Csak képzeld el, milyen lenne, ha meglátnál egy yashát egy kutya testében, és elkiáltanád magad: "Nézzétek! Egy Állatokat megszálló testalak változtató lélek!" - Nana - szóltam hozzá egy újabb oldal elolvasása után. - Mondd, Úrnőm - hangsúlyozta ki éles gúnnyal. - Gondoltatok már valaha arra, hogy ez az egész besorolás herce-hurca esetleg téves? Nana becsukta a könyvet, amit lapozgatott, és meglepetten rám pillantot. - Úgy értem... melyik az a démon, akinek eszébe jut saját magát "Növényekbe költöző testalak változtató léleknek" hívni? Ez az egész olyan, mintha az Őrzők azt képzelnék, hogy a yasha valami új állatfaj, amit be kell vezetni a törzstáblázatokba, és ettől hirtelen még a kettős nevezéktannál is bonyolultabb nevekkel kell őket felruháznia. Miért nem hívjuk őket valami egyszerűbb néven, amit a lakosság is könnyebben megért? Sokkal könnyebb lenne nekik is, meg nekünk is. A Hetedik csak megvakargatta a tarkóját, mintha erősen gondolkozna valamin. - Nos, mivel te vagy az Első, ezért végül is... bevezethetsz egy reformot... Elvégre... - és ekkor gonosz mosollyal közelebb hajolt, hogy suttogva befejezhesse. - A kutya se hívja a yashákat ezeken a bitanghosszú neveken. A könyvtárt kissé megrázta a könyv hangos csattanása, ahogy azt felhortyanva az asztalra csaptam. - Akkor nekem mégis miért kell ezt mind bemagolni?! - Hát, csak gondoltam, visszaadom azt a sok évnyi szadizást, amit gimiben kaptam tőled, Ichidaime Úrnő. Ravasz vigyorral az arcán surrant ki a könyvtárból, mielőtt elkaphattam, és jó alaposan megbüntethettem volna. - Cöh, talán mégiscsak elszigetelt diktátorkirálynőként kellett volna viselkednem... - dünnyögtem csak úgy magamnak, ahogy csípőre tett kézzel az ablakon át bámultam, amint Nana nevetéstől könnyes szemmel Hatchliff karjaiba ugrik. E.G. - Örökké Őrzők II. / Random, kimaradt jelenetek *Megjegyzés: Ezen történet és szereplői egy már megírt, kiadott regényemhez tartoznak, ám konkrétan ez a sztori sehol sem jelenik meg benne. Csak a szereplőket és a környezetet használtam fel ehhez az íráshoz, tehát e kis szösszenet teljes egészében a versenyre készült. A.k.a nincs kimásolva a regényből, de mégis valamelyest ahhoz tartozik^^ | |
| Nixo (64310) 18.07.14 23:07:40 | ||
|
Sziasztok! Itt is lenne a kihívás vége. Remélem Ti is teljesíthetőnek éreztétek! Na de, akkor nézzük mit tartogat az a bizonyos utolsó - és egyben legkönnyebb - téma. Eső. Azt hiszem ez nem fog komoly gondot jelenteni. Sok minden történhet egy esős napon, vagy… nem, nem adok több ötletet! Nem hiszem, hogy kellene, de azért leírom... Lehetőleg ne nagyon térjetek el a témától. Ezeket a szösszeneteket 15-én éjfélig várjuk, de ezt már megszokhattátok. Ami az eredményhirdetést illeti… Sajnos ezzel még várnotok kell. Bizonyos okokból kifolyólag leghamarabb csak csütörtökön (júl. 19.-én) tudunk szépen rendszerezett eredményeket kirakni, addig is a türelmeteket kérjük! Minden esetre, adjatok bele mindent ebbe a témába is! | |
| Bogger2001 (88589) 18.07.15 10:09:58 | ||
|
Behold! Itt egy újabb szösszenet Adolpha világából :) $Amikor elindultunk, már éreztem pár csepp esőt. Mostanra már jótékony függönyként vett körül minket, eltakarva a távoli szemektől. A küldetés céljából ez kifejezetten jól jött, hiszen a tetőn könnyű célpontjai lettünk volna bárkinek. A viharos szél belekapott fehér bundámba, és kedvére cibálta, míg én kővé dermedve pásztáztam a láthatárt. Jönnek. Készüljetek. Alólunk léptek hallatszottak. Egy kétségbeesetten menekülő emberé és öt farkasé. A szagukat elmosta az eső, de a szándékuk így is világos volt. Becsuktam a szemem, és kiengedtem a szél szárnyára vészjósló vonyításom. Négy farkas tört elő mellőlem, fordított ék alakban futva, melynek én voltam a közepe. Egy pillanat alatt én is futásnak eredtem. A szél végigsimított a bundámon, az esőcseppek a sebességgel egyre haragosabban csapódtak a testemnek. Jó volt újra érezni az izmaimat, az adrenalint, a közelgő harc ízét. A két szélső farkas elérte a tető szélét. Egy mozdulat, és már el is rugaszkodtak. Ugyanezt tette a másik kettő, végül pedig én következtem. Egy pillanatra úgy éreztem: repülök. Mindig is ezt a részét imádtam a legjobban, de sajnos nem semmi sem tarthat örökké. Sőt, a figyelem hiánya itt az életünkbe is kerülhet. Felvettem az érintkezést az épület falával, és elrugaszkodtam lefele, végig mellette maradva. Ez egy gyakran irigyelt képessége volt a falkánknak: megtanultunk lefutni a házfalakról. Ez volt a leggyorsabb módja a lejutásnak, ráadásul kirobbanó erőt adott a támadásainknak. Amikor már csak pár méterre voltam a földtől, nem lefele, hanem előre rugaszkodtam teljes erőmből. Célbavettem az egyik fekete farkast, állkapcsomat nekiszegezve. Nem tudom, pontosan mekkora lendülettel ronthattam neki, de hozzáérve egy hangos roppanást hallottam. Behajtottam a nyakam, ahogy csak tudtam, miközben a testem nekicsapódött az övének, majd átlendült azon. Erősen szorítottam a nyakát, megvetettem a lábamat, és a mozgási energiám segítségével elhajítottam az állatot. Az földet érve nyekkent egyet. A többiekre néztem. Egy szürke farkas még nem végzett az ellenfelével, de nem sok hiányzott hozzá. Várj!, siettem oda hozzájuk. Átveszem. A farkas fölé magasodtam, megadásra kényszerítve. Tisztában vagy vele, hogy ez már a mi területünk, igaz? Számotokra tilos a vadászat. A farkas nyüszítve vette tudomásul mészárlásunk okát. A farkastörvények szerint téged is megölhetnénk. De lásd, megkegyelmezek neked, cserébe csupán egy üzenetet kell elvinned a falkádnak. Újabb, helyeslő nyüszítés. A társaimra emeltem a tekintetem, akik egyetértően bólogattak. Íme az üzenet, fordultam vissza a meghunyászkodott farkashoz. Mi, Kwatokoo Gyermekei, őrizzük a Szövetség határait. Lépjen be itt akárki a Fekete Holdból, a mi haragunkkal kell szembenéznie. Legyen az akár maga Zayev, villantottam ki a fogaimat. Ez az üzenetünk. Siess, vidd el népedhez!, engedtem el a farkast, aki halálra rémülten rögtön el is futott. Diadalittas vonításba kezdtem, amibe a többiek is becsatlakoztak. A másik klán területéről csak a csönd válaszolt, hiába hallottak minket az őrök. Félelmet nem ismerő, halálos erő voltunk együtt. Egy falka, egy lélek, egy lélegzet. | |
| Bogger2001 (88589) 18.07.15 12:41:41 | ||
|
*sajnos semmi sem tarthat örökké Hupsz. xD | |
| Kaze-chan (88942) 18.07.15 21:48:20 | ||
|
Hát, tegnap nem sikerült semmivel előállni, ma viszont jelentkezem egy újabb szösszel. $"Az unalom szinte megőrjítette. Nem tudta mióta ül ott és várakozik. Nem tudta, hol van, kik tartják fogva az apró kis szobában, de nem félt. Valami nem engedte meg neki, hogy pánikba essen, vagy akár csak egy szemernyi félelem is megfertőzze a lelkét. Az apró kis szobában nem volt világítás, és miután hozzászokott a szeme a sötéthez, azt is megállapíthatta, hogy csak egy matrac az összes berendezése. Az üveg nélküli ablakot, ami csaknem két méter magasan volt, rácsok fedték, a szél lágyan fújt be rajta. Felhős este lehetett, mert nem sütött be a hold. A lány nem volt álmos, mégis lefeküdt a kemény, vékony matracra, és úgy helyezkedett, hogy, ha csak egy kicsikét is, de kilásson az ablakon át a külvilágra. Pár perc múlva, mint hallotta, eleredt az eső. Egy darabig csendben, nyugodtan hallgatta, azonban lassan elálmosodott tőle, így inkább fölállt, hogy megmozgatva magát elkergesse magától a bágyadtságát. Odament az ablakhoz, de nem volt elég magas, hogy kilásson. A kezével felnyúlt a párkányhoz, és felhúzta magát. Szemben, pár méterre egy raktárépületet látott és biztos volt benne, hogy ő is egy hasonlóban raboskodhat. A létesítmények közötti betonozott részen két fekete rendszám nélküli kocsi parkolt egymás mellett, embereket vagy bármilyen más, életre utaló nyomot viszont nem talált. Furcsálta, hiszen amikor idehozták még nyüzsögtek az őrök és a bandatagok. A karjai kezdtek fáradni, így lehuppant a földre, és hogy ellazítsa izmait, nyújtani kezdett. A felsőteste után éppen a lábait átmozgatásába kezdett volna bele, mikor az ajtón túlról különös, hangok ütötték meg a fülét. Ijedten rezzent össze, mikor egy fegyver eldördült, a pulzusa meglendült és már egyáltalán nem kellett az álmosság ellen küzdenie. Támadóállásba helyezkedve fordult az ajtó felé, és éppen csak annyira feszítette meg az izmait, hogy azok egy hosszú várakozásban se fáradhassanak el túlságosan. Minden érzéke kiélesedett, az eső hangja fülsértően felerősödött a lövés után beállt csendben. Lehunyta a szemét, hogy még jobban a hallására tudjon koncentrálni, de így is csak a cseppek kopogása jutott el hozzá. Mintha az előbbi meg sem történt volna. Percek teltek el neszezések nélkül, majd meghallotta a súlyos bakancs csapódását az ajtón. Két újabb rúgás és a fa megadta magát, és mögüle egy borostás, dühös szemű férfi bukkant fel. - Megvagy! – szólalt meg, mikor felfedezte a lányt a szoba sarkában. Elvigyorodott. – Nem adták ide a kulcsot. – bökött a bejárat maradványaira magyarázatképpen. – Kell egy hazafuvar? Piszkosul zuhog kint. - Nyújtott az ex-fogoly felé egy kissé megviselt, néhol vérfoltos esernyőt." | |
| Naito (37178) 18.07.15 23:57:31 | ||
|
$ Csak egy megjegyzés a versenyhez: a szabály alapján, miszerint helyes fórumba kell feltölteni az írást, arra következtettem, hogy amiben lovak szerepelnek, azt a másik, lovakkal kapcsolatos fórumba kell tenni. Remélem, jól következtettem^^ Ha nem, akkor meg azt remélem, hogy emiatt nem leszek kizárva xD Szóval az én vasárnapi szösszenésem a Lovakkal kapcsolatos irományok fórumon van... Na jó... sajnálom, a Hoka nagyon kiszúrt velem... Éppen 23:55-re lettem kész... gyönyörűen megírtam... erre ezt kapom...  Sajnálom, nincs időm megírni újra, amit írtam, és nem kérem, hogy kapjak haladékot... Csak idebiggyesztem ezt így, hogy azért lássátok, hogy megpróbáltam x) | |
| Nixo (64310) 18.07.16 20:23:52 | ||
|
Sziasztok kedves "versenyzők"! Szeretném mindannyiótoknak megköszönni a részvételét, és hogy minden nap elkápráztattatok minket - legalább is engem mindenképp - a szösszeneteitekkel. Eredményhirdetést illetően - előreláthatólag - legkorábban júl. 19.-én tudunk jelentkezni az elért pontokkal. Remélem élveztétek Ti is, nemcsak mi, és legközelebb is szívesen vesztek majd részt hasonlóban. A kritikák... Deliora nevében nem merek nyilatkozni, részemről viszont ne várjatok litániákat, néhány egyszerű okból kifolyólag: annyira jók a szösszeneteitek, hogy az valami elképesztő! Néhány helyesírási hibát leszámítva nem tudok belekötni az írásaitokba, mert tökéletesek. Azontúl bevallom, nincs is erőm úgy kritikát írni, hogy nem látom értelmét - hisz, mint már mondtam, fantasztikusak! És akkor azt hiszem ennyit akartam mondani. Remélem Deli nem esz meg, hogy az engedélye nélkül kiírtam ezt. xD Ui.: Horse3time: Tényleg te írtad az Örökké Őrzők c. regényt? 0o0 (Csak mert rákerestem, és valahogy nagyon különleges érzés olyasvalakivel megismerkedni, akinek már van kiadott könyve.  ) | |
(aktuális oldal: [ 73 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [70] [71] [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
