 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| hancsi1000 (50548) 12.02.26 17:21:40 | ||
|
Anna:Egész jó csak szerintem egy kicsit részletezhetnéd a dolgokat meg hát bővebb leírást is adhatnál a dolgokró. Még egy tanács :szerintem írj hosszabb részeket egy picit. Maga a rörténet eddig egész jó:) | |
| Anna009 (11839) 12.02.26 17:27:05 | ||
|
Köszi!
Megpróbálom...:/ | |
| Ethron (14880) 12.02.26 18:16:19 | ||
|
Hú! Ilyen ihletem rég volt...
Bevezető Egykoron büszek teremtmények voltunk. Az emberek oldalán harcoltunk, s védelmeztük őket. Szerettek minket. Beleírtak a legendáikba. Hősként küdtöttünk értük a legreménytelenebb harcokban is, ők pedig meghálálták erőnket. Ellenfeleinkre tűzoszlopot lőttünk, vagy több tonnás testünkel szétlapítottuk őket. Mi voltunk azok, akiket úgy hívtak, hogy Sárkányok Mára ez azonban megváltozott. A mai emberek nem hisznek bennünk - azt hiszik, valóban csak legendák voltunk. Rejtekhelyett kellett találnunk. És mi megtaláltuk... A Mariana-árok mélyen, ami ugye e világ legmélyebb pontja. Csakhogy még az sem az otthonunk. Le kell ásni az iszapban, majd bekerülsz egy légmentes zónába, ahol nappal döbbenetes világosság ragyog, éjszaka pedig ezüstös derengés van. Azon minnél hamarabb át kell jutni, nehogy megfulladj - és akkor jutsz el a mi birodalmunkba. Víz alatt van az is. De csodálatos, áttetsző, tiszta víz, homokkal, gönyörű kavicsokkal, és hatalmas hínárokkal. Halak úszkálnak lett, így bőven van ételünk. A házunkban levegő van, de ha kinyitod az ajtót, nem ömlik be a víz - a varázserő visszatartja. A nevem Lloyd. Sárkányok vagyunk, mégse úgy képzelj el minket, mint a tűzokádó óriásokat. Olyanok voltunk - de a vízben már úgysem tudtunk tüzet használni így átalakultunk, alkalmazkodtunk a környezetünkhöz. Van szárnyunk, de csak úszásra használjuk. Kevesen - de köztük én is - tudunk már csak igazából repülni. Kopolnyúnk van, de ugyanúgy két orrlyukunk is. Hat fülszerüségünk, amivel tökéletesen hallunk. A farkunk végén is van egy vitorla, amit egykoron a levegőben kormányzásra használtuk, már ezt is szintén csak úszásra. Szemünk tökéletesn, szinte mindent látunk, és mikor fel kell jönnünk a Mariana-árok mélyéről - ahol teljes sötét uralkodik - hőlátást használunk. Színünk mindenfélében előfurdul. Azért kezdtem el ezt a történetet, hogy elmeséljem, hogy jutottunk ki ismét a partra, és hogy próbáltunk összebarátkozni az emberekkel. Komikat pls! :) Elkezdjem? :) | |
| ghxy (18044) 12.02.26 18:49:21 | ||
|
12a: igen *-* érdekesnek hangzik :) | |
| rekaianett (32539) 12.02.26 20:20:01 | ||
|
Még nem vagyok kész, de az első része készen van, most csinálom a többit!
Július 15. csütörtök Selymes-domb és kutyagolás Ma muszáj kimennem Selymes-dombra. Nincs mese, az ihlet ott vár rám, és nem illik késni! De hogy jutok én ki arra a lovas tanyára? Múltkor Kocsival mentünk, de én nem tudok vezetni, csak Apa, de ő nem jön velem. Végem is lenne! És legutóbb, amikor egyedül kinn voltam, akkor Anya adta kölcsön a biciklijét. De jelenleg nem állunk szóba és ki van csukva, hogy én térdre borulva azt bőgjem neki: „Drága Anyukám! Bocsáss meg nekem, hisz teljesen helyénvaló, hogy elolvastad az ÉN naplómat, és eljátszottad a bizalmamat! Nem is értem, miért haragszok rád, mert ez tök normális! Bármit megteszek, csak add oda a kerékpárodat kérleeek!...” Na nem. Inkább átgyalogolom az életemet, mint ez… Így felkapom a hátizsákomat, és kezdem összeszedni a cuccaimat. Beteszem a tolltartómat, azt a könyvet, amibe írni fogok, egy pár szál répát (Látomásnak) és magamnak is keresek valamit. Egy üveg vizet, és ugyan ennyi baracklevet teszek el, egy zacskó cseresznyét, és három szendvicset még ezek mellé. A biztonság kedvéért beteszem a görkorcsolyámat, bár már nyomja a lábam ujját. Így nekivágok a tíz kilométeres távnak. | |
| rekaianett (32539) 12.02.26 20:30:44 | ||
|
12.20 Most egy hatalmas nyárfa alatt ülök. Sajog a lábam, a sok kutyagolástól. Meg lehet sülni kinn a napon, és éhes is vagyok. Előveszem a szendvicseket, és meg is eszek kettőt, amit a barack lével öblítek le. Egy kis cseresznyét is csemegézek, de most gondolkozhatok: hogyan tovább?
Eszembe jut a görkorcsolya, amit fel is próbálok. Kicsi. Pont, ahogyan emlékeztem, a nagylábujjamat nyomja, de azt aztán nagyon. Most mit tegyek? Megvan! Vadul kotrok a táskámban, és meg is találom a tolltartómat, amiben lapul az ollóm, amit úgy keresek. Nagy nehezen ki sikerül vágni az elejét, és így már jó. Szellőzik, így nem is fog berohadni a lábam, na meg gyorsabban is odaérhetek. Legalább két éve nem volt ez a lábamon. Imbolyogva megindulok, és a dombok ellenére hamar belejövök a korcsolyázásba… folytatódik! | |
| rekaianett (32539) 12.02.26 20:53:09 | ||
|
12.45 Hihetetlen, hogy ennyire lerövidítette az utamat ez az apró változtatás! Átveszem a Tanyán a cipőre a korit, és köszönök Janet-nek:
- Helló, Janet! Emily vagyok! - Emily! - kikukkant a konyhából, és látszik, hogy tiszta tészta a keze. - Hogyhogy? - Képzeld! Benne vagyok az első hatban! El kell kezdenem írni a könyvet! - Óh! Tudtam, tudtam, tudtaaaam! Ééés - közben megtörölte a kezét, majd kotort egy sort a fiókban. - pont ezért vettem a bátorságot, hogy ezt megcsináltassam! Kezében egy aranyozott, bőrkötésű könyvet tart, amire bele van égetve egy gyönyörű ló, és egy ezüstözött felitat: Selymes-domb vadlova - Na? Tetszik? - Hogy tetszik-e?! Hiszen ez csodálatos! - belelapozok, és látom, minden oldal sarkában a monogramomat. Egyszer csak a nyakába ugrok és átölelem. - Ó, úgy köszönöm! - Na, menj! Látomás már vár! - Bemehetek hozzá? - Te? Persze! Hiszen ő a sztárod! Lélekszakadva rohanok a legelő felé, és már messziről látom a napsugarakat, ahogyan visszatükröződnek a paripa szőrén… | |
| rekaianett (32539) 12.02.26 20:54:02 | ||
|
Ja, és kérlek, komizzatok! Nagyon sokat gondolkodtam rajta! | |
| tailung (17090) 12.02.26 21:29:10 | ||
|
Nekem van egy történetem, a Vámpírnaplókból ismert Damon Salvatore főszereplésével. Érdekelne valakit? | |
| thestral27 (21282) 12.02.26 22:33:29 | ||
|
Ááá,de elrepült az idő!:“) Holnap lesz csak GHV sorry emberek.>< | |
| Ethron (14880) 12.02.27 12:45:10 | ||
|
1. fejezet A Zónában (így hívtuk azt a lémentes teret, amiről már beszéltem) döbbenetes fény ragyogott, ami bevilágította Atlantist, az otthonomat. Igen, innen jön Atlantis, az elveszett város legendája. Szóval visszatérve a Zónához, ilyenkor nem tanácsos átmenni rajta (csak így tudunk felmenni a felszínre - át kell mennünk a Zónán, ki kell ásni magunkat az iszapból, és fel 11000 métert, végig a Mariana-árkon), mert megvakulsz. Még a világ legtombább szemű élőlényének is kifolyna a szeme, hát még nekünk, akiknek mindeen állatnál jobb a lázása. Így hát csak éjszaka mászkáltunk ki a Ti világotokba, ha egyáltalán kimegyünk. Akkor pedig ezüstös fény világít, de legalább nem olyan erős. Most nappal volt, a Ti órátok szerint délután két óra. Lustán feküdtem egy hatalmas szikla tetején, és figyeltem, hogy fodrozódik a víz fekete pikkelyes testemen. Olyan régóta élünk már vízben, hogy megtanultuk kihasználni. Nem tudunk tüzet köpni? Van helyette elektromosság. A karmos lábaink (bár négy lábon járunk, a mellső kettőt használjuk fogásra és harcra is) végén elektromosságot tudunk létrehozni, amit ha ellenfelünkhöz érítünk, az rögtön szörnyethal. Ha már nem is köpünk tüzet, elektromos bombákat annál inkább. Az ember (azaz ti) azt hinné, ha elektromosság kerül a vízbe, kész, vége. Pedig nem. Lehet célpontot adni neki, ha megtanulod használni. Döbbentetesen gyorsan mozgunk a vízben, és még minden más élőlényt lelassít ez az elem (pélául a karcsapásokra gondolok) mi ezt is leküzdöttük. Elúszott előttem egy hal. Követtem a tekintettem, de lusta voltam elkapni - amúgy sem voltam éhes. Így mikor eltűnt a látóhatárról, ismét elernyedtek izmaim, és heverésztem tovább. A Zóna fénye éppen ide világított, nem volt mi árnyékoljo - így kellemesen meleg volt. - Lloyd? - hallottam egy ismeros hangot. Csak a fél szememet nyitottam ki. - Igen? - Igaz, hogy az elmúlt harminc évben csak te jártál az Emberek Birodalmában? Odasandítottam, és elmosolyodtam. Mellettem egy fiatal nőstény sárkány állt. Piros színe volt, de mintha ezüst porral hintették volna be. Elég kíváncsi természetű volt, de talán pont ezért bírtam annyira. Annyira mégsem tartozott baráti köreimhez, nem tudom miért. Nem találkoztunk annyit. És a nevét sem tudtam. - Igen - feleltem mosolyogva. - Elvégre az öregeken kívül a többiek repülni sem tudnak... - Az is igaz, hogy te vagy a kémünk, aki követi az Emberiség fejlődését, és mindent elmond a Vezetőknek? - Az is - feleltem most már vigyorogva. Büszkeség öntött el. - Mész majd valamikor megint? - Igen, azt hiszem - godolkodtam el. - Talán majd egy hét múlva. - És engem nem viszel magaddal? Meglepett. Hiszen ő sem tud repülni! - Miért vinnélek magammal? Te sem tudsz repülni, mert nektek itt a vízben nem volt szükségetek rá. - Te miért tanultál meg? És hol? - Engem a szüleim tanítottak meg. Se szó, se beszéd, elkaptak és kirángattak Atlantisból. Elvittek egy szigetre - amit jelenleg is csak én ismerek, hiszen ők már nem élnek - és ott megtanítottak nekem mindent az emberekről, köztük repülni is. - És engem miért nem tudsz oda kivinni? - A szüleim a hátukon vittek. Én nem bírnálak el. - Ó - szonytyolodott el. - Értem. Megsajnáltam. Örülnöm kéne, hogy egyáltalán van valaki, akit rajtam kívül érdekel az Emberek Birodalma! - De valahogy talán megoldhatjuk. A házainkban levegő van, nem víz. Esetleg ott megpróbálhatnálak megtanítani majd valamikor, hátha elférünk. - Remek! - ugrált boldogan. - Köszönöm, Lloyd! Azzal hátat fordított, és már indult is volna. - Hé! - kiáltottam utána, mire megfordult. - A nevedet sem tudom. Hogy hívnak? Elmosolyodott. - A nevem Mourgrose [Morgrúz]. Csak biccentettem. De magamban azt gondoltam: Hogy fogom ezt én megjegyezni?! Komikat légyszi! Folytassam? :) | |
| Sennala (35031) 12.02.27 14:01:34 | ||
|
12a: Nagyon jó lett. Én amúgy is rajongok Atlantisért*-* és a víz világáért.Folytasd! ;) | |
| Ethron (14880) 12.02.27 14:30:06 | ||
|
Köszi Sennala :) | |
| rekaianett (32539) 12.02.27 16:48:32 | ||
|
Nem kapok egy árva komit sem????  | |
| horvátfruzsi (55870) 12.02.27 17:00:59 | ||
|
Új sztori!
 | |
(aktuális oldal: [ 242 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [239] [240] [241] [242] [243] [244] [245] [246] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
