 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| pony56club (16581) 12.03.31 13:29:07 | ||
|
Forma1-fan:kezdj neki,de tudsz írni egy bevezetőt hogy miről fog szólni?:)
rekaianett:nagyon jó,csak így tovább,folytasd!mást nem tudok már mondaniXD lovas:egyet értek,te nagyon is egyedi vagy!és nagyon jó történeteket írsz,mondjon bárki bármit is^^ enyémre megint csak nincs komi... 
| |
| rekaianett (32539) 12.03.31 14:31:45 | ||
|
öszönöm, én már többször belekezdtem, csak valahogy nem volt időm rá, de ha vársz egy picit, elolvasom, és komizok! | |
| rekaianett (32539) 12.03.31 14:38:04 | ||
|
nagyon tetszik, a medvés kérdés előtt van egy kis szóimétlés, meg pár elgépelés de:
- választékosan fogalmazol - csúcs az alapötlet - nem sürítesz be mindent 5 soba - és nagyon izgalmas! ja, és az hogy: Én fürkészve néztem a hatalmas állatokat,amik különösen furán mozogtak,sima mozgásuk kezdett egyre darabosabb lenni,majd megváltozni nekem kissé fura, de lehet, hogy nekem lóg csak valamim... ja, és ha csodálkozol - kérdeztem-et írsz akkor nem ártana egy ? a szó mögé... :) | |
| pony56club (16581) 12.03.31 14:42:57 | ||
|
köszi^^majd legközelebb jobban odafigyelek^^ | |
| rekaianett (32539) 12.03.31 15:00:00 | ||
|
szivesen!
Figyelem, akik olvassák az Emily-t, annak szól ez! Szeretnék pár kérdést feltenni, amire kérlek levéllel válaszoljatok nekem, saját szavaitokkal! 1. Mi a véleményed a könyvről? 2. Ha egy könyvesboltban látnád, megvennéd, lenullázva a zsebpénzedet? 3. Valósághű szerinted? 4. Mit változtatnál rajta? 5. Mi tetszik benne? 6. Mi nem tetszik benne? 7. Ha rangsorolnod kéne a Hokás-történetek közt, az Emily hányadik lenne? 8. Elégedett vagy a történésekkel? 9. Mit csinálnál benne másképp? 10. Ha lenne egy 2. kötet, elolvasnád, esetleg megvásárolnád? CSAK ŐSZINTE VÁLASZOKAT VÁROK! ELŐRE IS KÖSZÖNÖM! :) | |
| Noémi2000 (49199) 12.03.31 19:56:53 | ||
|
1. Mi a véleményed a könyvről?
Nagyon tetszik, imádom olvasni, és amikor meglátom, hogy felraktad a kövi fejit, mindent abbahagyok, amit éppen csinálok, és addig nem is folytatom, amíg el nem olvasom az irományodat! 2. Ha egy könyvesboltban látnád, megvennéd, lenullázva a zsebpénzedet? Valószínűleg igen! 3. Valósághű szerinted? Igen, nagyon is! 4. Mit változtatnál rajta? Kicsit több szerelem és humor, de mivel nem én írom, tökéletesen megfelel az elvárásaimnak, és ezáltal nagyon tetszik! 5. Mi tetszik benne? Nagyjából minden! 6. Mi nem tetszik benne? Kicsit kevés benne a humor és az utóbbi fejezetekben a szerelem is. De egyébként jó! 7. Ha rangsorolnod kéne a Hokás-történetek közt, az Emily hányadik lenne? 1., aztán az Árva fiú naplója, aminek az írását sajnos abbahagytad! 8. Elégedett vagy a történésekkel? Igen. 9. Mit csinálnál benne másképp? Semmit. 10. Ha lenne egy 2. kötet, elolvasnád, esetleg megvásárolnád? Igen, még szép! Csak ennyi, ja és akkor levélben komiznám az utsó fejit: Nagyon-nagyon tetszik! Annyira örülök, hogy elkezdtem olvasni! | |
| rekaianett (32539) 12.04.01 10:31:59 | ||
|
köszönöm szépen azokat a meseszép komikat, ééééés....
Július 23., péntek Most ugrik a majom Amint azt fenn is olvashatod, ma van az a bizonyos nap, amikor kénytelenek bevallani Anyuék, hogy az egész egy nagy átverés volt. Biztos vagyok a sikerben! 12.30 Anya nem találja a világoskék fodros-bodros felsőjét, és a fehér vászonnadrágját. Apa elvesztette a kocsi kulcsokat. Pet pedig Makót keresi, ugyanis elveszett, amíg ebédeltünk. Én meg csak ülök, és nézem a fejetlenséget, a vadul kotró Anyát a szennyesben, a csapkodó Apát a kulcsos szekrényben, és a négykézláb kúszó Petert. Én a barackszín, fehérvirágos ruhámat, a fehér szandálomat és a napszemüvegem veszem fel, a már alapvető fehérnemű és paróka mellé. - Emily, neked nincs semmi dolgod? - kérdezi szemrehányóan Apám. - Nincs. Baj? - kérdezem, választ sem várva. - Akkor hívd fel Baz-t. Nála már vendégeskedett egy cseregyerek, kérd ki a tanácsát! - utasít Anyám, miközben megleli a nadrágját-egy hatalmas lila tintafolttal a farán. - Hogy mi? - esik le az állam. - Hívd fel Baz-t! - mondja tagoltan, mintha én sem érteném a nyelvét. - Én aztán nem! Még csak ő kéne ide! - Akkor hívom én! - dobja be a szennyes tartóba a ruhadarabot, és a telefonhoz lép. Tárcsáz, majd beszél. - Mr. Hope? A fiával szeretnék beszélni… Nem, nem csinált semmi rosszat! - dehogyisnem! Megszületett! - Csak Emilynek tanácsokra van szüksége… Egy cseregyerek… Bécsből… Fiú… Nem, dehogy, külön alszanak majd… Igen… Megköszönnénk… 14-kor jön… Én is… Köszönöm, viszont látásra! Leteszi, és diadalmasan rám néz. - Ezer szerencse, hogy Baz éppen a nagyapját látogatja, két sarokkal arrébb, és most indulna el haza, de megteszi azt a szívességet, hogy eljön, és segít neked… - MI?! Én nem kértem ezt! - De attól még kell! És Baz nagyon rendes gyerek. - Ja, persze! Ha ő idejön, én… - de nem fejezhetem be, mert csöngetnek. Én azonnal bezárkózok a vécére, és amikor Baz belép, hangosan azt üvöltöm: - Menj innen! Pusztít az influen… buoááá! - utánzom a róka hangját, és egy kis vizet öntök a klotyóba, mintha tényleg kidobtam volna a taccsot. - Menekülj, ha jót akarsz! - hörgöm valósággal, de Baz tántoríthatatlan. - Nem kapom el, be vagyok oltva! - mondogatja, mire én magamhoz veszek egy üveggel a Nincs-több-suli kotyvalékomból, amit a fürdőben dugtam el. Van benne egy csomó pürésített zöldség, meg mindenféle… Tényleg undi, és a szaga… ez majd hat! Egy kis hintőpor az arcomra, és ha még odanyomom a radiátorhoz… Tökéletes! Láz, hányás, sápadtság… Minden, ami egy tökéletes lógáshoz kell! Az üveget egy vödörbe teszem, amit magammal viszek ki. - Jobban vagy? - néz rám aggódva Apu. Erre én visszafordulok, és egy újabb művészi ál-rókázást hajtok végre. - Nem. - felelem, és hullaképpel odavánszorgok a kanapéhoz. Anya megfogja a homlokom. - Csak egy kis hőemelkedés! Ha jársz egyet, elmúlik! Én magamhoz ragadom a vödröt, és megindulok lefelé. - Lekísérem! - ajánlkozik Baz, a tökfej. Úgyhogy együtt ülünk a kocsiban, ő pedig elég furán viselkedik. - Mi történt a hajaddal? - Egy… kezelés… - És a… ömm… a… melleiddel? - Ahhoz semmi közöd! Erre odasimul, és valósággal letapizza a ciciimet! Úgy pofán csapom, hogy elrepül, és a gyerekülésben köt ki. Anya szerencsére megérkezik a bagázzsal, és Pet közénk ül. A reptér előtt még beleborítom a vösörbe az üveg tartalmát, egy kevésbé gusztusos hanggal kísérve. Anya elkéri az edényt és így szól: - Jobb, ha itt maradsz, amíg mi várjuk a vendégünket. Elfordul és visszaadja nekem a büdös trutymóval ékesített küblit. Baz megérzi a szagát, először vörös, majd sápadt végül zöld lesz. Elveszi tőlem a vödröt, és most ő rókázik bele. Nem is keveset! Még jó, hogy bedugaszoltam az orromat papírzsebivel, most nem érzek semmit sem. - Baz is marad. - ítélkezik Anya, és lehúzza az ablakát, annak ellenére, hogy az AAS (Autós Arany Szabályok) egyenesen kimondja, hogy az autópályán nem lehet ilyet tenni. - Ne! - nyöszörgök, és elfordulok a hányógéptől. - Nem kell… jól… va… - nem tudta már azt mondani, hogy gyok, mert félbeszakította egy újabb gyomorürítés. - Hallottad! Jól van! - erősködök, de Anya hajthatatlan. Ma már fáradt vagyok leírni a további eseményeket, holnap majd megteszem. KOMIKAT! (GONDOLOM MONDANOM SE KELL...) | |
| Noémi2000 (49199) 12.04.01 16:49:16 | ||
|
rekaianett: Mint mindig nagyon jó! | |
| pony56club (16581) 12.04.01 18:46:38 | ||
|
rekaianett:nagyon jó megint,mint mindig^^folytasd!:D | |
| rekaianett (32539) 12.04.01 19:53:49 | ||
|
köszi komikat, és ha nem bánjátok, akkor betenném a kövi részt, egy BORÍTÓVAL! ez ám a haladás, emberek! pony készítette nekem, még nincskészen, de nekem tetszik!
Július 24. szombat Klaus? Kész döbbenet ez a nap. A Klaus gyerek tényleg valódi; egy átlagos, 13 éves, sápadt vézna srác. Szerintem azért olyan fal fehér, mert az eddig eltelt nyarat a könyvtárban töltötte. Ja, Bazt az apja elvitte a reptérről, mert ahogyan Klaus mondja: ”Én, lenni rosszul ettől fiútól…” Egyébként fantasztikus némettudásával kérkedve Anya és Apa egész végig kérdezgették a cseregyereket. - Hast du eine Katze in die Hose? - kérdezte Apa. Erre röhögni kezd Klaus, és így felel: - Nem kell tineketek is németül beszélgetődzni, ha nem lenni ti biztos a kérdezettésben! - Anya erre felháborodva közli velem, hogy ő tökéletesen tudja, mit beszélt, és mondjam meg neki ezt! - Tökéletesen tudja, mit beszélt. - NÉMETÜL! - Öhh… Sie… ö… - Értem én angolul, nem kell németül! - Klaus megkérdezi, Anyám, hogy szerinte mit kérdezett. - Azt, hogy van-e macskád otthon! - Nem, nem ezt mondta… azt kérdezte, hogy van-e egy macska a nadrágomban! - Ó! - Apa nevet, mire az én németül kiválóan értő Muttim elvörösödik. - Akakrom mondani: hast du eine Katze in die Nase? - Nem, az orromban sincsen cica… Megállunk egy fagyizóban, ahol mindenki kap egy nagy fagyit, kivéve Petet, (ő csak közepeset kaphat) és Klaust, aki allergiás valami izére, ami a fagyit megszilárdítja… vagy hasonló… Aztán hazamegyünk, de valamit csak a kapuban veszek észre. Klausnak rengeteg csomagja van! Egy nagy utazóbőröndöt, egy koffert, egy kézitáskát, egy gitárt, egy bebugyolált doboz valamit, és egy zsákot is hozott Bécsből. - Bri! Tiéd a bőrönd és a koffer! Enyém a kézitáska, Emily, tiéd az a doboz, Pet, a tiéd a zsák, és Klaus… du bringst ist die Gitarre. - a fiú elmosolyodik, de azért elveszi a hangszert, és Anyának ez elég bizonyosság arra, hogy ő igenis azt mondta: te hozd a gitárt. - Jó, de nem kell német beszélnetek, én tanulni jönni ide, nem nevetni… Anya erre megsértődik, és félnapos mosolyszünetre számíthatna, ha nem akarna jó benyomást kelteni, és nem nyelné ezt most le. - Én jól beszélek németül. Ich springe gut deutsch! - Ömm… Megindulunk felfelé a lakásunkba az emeleteken át, és nagy nehezen fel is érünk. - Itt minden kunyhó ilyen… magas? - kérdezi lihegve Klaus. - Igen… Még pár borzalmas percig nyökögtem neki, hogy mi felhőkarcolónak hívjuk őket, de reménytelen… Ebéd után (Klaus köszönte, nem kér a sörrel leöntött kolbászos burgonyából, mert nem ehet túl magas kalóriatartalmú kajákat) kicsomagolt a cseregyerek a szobámba. Vagy egy millió szakkönyvet, öt rend ugyan olyan béna ruhát, (ing, kötött mellénypulóver, vászonnadrág, lakkcipő…) és valóban! Elhozta magával azt a hörcsögöt, de nem akárhogyan! Egy akvárium, három zsák forgács, ugyanennyi dobozos hörcsögeledelt, és magát Bobby-t, az aranyhörcsögöt. Elképesztő, hogy egy hamburger méretű szőrcsomóban ennyi szín lehet! Fehér, vörös, barna, fekete… és ezek keverése! - Simítgasd meg, nem… rág? - Harap! - javítom ki, de ahogyan megsimogatnám, mélyen belém vájja a fogait. - Áááááááúúúúúúú! - Bobby! Du bist schlecht! Du bist ein sehr schlecht Hammer! - bár lehet, hogy nem pont ezt mondta, jelenleg a vérző ujjammal voltam elfoglalva… folyt. köv. | |
| rekaianett (32539) 12.04.01 19:55:07 | ||
|
folyt.
15.25 Az bejárati ajtón kopogtatnak, igencsak lendületesen… Ki lehet az? - Tessék. - Apa nyitja ki a nyikorgós fa bejárót. - Levelet hoztam - közli az ember, aki szerintem postás… - Kinek? - értetlenkedik az ősöm, és elveszi a levelet. - Emily! - és odanyújtja nekem a borítékot. Harry! Biztosan ő felelt! És bocsánatot akar kérni tőlem, tán küld egy csókot is! A levél halványzöld, elképzelhető, hogy ő küldte. Feltépem a leragasztott végét és kiveszem belőle a levelet. Csak ennyi áll rajta: Hívj fel! és egy szám. A szívem kalimpál, remegő ujjakkal ütöm be a számot és hívok. - Emily? - Igen, én vagyok - majd olyat mondok, amit még megbánhatok - Ó Hanry, úgy örülök, hogy válaszoltál, én annyira sajnálom, amit… amit tettem, és… el kellene mondanom valamit… - Emily! - Igen? - Összetévesztesz egy bizonyos Harry-vel. Én nem ő vagyok. - Te… te… - Inkább Ön, vagy maga. - Tanár úr! Ó, úgy sajnálom, és… ó… jaj… - Valami azt súgja, hogy elfelejtetted a tanfolyamomat. - A tan… jaj, nekem! Meg tudom magyarázni! Mert el kellett mennem egy gálára, és… és itt van Klaus, aki egy cseregyerek… és… - Nyugi, Emy! Kapsz haladékot… holnapig… - Holnapig? - Igen. - Készen lesz az első fejezet. 100%-osan! Sőt! 1000%-osra! Nem is… 1 000 000%-ig! - Jól van! - nevette el magát, köszönt és letette. Huh… még szerencse, hogy rendes a Tanár úr. - Emily! Holnap kimentek, és… - Nem lehet, muszáj teljes csöndben írnom, holnapra kell az első fejezet! Még a te marha cseregyereked kedvéért sem adom fel az álmomat! Lehet, hogy ezt Klaus nem értette, mert nem látszik sértődöttnek. - Holnap én szeretni… meg… nézni? Megnézni a… szobrot… - Emily nagyon szívesen elvisz holnap a Szabadság szoborhoz. - Nem! Klaus… figyelj! Pass auf! - először mindig angolul mondom azt, amit utána megpróbálok lefordítani németre. - Nekem van egy álmom. - most bólint, ezért nem stresszelem magamat - Én szeretnék író lenni. Ich mag schreiberin habe… - szerintem érti, folytatom. - Holnap, ha nem írok, nem lehetek soha író! Soha! - mutogatok egy kicsit, de szerintem kábé tudja, mit mondtam. - Holnap esni fog sok-sok eső… nem lenne jó… - De hiszen egy felhő sincs az égen! - avatkozik bele Anya. - De a… gyík felment a létrára. - kocogtatja meg a befőttesüvegben ülő békát. - Ez egy béka. Nem gyík. - méltatlankodik Peter. - Béka! Ez az szó, mit én elfelejteni… - Klaus, ígérem, ha holnap békén hagytok, akkor utána elmegyünk! Jó? - Gut. - szerencsére ezt még én is értem, és azonnal neki is állok a fejezetnek. | |
| thestral27 (21282) 12.04.01 20:44:00 | ||
|
Ééés sok késéssel de meghoztam a folytatást az FF-emből.:) Remélem tetszik nektek..:D
Ember számára hihetetlen gyorsan felálltam, és felkaptam Katherine –t is, s az autómhoz suhantam vele. Kinyitottam a kocsiajtót, és egy könnyed lábmozdulattal hátrafektettem az ülést. A lány szemébe huncut csillogás jelent meg, ami még vonzóbbá tette. Bedöntöttem az ülésre Katherine –t, s szenvedélyesen megcsókoltam újra. Egyik kezemmel közben behúztam a kocsi ajtaját. Eközben a nap lement, és helyét felváltotta az ezüstös hold ragyogása. Éreztem: ez az este, talán szebbé teszi azt, ami történt ott velem és Elenával. - Reggel - Katherine a mellkasomon fekve halkan szuszogott. Megnyugtató volt hallgatni, ahogy veszi a levegőt, majd kifújja. Végigsimítottam egyik kezemmel óvatosan az arcán, s elmosolyodtam. Fejemben annyiszor lepörgött az este, hogy hihetetlen. De annyira gyönyörű volt. Katherine lassan kinyitotta szemeit. Rám emelte tekintetét, s elmosolyodott. Megcsókolta az arcom, s a fejével hozzám dörgölőzött. Rápillantottam a karórámra. Mindjárt dél. Jaj, jön a ház eladó ember! Hogy kiment a fejemből, úristen! - Katherine… Nekem most rohannom kell beszélni egy emberrel… megvársz vagy..? – be se tudtam fejezni, mert Katherine a szavamba vágott. - Elmegyek enni… De utána a Grill-nél találkozunk, rendben? – a nyakam köré fonta a kezét, s egy lágy csókot lehelt az ajkamra. - Oké. Akkor majd ott találkozunk… - s ő már öltözött is. Pár másodperc alatt felvette minden ruháját, és már ment is. Én is követtem a példáját, és összeszedtem magam. Ahogy készlettem, kimásztam a kocsiból, és vártam a házárust. Maximum 10 perc telt el, és már jött is. De biztos, hogy nem az, akivel a telefonba beszéltem. Ez fiatal volt, körülbelül velem egykorú, és nagyon cingár alkat volt. Egy nagy papírtömböt tartott a kezébe. Megállt a ház ajtajánál, és intett hogy menjek. Engedelmesen odamentem, és megálltam mellette. - Te lennél, aki intézi ezt az egészet, hogy enyém a ház? – kérdeztem nagyon furcsállva, hogy ilyen fiatalon ilyen állása van. - Igen, mert a főnök beteg lett, és engem kért meg hogy ugorjak el. – vonta meg a vállát unottan. – Pedig lenne jobb dolgom is… na, de igyekezzünk, mert találkám van a barátnőmmel. – sóhajtott egyet majd rám nézett. – Személy igazolvány? Előbányásztam a zsebemből a pénztárcám, kiszedtem belőle a műanyag kis kártyát, és megmutattam a fiúnak. Valamit firkantott egy lapra majd biccentett. Felém nyújtott egy tollat, és a nagy papírtömböt. - Itt írd alá.. – mutatott egy kipontozott részre. Odafirkantottam a nevem, majd lapozott. – És itt.. – mutatott megint egy kipontozott részre. Még vagy 10 helyen aláírtam, aztán a kezembe nyomta a ház kulcsát. - Sok sikert! – biccentett még egyet, majd eltűnt. Így ahogy ment jobban szemügyre vettem. Fekete, hosszú kabát, fekete bőrbakancs, és kicsit hosszabb, sötétbarna haj. Elég érdekesen festett talpig feketében, de csak egy ember… azt hiszem… Megráztam a fejem, és inkább a kocsiból kiszedtem a csomagjaim. Egy nagy koffert halásztam elő, s a hátsó ülésről is összeszedtem a takarót. Leraktam a cuccost az ajtó előtt, s a zárba helyeztem a kulcsot. Elfordítottam balra, addig ameddig nem kattant egyet. Felkaptam a dolgaim, és a könyökömmel kinyitottam az ajtót. Felsuhantam a szobámba, ami még mindig ugyan úgy nézett ki. Ledobtam az ágyra a bőröndöt meg a takarót, s lementem vissza az ajtóhoz. Kiszedtem a kulcsot, s bedobtam a zsebembe. Nem volt erőm most elkezdeni pakolni, ezért inkább kimentem és elindultam hogy sétáljak. A madarak csicseregtek, néha egy – egy fehér pillangót pillantottam, meg ahogy leszállt egy fűszálra. A nap hét ágra sütött, s én alig láttam tőle, ezért felvettem a napszemüvegem. A Grill nagy üvege előtt sétáltam el, amikor bent megpillantottam Elenát… … és nem egyedül ült ott. Hanem… azzal a sráccal, aki elintézte velem a házat. Beléptem a nagy ajtón, s leültem a pult mellé. Megpróbáltam nem feltűnően Elenára nézni. S a látványtól nem tudom, mit éreztem pontosan. Elena olyan sápadt volt, hogy már lila karikák látszottak a szeme alatt, és az arccsontja is jelentősen jobban kiállt. A haja… meg már nem olyan fényes. | |
| thestral27 (21282) 12.04.01 20:44:16 | ||
|
- Hozhatok magának valamit? – zökkentett ki gondolatmenetemből a pultos ember.
- Nem, köszönöm… Még nem kérek semmit… - válaszoltam egyhangúan, s már fel is álltam. Halkan Elena mögé lépdeltem, majd megtorpantam. A srác, éppen áthajolt az asztalon, s gusztustalan módon megcsókolta a lányt… S ahogy elhajolt Elena látványa borzasztó volt. Hirtelen a haja színe egy árnyalattal világosabb lett, és tördelt lett a vége, a csontjai meg jobban kilátszódtak. Most már nem tétováztam, muszáj beszélnem Elenával. Így hát odamentem, és megkocogtattam a vállát. Megfordult, rám nézett, s elmosolyodott. - Szia Stefan! – üdvözölt egy lágy és fájdalmas mosollyal az arcán. - Beszélnem kell veled Elena… - mondtam határozottan. – Kérlek, gyere… - néztem rá esdeklően. Ő vett egy mély levegőt majd felállt és elindult mellettem kifele a Grill-ből. Kommikat!:))) | |
| Noémi2000 (49199) 12.04.02 06:00:53 | ||
|
rekaianett: Tök jó! Nekem nagyon tetszik! | |
| Victory (24965) 12.04.02 11:37:30 | ||
|
Thestral: Nagyon jó lett, főleg most, hogy eleve hiányolom a Vámpírnaplókat, meg amúgy se volt eddig mit olvasnom...De most már van:)
Várom a folytatást:D | |
(aktuális oldal: [ 268 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [265] [266] [267] [268] [269] [270] [271] [272] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
