 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Póniló15 (15108) 12.03.27 19:15:25 | ||
|
rekaianett, ömm... Nem értek veled egyet. Igen is megéri igazat mondani. Hogy miért... Öö, hosszú. ^^ | |
| thestral27 (21282) 12.03.27 19:19:55 | ||
|
rekaianett: Nekem is volt már Facebook-os incidensem.. na azóta:
-Nem jelölöm be rajta őseim -Nem igazolok vissza “ellenségeket“ mert akkor nagyon jól elkáromkodtam magam,és apám elolvasta. Törölnöm kellett magam,de azóta már rééég van új facebook-om..:PP És ezen még nem volt hála a jó égnek,lekopoghatom,ilyen incidensem..:“) | |
| thestral27 (21282) 12.03.27 20:08:52 | ||
|
Éééés íme,hoztam Ff-et! Na,milyen profi vagyok?:PP
- Köszönöm. – mondta, miközben kényelmesen elhelyezkedett az ölemben. Kicsit megszeppenve éreztem magam, mert azért ő mégiscsak Katherine... De nem volt szívem azt mondani neki, hogy menjen el. Mert, ha őszinte akarok lenni, jól esett. - Nem hihetted, hogy hagyom, hogy a földre ülj… - csóváltam meg egy kicsit a fejem. Katherine felnézett, hogy pont a szemembe nézhessen. Ettől sikerült kis pírt csalnia az arcomra. Nem értem miért, de komolyan élveztem ezt a helyzetet. - Hát… én sem hittem volna, hogy ilyen pillanat lesz még valaha az én nyomo… - a szájára tettem a kezem, mert tudtam mi lesz a mondat vége, és nem akarom hallani. Nem kell, hogy elrontsa ezt a gyönyörű összképet. - Inkább maradj csendbe… - mondtam neki halkan. Ő csak nézett rám, akár borjú az új kapura. Csak ebbe a tekintetbe más is meglapult. Arca közeledett, én viszont hátradőltem, mire ő kibillent az egyensúlyából és beleesett az avarba. Odapillantottam, és ellágyultam a látványtól. Hosszú, barna göndör haja az arcába hullott, és a sok színes levél közt feküdt. Felültem, s közelebb mentem hozzá. A hajzuhatagát kisöpörtem gyönyörű arcából. Rám nézett, majd mindketten nevetésben törtünk ki. Igazi felszabadult kacagásba. Katherine abbahagyta a nevetést, és mérgességet színlelve rám emelte tekintetét. Erre még jobban nevetni kezdtem, mire ő elterített a földön, és fölöttem volt. Kezével a mellkasomra támaszkodott. Hátát annyira lefelé ívelte, hogy a hasa érintette az enyémet. Arcával olyan közel hajolt hozzám, hogy az orrunk majdnem érintette egymást. - Hogy képzelted hogy hagyod, hogy leessek a földre? – kérdezte mosolyogva, miközben előrehullott pár tincs a hajából. Kezét kicsit feljebb csúsztatta, s már az ujjai a nyakamhoz értek. A szavak a torkomra forrtak. Még egy „Nem tudom”-ot se tudtam kinyögni. Csak néztem Katherine szemeibe. Néztem, ahogy a szeme nevet, az arca meg szigort tettet. Ilyen közel sosem éreztem még magam Katherine –hez. Tudom, hogy alig egy órája még Elena után sóvárogtam. De most… teljesen elfeledtem. Mintha hirtelen kiröppent volna a fejemből. Pedig érzem, hogy még ott van. Katherine még mindig rám meredt, s várta a válaszom. De még mindig nem tudtam megszólalni. Csak néztem azokat a gyönyörű szemeket. De ő nem volt hajlandó tovább várni. - Tudod, Stefan… - kezdett bele, s még közelebb hajolt hozzám. – Én mindig is vágytam rád… - suttogta. Éreztem a mentol illatát a szájában. S málnás rágóval is keveredett ez a kellemes illat. – És tudod… Amikor visszatértem Mistyc Falls –ba, akkor nagyon fájt, ahogy visszautasítottál. De én az óta kitartóan várok rád. Nem a bátyádra. Ő csak egy játék volt a sok közül… Te viszont nem voltál az… És igen, ki kell mondanom! Szeretlek Stefan! – hajolt már olyan közel hozzám hogy ajkaink alig pár milliméter választotta el. S én még mindig csak néztem. Katherine szavai mélyen meghatottak. Sosem hittem volna, hogy ezt mind hallhatom egyszer valaha az ő szájából. S én nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Katherine dereka köré fontam karjaim, s egyszerre csókoltam meg lágyan és szenvedélyesen. És mikor ajkaink elváltak egymástól Katherine arcán igazi örömet láttam. Kinyújtotta lábait, s testünk egymáshoz simult, majd újra megcsókolt. Mint egy tökéletes romantikus filmben: megy le a nap, s két ember (vagy jelen esetben vámpír) egymásba gabalyodva csókolózik. Hát,most ez elég kevés lett,de azért kommikat..:33^^ | |
| rekaianett (32539) 12.03.27 20:24:35 | ||
|
hát, nekem mondjuk ma sem érte meg, de mindegy... egyébként ez a hülyegyerek olyan ha nem jelölöd be:
- Neked mi a bajod veleeeem? Nem kell ám engem visszajelölni, teki csufimadár.... és a többi. ha meg bejelölöd, akkor ez van... | |
| thestral27 (21282) 12.03.27 20:26:59 | ||
|
rekaianett: jahaj,nem lehet itt káromkodni,brr..>< akkor így mondom: “barnázd“ le..:“)XDDD | |
| Pumpedli (26099) 12.03.27 20:55:10 | ||
|
Sziasztok:)!
Hála újdonsült Büszkeség és balítélet mániámnak, belekezdtem egy 18. században játszódó regénybexD... Berakom a prológust, és ha valakinek tetszik, akkor majd lesz folytatás is:). A borító csak ideiglenes! 
Soha! Prológus Jane Winterfall sosem tartozott azon úrilányok közé, akikre ráragasztották az előkelő nevet. Modora és jelleme kifogásolhatatlan volt, noha csípős megjegyzései elől nem sokan menekülhettek. Nem kedvelte a táncot, a mulatságokat, leginkább társalogni szeretett, bár partnereit e téren is megválogatta. Így hát érthető, miért nem lelkesedett fel, mint három húga, amikor édesanyjuk, Mrs. Winterfall izgatottan felkiáltott: - Lányok! Mr. és Mrs. Gray bált rendez! – Ekkor még senkinek sem mondott sokat a név a családból, de a bál szó seperc alatt elfelejtette velük ezt a tényt. Hisz úgyis lesz még idejük ismerkedni, akkor pedig minek fennakadni ilyen apró-cseprő kis dolgokon, pláne, ha a lányok nagynénje, Mrs. Landy személyesen kezeskedett a meghívójukról. - Bál? – A legkisebb lány – aki alig múlt még tíz éves -, név szerint Rose felsikkantott. Koránál fogva még nem volt része efféle mulatságokban, kivéve, mikor családi körben rendezték azokat. Cserfes, jó kedélyű kisasszonyként ismerték a környéken, aki mindezen tulajdonságok ellenére első benyomásra leginkább félénknek volt nevezhető. Jelleméhez tökéletesen illett hosszú, vörös hajjal keretezett szeplős arca. - Jól hallottad! Tán a füleden ülsz? – vetette oda a nála két évvel idősebb Cecyl, göndör szőke fürtjeit hátravetve. – Persze, mit ért az ilyesmihez egy hozzád hasonló kislány. Rose a szavak hallatán éktelen ordítozásba kezdett, és mivel Mrs. Winterfall a levéllel – és főként annak tartalmával – volt elfoglalva, így Jane-nek kellett elcsitítani húgait. A sarokban zongorázó Anne ügyet sem vetett testvéreire, csak még hangosabban verte a billentyűket, közben pedig olykor-olykor megingatta a fejét, vagy sóhajtott egyet. Miután a két kislány is abbahagyta a vitatkozást, belépett a szobába bátyjuk, mindegyik Winterfall gyerek közül a legidősebb, a család jelenlegi eltartója: Jake. Magas, széles vállú fiú volt, feltűnően csinos arccal és állandóan kócos, gesztenyebarna hajjal. A városban minden nő epekedett érte, legyen az lány vagy asszony. Sötétkék szemei vidáman csillogtak, ahogy húgaira nézett. - Öt mérföldről hallani a lármát, amit itt csaptok – forgatta meg a kezében a lovaglópálcát. – Nyúznak itt valakit, vagy mi történt? Nem érkezett válasz, ebből sejthette, hogy kérdése nem sokban tér el a valóságtól. Átvette anyjától a levelet és gyorsan átfutotta a rendezett kézírást, majd összehajtogatta a papírt. Mosolyogva végigtekintett a családján, és Jane-én kívül négy lelkes pillantást kapott vissza. - Tehát március tizedikén megyünk Neverdale-be? Nos, akkor ideje lesz készülődnötök, alig van rá két napotok. Bizonyosan késett a posta, ugyanis a borítékon egy héttel ezelőtti dátum áll. No, de sebaj, még pont időben érkezett – csapta össze a tenyerét. *** Matthew Gray mindig is utálta, amikor édesanyja addig könyörgött neki, míg meg nem ígérte, hogy ott marad a bálon. Alig múlt még tizennyolc éves, de már most komoly elképzelésekkel rendelkezett azt illetően, hogy mi jó és mi nem az. Családja hatalmas sajnálatára a pozitív dolgok kategóriájába nem tartozott bele sem a bál, sem a társaság fogalma. Pedig ők mindig igyekeztek udvariasságra, kedvességre nevelni fiukat, akit féltő gonddal óvtak még a széltől is. Talán pont ezzel érték el, hogy Matthew egyenesen kereste a véletlennek tűnő, de minél súlyosabb kihágásokat. Persze mindezt az etikett szabályain belül. Az illemet sikerült a fejébe verniük, ám a közösségi élethez nem bírták hozzászoktatni. Állandóan kastélyuk hatalmas könyvtárában kuksolt, vagy magányosan lovagolt nem épp csekély méretekkel rendelkező parkjukban. Egyszóval jelleme gyökeres ellentéte volt szüleiének. - Anyám, nem várhatja el tőlem, hogy egy ilyen… hm… bál során, minden lánnyal táncoljak és beszéljek is – rázta a fejét a fiatalember. – Ez teljességgel lehetetlen. Tudja, hogy ez nekem nem megy. - De fiam, ezt nem teheted velem! Szégyent hozol a családodra! – ismételte sokadszorra Mrs. Gray, miközben kikapta fiacskája kezéből a könyvet. – Szégyen, tudod te egyáltalán mi az?! - Igen, úgy vélem, vagyok oly olvasott, hogy ismerjem ezt a szót – érkezett a hűvös válasz. - Akkor azt is tudhatnád, hogy elutasító magatartásoddal az egész családodra szégyent hozol – pattant fel idegesen az asszony. – Mindenki furcsa szemmel méreget minket, amiért te ilyen… ilyen mogorva vagy! Igen, a legjobb szó az, hogy mogorva. - Nem láttam még senkit, aki furcsa szemmel méregetett volna minket, anyám – ingatta a fejét Matthew. (mindjárt berakom a második felét isxD...) | |
| Pumpedli (26099) 12.03.27 20:55:42 | ||
|
- Még szép, hogy nem láttad! Naphosszat itt gubbasztasz, míg a többi fiatal vadászni és bálokba jár – sopánkodott Mrs. Gray hevesen gesztikulálva; színpadias mozdulataitól majdnem kirepült a vaskos kötet a kezéből. – Ha tudnád, milyen bánatot okozol ezzel szegény édesanyádnak!
Mr. Gray a kandallónak támaszkodva állt és helyeslően bólogatott. Nem kellett közbeszólnia, felesége mindig is értett ahhoz, hogy meggyőzzön embereket, bármily vonakodóak is. Matthew hosszasan sóhajtott, majd nyugalmat remélve így szólt: - Sajnálom, hogy fájdalmas perceket szereztem önnek, ígérem, a legközelebbi estély alkalmával igyekszem megismerkedni pár hölggyel és talán barátokra is szert tehetek. – Ahogy kiejtette ezeket a szavakat, úgy érezte, köhögnie kell, vagy más módon zajt csapnia, hogy még a levegőben elkergesse őket. Természetesen nem tett így, csak némán tűrte, hogy Mrs. Gray a nyakába ugorjon és elhalmozza bókjaival azt illetően, hogy milyen remek gyerek is ő. Úgy néz ki, még vár rá pár kellemetlen óra… | |
| rekaianett (32539) 12.03.27 21:17:11 | ||
|
pumpedli, elolvastam, és király! nagyon csúcs! izé... tudnál nekem is hasonló borítót csinálni? nagyon megköszönném (vagy fizetném) ha igen, akkor küldök egy jellemzést, hogy lehetőleg mi legyen rajta...
na, tessék, remélem tetszik... Július 20., kedd Félre a komort, elő a mosolyt! Ma este lesz a gálaest, előre is émelygek. Megpróbálok jó képet vágni az egészhez, mert még Anya kitalálja, hogy amiért savanyú képpel mászkáltam, a biztonság kedvéért még elküld egy kis kirándulás ereéig a Klaushoz. Most vettem csak észre, hogy alig írtam még valamit Látomásról… valamit össze kell ütnöm… 22.15 Ez az este borzalmas volt, ahogyan elképzeltem! Amikor megérkeztünk egy öntelt majomképű elvette tőlünk a kabátomat, annak ellenére, hogy nem akartam odaadni neki. Csak később tudtam meg, hogy őt ezért fizeti a szálloda… Hupsz! Aztán betereltek minket egy előadóterembe, ahol két ember a konyhakultúráról, két másik a hagyományok megújításáról, és egy ötödik a teljesen új ízek kikísérletezéséről beszélt nekünk órákig. Talán az lehetett a legjobb rész, amikor egy kövér férfi elaludt és felhorkantott, amikor egy másodpercnyi néma csend támadt. Irtó viccesnek találtam, Anya kevésbé. Szerinte nem illik a nyilvánosság előtt „kacarászni” egy másik emberen… Aztán egy bálterembe vezettek minket, ahol valami kőkori zene szólt, nem olyan, mint ami az én magnómból szokott, és egy nagy asztal étel is. Az elsőre rá volt írva: Konyhakultúrák, Mr. Edison, és Mr. Parker. Kitettek magukért, gondolom ők adtak elő, és főztek is. Egész Európa jellegzetes fogásai terültek el, az olasz bolognai, a spanyol kebab, a görög gyros, a francia bagette és csiga (ez nem tetszett), a svájci sajtok és csokoládék… Aztán egy újabb tábla, amin az állt: A hagyományok megújítása, Mr. Black és Mr. Wilson. Ez sem semmi, egy csomó mindennel feldobták az előző ételeket, például kaviárral, báránnyal, lazaccal, osztrigával. Aztán egy másik és egyben utolsó részleg, ahol az a felirat volt olvasható: Új ízek! Miss. Bloonwood. Ezek aztán igazán felismerhetetlen és büdös ételek voltak, ám ezeket rajongta körül a legnagyobb tömeg. Én inkább a bolognaiból ettem, ugyanis ezt nem főzi Anyu sohasem. Mérges is volt, hogy nem vagyok nyitott eléggé, de nem érdekelt. Aztán mindenkinek táncolnia kellett, és hülyén röhögni, a másik idióta faviccein. Alig vártam, hogy hazaérjek, és levessem a szűk ruhát, és a cipőt, ami úgy feltörte az egyébként is sebes lábamat. Aztán Anya úgy döntött, hogy ezt a cuccot eladja, mert én úgysem fogom többé felvenni. A hasznalt.holmik oldalán tette fel, azt ígérte, hogy az ár 50%-át megkapom. Az talán megvan a fele is! Talán így akar bocsánatot kérni tőlem. Lehet, elvileg minden lehetséges. De ez az optimizmus hamar eltűnik, mert Anya ront be, és egy e-mail kinyomtatott formáját teszi elém. Egy kézzel írott rész is állt rajta, kábé hat sor. Elkezdem olvasni, és egyre mérgesebbé válok. Egy rész asszem németül van, amit nem igazán értek, de angolul is le van írva, amit be is másolok. Kedves Emily! Énnekem azt írta a te anyukád, hogy szeretné azt, ha nem te mennél ide, Bécsbe, hanem én jönnék hozzád, New Yorkba. Remélem neked nem ez baj. Én is akarok tanulni angolul, és a mamád szerint te is nagyon németül. Azt mondta, csak németül beszélj te meg én, angolul nem. Én egy 13 éves fiú lenni, van egy hörcsög nekem, akit én hívok Bobby-nak. El is hozom, mindenhova. Szeretek olvasni, és minden mást, amiből én tanulni tudnák. Ezt nem nagyon értem. Anya kézírását olvasom, le is írom. ÚGY GONDOLTAM, RÁD FÉRNE MÉGIS EGY KIS NYELVTANULÁS. NEM KÜLDELEK EL BÉCSBE, DE KLAUS NAGYON SZERETNE IDEJÖNNI, ÉS EZT NEM VEHETEM EL TŐLE! EZZEL NEM SZEGTEM MEG AZ ÍGÉRETEM, UGYE? ANYA Na, ne! Kirontok, és szemére hányom Anyámnak, hogy ez micsoda dolog volt! Elcsalt egy idióta gálaestre, ami pocsék volt, egy hamis e-maillel, és még egy borzalmas vásárlásra is kényszerített, és akkor idehívja ezt a Klaust! Egy pillanat! Ha az a levél kamu volt, akkor ez sem igaz! Nem is érdemes felhúzni az agyamat ezért. Ezt meg is mondom neki. - Kockázat? - Igen. Tehetsz, amit akarsz, tudom, hogy ez a Klaus egy… Semmi! Hazugság! Állítólag pénteken „érkezik Klaus”, de én ezt nem hiszem. A jó hír viszont az, hogy haladok Látomás történetével. Az előszót eldobtam, rögtön belevágok. | |
| Victory (24965) 12.03.27 21:36:00 | ||
|
Kedves Mindenki:Mindenki története nagyon jó, bár nem olvastam vissza oldalakon keresztül, de majd egyszer odáig is eljutok :)
Szóval a lényegre is térnék, mert így két hét kihagyás után újabb részletet hoztam Nektek (már ha érdekel benneteket). 
Negyedik fejezet Furcsaságok “A mi feladatunk a csarnok és a hátsóudvarra nyíló óriási terasznak az átkutatása volt. Eleinte nem értettem, hogy egy teraszt miért kell szó szerint átkutatni, de amikor megpillantottam minden világos lett. Na de most nem is sietnék ennyire az elejére ennek az igen furcsa kalandnak. Kis csapatunk a csarnokban kezdte a keresést, ami a kastély fő szerkezete volt, ezt vette körbe a két gigantikus kiterjedésű szárny. Ez a részleg a megszólalásig giccses volt, legalábbis én annak találtam, mert teli volt aranyozott részekkel és márvány szobrocskákkal, valamint különféle fegyverek díszelegtek a különféle tárnákban. Ezeket alaposan megszemléltem, valamiért lenyűgöztek a korabeli fegyverek, főleg egy igen díszes markolatú kard. Hiába kiabáltunk és néztünk körül bármennyire is alaposan, Jessica nem került elő. Már kezdtük feladni és éppen indultunk volna ki a teraszra, amikor halk sírdogálás ütötte meg a fülünket.“ (Ebben a fejezetben kezdődik jóformán minden.Hamarosan már csak erős idegzetűeknek ajánlom...) Ha tudni szeretnéd, hogy ki vagy éppen mi sír akkor: Egyedül Ha elolvastad és van kedved akkor kérlek komizd levélben vagy itt, előre is köszi:) | |
| Ethron (14880) 12.03.28 15:31:29 | ||
|
Thestral: Ebben most még helyesírási hiba sem volt, és nem akarok belekötni, de annyit mondanék: az, hogy “ebbe“ szerintem sokkal jobban hangzik úgy, hogy “ebben“, és ugyanúgy ez illik arra is, hogy “csendbe“, azaz N ott a végén valahogy jobb összképet kölcsönöz... :D
De egyébként nagyon jó! :) Pumpi: Én, bár nem szeretem a Büszkeség és Balítéletet, rávettem magam hogy elolvassam.. :D Nem csalódtam benned, pontosan ugyanolyan jól írsz, ahogy a fórumon szerepezel... Folytasd! :D | |
| thestral27 (21282) 12.03.28 15:47:57 | ||
|
12a: Akkor ott elgépelhettem(szilikon bill.zetem van,és nem mindig nyomja le normálisan a betűket.. ._.) mert én is jobban szeretem “n“-el a végén ezeket.:PP | |
| Pumpedli (26099) 12.03.28 16:03:54 | ||
|
rekaianett: köszi, hamarosan lesz folytatás is^^! A borítóban csak a felirat az én “érdemem“, a képet nem én rajzoltam. Így sajnos nem tudok segíteni:(.
Dokim: köszi, tőled igazi elismerés, hogy egy ilyen témájú történetet elolvasol^^! A dícséret pedig jól esett “aprócska“ egómnakxD... | |
| Ethron (14880) 12.03.28 17:16:15 | ||
|
Pumpi: Hát igen, én is hasonlóan gondoltam... :D A dícséret pedig csak az igazat mondja... ;) :P :D | |
| rekaianett (32539) 12.03.28 17:49:19 | ||
|
nyaaa... lécci olvassátok már el az enyimét is! és aki tud nekem borítót csinálni, az jelentkezzen lécci! igeje lenne vagy 35 feji után... :) | |
| Noémi2000 (49199) 12.03.28 18:55:15 | ||
|
rekaianett: Mint mindig ez a feji is nagyon tetszik! Esetleg kicsit sűrűbben nem tudnád hozni a fejiket? Nem sürgetés, csak annyira tetszik, hogy már, már ... nagyon-nagyon várom a következőt! | |
(aktuális oldal: [ 266 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [263] [264] [265] [266] [267] [268] [269] [270] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
