 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Pumpedli (26099) 12.05.08 20:56:00 | ||
|
Ez off, de: mi Mrs.-ek fogjunk össze és szólítsuk egymást az “igazi“ nevünkönxD! Milyen megható, hogy már senki sem szólít a leánykori nevemen, most már Mrs. Armstrong vagyokxD.
Amúgy Mrs. Spencer: végigolvastam Psych fejezeteket éééés... folytasd*.*! | |
| Melissa (6505) 12.05.08 21:07:13 | ||
|
Ooooh, rendicsek! xD De csak hónap :) | |
| rekaianett (32539) 12.05.08 21:30:29 | ||
|
sziasztok, és köszi a komit melissa, remélem nevettek azon, amit most beírok, ha nem, akkor meg sajnálom... ;)
végülis alkottunk a szünetben... énekeltünk, pontosabban összevágtunk pár általunk ismert slágert. Indult a kórus onnan, hogy: Nyááár vaaaaa-aaaan, nyár, ésrint a napsugár, és ott folytatódott, hogy, arról írnééé-ék dalt, hogy a szíí-íved úgy szívembe maaart... és aztán jött, hogy waka, waka, wakaaaaa... majd egy kis nohhing but love for you... majd úgy zárult a dal röhögések közepette: boldogsááág, gyere hazaa... sajnos nem sikerült megörökítenem, remélem az elmesélése sikerült... :) | |
| Noémi2000 (49199) 12.05.09 06:03:00 | ||
|
reka: a feji tök jó! Az előző kis leíráson pedig, igen röhögtem! :D Ez érdekes lehetett!!! | |
| Pumpedli (26099) 12.05.09 17:57:26 | ||
|
Nos, drágaszágaim, belekezdtem egy Green dayes fanfictionbe, ezt vegyétek beteges mániám kiteljesedésénekxD... Beraknám ide a prológus elejét, ami a legidiótább helyen szakadt most félbe, de ha ez a drága kedves gép hajlandó lesz velem együttműködni, akkor jön a többi is:).
Egy felfordított doboz tetején kuporogtam, átkarolva a térdemet. Az ég kezdett sötétedni, a levegő egyre inkább lehűlt, én pedig majd’ megfagytam a Green dayes rövid ujjú pólómban. Már nem maradt senki a délelőtti koncertről, egyedül én fagyoskodtam a kiüresedett területen. Rövid, barna hajamból néhány tincs az arcomba hullott, miközben kitépkedtem pár fűszálat a letaposott gyepből. Elmorzsoltam őket az ujjaim között, majd elhajítottam őket, hogy aztán a szél elvigye mindet. Újból megpróbáltam felhívni Grace-éket, de a telefonja ki volt kapcsolva. Idegesen küldtem neki egy huszonegyedik SMS-t is, majd megpróbálkoztam mindkét nevelőszülőm telefonjával, de ők sem voltak elérhetőek. Persze, biztos a repülőn ülnek még jó pár órán keresztül… Tehetetlenségemben nagyot sóhajtottam és dobolni kezdtem a tornacipőm talpával. Lehunytam a szemem és a szürke, viharfelhőkkel tarkított ég felé fordítottam az arcom. Pár perc múlva szitáló esőcseppeket éreztem az arcomon. - Vársz valakire? – Valaki megérintette a vállam, mire ijedtemben ugrottam egyet. Egy zöld szempárral találtam szemben magam, majd megpillantottam az alak kusza, fekete haját is. Nagyot nyeltem, mikor rájöttem, hogy ki ez a furcsa, piros nyakkendős fazon. - A-azt hiszem, igen – dadogtam zavartan, ugyanis magával a Green Day frontemberével beszéltem. – Vagyis igen, várom a mostohanővéremet… - És jönnek érted? – Nem vagyok valami magas és még tizenkét évesnek is alig nézek ki, pedig tizennégy vagyok, de ez azért már mégiscsak túlzás… - Elvileg igen – bólogattam. – Gyakorlatilag meg nem… - Mióta ülsz itt? – kérdezte Billie, az arckifejezéséből ítélve tényleg érdekelte. - Amióta vége lett a koncertnek – feleltem lehajtott fejjel. – De hiába hívok bárkit, nem veszik fel. - Értem – bólintott és leült mellém a nagy műanyagdobozra. – Akkor jó sokat gubbaszthattál itt. Nem vagy éhes? Megráztam a fejem, noha valójában majdnem éhen haltam. Billie Joe elővett a zsebéből egy csokit és felém nyújtotta. Ez az eddigieknél is jobban meglepett, de hálásan elmosolyodtam és megköszöntem neki. Alig fél perc alatt elpusztítottam az egész Twixet, mire ő nevetni kezdett. Vajon mi lehetett ezen olyan vicces? Elővettem a telefonom és újabb hívást indítottam, ezúttal már kicsöngött, de Grace nem óhajtotta felvenni. - Láttalak a tömegben, te voltál az a kendős lány, aki teljesen egyedül ácsorgott – szólalt meg BJ váratlanul. Gondolom a „kendős lány” megnevezés a nyakamba kötött fekete sálra utalhatott, amit télen-nyáron hordtam. - Én is láttam – mosolyogtam rá. - Azt gondoltam – vigyorgott vissza. – De nyugodtan tegezz, utálom, ha valaki magáz! Az olyan… hivatalos és komoly. Hevesen bólogattam, közben pedig kis híján elájultam. Biztos csak álmodom, az nem lehetséges, hogy most éppen magával Billie Joe Armstronggal üldögélek egy láda tetején és beszélgetünk… - És senki sem tud érted jönni? – faggatózott tovább. – Taxi, vagy valami ilyesmi? - Nagyon messze lakunk innen – ráztam meg a fejem. – Úgy beszéltük meg, hogy Grace és a barátai értem jönnek, mert ők a közelben vannak valamilyen buliban, de úgy néz ki, teljesen megfeledkezett rólam. Vagy nem is akar eljönni értem… A nevelőszüleim pedig ma reggel repültek Ausztráliába üzleti útra. - Várj, egy perc és itt vagyok – pattant fel hirtelen, aztán elsietett. Elképzelni sem tudtam, hogy hova ment, de jelen pillanatban volt nagyobb problémám is. Küldtem még két üzenetet Grace-nek, majd Maggie-nek és Simonnak, a gyámjaimnak is. Az én véleményem az, hogy írtam már sokkal jobbat is, de a folytatás kérdését rátok bízom:). A borító kissé képzavaros, mert ott ugyebár hosszú hajú lány van, de az mindegyxD... | |
| Pumpedli (26099) 12.05.09 18:45:50 | ||
|
Unatkozom, úgyhogy itt a folytatásxD:
A telefonom képernyőjén doboltam, amikor Billie visszatért. - Pár perc és Mike-ék is ideérnek - kezdte. - Beszéltem velük és arra jutottunk, hogy esetleg jöhetnél velünk egy darabig, tudod... Ha az előbb el akartam ájulni, akkor most már azt hiszem, a szívroham kerülgetett. Már majdnem a nyakába ugrottam, amikor rájöttem, hogy ebbe Maggie-ék sosem mennének bele, ők amúgy sem kedvelték túlzottan a zenekart. - Én... Azt hiszem, hogy... - hadartam. - Köszönöm, veletek megyek. - Mikor kimondtam ezt a három szót, rájöttem, hogy valószínűleg hatalmas hibát követtem el. De Grace-ék az életben nem fognak értem jönni, ki tudja épp hol van és milyen állapotban. - Oké - nézett rám széles mosollyal Billie Joe, miközben integetni kezdett a közeledő Tré Coolnak és Mike-nak. A dobos és a basszusgitáros visszaintett, nem látszottak valami feszélyezettnek, hogy egy gyerekkel kell együtt utazniuk, bár azt hiszem, tőlük ez el sem várható. Lazán mellénk léptek és Tré felém nyújtotta a kezét. - Örülök, hogy megismerhetlek... - Segítségkérően rám vigyorgott. - Hilary Nightingale - ráztam meg a kezét, pontosabban a dobverőt, amit tartott benne. Kezet fogtam Mike Dirnttel, majd Billie-vel is. Egyre inkább úrrá lett rajtam az érzés, hogy amit most teszek, az orbitális nagy baromság és nem lesz jó vége, de valahogy túlságosan felvillanyozott a három zenész társasága. Küldtem egy-egy utolsó üzenetet a családomnak, hogy most már megoldódott a probléma, és röviden vázoltam a helyzetet. Vajon az ember tud megfordított fejjel élni? Mert azt hiszem, én kénytelen leszek, ha Simonék értesülnek a dologról... Vettem egy nagy levegőt és követtem Billiéket a turnébusz felé. Na, ezzel vége is a rövidke kis prológusnak:D. Látszik, hogy szétuntam magam ebben a három napos érettségi szünetben, ez annak az erdményexD... | |
| thestral27 (21282) 12.05.09 19:02:51 | ||
|
Pumpikám: Nagyon jó.*----* DE: Moonbeam-et is GÉPELJ BE...XDDD | |
| Pumpedli (26099) 12.05.09 19:04:38 | ||
|
Mrs. Styles: igazán köszönöm a pozitív visszajelzést^^xD! Arra készülök, csak a gép, amin a Moonbeam volt elmentve, tönkrement, még jó, hogy van egy másik, amit az unokatesóméktól kaptunk...xD | |
| Melissa (6505) 12.05.09 19:11:25 | ||
|
Oké, most átmegyek Puzsérba xD
Mrs. Armstrong: Mi ez a förtelem?! Egyszerűen példátlan ez a magatartás, amit te itt mutogatsz nekünk! Ez nem produkció! A produkciónak rendezettnek, egységesnek és kitűnőnek kell lennie! Ez valami hihetetlen! Mrs. Styles: Mi az, hogy még mindig nem csinálsz semmit a közönségnek?! Hogy képzeled azt rólam, hogy tűrni fogom ezt a katasztrófát?! Oké, teljesen kész vok x“DDD Nah, viccet félretéve, itt az igazi kommentem! Mrs. Armstrong: Hihetetlenül, katasztrofálisan, brutálisan, katasztrofális vagy! Ez annnnnnnyira jóóó T.T :‘D Mrs. Styles: Hun van máán a kövi fejezet??? :( :‘D Ma nem biztos, h lesz Psych :/ De holnap biztosan hozok! Nah, banánturmixos habkakaó! (Mától kezdve így köszönök x‘D) | |
| Pumpedli (26099) 12.05.09 19:14:26 | ||
|
Mrs. Spencer: köszönömxDDD! Vagy mostantól Puzsérné leszelxD? Amúgy remélem, hogy csak félregépelted és nem azt akattad írni, hogy ma nem lesz friss...*gyilkos tekintet* | |
| Melissa (6505) 12.05.09 19:16:47 | ||
|
Mrs. Armstrong: Ne bááánts!!! T.T xD Am isten mentsen, hogy Puzsérné legyek :“D Megpróbálok besuvasztani egy fejit... | |
| Pumpedli (26099) 12.05.09 19:18:51 | ||
|
Mrs. Spencer: ezt nagyon jól teszed, még a végén rád küldöm Tré Coolt, te meg majd belehalsz a röhögésbexD... Na, most aztán jól megfenyegettelekxD. | |
| thestral27 (21282) 12.05.09 19:20:13 | ||
|
Mrs.Spencer: Majd hozok ma - elvben. - ...:“D Csak tegnap 1: nem volt időm ,mert idióta angol házimat csináltam
2: hulla fáradt voltam..:“D 3: Ma is, kb 1 órája értem haza, és hugomat kellett felköszöntenem, mert sz.napja van...>< Mrs.Armstrong: Akkor begépeled újra!!XDDDDD | |
| Pumpedli (26099) 12.05.09 19:23:19 | ||
|
Mrs. Styles: Hülye vagyxD?! Majd folytatom a gépelést ott, ahol befejeztem, nem kezdem előről...xD | |
| Melissa (6505) 12.05.09 19:50:14 | ||
|
Psych - fanfiction 5. fejezet Hideg volt. Nagyon hideg. És csend. Sarah Parker csak a fogai kocogását hallotta, ahogy egymásnak ütődtek. Nem csak fázott, de félt is. Tizennégy éves. Eddig semmi nem történt vele. Semmi! Olyan átlagos volt az élete, mint bárki másnak. Nagyon jól emlékezett rá, hogy régen mindig izgalmakat akart. Kalandokat. Adrenalint. Hogy ő különlegesebb legyen, akárcsak a filmekben. Rengeteg filmet nézett. Imádta az akciófilmeket, vígjátékokat és a kalandokat. Néha még a horrort is megnézte. Kedvencei közé tartozott az Indiana Jones sorozat, a Rendőrakadémia, Szállító, Másnaposok és még rengeteg film és sorozat. De most… Azt kívánta, hogy hazamehessen, átölelhesse teljesen átlagos édesapját és visszabújhasson teljesen átlagos ágyába, a teljesen átlagos plüssök közé. A sírás szélén állt. Csuklói felduzzadtak, ujjai elfehéredtek. A kötél teljesen elszorította a vérkeringését. Vizes volt, a plafonról folyton csöpögött rá. Középhosszú haja az arcába tapadt. Lábai véresek voltak, felhorzsolta a durva talaj. Nem is tudta, miért kellett neki rövidnadrágot felvennie. - Kérem –suttogta rekedtesen, még valahol reménykedve a túlélésben. –Valaki segítsen… Segítség. A sötét szobában szinte semmi fényforrás nem volt, csupán egy nagyon apró rés, közel a plafonhoz. Olyan, mint egy tömlöc. De mit tett ő érte, hogy ide került? Váratlanul nyílt az ajtó. Éppen csak annyira, hogy egy kéz befért rajta. Kint is sötét volt, de közel sem annyira, mint bent. Sarah még éppen látta, hogy egy cipót, zsömlét, vagy valami ehhez hasonlót dobnak elé. Egy pár másodpercig csak bámult ki bambán a fejéből, aztán, amikor az ajtó becsukódott, feleszmélt. - Hé! Kérem! Engedjen ki innen! –kiabálta. –Könyörgöm! Hadd menjek haza! Semmi felelet. Csak egyre mélyebb csend. - Haza szeretnék menni –motyogta elhaló hanggal, majd zokogva borult a földre. Érezte, hogy nem fogja tovább bírni itt, így. Ez volt az első alkalom két hét után, hogy ételt kapott, most mégsem tudott előrenyúlni érte. Pedig a gyomra vészjóslóan korgott. Nem hitte volna, hogy itt fogja végezni. Ilyen helyen, egyedül, tinédzserként. Az apjára gondolt, a szobájára, a barátaira, az emberekre, akik körbevették. Mindez most veszni látszott. Eltűnt, mint a kámfor és ő egyedül maradt. Magányosan a sötétben, éhesen, fázva. Most csak ennyi tellett :/ Holnap jön még :D Komikat! | |
(aktuális oldal: [ 304 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [301] [302] [303] [304] [305] [306] [307] [308] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
