 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Melissa (6505) 12.07.13 14:40:04 | ||
|
Zsófíí: Ez újfajta StarStable? oO Vagy régi? Mert nekem nem ismerős >< Am jó kép lett :D | |
| Galabonciás (46479) 12.07.14 11:05:46 | ||
|
Melissa: ez az online star stable :) nagyon jó | |
| hawai (9368) 12.07.14 13:31:07 | ||
|
nos, folytatnám egy régebbi történetemet, bevezetésképen itt az 1. fejezet, remélem tetszik majd :)
 1. fejezet Kivételes pillanatokban az emberiség olyan titokra bukkan, amely azután mindörökre megváltoztatja a jövőt. Tűz, elektromosság, maghasadás. Azt hittük, a XX. században, hogy mára akkorát fejlődik a világ, hogy az autók repülni fognak. Tévedtünk. 2012-ben a maják jóslása szerint elkezdődött a vég. Hatalmas természeti katasztrófák pusztították a kontinenseket. A szárazföld nagy része eltűnt, az emberek meghaltak. Csak páran maradtunk, mikor jöttek az idegenek. Békét ajánlottak. Néhányan nem bíztak az idegenek szavában, és elmentek. A bolygón elbújva új kolóniát alapítottak. A bizalmatlanoknak igazuk lett. A felszínen lévő embereket, kik nem mentek el elfogták az idegenek, és kísérleti alanyként használták őket. Néhányan elmenekültek, de már késő volt. Ide születtem én. Az én generációm, kik génmódososuláson mentek keresztül már nem voltak emberek. A kísérletek sora melyet szüleinken végeztek öröklődött, s erővel ruházott fel bennünket. Volt kit fizikailag, s volt, akit szellemileg változtatott meg a dolog. És voltak, akiket fizikailag és szellemileg is megváltoztatott. A nevem Natalie, közismertebb nevemen Phoenix. A nevem a képességem kapcsán ragadt rám. Az én erőm a tüzet uralja. Bármikor képes vagyok létrehozni tüzet. A tűzmadár vált a jelképemmé, mely régebben álmaimban találkozott velem. A tüzemet képes vagyok formázni, bármilyen alakzattá alakítom, és idomítom. Egy kisebb lélekszámú kolóniában élek, aminek a vezetője az apám. Ő csak közönséges ember, de ettől függetlenül igazi titán. Egy elit csapat védi a szigetünket, ahol élünk. Én is a védők közé tartozom, s tudom, nem illik ilyennel hencegni, de én vagyok az egyik legerősebb lény. Ha az egész kolóniát számoljuk, akkor nyolcvanan lehetünk kb. Az elitek, a különlegesek ebből csak huszonöten vannak. Nemrégiben olyan hírek és pletykák keletkeztek a faluban, hogy van egy másik közösség is mely menekültekből és elbújtakból áll. Felmerült már annak a gondolata, hogy csapatot indítunk a felkeresésükre, ám ez mind idáig csak beszéd volt. Túl kockázatosnak bizonyult, hisz még csak azt sem tudjuk, hogy valóban léteznek-e. A sziget, ahol élünk egy mágiával védett terület. Nehéz úton lehet megközelíteni, mivel nem is a felszínen, hanem az alatt található. Az elsők, a kolónia alapítói réges-rég találták meg ezt a helyet. Akkoriban azt hitték, hogy megtalálták a történelmi Atlantiszt, az elsüllyedt várost. Szerintem ez butaság, bár sokszor kételkedem, hogyan jöhetett létre ilyen hely itt. A sok mellette és ellene lévő érv nem befolyásolta eddig az ittenieket. Szabad gondolkodásunk volt, s mindenki kinyilváníthatta a véleményét. Így hát sokan nevezték Atlantisznak ezt a helyet, bár mi többiek csak úgy hívtuk a világunkat, hogy Nantrika. Ez volt számunkra az utolsó olyan hely, melyet otthonunknak nevezhetünk. A ritka boldog pillanatokban sokat mesélnek az öregek a Földről, ahol egykoron éltek. Ahol a sok szenny és pusztítás ellenére adódtak gyönyörű dolgok. Ez persze az idegenek érkezése előtt volt még. Én már eleve ide születtem, így nem érzek semmi honvágyat. Igaz, szeretném, ha a mindennap látott arcok örökké mosolyognának, s boldogok lennének, nem hiszem, hogy vissza tudnám szerezni nekik a régi otthonukat. Számomra Nantrika az egyetlen otthon. Nincs múltam a régi világban, s már jövőm se lesz. Kicsit még mesélnék a különlegesekről. Három osztag van, melyben arányosan van elosztva a huszonöt ember. Én az egyes csapatba tartozom. A második vagyok a rangsorban. Az első egy Gary nevű fiú, aki fizikálisan változott meg. A teste kőből van, ám ez mit sem változtat azon, hogy ő egy ember. Én még örülhetek, nem tudom, hogyan érezném magam, úgy hogy amikor belenézek egy tükörbe, akkor egy szörny néz vissza rám. Sokan voltak még így, akik a külsőjükön viselték a dolgokat, ám akadtak köztünk mentálisak is, mint már említettem. És persze akadt néhány olyan szerencsés, aki le tudta magáról vetni a szörny külsőt, s csak akkor vette fel újra, ha szükség volt rá. A legjobb barátom is ilyen volt. Katy egy örök vidám lány, aki bármikor át tudott változni egy gondolt állattá. Ő is az egyes csapatban volt, s a családunk is nagyon közel állt egymáshoz. Igazából már szinte testvérek voltunk. Azt hiszem röviden ennyi, amit rólunk, a kolóniáról el tudok mondani. Ez a nagy közösség egyetlen család, aki összetart jóban és rosszban, örömben és szenvedésben. | |
| Pumpedli (26099) 12.07.14 13:49:47 | ||
|
Hawai:nekem nagyon tetszik, mind a történet, mind a megfogalmazás:D. Szóval kíváncsi lennék rá:). A borító meg nagggggyon szép:DDDD | |
| hawai (9368) 12.07.14 14:00:49 | ||
|
köszönöm szépen Pumpedli! :) | |
| Galabonciás (46479) 12.07.14 15:08:10 | ||
|
Ez nem csak hawainak szól hanem mindenkinek aki ide prózai művet akar berakni!!!
hawai: ha ezt elkezded ne ide mert nem ebbe a témába valő szóval ha valaki elkezd egy sztorit akkor ide lécci: Nem lovas irományok (versek, novellák...) Remélem érthető voltam! | |
| Pumpedli (26099) 12.07.14 15:12:32 | ||
|
Galabonciás: Már jó ideje ide rakjuk fel az írásainkat, a moderátorok nem szóltak érte... Szóval amíg ők nem mondják, maradunk:). Szerintem ez csak téged zavar... | |
| Melissa (6505) 12.07.14 15:15:51 | ||
|
Hawai: Nekem nagyon tetszik :DD
Galabonciás: Egyetértek Mrs. Armstrong-gal :) Am, egészen addig, amíg Sztike nem említette, te se szóltál érte x) | |
| hawai (9368) 12.07.14 15:22:06 | ||
|
Melissa: ezt örömmel hallom ^^
Galabonciás: egyetértek Pumpedlivel. amíg nem szólnak érte a moderátorok nem kell átmennünk másik témába, ráadásul sok vizet szerintem így se-úgyse zavarunk... | |
| thestral27 (21282) 12.07.14 15:40:13 | ||
|
Kedves Galabonciás!
Sajnálattal kell veled közölnöm, hogy a videód NEM EBBE A TÉMÁBA VALÓ! Telefonról is olvastam a lovastáborba! Hihetetlen! Ez NEM LOVAS TÉMA, ember! (Bocsánat a kis lobbanékonyságomért, csak kellőképpen mérges vagyok jelenleg.) Szóval kérlek ne Te magyarázd meg Hawai írótársamnak, hogy az ő műve hova való! A te “videód“ se ide való, mert lovas! Már szóltam moderátornak, amint hazaért ő is, rendbe teszi itt a dolgokat. (konkrétan mellettem ült, amikor én olvastam, és már akkor diktáltam neki.xD De sajnos net nélkül nem tudott vele mit kezdeni..XD) Sajnálom a hirtelen kiakadásom. Üdvözlettel: Thestral27 Ui.: Most értem haza táborból, és egy rossz hírrel érkeztem... a Sötét Szövetséget át kell dolgoznom, de nagyon, mert halomnyi hibám van benne. De átfogalmazva be fogom rakni, jobban fogom húzni a cselekményeket.:) Remélem ettől még mindent olvasni fogtok.:) De egyébként, nem olyan biztos az, hogy most kezdem el átírni, lehet, hogy el fog az tolódni.:) | |
| hancsi1000 (50548) 12.07.14 15:40:14 | ||
|
Galabonciás:Már ha jól emlékszem az első oldaltól kezdve ide tesszük be ezeket az írásokat nem,csak manapság. És a moderátorok sem szóltak érte + ezek regények nem pedig ilyen novellák, versek, dalszövegek. Úgyhogy szerintem ezek amúgy is ide tartoznak:) | |
| thestral27 (21282) 12.07.14 15:41:31 | ||
|
Jaj, elnézést.. fáradt vagyok, és itt ezt elrontottam..XDD “ [...] VALÓAK! “ | |
| thestral27 (21282) 12.07.14 16:02:50 | ||
|
zsofíí99 : Ez szerintem inkább a lovas téma, de még itt is elfogadható, ez nem nagy dolog szerintem.:) Ló nincs rajta, szóval nem valami lovas a dolog.  Ez ilyen behatározhatatlan, hogy hova.xD Ide is meg oda is illik. | |
| hawai (9368) 12.07.14 19:28:06 | ||
|
újabb fejezetet hoztam :)
2. fejezet Az őrhelyemen ültem és bámultam a láva folyamot. Mivel a föld alatt voltunk erre felé sűrűn voltak a lávafolyók és a gejzírek. De ez mellett voltak vízesések, és gyors vizű patakok, folyók is. Gyönyörködve néztem a gyorsan folyó lávát, amely vörösen világította be az éjszakát. Nálunk is volt éjszaka és nappal. Hála egy elitnek, aki a fényt uralta. Az ő feladata volt, hogy tizenkét óránként leváltsa az éjt a nappalra és a nappalt az éjszakára. Egy gyors pillantást vetettem az órára, amely immár közel hatvan éve ketyegett a faluban. Egy magas lesen volt kifüggesztve, így bárhonnan látni lehetett az időt. - Még öt perc- elmosolyodtam, s vártam, hogy megérkezzen a váltás. Nap huszonnégy órájában volt őrség, akik figyelték a partokat és a határokat a védelem miatt. Hátradőlve néztem le a falura. A szikla, ahol az én őrhelyem volt jóval a falu fölé emelkedett. Imádtam itt lenni. Olyan szabadnak éreztem magam. Gyakran álmodoztam róla, hogy egyszer sikerül tovább fejleszteni az erőmet, s átváltozom egy főnixé, s úgy hasítom a szelet. Ez persze csak állom volt, mivel én fizikálisan nem tudok változni, csak is mentálisan. Játszadozva gyújtottam meg a kezemet, majd a lángot az ujjaim közt dobálva néztem. A piros-sárga tűz simogatta a kezemet. Nekem a tűz olyan volt, mint másoknak a víz. Tökéletesen hozzá simult a bőrömhöz, s akár úszni is tudtam volna benne. Vagyis tudok is. Mivel a láva részben tűzből van, csak egy kicsit sűrűbb, így aztán képes vagyok mászkálni benne anélkül, hogy bármi bajom esne. A tó vizekbe is bele tudok menni, de mikor abba próbálok úszni, mindig elfog a rosszullét, s ezért nem igazán próbálkozom. Nincs rám jó hatással. Mikor kicsi voltam mindig attól féltem, hogy a víz eloltja a belső tüzemet, s többé nem leszek képes lángot létrehozni. Ez persze csak egy gyermeteg félelem volt, amit mára már kinőttem… nagyjából. - Szia! Jöttem váltani- egy hang zavarta meg a gondolataimat. Fejemet felemelve néztem a fiúra, aki két akkora bicepszet viselt a kezén, mint az én fejem. A kettes csapat egyik tagja volt az, Troy. - Végre! Már azt hittem itt öregedek meg- mosolyodtam el, majd álltam fel. - Attól nem kell félned- kacsintott rám a fekete hajú srác, én pedig még inkább vigyorogva fordultam el, s másztam lefelé. Egy kőlépcső vezetett le, egy ösvényhez, onnan pedig már csak sétálni kellett a faluig. Miközben a házunk felé mentem, láttam Michaelt, aki épp a nappalt kezdte elő varázsolni. Köszönéskép biccentettem neki, majd a házunkba belépve egyenesen a szobámba mentem. Az ajtóban egy pillanatra megálltam, majd felmértem a terepet. Minden pont úgy nézett ki, mint ahogy hagytam. Az ágyam bevetetlenül várta, hogy ismét belefeküdjek, a mellette lévő polcokon pedig ott sorakoztak a szívemnek legkedvesebb emlékei. Az első egy kép volt, ami édesanyámat örökítette meg. Mellette egy zenedoboz, ami szintén anyámé volt, s azok mellett pedig a tűzköveim, melyeket a lávából halásztam ki. Hasonlítottak a hagyományos kagylókra, bár ezek vörös, narancssárga és citromságra színekben pompáztak, és a belsejükben nem gyöngyöt, hanem kristályt lehetett találni. Nekem már három kristályom volt. Sajnos csak a nagyobb darabokban lehetett találni, de a nagy tűzkövek ritkák voltak. Sokat kellett értük menni. De még is a legritkább dolgok a kék és zöld tűzkövek voltak, s a bennük lévő kristályok. Azt hallottam, hogy varázserejük van azoknak a kristályoknak, melyek kék vagy zöld tűzkagylóban érlelődtek. Régen mindig napokat fordítottam ilyen kövek keresésére, de sosem találtam egyet sem. Pedig már elképzeltem, hogy mennyi jóra lehetne használni. Egy halvány mosoly kíséretében bevetettem magam az ágyamba, majd a takarómat a fejemre húzva, hogy sötét legyen próbáltam elaludni. Egy ideig némán szuszogtam, majd lassan álom jött a szemeimre, s végül minden eltűnt előlem. Átléptem az álomvilágba, ahol a képzeletem uralt mindent. | |
| Sennala (35031) 12.07.14 19:33:03 | ||
|
hancsi:Régebben olvastam a Phoenixet és már akkor nagyon megtetszett. *-* Most mindenképp olvasni fogom. Nagyon jól fogalmazol és jó ötletekkel tömöd tele a részeket. ^^
| |
(aktuális oldal: [ 424 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [421] [422] [423] [424] [425] [426] [427] [428] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
