 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Noémi2000 (49199) 12.07.06 18:33:02 | ||
|
thestral: Nem persze, de majd a One Direction fanfictből is hozhatnál folytatást! Már azt is nagyon várom! | |
| Fanday99 (50302) 12.07.06 18:45:31 | ||
|
sziasztok. én elkezdenék egy történetet, címe még nincs...
Prológus -Megtetted?-kérdezte a vörös csuklyás férfi, hangja halk volt, rekedt és szokatlan. -Igen uram. Minden úgy történt, ahogyan ön kívánta- felelte Arioka Daiki, zöld szeme szokatlanul fénytelen, hangja, mely egyébként magas és dallamos, most mély volt, érdes és kellemetlen -És ön, Hayaka kisasszony?-hallatszott ismét a csuklyás férfi hangja. -Igen. Küldetés teljesítve. Hallatszott egy halk, mélyen csengő hang. -Remek. Mostantól ti vagytok a legfőbb titkok őrzői. A medálok a nyakatokban, az iratok a zsebetekben. Most menjetek!-hallatszott a csuklya alól. Hayaka megfogta Daiki kezét és elsétált. A fiú tántorogva követte. Amikor kiértek a nagy épületből, összeestek és elaludtak. Még nem sejtették, hogy ez a munka teljesen megváltoztatja az életüket... hát ennyi lenne. Tudom hogy nem jó, borzasztóan összecsaptam. A meleg teszi. de azért komikat elfogadok | |
| thestral27 (21282) 12.07.06 19:05:11 | ||
|
Fanday: Jó, csak a “hall“ ige és ragozott alakjai nagyon sokszor szerepelnek! De ettől függetlenül kíváncsi lennék a folytatásra!:) | |
| Fanday99 (50302) 12.07.06 19:10:46 | ||
|
thestral: köszi:) | |
| Ethron (14880) 12.07.07 11:30:01 | ||
|
Bevezető
“Láttam. Olyan, mint a tűz és a jég és a düh... Olyan, mint az éj és a vihar a Nap szívében... Ősi és örökkévaló... Az idő központjában ég... és... csodálatos.“ “Életem első tizenkilenc évében nem történt semmi... egyáltalán semmi. Semmi. Aztán megismertem egy férfit, akinek a neve Doktor. Az arcát változtatni képes férfit. Elvitt engem messze az otthonomtól a varázsmasináján. Megmutatott nekem mindent, térben és időben. Azt hittem sosem lesz vége.“ “Ki tudja, hányszor mentette meg az életünket, holott azt sem tudták, hogy ott van. De nem áll meg. Nem időzik. És soha nem vár köszönetet.“ Akit úgy hívnak, a Doktor. ----------------------------------------------- Egykoron egy Gallifrey nevű bolygón éltem. De ennek már vége. Hatalmas háború tört ki, s az otthonom elpusztult. Időlakat alá került, hogy egy időutazó se tudjon se el, se visszamenni. A nevem a Doktor. Fajom szerint Idő Lord. Van egy TARDIS nevű időgépem, mellyel téren és időn át utazgatok. A Földön időzöm a legtöbbet. És sokszor viszek magammal ember útitársakat. Shakespeare... A középkor... Akár az ősemberek világa... A jövő... A Föld pusztulása... Mind rád vár. Jöjj velem! Légy egy felejthetetlen kaland részese! Légyszi komikat! Elkezdjem? :) | |
| Ethron (14880) 12.07.07 11:30:31 | ||
|
Igen, ezt egy sorozatból vettem, de egész más részek lesznek benne, és a történet sem az lesz. :) | |
| Melissa (6505) 12.07.07 11:47:47 | ||
|
Mrs. Styles: Lehet, hogy mondtam már a Pineapple-Fórumon, de k**** jó lett :DD
12a: Érdekes, kezdd el :D Fanday: Nekem is tetszik, csak ugyanaz a problémám, mint Mrs. Styles húgomnak ;) | |
| Fanday99 (50302) 12.07.07 13:20:42 | ||
|
Melissa:Köcönöm | |
| thestral27 (21282) 12.07.07 14:51:11 | ||
|
Mrs.Cool: ha ott már mondtad, akkor én nem olvastam.xD De akkor itt: köszi.:D | |
| Melissa (6505) 12.07.07 15:04:48 | ||
|
Mrs. Styles: Akkor lehet, hogy nem mondtam ott xD | |
| Melissa (6505) 12.07.07 15:04:49 | ||
|
Mrs. Styles: Akkor lehet, hogy nem mondtam ott xD | |
| Melissa (6505) 12.07.07 18:49:33 | ||
|
Meghoztam a következő adagot xD Még mindig nem vállalok semmilyen kárért felelősséget xDD
6. fejezet: A világ legidegesítőbb koncertje Már éppen hazafelé igyekeztek, sőt már majdnem a tanyánál voltak, amikor megtörtént az, amire senki se számított. Mindenki pontosan jól tudta, hogy sok errefelé a csörgőkígyó, de nem gondolták, hogy pont most fog egy feltűnni. Ráadásul pont Hópihe lába alatt. A csődör egy másodpercen belül megbokrosodott és a profi lovasnak semmilyen helyzetben nem mondható Tré nem bírta megtartani magát a hátán. Nem elég, hogy lezuhant a porba, a ló még jól meg is taposta menekülés közben. - B*ssza meg! –morogta Billie. Julie leugrott a lova hátáról. - Ti menjetek Hópihe után és hozzátok vissza. Én itt maradok vele. Gwen elindult előre, a másik kettő meg követte. - Jól vagy? –guggolt le Julie a dobos mellé. - Asszem –bambulta Tré az eget. –Bár, egy kicsit mintha fájna a jobb kezem. De nem vészes. - Fel tudsz állni? - Ha segítesz? A lány felegyenesedett és a kezét nyújtotta a dobosnak, aki azt el is fogadta. - És most? –kérdezte Cool. Julie nem felelt, csak megfogta a lova szárát és Tré karját, majd elindult a tanya felé. Odaérve a lovat kikötötte, a dobost meg lenyomta egy székre. Ő is szerzett magának egy lócát és leült. - Hadd nézzem a karodat –mormogta és megpróbálta felhúzni az ingujját, de nem nagyon akart sikerülni. –A francba… le kéne venned az inged. Tré szájára perverz vigyor húzódott. - Ennyire szeretnéd látni a felsőtestem? - Más se vezérel –forgatta Julie a szemeit. Tré rohadtul bosszantó és aranyos tud lenni egyszerre. –Na, vedd már le! Cool felsóhajtott és levette azt a borzalmasan b*zis rózsaszín ingét, Julie meg megnézte a karját. - Hol fáj? –kérdezte és közben arra gondolt, hogy ilyen lehet egy ötévessel a sebészeten. - Itt –mutatott egy kicsit feljebb a csuklójától, ahol egy szép, nagy, lila véraláfutás és egy patkónyom éktelenkedett. - Hát, ezt biztosan meg kéne nézetni orvossal. Lehet, hogy el van törve. - Micsoda?! –meresztette rá nagy kék szemeit. –Akkor hogy fogok dobolni a holnapi koncerten? - Valami nagyon azt súgja, hogy sehogy. - De… de… de… -hebegte. Patkók puffantak halkan a homokos talajon. Visszajöttek a többiek. - Na, hogy van? –intézte Gwen a kérdését Julie felé. - Szerintem eltört a karja. - Mi lesz akkor a holnapi koncerttel?! –nyögött fel Billie. Mike rögtön leugrott a pej hátáról és kicsit arrébb húzódva rágyújtott egy cigarettára. Gwen és Julie is legszívesebben kitekerték volna a nyakát, de megértették. A szíve miatt jobb ha cigizik és nem stresszeli magát. - Nekem van egy ötletem –szólt Tré. *Julie* - Ezért még megöllek Tré Cool –morogtam, miközben felvettem a két dobverőt. - Azt mondtad, meg tudod csinálni –felelt a dobos, aki már begipszelt kézzel, nyalókát szopogatva hevert a kanapén. - De… de te vagy a dobos! Engem a rajongók megfojtanak, ha te nem leszel ott. - Ott leszek, nyugi. Ott fogok ülni melletted. Jó szorosan… - Perverz! –dobtam hasba az egyik dobverővel. Úgy csinált, mint akinek nagyon fáj, pedig jól tudtam, hogy nem. Ilyenkor annyira bosszantó tud lenni, de komolyan! Viszont képtelen vagyok haragudni rá. Utálom magamat… Elpróbáltam az összes számot és Tré azt mondta, hogy nagyon jó vagyok, és hogy menni fog. Örültem neki és tényleg jól esett a bókja. De még mindig nem voltam biztos benne, hogy ez jó ötlet. Legfőképpen a hülye lámpalázam miatt. Felsóhajtottam és ledobtam a dobverőket. - Mi a gond? –ült mellém Tré. - Semmi, csak… nem hiszem, hogy ez nekem menni fog. Tudod… lámpalázas vagyok. Szerintem amint meglátom azt a sok embert, le fogok dermedni és képtelen leszek dobolni. - Ugyan, sikerülni fog –karolta át a vállamat begipszelt karjával, amit nem volt hajlandó a nyakába akasztani, ahogy kellett volna. Nem tesz neki jót, de mindegy, ő tudja. - Én nagyon kétlem –csóváltam a fejemet, minek következtében a frufrum még nem teljesen lenőtt maradéka a szemembe hullott. - Majd segítek –vigyorgott rám biztatóan. - Kösz –erőltettem magamra egy halvány mosolyt. - Várj csak, próbáljunk ki valamit. Érdeklődve néztem rá. Amikor leszedte a fáslit a nyakából – amibe egyébként a karját kellett volna akasztania – és összekötözte az ő jobb kezét az én bal kezemmel, nem tudtam mit reagálni. Kíváncsian vártam, mire készül. Felkapta a földről a dobverőket és az egyiket a kezembe nyomta. - Mondj egy számot. Egy darabig gondolkoztam. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy Time of Your Life, csupán poénból, de a végén mégis a Minority-t nyögtem ki. - Oké. Készen állsz? Már éppen kérdezni akartam, hogy mire kéne készen állnom, de amikor felemelte a nála lévő dobverőt, minden leesett. Elmosolyodtam és bólintottam. | |
| Melissa (6505) 12.07.07 18:52:31 | ||
|
Nagyon meglepett, hogy mennyire összehangoltan tudtunk dobolni. Ő használta a bal kezét és a lábdobot is ő pedálozta, én meg helyettesítettem az ő jobb kezét. Azt hittem, hogy neki csak idióta, elmebeteg ötletei vannak, de ezek szerint néha tudnak jobbak is kiugrani az agyából. Vagy legalábbis abból, ami a helyén van.
- Ez nagyon jó volt –néztem Tré-re és egyszerűen nem lehetett levakarni a vigyort a képemről. –Úgy látszik, mégis csak termelődik néha ész a töködben. –Megkocogtattam a homlokát. - Ezt kikérem magamnak –öltötte rám a nyelvét, de pontosan láttam a szemei csillogásán, hogy nagyon is jól szórakozik. Tényleg… csak most tűnt fel, hogy milyen szép szemei is vannak. –Menni fog holnap? - Remélem… - Nem, nem –rázta a fejét, amitől punkra felzselézett haja olyan viccesen jobbra-balra himbálózott. –Erre csak kétféle választ adhatsz. Igen, vagy nem? Egy darabig haboztam, aztán mégiscsak rávágtam, hogy igen. Pedig egyáltalán nem voltam biztos a dolgomban. - Na, ez már egy fokkal jobb volt. - Ennél határozottabb választ nem tudok adni. - Mondjuk az is igaz… Felállt és indult volna el, de mivel össze volt kötözve a kezünk, nem nagyon akart sikerülni. Visszahuppant az ülőkéjére és pár másodpercnyi zavarodott bambulás után megpróbálta kibogozni. Ezzel természetesen csak még jobban összecsomózta. - Na, engedd el! –löktem félre a kezét. –A végén még egy életre összekötözöl minket. - Bevallom, nem bánnám –ült ki megint az arcára az az idegesítő, pedofil vigyor. - Perverz vagy! –morogtam rá, aztán megpróbáltam én is szétszedni azt a vacak csomót, de ez a zseni Tré úgy meghúzta, hogy lehetetlennek tűnt szétszedni. Elkáromkodtam magam. –Most mi a fenét csinálunk? Cool körbenézett a buszban. Billie és Gwen valamin nagyban beszélgettek az ágyon ülve, Mike meg Józsin ülve gitározott. - Hahó! Emberek! Kéne egy kis segítség –emelte fel a dobos a kezeinket. Mike ránk pillantott és úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem beleejtette a pengetőt a gitárba. Nem értettem, mi ilyen vicces rajta. Billie is nevetett rajta, Gwen meg a fejét fogta. Szerintem magában most már engem is lehülyézett. - Kuss legyen és segítsetek! –förmedtem rájuk. A basszusgitáros valahogyan talpra küzdötte magát Józsiról és odatámolygott hozzánk. Elkezdett valamit babrálni a csomóval, de közben potyogtak a könnyei a nevetéstől. Nagyjából öt percig próbálta szétszedni, de nem sikerült. Legyintett egyet és még mindig röhögve otthagyott minket. BeeJ-nek és Gwen-nek eszébe se jutott, hogy jöjjenek segíteni. Ezt csak Tré tetézte még jobban. - Pisilnem kell –jelentette be. Felnyögtem. Még szerencse, hogy a többiek nem hallották. - Hát, most visszatartod! - De nem tudom. - TRÉ!! - De nem bírom! Be fogok pisilni! Felsóhajtottam. - Menjél! Talpra ugrott és a vécé felé vette az irányt. Ahova természetes, hogy nekem is be kellett mennem, mivel nyitott ajtónál nem tud. Türelmetlenül fordultam az ablak felé. - Nehogy leskelődj! - Más se jár a fejemben –forgattam a szemeimet és úgy vártam, hogy vége legyen ennek a nyomorult napnak. *Gwen* A legelső sorban álltam, mivel Billie megkövetelte tőlem, hogy ott kell lennem. Nem tudtam elképzelni, hogy minek, de beleegyeztem. Sikeresen benyomott oda egy biztonsági ember, ugyanis az első sorok, mint mindig, már órákkal a koncert előtt megtelnek. Kicsit mérgesen néztek rám az emberek, de megpróbáltam tudomást se venni róla. Már láttam Tré-t, ahogy Julie-val beszélik le a számok sorrendjét, meg hogy mit hogyan csinálnak. A kezük megint össze volt kötözve – az előző napit végül ollóval vágták le -, aminek Julie láthatóan nem nagyon örült. Szerinte anélkül is menne a dobolás, de Tré biztosra akart menni. A közönség többi tagjának nem tűntek fel, ahogy Mike se, aki egy kalapban éppen az erősítőnél dolgozott valamit. Billie szerintem még alsógatyában császkált az öltözőben, vagy éppen repülőhangokat utánzott. Ahogy elnéztem, már készültek felállni a színpadra, mivel Mike a hangosító szerelése után egy kicsit félrevonult és elkezdte behangolni a gitárját. Nekitámaszkodtam a kordonnak és megvártam azt a kemény két percet, amit még hátul töltöttek, aztán BJ az epic fekete ingjében és piros nyakkendőjében felrohant a színpadra. Az emberek sikítozni kezdtek és konkrétan a korláthoz préseltek, de megpróbáltam nem törődni bele. Billie a szokásos, „F**k all of the american idiots!” mondatával kezdett. Igen, az első szám is ez volt. Sokáig azt figyeltem, hogy Julie milyen összhangban tud játszani Tré-vel, aki persze viccesebbnél viccesebb fejeket vágott. Csodálkoztam rajta, hogy e mellett az idióta mellett ülve Jul nem terül el a földön nevettében. A szám végén Billie a mikrofonhoz lépett. Bemutatta a három fő tagot, azaz saját magát, Mike-ot és Tré-t. Azután áttért Jul-ra. | |
| Melissa (6505) 12.07.07 18:52:51 | ||
|
- A tegnapi nap folyamán ért minket egy baleset, ahol Tré sajnos eltörte a kezét. Béna –tette hozzá suttogva, mire mindenki nevetni kezdett, köztük én is. Cool eközben felemelte a karját, konkrétan felkapva ezzel szegény Julie-t. –Szóval –folytatta BeeJ -, fogadják szeretettel segédünket, a dobok mögött, szó szerint Tré jobb kezét, Julie Corner-t!
Egy kicsit meglepődtem. Honnan tudja Jul teljes nevét? Ezek vagy kémek, vagy simán megnézték az iratainkat, amíg mi aludtunk. A kis mocskok… Még lejátszottak három-négy számot, aztán BJ ismét beszélni kezdett és kihúzott egy papírfecnit a zsebéből. - Kaptam egy nevet, hogy lesz egy segédem nekem is. A név… Gwendolyn Gray… Van itt olyan? Egy kicsit megdöbbentem, de amikor alig észrevehetően rám kacsintott, felemeltem a kezemet. Láttam, hogy felcsillan a szeme. Odajött hozzám és felhúzott a színpadra. A nyakamba akasztotta a gitárját. - Mondj egy számot. A 21 Guns-t suttogtam a fülébe, mivel a Jesus of Suburbia-t már lejátszották. Amikor refrénnél a képembe tolta a mikrofonját, legszívesebben a nyakkendőjével fojtottam volna meg. Szerencsére nem volt annyira gonosz, és eléggé túlharsogott, hogy ne lehessen megsüketülni a borzalmas hangomtól. De attól még megfojtanám. Aztán a végén még meg is puszilt. A számon… akkor nem csak megöltem volna, de konkrétan halálra kínoztam volna. Talpig elvörösödtem. Hátraküldött Julie-hoz és Tré-hez. A koncert végén én itatom le úgy, hogy meghaljon, nem kell neki berúgnia. - Na, túlélted? –üvöltötte nekem Julie. Muszáj volt kiabálnia, mert hiába álltunk egymás mellett, semmit nem lehetett hallani. - Túl… Hé, te tudtál róla?! - Naná! –vigyorgott. - Jul! Miért nem szóltál?! - Mert Billie kinyakazott volna. - Hát, kösz –dohogtam és leültem a dob mögötti vezetékek sokaságába. *Julie* Az utolsó szám a Good Riddance volt. Tré-nek semmi dolga nem volt, így leengedte a dobverőit, majd vigyorogva felém fordult. - Na, milyen volt? - Nagyon jó –mosolyogtam én is. - Élvezted, mi? - De még mennyire! Erre felnevetett, majd megpuszilt. Enyhén bekábultam. Csak pislogtam rá bambán, mint valami fogyatékos. - Kösz a segítséget –ölelt át ép bal kezével. Fogalmam sincs, hogy lehet ilyen zseni, de komolyan nem vette észre, hogy egy kicsit… megdöbbentett a mutatványa. Mikor elengedett, rám nézett nagy kék szemeivel. –Jól vagy? Sápadtnak tűnsz. - Nem… semmi bajom… asszem… - Akkor jó. Oké, ennél furcsább és valamennyire idegesítő koncerten életemben nem vettem még részt… Komikat xDD | |
| thestral27 (21282) 12.07.07 19:07:43 | ||
|
Mrs.Cool: Nagyon raj..:“) várom a folytatást.:D | |
(aktuális oldal: [ 421 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [418] [419] [420] [421] [422] [423] [424] [425] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
