 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| egér2002 (47840) 13.07.27 19:59:25 | ||
|
Sziasztok nem tudom az én alkotásaimat ki olvasta e már de szerintetek milyenek?!
Ja ja Gazette sztem tök jò | |
| Fanday99 (50302) 13.07.27 20:36:07 | ||
|
Yay, olyan regen nem hoztam ide semmit. Emlekmlekeztek ti meg egyaltaalan ram.? Nos nekem lenne egy storykam meg egy olyan akit elkezdtem de nem folytattwm. Asziszem en holnap mindket sztoribol fogok hozni nektek mert qz oldal igencsak ki van halva
Puxa addigis.: citromosfandy | |
| GuardAngels (66126) 13.08.12 11:46:24 | ||
|
Hali :)
Elég régen jártam itt o.o, sok oldalt visszanéztem, de úgy kritikát nem tudnék írni nagyon senkihez.(fandy én emlékszem rád xd) Szóval egy kis ízelítőt írnék le, a kérdés az, hogy elkezdjem? Cím még nincs x) Az egész iskolánk történelmét megváltoztatta ez a lány, mióta ideköltözött. Sőt, az egész város életét felbolygatta. Eleinte senki se figyelt rá, csak a megfelelő alkalomra várt és mindent elsöprő megállíthatatlan eseménysorok következtek be. Először én is azt hittem, hogy nem sokra viheti ez a lány. Mire feleszméltünk tönkretett mindent, a többiek nem foglalkoztak ezzel. Nem akarták kinyitni a szemüket, senki se tudja, hogy mit történt igazából, amikor a két lány nem mindenki előtt vívott harcot az iskola üdvöskéje címért. Mondjuk nem mintha sokat számítana ez a cím nekem, de az számít, hogy mi történt a régi bálkirálynővel és ki fogom deríteni mi történt igazából. Én,Carter Cox,a gyík, az utolsó egy éveimet arra használom fel, hogy kiderítsem az igazságot. Lehet, hogy nem lesz szép vagy happy end, de ha a többiek is megtudják talán az igazi “trónörökös“ léphet az iskola élére, mert a mostani egy igazi zsarnok. | |
| Fanday99 (50302) 13.08.12 13:03:16 | ||
|
guard: én is rád.xd Buuuut... nem szántam még rá magam hogy betegyem a kb háromnegyedik elkészült DS fejezetet. *csakmondja*
A történetedről meg annyit hogy ismerőőőős, de amúgy érdekes, mindenképp fogj bele | |
| monsterfan (33870) 13.08.21 20:55:03 | ||
|
Üdv^^ Nekem is van egy történetem, beteszem az első fejezetet, elég hosszú, de megpróbálok a lehető legkevesebbet kommentelni^^ ezen kívül még van három fejezet és természetesen még írom, ha tetszik szóljatok és azokat is becopyzom^^
A teremben egy fiatal férfi és egy idősödő nő ült. A férfi középhosszúságú, barnahajú, szakállas és borostás. Borostyánszín szemei a semmibe merednek. Izmos, magas, erős férfi. Ujjait összekulcsolva, kezét a combján pihenteti. Egy egyszerű hosszú bőrkabátot, fehér inget és bőrnadrágot visel. A nő ősz, göndör haja egy kontyba hátrafogva. Lenge, rózsaszín földig érő vászonruhája volt. Feszülten várakoztak. Csak ritkán pillantottak egymásra, szinte figyelmen kívül vették a másikat. Végül a nő törte meg a kínos csendet. - Ugye tisztában vagy vele, hogy még én sem tudom, hogy ki lesz az uralkodó, ha… - Tisztában, de nem fog meghalni. – Jelentette ki magabiztosan az idősödő szavába vágva. - Oh, Rukhil… - öleli át a fiatal férfit. - Anya… nem fog meghalni. – azzal szorosan magához húzta a nőt és a fejét áthajtotta a vállán. Egy darabig álldogáltak így, remélve, hogy sosem lesz vége a pillanatnak, remélve, hogy boldogan feküdnek le, bár egyre inkább úgy tűnt, ez nem így lesz, minden megváltozik, ha ma nem majd holnap, de maximum holnap után. A gyönyörű palota hatalmas termeiben zöld tapéta borította a falakat, a parketta különböző sötétségű fákból kivágva. Hatalmas, aranyozott csillárok világították meg a sok generációt megélt szobákat. Gyönyörű, színarany díszek és bútorok sorakoztak a szűk folyosókon és a tágas szobákban. Egyedi szófák, drága szekrények és nagyra becsült asztalok sokasága fogadta a palotába érkezőket. Persze ez az elkeseredett gyászolni készülőket kicsit sem érdekelte. - Behívta önöket! – jelentette rezzenéstelen arccal egy szépen kiöltözött őr, aki abban a pillanatban hagyta el a szobát. Amint befejezte mondanivalóját vissza is ment. Anya és fia követték őt. Bent egy idős férfi feküdt egy ágyon. Arca sápadt volt, hangosan sóhajtozott. A fiú, nem mert közelebb jönni, félt, hogy gyengének fog tűnni, ha odamegy és sír. Nem akarta, hogy alattvalói így lássák. Anyja már csöndben üldögélt az ágy mellett mire Rukhil észlelte a történteket, az ágy felett egy fehér, csipkés fátyol takarta a beteg férfit. - Miért fehér a fátyol? – torpant meg hirtelen. Az anyja csak némán nézte, arcáról legördült egy kövér könnycsepp. Éppen beszédre nyitotta volna a száját, de a fiú még azelőtt közbeszakította. - Miért fehér a fátyol?! – ismételte magát ordítva. A nő már nem akart válaszolni, csak lassan megcsóválta a fejét. Nem akart törődni a fia gyermeteg felháborodásaival, segíteni akart férjének, és ha nem sikerül, akkor kifutni a világból. Ennyi az egész, milyen egyszerű is lenne. Maga mögött hagyni minden kötelességet és végleg elszakadni a folytonos munkától. Tyúkokat nevelni és talán egy disznót, vásárba járni, földet művelni, idegenekkel ismerkedni és… - Lehra… kedvesem. – szakította félbe gondolatmenetét a hangosan ziláló öreg. Hangja elhalt volt, hiányzott belőle az élet. Az arcát ráncok borították. - Fiunk még nem elég érett… ahhoz hogy, övé legyen a trón. Így rád hagyom, tanítsd őt… ahogyan… - azzal hangos köhögésbe kezdett. Rukhil szomorú arckifejezését egy pillanat alatt düh váltotta fel, körmeit végighúzta a tapétán. Összeszorítva fogait tépte a falat. A zöld tapéta szépen lassan beszorult körme alá, ahogyan dühödten próbálta visszafojtani érzéseit. Ezzel párhuzamban apja lassacskán befejezte a zihálást. Azzal fia dühödten kitrappolt a szobából és fokozatosan egyre gyorsabban haladt. Egy őr meglepődve utána rohant. - Uram, hova siet?! – kérdezte anélkül, hogy Rukhil egy picit is lassított volna. - Vadászni. Nem sokára visszatérek. – jelentette rezzenéstelen arccal, az őr már szaladt mellette. - Jelentsem? - Nincs rá szükség. –azzal az őr megállt és visszasétált helyére, Rukhil pedig változatlan gyorsasággal tovább ment. Hamarosan kiért a fényűző palotából és idegesen betrappolt az istállóba. A hatalmas épület tele volt mindenféle méretű és színű lóval. Kivezetett egy gyönyörű almásderest és gyorsan felnyergelte majd felugrott rá. Mindjárt vágtatva haladt tovább. – Gyerünk Fiphen! – suttogta, a ló nyakára hajolva, erősen szorította oldalát a bőrcsizmával mire a ló zihálva gyorsított. Az állat minden egyes lépésétől megremegett a föld, fújtatva vágtatott át a völgyeken, ahogyan lovasa megállás nélkül hajtotta. Vágtatva haladt egy patakocska felé. Az állat amint meglátta idegesen hátrahőkölt az ugrástól. Végül Rukhil unszolására botladozva átvágtatott a jéghideg patakon. Egy kő végighorzsolta a lábát. A meleg vér végigcsordult az állat patáján, ahogyan a kő nyílként hasította ketté a bőrt csüdjén. Lassított a tempóján és végre Rukhil sem hajtotta olyan gyorsan. | |
| monsterfan (33870) 13.08.21 20:56:08 | ||
|
Hamarosan egy kis erdőbe értek. A ló hangosan horkantgatva lassított, ahogyan gazdája megállította és bevezette az erdőbe. Egy aprócska faházhoz értek, ami mellett egy kicsi karámféle volt. A karámban már egy nyári fekete és egy világos pej álldogált. Rukhil bevezette a lovát a másik kettő mellé majd hangosan zörgött a házikó ajtaján.
Várt, egészen sokáig. Végül egy körülbelül vele egyidős, tejfel szőke férfi nyitott ajtót. Türkiz kék szemei egyenesen világítottak a sötét kis házikó ajtajában. Rukhilhez hasonlóan neki is szakálla és borostája volt. Amúgy jóképű, bár meglehetősen szegényesen élő férfi. Rendkívül magas volt és szálkás, bár nem túlságosan. A ház belseje - már ha ez lehetséges- még rozogább volt, mint a külseje. Három szobácskája volt, az egyik egyszerre szolgált nagyszobaként, előszobaként és konyhaként. A második a fürdő volt, a harmadik pedig a háló. A falon egy preparált vaddisznó fej. Vele szembe egy szarvas koponya. A konyhakövén pedig egy farkas irha. Körülbelül ez volt az az összes dísz az egész házban. A fürdő és a háló között egy öreg létra vezetett az emeletre. - Szia… bocsáss meg, éppen dolgom volt. – invitálta be a férfi. A hangjában egyenesen félelem tükröződött, minden egyes mozdulata bizonytalanságot sugallt, halkan szólalt meg, selymes, legkevésbé sem rekedt hangján. Olyan volt, mint egy félénk szarvas, aki farkasokat szagolt ki. – Minek köszönhetem látogatásod? – lépett be a szobába egy erőltetett mosollyal az arcán. - Apám meghalt. Épp az imént. – kortyolt bele az asztalkán lévő pohárba majd alkarjával megtörölte a száját. - Részvétem. – hajtotta le a fejét. – Ez viszont mégsem indok ittlétedre. - Az viszont igen, hogy volt egy fogadalmam. Már egészen kis korom óta erről álmodom és azt hiszem…nem tudok tovább várni. – azzal csillogó, borostyánszín szemeivel felnézett a szőke férfira. - Tehát, tudod, mire van szükségem… - egy szálkát kezdett kapargatni az öreg asztalon. A szőke férfi csak némán bólintott majd felszaladt az emeletre. Az emelet kisebb volt, mint a földszint. A létra mellett szorosan, kis üvegcsékben, egymásra pakolva rovarok sora várakozott. A szoba másik felében egy üst volt, ami éppen le volt takarva egy darab ronggyal, egy halom könyv és egy viszonylag nagy, öreg szekrény, ami roskadozott a színes üvegcsék sorától. Automatikusan efelé, a szekrény felé fordult. Vékony ujjai villámgyorsan egyenesítgették ki az apró üvegcséken az elsárgult lapokat. Valamennyi palack tartalmát nem használta már régóta és teljesen megfeledkezett róla mi hol van. Bár pontosan tudta mit keres, nem emlékezett helyére így nagy nehézségbe ütközött. Végül egy feketés palackot emelt le a polcról. - Halálos méreg. – olvasta le a lapról halkan. Egy darabig gyönyörködött az üveg tartalmában majd elgondolkodott. Nyilván rá hárulna a gyanú, ha tőle veszi meg Rukhil. Ő is elő tudná állítani, egyszerű vegyszer volt, de úgy teljesen egyértelmű lenne, hogy ki tette. Bizonyára ez volt az egyetlen szándéka. Bambulva elnézett az üveg mellett majd visszarakta. Üres kézzel tért vissza a földszintre majd leült Rukhil-el szemben. A szék recsegve megroskadt a vékony férfi súlya alatt. - A hatalom elvakít. – jelentette ki majd rossz szokásához híven végignyalogatta majd harapdálni kezdte ajkait idegességében. – Azt akarod, hogy valamilyen szerencsétlen parasztot vádoljanak meg a gyilkosságoddal, aki azért jár ide, hogy a hernyókat leirtsa a szőlőjéről. Nem akarod, hogy kiderüljön, hogy saját magad végeztél magaddal. - Téged pedig a gyávaság vakít el. Az imént nem gondolkodtál sokat hogy felmenj-e. – állapította meg szemrehányóan. - Viszont most mégis itt vagyok. – hangja elbizonytalanodott. - Szembe mersz szállni uralkodóddal, Fessith?! – mordult fel hangosan majd lassan felállt, izmai megfeszültek mérgében. - Azt hiszem a törvények betartása a népünk elsődleges célja, nem pedig a herceg tisztelete. – nyelt egyet és tovább rágta ajkát, bár most már csak az asztalt nézte szomorú tekintettel. - Te dög! – azzal dühödten felpattant és kezét a magasba emelte. Fessith nem mozdult. Fel sem nézett, bár tudta mi várt rá. El tudta volna kerülni Rukhil karját, de nem tette. Nyugodtan állta az ütést. Tiszteletlen volt, megérdemelte, ezt ő is jól tudta. A férfi nem folytatta csak visszahuppant a székébe. Rossz ötlet volt, jött rá végül. Undor töltötte el saját magától, ahogyan visszaemlékezett azokra az időkre, amikor ő és Fessith is csupán ártalmatlan kölyök volt. Bár ő mindent megkapott, ami a tökéletes élethez kell, Fessith sosem bővelkedett ilyesféle előnyökben. A szülei púpként tekintettek rá, sosem voltak gazdagok ezért Fessith-nek folyamatosan dolgoznia kellett, rossz gyermekkora volt egészen addig amíg Rukhil, az öccse és húga köreibe nem került. A családi házban sokat verték és ez mély nyomokat hagyott benne. | |
| monsterfan (33870) 13.08.21 20:56:38 | ||
|
Végül az udvarházban tanult el mindent, amire szüksége volt ahhoz, hogy megbecsüljék. Bár, sosem volt gazdag mégis nagy hírneve volt. Egyaránt jeleskedett a vadászatban és az alkímiában, társai csodálták képességeit, különösképpen a vadászatot, ugyan, a napokban inkább kihagyta a lehetőségeket. Nem lelte örömét az ilyenekben, sőt, egyre inkább zavarta, hogy a háza az általa levadászott állatokkal van tele. Aggasztotta az ilyesmi. Rukhil egy darabig nézte gyerekkori barátja rezzenéstelen arcát majd felállt és elsétált. Megbánta az egészet, amit tett, dühödten kicibálta lovát a karámból. Amint ki akart lépni a kapun egy gyönyörű, vörös rókába ütközött. Rezzenéstelen arccal nézte.
- Nincs szükségem a méregre. – rázta meg a fejét, ahogyan a kis állatra pillantott. A következő pillanatban a róka helyén azonban Fessith álldogált zavart arccal, ajkait harapdálva. - Csak üdvözletemet akartam küldeni a húgodnak. – Nézett le csizmájára. - Manapság elég sokat kérdezősködsz felőle. – mosolyodott el. – Mi ütött beléd, hm? - Semmi csak… aggódom, hogy nem látom többé. Nem soká felnőtt nő és előbb utóbb férjhez megy, talán elköltözik. Ennyi az egész. – emelte fel fejét és ő is elmosolyodott majd Rukhil lovának lábát kezdte kémlelni. – Már megint túlhajszoltad? – pillantotta rá vissza majd odalépett az almásdereshez és óvatosan megvizsgálta a sebet. – Menj Sedhel-el, én ellátom Fiphen-t. – azzal végignézte az összes többi lábát is. – Mindegyiken van seb, az összes lábán, Rukhil. – köpte idegesen a szavakat. Felnyergelte a pej lovat majd átadta a szárat barátjának. - Ha ő is lesérül neked hála, akkor nem tudom, mit csinálok veled. – azzal visszaszaladt a házba, immáron kezében egy kis üvegcsével tért vissza. Óvatosan rákente a tartalmát a szürke ló lábára majd befáslizta. – Holnapra már lovagolható lesz. –Zárta be a karám ajtaját. Rukhil némán nézte őt és amint végzett barátja a gyógyítással felpattant Sedhel-re, elbűvölte, az ahogyan barátja a lovakkal bánik. - Holnap reggel hatkor itt vagyok. Rég vadásztunk már. - Állapította meg. – Amúgy ő új ló? - Csak meggyógyítottam. Egy régi barátomé. Remek állat, vigyázz rá, mert ha megint lesántul az sokba fog nekem kerülni. - Ígérem, vigyázok rá. – vigyorodott el majd keményen a ló oldalába állította csizmáját. Az, gyors vágtába kezdett. - Rukhil! – kiáltott utána Fessith bár a férfi rá sem hederített. Már szinte látta maga előtt, ahogyan az állat gazdája idegesen számon kéri az új sebesülést ő pedig még egy hétig gondozza a lesérült lovat, immáron teljesen ingyen. (SIKER!!!) | |
| putti (4690) 13.08.29 09:33:37 | ||
|
Ciao!
Te tök régen jártam itt OMG. Szóval. Csináltam 5 nyakláncot. Lécci, priviben ha érdekel, vagy visszajelzést hogy rakjam-e ide be, ok? | |
| bataviki00 (78757) 13.08.29 11:28:24 | ||
|
putti:sztem berakhatnád :) | |
| vallerveronika (44891) 13.08.31 19:21:55 | ||
|
sziasztok!
putti: Szerintem is rakd be :) szóval: Régen írtam ide, nagyon , és azt szeretném kérdezni, hogy folytassam e? :) Fehér farkas Felemelte a fejét. Beleszimatolt a levegőbe. Majd gyorsan kifújta azt. Mint ha valami mérgezett dolog lenne. Olyan amitől jobb minél előbb megszabadulni. A kifújt levegő pár pillanatig ott lebegett Ellie orra előtt, majd egyé vált a köddel. A köddel, ami mindent belepett. A fákat, a bokrokat, az ismerős utat hazafelé. Az egyetlen helyet ahol az ember lánya ilyen időben biztonságban lehetett. Az csakis az otthon. De Ellie tudta, hogy nem mehet haza. Még nem, és így nem! Előbb meg kell találnia nővérét. Egy új légáramlat új illatokat hozott felé, és megborzolta hófehér bundáját. Még egyszer beleszimatolt a levegőbe, tele szívta vele tüdejét. Agya vészes gyorsasággal kereste az illatot. Az ismerős levendulaillatot. Ami betöltötte a levegőt, mikor e Anne belépett a szobába, ami csendben rátelepült az emberre és nyugalmat hozott magával. Majd hirtelen megfordult és rohanni kezdett a kavicsos eredi úton. Mancsai sebesen vitték. Izmai megfeszültek. Egy napja nővére nyomát keresi és most végre megérezte azt amit eddig keresett: Levendulaillatot. Rohant. Erősen koncentrált, hogy ne veszítse el azt. De hirtelen megzavarta valami. A levendulába vérszag vegyült. Ellie agya elborult, csak úgy tudott a keresésre koncentrálni, hogy az járt a fejében mennyire szereti testvérét. minden ösztöne ellenére testvére képe lebegett a szeme előtt. Nem pedig a friss húsé, amelyből a vér szivároghatott. Habár kongott a gyomra az ürességtől. De mindez nem érdekelte. Az erdő sűrűjébe érve megállt. Körülnézett. A levendula illat egyre erősebb volt. Ahogy a vérszag is… Ellie megmakacsolta magát és a levendulára koncentrált, miközben lassan lépegetett, nehogy megrémítse Annet, aki nem látta még farkas valójában, sőt, nem is tudta, hogy húga farkas. A faluban senki nem tudta. Mindenki csak „A Nagy Fehér Farkasról” dadogott a ködös éjszakákon. Aki öl…! Igen, erről az oldaláról Ellie nem tehetett, bármikor át tudott változni, de teliholdas éjszakákon felülkerekedett rajta a farkas. szerencsére ma nem volt telihold. .. mindenki szerencséjére! Nővére egy napja tűnt el hajnalban, vízért ment és nem jött vissza. Ellie befordult egy jobb kanyarba, amit már olyan jól ismert, mert ott állt az a fa amelyree legjobb barátjával Daniellel másztak fel gyerekkorukban. Daniel elment, elvitték, de az emlékek még mindig mosolygásra késztetik Elliet. Ahogy felhúzta felső pofáját, kivillantak fehér,éles fogai. A köd elfedte a poros utat, de van amit még így is szabályosan ki tudott venni a lány: Mancsnyomok! Nem közönséges farkasé, majdnem háromszor akkorák! A látvány egyszerre nyugtatta és dűhítette, majd pengeként villant az agyába a felismerés: Itt van egy másik vérfarkas! Az ő területén! Majd kíváncsi lett, hiszen ő azt hitte egyedül van! Hogy csak ő ilyen balszerencsés, mint vérfarkas, nem látott még a fajtájából soha senkit! Gondolataiban elmerülve továbbment a nyomok után. Észre sem vette, hogy a mancsnyomok azért rajzolódnak ki ilyen tisztán, mert összeragadt az út pora a vértől a nyomok mentén. Méghozzá a vér mellet az pornak erősen levendulaillata volt…! Amúgy még fontos lenne, hogy elég részletes? Vagy részletezzem jobban? Vagy kevésbé? Előre is köszönöm :) | |
| vallerveronika (44891) 13.08.31 19:22:51 | ||
|
Jah és még vmi: Ez lenne abevezető ha folytaot, azért dőlt betűs :) | |
| Szandi111 (76910) 13.08.31 20:10:03 | ||
|
vallerveronika: Mindenképp folytasd. Nagyon kíváncsivá tettél.:) | |
| putti (4690) 13.09.01 08:37:38 | ||
|
Egy szív, LOVE felirattal, kulccsal és lakattal. Én csináltam :)
Eddi gennyi, a többit lusta avgyok betenni. | |
| bataviki00 (78757) 13.09.01 13:14:00 | ||
|
putti:Tök jó lett!Milyen anyagot használtál?süthető gyurmát? O.o | |
| Szandi111 (76910) 13.09.02 15:44:43 | ||
|
putti: Nagyon jó lett. | |
(aktuális oldal: [ 547 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [544] [545] [546] [547] [548] [549] [550] [551] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
