 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| bataviki00 (78757) 14.01.10 18:43:48 | ||
|
Flémó: szerintem ez egy másik topicba való... | |
| Flémó (80958) 14.01.11 09:02:51 | ||
|
Lesznek benne lovak, de nem a lovakról fog szólni. Ezért nem rakhatom se a Lovakkal kapcsolatos irományokhoz, se a Nem lovas irományokhoz. Csak ide illik... | |
| bataviki00 (78757) 14.01.11 11:58:03 | ||
|
Áh így már értem... akkor bocsi! :)
| |
| Flémó (80958) 14.01.11 14:37:32 | ||
|
Világhidak
1. Fejezet A Nap hevesen sütött. A föld kiszáradt, a növények nagy része elhervadt. A nyári szünet első napján még nem szokott ilyen nagy meleg lenni. Azonban aznap az volt. Ehhez hasonló időben nem lehet máshogy kibírni, csak egy hűs medence partján, vagy a mélyhűtőben. A kis város szinte kihalt, mivel nem sokan merészkedtek ki a szabadba, a legtöbben bezárkóztak a házukba, a lég kondi mellé, és csak vészhelyzet esetében léptek az utcára. Amy Sommers is kint hevert a napágyon, napszemüvegben, kalapban, és legalább egy tonnányi naptejjel a bőrén. Nekik ugyan nem volt medencéjük, viszont ezt ellensúlyozni tudta három pohár hűs limonádéval. Azon töprengett, vajon mit csináljon a nyáron. Minden barátnője elutazik valahova, csak ő nem. Tavaly elmentek Franciaországba, de akkor otthon volt az apukája. Mr. Sommers egy hajón dolgozott, - az Álomcsillagon - amelynek ő volt a kapitánya. Rendszerint évente háromhónapnyit hajózott a tengeren, a többi időt otthon töltötte. Azonban ennek az időnek abban az évben pont nyárra kellett esnie. Az anyukája, Mrs. Sommers otthon volt ugyan, azonban ő sohasem szeretett utazni. Könyvelő volt. Viszonylag híres könyvelő. Hirtelen olyan érzése támadt mintha figyelnék. Amy körülnézett. Semmi. A levegő hullámzott körülötte, hiszem meleg volt. De emberi alakot nem látott. Sehol senki. Próbálta elfeledni a furcsa érzést, azonban az mélyen befészkelte magát a tudatába. Átfordult a nyugágy másik oldalára. Még mindig azt érezte, figyelik. De ki? És miért? - Anya? Te vagy az? Nem jött válasz. Amy kezdett megijedni. Mi van, ha valamelyik bokor mögül egy rémisztő emberrabló figyeli? Vagy ilyesmi. Azonban legjobban attól félt, hogy megbolondult. - Van itt valaki? Ismételten semmi válasz. Megint átfordult. Az érzés nem múlik. Tényleg megbolondult. Megint fordult egyet, és későn vette észre, hogy túlságosan közel van a napágy széle. Lefordult a kemény kockakőre. Megdörgölte a hátát, amely sajgott az iménti eséstől. Nem értette, de akkor még nem is érthette miért érez ilyen fura dolgokat. Talán hallucinál? - Amy! Gyere, ész az uzsonna! - kiáltotta egy hang a konyhából. Mrs. Sommers volt az, Amy anyja. A lány feltápászkodott, és szinte szaladt a furcsa események színhelyéről. Menekülni akart, hátha valóban figyeli valaki valamelyik kiszáradt bokor takarásában, és csak arra várna, hogy rá vethesse magát. Már a gondolatba is beleborzongott. Odabenn már várta az uzsonna, amit anyja készített. Szalámis szendvics, illetve gyümölcsös tál állt a kör alakú asztalon. Mrs. Sommers az asztal túl felén ült, fordított széken, lovagló ülésben. Ez furcsa volt Amy számára. Nem az, hogy az anyja hogyan ül, hanem az, hogy egyáltalán ül. Könyvelőként folyton telefonált, e-mailezett, vagy ilyesmi. Ritkán volt szabad ideje. Ez aggdalommal töltötte el Amy-t. Utoljára akkor volt az anyjának néhány szabad perce, amikor a kutyáját elütötte egy autó. Szóval ez a hirtelen szabadidő nem sok jót jelenthetett. Elkezdte enni az uzsonnát, azonban a pillantása folyton a szótlanul üldögélő Mrs. Sommersre tévedt, ezért nem tudott zavartalanul enni. Végül megkérdezte: - Mi történt anya? - Új ügyfelet kaptam. - kezdett bele az anyukája. - Hiszen ez nagyszerű! - kiáltott fel Amy. - Várj, még nem fejeztem be! Az új ügyfél nem akar a nyilvánosság előtt mutatkozni, illetve még a nevét sem árulta el. Azt kérte máshol találkozzunk. Messze innen, Londonban. - Londonban? Az a tengeren túl van! - Igen. De a fickó egy rakat pénzt fizet, illetve az úti költséget is állja. Amellett ha már ott vagyok elmehetek Selma nénihez és Hermann bácsihoz látogatóba. Nem leszek távol sokáig, csupán három rövidke hétig. - magyarázta Mrs. Sommers, viszont a lánya közbeszólt: - És addig én hol leszek? - Már mindent megbeszéltem. Gostern nagypapa és nagymama fognak vigyázni rád. Tegnapelőtt felhívott a nagyapa, és ajánlkozott, hogy vigyázna rád. Olyan volt mintha előre tudná, készülök valahová. - mesélte Amy anyukája. - Ugye milyen király? Amy bólogatott, azonban korántsem volt ebben olyan biztos. | |
| Flémó (80958) 14.01.11 14:38:47 | ||
|
Tetszik? Hosszú lett, sokat dolgoztam rajta... Egy fél órán át írtam... | |
| SzellemVarázs (56562) 14.01.11 19:02:11 | ||
|
Flémó: Tetszik, szerintem jó lesz csak így tovább! ;) | |
| Deamond (50961) 14.01.11 20:04:31 | ||
|
Nem vagyok profi író xd de a blogom első bejegyzését, ide is beteszem.Kíváncsi vagyok a véleményetekre ^^ ha tetszik, akkor a második részt is megmutatom ><
1.rész Kezdetek. Először is helló! Dominic Matthews –nak hívnak. Hol is kezdjem zenész szerűség volnék vagy mi. A bandámnak nincs neve, mert csak hülyülésből hoztuk létre ezt a „banda” dolgot(Kigondolná,hogy a hülyeségből születnek a rocksztárok?) . A basszusgitárost Daniel Blake-nek hívják ő a csapatban a dilinyós aki a legkomolyabb dolgot is elhülyülni, de fogjuk a hormonokra ne pedig az IQ szintjére túlzott hiperaktívságát. Emlékszem hatodikban történt, hogy puskázáson kapták és, hogy ezt leplezze letömte a padtársa torkán a kis papirost mondván, hogy „a fa egészséges!”. Na igen ezen az osztály visítani kezdett a röhögéstől Daniel pedig meg kapta élete ezredik egyesét... milyen szép nap is volt! Szóval Danny nem nagy eszű, de annál jobb haver. Lehet nyálasan hangzik, de mindig számíthattam rá, plusz népszerű a lányok körében, ha valaki vonzónak találja a barna hajat és tengerkék szemeket amiket hosszú sötét szempillák kereteznek akkor Dannytól tuti hátast dobna. Általános öltözéke az agyon használt farmer gatya és fekete izom póló amihez társul a kékes szürke pulcsi. Haját általában felzselézve hordja. Gondolom nem meglepő hogy bomlanak utána. Én mint fiú aki a női nem felé hajlik nem nagyon tudok többet mondani róla. A következő banda tag Marco Whit. Ő az aki mindenki helyett gondolkodik és rettenetesen nagy egóval rendelkezik a drága. Mondhatni nagymenőnek számít. Vele kapcsolatos emlékeimre visszatekintve általában buli helyszíneken vagyunk és ott felvágunk A bandánkkal-aminek ugyebár neve nincs. - Hm...Anonym banda nem rossz..na jó baromságot félre- Marc közepes termetű kigyúrt srác - kis izomagy hehe- ,fekete hajjal és zöld szemekkel, ami ugye ritka szóval ő is ott a top 10 fiúban egy lány esetén. Laza ruhákat hord a nadrágjaitól frászt szoktam kapni azok a szűk gatyák amibe bele tuszkolja a seggét félelmet keltő látványt nyújtanak és nem mellesleg ott szorítanak ahol...hát...nem kéne hogy szorítsanak. Mindent összevéve jó haver Danny és Marc is.Igaz teljes mértékben különbözünk ,de ez így jó. Végső soron tömören még magamról pár mondat. Barátnőm nincs ,nem is kell ,hogy miért? csak. A suliban mindenki ismer engem és a haverokat szóval ,ha kéne egy barátnő valószínűleg simán tudnék egyet szerezni. Kinézet: gesztenye barna haj, zöldeskék szem. Hajammal nem szoktam semmit se csinálni ,csak van a fejemen kócosan és ennyi. Szeretem a deszkás cuccokat,amik rám feszülnek azokat egyáltalán nem bírom ,mivel én szeretnék levegőhöz jutni Marc-al ellentétben. Nagyjából ennyi lenne. Most jöhet a bájos összebarátkozásunk története. Szóval még általános 5. osztályában történt. Az új osztály közösségben mindenki csendes és vissza húzódó volt. Egy páran két,három fős csoportokban beszélgettek.Én személy szerint jól megvoltam egyedül is szóval az egyik üres füzetembe firkálgattam. A nagy csendességet egy barna hajú fiú zavarta meg. -természetesen Danny volt az- Lassan végig nézett a termen utána végig ment az osztályon és levágta magát az utolsó padba. -Üdv néktek drága híveim- biccentett az osztály felé. Ezen páran elmosolyodtak. -Híveid? kicsit elvagy tájolva- morogta egy fekete hajú fiú közvetlen előttem lévő padban.- Naná,hogy ő volt a kis egómen Marc- Én szép csendben figyeltem az eseményeket és vártam a barna hajú válaszát. -Ugyan-ugyan még a bunkóknak is kell egy példakép ,például olyan mint én!- vigyorodottel szemtelenül. -Idegesítesz!- mordult rá az előttem ülő fiú. A többi már villám gyorsan történ ,csak arra emlékszem hogy két perc múlva mind a két gyerek a földön fetrengve ütötte egymást. -HÉ!Nyugi van!- kiáltottam oda,de mivel ez nem használt közéjük vetettem magam. Természetesen az új osztály főnökünk most döntött úgy ,hogy megjelenik. -Ti ott hárman!hagyjátok abba,most rögtön és menjetek az igazgatóhoz!-hallatszott az erélyes hang az osztály elejéből. -Remek. Egy szigorú ofő- gondoltam magamban. Nem sokkal később mindhárman megindultunk a tanárunkkal együtt a dirihez. Nekünk kint kellett várni amíg eldöntötték bent ,hogy mi legyen a sorsunk. Ezalatt az idő alatt kezdtünk el beszélgetni és mint kiderült mindhárman nagy rock zene rajongók vagyunk. Mikor kivágódott az igazgató ajtaja mi már jókat derültünk a történteken. Közölték velünk ,hogy most az egyszer elnézik ,de utána rendes büntetésre számíthatunk. Igaz még így is szóltak a szüleinknek. Szóval így kezdődött a barátságom Marco Whit-tel és Daniel Blake-el. | |
| bataviki00 (78757) 14.01.11 21:10:49 | ||
|
Flémó: fél óra? hát az nagyon kemény munka lehetett... én 5 A/4-es oldalt szenvedek ki 2 óra alatt... mondjuk az 3x a tiednek és át is javítgatom... +kiegészítem. De te tudod én erre a fél órára nem mondanám hogy kemény munka...nem azért mert rossz amit írsz ha nem mert akkor egyáltalán nem vagy lassú.. néha a szóismétléseken látszik, de mélyülj bele | |
| Flémó (80958) 14.01.12 09:02:56 | ||
|
Jó, nekem az hosszú idő, mert füzetbe is szoktam írni, és hogyha tudom mit akarok írni akkor nagyon gyors vagyok... Bocs, ha felvágásnak tűnt... | |
| Flémó (80958) 14.01.12 09:34:18 | ||
|
Világhidak
2. Fejezet Amy szinte az ablaküvegnek nyomta az orrát, és figyelte az elhaladó tájat. Vörösfenyők rengetege suhant el a fekete Mercedes mellett. A táj folyamatosan változott mióta elindulta otthonról. Mrs. Sommers vezetett, Amy az anyósülésen ült. Éppen Gostern nagyszülőkhöz tartottak, Amy kéthetes ott tartózkodásához már minden el volt rendezve. A lány egy halom bőrönddel érkezett. Ezekkel megtelt a csomagtartó. Hegyek következtek. Olyan magasra nyúltak, hogy ha a lány a tetejükig akart nézni, ki kellett tekernie a nyakát. Félelmetesek, és egyben tiszteletparancsolóak voltak az égbe meredező kőhalmok. Oldalukról fenyők, és egyéb növények nyúltak kifelé. Vajon Gostern nagyapa egy hegyi remetelakban lakik? Erre a gondolatra Amy elmosolyodott. Elkanyarodtak egy hegyre fölfelé. Az előző kereszteződésnél látott tábla alapján Az Aranyló Köd Hegyére tartottak. Az út egy darabon még betonozott volt, mint mindenhol a hegyek között. Aztán eléjük kerül egy: Gostern birtok, Belépni szigorúan TILOS!, tábla. Amy sehol nem látott házat, viszont az út földúttá változott. A birtokjelző tábla egy szögesdrót tetejű betonkerítésből kiálló szögön függött. Az út mellett először fenyőerdő látszott, majd egy gyönyörű zöld gyep tűnt fel, a fenyves felé sövénykerítéssel elkerítve. Amy azt gondolta, már közel a ház, azonban nem látott semmit se. Hamarosan újabb erdő közeledett, mindenféle fával, és apró ösvények szőtték össze-vissza. Ez körülbelül egy órán keresztül így volt, utána ismételte jól gondozott zöld gyep tűnt fel. Ezúttal egy tujasor mögött fel is tűnt a ház. A ház háromemeletes volt, az elején fedett, fa terasszal. A teraszon két hintaszék kapott helyet. A tujasor előtt hosszú virágágyások díszelegtek. A virágágyások előtt egy-egy madárfürdető. A ház mögül kilátszott egy nagy kék medence. Nem messze a háztól, hosszú, lapos épület. Az épület mögött karámok, szóval az a lapos feltehetőleg istálló lehetett. A verandáról egy nem túl magas ősz hajú és szakállú öregember lépett le, és félszeg mosollyal közeledett az autó felé. Mrs. Sommers kipattant a vezető ülésről és odalépett az öregemberhez, aki feltehetőleg Gostern nagyapa lehetett. Mögötte, kissé lemaradva ősz hajú nő lépett a teraszra. Magasabb, vékonyabb volt, mint nagyapa, de biztosan Gostern nagymama lehetett. A nagymama egyenesen odalépett a kocsihoz és kinyitotta az Amy felé nyíló ajtót. A lány belenézett a nő mélykék szemébe, amelyet hétéves kora óta nem látott. Az kedvességet, és erőt sugárzott, azonban volt még valami. Egy titokzatos fény, amelyet a lány nem tudott megfejteni. Akkor még ez nem számított. Bementek a konyhába, amely jóval nagyobb volt az otthoninál. Amy leült a tizennégy személyes asztal egy székére, és látszólag a tökéletesen elrendezett terítéket nézte meredten. Mrs. Sommers és a nagyapáék beszélgetni kezdtek. Mindenféle, oda nem illő dologról, amihez a lánynak semmi köze nem volt, egyszóval nem is nagyon figyelt. - Egyedül gondozzák ezt a hatalmas birtokot? - tudakolta Mrs. Sommers. - Nem, dehogyis. Általában itt van Pat, a mindenes, aki gondozza a kertet meg ilyenek, de neki most máshol van dolga, illetve itt nyaral az öcsém fia Luis, aki szintén segít a birokot kezelni, szóval, jól elvagyunk. - magyarázta nagyapa. - Értem. - majd a lányára nézett. - Hát nem csodálatos, hogy lesz egy kordbeli gyerek, akivel játszhatsz? Ugye drágám? Játék? Ki beszélt itt játékról? Amy harmadikos korában játszott utoljára. Ami ugyebár három éve elmúlt már. Játék? Főleg egy fiúval? Az anyja dedósnak képzeli, vagy mi? - Ugye drágám? - Ja. Persze. Hurrá. - mondta hidegen Amy. Ezután már nem nagyon beszélgettek. Mrs. Sommers ránézett az órájára, és rájött, hogy egy óra múlva indul a repülőjárata. Kiszedték Amy csomagjait a csomagtartóból, Mrs. Sommers elköszönt, és a lánya lelkére kötötte, hogy rendszeresen felhívja majd. Aztán kitolatott a Mercedesszel az útra és elhajtott. Amy addig nézett utána, míg el nem tűnt egy nagy jegenyefa mögött. | |
| Flémó (80958) 14.01.12 09:35:17 | ||
|
Ez most rövidebb lett, gondolom. Milyen? | |
| Dancer (63180) 14.01.12 09:51:33 | ||
|
Jó reggelt.
Én nem hiszem azt, hogy itt egymást össze kéne hasonlítgatni. Nem kell senkit cikizni, csak mert mondjuk fél óráig írta, mert lehet, hogy igenis sokat dolgozott vele. Egyébként mindenkinek a saját szívügye, hogy mennyit ír egy fejezetbe. Ne süllyedjünk már le ovis szintekre. Mindenki foglalkozzon a saját történetével. És ne tessék félreérteni, nekem nem azzal van a bajom, hogy valaki leírja a másiknak, hogy ő mennyi ideig írja a maga kis történetét, hanem a hangnemmel és a stílussal~ És akkor pár kommentféle: -Flémó: Az alaptörténet nem rossz, de a mondatok kicsit mintha rövidek lennének (e hibába én is mindig beleesek~). Próbálj párat “összefűzni“. Egyébként meg érdemes folytatnod. -Deamond (Royal...?) :Kicsit “tömény“ az egész, és néhány helyre nem raktál vesszőt, de maga a történet tetszik, tessék folytatni. c: További szép napot~ | |
| Victory (24965) 14.01.12 10:53:22 | ||
|
Sziasztok / Jó reggelt!:)
Ezer éve nem voltam itt, most viszont úgy gondoltam hozok egy elég bénára sikeredett történetet. Még csak az első “kötet“ van kész, de tervezem a másodikat, minden hétvégén teszek fel új fejezeteket. 
Első kötet: Holdgyűrű Első fejezet Hazatérés “Az autó ajtaja nagyot csattant mögöttem, amint kiléptem a hidegbe. A viharos szél azonnal belekapott barna hajamba, ráadást nem kis hógolyót vágott az arcomba. De szerencsémre a csontig hatoló hideg csak egy pillanatig borzongatott, utána már nem éreztem a táj hűvösét. Sőt semmit sem, csupán egyetlen cél vezényelt, hogy megtaláljam őket. Ahogy körbenéztem, megrohamoztak az emlékek. Mennyi minden fűzött ehhez a helyhez régebben, sóhajtottam. Aztán újból belemerültem a természet szépségébe. Ez volt Holdgyűrű, a legcsodálatosabb hely, amit valaha ismertem. A hegyek gyűrűként veszik körbe ezt a völgyet, védelmezve mindentől az itt élőket. Ez a hatalmas terület most lustán elnyúlva feküdt a hegyek és a vastag hó takarásában. A föld, a fák és valamennyi élőlény aludta téli álmát. Jobb is így, gondoltam. Holdgyűrű igazán tökéletes világnak tűnt ezúttal, bár mikor elmentem az otthonom szó szerint romokban hevert. A természet sebzett volt, de azóta sokat gyógyultak a sebei, mint láthattam: a családom remek munkát végzett, de vajon hol lehetnek? Egyelőre fogalmam sem volt róla. Lehunytam egy pillanatra kék szemeimet, hátha az segít kapcsolatba lépnem Velük, vagy a környezettel, de a völgy egyszerűen eltaszított magától. Ez meglepett és kis híján az egyensúlyomat is elveszítettem az elmémet ért lökéstől. Megcsóváltam a fejem, aztán összerándultam, mintha villámcsapás ért volna. Az otthonom egyszerűen nem akart visszafogadni, nem térhetek haza? – még a gondolata is fájt, de elhatároztam, hogy megtalálom őket és e cél megvalósításától még egy egész völgy sem fog visszatartani!“ Ha kíváncsi vagy a teljes fejezetre: Akkor katt Ha végigolvasnád az egész kötetet: Akkor katt | |
| Flémó (80958) 14.01.12 16:20:21 | ||
|
A következő fejeztet holnap hozom. Abba lesznek lovak. De még mindig nem a lovakról fog szólni a történet... | |
| Leloowe (71984) 14.01.14 20:35:23 | ||
|
Oh, az előzőt moderáljátok, rossz link. xD
 | |
(aktuális oldal: [ 551 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [548] [549] [550] [551] [552] [553] [554] [555] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
