 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Panka0204 (50739) 12.06.15 13:33:49 | ||
|
Jody: igen! legalábbis szerintem! | |
| Hella (6240) 12.06.15 14:28:06 | ||
|
A mangák ide számítanak? oO Mert van egy és neki álltam fordítani. (tehát nem az enyém, csak fordítom) És ide tenném be a részeket/lapokat. Vagy letöltőssé tennem...Nem tudom még.
| |
| melinda31 (13939) 12.06.15 20:37:12 | ||
|
Huhh megjöttem egy új résszel...>< Nagyon sok munkám volt ezért nem tudtam hamarabb betenni... Remélem még emlékeztek mi volt(aki olvassa) no nem lopom az időtöket... xDD
Ausztráliai kaland 3.Rész A repülőről leszállva „áttereltek” minket egy kisebb folyosón ahol a bőröndöket kellett felvenni. Az enyém épp a végén volt, ezért pár percet várnom kellett. Ami közben vártam, egy kisebb büfében vettem egy hideg innivalót, és visszamentem. Ekkor láttam meg kissé nagy bőröndömet. Mellé léptem, és egy gyors mozdulattal elvettem, majd magam után húzva mentem ki Ausztrália napfényének árjába. A meleg szinte simogatta a kezemet, mert a repülőben, és a repülőtéren is nagyon hideg volt. Gyorsan összefogtam szőkésbarna hajam, és leintettem egy taxit. Megmondtam neki pontosan hova kell menni, és rögvest el is indultunk. Lassan haladtunk, mert nagy volt a forgalom. Kicsit szétnéztem a városban, pálmafák voltak az utak mellett, szinte minden ember kutyát sétáltatott, és rengeteg bevásárlóközpont nyílt errefele. Az embereknek pedig napbarnított arca volt, minden zebránál minden járókelőt előreengedtek, ha nem is volt lámpa. Egész úton bámultam, ezért nem vettem észre, hogy megállt a jármű, és a sofőr kiszállásra kényszerít. Már kivette a bőröndöket, és mikor kiugrottam az autóból eldadogtam egy köszönöm-öt, és odaadtam neki a pénzt. A ház egy köpésre volt onnan, ahol megálltunk, így nem kellett sokat mennem a nagy bőrönddel. Szívélyesen fogadtak meleg ebéddel, először bemutatkoztak, majd elkezdtek mesélni a farm régi tulajdonosáról, és hogy épp mire használják fel. -Avril!- fogott kezem velem, a farm tulajdonosa akivel már párszor beszéltem telefonon. -John. –lépett mellém, egy kissé nagy, bajszos férfi. Aztán leültünk a kis konyhaasztalhoz, és beszélni kezdtünk. -Úgy vettük meg ezt a farmot, hogy teljesen lepukkant volt, mert mondhatjuk úgy, hogy az előző gazdája nem törődött semmivel. A lovaknak kilátszott minden csontuk, a kutyák éheztek, és a ház már majd összedőlt. Aztán öt év alatt gyorsan összeszedtük. - kínált meg házi készítésű mango itallal. -Köszönöm!- fogadtam el, és tovább figyeltem. -Találtunk egy-két érdekességet is. A lovak folyamatosan egy olyan helyre mentek, ahol…. hogy is mondják?- kérdezte meg a mellette ülő társát, John-t. Ő lassan megrázta a fejét. - Szóval érdekes, ha gondolja megmutathatom holnap, mikor már majdnem indulunk. - hajtotta le a fejét. -Nem szükséges elmenniük. - néztem a szemébe- Úgy látom van itt hely maguknak, amúgy is csak 1-2 évig maradok. - erőltettem mosolyt az arcomra. -Ohh… Köszönöm, nem tudja milyen hálás vagyok!- ugrott fel a hintaágyról, amin fél perccel ezelőtt még nyugodtan ült, és megölelt. -Semmiség. - mosolyogtam rá, és elindultam szétnézni - Ugye nem zavarja magukat ha egy kicsit körülnézek? –kérdeztem kissé hangosan. -Dehogyis!- csapott le egy legyet az asztalon, és felém pillantott- Vigyázzon, mert vannak itt ilye bunkerféleségek. - nevetett. Én bólintottam, és a legelő felé vettem az irányt, és nagy megdöbbenésemre a nő követett. -Jóindulatú lovak? Csak azért kérdezem, mert vagy két éve nem ültem lovon, és kezdtem elfelejteni. - simogattam meg egy pej kanca orrát. -Persze!- nevetett - Még ilyen jóindulatú lovakat nem láttál, igaz, hogy az előző gazdájuk után kellett pár év mire ilyenek lettek, de most már tökéletesek, semmi kétség nem fér hozzá. Bólintottam, és közben elindultam a többi lóhoz -Ő Samantha, vagyis Sam. Szerintem épp hozzád való lesz, mert csak páran tudnak felülni rá, az egész farmon. - mutatott be a lónak, mire az rám figyelt. Csak a fekete szempárt néztem, majd lassan az egész testét. Izmos, sárga kanca, egy kis csillaggal a fején. Semmi kétség nem fér hozzá, ahogy Avril mondta. Bemutatták nekem az összes lovat, de nekem még mindig Sam volt a „kedvencem”. A kanca teljesen elnyerte a tetszésemet, egészében gyönyörű, és mozgékony. Este felé megmutatták a szobámat, a fürdőt, és az egész házban körbevezettek. Hosszú volt a nap, így fáradtan dőltem az ágyba, fürdés után. Álmomban is lovak voltak, mint általában. Most épp egy pej Brumby csődörrel álmodtam, akit épp befogni készültünk, de belement az óceánba, és lassan elnyelték a habjai… Érdekes egy álom, mert az óceántól pár száz kilométerre vagyunk, és a mellett pedig csak üdülővárosok vannak… A tóparton legelésztem jó pár társammal együtt, a vízesés mellett, amikor egy új kanca érkezett hozzánk. Örömmel fogadtam, mert már elkezdtünk rohamosan fogyni. Az előző nap is hárman vesztek oda, az ember- ló elleni harcban. Tudom kissé rosszul fogalmaztam,mert 20 perces munka xDD na majd a többi:3 | |
| melinda31 (13939) 12.06.15 20:57:37 | ||
|
Jahh és ezt kifelejtettem xD:
Pár információ az Ausztrália kalandról: Az angol mondatokat is magyarul írtam, így megkönnyítem mindenki dolgát!;D A végén a dőltbetűs szöveg az egyik Brumby akit majd be fognak fogni:D | |
| Majrés (6862) 12.06.15 22:06:34 | ||
|
Hella szerintem ha képekre írod rá a szöveget akkor ne ide hanem a rajzos témához ... | |
| Hella (6240) 12.06.15 22:34:37 | ||
|
Igaz | |
| Kyra76 (59204) 12.06.16 10:51:38 | ||
|
Húsz perc múlva a pályán melegítettek. Nagy volt a nyüzsgés – Lindsay el se tudta képzelni, hogy három nap múlva ennyi emberből már csak öt csapat, azaz 15 ember marad. A pálya belsején dolgozott lovával, hogy ne akadályozza a magasabb iramban lovaglókat (a legkülső patanyomban megy az, aki a leggyorsabb iramban lovagol). Azonban voltak olyanok is, akik kisköröket, kígyóvonalat és hasonlóakat csináltak, így az összeütközés elkerülése nehéznek bizonyult. Öt perc intenzív séta után a lány, ügetésbe fogta lovát, és egy kívülebbre eső patanyomba vezette. Itt is csinált pár egész kört, majd nagykörökkel és nyolcasokkal folytatta. Mikor már elég volt erre a kézre, egy átlóváltással irányt változtatott, és megismételte ugyanezeket. Hamarosan már nagyon megtelt a pálya, és semmi ehetőség nem volt biztonságos vágtára. Lindsay intett barátnőinek hogy vezessék ki lovaikat – ő belegyezésül bólintottak. Kikászálódtak a pályáról, hogy Sasha elfuthasson futószárért. Néhány perccel később már a körkarámnál álltak – lenyergelt lovakkal -, és egy lélek sem volt ott rajtuk kívül. Lindsay kezdte a futószárazást Aslannal. A sárga csődör kiválóan mozgott, szépen ívelte a nyakát és farkát zászlóként lengette. Nem látszott rajta hogy erőlködne. Gazdája tíz percig dogozott vele vágtában –és ügetésben, mindkét kézen, aztán átadta a helyet, és a szárat Sashanak aki Destriellel foglalkozott. Destriel szinte mindenben tökéletes volt, csak a futószár alatt ment rosszul. Nem mutatott támaszkodásra való hajlamot, fejét inkább felfelé emelte, de nem ellenszegült. Viszont látszott rajta, hogy szívesen váltana gyorsabb tempóra, Sasha viszont ügyesen megfékezte szürke lovát. Ők is tíz percet töltöttek el a körkarámban. Utánuk már csak a Juliet – Rainbow páros maradt hátra. Rainbow hatalmas pej kanca volt, termete azonban könnyed, mintsem nehézkes. Nem mozgott ugyan olyan szépen, mint két kisebb társa, viszont annál jámborabb volt – a kis csínyeitől eltekintve. Felvette azt a rossz szokást, hogyha túl sokáig csinálja ugyanazt a feladatot, akkor inkább a zablával vagy esetleg a futószárral törődik; játszik vele, megpróbálja a szájába venni. Juliet azonban ezt rég kifigyelte, így egy perc nyugtot sem hagy lovának, és ezzel sikerült elérnie, hogy a kanca kis angyallá váljon. Minden lóra tíz perc jutott, így fél órát voltak a körkarámban. Azután visszaballagtak az istállókhoz, ahol a három üres boksz előtt várt rájuk négy útitársuk. - Hogy ment?–érdeklődött Susan, aztán választ sem várva folytatta: - Figyeljetek, miután lekefélitek őket, mi Dave-vel ellenőrizzük az állapotukat, hogy minden rendben menjen velük. - Oké – vágta rá Juliet, miközben helyére vezette Rainbow -ot. – Addig, míg ti elvagytok, mi négyen – a barátai felé intett – kicsit körbeszaglászunk. - De öt előtt egy órával legyetek itt, mert a lovak sörényét be kell fonni, kifényesíteni a szőrüket meg a többi – intette őket Elizabeth. Így hát a lányok és Nick visszamentek a hotelbe. Sasha megkérte a fiút, hogy maradjon egy kicsit kinn a folyosón, míg átöltöznek kényelmesebb ruhába. Aztán később ő bukkant fel először az ajtó mögül – ami rekord volt nála, mert ő piszmogott a legtovább. Lindsay és Juliet jött utána. Azt tervezték, hogy megnézik a sztárvendégek listáját, majd az istállóban a rivális csapatok hátasait veszik szemügyre. Az előcsarnokban egy nagy listára kifüggesztve állt a csapatok nevei, alatta a versenyzők és lovaik. Aztán kicsivel lejjebb, a sztárvendégek, azaz a híres lovasok listája. | |
| Kyra76 (59204) 12.06.16 10:54:09 | ||
|
Mikor a ló egész testét megmasszírozta, áttért a kefélésre, és szőrnövekedéssel megegyezően visszahajlította, a feldörzsölt szálakat. Közben a bokszból átszólogatva megbeszélték a mai programot: nyújtanak, lazítanak és arra törekednek, hogy minél jobban ellazuljanak a lovak. Aztán később nyereg nélkül futószáraznak.
- Menjünk nyeregért és kantárért! – szólt Sasha. Lindsay mondott egy „Oké”-t, Juliet pedig egyszerűen elindult a nyergesbe. Mint minden mást ezen a helyen, a nyergest sem aprózták el: tömérdeknyi nyereg és kantár – akasztójukra kitűzve a ló neve és csapata -, meg tömérdeknyi egyéb holmi, szépen elrendezve. A lányok magukhoz vették a cuccaikat, majd visszaindultak velük hátasaikhoz – addigra már Nick is odaért. - Szép hely – mondta Lindsaynek, de ő válaszra se méltatta. Ez kimaradt 
Rögtön az elejére került volna. | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.16 21:33:03 | ||
|
Hm... hosszú idő óta nem írtam. Most úgy érzem, jött valami ihlet. Bele szeretnék kezdeni egy rövid történetbe... amit ezúttal be is fejeznék, eltérve eddigi “bájos“ szokásomtól... Egyébként most visszaolvasgattam, mindjárt írok a tiétekre is kommentet... No de nem szaporítom a szót, itt egy kis részlet, aztán ha szerintetek belekezdjek, szóljatok ám. :D
Nassau A végzet ajándék *Részlet* “...Láttam aranyló szórét megcsillanni a lemenő nap utolsó fényében. Nemes fejét magasra tartotta, szinte táncolt a késő nyári estében. Halkan nevén szólítottam, mire értelmes szemeivel rám nézett. De ez nem az a nézése volt, amit annyira imádtam benne. Tekintetében most valami mást véltem felfedezni. Valamit, ami a szabadság felé húzta. Ránéztem, s láttam, már nem akar visszajönni. Elfeledte egész múltát, vele együtt engem is. Még egy utolsó lépést tett felém. Aztán megfordult. A nap már szinte teljesen eltűnt a horizontról, csak egy kis fénysugár világította meg gyönyörű testét. Még egyszer utoljára kimondtam gyönyörű nevét: “Nassau!“, de a szó már oly keserű volt. Az elmúlás neve volt ez. Mintha csak érezte volna, hogy most megnyílt az út. Egy utolsó nyerítéssel búcsúzott. Hangja megtörte a csendet. Keserű, búcsúzó nyerítés volt ez, melyben az elmúlt hónapok minden kínzását fedeztem fel, de volt benne valami erő, amit mi szabadságnak hívunk. A hang nem tartott tovább pár másodpercnél, majd a csend és a sötétség súlyos lepelként nehezedett a környékre. Akkor láttam őt utoljára. Még egy utolsó dobbantás. Majd gyors vágtában az erdő felé vette az irányt. Patáinak hangja valójában csak néhány pillanatig hasított a csendbe, de fejemben, fülemben még perceken keresztül hallatszott. Leborultam a földre, és kezemet felemelve néztem abba az irányba, amerre eltűnt. Sűrű könnyzápor hullt az arcomon. Hat év minden boldogsága, fájdalma s kínja tört elő belőlem. Nem értettem, hogyan is változhatott meg az élet ennyire rövid idő alatt, ennyire kegyetlenül...“ | |
| Hella (6240) 12.06.16 21:58:28 | ||
|
Hozok nem sokára (még ma) egy kis novella félét :D Rájöttem, hogy nekem nem igazán jó a regény mert egy idő után beleunok, vagy nincs több ihlet xD
Bár, ez sem lesz rövid. (szerintem, bár most még 1 oldal sincs meg xD) | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.16 22:00:25 | ||
|
Unikornis: Jó lett, bár nekem egy kicsit kusza, eseménytelen. (:
melinda: Kicsit elkapkodtad, de tetszik. (: Kyra: Nagyon jó! | |
| melinda31 (13939) 12.06.17 10:27:52 | ||
|
Sztike19998:Köszi^^ Tudom nincs mostanában sok időm, de páran mondták, hogy tedd már be a 3.Részt... úgyhogy gyorsan megcsináltam:D | |
| Unikornis1999 (29546) 12.06.17 10:49:14 | ||
|
Köszi a komikat, legközelebb próbálok jobban esemény teljesebben írni^^ | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.17 11:51:17 | ||
|
És az én kis részletemre valami véleményt tud valaki mondani? (: | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.17 14:04:14 | ||
|
Hogy teljes legyen. Pár kaptam rá egy-két véleményt, szóval ha még írnátok párat, esetleg ma vagy holnap be is tenném az első részt :3
*Részlet* “...Láttam aranyló szőrét megcsillanni a lemenő nap utolsó fényében. Nemes fejét magasra tartotta, szinte táncolt a késő nyári estében. Halkan nevén szólítottam, mire értelmes szemeivel rám nézett. De ez nem az a nézése volt, amit annyira imádtam benne. Tekintetében most valami mást véltem felfedezni. Valamit, ami a szabadság felé húzta. Ránéztem, s láttam, már nem akar visszajönni. Elfeledte egész múltát, vele együtt engem is. Még egy utolsó lépést tett felém. Aztán megfordult. A nap már szinte teljesen eltűnt a horizontról, csak egy kis fénysugár világította meg gyönyörű testét. Még egyszer utoljára kimondtam gyönyörű nevét: “Nassau!“, de a szó már oly keserű volt. Az elmúlás neve volt ez. Mintha csak érezte volna, hogy most megnyílt az út. Egy utolsó nyerítéssel búcsúzott. Hangja megtörte a csendet. Keserű, búcsúzó nyerítés volt ez, melyben az elmúlt hónapok minden kínzását fedeztem fel, de volt benne valami erő, amit mi szabadságnak hívunk. A hang nem tartott tovább pár másodpercnél, majd a csend és a sötétség súlyos lepelként nehezedett a környékre. Akkor láttam őt utoljára. Még egy utolsó dobbantás. Majd gyors vágtában az erdő felé vette az irányt. Patáinak hangja valójában csak néhány pillanatig hasított a csendbe, de fejemben, fülemben még perceken keresztül hallatszott. Leborultam a földre, és kezemet felemelve néztem abba az irányba, amerre eltűnt. Sűrű könnyzápor hullt az arcomon. Hat év minden boldogsága, fájdalma s kínja tört elő belőlem. Nem értettem, hogyan is változhatott meg az élet ennyire rövid idő alatt, ennyire kegyetlenül...“ | |
(aktuális oldal: [ 133 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [130] [131] [132] [133] [134] [135] [136] [137] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
