 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Ethron (14880) 12.06.10 13:37:00 | ||
|
A vihar lova
2. fejezet - Tetszik? - kérdezte mosolyogva John. - Gyönyörű - suttogtam. A ló látványa, csakúgy mint legutóbb, teljesen lenyűgözött. Megrázta büszke fejét, kék szemében ott lobogott a vadság. De persze ha ültek rajta, nem volt ilyen - tegnapelőtt, mikor megnézni voltunk, kipróbáltam. Ő sem volt tökéletes, erről szó sincs, hiszen olyan ló nem létezik - állandóan mehetnékje van, és a saját árnyékától is képes megijedni -, de nagyon kényelmes, és ha egyszer azt az utasítást kapja hogy ügetés, akkor üget, és nem hol lassít, hol gyorsít. Vihar dobálni kezdte a fejét. Karcsú testén megfeszültek az izmok. - Úgy látom, unatkozik - tűnődött el Andy. - Talán bemutathatnánk a többi lónak. Természetesen még nem akartuk őket összeereszteni. Vihart beengedjük a körkarámba (mely a legelő istálló felőli szélén volt), a többiek pedig odasereglenek, és jól megnézik maguknak az új jövevényt. Igen, unatkozom! Mire várunk még? - Hallani véltem Vihar hangját a fejemben. De ezen nem lepődtem meg, egyelőre még azt hittem, a képzeletem játszik velem. - Hát rendben - bólintott John, és egy futószárat csatolt Vihar égkék kötőfékjére. A ló boldogan izgett-mozgott. - Sajtkukac - vigyorodtam el. Az lesz a nevem? - nézett erre rám. Összevontam a szemöldököm. Andyre és Johnra pillantottam, de ők meg engem néztek kérdőn - láthatóan semmit sem hallottak. - Vigyük - bólintottam zavartan, és elindultam a körkarám felé. Hallottam, hogy a hátam mögött John lépésben utánam indítja Vihart. Beengettük a karámba. A többiek - nyolc ló: easyJet, Black Knight, Star, Mandy, Moonlight, Nightmare, Rose és Rain - azonnal odasereglettek. A “banda“ vezetője a feketés-ezüstös Moonlight volt, ő csámpázott oda először. Vihar kíváncsian szaglászni kezdett. Szerencsére sem a vezér (nem mondanám hogy ménvezér, mert Lighty is herélt), sem az új paci nem volt agresszív, így csak megszagolták egymást és összedugták orrukat. Hát ő ki? - Na tessék! Már megint Vihar hangja! Ráadásul megint rámnézve kérdezte - már ha ő kérdezte, és nem kezdtem el becsavarodni. Aztán arra jutottam, megnézem mi lesz akkor, ha válaszolok neki. Lopva hátrapillantottam - Andy és John elmélyülten cseverésztek. - Ő Moonlight - szólaltam meg halkan. - Ő a “bandavezér“. Ó. Értem. És végre sikerült rájönnöd, hogy tudsz velem beszélgetni! - Esküdni mertem volna rá, hogy vigyorog! A többi ló is odamerészkedett. Láthatóan nem lesz gond velük - nem csípték meg egymást, nem harapdáltak, csak ismerkedtek. - Remek - bólintott Andy. - Ettől függetlenül még nem engedjük össze őket, Vihar egész nap a körkarámban lesz, csak valamit rakunk neki ide, hogy árnyék is legyen... Este pedig külön boxban fog aludni, nem alszik a többivel. - Nekünk ugyanis az istálló egyik része szét volt bontva, nem voltak boxok, az összes ló együtt aludt. Nem tetszik az elosztás, kisapám! - morogta Vihar csalódottan. Azt akarod, hogy feldobjam mind a négy patácskámat itt a nagy unalomban?! Ne válaszolj. Ne válaszolj. Ne válaszolj... Te meg, drága Seth, ne bámulj olyan értetlenül, mint ahogy a kétnapos csikó a fűre...! - nézett rám szúrósan a ló. Erre igyekeztem roppant értelmes képet vágni, mire Vihar hangosan nyeríteni kezdett - nevetett? Úgy bámulsz, mint a nagymamám, mikor életében először szamarat látott! - vihogott, én pedig igyekeztem nem megsértődni. Itt áll előttem az új lovam, és közli velem, hogy olyan képet vágok, mint a harmincéves nagymamája. Hacsak nem megőrültem. Vagy létezik az, hogy értem, amit a lovam mondd? Komikat pls! :) | |
| Unikornis1999 (29546) 12.06.10 14:06:16 | ||
|
12a nagyon tetszik a történeted :DD | |
| Ethron (14880) 12.06.10 14:15:07 | ||
|
Unikornis, köszi! :D | |
| Pumpedli (26099) 12.06.10 14:20:55 | ||
|
Doki:egyre jobban tetszik, Vihar meg olyan aranyos:D | |
| Ethron (14880) 12.06.10 14:28:09 | ||
|
Pumpi: köszi, és igen, igyekszem egy bohókás lovat megszemélyesíteni.. :D | |
| Kyra76 (59204) 12.06.10 18:22:56 | ||
|
Hamarosan berakom a 7 fejezetet, vagyis annak a felét, mert egybe nem fér be (utolsó simítások!) | |
| CherryGirl (46107) 12.06.10 19:34:48 | ||
|
12a: nagyon jó. Felemelő történet őrült szereplőkkel. Olyan élvezetesen tudsz írni, h mosolyogva olvastam végig :P
Lucky: azért tedd be én szívesen elolvasom :)) | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.06.11 14:03:23 | ||
|
Hát jó,akkor belehúzok,és ma lesz 8.fejezete az én kis bővülő irományomnak,és kis “halloweenes“ hangulata lesz,de ennél többet nem mondok:) | |
| lovas-lovak (29418) 12.06.11 14:23:53 | ||
|
Figyelem!
Aki olvasta a “Titkos Istálló“ című kötetet, habár csak a második fejezetig jutott, nem folytatódik, viszont, ennek egy másik verzióját írni kezdem! Lovas-Lovak | |
| Panka0204 (50739) 12.06.11 16:36:31 | ||
|
12a: mindenképpen fojtasd!
kyra76:várom! | |
| Ethron (14880) 12.06.11 18:19:53 | ||
|
FIGYELEM: annyi változás törént, hogy Vihar inkább csődör lesz, mert ha már tud beszélni, és ember szinten intelligens, akkor... Értitek. xD
A vihar lova 3. fejezet Vihar fel-alá mászkált a karámban. John már elment, Andy pedig itthagyott, hadd ismerkedjek vele. UTÁLOM! UTÁLOM! Mindig ezt csinálják! MINDIG! A túlzott óvatosság, persze! Azt hiszik, első dolgunk szétrúgni egymást a többi lóval! - morogta Vihar, és egyre indulatosabban mászkált. Én a karámban ücsörögtem, azalatt a kis terület alatt, amit lefedtünk neki, hogy árnyékja is legyen. - Volt már ilyenre példa - feleltem óvatosan. - Különben meg Vihar, tekintve hogy csődör vagy, megkérnélek, hogy lehetőleg egyik kancánkra se nyomulj, rendben? A csődör vetett rám egy vészjosló pillantást. - Értem én - emeltem fel megadóan a kezem. - Csak gondoltam, szólok... Ha még egyszer, BÁRKITŐL meghallom EZT, esküszöm, GYILKOLNI fogok! Tudod, hogy nem az az üresfejű, ostoba ló vagyok, ugye?! Van eszem, tudok GONDOLKODNI, bármilyen meglepő is ez számodra, és megnyugtatlak, BÉKÉN FOGOM HAGYNI a kancáitokat! - Mintha kicsikét ingerült lenne valaki...! - gügyögtem. Annyira nem, hogy egy remek kis almával ne lehetne kiengesztelni. - Álmodozz csak! - vigyorodtam el. - Nincs itthon almánk. NINCS ITTHON ALMA?! - sikította. Súlyos hiba! - Fogd már be! - vigyorogtam tovább. - Nem mindenki szereti. De ÉN igen, és csak ez számít! - sértődött meg. Rosszalóan megcsóváltam a fejem. Most már nem hittem, hogy megőrültem. Olyan dolgokat is mondott, amiket én nem tudtam - nem lehetett a képzeletem játéka. Már tudtam, hogy valamiért értem az új lovamat, de azt még nem, hogy miért. - Mit szólnál, ha mennénk egy kört a pályán? - kérdeztem hirtelen. Kört? A pályán? VÍÍÍÍ! Nyergelj, nyergelj, nyergelj! GYORSABBAN! Nevetve feltápászkodtam a földről. Gyorsan telefonáltam egyet Andyvel (nem akartam a házában zavarni), aki azt mondta, mivel két éves korom óta rendszeresen lovagolok, megbízik bennem annyira, hogy egyedül menjek vele pár kört a pályán, de a lelkemre kötötte, hogy legyek nagyon óvatos, különösen mert Vihar csődör, és sosem lehet tudni. Megnyugtattam, hogy persze, nagyon óvatos leszek, és figyelek arra is, hogy csődör. Vihar lelkesen ügetett körbe-körbe a karámban, és még akkor sem óhajtotta befejezni, mikor odamentem hozzá a nyereggel és a kantárral. - Vihar! - szóltam rá. - Lennél szíves megállni? Ó. Tényleg. Bocsiii! - És nagy, kiskutya (kiscsikó?) szemekkel bámulni kezdett engem. - Nem mondtam, hogy haragszom - vigyorodtam el. Hát akkor meg kár volt bácsánatot kérnem! - vihogott nyerítve, és folytatta a körbe-körbe ügetést. Reménytelen! Komikat! :) | |
| Kyra76 (59204) 12.06.11 18:36:19 | ||
|
http://kepfeltoltes.hu/120611/7_fejezet_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Csörgött az ébresztőóra. Lindsay fejét fel se emelve tapogatózott utána az éjjeliszekrényen. Mikor már egy ideje csengett és tapogatózott utána, Sasha megunta és odasétált a polchoz, hogy egy egyszerű mozdulattal lenyomja. - Legközelebb inkább te is ezt tedd – morogta barátnőjének, aki kis lelkesedéssel, bár de felült -, hogy ne keljen hallgatnunk. Lassan kikászálódtak az ágyból, és nyögve- nyelősen készülődni kezdtek. Nem minden ment, úgy ahogyan kelet volna, így tíz perc késésbe kerültek: Lindsay nem találta a lovaglócipője egyik párját, ami később kiderült Sasha lábán volt; Juliet elvesztette a teljest neszesszer készletét, de végül megtalálta a fürdőszobában, ahova Lindsay kipakolta a fürdőzős cuccokat; Sasha eltűnt két percre, és a lányok már kezdtek pánikolni hogy eltűnt, mikor kilépett a mosdóból. Egyszóval nem volt eseménytelen reggel. Lindsay már azt kívánta, bár ne neveztek volna, de akkor még nem tudta milyen kellemes meglepetés foglya érni – de erről majd később. Az ebédlőben találkoztak kísérőikkel, és hosszú magyarázkodásba kezdtek volna Davenek, aki azonban nem volt kíváncsi a fogásokra, csak szólt, hogy gyorsan egyék meg a reggelijüket és irány a pálya. A három barátnő ezután már rohant is: le egy emeletet, át az előcsarnokon, ki a kétszárnyú ajtón, BUMM. Lindsay olyan gyorsan állt meg, hogy a mögötte haladó Sasha és Juliet beleütközött és hátraesett. Lindsay nem is alaptalanul csinált megálljt: a parkolóban egy nagyon ismerős autóból egy nagyon ismerős alak szállt ki. - Nick! – sikított fel a lány majd lélekszakadva futott barátjához hogy megölelje. Valóban Nick állt előttük teljes hús-vér valójában. Habár majdnem hátraesett mikor Lindsay szó szerint a karjába ugrott, vigyorgott a lányok elképedt képét látva. - Hiányoztam? – kérdezte. - Hogy hiányoztál –e? –kérdezett vissza félig elképedve félig nevetve barátnője. – Szerinted minek lógok még mindig az öledben? - Nem sajnálnám, ha leszállnál. Azzal Lindsay lehuppant a földre, közben az dörmögve: „Műizom” meg hogy: „Puhány”. Megérkeztek az „elesettek” is. - Szia –köszönt Juliet. – Nem baj, ha mi nem ugrunk a nyakadba? - És nem puszilgatunk agyon? – tódította Sasha barátnője felé pillantva, aki csak a szemét forgatta. Egy grimasz volt a válasz. - Egyébként mi szél hozott? – érdeklődött Juliet, miközben elindultak a pályák felé. - Először is nem szél hozott. Viszont az egész úgy kezdődött, hogy az egyik ismerősömnek a valamelyik családtagja szponzora a versenynek, és ettől a családtagtól kapott két jegyet, viszont az ismerősömnek lebetegedett a barátnője, egyedül pedig nem akart jönni, ezért odaadta a jegyet nekem. Most már csak az volt a gond hogy hogyan jöjjek. Nos, ez úgy történt, hogy egy haverom meg a barátai éppen Németországba készültek, én meg megkérdeztem, hogy nem mehetnék-e velük. Ők egy közeli városba mentek, én viszont elautókáztam ide. És most itt vagyok… - fejezte be. - Engem már csak egy dolog érdekelne – szólt Lindsay a kocsit fürkészve -: kié ez az autó? - Úgy áll a helyzet… lehet, hogy nem fogtok örülni neki… de ez a kocsi Joshé. - Tudtam! – kiáltott fel Juliet. – Ezért volt olyan ismerős! - De hogy jöhettél el vele mikor otthagyott minket! – fakadt ki Lindsay. – És mikor fogod visszavinni neki ha? - Nyugi Linds… - Nem nyugszom le! – már a karámoknál tartottak mikor megtorpant. – Egy SMS –t hagyott csak! Nem is jött el, hogy a szemünkbe mondja, hogy lelép! - Először is: nem kell visszavinnem neki; másodszor; a másik jegyet neki adtam – fejezte be suttogva. A fiú barátnője erre már csak egy ingerült grimaszt vágott, és elmasírozott a kicsit szélesebb derékszög formájú istállóépület felé – Sasha és Juliet egy bocsánatkérő pillantással követték. Nick is bement, de ő csak körülnézni. A lányok az istálló végében foglaltak bokszot, hogy a lovaknak ne a legnagyobb nyüzsgés közepében keljen lenniük. Lindsay fel sem tudta fogni, hogy barátjának miért kellett azzal a sunyi „barátjukkal jönnie”. Hiszen a búcsúüzenete előtt hetekig próbáltak kapcsolatba lépni vele, de hiába: hívták, SMS-t hagytak neki, de semmi. Dühét még lovai vidám nyerítése sem tudta elkergetni. Letette Aslan boksza elé a lóápolós dobozt, előhalászta a vakarót, benyitott a bokszba, majd komótosan tisztogatni kezdte az állatot. A sárga csődör érezte, hogy valami nincs rendben, ezért megbökte gazdája vállát, mintha csak ezt akarná mondani: „Tegnap még máshogy vakartál. Rossz napod van? A lány ezt már nem állhatta meg mosoly nélkül. | |
| Kyra76 (59204) 12.06.11 18:36:59 | ||
|
Csörgött az ébresztőóra. Lindsay fejét fel se emelve tapogatózott utána az éjjeliszekrényen. Mikor már egy ideje csengett és tapogatózott utána, Sasha megunta és odasétált a polchoz, hogy egy egyszerű mozdulattal lenyomja. - Legközelebb inkább te is ezt tedd – morogta barátnőjének, aki kis lelkesedéssel, bár de felült -, hogy ne keljen hallgatnunk. Lassan kikászálódtak az ágyból, és nyögve- nyelősen készülődni kezdtek. Nem minden ment, úgy ahogyan kelet volna, így tíz perc késésbe kerültek: Lindsay nem találta a lovaglócipője egyik párját, ami később kiderült Sasha lábán volt; Juliet elvesztette a teljest neszesszer készletét, de végül megtalálta a fürdőszobában, ahova Lindsay kipakolta a fürdőzős cuccokat; Sasha eltűnt két percre, és a lányok már kezdtek pánikolni hogy eltűnt, mikor kilépett a mosdóból. Egyszóval nem volt eseménytelen reggel. Lindsay már azt kívánta, bár ne neveztek volna, de akkor még nem tudta milyen kellemes meglepetés foglya érni – de erről majd később. Az ebédlőben találkoztak kísérőikkel, és hosszú magyarázkodásba kezdtek volna Davenek, aki azonban nem volt kíváncsi a fogásokra, csak szólt, hogy gyorsan egyék meg a reggelijüket és irány a pálya. A három barátnő ezután már rohant is: le egy emeletet, át az előcsarnokon, ki a kétszárnyú ajtón, BUMM. Lindsay olyan gyorsan állt meg, hogy a mögötte haladó Sasha és Juliet beleütközött és hátraesett. Lindsay nem is alaptalanul csinált megálljt: a parkolóban egy nagyon ismerős autóból egy nagyon ismerős alak szállt ki. - Nick! – sikított fel a lány majd lélekszakadva futott barátjához hogy megölelje. Valóban Nick állt előttük teljes hús-vér valójában. Habár majdnem hátraesett mikor Lindsay szó szerint a karjába ugrott, vigyorgott a lányok elképedt képét látva. - Hiányoztam? – kérdezte. - Hogy hiányoztál –e? –kérdezett vissza félig elképedve félig nevetve barátnője. – Szerinted minek lógok még mindig az öledben? - Nem sajnálnám, ha leszállnál. Azzal Lindsay lehuppant a földre, közben az dörmögve: „Műizom” meg hogy: „Puhány”. Megérkeztek az „elesettek” is. - Szia –köszönt Juliet. – Nem baj, ha mi nem ugrunk a nyakadba? - És nem puszilgatunk agyon? – tódította Sasha barátnője felé pillantva, aki csak a szemét forgatta. Egy grimasz volt a válasz. - Egyébként mi szél hozott? – érdeklődött Juliet, miközben elindultak a pályák felé. - Először is nem szél hozott. Viszont az egész úgy kezdődött, hogy az egyik ismerősömnek a valamelyik családtagja szponzora a versenynek, és ettől a családtagtól kapott két jegyet, viszont az ismerősömnek lebetegedett a barátnője, egyedül pedig nem akart jönni, ezért odaadta a jegyet nekem. Most már csak az volt a gond hogy hogyan jöjjek. Nos, ez úgy történt, hogy egy haverom meg a barátai éppen Németországba készültek, én meg megkérdeztem, hogy nem mehetnék-e velük. Ők egy közeli városba mentek, én viszont elautókáztam ide. És most itt vagyok… - fejezte be. - Engem már csak egy dolog érdekelne – szólt Lindsay a kocsit fürkészve -: kié ez az autó? - Úgy áll a helyzet… lehet, hogy nem fogtok örülni neki… de ez a kocsi Joshé. - Tudtam! – kiáltott fel Juliet. – Ezért volt olyan ismerős! - De hogy jöhettél el vele mikor otthagyott minket! – fakadt ki Lindsay. – És mikor fogod visszavinni neki ha? - Nyugi Linds… - Nem nyugszom le! – már a karámoknál tartottak mikor megtorpant. – Egy SMS –t hagyott csak! Nem is jött el, hogy a szemünkbe mondja, hogy lelép! - Először is: nem kell visszavinnem neki; másodszor; a másik jegyet neki adtam – fejezte be suttogva. A fiú barátnője erre már csak egy ingerült grimaszt vágott, és elmasírozott a kicsit szélesebb derékszög formájú istállóépület felé – Sasha és Juliet egy bocsánatkérő pillantással követték. Nick is bement, de ő csak körülnézni. A lányok az istálló végében foglaltak bokszot, hogy a lovaknak ne a legnagyobb nyüzsgés közepében keljen lenniük. Lindsay fel sem tudta fogni, hogy barátjának miért kellett azzal a sunyi „barátjukkal jönnie”. Hiszen a búcsúüzenete előtt hetekig próbáltak kapcsolatba lépni vele, de hiába: hívták, SMS-t hagytak neki, de semmi. Dühét még lovai vidám nyerítése sem tudta elkergetni. Letette Aslan boksza elé a lóápolós dobozt, előhalászta a vakarót, benyitott a bokszba, majd komótosan tisztogatni kezdte az állatot. A sárga csődör érezte, hogy valami nincs rendben, ezért megbökte gazdája vállát, mintha csak ezt akarná mondani: „Tegnap még máshogy vakartál. Rossz napod van? A lány ezt már nem állhatta meg mosoly nélkül. | |
| Kyra76 (59204) 12.06.11 18:38:05 | ||
|
A kép nélkülit moderálni kérem ! :)
Különben írás közben rájöttem hogy ez a fejezetnek csak a negyede, vagy ötöde. | |
| Pumpedli (26099) 12.06.11 18:56:48 | ||
|
12a:nagyon jó, Vihar a kedvencemxD. Meg persze Andy, de ő a neve miattxD | |
(aktuális oldal: [ 131 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [128] [129] [130] [131] [132] [133] [134] [135] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
