 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| melinda31 (13939) 12.06.18 10:38:09 | ||
|
És a folytatát(:
-Jól van!- nevettem - Vigyük a farmra. – mondtam, és Sammel el is indultunk. A kanca az elején erőlködött, de a végére beletörődött: Elvitték a nyugalmat, és biztonságot nyújtó élőhelyéről. Észre sem vettük olyan gyorsan „haza” értünk. A karámba raktuk a lovat. Az enyhén szólva fel volt pörögve, minden új volt neki, soha nem volt bezárva egy 4 méter átmérőjű fakerítéssel körbevett karámba. Toporzékolt, bakolt, és ágaskodott. Amikor közelebb léptem a karámkerítéséhez ő rögtön a másik vége felé iramodott, és farkát behúzva, sunyítva nézett rám. -Nem rossz. - nevetett Avril mellettem. -Ne, ne ijeszd meg! –néztem komolyan rá. -Bocsi. –húzódott egy kicsit hátrébb. -Nem baj, de máskor ne forduljon elő. - mosolyogtam hátra rá. Avril bólintott, és hátrált, bement a házba, ahogy a zajokat hallottam. Most leginkább a lóra összpontosítottam. A kanca figyelt. Teljes testmozgásából, és viselkedéséből látszott a félelem. Beléptem a karámba, és vártam a reakciót. A ló hátrahúzódott, és felnyerített, mind e közben sunyított, remegett. Lépésenként közeledtem felé, de amikor sunyított, hátraléptem, hogy érezze: biztonságban van. Ezt napokig csináltam vele. Három nap múlva már fél méterre álltam tőle, de nem mentem közelebb, mert az eddigi munkám elvész. Két napig csináltam ezt, de sokszor raktam le elé répát, vagy valami finomságot. Ő lassan elkezdett közeledni felém, de amikor megjelent felettünk egy helikopter pár fegyveres emberrel, megint elkezdett ugrálni. Tudtam hova mennek, a brumbykhoz ki kell irtani őket, mert megdézsmálják a kukoricát. Miért? Miért éppen őket? Ezeket a gyönyörű állatokat? Sosem értettem, és soha nem is fogom… Közeledtem felé, pár méterre előtte leültem, és elővettem egy répát. Magam elé raktam, és figyeltem a kancát. Minden egyes lépéssel nőtt az önbizalma, ahogy láttam. Mikor majdnem odaért megállt egy pillanatra, és körülnézett, majd elém ért. Megszagolgatott, és elvette a répát. Elővettem a zsebemből a répa másik felét is, és a lóhoz nyújtottam. Ő hátrált pár lépést, de rögvest visszajött, és elvette azt is. Nagyon lassan felálltam, és megsimogattam, mire ő megijedt, és kezdődött az egész előről. A második héten már eljutottunk a kötőfék felhelyezéshez. Nagyon büszke voltam Holdsugárra(végül így neveztem el). Bízott bennem, de amikor John akart foglalkozni vele a tudtom nélkül, meghátrált kicsit a bizalma. A férfit leordibáltam, és elmondtam neki, hogyhogy álltam vele, de ő mindezt felborította. Ő erre nyugtalanul felnyergelte Madcap-et, és ellovagolt vele. Kicsit sem érdekelt, hogy mit csinált, hisz azaz ő lova volt. Inkább vissza Holdsugárra. A kanca ahogy megállapítottam vemhes, körülbelül 6-7 hónapos lehet. Ennek részben örültem, mert tovább tudja vinni a vérvonallal, és részben nem, mert nem tudok vele így többet foglalkozni. Na mindegy ez az élet rendje, ezért össze kell szednem magam 2 hónap alatt fel kell nyergelni, és fel kell ülni rá. Gondolataimból kizökkentem mikor John megérkezett. -Te már vissza is jöttél?- morogtam a karám széléről, miközben indultam a ház felé. -Miért nem kellett volna?-nézett rám idegesen, és újból felpattant a lóra,és elment... Elvittek egy kancát… Vele igen jóban voltam, nagyon sajnáltam szegényt. Megbecsültem, mert tőlem volt vemhes, és már évek óta együtt vagyunk. | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.18 10:46:46 | ||
|
melinda: Nagyon jó (:
Lassan nekem is be kéne raknom az első fejezetet... Na, lassan megírom, aztán vagy délelőtt, vagy délután-estefelé berakom. | |
| Majrés (6862) 12.06.18 11:51:29 | ||
|
sztike1998 ne kapkodd el ;) hajrá :))
melinda nagyon jó :) | |
| Majrés (6862) 12.06.18 11:58:30 | ||
|
amúgy... Zamír nagy örömére elkezdtem a harmadik fejezetet az Albínó Musztáng csikó című történetemben, kíváncsiak vagytok az első kettőre ? :)(jobabn mondva, berakjam újra ? ><) | |
| melinda31 (13939) 12.06.18 12:05:07 | ||
|
Köszii^^
Majrés:Berakhatod:P | |
| Majrés (6862) 12.06.18 12:47:59 | ||
|
Egy Albínó musztáng csikó története 1.fejezet Végre nyár van! Az iskola vége, nálam nem a szabadságot jelentette idén. Ugyan nem buktam meg semmiből, sőt, még matekból is négyest kaptam kilencedik év végén, így nyáron mehetek dolgozni is, de nem ez foglalkoztatott a legjobban, pár hét múlva fog elleni Szellő, a lovam. Szellő egy ezüst-szürke színű musztáng kanca. Már csikó kora óta velem van, így teljesen összenőttünk. Jól illek hozzá. Nem vagyok túlzottan magas, de alacsony sem. Hosszú selymes szőke hajam, hátam közepéig ér, és nyíl egyenes. Kinézetre nem igazán hasonlítok anyámra, sokkal inkább apámra. Anyának rövid göndör haja van, csokoládébarna szemekkel párosítva. Apám már rég meg halt, 5 éves lehettem akkor. Emlékszem arra, hogy ő is szőke volt, sokat vitt lovagolni az akkori lován Beccán. Ő miatta szerettem meg a lovakat, meg hát ez egy családi ”betegség”. Nagyapám is velünk él Texasi farmunkon. Őt musztángunk van, két herélt és három kanca. És hamarosan jön a hatodik lovunk is. Nagyon reménykedek, hogy megtarthatom majd a csikót. Már rengetegszer elképzeltem milyen lesz a csikó. Egyszer volt, hogy éjfekete csikót képzeltem el homlokán egy csillaggal, máskor viszont egy fekete-deres pici pacit láttam magam előtt. Két hét múlva idegesen feküdtem le éjszaka, Már csak pár nap és itt lesz a csikó. El kezdtem olvasgatni az egyik könyvemet, amit nem rég kaptam. Fáradt voltam, becsuktam a könyvet inkább és lomra hajtottam a szemem. Álmomban lovak nyerítését halottam. Vagy nem is! Egy ló nyerítése visszhangzott a fejemben. Egyre nyugtalanabb lettem álmomban, pedig ez nem jellemző rám. Pár perc múlva fel riadtam, pont akkor mikor újra halottam a nyerítést. Ez nem a szokásos nyerítés volt, amit megszoktam. Dehogy! Tisztán kiérződött a hangból hogy fájdalommal, és kétségbe eséssel teli. ”Ohh a fenébe!!”- Kiáltottam magamban, és tágra nyílt szemekkel ugrottam ki az ágyból. Gyorsan magamra kaptam a köntösömet és rohantam ki. Becsaptam magam után a szobám ajtaját. - ANYA!! NAGYPAPA!!- kiáltottam, de nem túl erősen. Mikor már a bejárati ajtónál jártam, halottam hogy nyitódik két ajtó. Nem foglalkoztam vele, inkább rohantam ki a nagy karámba. Szellőt kint hagytuk éjszakára. Ohh mért nem vittem be??! Nem értem rá ezen bosszankodni, rohantam, ahogy csak tudtam. Nem mentem el egészen a kapuig, túl messze lett volna, így csak simán át másztam a kerítésen. Riadtan néztem körül, de nem láttam semmit. Hírtelen valaki felgyújtotta a lámpákat az istállóban, anyám volt az. Még egyszer körül néztem, ekkor már sikeresebben. Két ló közeledett felém, a két új kanca volt az. Az egyik herélt karámhoz közel állt, és figyelt valamit a fűben. Nem kellet sokáig néznem, hogy rájöjjek Ezredes az, és hogy előjöttek a védelmező ösztönei. Kapcsolt az agyam, ekkor már oda ért hozzám a két kanca, de én ellöktem őket és rohantam. Ezredes halotta hogy jövök, de azért inkább szeretek biztosra menni. - Ezredes!- szóltam oda lágy hangon, mire a pej ló rám nézett- Nyugi csak én vagyok az!- oda értem hozzá mire a kezembe fektette az orrát és fújt egyet, majd hátat fordított és elment. Tudta, hogy Szellő biztonságban lesz velem. Letérdeltem a lovam fejéhez, és elkezdtem nyugtatgatni. Anyáék mire ide értek, félig kint volt a csikó. Papa kicsit meg húzta a csikót mellső lábainál fogva, mire Szellő erősen nyomni kezdte. A kicsi pár másodpercen belül már kint is volt. A csikó másodperceken belül már mozgolódni kezdett, anya hozott törülközőket, és azokat rá terítettük az újszülöttre, majd elkezdtük dörzsölgetni. Mikor a fejéhez értem alapos és óvatos voltam, ám mikor lehúztam a fejéről a törülközőt meg hökkentem. A csikó fehér volt! Hófehér!! És a piros szemeit rémülten szegezte rám. Anyáék szellővel voltak elfoglalva. Mikor ott végeztek, és Szellő felállt, oda szóltam anyáéknak. - Anya-a – valami furcsa ijedség érződött a hangomban. Anyáék felém néztek, nem értették mi a baj, de csak azért mert engem néztek- A csikó…- hírtelen el akadt a lélegzetem is. Anyától furcsa zihálást halottam, míg nagyapa mormolt valamit, de nem figyeltem. - Hófehér…- mondtuk ki egyszerre mind a hárman. Szellő prüszkölt egyet mellettem, majd megnézte a csikaját. Felálltam, mire a kicsi is próbálkozott. Kétszer visszaesett a drága, majd harmadszorra meg bírt állni. Nagyapa megfogta a nyakánál és a mellkasánál, én meg segítettem neki meg emelni, hogy bevihessük a bokszba, Szellőt anya vezette be mellettünk. | |
| Majrés (6862) 12.06.18 12:51:19 | ||
|
2.Fejezet
Másnap reggel Korán felkeltem. Az éjszaka csak álmatlanul forgolódtam, és gondolkodtam a nem rég történt eseményeken. Nem értem, hogy születhetett Albínó csikó?? Méghozzá egy nyári fekete csődörtől. Ki voltam teljesen akadva… Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból és mentem fel öltözni, majd próbáltam valamit csinálni a fejemen lévő szőke loboncal. Végül csak simán össze fogtam, és elindultam reggelizni. Anya lekváros kenyeret készített meleg teával. Látszott rajta hogy kissé feszült, majdnem a teába is lekvárt akart tenni, még jó hogy időben észbe kapott. Én meg ettem 3 szelet lekváros kenyeret, majd felálltam és mentem fogat mosni. Reggeli alatt nem szólt senki se semmit. Vajon Anyáék is a fehér csikón gondolkodtak? Én biztosan! Nem ilyen csikóra számítottam, senki se számított ilyesmire. Végül úgy határoztam, hogy kimegyek és megnézem őket, úgy is már etetnem kellene. Mikor az ajtóban álltam anyám oda szólt nekem a konyhából, hogy már kihívta az állatorvost. Én nem szóltam semmit csak bólogattam, és kiléptem az ajtón. Gyönyörű idő volt kint, sütött a nap a madarak csicseregtek és repdestek minden felé, a lovak is vígan hemperegtek meg a zöld fűben. Elidőztem egy kicsit a karámnál, de meg halottam Szellő türelmetlen nyerítését. Benyitottam az istállóba, mire Szellő rám szegezte a tekintetét, türelmetlenül figyelte, ahogy kijöttem az abrakosból kezemben a zabbal. Még be sem raktam az etetőjébe az abrakot, de már lopott pár szemet. Adtam neki még friss vizet, majd behoztam a lóápoló szettet. Kivettem a sörét kefét és elkezdtem kisimítani a verejtéktől összegubancolódott szőrét. Miután ezzel végeztem megfogtam a puha kefét és szép fényesre keféltem ezüstszínű lovamat, majd a kifésültem a sörényét és a farkát is. Utoljára a patakaparást hagytam, mivel az mindig komplikált. Tavaly volt nálunk egy csikó - véletlenül találtuk - és elkezdődött tej elválasztás Szellőnél, és mikor a csikó gazdái előkerültek le kellet fejnünk Szellő begyulladt tőgyét. Nem volt könnyű… Hárman nyomtuk a falhoz, hogy ne faroljon nekem, de így is sikerült meg rúgnia egyszer. Szóval, azóta még érzékeny a hátsó lábainál való matatásnál. Mellső lábakkal nem volt nagy gond, de a hátsóval már meg szenvedtem… Hála égnek mire az egyiket felvettem meg nyugodott, és engedte a másikat is kikaparni. Eddig nem is vettem észre, hogy akadt egy kis nézőm, a kicsi csikó egész végig engem nézett anyja háta mögül. Szellőt eloldottam - ugyan is muszáj voltam meg kötni -, majd kimentem a bokszból. Halottam hogy két autó is befordul a kapunkon. Egyik egy öreg Chevy volt, másik meg nem tudom milyen autó lehetett, de tudtam ki-ki csoda. Az öreg járgánnyal – Chevy-vel – Josh jött, egy szomszédos farm tulajdonos fia, minden nap át jön segíteni a lovaknál vagy, mert épp terepre készülünk. Meg most többet is van itt mivel Anya megkérte, hogy a két új kancát lovagoljuk be. Megpróbáltam egyedül tanítani a két lovat, de a vége az lett, hogy futószárazás közben a fekete kanca szépen a porba tiport, és utána mondtam, anyának hogy egyedül semmi képen se. Így hát felkérte Josht – ami nem volt egyáltalán ellenemre -, amit ő el is fogadott. Az ő elmondása szerint szeret itt lenni, hát én meg őszintén nem bánom, hogy minden nap kell látnom. A másik autóval bizonyára az állatorvos jött. Én csak simán dokinak hívom, mivel számomra kimondhatatlan a neve. Le raktam a lóápoló szettet, és indultam ki. Már épp nyúltam volna, hogy kilököm az istálló ajtót, mikor anyám hírtelen benyitott háta mögött a doktorral. - Ohh… huhh… Jó reggelt! – köszöntem illedelmesen, de az ijedségtől még kapkodtam a levegőt. - Neked is Riley! Na hol van a kis csikó?- kérdezte kíváncsiskodva az úr. - A leghátsó bokszban vannak még!- utasítottam és mutattam Szellőék boksza felé. Nem mentem velük, Anya úgy is minden szóról be fog számolni, amit váltanak majd. Josh kint volt és a furgonjának támaszkodott, gondolom észrevette, hogy anyának nincs jó kedve. Miközben mentem oda hozzá végig néztem rajta, neki is szőke haja volt, de pár árnyalattal sötétebb. Nem volt egy langaléta, de nálam egy fejjel magasabb volt, erős kezeit a mellkasán tette keresztbe és úgy figyelt engem. Remélem nem vörösödtem el túlzottan. - Szia! – köszöntem neki mikor már 4 méteres távolságra értem. - Helló! Édesanyád mitől ilyen feldúlt? – kérdezte, és a tekintetét az istálló ajtóra szegezte. Nem tudtam, hogy mit is mondjak. Úgy éreztem magam mint aki egy szerelmi vallomásra készül . Sóhajtottam. - A csikó… - mondtam végül. - Valami baj van Szellőékkel? – nézett rám aggodalmasan. - Nem pont… Szellőnek semmi baja, se a csikónak… vagyis… ehh nem tudom… gyere inkább be és nézd meg! – hadartam el zavartan. Teljesen biztos voltam, hogy Szellő remekül van, de a csikónak még lehet valami rendellenessége. | |
| Majrés (6862) 12.06.18 12:52:17 | ||
|
folyt.:
Josh bólintott, majd elindult az istállóba, s én követtem. Szellőék előtt Anya állt, a bokszban még bent volt az orvos. Mire oda értünk az orvos is kijött. Nem látszott rajta semmi féle csalódottság, póker arca volt. Majd levette a tetoszkópját, és egy fancsali vigyort intézett anyám felé és így szólt. - Makkegészséges a csikó! Viszont csődör- mondta, és rám kacsintott-, de ez nem hiszem, hogy gondot fog jelenteni neked Riley! – anyámnak a szeme kidülledt, láttam rajta, hogy mindjárt kiborul. Nem szerette a csődöröket, úgy vélekedett róluk hogy a legtöbb kezelhetetlen, és hát én meg az egyetlen kicsi lánya vagyok. ”Nehogy bajom essen” – ezt mondta akkor is mikor tavaly a két kanca csikót vettük meg, és én kiszemeltem egy hat éves pej csődört, de róla lemondtam. Itt az új lehetőség, hogy bebizonyítsam, nem vagyok olyan gyámoltalan, mint anyám hiszi. Hírtelen széles vigyorra fordult a szám és felcsillant a szemem. Balszerencsémre anyám is észrevette. - Azt már nem! Nem tartsuk meg! – mondta a csikóra mutatva, láthatólag dühös volt egy kicsit. - De anyaaaaa!!? Kérlek!?- esedeztem. ”Ő az utolsó reményem!” gondoltam, majd eszembe villant egy fontos tényező. - NEM! És vége a vitának! – szólt anyám, biztos azt gondolta, hogy ilyen könnyen lerázhat. Tévedni viszont emberi dolog. - Anya – kezdtem higgadtan- tudod, hogy Szellő törzskönyvében én vagyok a hivatalos gazdája! Így az ő tőle származó csikók gazdája is én vagyok, és nekem kell döntenem felőlük! – láttam anyám meg illetődött arcát, de végülis igazam volt, majd nehezen, de rá bólintott. ”SIKEER!!!” – kiabáltam magamban. Josh értetlenül nézett minket, én oda mentem Szellőékhez megfogtam a kötőféket, és kivezettem a lovam. A kicsi szorgalmasan követte az anyját, ám mikor a macskakőn kopogni kezdett a pajtája nagyot ugrott. A szőke fiú megbabonázva nézte a csikót. Láttam rajta, hogy egy ideig nem kívánkozik megszólalni, így vezettem tovább Szellőt, ki a kis karám a zöld fűvére. | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.18 14:03:40 | ||
|
Majd véleményeket kérnék (:
1. fejezet - A kezdetek kezdete Csak néhány apró zaj zavarta meg a hajnali csendet, amikor átvágtam az udvaron. Halvány körvonalak látszottak a legelőkön, a kint éjszakázó lovak most nyugodtan pihentek. Ilyenkor még a madarak is alszanak. Lépteimet gyorsabbra fogtam. Ránéztem az órámra. Három óra huszonnyolc perc. Fájdalmasan korai idő, de valami miatt ki kellett jönnöm. Magam sem tudtam, miért. Megtorpantam az istállóba vezető, hatalmas fa ajtó előtt, és egy mély lélegzetet véve megpróbáltam a lehető legkisebb zajjal kinyitni. Besurrantam a kis résen, s a folyosó utolsó bokszához siettem. Az emlékek, amelyek ehhez e helyhez kötöttek, most előtörtek belőlem. Akkor még lovagoltam, de azóta sok minden változott. Mióta Cher elpusztult, az állás üres, és én sem ültem azóta lovon. Gyakran kijártam ide, csak leültem a puha szalmára, és könnyezve emlékeztem vissza azokra az időkre. A tereplovaglásokra, túrákra, edzésekre, ugratásokra. A fél életemet vele töltöttem. És három hónapja, egy hirtelen jött betegségben, elment. Emlékszem még éjfekete testére, különlegesen értelmes szemeire, amellyel mindig engem lesett. Különleges kapcsolat alakult ki kettőnk között, én neveltem fel. Nem volt túl nagy termetű, ahogy én sem, tökéletesen összepasszoltunk. Amikor éppen nem vele foglalkoztam, gyakran nyerített és finomam belefújt barna hajamba. Még utolsó heteiben sem adta fel a küzdelmet. A végsőkig harcolt életéért, s én gyakran aludtam vele az istállóban, éjszakánként, amikor fájdalmai voltak, itt ültem mellette és bíztattam. És most már nincs itt. Sokan mondták, hogy legyen új lovam, de nem akartam. Nem lennék képes más lóval foglalkozni. Sűrű könnyzápor hullt végig arcomon. Cher az emlékeken kívül maró fájdalmat hagyott maga után. Fél órán keresztül csak ültem és sírtam. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, még mindig sötét volt, de a lovak furcsa módon valamiért nyugtalankodtak. Rám is átragadt az idegességük, kijöttem a bokszból, és osonva kilestem az istálló nyitva hagyott ajtajának kis résén. Csodálkozva és kissé félve meredtem előre. A legelőn álló lovak mind a kerítéshez tömörültek és idegesen ügettek fel-alá, néha-néha nyerítve, de mind egy irányba néztek. A hajnali köd még beborította a tájat, ezzel megnehezítve a látást. Túl a házhoz vezető úton, a kapu irányában csak egy körvonal látszott. Valami nagy test állt ott, szinte biztosra vettem, hogy egy ló. Bár vannak teheneink, azok ilyenkor nincsenek itt. Óvatosan kisurrantam az udvarra, és az idegességtől remegve, halkan lopakodtam a test irányába. Mikor közelebb értem, már biztos voltam bene, hogy egy ló. Ott állt, idegesen a bejárattól csupán pár méterre. Kecses, hosszú lábaival idegesen dobolt, aranyló szőre verejtéktől foltos, összeragadt, feje finom vonású, de mégis tekintélyes. Szemei értelmesek, de most a félelem tüze látszott bennük. Farkát zászlósan magasra tartotta. Az egész teste mégis annyira gyönyörű, kivételes volt, hogy rögtön beleszerettem. Ám nem tudtam, mit csináljak vele. Ha megpróbálnám megfogni, biztosan elmenne, de itt sem hagyhatom. Hirtelen ötlettől vezérelve visszarohantam az istállóba, vettem egy adag szénát. pár almával és répával, majd a lótól körülbelül húsz méterre letettem, otthagytam és távolabbról néztem, mit csinál vele. Lassan bár, de közelebb merészkedett, és gyanakodva, fejét fel-felkapkodva megette mind. Így ment ez pár hétig. Minden hajnalban újra megjelent, én pedig napról-napra közelebb ültem hozzá. Egy nap már, szinte mellette ültem, s a rejtélyes helyről jött ló bizonytalanul hozzám lépett, megszagolt, majd eltűnt. Másnap már hosszabb ideig ott maradt, és egy hét múlva már engedte, hogy hozzáérjek. Ám tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Nem tehetjük meg, hogy egy jött-ment lónak minden nap adjuk enni. Tudtam, hogy vagy megfogom, vagy többé nem etetem meg. Két hónapja üldögéltem mellette minden hajnalban. Eldöntöttem, hogy anyámék beleegyezésével kötőféket rakok rá, betöröm, és saját lovamként tekintek majd a musztángra. Gondoltam, megbízik már bennem annyira, hiszen sokszor simogattam már, hosszabb ideig ott volt mellettem. Aztán eljött a nap, amikor is meg kellett tennem. Szokásos reggelije elfogyasztása után megint odalépett hozzám. Simogattam, beszéltem hozzá, majd egy hirtelen és pontos lendülettel ráraktam a kötőféket és a vezetőszárat. Tisztán látszott rajta a rémület. Felágaskodott, bakolt egyet-kettőt, de akkor már a kezeim között volt, és nem állt szándékomban elereszteni. Hirtelen lendülettel indultam meg az istálló felé, és bár elégé tiltakozott, mégis jött velem, és nem akart elrángatni a másik irányba. Bevezettem az üres állásba, és hagytam, had tombolja ki magát, aztán majd úgyis megszokja. Egy musztáng betörése nem kis feladat, ám az egy éves kancával már most volt olyan kapcsolatom, hogy bízzon bennem. Tudtam, hogy hónapok, évek munkáját veszem a nyakamba, de vállaltam. Mert megtaláltam Cher utódját. | |
| JumpHorse (50360) 12.06.18 16:05:45 | ||
|
Majrés: Jó az alap történet, csak tele van helyesírási hibákkal :/ | |
| Bogi2001 (22306) 12.06.18 17:31:29 | ||
|
Sziasztok!
Sajnálattal jelentem be, hogy már semmi ihletem nincs a Két karkötő, két barátnő c. és az Arany percek szürke árnyai c. regényemre, ezért nem is folytatom őket. Vigasztaljon titeket az, hogy hozok egy százszor jobb regényt, amit tutira befejezek. Itt is egy kis ízelítő: Az ezredik barátság A jövendölés szerint, az ezredik barátság lesz a legkülönlegesebb az egész földön. Ez a kalandos barátság Vancouverben kötődik meg két kisgyermek, Liz és Angela személyében. Kicsivel később szétválasztják őket. Hosszú évekig nem látják egymást, de sosem feledik el a másikat. Nem is sejtik, hogy a pokol lova minden erejével próbálja megakadályozni, hogy kettejük valaha is találkozzon. Ám nem tudni, honnan, előbukkan egy szürke ló, aki - akár az élete árán is - próbálja összehozni a két barátnőt. Vajon beteljesülésre talál az ezredik barátság? | |
| Majrés (6862) 12.06.18 18:34:25 | ||
|
Jumphorse : hol ? már bocs de én vissza olvasom + wordben még ki is javíttatom ! nem tudom hol találsz benne hibákat ... | |
| Unikornis1999 (29546) 12.06.18 19:00:34 | ||
|
Melinda:Jó lett!
Majrés:Várom a következő fejezeteket!! Sztike:Nagyoon tettszik!Minél előbbi folytatást! | |
| JumpHorse (50360) 12.06.18 21:25:05 | ||
|
Majrés: tessék!!
Nem tartsuk meg! -> Nem tartJuk meg! tetoszkópját -> sztetoszkópját pajtája -> patája (lenne gondolom én) Őt musztángunk van, -> ÖT musztángunk van, El kezdtem -> elkezdtem lomra -> álomra (lenne gondolom én) át másztam -> átmásztam Hírtelen -> hirtelen meg hökkentem -> meghökkentem anyáék szellővel voltak -> anyáék Szellővel el akadt -> elakadt Másnap reggel Korán felkeltem -> Másnap reggel korán felkeltem Albínó csikó?? -> albínó csikó fel öltözni -> felöltözni össze fogtam -> összefogtam sütött a nap -> sütött a Nap Kivettem a sörét kefét -> sörény kefét a kifésültem a sörényét és a farkát is -> ez most hogy van?? >.< meg rúgnia -> megrúgnia Chevy -> Shevi még van. | |
| Majrés (6862) 12.06.18 21:49:07 | ||
|
szerintem hagyjuk -.-“
és az nem Shevi képzeld el -.- nyugodtan utána nézhetsz ... Albínót direkt úgy írtam! sztetoszkóp vagy mi a szar az... sehol se írták hogy hogyan kell le írni én meg hallásról írtam le, de figyi hagyjuk ... én erről nem vitatkozok ...  | |
(aktuális oldal: [ 135 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [132] [133] [134] [135] [136] [137] [138] [139] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
