 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Unikornis1999 (29546) 12.06.19 12:05:20 | ||
|
Tudom kicsit hosszú lett, de ez van XD
A többiekét is elolvastam, és tettszett! Chips története az egyedüli, ami nem az én stílusom, de attól függetlenül nem lett rossz, és egyet értek Sztike-vel! | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.19 12:24:15 | ||
|
Unikornis: Huh, hát ez jó hosszú lett :D De egyébként nagyon jó, csak két részbe szedhetted volna, mert így egy kicsit sok egyszerre elolvasni ^^ | |
| Unikornis1999 (29546) 12.06.19 12:46:14 | ||
|
Köszi^^
Igazad van!Lehet még ma ketté veszem, de azt már nem rakom be.Köszi a tanácsod! | |
| Panka0204 (50739) 12.06.19 13:25:28 | ||
|
unikornis: tényleg hosszú de nagyon tetszik!
Sztike1998: jó, folytasd | |
| Majrés (6862) 12.06.19 13:45:49 | ||
|
Na itt a harmadik fejezet :))
Szótlanul figyeltük, ahogy a kis fehér jövevény viháncol szürke anyja körül. Néhol a nap meg-megcsillant mind kettőjük szőrén, azzal valami mesebeli látványt nyújtottak nekünk. Már nagyon untam a nagy csöndet, épp meg akartam szólalni mikor egy autó motorjának a morgását halottam meg. Megfordultunk mind ketten, és egy Volkswagen gurult be az udvarra egy ló szállítóval. Pár perc múlva a motor bőgése el hallt és egy férfi szállt ki a kocsiból. Fiatal és erős férfi volt, sötét barna haján látszott, hogy nemrég meg locsolta hűtés képen. Szétnézett majd anyámat vette észre, hogy közeledik felé, és ő is elindult. - Anya nem mondta, hogy új bértartott lovat hoznak ma- mondtam értetlenül. Josh közömbösen megrántotta a vállát, majd elindult anyáék felé. - Gyere, nézzük meg!- intett nekem. Furcsálltam ezt az egészet, de furdalt a kíváncsiság így oda siettem Josh mellé. Úgy látszott anya már várta a férfit. De akkor mért nem szólt nekem? Csak nem? Neeem dehogy!!! Anya már túl öreg a randizáshoz! Remélem… - Jó napot!- köszöntünk egyszerre Josh-val. Anya ránk nézett és elmosolyodott. - Gyerekek ő itt Mr. Richard Alis, lehet, itt fogja tartani a lovát- Szólt nekünk anya, majd Mr. Alis felé fordult- Ő itt a lányom Riley, és ő a kisegítőnk Josh, ők ketten tanítják és lovagolják a lovainkat. - Örülök, hogy meg ismertelek benneteket!- szólt a férfi és kezet fogott Josh-val. Én anya mellet álltam így nem értettem mit mormolt el Josh Mr. Alis-nek, de biztos valami olyat hogy ő is örül. - Riley, Josh kérlek, vezessétek körbe az urat a Farmon!- adta ki a feladatot anya, Josh és én bólintottunk és elindultunk Mr. Alis társaságában az istállók felé. A kis istállóban csak a két kancacsikó volt. Spidergirl a nyári fekete kanca, és Táncos a szürke kanca, amely némi arab vonással rendelkezik. - Szóval, ti képzitek a két kancát? Eddig hogy megy?- kérdezte az úr majd megcsodálta a két 3 éves musztáng csikót. Mire kinyitottam a szám hogy válaszolok Josh már felelt is helyettem. - Egész jól megy. Tavaly ahogy elkezdtünk velük foglalkozni, kezelhetetlenek voltak. 2-3 hónapig szinte nem volt olyan nap hogy ne harapott vagy rúgott volna meg bennünket valamelyik. A szürke nagyon nyugodt, ám a fekete eléggé heves. Ami furcsa mivel a szürke apja egy arab, és általában az arab vérrel rendelkező lovak egy fokig idegesebbek az átlagnál- Magyarázta Josh. Ám míg ő a két kancát vizslatta Mr. Alis a kis karám felé vette az utat. Valamit meg látott. Értetlenül néztünk egymásra Josh-val majd követtük az urat. A férfi meg rökönyödve állt a karám előtt. Mint aki szellemet látott. - Mennyi idős az a csikó?- kérdezte kissé feszülten. - Nincs még egy napos se - feleltem gyorsan, majd láttam, hogy valamit mormol a férfi. - Az apja is albínó lenne? - Hát nem egészen. Egy nyári fekete csődörrel lett befedeztetve a kanca, nem tudjuk miért lett hófehér a csikó!- Úgy látszott gondolkozik valamin . Pár perc múlva sóhajtott. - Én tudom!- felelte Mr. Alis. Azt hittem csak tréfál. Hogyan tudhatná? Nem is erre lakik! Vártam, hogy elnevesse magát, de nem tette. Halál komolyan beszélt. Meg sem várta, hogy válaszoljak neki, de a ló szállító felé vette az irányt. Nem figyeltem semmire, csak gyorsan utána rohantam. Alig tudtam vele lépést tartani, szinte kocognom kellet mellette. Amikor a trailer-hez értünk meg álltam, majd az úr lenyitotta a rámpát, bement és levezette a lovát. Hátra hőköltem, ahogy megláttam azt a lovat. Egy erős hófehér angol telivért vezetett le Mr. Alis, nem értettem semmit még mindig. Az úr sóhajtott egyet, majd beszélni kezdett. | |
| Majrés (6862) 12.06.19 13:46:54 | ||
|
folyt.:
- Tavaly augusztus körül erre mentünk haza egy versenyről. Pár mérföldnyire van egy benzinkút ahol meg álltunk pihenni. Azt hittük a társammal, hogy ott nyugiban leszünk. Pár óra múlva nagy csörömpölésre és egy nyerítésre ébredtünk. Kinéztem az ablakon hátra a trailer felé ás láttam, hogy lent van a rámpa, és két ember fut el. Gyorsan felkeltettem a társam majd kiugrottunk az autóból. Salvador addigra már sehol sem volt. Még épp megláttam, hogy egy fehér ló fut be a prérire, persze ő volt az. Nagyon gyors és makacs ló, nem csoda hogy nem tudták elvinni. Több milliót ér ez a ló, szóval érthető volt, hogy kellet valakinek. Szóval bepattantunk az autóba és követtem az úton a lovam. Végül erre a kis földútra tértem át. Két órás keresés után már azt hittem, hogy soha nem fogjuk megtalálni ám egyszer csak kifutott elém erről a tanyáról. Az hogy eltűnt a legkisebb gondom volt éppen akkor, azt hittem sikerül elgázolnom a szerencsétlent. Bele tapostam a gázba és hála égnek sikerült meg állnom pár centire előtte, és sikeresen berúgta az egyik fényszórómat. Kiszálltam és megfogtam a szárat, ami a kötőfékén lógott. Akkor nem gondoltam volna, hogy bármi történt, igaz nagyon jó ugró ló is, de sejtelmem sem volt, hogy magától ekkorát képes ugrani. Nagyon sajnálom, ha ez miatt kellemetlenséget okoztam, szívesen meg veszem a csikót, ha úgy gondolják!- megbabonázva hallgattam a kis történetet. A csikónak egy Angol telivér az apja? SZUPER ! Viszont elgondolkoztam az ajánlaton. Mindent szép sorjába vettem majd boldogan és határozottan így feleltem: - Nem, nem eladó. És nem is lesz az! Kérem, ne sajnálkozzon ez miatt, ami megtörtént az megtörtént. Én személy szerint nem bánom, terveim vannak vele- mondtam a férfinek és mosolyogtam egyet. - Remek! Nos, akkor, elhelyezhetném valahol a lovam? És utána megmutatnátok, hogyan haladtok azzal, két kancacsikóval. | |
| melinda31 (13939) 12.06.19 14:12:11 | ||
|
Majrés:Nagyon jó csak figyelj a helyesírásra,de nem vészes;)
Bogi:Jól hangzik:D Sztike:Jójójójójó*-* A többieké is nagyon jó csak nincs annyi időm:( Lehetséges, hogy holnap hozok egy új részt az Ausztrálisi kalandból:) | |
| Majrés (6862) 12.06.19 15:38:03 | ||
|
köszi :)
én ezt nem értem T.T kétszer is vissza nézem a word se jelzi hogy lenne valami hiba ... | |
| Bogi2001 (22306) 12.06.19 15:57:17 | ||
|
Egyébként ennek a történetnek van egy picike valóságalapja, de ezen nem tudna megállni, tehát hozzátoldottam egy picikétXD Kép hamarosan.
Nyitófejezet: A Nap utolsó sugara behatolt a dombos részen elterülő erdő vékony törzsű fái közé, és aranyba öltöztette a tájat. Bent, az erdő közepén egy pók szövögette a barátság hálóját. Minden egyes szál egy barátságot jelentett. A pók éppen számolgatta a szálakat, és megállapította, hogy a következő barátság lesz az ezredik. Azt mondják, ez a barátság lesz a legkülönlegesebb a földön. A pókocska izgatottan várta hát, hogy megérkezzen a hír. Pár perccel később patadobogást lehetett hallani, majd ideges prüszkölést. Végül pont a háló előtt lefékezett egy koromfekete ló. Testét patakokban borította a verejték, amit a Nap vörösre festett leáldozó sugarával. Vérben forgó szeme nem túl sok bizalmat táplált a pók iránt. - Megkötődött az ezredik barátság! - fújtat. - Úgy szól a megállapodás, hogy az ezredik barátságnál elengedsz! - Nem éppen - szólal meg a pókocska nyugodt hangon. - Végig kell kísérned ezt a barátságot. - Miért is kellett nekem ez a munka - morog a ló, de csak magában. A fekete ló elhalványult, s Vancouver egyik parkjában jelent meg - persze az emberek nem láthatták. Eközben két kislány együtt játszott a parkban. Liz és Angela. Egyszercsak Liz megszólal: - Ugye örökké barátnők leszünk? - kérdezi vékonyka hangján. - Persze - hangzik a válasz. Pár évvel később Liz érkezett először a parkba. Időközben kapott egy fekete kiskutyát, ami most már egy éves. Felvett egy botot, és elhajította. - Hozd vissza, Vakarcs! - mondta a kutyának. Ekkor egy szomorkás gyerekhang töri meg a csendet: - Szia - köszön az éppen odaérkező Angela. - Szia! Mi a baj? - kérdezte Liz, mert észrevette Angela szomorúságát. - Anyukám szerint ki kéne költöznünk vidékre. Mert ott jobb a levegő meg satöbbi... De én nem akarok! És engem senki se kérdez. - Én meg nem tehetek semmit, tudod jól. Anyukád talán miattam akar elköltözni... - sóhajtott szomorúan Liz. | |
| Kyra76 (59204) 12.06.19 17:07:01 | ||
|
Unikornis hát tényleg hosszú lett :) De nekem se lenne rövidebb ha a 7. fejezet így egymás után raknám be. | |
| CherryGirl (46107) 12.06.19 17:23:27 | ||
|
melinda: nagyon tetszik a történeted örülök h nem hagytad abba
Sztike: minden perc megéri amit írással töltesz nagyon nagyon jó Unikornis: még nem olvastam el (majdnem sokkot kaptam, nagyon hosszú lett) de biztosan jó lett szóval bátran komizok | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.19 19:42:56 | ||
|
Majrés: Nagyon-nagyon jó (:
Panka0204, melinda31, CherryGirl: Nagyon szépen köszönöm! (: Bogi2001: Várom a folytatást! (: És most megyek, és írok nektek egy 2. fejezetet, egy-két óra és kész lesz. :D | |
| Kyra76 (59204) 12.06.19 20:30:02 | ||
|
Sztike a borítóképek sajátok? Mert ha igen akk nagyon jók! (de ha nem akkor is :) | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.19 20:33:32 | ||
|
Én csak összeszerkesztettem (: A képek egyébként a morguefile.com-ról vannak. | |
| Sztike1998 (42150) 12.06.19 22:19:09 | ||
|
2. fejezet: Itt kezdődik minden… Négy év telt el azóta, hogy Nassaut, az ide tévedt kancát befogadtuk. Azóta egy teljesen más lovat fedeztem fel benne. Az egykori ideges, kissé csapzott, sovány, bizalmatlan, jött-ment kóbor musztángból már sikerült egy olyan hátast kihozni, akivel kapcsolatom már-már Cheréhez hasonló volt. Mára már teljesen megbízott bennem. Zokszó nélkül engedte hogy ráüljek, teljesen megbízott bennem, és ezáltal én is benne. Idegességének már nyoma sem volt, nyugodtságával sok más, újonnan jött lovat segített betörni. Küllemén sem látszottak már a régi kóborlás jelei. Tekintete éber, kíváncsiságról árulkodott, szőre aranylóan csillogott a nap fényében, mozgása egy telivéréhez hasonlított. A tökéletes musztáng élő példája. Nem egy tipikus versenylóhoz hasonlított, hiszen sikerült megőrizni azt az imádott musztángszellemét. Ma is csak a szokásos hisztiét vágta le, amikor beléptem az istállóba. A kinti, nyári hőségből és napsütésből ilyenkor jól esett belépni a hűvös, félhomályos folyosóra. A lovak már mind kint voltak a legelőn, egyedül ő volt benn, ezért gondoltam, őt is kicsapom a legelőre a többiek közé, hadd rohangálja ki magát. Ilyenkor mindig könnyebb vele nyereg alatt is, meg aztán, ha valamit szeretnénk vele kezdeni, akkor lassan idomítanunk is kell. A mi farmunkon egyetlen ló sem élhet hobbilóként, hiszen szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozunk, így szükség van terelő állatokra. Erre kell majd Nassaut is megtanítani, s lassan el is jön az ideje. Kis küzdelem árán rátettem a kötőféket, majd kivezettem a bokszból, de közben folyamatosan rakoncátlankodott. Komolyan megkönnyebbültem, amikor kiértünk és lecsatolhattam róla a vezetőszárat. Sokkal aktívabb volt, mint máskor, úgyhogy el is döntöttem, nem fogom komolyabb munkára. Legalábbis akkor még úgy gondoltam. Késő délután kiültem a legelő kerítésére és néztem, ahogy a nap egyre lejjebb megy a horizonton. A lovak már kezdtek megnyugodni, mindegyikük készült az éjszakai pihenésre. - Nassau! Merre vagy? – kiáltottam el magam, mert a szokásától eltérően most nem vágtatott oda hozzám. Hosszasan megint elkiáltottam magam, majd tíz perc múlva kissé csapzottan jött oda hozzám, valahonnan a hatalmas legelő hátsó, bozótos részéről. Csodálkozva meredtem rá, sosem mászkált el még arra. Egy határozott mozdulattal rákapcsoltam a vezetőszárat, majd magam után vezetve kikötöttem. Verejtékes szőrét lecsutakoltam, mire visszanyerte eredeti, aranyló színét, így a lemenő nap fényében csak csillogott. Gyönyörködve néztem végig rajta. Gyorsan felkaptam a kantárt, és rátettem a fejére. Egy gyors mozdulattal, csak úgy, szőrén felültem a hátára, majd megfordítottam, és vágtában hagytuk el az udvart. Gondoltam, kiviszem egy kicsit a hektáros legelőkre, ahol majd távolabbról megszemléljük a marhákat, hiszen később velük kell majd dolgoznia. Már esteledett, amikor találkoztunk néhány elbóklászott tehénnel és a borjaikkal. Nem aggódtam, sokszor jöttünk már ki sötétben is lovagolni, ám csak később tűnt fel, hogy Nassau mennyire ideges. Talán a marhák ijeszthették meg, vagy nem tudom, de jobbnak láttam rögtön visszafordulni. A visszafelé vezető út már kissé nyugodtabban telt. A kis ösvényeken csak a madarak halk csiripelése hallatszott, a félhomályban élmény volt lovagolni, s a fullasztó hőség is elmúlt már. A farm bejárata előtt leugrottam a lovam hátáról, és bevezettem a kapun, majd bevittem a bokszába. Kifelé menet egy halvány árnyat láttam elsuhanni, de gondoltam, valami éjszakai állat lehetett az. Ó, akkor de rosszul is gondoltam… Majd véleményeket kérnék rá (: | |
(aktuális oldal: [ 137 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [134] [135] [136] [137] [138] [139] [140] [141] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
