 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Death (66605) 13.02.24 21:00:08 | ||
|
Na jó aki az előzőt elolvasta annak részvétem ,mert eléggé figyelmetlen voltam benne. Itt egy javított változtat. Erre kérnék kritikákat ha lehet. Előre is köszönöm és bocsi az előzőért :S
A Hold fényétől szikrázó fehér hó csodálattal töltötte el a benn,kályha mellett melegedő emberek szívét és lelkét. Annabes szorosabbra fonta maga körül barna,az idő fogától megtépázott takaróját miközben a térdig érő hóba bukdácsolt.A hűvös szél meleg ,csalogató széna illatát hozta magával .A lány szíve megsajdult és meleg könnycseppek sora futott végig arcán .Egyik ajtó előtt kutya ugatott,gazdája bosszankodva nyitotta ki az ajtót ,hogy beengedje négylábú barátját a házból jövő fényáradatba.. A meleg széna illat egy közeli lovardából érkezett. Annabes fagyos ujjaival próbálta elhúzni a fém síneken futó ,hatalmas tölgyfaajtót.Nagy nehezen sikerült kinyitnia épp annyira ,hogy beférjen rajta.Ahogy belépett a lovak kíváncsian dugták ki hatalmas,okos fejüket. Egyre hangosodó morgás ütötte meg a lány fülét és ő félelemtől kitágult pupillákkal meredt, a hang forrása fele ami egy kaukázusi juhászkutya fenyegetőzése volt.Vicsorogva,fehér,tűhegyes szemfogait kivillantva ,izmait megfeszítve ,ugrásra készen állt a lánnyal szemben. Annabes nem tudta eldönteni,hogy a hidegtől vagy a félelemtől remeg-e.Egy hirtelen vezérelt ötlettől lassan tolatni kezdett ,kinyitotta az egyik boksz reteszét és befutott majd magára csukta. A kutya mély,öblös hangján ugatott és kaparta az ajtót ,de egy idő után megunta és elment aludni.A boksz lakója kíváncsi,barna szemekkel meredt a kis ,kétlábú lényre aki megzavarta csendes szunyókálásába. Füleit előre-hátra jártatva ,nyakát hosszúra nyújtva fújt bele a lány vörös, göndör fürtjei közé. Annabes elmosolyodott és finoman végig futtatta ujjait a ló fehér hókáján ami emlékeztette régi barátjára Kondrasara. Kondrasa apja katona lova ,egy pej bugyonnij volt,de mikor édesapját besorozták a lovat is magával vitte.Édesapja lábnyoma talán még ki sem hűlt ,mikor pár a frontról hazaérő katona halálhírét hozta. Ana kérdésére viszont soha sem kapott választ.Senki se tudta ,hogy mi történt barátjával,Kondrasa-val. Valahol szíve mélyén tudta ,hogy a ló is édesapjával együtt meghalt,de remélte,hogy egy szerető családhoz került. Szegény asszony beleőrült férje elvesztésébe és a felhalmozódott kölcsönökbe a lány pedig elmenekült otthonról.A ló selymes bőre és meleg lehelete közelebb hozta Annabeshez az otthon melegét és a boksz egyik sarkába bekuporodva elaludt. | |
| saci234 (47211) 13.02.26 12:59:13 | ||
|
Egy újat kezdtem.Remélem tetszik nektek.KOMIKAT!!!
Diamond in the racehorse Diamond Bevezető:Amilie Blue 1 városi minta diák volt.Viszont a szülei jobban vágytak a kipufogó gáz és hangos kocsik mentes életre.Ezért elköltöztek 1 szép kis csa- ládiházba ami közel volt a Amilie nagymamája falujához.Viszont Amilie nagyon szomorú volt.Sose jött ki a szobájából és akkor is csak ennivalóért.A ház mellett volt 1 istálló szerű építmény.Mary és Tomas Blue elhatározták,hogy lányuknak vesznek 1 lovat. A lány még nem tudott szülei tervéről.Csak akkor szaladt ki a házból,mikor 1 kocsi tolatott be nagy utánfutóval.Az utánfutón volt Amilie álmai lova. Sörényét fújta a szél,szeme úgy csillogott mint a gyémánt.nagyokatt dobbantott az ismeretlen környezet láttán. Tomas már megjavította a ló érkezte előtt az istállót.Vett neki szalmát,abrakot, répát és sok-sok almát.Nem maradhattak el a lószerszámok sem.Azokat csak később hozták. Amilie ezután már többször is kimerészkedett a házból.Minden délután lovagolt Diamondon.(Ugyanis így nevezte el a lovat.)A lány talált barátokat is.A házuk mellett volt még két családi lakhely.Az egyikben a Lola Troskatt család a másikban Martin Flyn család élt. Viszont a Diamond megérkezte óta különös dolgok történtek az istállóban s kör- nyékén. | |
| Death (66605) 13.02.26 14:45:14 | ||
|
saci234 (remélem jól írtam) jó lesz a történet ,csak szerintem írhatnál hosszabb mondatokat és kicsit több leírást. Engem picit még az is zavart ,hogy a számokat nem betűkkel írtad,de alapjába véve érdekelne a történet már ha folytatod :) | |
| Lyness (68289) 13.02.26 15:01:50 | ||
|
saci234:Ami azt illeti, elég közönséges a történet. Nincs ami megfogja az olvasót.
Elbeszélésben/fogalmazásban a számokat betűvel írjuk. Sok a szóismétlés. Rövid, tömör, nincsennek benne részletező leírások. Ahogyan te írod: Amilie Blue 1 városi minta diák volt. Ahogyan én írnám: Amilie Blue átlagos, tizenéves, koptatott farmerű, lusta, nem túl életvidám diákszerű lány volt. (Különbség: Több melléknévvel láttam el, ezáltal pontosabb leírás alakul ki az adott személyről) Sok sikert az íráshoz: Lyness | |
| Death (66605) 13.02.26 17:01:09 | ||
|
SZiasztok meghoztam az első részt. Szeretnék rá kritikát kérni címe sajna még nincs ,de hamarosan lesz ...
A reggel új reményeket és tiszta égboltot hozott magával. Annabes hónapok óta most először érezte magát kipihentnek és élettel telinek.Kinézett a boksz ajtaján ,de a kutyát sehol se látta.Valószínűleg a félig nyitva hagyott ajtón szökött ki még az éjszaka folyamán.A lány nem törődve kócos hajával kiment és hozott a lónak egy kis szénát.Mikor visszaért és megsimogatta a kanca nyakát akkor jött rá ,hogy nagy bajban van és mielőbb távoznia kell .Nem volt erőssége a józan gondolkodás ,de ekkor követte el azt a hibát ami életébe is kerülhetett volna.Visszasietett a kis szerszámtároló helységbe és magával hozta a Szava név alatt elhelyezkedő felszerelést. Kezei remegtek ahogy ujjait végig futtatta a kantárba hímzett kétfejű sason.Számára ez a jelkép nem volt más ,mint egy mutáns ,de tudta ,hogy apjának ez jelentette a szeretetet,a hitet és a kedvességet .A ló légvétele felgyorsult ahogyan meglátta saját szerszámait ,de türtőztette magát ,mert legújabb kis barátjában nem akart kárt tenni. Ana egy kis ügyetlenkedés után sikerrel felszerelte Szava-t ,kinyitotta a boksz ajtaját és felküzdötte magát a büszke ló hátára.Anabes egy nagyot szippantott a friss ,hideg levegőből ,magába tartotta ,majd egyenletesen kifújta. Sarkaival indulásra késztette a lovat mikor a láthatáron megjelent a kutya és mögötte a cár őrei . Mikor meglátták a tolvajt még gyorsabban futottak az istálló fele ,mert tudták ,hogy a cár fejüket veszi ha hagyják meglépni a tolvajt. Annabes még kétszer ,most már ijedten és erősebben rúgta oldalba a lovat aki kicsit két hátsólábára nehezedet ,felemelve mellső lábait. Pej szőre gyémántosan csillogott a nap langyos sugarától.A ló vad vágtába kezdett a palota mögött elterülő fenyves fele. A lány kétségbeesetten nézett hátra ,de üldözőit sehol se látta. A fák ágai arcába csapódtak felsértve vele fehér bőrét. A kantárt kicsit maga felé húzva jelezte a lónak lassítási szándékát aki pár vágtaugrás után ügetésre váltott.Egy kis tisztásra érve megállította Szava-t ,leugrott a hátáról és körbetekintett. Mindig is félt az erdőtől ,talán ,mert olyan szürreális dolognak tartotta ,hogy a fagy és a sok hó ellenére is zölden magasodnak felé a több évszázadot megélt fenyők. Egyszer csak puha léptek finom zajára lett figyelmes .Először azt hitte,hogy csak beképzeli ,de Szava idegesen a hang irányába fordította kecses fejét,patájával pedig az éjszaka folyamán hullott havat kaparta. Annabes még szorosabban kulcsolta kővé dermedt ujjait a kantár szárára.A bozótosból egy vöröses-barnás színű,kerek fej bukkant elő.Bes lelki szemei előtt szinte már látta ahogy a barna medve felé iramodik és hosszú karmait gyönge kis testébe vájja .Újra nyeregbe pattant és ahonnan jött arra fele távozott. Szinte még be sem ért a fák közé mikor az őrök vele szemben elvágták az útját.Egyik fegyverét rászegezve felszólította: -Maradj ott ahol vagy és emeld fel a kezeid !-Annabes tehetetlenül állította meg a lovat és felemelte feje felé a kezeit. | |
| Lyness (68289) 13.02.27 13:46:23 | ||
|
2. rész (Címeket ezentúl nem írok) Freedom gyorsabban csapdosta patáit, a sáros, barna iszapos talajba. A madarak halkan dúdolták az émelyítő muzsikát, amelyet emberi fül órákig el tudna hallgatni. Illetve, hallgatták volna, ha nem lett volna más dolguk. A kanca könnyed lépésekkel cikázott a fák között, és tökéletesen vette az olykor- olykor elénk kerülő, kidőlt fákat. Valami nyílt, tágas, napfényes, szél borzolta tisztásra érkeztem. Lassan meghúztam a szárat, majd kiakasztottam a lábam a nyeregből. Jobbra, majd balra pillantottam, és megkönnyebbülve láttam, hogy senki nincs a közelünkben. A kötőfékbe markolt, és lépésre intette, a nagy állatot, s az - be kell vallanom - játékos könnyedséggel követett. Látszott rajta, hogy a meleg, barátságos napfény, könnyedséggel simogatja, és Ő élvezte. Lecsatoltam a szárat róla, és hagytam legelészni. ( Rövid bevezető a következő részbe, nem tudom ki mit gondol róla .. :) | |
| Unikornis1999 (29546) 13.02.27 16:27:15 | ||
|
Hoztam a régóta tartogatott történetem első fejezetét, aminek végre megvan a címe :)
(kicsit hosszú lesz, de megjegyzem, hogy Lyness jó a történeted :D) Sunset és én 1. Fejezet Ködös délután volt. Sebes léptekkel haladtam a tereplovagló pálya kezdete felé, magam után vezetve lovamat, Sunset-et. A kora téli talaj kopogott lovam patái alatt, és a kis erdei út is megfagyni látszott. Lassan kezdett kirajzolódni előttünk a startot jelző piros zászlók az ösvény két oldalán. Tíz lépés után megálltam. Mély levegőt véve nagy lendülettel felültem robosztus fakó lovamra, és a startvonalhoz álltunk. Jobb csuklómon lévő sárga időmérő órát, időzítőre állítottam, és lassan készültem indulni. Egy sípolás, kettő, majd a harmadik után ketyegő hang. Sarkamat erősen lovam oldalába nyomtam, és kiadtam a vezényszót az indulásra. Kilőttünk akár egy rakéta, és a sűrű erdő közepén átvágó ösvény szélén haladtunk. Tudtam már, a kanyar után, láthatóvá válik az első akadály, egy széles kidőlt fatörzs. Számolásom alapján, tíz vágtaugrást követően átlendültünk a fatörzs felett, és hangos koppanással jelezték a lovam patái, hogy emelkedő következik, és ideje belehúzni. Rápillantottam az órára. Úgy tűnt, a szokásoshoz képest, jóval lassabbak voltunk. Ehhez mondjuk az is közre játszott, hogy nem hagytam teljes erőből vágtázni a lovamat, mert magam elé, csupán két méterig láttam a köd miatt. A magas bükkfák után, a terebélyes bokor mellett következett egy alacsony kőfal, az emelkedő tetején. Könnyeden túljutottunk rajta, és a lovamat visszafogva nekivágtunk a leejtőnek. Ennek alján várt ránk két árok, és következett a kanyargós rész. Miután mindezt elhagytuk, éles balkanyar jelezte számomra, hogy haladunk az erdő széle felé, ami meglehetősen sziklás talajt jelentett. Kisebb ugrásokkal hagytuk magunk mögött a kikerülhetetlen köveket, és a fák kezdtek ritkulni. Dombos részhez érve kanyarogtunk egy vastagabb ágakból épített meredek akadály felé. Összeszorított fogakkal vártam mi történik, amikor elrugaszkodtunk előtte. Puff. Levertünk egy rudat, ami ennél a résznél kissé gyakori volt. A lovam, valahogy nem szerette ezt a fajta akadályt, legyen rudakból, ágakból, vagy akár kőből. - Gyerünk kislány, tovább! Böktem oldalba a csizmám sarkával, mert lassulni kezdtünk. Kis leejtő után bokrokból álló oxert ugrattunk át hibátlanul, és kezdtünk visszakanyarodni az erdőbe. A földre fektetett vastag ágaknál, sietős ügetésre váltottunk, majd újra vágtáztunk, egészen az utolsó négy akadályig, amik szinte egymást érték. Az első egyszerű, magas kőfal fölött hibátlanul átlendültünk, az ezt, követő farönköket is átugrattuk, majd a két kerítésnél kissé lassabbra fogtuk a tempót, de ezután befordultunk az egyenesbe, a bükk, és tölgyfák közé, majd teljes erőbedobással hajtottam a lovam. Közvetlen a sárga zászlók mellett való elhaladásunkkor, jelzett az órám, hogy érzékelte, célba értünk. A digitális számok, rosszabb időt mutattak az átlagosnál. Mély sóhaj közepette leszálltam a lovamról, ezt közvetlen követte, egy lassú, hangos tapsolás. A kezem ökölbe szorult, mert tudtam ki áll mögöttem. Hirtelen megfordultam, és fogaim közt sziszegve kezdtem fenyegetőzni. - Jack, mi lenne, ha a magad dolgával törődnél?! A nálam csupán egy évvel idősebb fiú, megrántotta a vállát, gúnyosan mosolyra húzta a száját, és abbahagyta a tapsot. - Drága Jessie! Mi lenne, ha te is csak a saját dolgoddal törődnél? Egyébként rosszabbak voltatok, mint amikor utoljára errefelé jártam. Így nem lesz semmi esélyed a versenyen! Black Jack-el simán lekörözlek téged, és a csikódat is! Kezdett teljesen elborítani a düh, és a harag, bár ezek mögött egy kis félelem bujkált. - Honnan tudod mennyit futottunk? Várj! Nem is érdekel! Csak hagyj békén engem, és a csikómat! Az utolsó szót direkt kihagsúlyoztam, ugyan is Sunset, a maga nyolc évével, már egyáltalán nem volt csikó. Meg sem várva mit mond, felszálltam a lovam nyergébe, indulni készültem, amikor elsétált mellettem, és rám nézett. - Nick beszélni szeretne veled, és az istállótokban vár. Azt mondta fontos. Jelentette ki minden hátsó szándék nélkül, és elkanyarodott egy keskeny csapás felé. A gondolataim hirtelen zakatolni kezdtek, miközben a haza vezető ösvényre fordítottam a lovamat. Mi van, ha hazudott? Nem úgy tűnt, bár ki tudja. Ő Jack, és egyáltalán nem a jóindulatáról híres, öccsével, Nickel ellentétben. De miért akarna velem beszélni? Miért pont velem? És ráadásul fontos is? Ezekkel a gondolatokkal vezérelve érkeztünk meg az otthonunkba, egy, még a dédnagyapám által alapított helyi farmra. Anya éppen a tornácot söprögette a húgom társaságában, és mind a ketten hangos köszönéssel üdvözöltek. Apát az egyik lovásszal láttam beszélgetni a takarmány raktár ajtajánál, ami a ház, és az istálló között helyezkedett el. Nekem mind egy alapon leszálltam a lovamról, és a kikötő kerítés helyett rögtön az istállóba mentünk, hátha találkozok Nickel. | |
| Unikornis1999 (29546) 13.02.27 16:28:05 | ||
|
Mély levegőt véve beléptem, és körbenézve megláttam, valóban ott áll. Sötétbarna haja, és szeme éppúgy csillogott, mikor egy hónappal ezelőtt elköszönt, tőlem, hogy valami lótenyésztési továbbképzésen tengesse el az időt. Magas, izmos termete miatt nagyon hatékonyan tudott segédkezni a lovak, és a marhák körül. Emellett még jól is nézett ki. De csak egy kicsit. Na jó, valljuk be, elképesztően helyes volt, mint mindig, úgy ahogy az egyik vemhes kancánk boxának ajtaján támaszkodott, és befelé bámészkodva nézegette a lovat.
- A bátyád mondta, hogy valami fontosat szeretnél nekem mondani. Mondtam hirtelen, miután kikötöttem a lovamat egy közel eső oszlophoz. - Szia Jessie! Igen, szeretnék veled beszélni. Eleresztettem, egy halk sziát is, miközben lassú léptekkel közeledtem felé. Bár mind a ketten tizennégy évesek voltunk, ő valahogy többnek nézett ki, de jó értelemben. Rám is ezt mondták, mert nem voltam az a kifejezetten alacsony lány, és tudtam illendően viselkedni, ő még is kicsit más volt. Magasabb, és… nos, helyesebb. Ahogy így elkalandoztam, azt vettem észre, hogy kérdőn néz rám. - Bocsánat nem figyeltem. Sütöttem le a tekintetemet, megállva húgom lovának boxa előtt. - Igen láttam, hogy gyakorlatilag máshol jársz, de ide néztél, szóval azt hittem figyelsz is. Mondta szüntelenül mosolyogva. Hupsz lebuktam. Több év után sem tudtam meg tanulni figyelni rá rendesen. - Szóval azt akartam mondani, hogy Mike megengedte, kipróbáljunk egy új módszert az egyik kancáján. Persze ehhez még apád beleegyezésére is szükség van, és arra gondoltunk, te jobban tudnád meglágyítani Barnett szívét. Ezt a fajta úgymond taktikát a továbbképzésen tanultam. Arról szól, hogy a csikót, már születése pillanatában hozzászoktassuk ahhoz, hogy jobb úgy neki, ha az emberekre hallgat elsődlegesen, és nem az ösztöneire. Anyjától előbb elválasszuk, és bizonyos időközönként találkozhatnak majd, mintha már nem is egy helyen élnének. Idő előtt megkezdjük a kantárhoz, és a zablához való szoktatást, és a nyerget egy ideig hagyjuk. Tehát megkérdeznéd apádat? Csak előtte meg kell várnunk a bátyádat, hogy kieszeljük, pontosan mit is kéne mondanod. Kicsit elszontyolodtam. Ez mind olyan természetellenesnek tűnt számomra, és meglehetősen durvának, ahogy elképzeltem, majd a nem teljesen normális bátyám, és a szomszéd farmer fia áll a kiscsikó anyjának szerepébe. Előre sajnáltam a kis jószágot. Úgy tűnt Nick észrevette aggodalmamat, és bátorítóan vállamra tette a kezét. - Ne félj, ahol végeztem, ez már beállt módszer, és rendszeresen alkalmazzák. Nem lesz semmi baja a csikónak. A földet bámultam, mintha olyan érdekes volna, nem akartam elhinni ezt az egészet. Szegény. Az a jószág azt sem tudja mi vár még itt rá. - Lebeszélem Mikeal, hogy te nevezhesd el. Ezzel kicsit felvidított, ugyan is tudta, imádom én elnevezni a kis jövevényeket. - Jó… De ígérd meg, hogy nem fog rosszul járni vele LuckyStar! Nick mosolyra húzta a száját, és az istállóajtó felé indult. - Megígérem. Elindult kifelé, de még a kijáratnál megfordult. - Jó név. Vigyorodott el, majd távozott. Beléptem a vemhes Moon boxába, és a hasát simogatva suttogtam. - Sok sikert, és kitartást ezekkel a tökfejekkel Lucky. Puszit nyomtam a paci pocakra, majd a mama homlokát cirógatva kiléptem. Bekallantyúztam az ajtót, és a türelmesen álló Sunset felé indultam. Ha már az istállóban voltam, levettem róla a nyerget, és a kantárt is lecseréltem a világoszöld kötőfékre. A lószerszámokat az oszlop mellé raktam, hogy majd később elpakoljam. Kivezettem a lovamat az épületből, hogy végre elindulhassunk a kiérdemelt pihenés helyszínére, az erdő szélében lévő nagy karámba. Elhaladtunk a nyerges, és az oktató karám mellett, kikerülve a kör alakú idomító helységet, és a fedett lovardát. A kövezett út elhaladt a kis patakot átívelő híd felett, és bekanyarodott az erdőbe. Három perces séta után megérkeztünk a fákkal környékezett rétre, ahol az aznap pihenő lovak tartózkodtak. Nem vettem le Sunsetről a kötőféket, mert még terveim voltak vele aznap. Nem vezettem be rögtön a karámba, ugyan is elég viccesnek tartottam, ahogy a bátyám Mike, és a legjobb barátnőm Ann, megpróbálják elkapni a körbe-körbe vágtázó öt éves Millyt. Kuncogva kinyitottam a kaput, mire a nagydarab csikó kilőtte magát az én irányomba. Elengedtem a lovamat, és elálltam a kijáratot. - Hé! Állj csak meg! Kaptam el vidáman csinos kis fejét. A sötétpej kanca engedelmesen hozzám dörgölőzött, és a lovam féltékeny nyerítését hallva a hátam mögött, kissé visszafogta magát, és lépett hátra kettőt. - Látszik, hogy szinte te nevelted! Épp olyan makacs és önfejű, mint te! Sétált a bátyám Mike a szökevény lóért, és a fejére rakta a bundájához illő fekete kötőféket, és vezetőszárat. - Szép volt Jess! Érkezett meg mosolyogva Ann. Enyémhez hasonló szőkésbarna haját, elegáns kontyba fogta, hogy ne zavarja munka közben. | |
| Unikornis1999 (29546) 13.02.27 16:28:36 | ||
|
Érkezett meg mosolyogva Ann. Enyémhez hasonló szőkésbarna haját, elegáns kontyba fogta, hogy ne zavarja munka közben. Mind a kettőnktől elköszönve vezette maga után apjának egyik nálunk hagyott lovát, és megkért minket hívjuk fel, hogy mint szólt a „farm ura” az új csikónevelési módszerhez. Sajnáltam, hogy nem maradhat, de látszott rajta, hogy elég sok munkája van, mert sietősen távozott.
- Hihetetlen, hogy már ő is tud róla… Vezettem be a karámba Sunsetet, majd követtem Mikeot, és Millyt az idomító helység felé. Mielőtt a bátyám bármit is szólhatott volna, az orra alá dörgöltem, hogy nem vagyok önfejű, egy kaján vigyor kíséretében. - Elmeséltem neki, de ő is úgy reagált, ahogyan te. Nick mesélte, hogy aggódtál emiatt, meg azt is hallottam, hogy szerinted ez nem természetes. Nos ez igaz, de ha belegondolsz, megkönnyíti a munkánkat. Mondta, miközben rátette a lóra az idomító nyerget, és a csikózablás kantárt. - Miért így lovaglod be? Néztem furcsán. Ritka volt, ha a farmon egy lovat rögtön ebben a stílusban idomítanak, mert az én lovam is előbb tanulta a westernt, és azután az angolt. Ezen a környéken, inkább terelésre használták ezeket a lovakat, nem versenyzésre. - Apa azt mondta, kezdjem így, ugyan is Millynek nagy jövőt szán, Említette, hogy megfelelő edzővel, egy nap híres versenyló lesz. Díjlovaglásra foglyuk tanítani elsősorban, de azt is hallottam fél füllel, hogy a lovászok szerint neked kéne vele foglalkozni, hiszen egyedül neked engedelmeskedik rendesen. Egy kicsit meglepődtem, ugyan is sosem hagyták, hogy én csináljam az ehhez hasonló feladatokat. - Szerinted képes vagyok rá? Kérdeztem bizonytalanul a nyeregbe szálló bátyámat. - Csak figyelj és tanulj! Elindult be a kör alakú karámba, és nekilátott az edzésnek. Tehát nem? Ezt most nem értettem. Arra céloz, hogy éretlen, és tudatlan vagyok még? Ez ugyan elképzelhető, de nem száz százalékig igaz. Tanácsát megfogadva leültem a magasított padok egyikére, és görcsösen figyeltem minden mozdulatot. Most nem kalandoztam el semerre. Nem figyeltem a hamar sötétedő szürkés eget, a nagy karámban köröző lovasokat, a tehenet fejő anyámat, és húgomat, a kiscsikók játékát a szomszédos réten. Csak Milly lábának mozgását, és Mike mozdulataira összpontosítottam. Szép volt a ló mozgása, és kiváló az összhang. Ám ez pár tized másodperc alatt tönkrement. Nem tudtam, mit tegyek. Az első reakcióm az volt, hogy a számhoz kaptam a kezem. Milly hirtelen állt meg, a bátyám nem tudta mitől ilyen furcsa, de rántott egyet rajta, mire a kanca megugrott. A heveder elszakadt, a ló szája kivérzett, és Mike a földön. Fogalmam sem volt, ez hogy történhetett, hiszen a bátyám az egyik legjobb idomító lovas a környéken. Átbújtam a lécek között, de addigra Mike felállt, és megpróbálta elkapni a lovat. - Jól vagy? Kérdeztem, miközben ő megragadta a ló nyakát, mert a szájához nem szabadott nyúlni. Nem válaszolt, először megnyugtatta a riadt állatot. Miután sikerült megállítani Millyt, felém nézve bólintott egyet, és óvatosan elkezdte lekapcsolni a ló fejéről a kantárt. Segítettem neki, és a heveder vizsgálata közben észrevettem valamit. - Nézd csak! Tartottam felé a nyerget, amire fel volt hajtva a heveder, és a „szakadás” helyére mutattam. - Ezt elvágták! Nem tud magától ilyen egyenesen, és szabályosan elválni egymástól a két rész. Látod? Idáig vágták be, aztán a gyanútlan lovas elintézte a többit. Megfogta a kezébe az emlegetett bőr tartozékot, és mély gondolkodóba esve bámulta egy ideig, majd a kezét sziszegve kikapta alóla, lekapcsolta a nyeregről és megfordította. - Igazad van! De ezt nézd meg. Innen ered a baj forrása. Szegény állat, jól megszúrhatta ez a szög. Megkeresem apát, hogy leápoljuk Milly sérüléseit. Addig vigyáznál rá? Bólintottam és megnéztem magamnak, azt a kiálló szöget. Hát valaki nagyon nem akarta, hogy ez a lovaglás jól sikerüljön. Letettem a kezemben tartott nyerget a karámkerítésre, és lassan közeledtem a ló felé, aki a bekerített terület másik szélén ácsorgott. - Nyugi én nem foglak bántani. Hidd el Mike sem akart. Suttogtam, miután a rémült kanca észrevette, hogy közeledek. A szavaim ugyan megnyugtatták valamennyire, de attól függetlenül idegesen mozgatta a száját, és néha kidugta a nyelvét. - Semmi baj… Gyere csak ide! Elmosolyodtam, amikor a ló régi játékos arcát mutatta. Ide-oda ingatta a fejét, és nem akarta abbahagyni a kezem böködését. Lassan tett felém egy lépést. Aztán meggondolta magát, és füleit hátracsapva egy nagy ugrással a karám túl végére került. Tudtam, hogy nem én ijesztettem meg. Megfordultam, és láttam, hogy valóban apa és a bátyám közeledik egy nagy kézi táskával, amiben a gyógyszerek, és fertőtlenítő szerek voltak. - Na itt a kis sérült. Lépett be apa a karámba. Szemügyre akarta venni a lovat, de ez állandóan kikerülte, és mögöttem settenkedett. - Jessie megtennéd? Én csak bólintottam, és az előző technikámat alkalmaztam. De Milly kitért az utamból. | |
| Unikornis1999 (29546) 13.02.27 16:29:22 | ||
|
- Ne félj… Csak én vagyok az, megint… meg szeretnénk gyógyítani a szádat, de ha nem hagyod… tovább fog fájni. Ez az… Gyere csak.
Lassan felé lépkedtem, és előrenyújtottam a kezem. Apa, és Mike két oldalamon álltak, így a ló nem tudott merre kitérni előlem, egyenesen felém tartott. Igaz nem vágtázott vadul, nem prüszkölt, magát megadóan, nyugodtan baktatott felém. Megsimítottam kecses homlokát, amit a vállamnak támasztott. Apa és a bátyám öt perc alatt teljesen átvizsgálták, és lekezelték a lovat. A szájánál kicsit makacs volt, mert valóban eléggé csíphette a zabla által felsértett területet a fertőtlenítő szer. Milly kötőfékét a fejére raktam vigyázva, és óvatosan kezdtem vezetni kifelé a karámból, azzal a szándékkal, hogy a legelőre megyünk. Ő azonban vonzóbbnak találta a teli takarmányos talicskát, és meg sem várva a reakciómat, ahogy elhagytuk a karámot, ügetni kezdett az étel felé. Teljes erőmből megindultam visszafelé, és közöltem vele, most nem fog enni. - Állj csak meg rakoncátlan csikó! Kezdte visszafelé hajtani Millyt játékosan egy ismerős hang. A ló megijedt a kissé hangosra sikeredett tapsolás miatt, és ezek után csak mögöttem szöszmötölt, várva, hogy induljunk. - Köszi, de egyedül is sikerült volna. Néztem a közeledő Nickre. Ez nem volt teljesen igaz, de semmi áron nem vallottam volna be, hogy ha nem lett volna itt, Milly valószínűleg jóízűen enne most, én pedig csak noszogatnám, hogy hagyja abba. - Ilyen hamar vége lett a mai edzésnek? Mike pedig úgy sietett, hogy meg sem beszéltük rendesen, hogy akkor mit is mondj az apádnak. Nagyvonalakban elmeséltem neki a történteket, miközben Millyt vezettem vissza a legelőre. Nick nyugtázta, hogy a rakoncátlan csikóm jól lesz, mert szépen le van ápolva. Ezt persze bárki megállapíthatta volna, de ő volt azon kevesek egyike, aki képes volt rajtam ilyenkor is észlelni a csöppnyi aggodalmat. - Legyél jó kislány! Simogattam meg Milly homlokát, amikor beengedtem a legelőre, hogy eltöltse a megérdemelt pihenést. Felültem a karámkerítés tetejére, és jeleztem Nicknek, hogy ő is üljön le, még szeretnék neki mondani valamit. Ahogy fellendült a kerítésre, kissé túl közel ült hozzám. Zavaromban percekig nem szólaltam meg, csak az után, hogy megkérdezte, mit szerettem volna. - Ahogy megnéztem a szakadt hevedert, azt hiszem egyértelműen látszott rajta, hogy elvágták. Mike nem igazán mondott semmit, úgy tűnt nem igazán hisz nekem. Hallottam, ahogy apának említi, de szerinte is csak humbuk. Az a szög is… Elég érdekes. Nick először megvonta a vállát, majd rám sem nézve válaszolt. - Ez valóban érdekes. A szög is lehetett véletlen. Te most is csak ledobtad az istállóba a nyergedet, és a többi dolgodat. És őszintén… láttál már valaha elvágott heveder? Ezután rám nézett. Mélyen a szemembe. Nem fontoltam meg a válaszom, nem érdekelt, hogy VELE beszélek. - Szóval te sem hiszel nekem. Elkaptam a tekintetem, és a szememmel Sunsetet kerestem. - Nem ezt mondtam. Csak gondolkozz ésszerűen!... Meg sem vártam a folytatást, mert észrevettem a lovamat. Elfüttyentettem magam, és a vágtázva érkező Sunset hátára pattanva, egy utolsó esélyt adva ránéztem. - Ne sértődj meg ezért! Inkább gondolkozz! Lehet, hogy igaza volt, de én akkor is a magam véleményét tartottam a legvalószínűbbnek. - Jó gondolkodok. Mondtam, majd a jelet adva az indulásra hátasomnak, a kapu felé ügettünk. Mielőtt eltűntem volna az erdőbe vezető ösvényen, Nick a lovam kötőfékét megragadva elénk állt. - Jó. De ne csinálj semmi őrültséget. Bólintottam, és ügetésre fogva a Sunsetet az erdő felé indultunk. A kilátó felé tartó úton egyre gyorsabban haladva összehúztam magamon a kabátot. Kezdett sötétedni, de nem igazán zavart. A magam és lovam által fújt pára, szinte megfagyott a levegőben, még sem fáztam annyira. - Igazságtalanság. Én csak segíteni szerettem volna. Morogtam, és vágtázva kanyarodtunk le az ösvényről. Kicsit csalódtam Nickben, hogy nem hisz nekem, de lehet az is, hogy igaza van. Vagy nem? Így gondolkodtam, amikor valami hideg esett az arcomra. Felnéztem az égre, és észrevettem, hogy lassan kezd szemerkélni az eső. Jobb sarkamat erőteljesen Sunset oldalába nyomtam, és azzal, hogy nem emeltem fel egy darabig, jeleztem neki, forduljon meg. Nem sok időt kaptam elmélkedni, de mire a farm bejáratához értem, már a hajamból is csavarni lehetett a vizet. Lovat gyorsan az istálló felé vezettem leszállva róla. A helységbe lépve melegség és ló illat csapott meg. Sietve csuktam be az ajtót magunk mögött, nehogy megfázzanak az állatok a huzattól. Sunsetet bevezetve a középtájon lévő boxába szememmel egy rongyot kerestem. Nem találtam, így a nyergesbe átvezető ajtó felé sétáltam, ám minél közelebb mentem, annál inkább lehetett hallani, hogy valakik beszélgetnek odabent. Megálltam a bejárattól pár lépésnyire, de ahogy felismertem Nick hangját, rögtön az ajtóra tapasztottam a fülem. | |
| Unikornis1999 (29546) 13.02.27 16:30:51 | ||
|
- Szerintem ez képtelenség. Még a karámnál is ezt állította, amikor elmentek Sunsettel. Kicsit furcsa lenne, ha valaki bejönne ide, és minden célja az lenne, hogy elvágja az idomító nyereg hevederét nem?
Így is rájöttem, hogy az aki „állította” a dolgokat én vagyok, és Nick még mindig nem hisz nekem. De ki lehet a másik ember, akivel beszél? Rögtön Mikera tippeltem volna, de akkor megszólalt az illető. - Elképzelhető Nick, hogy valaki megint a bolondját járatja velünk, mint a legutóbb. Jessie nem állított semmilyen képtelen esetet. Lehet nem is a lóval volt a bajuk, hanem a fiammal. Ez is valószínű. Nem zárhatjuk ki, hogy valaki keze jár a dologban. Az is lehet, hogy ezen a helyen dolgozik. Vagy most is itt van a farm területén, várva, hogy ismét keresztbe tegyen nekünk. Apa hangja mélyen dörmögött. Legalább ő fogja egy kicsit a pártomat. Éppen fellélegeztem volna, amikor az ajtó másik felét, valaki hirtelen kaparni kezdte. Jaj ne… Rex, a farmon munkálkodó németjuhász kutyánk jelezte apának, hogy valaki bizony itt van az ajtó mögött… Ha tudta volna, én vagyok az. Sajnos nem, így a bentiek minden bizonnyal elindultak az ajtó felé. Gyorsan, halk, puha léptekkel elszaladtam a lovak boxáig, majd úgy csináltam, mintha csak most indultam volna meg a nyerges felé. - Jessie hát itt vagy! Kezdtem kételkedni abban, hogy az eső előtt visszaérsz. Pont jó volt az időzítés, mert apáék elé hamar, nagy sebességgel indultak meg kifelé. - Csak egy kicsit áztunk meg… Szia Rexi! Megsimogattam a kutya fejét, és meg sem akartam hallani apa megjegyzését a „kicsit megáztunk” kifejezésre. - Éppen rongyot kerestem, hogy megtörölgessem Sunsetet, de úgy láttam a takarója a boxában van. Direkt nem néztem Nickre. Egyszerűen nem bírok rá haragudni, de kicsit rosszul esett, hogy nem bízik bennem. Eddig mindig az én pártomat fogta, és mondogatta, hogy támogassuk a kisebbeket. Pedig csak két hónappal idősebb. - Találsz bőven a nyergesben, de nem hagyd ott, mint a versenyfelszerelésedet délután a földön! Azért haragszom! Csak bólintottam, és rongyért sietve negyed óra alatt gyakorlatilag szárazra töröltem a lovamat. Elpanaszoltam neki, hogy nem esik jól, amit Nick művel, hogy sajnálom Millyt, és hogy félek az új csikónevelési ügy miatt. - Jó éjt lovacskám! A takarót ráterítve nyomtam egy puszit a homlokára, és futólépésben indultam meg a ház felé, miközben az eső zuhogott. - A vacsora kihűlt, a maradék a spájzban, apád mondta, hol voltál, de kérlek legközelebb, ilyenkor ne menj el. Megint rendszerré válik majd, hogy lekésed a vacsorát? A nappali fapadlóját nézegettem, mintha olyan érdekes is lenne. Nem mertem anyára nézni, ehhez hasonló esetekben jobb nem szembeszállni vele. - Sajnálom. Nem lesz belőle rendszer, ígérem. Éppen indultam volna a bejárattól baloldalon lévő vízszintes fal melletti lépcsőhöz, de anya a kanapé, és a kandalló közi útvonalamon megállított. - Rendben. Előbb szárítkozz meg, így ne ülj asztalhoz. Megmelegítem neked a csirkecombot. Halványan elmosolyodtam, és a lépcsőn fürgén ugrálva eltűntem a melegséget sugárzó helységből. Ezt megúsztam. - Jesszus… Azt hiszed nincs víz, hogy odakint zuhanyoztál? Semmi kedvem nem volt hallgatni a bátyám humorizálását, így csak vágtam egy grimaszt, és a csöpögő cipő-kabát párosítással a kezemben, a szobámon át a fürdőmbe siettem. Gyorsan megszárítkoztam, és a vizes holmimat lecseréltem egy szál köntösre, és papucsra. A konyhába csoszogva anya elém tartott egy fakanalat. - Állj! Ugye tudod, hogy nem szeretem, amikor így flangálsz a házban! Csak elmosolyodtam, ő pedig vidáman kisimította az arcomra tapadó, repkedő hajszálakat. Miközben én már javában ettem, anya teát főzött, és éppen mentem volna a szobámba, amikor hirtelen megszólalt. - Tulajdonképpen miért is lovagoltál ki ilyen későn? Főleg nyereg, és kantár nélkül? Úgy gondoltam nem mondhatok neki el mindent. Így egy megfontolt, ám színtiszta igaz választ kapott. - Csak sajnálom, ami Millyvel és Mikeal történt. Attól félek, nem vagyok elég jó, a ló idomításához. Anya egy bögre teát a kezembe nyomva bizonygatta, hogy de sokszor csináltam hasonlót, és hogy a bátyámnak, és a csikómnak semmi baja. - Holnap reggel kilencre jön a tanár, addigra kipihenni magad! Nyomás! Puszit adott a homlokomra, és a konyhaajtót kinyitva jelezte, hogy siessek. Semmi kedvem nem volt hétfőn reggel egy, az összes farmbéli gyerekeket tanító emberrel jó pofizni. - Szerencsés vagy! Toltam félre lépcsőnél csaknem belém ütköző Mikeot. - Mert elvégeztem a sulit? - Igen! | |
| Unikornis1999 (29546) 13.02.27 16:31:45 | ||
|
Zártam le a beszélgetést elindultam felfelé. Nekem sajnos még tanulnom kellett. Az egy dolog, hogy a bátyámnak szokása hallgatózni, de hogy ennyire? A lépcsőtől tudja, miről beszéltünk a konyhába? Vagy ennyire kiismerhető vagyok? Nagyon jó lenne, ha nem lehetnék az. A fiúk állítólag bírják a titokzatos lányokat. Csak az a baj az egészben, hogy a farmon élés egyfajta hátrány. A legtöbb embert a környéken gyakorlatilag két kezemen meg tudom számolni. Így a fiúk közti válogatás sem egyszerű dolog. Ezekkel, a gondolatokkal a fejemben, és a kezemben tartott üres bögrével aludtam el az ágyamon feküdve kora este, egy viszonylag fárasztó nap után.
itt a vége :) bocsi, hogy itt elfoglalok ennyi helyet ._. | |
| saci234 (47211) 13.02.27 20:47:11 | ||
|
FIGYELEM MINDENKINEK!
Ez nem az egész fejezet.-_- Csak 1 minta részlet.Hogy érdekes lesz-e a történet,hogy érdemes lesz-e belekezdenem. Senki se érti????Senki? | |
| popcorna (67107) 13.02.28 18:13:34 | ||
|
Meghoztam a történetem első fejezetének egy RÉSZÉT!Itt volna:
1.Új diák érkezik! Nagyon nagy volt a sürgés-forgás ezen az izzasztó nyári napon. Mindenki pakolt,sepregetett vagy gereblyézett,hiszen új diák érkezik délután.Én voltam az az új diák.Most költöztünk ide a nagyváros után.Először mindent idegennek éreztem,de,hogy már itt vagyok egy hete...nem is tudom!Úgy megszerettem.És most itt az ideje végre,végre lovagolni is!Mindig is imádtam a lovakat.Ahogy a sörényükbe bele kap a szél,a patájuk ahogy dobog...gyönyörű!Most pedig kipróbálok egy új lovasiskolát. A neve Star Lovasiskola.Tulajdonképpen én német tanulok de rájöttem,hogy Csillag Lovasiskolát jelent. Másnap... -Anyu,anyu mikor indulunk?-kérdezgettem izgatottam. -Előbb öltözz fel s minden időben megtudsz!-kiabált fel a konyhából. A hajam úgy nézett ki mint egy oroszláné szóval felállt.Nekem mindig is barna,hosszú,göndör hajam volt.A majmos pizsimet viseltem.Ezen három fajta majmocska (kék,sárga,rózsaszín) ugrándoztak.Ezen kívül az oroszlános mamuszom volt rajtam.Illett a hajamhoz is.Úgy fél óra volt a zuhanyzás,a reggeli és a smink összesen.Az öltözködés 10 percet vett igénybe.Miután felölötöztem így néztem ki:a hajam természetesen összefogva,rajtam a kedvenc i love you feliratú felsőm és egy lila lovaglónadrág.E mellé felkaptam egy csizmát is.A kocsiban egész végig patogtam szó szerint.Ahogy odaértünk egyből leeset,hogy nagyon jó helyet választottunk.Nem is tudtam mit csináljak először.Hát odamentem egy „csapat” hoz.Két lányból és egy fiúból állt. -Sziasztok!Az én nevem Emily,de a barátaimnak Emi.Ma vagyok itt először-mosolyogtam-Titeket,hogy hívnak? -Az én nevem Peter!-küldött vissza egy vigyort a srác. Nem is tudom!Megtetszett...most mit tegyek? -Én Jeny vagyok-szakította félbe a gondolatimat. A másik lány elkényeztetett volt.Ő nem is köszönt. | |
| Panka0204 (50739) 13.03.01 00:26:50 | ||
|
unikornis:nagyon jó lett! folytasd !
popcorna:a tiéd is jó! | |
(aktuális oldal: [ 213 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [210] [211] [212] [213] [214] [215] [216] [217] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
