 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Dóry98 (52330) 13.03.11 18:54:58 | ||
|
Bogi2001: Biztos jó lesz, csak nem sok minden történt ebben a fejezetben. Azt jól bemutattad, hogy mi történt a múltban, és összességében nagyon jó lett.
Pacibarát00: Ebből a sztoriból egész jó kis történetet lehetne kihozni, de nagyon-nagyon elkapkodod. A párbeszédeket bele a szövegbe írod, nem gondolatjellel, pedig úgy kell. Egyszerre sok időt ugrasz, nem tudjuk mi történt abban az egy hónapban, ami letelt. Ezekre máskor figyelj, és biztos szuper történet lesz belőle. Remélem nem bántottalak meg, csak segíteni szerettem volna. | |
| pacibarát00 (39309) 13.03.11 20:38:17 | ||
|
Dóry98: Köszönöm szépen a kritikát ezzel sokat segítettél :D Megpróbálom úgy ahogy mondtad :) | |
| pacibarát00 (39309) 13.03.11 20:39:07 | ||
|
Ramee:Köszi próbálok javítani rajta | |
| csacsizó (47011) 13.03.11 21:47:17 | ||
|
Első felvonás-2
-Komolyan? És? Felhívott? -Ugyan Alison, meg sem adtam neki a számom. -De azért tetszett valld be!-nyúzott a lány. -Ami azt illeti, egy kicsit- A szememet a spicc-cipőm szalagjára fordítottam. Azt elhallgattam, hogy Will-nek esélye sem volt rá, ugyanis a szüleim rögtön megjelentek. -Mégis mit gondolsz magadról kisasszony? Hova tűntél csak úgy hirtelen, és mit keres itt ez a ló? Mondd mit csinálták?-rontott nekem apám. Láttam rajta, hogy nagyon dühös és anyám sincs a legjobb kedvében. Willt kerestem, de már elment, így egyedül kellett felelnem a kérdésre. Rossz szokásom volt, hogy nem néztem mások szemébe, nem volt hozzá elég erőm. Tekintetem a kezemben lévő szárra tévedt. Egyszer már elbaltáztam, most nem tehetem. -Vettem egy lovat-mondtam félhangosan. -Tessék?-kérdzett vissza anyám. -Vettem egy lovat-és nyomatékosan közelebb húzódtam Develhez. A szüleimnek homlokig szaladt a szemöldökük, és aki először megszólalt, pontosabban megköszörülte a torkát. -Nézd Brooke-kezdte-, lehet hogy megtetszett ez a ló, de a mi beleegyezésünk nélkül nem veheted meg. Először is szeretnék találkozni a tulajdonossal, utána meglátjuk-zárta le a témát. Megkerestük Will nagyapját, aki meggyőzte a szüleimet, hogy tartsuk meg Develt. Végül úgy döntöttek, egy hónapot adnak nekünk. Ha találunk egy jobb lovat, vagy bebizonyosodik hogy Devel haszontalan, rögtön eladjuk. Tegnap rögtön el is hoztuk, de nem akarják a régi lovardámban tartani, ezért ma szállítjuk át a város másik felébe, egy eldugottabb lovardába. Talán újra láthatom… -Brook, figyelsz rám?-kérdezte Alison. Már felhúzta a tüllt is és az utolsókat igazította kontyán a tükör előtt. Ezzel szemben én még alig készültem el. Szerettem a balettintézetet. Egy ódon elegáns színház hátuljában alakították ki a próbatermeket és az öltözőket. A nyári szünetekben de azon kívül máskor is bejárhattunk gyakorolni. Általában Alisonnal együtt jöttünk, mindig az órák előtt hogy időben bemelegedjünk. Belebújtam én is a tüllbe és lehajoltam megigazítani a szalagot a krémszínű cipőmön. Odaléptem a tükörhöz Alison mellé. Tökéletes ellentétek voltunk. Én közepes termetű, ő magas, én szőke barna szemekkel, ő fekete hajú kék szemekkel. -Mehetünk?-kérdeztem. -Persze. Lassan léptünk be a balett szőnyeggel borított tükörfalú terembe. Nekiálltunk bemelegíteni. Pliék, alapállások, nyújtások, majd Alison bekapcsolta a zenét. Lágyan csendült Csajkovszkij Hattyúk tavájából a zene. A közelgő előadáson Alison és én a négy kis hattyú szólóját adjuk elő. Nehéz ugrások és fegyelem, csak így sikerülhet, de jó párszor újra kell kezdenünk mire egyszer sikerült végigtáncolnunk. -Miss Fanny meg lesz velünk elégedeve, azt hiszem-lihegte Alison. -Én is úgy gondolom-töröltem meg az arcom. -Visszamegyek az öltözőbe, hátha itt vannak már a lányok jó? -Menj csak, itt várok rátok- megvártam míg becsukta maga mögött az ajtót és néhány ugrással a villanykapcsolónál termettem. Elsötétítettem a termet mint egy színpadon, csak a közepén hagytam egy fénykört. Beállítottam a zenét és kedvenc táncomba kezdtem. Fenségesen vonultam a fénybe és belekezdtem Giselle szólójába. Repített a zene, ugrások és spiccek, végül a hosszú, mámorító forgás. Egy-két-há’, egy egy-két-há’, spicc és meghajlás. Megszűnt a zene, de a taps nem. Az ajtóban, a félhomályban ott álltak a lányok, előttük Fanny, a tanárom. -Bravó, Miss Scott. Igazán eredeti alakítás. Szeretném, ha itt maradnál óra után. Mozgás lányok, lemegy a nap, mire elhelyezkedtek. Villanyt fel! És alapállás! Már csak két hetünk van! * Szaladtam ki a fénybe, magamhoz tudtam volna ölelni a világot! Miss Fanny szeretné, ha eltáncolnám a szólót és a magántanítványa lennék! Mi sem lehetne ennél tökéletesebb! Már csak Devel aggasztott. Apa várt rám a bejárat előtt, előbb a táskám dobtam be az autóba, csak utána szálltam be. Ömlött belőlem a szó és apa is örült a sikeremnek. -Ez igazán nagyszerű. De most a lóval kell foglalkoznunk. Már átvitték Woodstock-ba a délután. -Komolyan? -Igen. Nézd Brook, szeretném ha tisztáznánk valamit. Nem tarthatunk puszta fellángolásból egy tinkert, és nem jelenhetsz így meg Golden Satbles-ben. Mit szólnának hozzá? -Azt, hogy egy foltos pónit kaptam-vágtam rá unottan. Már újból ez a téma! Mindig csak a többiek véleménye számít! -Látom érted. Szeretném megnézni hogy megy nyereg alatt ez a monstrum. -De apa, Devel nem is óriási! -Magasabb nálad, szóval az- tessék, már megint a magasságom! A hatalmas város előkelő negyedében mozogtam egész életemben, paloták és villák közt, de most egy polgári negyedbe kell járnom nap mint nap. Ami nem is olyan rossz, ha jobban belegondolok. | |
| Bogi2001 (22306) 13.03.12 15:28:52 | ||
|
3. fejezet: Kihívás és újabb emlékek A kerékpártárolóhoz léptem. Kikerestem a zsebemből a láncom kulcsát, és eloldottam a múzeumba való biciklimet. Az nyikorogva engedett a húzásomnak, és szép lassan, komótosan kigördült a tárolóból. Irigykedve pillantottam a többi sorakozó, hiperúj-szupermodell-vagyonárú terepbiciklire. Magamban így hívtam azokat a kerékpárokat, amik az enyémnél újabbak voltak. És ilyenből igen sok volt. - Mi van Emma, mégis ide mered vonszolni ezt a kacatot? - hangzott mögöttem egy gúnyos megjegyzés. Megfordultam. Laura Smith állt ott egy gyönyörűen fényezett, csillogó, vadonatúj kerékpárral. Még előző nyáron kapta. Keserűen néztem a saját, ócskatelepre illő példányomat. De ahogy rápillantottam, eszembe jutottak a lovarda körüli rétek, dimbes-dombos leejtők, bódító illatú virágok, minden, ami kedves emlékem volt. Életemben először, szívből, őszintén szóltam vissza a röhögő lánynak. - Lehet, hogy nyekereg, lehet, hogy nem olyan csúcsszuper, mint a legújabbak, lehet, hogy a külseje alapján vastelepre való - kezdtem. - De... Egy pillanat alatt felpattantam rá, majd tettem egy villámgyors kört Laura körül. Élveztem, ahogy a gyorsaságtól a szél az arcomba kap, hogy a lány elszédül, miközben engem próbál követni a tekintetével. Befaroltam elé. - Még mindig van olyan gyors, mint a mai kerékpárok! - Csak hiszed! - vágott vissza élesen. Illetve vágott volna. Ide-oda dülöngélt a szédülettől. - Az enyém gyorsabb! Kihívlak egy versenyre! - fúlt dühében. Az időközben odagyűlt kisebb tömeg egyszerre morajlott fel. Laura Smith még soha senkit sem hívott ki versenyre, de látták őt száguldani. Higgadtan válaszoltam. - Amennyiben tisztességes lesz, elfogadom a kihívást. Hol és mikor? - kérdeztem tárgyilagosan. - Ma délután háromkor a lovarda mögötti leejtőn - ennél jobb helyet és időpontot el sem tudtam képzelni. - Találkozunk ott - mondtam nemes egyszerűséggel és otthagytam. Az út a lovarda karámjai mellett vezetett el. Lassú tempóban tekertem, hogy megszemlélhessem a karámokon túl kimagasló, hatalmas istállót. Tekintetem továbbsiklott. Az épület mögött kilométerekre húzódó, meredek leejtő még innen is kivehető volt. Jól ismertem annak minden gödrét, kövét! Visszanéztem az istállóra. A hatalmas épület évtizedes múltjával magasodott a karámok mögött. Falain nem visszhangzottak a kiáltások, elnyelték az örömteli beszédeket, sírástól fojtott panaszkodásokat, rémült lépteket. Ott őrizték szótlanul. Felsóhajtottam. Mindig is tiszteletet váltott ki belőlem, akárhányszor láttam. Hirtelen egy ló - aki odasomfordált hozzám, miközben gondolataim elkalandoztak - a hátizsákom felé kapott. Mi lelte? Rájöttem, hogy az aznapi almámat még meg sem ettem. Előhalásztam a táskámból és bedobtam a karámba a ló mögé, hogy hagyjon végre békén. Visszaültem a kerékpáromra és az otthonom felé fordultam. Közben egyre gyorsabban cikáztak a fejemben a gondolatok. Vajon tényleg sikerül legyőznöm Laurát? Vajon az emlékeket őrző, ócska, számomra mégis fontos kerékpár tényleg képes olyan nagy gyorsaságra? Vajon nem hagy cserben? Nagyon izgulok. | |
| Ramee (57283) 13.03.12 16:59:05 | ||
|
csacsizó and Bogi 2001: csak így tovább mindkettőtök történetét szívesen olvasom :)
Miveé kicsit el vagyok havazva (konkrétan lusta voltam hd-t/házi dogát/ megírni így most csúszni fogok a történetem folytatásával ,de addig is itt van belőle egy pár soros részlet Alisa szemszögéből: ,,Az esőfelhők elfedték a Hold halvány fényét és a csillagok ragyogását.Az erdő most komorabbik arcát mutatta és emlékképek ezrei halmoztak el azokról a derűs napokról mikor Égerrel jártam itt. Most viszont minden más volt. A hideg esőcseppek végigcsorogtak csupasz felkaromon. Az eget újabb villám világította be és Kolja idegesen emelte fel fejét nagyot rántva a nyakára erősített kötélen. Ezor nyugtatólag magára erőltetett egy mosolyt ,de kételyeim egyre nagyobbak lettek. “ Amilyen hamar tudom hozom a teljes fejezetet :) addig is várom a ti történeteteknek folytatását :) | |
| Boszy9 (32975) 13.03.12 18:10:54 | ||
|
1fejezet:
Messze messze hegyeken Èlt egy ménes Veresen Volt köztük egy csikó Ki eltevedt újból Messze messze járt már a mènes Egyedül ő utánuk nèzett Mèg kicsi volt de gyenge De esze mint a penge Megindult a mènes nyomán Patkókat látott jóformán | |
| pacibarát00 (39309) 13.03.12 18:11:04 | ||
|
A szürke shagya folytatás...
Lina: Ördög! Talán próbálkozhatnánk már az oxerekkel is! Ördög: Próbálta kifejezni a nem tettszését! Lina: Jaj Ördög ne félj már ! Meg tudod csinálni?! Lina vágtába ugratta Ördögöt..... Egyszer csak az oxer előtt találták magukat. Lina: Ördög most! Ugorj! Ördög megállt de már érezte az ütést a farán... Lina: Ördög mért álltál meg? Lina újra próbálkozik ismét sikertelenül... Harmadjára Ördög elugrott de tudta, tudta hogy nem sikerülhet! A rudak leestek Ördög felbukott és Linát maga alá temette. Lina: Ördög, Ördög állj fel mert a lábam irtózatosan fáj!!!! Ördög próbált felállni de sikertelenül... Lina: Segítség kérem segítsenek! Pár perc kiabálás után az egyik lovász meghallotta a segély kiáltásokat! Lovász: Mit csináltál te lány?! A lovad nem tud felállni és te sem! Most mihez kezdesz majd? Lina: Én felállok majd valahogy inkább kérem hívja az állatorvost! Lovász: De ne segítsek? Lina: Ne, hívja az állatorvost! Lovász: Jólvan!! Pár perc múlva............. Állatorvos: Ennek a lónak megrepedt a lábszárcsontja ! ! Talán összeforr, de az is lehet, hogy el kell altatni! Lina: Elaltatni? ugye nem mondja komolyan? Kérem mondja , hogy viccel! Állatorvos: Lina nem a te hibád volt és sajnos nem viccelek. Lina tudta hogy Ördög most miatta fekszik magatehetetlenül a bokszában. Szörnyen furdolta a lelkiismerete. Lina: Ördög mit tettem veled?? Miattam nem tudsz lábraállni . Átölelte Ördög nyakát és sírt sírt?! sőt zokogott.... Ördög: Nyerített ezzel tudatva. hogy ő nem haragszik Linára. 
Ez most milyen lett? :) | |
| Hanna_Sara (62696) 13.03.12 18:26:27 | ||
|
pacibarát: mi ez? forgatókönyv? szerintem egy kicsit eléggé elkapkodtad. | |
| pacibarát00 (39309) 13.03.12 18:31:11 | ||
|
A szürke shagya folytatás...
Lina gondozta Ördögöt és Ördög is egyre jobban lett még fájt a lába de már fel tudott állni. Lina azonban még mindíg fáslizta az állat lábát mert az állatprvos ezt tanácsolta! 
Lina: Ördög egyre jobban vagy ennek örülök ! Ördög: Boldogan nyerített!! Nyi-ha-ha-ha-ha prrrr Lina: Talán, talán egy séta jót tenne a lábadnak. Mit szólsz? Ördög: Nyi-ha-ha-ha-ha prrr Lina: Jólvan hozok egy vezetőszárat. És elindultak..... 
Lina: Jólvan már egyre kevésbé sántítasz ez már siker! Ördög is örült, de nem tartott sokáig a jókedv mert összetalálkoztak a lovardatulajdonossal. Lovardatulajdonos: Mit áltatod magad?! Ebből a lóból úgy is szalámi lesz mu-ha-ha Lina: Kérem de én meggyógyítom és ....... Lovardatulajdonos: És....? és....? és mi lesz ezen a sánta lovon nem fogsz tudni lovagolni erre mérget vehetsz! Ha-ha-ha Lina: De fogok és majd akkor a maga képébe fogok röhögni ahogy most maga az enyémbe. Lovardatulajdonos: Csak erre már nem lesz időd holnap jön érte a kamion ami a vágóhídra viszi. De ne aggódj kapsz majd a szalámiból! Mu-ha-ha-ha Lina: Micsoda? hisz esélyt sem adott neki ?! Lovardatulajdonos: Ennek, ez amúgy is egy gebe! Lina: Ördög igen is nem gebe hanem versenyló lesz ezt garantálom!! A lovardatulajdonos tovább hajt a kocsijával.... Lina: Ördög most mit tegyek? Én vétettem ekkora hibát én is hozom helyre!!! Ördög: Tudta , hogy itt a vég ma este el fog búcsúzni a többi lótól. Lina: Most mért vagy ilyen szomorú Ördög?? Hisz én megmentelek. Talán meg tudlak vásárolni?! Ördögben felcsillant egy apró reménysugár. Elkezdett bizakodni. | |
| pacibarát00 (39309) 13.03.12 18:32:31 | ||
|
Hanna_Sara: Tudom :( Nem jó talán abba is hagyom :/ | |
| Dóry98 (52330) 13.03.12 19:44:49 | ||
|
Sziasztok! Itt a 4.fejezet. Kritikát írjatok, ha elolvastátok! Köszi!
- Vigyázz, faág!- Kiáltott előttem Nóri Bónusz nyergében. Nóriék háza közelében lévő erdőben lovagoltunk. Még vezetőszárral vezetett Nóri, de a szűk ösvényen nem fértünk el egymás mellett. - Mindjárt kiérünk az útra!- Kiáltotta Nóri, mire rögtön láttam, hogy mire gondol: Egy forgalmas országút húzódott előttünk, amin át kellett menni. - Emma, te menj előre! Így jó is lesz. Én majd mondom, mikor indulunk. Ha szólok, azonnal, ismétlem, azonnal elindultok Fannyval!- „Dirigált” Nóri, de én nem is bántam, hogy ő a főnök, mert nekem ilyen téren semmi tapasztalatom nem volt. Beletelt néhány percbe, mire Nóri elkiáltotta magát: - Most!- De hiába ösztökéltem, biztattam Fannyt, ő mintha gyökeret eresztett volna. A helyzet ugyanez volt Bónusszal is, de hirtelen mindkét ló megindult. De túlkésőn. A fák takarásából kiértünk, de az autóban ülő nő nem vett észre minket időben és már képtelen volt fékezni. Nekünk jött. Szörnyű fájdalom, kiáltások és a mentő szirénája. Ezek voltak az utolsó dolgok, amikre emlékeztem a balesetről. - Emma! Emma, ébredj fel!- Hallottam Anyu hangját, ami nagyon megnyugtatott. - Jól vagy? Hallasz engem?- Kérdezte aggodalmaskodva. Azt akartam válaszolni, hogy „rendben vagyok, csak a fejem fáj”, de egy hang nem sok, annyi nem jött ki a torkomon. Mintha ólom nehezedett volna az ajkaimra. A szememet sikerült kinyitnom, de bár ne tettem volna! Egy kórházi szobában találtam magam, az ágyamon Anyával. De mielőtt jobban körülnézhettem volna, egy ismerős hang ütötte meg e fülemet: - Emma! De jó, hogy jól vagy! Már kezdtem aggódni, pedig én nem vagyok az az „aggodalmaskodó típus”!- Ugrott ki Nóri egy ugyanolyan ágyból, mint amiben én feküdtem, csak az volt a különbség, hogy neki a jobb keze gipszben volt. - Nóri! De… Neked eltörött a csuklód? – Kérdeztem elég bambán. - Igen, de te csak ne gyötörd magad emiatt! Hat hét múlva jobb leszek, mint újkoromban! És amúgy is balkezes vagyok! - Jó, de velem mi történt? Úgy érzem, menten szétrobban a fejem!- Amint ezt kimondtam, rögtön eszembe jutott egy fontosabb dolog, mint én. - Mi van Fannyval? És Bónusszal? És azzal a nővel, aki az autóban ült?- A kérdések zúdítására valószínűleg nem számított Anya, mert meglepett kifejezés ült ki az arcára. De ennek ellenére válaszolt a kérdéseimre: - Kezdjük az elején: neked agyrázkódásod volt, de az orvosok szerint semmi komoly. Fanny és Bónusz csodával határos módon megúszta egy karcolás nélkül. Az, aki az autóban ült, ő… háát… nem élte túl. Engem sokkolt a hír. Persze az, hogy a lovak jól vannak végtelen megkönnyebbüléssel töltött el, de nem gondoltam, hogy valaki meg fog halni. - Nóri szülei, és az öccse is mindjárt ideérnek, de te csak pihenj tovább! Éjszakára bent kell maradnod megfigyelésre, ahogy Nórinak is. Nekem most mennem kell, mert a szerkesztőségbe pár dolgot összekutyultak. – Tette hozzá Anya, Amióta a helyi újságnál dolgozott, sokszor volt ilyen eset, ezért megbocsátottam neki ezt az alkalmat. - Tudod, Emma mi a legrosszabb abban, hogy eltörött a csuklóm? Az, hogy negyvenkét napig, vagy még tovább nem tudok rendesen lovagolni! Ez borzalmas! – Csacsogott az ő bosszantó módján Nóri, de én nem tudtam rá figyelni, mert csak az a nő járt a fejemben, és még elképzelni sem tudtam, hogy Nórit ez miért nem izgatja. Aznap éjjel elalvás előtt csak erre tudtam gondolni, és ez gyötört álmomban is. | |
| Dóry98 (52330) 13.03.12 19:50:22 | ||
|
A kritikák:
csacsizó: Nagyon érdekes, muszáj folytatnod!! Bogi2001: Tetszik, várom a következő fejezetet! Ramee: Váárom már, hogy hozd a következő részt!! pacibarát00: Ez már sokkal jobb, mint az előző, de tényleg olyan, mintha forgatókönyv lenne, de egyre jobb lesz. | |
| pacibarát00 (39309) 13.03.12 20:06:25 | ||
|
Köszi | |
| Ramee (57283) 13.03.12 20:08:50 | ||
|
3.rész első fele csak mert túl hosszú lett volna.Holnap hozom a másikat :) jah és várom a kritiket :)
Ezor szemszöge: -Oké Szava szép volt-paskoltam meg verejtékben úszó nyakát szürke lovamnak. Hosszú szárat dobtam neki és úgy indultam kifele a karámból. Alisat egész nap nem láttam és ez egy kicsit aggasztott. Talán még se volt jó ötlet magammal hozni. Szava magasra tartott büszke fejjel közlekedett, mint egy hercegnő a sok arab között. Szavat egy árverésen vettük ahol ő volt az egyetlen magyar sport ló. Sokan mondták, hogy megőrültem mikor megvettem egy szinte teljesen vad, rakoncátlan csikót, aki még a ló szállítótól is rettegett, de édesapám és édesanyám kiállt mellettem és egy év alatt összeszokott páros lettünk.A kis földes úton visszafele sétálva egy autó zúgott el mellettünk felkavarva a port, ami megragadt selymes szőrén. Szava türelmetlenül poroszkálásba kezdett és én hagytam had tegye, amihez kedve tartja. Az istálló ajtajába leszálltam róla és bevittem a kis folyosóra, hogy leszereljem és lecsutakoltam mikor egy csaj jelent meg a hátam mögött . -Szia-mosolygott rám és fehér lovaglónadrágjáról leporolta a koszt és undorodva arrébb állt-Nem tudod merre találom Thomast ? –nézett rám kérdőn tengerkék szemeivel. -Hello –vetettem rá szívdöglesztő mosolyom-Nem tudom, merre van Thomas ,de ha akarod, segítek megkeresni. Szava közben lázadásul oldalba bökött puha orrával, mert nem tetszett neki a figyelem megosztás-Helyesbítek. Segítek megkeresni neked Thomast miután lefürdettem Szava -Figyi ,nekem fontos lenen ,hogy öt perc múlva beszéljek Thomassal szóval örülnék neki, ha most- hangsúlyozta ki az utolsó szót és nyomatékos csendet hagyott-megkeresnéd nekem –hajolt közelebb ajka alig pár centiméterre voltak enyémtől. -Bocsi ,de a lovam fontosabb egy szőke ri-elharaptam a mondat végét ,mert eszembe jutott ,hogy én és Szava itt csak megtűrt vendégek vagyunk. Alisa: Az idő megszűnt létezni számomra, ahogy minden bátorságom összeszedve ültem benn Thomas mellett a karámba és néztük, ahogy Kolja önfeledten száguldozik még nem teljesen kifáradt. Akkor Thomas felállt mellőlem és lassú, megfontolt léptekkel indult meg a ló fele, aki türelmesen,lehajtott fejjel várta őt. Fején egy kötelet csúsztatott át és elindult vele felém.Én hirtelen felugrottam és pici,fekete pontok kezdtek szédületes táncba szemem előtt. -Nyugodj meg Alisa.Nem fog bántani ..talán ő még jobban fél tőled ,mint te tőle -Azt kétlem- válaszoltam kissé bunkón, de most a remegésen kívül nem tudtam másra koncentrálni. -Nyugi-ismételte meg a szót ,de nem tudtam eldönteni ,hogy nekem vagy a lónak így csak álltam és vártam ,hogy elém érjenek. Ahogy Thomas megállt tőlem négy ,öt méterre fejével jelezte ,hogy a következő pár lépést nekem kell megtennem .Sokszor láttam már a lovászt dolgozni vad lovakkal és leendő gazdáikkal, akik összerezzentek a ló minden mozdulatától ,de akkor mind csak vicces ,nyámnyila alaknak tűnt. Most viszont teljesen megértettem őket és a félelmüket. Egy lépést hátráltam jelezve, hogy még nem állok készen, de úgy látszik Kolja is megunta a várakozást ,mert fejével hátracsapott ,kirántva a vezetőszárat és pár lépést odébb ügetett és legelni kezdett. -Jól van nincs semmi baj-nyugtatott meg lovász mikor látta az arcomra kiülő csalódottságot. Ezor jelent meg a karám szélén és átlendülve a lécek felett indult meg felénk futólépésben. Egyedül csak akkor lassított mikor Kolja füleit hátracsapva kezdte őt vizsgálgatni,de mintha észre se vette volna megsimogatta a fejét. Kolja döbbent feje láttán elkapott a nevetés és felébredésem óta most először történt ez meg velem ez a jó dolog, aminek már az emléke is alig élt bennem. -Thom valami csaj keres téged és idézem és jobb lesz, ha sietsz, mert eléggé türelmetlen a Pláza cicus. -Jaj ,el is felejtettem ,hogy ma jön egy új lány és lova Chili –csapott ráncos homlokára és elindult Ezor pedig követte. Valamilyen érzelmeket kavart fel bennem az ,hogy Ezor minden jött mentet cicusnak nevezz. Pedig már azt hittem ,hogy ez lesz a sajátos becenevem ,de nem .Ökölbe szorított ujjvégeim elfehéredtek és körmeim belevájódtak tenyerembe felsértve bőrömet,de nem törődtem semmivel.Mostanság erősebben éltem meg az érzelmeket ,mintha a szervezetem be akarná pótolni az elmaradt 2 évet. Vállamon hűvös vízcsepp landolt és én ijedten ugrottam arrébb. A hátam mögött álló fekete ló is ijedten szökkent eggyel odébb és fehér sörénye mögül meredt rám gyönyörű kék szemeivel. -bocsi-suttogtam neki és ő mintha megértette volna kinyújtotta felém okos kis fejét és megszagolt-Vigyázz nehogy beájulj a szagomtól-figyelmeztettem és kezdtem kételkedni agyi épségemben ,hisz egy lóhoz beszélek. Óvatosan kinyújtottam felé a kezem ő pedig formás pofáját belehelyezte ,majd egyre közelebb jött hozzám és végül a nyakán pihent fehér kézfejem. | |
(aktuális oldal: [ 217 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [214] [215] [216] [217] [218] [219] [220] [221] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
