 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Dóry98 (52330) 13.03.08 21:05:49 | ||
|
Ramee: Örülök, hogy tetszik! Folytatom, csak még be kell gépelnem, mert füzetbe van írva! :/ | |
| Ramee (57283) 13.03.08 21:29:15 | ||
|
Ez lenne a 2.fejezet második fele:) jó olvasást és várom a komikat :)
Egy kis barna kerítésű, hófehér falú ház előtt álltunk meg. Hangos kutyaugatás hasított a vidéki csendbe és egy fekete alapon fehér foltos kutya állt meg és izgatottan csóválta a farkát. Ijedtemben összerezzentem és ujjvégeim elfehéredtek, ahogyan szorítottam az autó kilincsét. • Hello kis haver!- nyitotta ki a kertkaput Ezor és dögönyözni kezdte a közepes testméretű kutyust és kivette szájából a lasztiját majd messzire hajította. A kutya visszajött és szemében izgatottság és érdeklődés fénye csillant, ahogy felém szaladt. Emlékképek ezrei rohamoztak meg amint az ugrás tetején álló kutya jutott eszembe. Csak annyi lélekjelenlétem maradt, hogy felugrottam a kocsi csomagtartó részére. Nagyon szégyelltem tettemet, de a félelem felülkerekedett a jó modoron. Az állat hatalmas, mellső mancsait feltette a csomagtartóra és rádobta a labdát. A labda komótosan gurult végig a kocsin és a port felkavarva érkezett a földre. A vadász játékosan vetette rá magát,,prédájára” és farkát csóválva marcangolni kezdte. Ezor odasétált négylábú barátjához és megfogta szöges nyakörvét. • Na, másszál le Cicus a kocsiról és menj, be addig megfogom-mosolygott rám csibészesen. • Köszi-, mosolyogtam zavartan vissza. Futólépésben tettem meg az macskakővel kirakott pici utat és magam mögött hangos csattanással csuktam be az ajtót. • Bocsánat-kiabáltam. Havard és Suzie jóízűt nevetett. • Nem kell félned Neszi még nem evett embert. • De ő nem ember, hanem cica-halottam a gúnyos megjegyzést a hátam mögül és egy nyávogással nyugtáztam a dolgot. Az eddiginél is hangosabb nevetés tört ki. • Na, gyere –karolta át a vállam- megmutatom a szobádat - indult el maga után húzva Ezor. A hosszú folyosó narancssárga színben pompázott, és ahogy végigsétáltunk rajta megkívántam a narancsot. Egy fekete ajtóból nyílott kicsi, de jól berendezett. Világoskék színű falakat fekete bútorok emelték ki.Az ágyam rögtön az ajtóval szemben helyezkedett el és felette egy kis falra erősített olvasólámpa .Minden figyelmem a sarokban lévő asztalra szegeződött és azon belül is egy parafatáblára. • Én csináltam-követte tekintetem a srác- remélem, tetszik, mert mit ne mondjak, rengeteg kép van a gépeden. Néha nem ártana, ha törölnél párat vagy letöltenéd egy CD-re. • Köszönöm-öleltem át úgy, mintha a bátyám lett volna. • Szívesen- suttogta a hajamba-Na magadra hagylak kicsit –lépett ki az ölelésemből. Ha bármit akarsz, kopogtasd meg a falat az ágyad felett és jövök is –vázolta fel a tényeket és én nekiálltam a szobám feltérképezésének. * Nyitott szemmel feküdtem könny áztatott párnámon a plafont bámulva. A meleg még hajnaltájban is elviselhetetlen volt. Álmomban ismét Éger hátán szeltem a végeláthatatlan erdő rejtett kis rétjeit és ismét meglestük a vadlovakat. Újra átéltem, ahogy a szél belekap hosszú barna hajamba és szinte átrepülünk a kidőlt fák felett. Ránéztem az órámra, ami hajnali 4-et mutatott. A nap első sugarai épphogy súrolta a horizont alját. Kezembe vettem új telefonom és megnéztem a névjegyeket. Szerencsére benne volt az a szám, amit kerestem.A telefon kicsengett : • Hallo!Itt-egy hangos lónyerítés szakította félbe Thomas mondandóját. • Szia, Tom..- suttogtam és elgondolkodtam ,hogy miért is hívtam fel-Lenne egy kérdésem !- vettem egy mély lélegzetet. • Szia Ali! Kérdezz csak • Mi lett Égerrel?-a szavakat alig tudtam kimondani. Szabályosan marták a légcsövem a feltörő levegő és émelyegni kezdtem . • Éger felépült bár lelkileg már sosem lett a régi.Lehet ,hogy téged és azt az aranyos mosolyodat hiányolta. Aztán vemhes lett, majd megszületett Hiver ,de sajnos elszökött. Sok napon keresztül kerestük őt az erdőbe, de sosem leltünk rá.Ha nem haragszol most mennem kell ,mert éhes szájak várnak rám-nem kellett ahhoz látnom ,hogy tudjam a mondat végén elmosolyodott. • Köszönöm szépen!Jó munkát - mosolyogtam. Letéve a telefont újra rátelepedett a csend a szobámra. Éger körül jártak a gondolataim. Szemhéjam kezdett elnehezedni és hamis álmokba kergettem magam ahol Éger csatlakozott a vadlovakhoz és ott éli vígan életének hátralévő részét. | |
| Unmei (71163) 13.03.08 22:20:11 | ||
|
A nevem Lia Handers, és 14 éves vagyok. Apámmal élek egy lovasfarmon, ahol a csikókat nagy versenylóvá faragjuk, és eladjuk őket. Többek közt velünk lakik apám barátnője Netti, és az ő fia Ben is. Netti alacsony nő, nagyon rövid szőke haja van, és általában élénk színű felsőket hord, koptatott faremrben és cowboy csizmában jár. Fején általában egy barna, régi tipusú western kalap díszeleg. Mindig mosolyog, és optimista, vérbeli lovas. Ben már inkább magasabb, barna hajú, kék szemű srác. Igazán helyes fiú, bomlanak utánna a csajok. Imádja a technológiát, nem éppen tanyára termett. Minden idejét számítógépén tölti, ha pedig nincs otthon, telefonját nyomkodja. Apám kicsit testesebb, hosszú fekete hajú, körszakállas fickó. Nagyon kedves, humoros pasas. Ő eddzi a farmon lévő lovakat. Na és a sor végére magamat hagytam. Gesztenye barna hajam van, és tenger kék szemem. Snooky stílusú lány vagyok, azaz fekete kockás inget hordok, ami alatt általában kék póló van, sötét kék csőnacik takarják lábamat, és fekete converse cipő díszeleg lábfejemen. Hajam mindig ki van engedve. És akkor beszéljünk kicsit a farmól is. Nagyon sokan tartják itt a lovakat, számszerint 119 ló van jelenleg a farmon. Ebből 70 áll edzés alatt, 10 oktató ló, a maradék pedig más emberek tulajdonai. Gyerekeket is tanítunk lovagolni, osztályban és futószáron egyaránt. Az egész történetem, egy szép nyári reggelen kezdődött. Apum idegesen rontott be a konyhába, és valamit az új lóról dünnyögött. -Öö... Baj van?-Kérdeztem, közben műzlimet öntöttem a tálamba. -Baj? Mi az, hogy baj? Egetrengető probléma!-Förmedt rám, közben az új lónak papírjait olvasgatta. -És mi az?-Kérdeztem, majd a kávéfőzőt indítottam el.-Kérsz kávét? -Az új ló, nem Angol Telivér, Shagya Arab, állítólag, az alapítók unokája. Ami tuti, hogy nem igaz, és igen kérek.-Sóhajtott egy nagyot.-Mindegy, majd eladjuk vagy valami lesz vele.-Mondta, kicsit higgadtabb hangon. -Oks,-Főztem le a kávét és kiöntöttem őket 4 bögrébe. Nettiékét 2 cukorral, Benét 3 cukorral, enyémet 1 cukorral készítettem el. Mire ezt befejeztem, már ott is volt mellettem Netti és Ben. Felkapták a kávéjukat és elindultak kifelé.-Netti! Kivihetem Lótuszt?-Kiabáltam utánna. -Igen, persze ki! Nekem órám lesz!-Kiabált vissza. -Chh.. Tanyasi liba.-Jegyezte meg Ben, miközben a lépcsőn haladt felfelé. -Technológ kocka.-Vágtam ivssza Bennek. Ő fintorogva ugyan ezt vissza mondva, nagyon sipító hangon. Én meg pimaszul vigyorogtam. Miután láttam, hogy felért a lépcsőn, és becsapja maga mögött szobája ajtaját, én is kimentem és felnyergeltem Lótuszt. Még mielőtt felültem rá, megnéztem lábait, ugyanis Lótusznak íngyúladása volt, nem súlyos, mivel hogy lehetett rajta lovagolni. Felültem rá, és szépen lassan kiléptünk a farm hatalmas vaskapuján. Amint kiértünk vad vágtába kezdtünk. A vágta az erdő felé tartott. Mindketten baromi jól éreztük magunkat. Igaz, Lótusz nem az én lovam volt, de úgy szerettem mintha az lenne, és ő is úgy szeretett engem, mintha a gazdája lennék. Több órán át vágtáztunk az erdőben, már a nap lemenőben volt, mikor vissza indultunk a lovardába. Mivel nagyon messze mentünk, éjszakába nyúlott míg hazaértem Lótusszal. Lenyergeltem a lovat, és a fedlesbe tartottam, arra rövidebb volt az út a házig. Mikor kinyitottam az ajtót hatalmas meglepetés ért. Mindenki azt kiabálta, hogy boldog szülinapot. Apum kezében az új mén fehér-fekete kockás vezetőszára díszelgett. Nem tudtam szóhóz jutni. Mire végre kitudtam volna mondani, hogy mi, elrángattak, és a legújabb istállóba vezettek, kezembe a ló szárát nyomták. Az istállóban, az egyik box névtáblája le volt takarva, a box mellet festékes ládák hevertek. Leszedte Netti a lepelt, és oda volt írva: Lia Tulajdona. -Írd oda a nevét tanyasi liba!-Fogta meg a vállam vigyorogva Ben. -Azonnal, Technológ Kocka!-Nevettem majd felkaptam az ecseteket, és oda firkantottam, hogy Passion. Komikat, kritiket kérnék rá! :D | |
| SilverRanch (51640) 13.03.09 09:00:52 | ||
|
White champion 1.fejezet 1. rész Megérkeztem?! 2011-et írtunk.Én a boxban henyéltem, miközben az eső zuhogott kint. Az ablakot verte, mintha dézsából öntenék. Unottan a kinyitódó szuvas faajtóra néztem. Lassan kinyílt és egy férfi jött be egy fiatalabb kislánnyal akinek a kezét szorongatta, szőke és magas volt... Szemei kikerekedtek, ahogy rémnézett és mintha… Ki alakult volna…A kapcsolat... Igazából nem tudtam volna elmondani mit is éreztem-e pillanatban… Csak annyit… Hogy ő lesz az! De még bennem volt az ösztön… Féltem az emberektől és a közelségüktől. Így hát rémült nyerítésem melett a falnak nyomódtam, mögöttem megreccsent a box fala és betört egy deszka. A kislány felém közeledett lassan, mintha félt volna tőlem…Bár megértem… Olyna… Fura volt…A szeme... talán az…Lehet... Egyik szeme kék volt, másik pedig szürke…Egyszerre szép és rémisztő, mintha egy értetlen és szeretrevágyó szemet láttam volna…Lassú mozdulattal az ajtónak nyomódott, ekkor kicsattant az azt tartó vas és a szőke 10 éves nyújtotta karját felém… Mire én óvatosan belecsíptem vigyázva ujjaira, miközben a nagydarab férfi elrántotta előlem lányát és magához szorította. Sajnálom!-nyerítettem mikor a férfi megfordult s lányát otthagyva indult meg a nyerges felé, de előtte felkapott egy kis dobozt a szénakupacról melyet a hónapok hálója és az idő rusnya vad pora lepett be. Kinyúltam és hátbaböktem a könnyeivel küszködő kislányt mire ő felémfordult és puha kezét üstökömre tapasztotta,kinyitotta a kicsitmegrogygant ajtót.…Olyan rég volt, hogy így értek hozzám… A fejemet a lány mellkasába dörgöltem mint valami kiskutya akinek szeretethiánya van. De az apa megint előlépett bekötötte a kislány kezét majd rámnézett, alapos végigmérés után megragadta a kötőféket mely a box szélében lapult. Ijedten felkaptam a fejemet és felhorkantva kaparni kezdtem. Mire a kislány átölte félkézel nyakamat és rámnézett, majd végigsimtott szőrhiányos fejemen és orromra puszit nyomott…Ettől teljesen lehiggadtam. Mikor a férfi nekidőlt a fakarámnak, idegesen felnyerítettem és elveszítve a bizalmát meghátráltam. Hé semmi baj!-nyugtatott lágy szavaival a szőke Emily Vattson. Légzésem lelassult és lehunytam szemeimet…A lány felcsatolta rám az ezüstön kék szín kötőféket. Megragadta a szárat majd elindult lassan ki a folyosóra, ekkor kinyitottam a szemem és a magasba nyertettem, lábaimat magasra emelve mentem ki, fura volt megint hallani ahogy a patám a köveken dobog. Majd kivezettek és kikötöttek…Lecsutakoltak és elátták sebeimet. Mikor megérkezett elénk egy hatalmas autó melynek végén egy lószállító volt, felágaskodtam kitépve a fát a helyéről s hátraestem majd felálltam, megragadták kötőfékem, idges pillantást vettem a két zömök férfira, majd a nőre aki magához öleli Emilyt s a kocsiba húzza. Hosszú lenyugtatás és próbálkozás után feladták az idegenek a felvezetésemre való szándékot, lassan felém jött a lány. Végigsimított fejemen majd velem lépdelt fel a szerelvényre. Kikötött majd a kisajtón távozott, hátamögött becsukták a lécekkel segített autót… Nem tudom mennyit állhattam ott bent… Ijesztő volt… Mikor láttam egy csöpnyi fényt idegesen felkaptam fejemet és hátrameredtem, s ekkor kinyílt a lehajtható ajtó, megjelent előttem a lány majd lassan levezetett, fejemet magasra emeltem. Hova hoztak?-trappoltam le mikor kikötötték a kék vezetőszárat. Mikor leértem rámcsatoltál az ágaskodót, rámterítettek gy tengerkék ezüst szövéses lótakarót amibe a nevem volt hímeztetve: White Champion, s mellé kis betűkkel: king of the world. Boldogan felemeltem jobb melső lábam, fejemet szügyem alá hajtottam közben boldogan felhorkantottam. Egyik pillanatról a másikra megjelent elöttem Emily egy kék futószárral és egy voltizshevederrel. Azzal mit akarsz?????!!!!!!-néztem rá bár nem érthette… Kikötöttek feszesen, felszereltek, s lassan Emily rámnehezkedett, súlya alatt megsem moccantam….Könnyű volt, mint egy pille. Nah és most??-néztem hátra majd megböktem lábát. Érdekes volt… Őt nem akartam bántani…Lábaim mereven álltak mint a cölöp. Mikor megrugott felkaptam magasba fejemet, ekkor minden szem rámeredt. A férfi melettem jött és vezetett, hangos nyerítés üdvözölt ahogy a kancák karámja melett mentünk el, a lovak felém vágtáztak és megálltak a kerítés melett, ezzel porfelhőt kavarva maguk után. Hééé!!!-köhögtem s hirtelen megálltunk, a férfi levette a cölöpöt a körkarámról majd a nagykarámét ami a kis körrel volt összekötve, azok között egy átjáró volt, ahol gondolom a sétát szokták tartani… Nem is annyira érdekelt, de a pálya… az... egyszerűen... lenyűgözött, hosszú és széles volt… Belseje virágos és füvezett, látszódott az évek alatt kijárt autóút. | |
| SilverRanch (51640) 13.03.09 09:01:25 | ||
|
Odasem figyelve lépkedtem körbe a futószárra csatolva, mikor az ostor megcsattant, előre néztem és kicsit bepúposítva kezdtem el ügetni. Kis idő múlva még párszor megcsattant az ostor, s vágtába ugrottam, izmaim megfeszültek és lassan nyújtottam vágtává a jármódom. Izzadtan és fáradtan vezettek ki vagy 30 perc után, Emily megpaskolta hátamról nyakamat és leszállt rólam. Levették a hevedert, a futószárat. Lábaimra hideg vizet öntöttek s felterítették közben a takarót rám…Büszke voltam, végre egy család…Végre egy álom, ami képes lesz megvalósulni…
Mikor megszáradtam lehúzták és összehajtották a kék szövetet, elkötöttek és bevittek a barna, fa istállóba. Bent új szag terjengett. Pár csődör kidugta fejét és megbökte orrával faromat mire én kirugtam a boxajtóra. Kihúztam magam mikor megállítottak egy nagy box elött. Ez a box más színű volt... más illatú és több széna volt bent… Igen… ez az enyém… Gyere nagyfiú…ez mostmár a te otthonod…-mosolyodott el és levette rólam a kötőféket, majd a fenekemre csapott egy aprót és becsukta a boxajtót melyett húzni kelett. Lassan a szénámba dugtam fejemet, és élveztem a szeretetet, melyet egy kis családtól kaptam..Akiktől kaptam egy esélyt és nagy álmokat… | |
| Bogi2001 (22306) 13.03.09 15:26:37 | ||
|
Dóry98: Engem nagyon-nagyon érdekel a regényed! Az olvasó nagyon bele tudja élni magát, ettől is jó egy regény.
Ramee: Erre... csak egy szót tudok: tökéletes. Azaz több, mint tökéletes. Unmei: Hmm... maga a történet jó és a leírások is szuperek, de én még mindig nem tudom felfogni, miért rendezett az apa jelenetet... főleg a lánya reakcióját nem bírom felfogni. SilverRanch: Az elképzelés, a leírások és úgy összességében véve minden kifogástalan. Mégis... én olvasás közben azt éreztem, hogy siettél a gépeléssel. Vagy nem tudom. De rohanás van benne. Továbbá az “és“ szó gyakrabban visszaköszön, mint azt az olvasó várná. | |
| Ramee (57283) 13.03.09 17:13:09 | ||
|
Unmei: kíváncsi vagyok mit hozol ki ebből a történetből:) várom a folytot
SilverRanch: Hát igen mint már Bogi2001 is említette a gépelésre figyelj ,de az tetszik,hogy a ló szemszögével írsz | |
| Ramee (57283) 13.03.09 17:19:38 | ||
|
Még egy kérdés érdekelne titeket Ezor szemszöge is? | |
| csacsizó (47011) 13.03.09 19:31:39 | ||
|
Brooke számára két dolog fontos a világon: a lovak és balett. Szülei gazdagok és támogatják, ráadásul egy lovat is kap, mégsem érzi teljesnek életét egy mellékszerepben a színpadon és egy pompás versenyló tulajdonosaként. Valami többre vágyik, valami színesre, valami olyanra, ami igazán megdobogtatja a szívét. Ez lenne az új történetem. De mielőtt berakom kritikák. Ramee: nagyon jó, és rakj be egy fejezetet, majd kiderül :D Bogi2001: várom a következő fejezetet SilverRanch: tényleg elsietted, sztem a ló zaklatottságát és érzéseit akartad ezzel kifejezni, de gondold át, a történet remekül alakul Unmei: néhány helyen zavaros és pontatlan lovas szempontból, de ennek ellenére folytasd. Dóry98: nagyon jó | |
| csacsizó (47011) 13.03.09 19:33:22 | ||
|
NYITÁNY
-Mehetünk kicsim? A végén még elkésünk és várhatunk a következő alkalomig. -Megyek anyu!-kiáltottam vissza a szobámból. Egy utolsó pillantás a tükörbe és fel is pattantam a székről magam után rántva majdnem az egészet. Futólépésben tettem meg az utat a lépcsőig és leviharzottam a hallba. -Kész vagyok!-álltam anyám elé, aki idegessége jeléül fel-alá mozgatta cipője sarkát. -Sydney Brooklyn Scott! Apáddal már kerek tíz perce várunk rád, arról nem is beszélve, hogy nézel ki! Világosan megmondtam mit vegyél fel! Mars vissza a szobádba átöltözni!-parancsolt rám ellentmondást nem tűrően. Végignéztem magamon és tényleg nem értettem. Farmer, edzőcipő, kockás piros ing alatta fekete pólóval, befont haj. De anyámmal jobb nem vitatkozni. A végén még tényleg elkésünk, de lehet hogy az lenne a legjobb. Negyed órával később az autó hátsó ülésének ablakán bámultam ki tenyérbe támasztott kézzel, míg a szüleim elöl csevegtek. Igazán kár volt átöltöznöm. Elég sok idő telt el, mire megérkeztünk, legalábbis nekem úgy tűnt. A sok autó között sikerült találnunk egy helyet, de én nem nagyon akartam kiszállni. Anyám persze megint rákezdte. -Brooklyn szállj ki, Watsonék már ránk várnak Violettel együtt. Ne feledd, húzd ki magad és itt ne hagyd a pálcádat! -Jaj Dana, ne aggódj, Brook is tudja mit kell tennie igaz? -Igen apu- válaszoltam engedelmesen. Szótlanul mentem a szüleim után kissé feszélyezetten, de mikor beléptünk a hatalmas istállókomplexumba megnyugodtam. Nem lógtam ki a sorból a többiek közül. Anyám idegesen kereste a barátnőjét és hol máshol akadt volna rá, mint a kávézónál? -Jaj Brigitte, úgy örülök hogy látlak!-ölelte át és adott két puszit az arácara- És Violet milyen csinos! -De te sem panaszkodhatsz Brooklynra kedvesem! Míg a szülők egymással voltak elfoglalva, én Violethez léptem. -Szia!-köszöntem kedvesen. -Szia Brook! Szép a ruhád-mondta áhítattal. Fényes fekete csizmát, sárga lovaglónadrágot, egérszürke zakót fehér inget és szintén sárga nyakkendőt viseltem fehér kesztyűvel. Kezemben bársonykobakot és pálcát tartottam. -Te is jól nézel ki-adtam vissza a bókot.-Ezúttal milyen lovat keresel? -Egy ugrólovat, Raynard remek díjló de ugrani nem tud. És te? -Még nem tudom. Nekem a van a legfurább életem a világon. A szüleim hihetetlen gazdagok, mindent megadnak amire úgy gondolják szükségem van a rangom megőrzéséghez. Ezért kicsi korom óta balettozok és mellette lovagolok. A tizenhatodik szülinapom után, azaz most megkapom az első lovam, mivel tehetségesnek találtak. Eddig béreltük a lovakat, de most tényleg az enyém lesz, csak az enyém, senki más nem ülhet rá, nem nevelheti félre és igazi barátok leszünk. Nagyon szerettem lovagolni, de az utóbbi időben kezdett üressé válni az érzés. Mindig ugyanaz az edzés, néha versenyek és bemutatók a szülőknek. Azt ígérték, én választhatom ki a lovam, de nem hiszem hogy így lesz. Életem eddigi részében mindenben döntöttek helyettem. „Tudom hogy tetszik, de gondolj arra mit szólnak mások, válaszd inkább ezt!” De most az egyszer nem fogok engedni. -Ez lesz az első lovad, igaz Brook? -Igen. -Ha gondolod adhatok néhány tanácsot. -Köszi Violet-bár nincs rá szükségem. Az igazság az, hogy Violet az egyetlen barátnőfélém, de mégsem az. Pusztán azért vagyunk sokat együtt mert a szüleink régi barátok és mindketten a felső körből származunk. Sosem voltak barátaim ami azt illeti. Idén új iskolába fogok járni, apa ebben engedett, de a lovarda marad. Csupa fennhéjázó lány és gazdag ficsúr. Itt a vásárban is mindenki egy délutáni partihoz öltözött. Anyám rózsaszín kosztümje kiemeli karcsú alakját, szőke haja ragyog a fényben, míg apám élére vasalt drapp nadrágot és könyökvédős pulcsit visel. Felszegett fejjel tekintek körbe, látni akarom a lovakat! Nem egy szokványos árverésre jöttünk, á, az túlságosan egyszerű lenne. A fedett létesítményben állították fel a bokszokat és egy homokos pályát. Délután ötkor kezdődik az árverés különböző helyszíneken, addig lehet megnézni és kipróbálni a lovakat. Hiába van még hét órám, menni szeretnék. -Anya, apa, indulhatnánk? Még sok lovat kell megnéznünk! -Persze drágám. Gondolkodtál már milyen fajtát szeretnél? -Hát… | |
| csacsizó (47011) 13.03.09 19:33:39 | ||
|
-Akkor menj és válassz néhányat Violettel. Vagy tudod mit? Délben találkozzunk itt és utána kipróbáljuk amiket választottál, mi is keresünk néhány lovat. Rendben Brooklyn?
-Igen anya-mondtam felszabadultam. Már csak Violetet kell leráznom és szabad vagyok! Persze ez nem olyan egyszerű mint hittem. A lány folyton a sarkamban van, a lováról mesél és mindent kritizál. Bár hányszor megállok egy boksznál hümmögve megnézi a ló adatlapját majd elmondja a személyes véleményét persze az enyém nem érdekli. Láttam arabokat, telivéreket, selleket, frízeket, lipicait, hannoverit és holsteinit, de egyik sem tetszett igazán. Nem tudtam volna a barátomként kezelni őket. Fenségesek és ridegeknek tűntek. -És erre Raynard megcsinálta a piaffe-t, ami persze tökéletes volt így max pontot kaptunk rá a zsűritől. Egyértelműen ő volt a legjobb és legszebb ló az egész mezőnyben. Tudod Brook… -Figyelj Violet!-szakítottam félbe-megkeresem a mosdót, te addig várj itt, sietek vissza. Ha nem akarsz, ne várj meg-és még mielőtt újabb szóáradatba kezdett volna, sietősen befordultam egy folyosóra. Igyekeztem mielőbb eltűnni a szeme elől és csak öt perc múlva mertem megfordulni. Nagy sóhaj kíséretében engedtem ki a levegőt. Körbenézve láttam hogy teljesen elkeveredtem a pedigrés lovaktól és egy kis összekötőn álltam. Ha már itt vagyok, megnézem ezeket a lovakat is. A többi helytől eltérően nem bokszokat, hanem egy hatalmas karámot láttam a szabadban tele mindenféle lóval, főleg pónikkal. Alig egy-két ember lézengett itt, valószínűleg a tulajdonosok. Odaléptem a fém kerítéshez és egyik kesztyűs kezemet rátéve figyeltem a lovakat. Éppen megfordultam, amikor tompa dobogást hallottam és valami nekiütközött a kerítésnek. Visszanéztem és egy kócos üstököt láttam magam előtt. Mosolyra húzódott a szám és odaléptem megsimogatni a tinkert. Alig volt magasabb nálam és a kezembe nyomta az orrát. Rögtön tudtam, ő kell nekem. | |
| Hanna_Sara (62696) 13.03.10 09:06:41 | ||
|
csacsizó: Jujj! Ez nagyon jó! Folytatást követelek! | |
| SilverRanch (51640) 13.03.10 09:55:29 | ||
|
2. rész Visszhang a múltból Korán reggel, bejöttek s fejemre csatolták a kötőfékemet. Mikor a kislány becsatoltaa vasat kicsit megnyugodtam. Hova akartok ilyen korán vinni?-“morogtam” mire megjelent a nyergem és egy zsoké.A ruhája ezüst színű volt kék körökkel elszórtan demég szabályosan rajta.Az emlékeim megrohamoztak, visszaemlékeztem a fordulóra, a bemonó hangjára, a sok porra és a vérre. Idegesen felnyertettem majd hátravágva füleimet tolatni kezdtem. Kicsit felágaskodtam, így kitépve Emily kezei közül a száramat.Megfordultam s elöttem láttam az embereket. Oldara néztem de nem volt menekvés….előreléptem párat és az orrom a lány mellkasára nyomtam aki megsimogatta üstököm…Élveztem érintését ahogy a puha keze fejemet simogatja. Rámcsatoltak egy kötelet oldalra két futószárat, amit átvezettek farom körül s az ellenkező oldalon. Odatolattak a lószállítóval, levették a léceket miután lenyitották az ajtót.Lassan meghúzták az eddig is feszes futószárakat, így kénytelen voltam előre felé menni.Lassan fellépdeltem a merev fára, mikor beálltam a vasrúd elé ,lecsukták mögöttem a vasrudat majd megmozgatták. Az ajtó bezáródott és a kocsi motorja beindult. A bögő nagy hangú jármű része rémülettel törte meg a nagy csendet, ideges nyerítés kísérte utunkat a verseny felé. Mikor megérkzetünk a nehézkes út után, levezettek. Én voltam a verseny “fénye” egy éves visszavonulásom után visszatértem…Elmosoylodva felnyerítettem és magasba emelve fejemet megálltam, megráztam testemet így a port leverve magamról ami még a lószállítóba rakódott rám. Meghúzták kötőfékem. Bevezettek a hatalmas istállóban majd kikötöttek, rámtették a nyerget azt addig igazították amíg teljesen rá nem simult a gerincemre a lábvédőket is amiket kicsit megmozgattak lábaimon, hogy biztosak legyenek hogy paszentosan hosszúsimul szőrömhöz. A martingált is amit persze a nyereghez csatoltak, lassan feltették a kantárralegyütt fejemre a maszkot. S lassan kivezettek, a zsoké hátamra ült mikor megálltunk a sétakör melett. Az emlékek rohamosan jöttek… A por, a vér, a….a…rám ragadó vörös iszap…Ijedten felágaskodtam mikor pár vaku kattant elelöttem, az emberek hátrálni kezdtek, 3 ember fogta erősen a szárakat hogy ne történjen semmi probléma lábaimmal újra. Kérem-kérem!-szólalt fel az öreg Jenkins lány amellől Távolodjanak és a vakut kapcsolják ki, sem nekünk sem a lovainknak nem tesz jót!-mondta megnyugtató hangon a férfi. Mikor elengedtek, a kiskörön lépdeltünk amin a többi lovas is.Felnyőgtem kis horkantással majd oldalra döntve fejem bújtam volna ki a zabla fogásából. Megragada kantárszáram egy férfi majd lassan a rajtgép felé vittek.A zöld vas a faromra csukódott.Rég nem láttam iylen szekezetet….Az nap óta, igen..Az nap amikor megöltem a saját lovasom és még egy ló életét. Aznap mikor versenyeim száma lecsökkent… Átekintettem a vasrácson egyenesen a pályára, toroporgni keztem, végignéztem a melettem sorakozó lovakra. A lovak felsorakoztak és rajtra várnak..-mondtotta a bemondó majd nagy csönd lett, szinte a lélegzetvételt is lehettt hallani….A szívdobogásom hangosabb lett, a rajtcsengőelhangzott és mint egy bomba robbantam ki a gépből. Az előny az enyém volt…Előre iszkoltam és csak vágtáztam, gyorsaságom elérte a többi ló közötti 20 lóhosszot, de ez csak hoszabb lett. A kanyarban kicsit belassultam de ahogy visszaértem az egyenesbe újra gyorsultam. Galoppozva a pályán vágtattam, az egyhén saras homok nem porzott, de nagyobb darabok repültek mögöttem. Hirtelen minden lelassult, pár madár felrepült a pálya széléről, a vakuk kattantak egy nagyot ahogy a célfotó is.A célvonalon galoppoztam át majd lassú ügetésből lépésre váltva lihegve ráztam meg magam zsokém levette szemüvegét ami szinte tiszta volt, hangja eltöltötte a videósok mikrofonját. Elkezdtek fotózni a rózsacsokorral a nyakamban, az illata átjárt, elmosolyodva felnyerítettem és dobantottam, fejemet felemeltem és az egyik kamerába dugtam az orrom. Nézzétek!Ez ló pózol!-nevetett pár idegen mire felemeltem fejemet,kihúztam magamat a rózsakoszorú alatt és magasba emelve orromat emeltem fel jobb lábam a magasba, kis ágaskodás és kavarás után lehajtottam fejemet. A zsoké leszállt és végigsimított nyakamon. | |
| Ramee (57283) 13.03.10 13:14:47 | ||
|
A few picture from my past
3.fejezet Ezor szemszöge A Nap már magasan járt az égen, de ő még mindig nem bújt elő kuckójából. ,,Bekopogjak? ,Ne kopogjak? „vívódtam magamba végül is még több mint egy órán keresztül feküdtem a plafont bámulva az ágyamon. Fülemben tombolt a zene, miközben elvesztem gondolataim közt. Emlékszem arra a napra mikor édesanyám megtörten tért haza és közölte velem, hogy nem lehet kistesóm. Ekkor még csak 6 éves voltam. Nagyon elszontyolodtam, mert azt hittem, hogy a rosszaságaim végett nem kapom, meg amit szeretnék. Aztán nem sokkal 17. születésnapom után bejelentették, hogy örökbe fogadtak egy lányt. Mit ne mondjak a hátam közepére se kívántam egy kis csitrit. Napokig nem álltam szóba szüleimmel, mert nemes egyszerűséggel ,,nem találtam” a haza vezető utat . Aztán mikor hazafáradtam elmesélték, hogy a lány leesett a lóról és kómába esett vagy mi a szösz,de ebből én csak annyit fogtam fel,hogy ló .Aztán tovább meséltek,hogy a szülei egyik nap a kórházból hazafele tartottak mikor egy kamionos elvesztette uralmát a jármű felett és szó szerint összelapította őket. Még ekkor sem mutattam semmiféle sajnálatot és akkor megmutatták a képeket. A fehér kocsi a felismerhetetlenségig össze volt törve és a roncsok közül próbálták kiszabadítani az emberi testeket. Az egyik zene véget ért és avval a gondolatmenetem is .Egy új számmal másfele terelte a gondolataimat. Mikor valamelyest megbékéltem a gondolattal,hogy mostantól osztoznom kell a figyelmen,na meg a zsebpénzemen édesapám megkért,hogy segítsek neki átköltöztetni a lányt.Ahogy elértük a házukat meghűlt bennem a vér ,ekkor fogtam fel igazán ,hogy ő is egy ember, akinek valaha volt szerető családja. Mikor már indultunk volna hazafele belebotlottam Thomasba, aki éppen egy éjfekete lóval próbált kapcsolatot teremteni. Felém fordult és arcán fáradt mosoly terült el.Így kezdődött ,hogy végre valóra vált az álmom,ismét lóra ülhettem. Nagy levegőt vettem és kikászálódtam az ágyamból, felöltöztem és bekopogtam hozzá. Vártam,de semmi reakció nem jött felőle,így megismételtem a mozdulatot. • Gyere!-jött a kómás hang . • Jó reggel álomszuszék-vetettem rá legszexisebb mosolyom, mert aranyos mikor zavarba jön-megyek a lovakhoz.Lenne kedved eljönni velem? –tértem gyorsan a tárgyra. • Nem-válaszolta komoran és tekintetét elkapta-vagy még is…nem tudom-hezitált. • Még elviszem egyet sétálni Szavannát, és ha akarsz jönni, akkor 10 perc múlva, legyél kinn a ház előtt. • Oké-mosolygott rám és kimentem a szobájából. * (Alisa) Az utat kínos csendben tettük meg. Még mindig nem voltam biztos benne,hogy helyes döntést hoztam. Gyomrom fel leliftezett, ahogy a bekötőúton mentünk keresztül. A fák között fel-felvillantak a karámok melyben vemhes kancák legelésztek, csikók játszadoztak és az edzéstől kifáradt lovak fürödtek a kicsi tóba. A klimatizált kocsiból kiszállva a hőség rám nehezedett és kezdett elviselhetetlenné válni. Megláttam Tomot, ahogy próbál szót érteni a tegnapi lóval és testemet elöntötte a félelem. Ezor egy szó nélkül ment be az istállóba otthagyva engem félelmeimmel. Tekintetem nem tudott elszakadni a ló selymes szőrétől, amin a nap fénye táncolt.Kitágul orrlyukától és a magasba emelkedő izmos mellső két lábától. Thomas nyugodtan, halk szavakat suttogva közelítette meg, ő pedig rémült vágtába kezdett és elment mellette. Feszül kíváncsisággal vegyült érzésekkel lépdeltem a karámhoz és onnan figyeltem az Öreg hasztalan próbálkozásait. A ló tekintete rám szegezte és vészjósló gyorsasággal közeledett a kerítés fele. Mellső patái a magasba emelkedtek és lecsaptak a karámfára, ami hangos reccsenéssel adta meg magát. Hátráltam pár lépést felkészülve a következő támadásra, de a ló figyelmét elterelte az istállóból kilépő Ezor és lova. Thomas rémülettel telt tekintettel jött felém a fekete ló pedig fejét magasra tartva galoppozott vissza a karám közepénél lévő itatóhoz. • Jól vagy?-kérdezte szapora légvételek közepette. • Igen-válaszoltam a rémülettől megbénulva-Ő éger csikója? –tettem fel a kérdést, amire magamtól is tudtam a választ. A csikó minden mozdulatában benne volt Égeré. A tekintetében ott lobogott a vadság tüze, ami olykor megfogott Égerben, és ami sosem múlott el belőle. • Igen ő Kolja csődörcsikója –nézett a vadócra szeretettel teli tekintettel a lovász miközben ő gyors ütemben ügetett fel és alá, néha megállva az almafa alatt és két hátsó lábára ágaskodva lekapott egy almát-két hét múlva jön érte a gazdája addig nyereghez kellene szoknia ,de nem tudok vele egyről a kettőre lépni –panaszolta. • Mi!?- csattantam felmert álmodozásaim miszerint ha valaha ismét lóra merek ülni az ő hátán fogom átrepülni az akadályokat összetörni látszott. | |
| Ramee (57283) 13.03.10 13:16:49 | ||
|
Várom a harmadik fejezetre a kritikákat éés én is hoztam párat :)
Kritikák: Csacsizo : Tetszik a történet várom a folytatást. SilverRanch :még mindig vannak gépelési hibáid és van egy olyan érzésem,hogy kapkodsz pedig jó kis történet fog kikerekedni belőle ha orvosold ezen problémákat. Ajánlanám ,hogy többször olvasd át mielőtt publikálod | |
(aktuális oldal: [ 215 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [212] [213] [214] [215] [216] [217] [218] [219] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
