Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)

Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--

Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?

---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---

pacibarát00 (39309) 13.03.15 12:18:52

A különleges ménes folytatás.
Spartanon kívül ott van még Toby a kis csődör, Mufasa,Geronimo,Merlyn és Rosie. Legalábbis így tartja a legenda.
Hétfő reggel van sajnos még iskola de egy hét múlva kezdődik a nyári szünet. Én Ricky 07:30-kor ébredtem föl. Már majdnem elkéstem az iskolából mire nagy nehezen odavágtattam a suli elé nyolc óra előtt egy pár percel.
-Ricky épp, hogy ideértél- jegyzi meg az osztályfőnököm Marie tanárnő
- Elnézést mormoltam az orrom alatt, legközelebb hamarabb ideérek ígérem mentegetőztem.
- Na jólvan feleli tanárnő, kezdjük el az órát.
Ijedten siettem a hejemre. Gyorsan kidobáltam a cuccaimat. Amikor hirtelen...
-Ricky! szólít meg tanárnő ha már úgyis ráérsz te leszel az első felelő.
- Összeszorult a gyomrom. Igen tanárnő megyek vágtam rá ijedten.
Negyed óra faggatás, kérdezgetés után egy 3-assal leülhettem.
Az óra nagy unalommal telt el és a többi négy is.
Ahh.... végre, szaladtam az iskolából hazafelé.
Apa, anya rontottam be otthon,- Szeretném megnézni a vadlovakat elvisztek ugye?
- Miért ne?! - felelte apa
Anya sem ellenezte túlságosan.
Délután fél háromkor elindultunk otthonról megnézni a ménest. 10 perc autóút után végre odaértünk a kilátóhoz. Láttam Spartant a hatalmas mént és a ménes többi tagját is. Valami megzavarhatta őket a legelészésben mert hirtelen Spartan fölkapta a fejét és őrült nagy vágtába kezdett a többi ló meg után.
Kata-ka-kata-ka Remegett minden a patadobogásban. Elszomorodtam.
- Kislányom szerintem mára ennyi volt. Mondta apa.
- Szerintem is vágtam rá szomorúan.
Hazafelé már nem búslakodtam annyira felvidított az, hogy legalább láttam őket olyan gyönyörűek.Hirtelen nem túl nagy okosság támadt a fejemben: Föl akarok ülni Spartanra. Mondta a fejemben valami kis hang. Föl bizony és föl is fogok együtt akarok vágtatni a ménessel szabadon a zöld mezőkön át. De ez nem lehetséges szontyolodtam el , vagy mégis?!

Ramee (57283) 13.03.15 12:55:57

Pacibarát:kijavítottam a kötőjel hibáidat.Ettől eltérve eléggé rendben volt az a kis részlet ,de szerintem jobb lenne ha hosszabb részeket tennél be.
- Elnézést mormoltam az orrom alatt, legközelebb hamarabb ideérek ígérem -mentegetőztem.

-Ricky! -szólít meg tanárnő -ha már úgyis ráérsz te leszel az első felelő.
Összeszorult a gyomrom.- Igen tanárnő megyek vágtam rá ijedten.
-Apa, anya!- rontottam be otthon,- Szeretném megnézni a vadlovakat elvisztek ugye?
- Szerintem is- vágtam rá szomorúan.

Dóry98 (52330) 13.03.15 14:45:29

len: Szerintem kezdd el, biztos érdekes lesz!
pacibarát00: Ez már sokkal jobb, mint a szürke shagya, de figyelj a gondolatjelekre!

Dóry98 (52330) 13.03.15 14:45:29

len: Szerintem kezdd el, biztos érdekes lesz!
pacibarát00: Ez már sokkal jobb, mint a szürke shagya, de figyelj a gondolatjelekre!

Ramee (57283) 13.03.15 15:14:10

Alisa
A Nap első sugarai melegen cirógatták rideg bőrömet. A fejem szinte elviselhetetlenül fájt ,de eszembe jutottak a tegnap történtek így nem törődve vele felültem . Kolja-t kerestem a tekintettemmel ,de sehol se láttam .A fák,a táj és a horizonton kiemelkedő hegyek számomra mind ismeretlenek voltak és elöntött a pánik. Felkeltem és a földön patanyomok után kutakodva indultam meg. A Nap egyre magasabbra kúszott az égen, de Kolja patáinak nyomát elnyelte a vadlovaké. A meleg a tetőfokára hágott mikor egy árny jelent meg a bokrok között. Megiramodtam felé és szívem mélyén reméltem, hogy Kolja lesz az . Az árny nem mozdult még akkor sem mikor már csak 1-2 lépésre voltam tőle. Elhúzva egy faágat és meglepetésemre Éger mélybarna szemei néztek vissza rám. Szemembe könnyek gyűltek,hogy újra láthatom régi barátom. Meg akartam érinteni, de elhátrált.
-Hé Éger én vagyok az- suttogtam ,de ő csak hátravetette füleit és elindult szép lassan abba az irányba amerről jöttem. Mikor látta, hogy nem megyek utána megállt, hátranézett és halkan nyerített.

Ezor szemszöge:
Egész éjjel kerestem Alisat, de sehol se találtam. Rettegtem ,de most nem a büntetés miatt amit kapni fogok hanem azért ,hogy Alisanak ne essen semmi baja. Egyszer csak a semmiből Kolja tűnt fel. Fehér sörényéről csomókba lógott lefele a sár ,fekete fedőszőrén pedig vérrel keveredett össze. Mikor meglátott még gyorsabb tempóba kezdett ,de mellső patái beleakadtak a szárba és felbukott. Leugrottam Szava hátáról és hozzá siettem. Ködös tekintettel nézte a felé közeledő kezemet . Megragadtam a szárat és felsegítettem. Fejét idegesen dobálta jobbra-balra és próbált szabadulni a fogságból .Egy füttyszóval magamhoz hívtam Szavat és a nyereghez csatoltam Kolja kantátának a szárát ami nem volt veszélytelen feladat ,de nem volt más ötletem. Visszaindultam az istállóhoz,mert így semmi esélyem nem volt megtalálni Alisat. Kolja egy idő után megnyugodott és fejét lehajtva követett minket. A lovardába már úrrá lett a pánik. Messziről felismertem édesanyámék kocsiját,Thomas öreges alakját hogyan futkos egyik helyről a másikra és az önkénteseket, akik a segítségükre jöttek. Szégyelltem magam a tettem végett és egyre jobban kezdtem félni az első reakciójuktól. Valaki felkiáltott:
-Ott vannak !Megjöttek!-mindenki megállt és felém néztek. Nagy sóhajtás közepette mentem közelebb . A ló új tulajdonosa lépett elő a tömegből mikor leszálltam a lóról és egy nagy pofonnal ajándékozott meg. A lóhoz sétált és kérdőn meredt rám:
-Mit csináltál vele? Nézd meg ,hogy néz ki! –üvöltötte és kezét újra ütésre lendítette, de most hárítottam.
-Nem én tehetek róla-mondtam fáradt fakó hangon.
-Hol van Alisa?- kérdezte édesanyám és aggódó tekintetét az enyémbe fúrta.
-Nem tudom-suttogtam miközben lekaptam tekintetem.
-Jól van emberek a lány keresésére indulunk. Azt hiszem mindenki jól ismeri Alisat –vette át az irányítást Thom.Édesapám odajött hozzám megfogta a karom és a kocsi felé kezdett húzni .
-Most szépen hazajössz velünk!-morogta-Még is ,hogy képzelted ezt a marhaságot?
- Nem megyek haza, amíg Alisa elő nem kerül-rántottam ki a karom

Alisa:
Éger mindig egy két lépéssel előttem járt nehogy hozzáérjek csak akkor állt meg mikor meg megcsúsztam a sáros úton. A táj felvette barátságosabb,ismerősebb arculatát és kiértünk a kis mezőre ahol tegnap elvesztettük egymást Ezorral.A távolból emberek összemosódott beszédének hangját hallottam. Megint elbotlottam és egy a földből kiálló faág csúnyán felszántotta naptól barnított bőröm.Mire felkeltem Éger már sehol se volt helyette Thom állt előttem. Arcán megkönnyebbült mosollyal nyújtotta felém a kezét. Miután felálltam szorosan magához ölelt és így álltunk egészen addig még a többiek is odaértek.
-Sajnálom-néztem fel rá könnyes szemmel amire az öreg csak bólintott egyet és letöröltem az arcomon patakokba csordogáló könnyeket.
- Nehogy azt hidd hogy nem haragszok rád ,de a lényeg az ,hogy épségben vagy és Koljának se lett semmi komolyabb baja. Habár Adrew lehet ,hogy agyvérzést kap annyira ideges volt.
-Ki az az Andrew?
-Az a személy akinek jobb ha a közeljövőben nem kerülsz a szeme elé .Na meg Kolja gazdája.

Miután visszaértünk a lovardába egyszerre az ügyeletre vittek mivel elég magas lázam volt ami a tüdőgyulladásnak volt az előjele. A többieket faggattam,de senki se látta Égert ,még csak patájának nyoma se volt sehol ebből arra a következtetésre jutottam ,hogy egész végig csak egy lázálmot követtem, ha lehet ezt így mondani. A tüdőgyulladásnak csak egy jó oldala volt.Még pedig az ,hogy mire kilábaltam belőle letelt a szobafogság és újra mehettem az istállóba. Ezor valamivel szerencsésebben járt ,mint én ,mert ő csak torokgyulladást kapott bár elmondása szerint az ezerszer rosszabb és fájdalmasabb ,mint a tüdőgyulladás. Ezen nagyon sokat nevettünk és elég jól megismertük egymás történetét.Három héttel a sikertelen mentési kísérletem után most újra itt állok a lovarda kapujában.

Ramee (57283) 13.03.15 15:15:24

Mikor Szava meghallotta Ezor hangját jó időzítésnek gondolta ,hogy bemutassa újdonsült mutatványát. Mi még csak a folyosó elején voltunk mikor szájával elhúzta bokszának reteszét és ügetve jött felénk. Ugyan ebben a pillanatba Thom lépett be a hátunk mögött és fejét fogva mondta:
-Nem igaz ez már a harmadik féle zár, amit kinyitott a héten .- Az öreg nem mutatta jelét annak ,hogy haragudna ránk sőt inkább örült ,hogy megint itt vagyunk.Mind a hárman nevetésben törtünk ki.
-Kolja merre van?-félve kérdeztem meg .
-Sajnálom Alisa ,de Kolját már elvitte Andrew-mondta a lovász miközben egyik kezét a vállamra tette. Lelöktem magamról és sírva futottam vissza a kocsihoz. Nem akartam elhinni ,hogy annyi szenvedés után még is elvették tőlem az utolsó dolgot ami a múltamhoz kötött. Persze a múltamból megmaradt Thomas meg ez a monstrum amit lovardámnak nevezhetek ,de mit ér akkor ha számomra már semmi sincs ott? Egy kis idő után Ezor jött oda és behajolt az ablakon.
-Ne sírj hallod? –mondta mikor meglátta könnyes szemeim –Nem vitték olyan messze csak a város túl felére . Majd meglátogatjuk ,meg Thomas mondta ,hogy hetente egyszer idejön Andrew fia edzeni vele. Akkor is láthatod- ezek a tények kissé enyhítettek fájdalmamon ,de még is elveszettnek éreztem magam .

Várom a komikat :) és a ti történeteiteket :)

pacibarát00 (39309) 13.03.15 17:31:16

Köszi :)

Dóry98 (52330) 13.03.15 20:07:24

Sziasztok!
Ramee: Nagyon-nagyon tetszik! Erre nincsenek szavak. :)
Itt van a 6. fejezet. Aki nem olvasta az előző fejiketitt megtalálja!

6. fejezet

- Ügyes voltál ma! És Fanny is. – Lépett be Nóri az istállójukba edzés után. Már nem volt gipsz a kezén, tegnap vette le az orvos.

- Igen, szerintem is jó volt ma. – Válaszoltam, miközben végigsimítottam édes hafim szőrén a kefével.

- Anya azt mondta, hogy menjünk el a lovas boltba, kell venni egy-két dolgot. – Mondta Nóri. „A” lovas bolt itt volt a mi városkánkban, kicsi, de nekem az egyik kedvenc helyem.

- Ideje saját kobakot és csizmát venni neked!- Zökkentett ki a gondolataimból Nóri apukája, Laci.

- Elviszem Manót megfuttatni, oké?- Jött be Robi, Nóri öccse. Ő volt a család fekete báránya, mert nem mutatott érdeklődést a lovak iránt, de a kis csacsi az ő szívét is rabul ejtette.

- Manó hagyja, hogy felüljön rá?- Döbbentem le, pedig már láttam ilyet. Na, jó nem egy hét évestől.

- Igen, teljesen megbízik benne. – Jött a válasz Laci szájából.

- Emma! Gyere már! Indulnunk kell! – Sürgetett Nóri.

Én még indulás előtt búcsúzásképpen gyorsan megpusziltam Fanny orrát.

*

Két óra múlva már a teli szatyrokkal megpakolva kaptattunk az utcán, amikor velünk szembe feltűnt egy fiú, aki egy-két évvel lehetett idősebb nálunk. Sötétbarna, szinte fekete haja volt, fülébe fülhallgató volt dugva, valószínűleg észre sem vette, ami körülötte zajlik. Egyre közelebb értünk egymáshoz, már csak pár méter választott el egymástól, de csak nem állt el az utunkból. Már csak pár lépés volt köztünk, és amikor már egy sem, megtörtént a baj. Összeütköztünk, a teli szatyrok kirepültek a kezünkből, aztán- Paff!- leestek. Minden szerteszét gurult a járdán, a szerencse csak az volt, hogy az új cuccaim buborékfóliába voltak csomagolva. Erre a vétkes fiú azonnal kitépte a fülhallgatót a füléből, és szabadkozni kezdett:- Elnézést, nem akartam, bocsánat!- Segített összeszedni a dolgainkat, de a kobakomnál megakadt. – Te lovagolsz? – Kérdezte, amire én a következőt feleletem:

- Igen, nemrég kaptam egy lovat. Nóriéknak meg lovardájuk van.- Mi? Ki? Milyen lovarda? – Válaszolta, és én meg nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.
- Igen nagyokos. É-n va-gyok Nó-ri! Ér-ted? – Ehhez olyan képet vágott, mintha egy idiótához beszélne.

- Nóri, ne legyél ilyen bunkó! Amúgy én Emma vagyok, ő meg a kissé hibbant Nóri. – Mutatkoztam be.- Hé! Nem illik ilyen hangon beszélni velem! A lovad otthona forog kockán!- Háborodott fel Nóri.
- Én meg Ádám vagyok, és az előbbiből nem értettem semmit. - Fürkészte a tekintetemet a sötét szemeivel, mivel nem értett semmit.

- Na, még haza is kell mennünk, megígértük, hogy vacsorára otthon leszünk. – Mondta Nóri. – Ezeket még el is kell cipelnünk! – Lobogtatta meg a szatyrokat.

- Oké, gyere Ádám, útközben mindent elmagyarázunk! – Mondtam, mert láttam, hogy még mindig kérdőn néz.

*

Na, jó! Annyira azért nincs rossz állapotban, mint mondtátok. – Nézett körül Ádám a mi rossz istállónkban. - De azt ott nem értem!- Mutatott a könyvre, rajta Túrógombóccal. Már elmentünk Ádámékhoz a biciklijéért, aztán ettünk Anya isteni lasagne-jéből.

- A cica beszökött, és megtartottuk, a könyvet pedig megmutatom! – Válaszoltam, aztán elvettem a könyvet.

- Olvass belőle! Kíváncsi vagyok a folytatásra!- Kiáltott fel Nóri, mire én nekikezdtem:

-„A lovardába új ló érkezett. Egy Noriker. Gyönyörű, májsárga színű szőre ragyogott a napfényben. Mindnyájan örültek az új hidegvérűnek- Egy gyermekregény? – Csodálkozott Ádám, ugyanúgy, mint mi.

- Hát ezaz! Nézd meg ezt a részletet!- Mutatta Nóri Ádámnak, azt, amikor a baleset történik.
- Hát, ez fura, de szerintem menjünk el Nóriékhoz, mert ki kell engednem Fannyt a legelőre.
- Oké, nekem már úgyis otthon kéne lennem. – Helyeselt Nóri.
- Akkor menjünk!

Ramee (57283) 13.03.16 10:01:18

Dóry jó lett csak egy helyen el lett csúszva a ,,-“ jel:)

Ha minden jó megy akkor hozom a kövi résztXDD én olyan béna vagyok ,hogy sose tudom hányadik fejezetnél tartok :P

Panka0204 (50739) 13.03.16 14:11:39

Dóry:ha ramee nem írja a ,- jel nem is veszem észre. nagyon jó lett!

Bogi2001 (22306) 13.03.16 14:36:16

huh
Nehéz volt bepótolni, de elolvastam mindent amiről lemaradtam*diadalittasan néz körbe*
Pacibarát: még mindig nem az igazi, de látszik rajta, hogy kitettél magadért. Ügyes vagy, hogy ekkorát tudsz fejlődni, csak így tovább.
Ramee: őrülten jó a történeted, és várom a következő fejezetet.
Dóry: hűű, ez egyre jobb lesz! Nagyon várom.

Éés, lehet hogy meghozom a versenyes fejezetet

Bogi2001 (22306) 13.03.16 16:13:52

4. fejezet: Meglepetééés! Ki mondta, hogy kellemes?
Izgatottan öltöztem át. Olyan ruhát próbáltam választani, ami nem akadályoz a tekerésben. Sóhajtva belenéztem a tükörbe. Világosbarna hajam lófarokba volt fogva, frufrum két fekete csattal volt feltűzve két oldalra, szív alakú arcomon kényszeredett mosoly húzódott végig. Egy könnyű pólót volt rajtam, a kék pulcsimmal, aminek zipzárja fel volt húzva. Egy testhez simuló, könnyű anyagú nadrágot vettem fel.
Az órámra néztem. Három óra lesz tíz perc múlva.
Elindultam az udvarra, közben nagyot szippantottam a friss, tavaszi levegőből. A kerékpárom a ház falának volt támasztva. Megfogtam a kormányt és komótosan feltoltam a házunk mögött húzódó domb gerincére. Tulajdonképpen a mi utcánkban egy domb van, ami végighúzódik az utca elejétől a végéig. A gerince pedig a telkektől pár kilométerre van. Ezt már megszoktam.
Van még valami, amit nem említettem. A mi falunknak ez az északi határa, innen a következő ház, ami jelentős távolságra van, az már a másik falu.
Felérve a legmagasabb pontra, megfordultam és végignéztem a tájon. A látvány leírhatatlan. A házakon és kerteken túl ott nyújtózott a végtelen, ismeretlen sík vidék, benőve fűvel és mindenféle réti virággal. Felsóhajtottam, majd felültem a biciklimre és eltekertem a lovardáig. Leszálltam.
Az összegyűlt tömegben megláttam egy ismerős arcot.
- Szia - léptem oda hozzá.
- Szia - köszönt vissza George vigyorogva. - Valami őrült kihívta Laurát, azt nézzük, mekkorát fog bukni! - röhögte el magát.
Ez a kijelentése szíven ütött. Bármennyire tudtam, hogy ilyet csak Laura terjeszthet és hogy George csupán a hamis pletykának hitt, bosszúsan förmedtem rá:
- Először is: nem Laurát hívták ki, hanem ő hívta ki az illetőt! Másodszor: ha azt sem tudod, ki az, miért röhögöd ki? - dühtől eltorzult arccal, fenyegetően, de mégis halkan fakadtam ki. Azért, hogy csak ő hallja, elég közel hajoltam hozzá, talán kicsit túlságosan is. De ez akkor nem érdekelt.
Láttam arcán a döbbenetet és azt, hogy őszintén megijedt tőlem. De nem hátrált.
- Honnan tudod ilyen biztosan? És miért véded?
- Mert én vagyok az, aki ma Laurával versenyezni fog - suttogtam lehiggadva.
- Sok szerencsét! - rebegte George meglepve. Még mindig a sokk hatása alatt volt, hogy így ráförmedtem, na meg hogy én vagyok az a nem éppen közkedvelt személy.
Kicsit hátrébb léptem és felsóhajtottam. - Bocsi, de... egyszerűen kiborított, hogy így beszélsz rólam. Még ha nem is tudtad, hogy én vagyok az - mondtam mostmár teljesen lenyugodva.
- Nem baj, legalább lesz egy egyszemélyes szurkolótáborod - jelent meg egy vigyor a George arcán. Elképesztő, milyen gyorsan tud újra önmaga lenni. Az a viccelődős, mindig vidám fiú, aki egyáltalán emberszámba vesz engem.
Nagy üdvrivalgás közepette érkezett meg Laura. Magabiztosan lépett oda hozzám. - Semmi esélyed sincs! - sziszegte a fülembe, majd a kijelölt startvonalra állt. Én is felálltam a helyemre, majd felültem a biciklimre. Jaj nekem, csak most ne mondja fel a szolgálatot!

Bogi2001 (22306) 13.03.16 16:16:02

Az idézetet nem sikerült beleszőnöm, de az 5. fejezetben benne leszxD
Látod Ramee, nem kell egy fejezetet az idézetig nyújtani.

Ramee (57283) 13.03.16 16:23:40

Bogi látom és nagyon tetszett csak kár,hogy ilyen kevés lett :/

Bogi2001 (22306) 13.03.16 16:34:53

Hát most na. Nem bírok oldalakat írni egy-egy eseményről.
De ezt nem itt kéne megbeszélni.

+
Az is elképzelhető, hogy ma meg tudom írni az ötödiket is, bár kétlem. De holnap tuti hozok.

(aktuális oldal: [ 221 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [218] [219] [220] [221] [222] [223] [224] [225] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]