 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Unmei (71163) 13.03.25 20:52:56 | ||
|
Len: Nagyon jó. ^^ Egyetlen hiba: Prüszkölt egyet, majd oda mentem a forráshoz, hogy igyon | |
| Száncsengő (69564) 13.03.25 21:44:34 | ||
|
Herrina: ok a jövőben figyelek majd erre...
 | |
| bataviki (69554) 13.03.26 13:06:39 | ||
|
Száncsengőnek üzenem:Köszi,később figyelek.És ezt a storyt úgy írtam mintha Bella naplója lenne.Ezért rövidek a fejezetek,mert azok bejegyzések. | |
| Dóry98 (52330) 13.03.26 16:51:29 | ||
|
Hali!
Régen jártam itt, ezért itt vannak a kritik: bataviki: Eddig tetszik, kíváncsi vagyok a folytatásra! Száncsengő: Nagyon jó lesz, csak azt nem értem, hogy amikor először megy ki a legelőre, akkor (szerintem) még csak pár napos, és 3 hónappal később már eladják? Bocs, lehet, hogy csak én értettem félre. Ramee: Mint mindig, most is eszement jóó lett! Vároom a folytatást! len: Nagyon jó lett, bár szerintem a következő részek legyenek kicsit hosszabbak. | |
| Zamrae (5619) 13.03.26 20:14:25 | ||
|
Sziasztok!
Nos,több hónap után magam is visszamerészkedtem köreitekbe,immár újult erővel. :) Most egy közel egy éves történetem első fejezetét hoztam nektek,az eredetit,épp csak egy-két helyen szorult javítgatásra. Remélem,hogy tetszeni fog,ha esetleg igényt tartanátok a folytatásra akkor jelezzétek! ^^ 
A nap alig érte el a horizontot,kintről már járkálás és beszéd hallatszott. Kinyílt az egyik szoba ajtaja,és egy vörös fej jelent meg mögötte. A hét éves kislány lassan kilopódzott a folyosóra,és halkan settenkedett a bejárati ajtó felé. Göndör haját lomhán két copfba kötötte,kis kék ruhája lobogott utána,miközben gyorsan odafutott az ajtóhoz,és kinyitotta. Épp jókor érkezett:bátyja,Scott, plusz még négy lovas éppen beterelte a lovakat a farm kapuján. A lányka csodálattal figyelte a rengeteg állatot. A barna,fekete és szürke kavalkádban nem lehetett pontosan kivenni a lovak lábának alakját. A kapu mellett két ember állt;odaszaladt az egyikhez,és felnyúlva meghúzkodta a kezét. -Evangeline!-nézett le rá a férfi. Fekete haja kissé kócosan meredezett az ég felé,szabad kezében pedig egy számológépet tartott.-Megijesztettél. Bár tudhattam volna,hogy nem hagyod ki ezt az eseményt-mosolygott rá. A kislány bólintott,majd apjáról elpillantva újra a lovakat nézte,melyek már két egymás mellett lévő karámba tereltek. Az emberek tudták,hogy nem lenne jó ötlet ketté választani a lovakat,a két magas kerítésű karámot egy kisebb átjáró kapcsolta össze. Egy tizenhat év körüli fiú vágtatott oda hozzájuk. Nem sokat kell részletezni:Scott kiköpött mása volt apjának,úgy,mint a kis Evangeline a két testvér anyjának. -Úgy kétszázan lehetnek,negyvenkét csikó van,és nagyjából 10 lehet tavaszi,a többi egy vagy két éves. Tavaly a két éveseket,ha jól emlékszem nem billogoztuk,úgy hogy most őket is sorba kell venni-mondta. Az apja bólintott. -Colin,tavaly hány csikó volt?-kiáltott oda nekik egy foltos lovon ülő nő. -Harmincegy!-hangzott a felelet.-Mit gondolsz róluk,Lin?-mosolygott volna le a lányára Colin Lenwor,ám a kislány már nem volt ott. A férfi először fiára nézett,majd a lovakra. Még pont látták,ahogyan a kék ruha eltűnik a kerítés mögött. -Jó ég,Evangeline!-kiáltottak fel,és a karámhoz rohantak. A kislány már nem is látszott ki a rengeteg ló közül,ám lehetett tudni,hogy hol van,mert amerre ment a lovak arrébb húzódtak. Scott felállt a kerítés egyik lécére,és az egyik irányba mutatott.-Ott van-átmentek a karámnak arra a felére,és pont elkapták az érdekes jelenetet. A lány határozottan ment egy irányba,mikor egy nagyobb,fekete mén felé rúgott. Az apja felkiáltott,ám a következő pislogásánál még mindig ott állt sértetlenül a gyerek. A paták nem őt érték,hanem egy sárga csikót,aki egyik pillanatról a másikra került elé. A fiatal mén a fekete felé kapott,és belecsípett,mire az gyorsan elügetett. -Evangeline,jól vagy?-bújt át a lécek alatt Scott,és húgához sietett,ám még oda sem ért,mikor a sárga vadul felé rontott,de látszott,hogy csak elriasztani akarja a számára idegen embert,bár a kívülről szemlélőnek úgy is tűnhetett,hogy magát a kislányt próbálja védelmezni. A fiú gyorsan hátrált egy-két métert. A csikó fején széles lámpás fehérlett,mely egészen a szájáig ért,és fehérré festette mindkét ajkát. Evangeline testvére felé bólintott,majd a lóra nézett,aki két méterre tőle szemben állt,és figyelte. A lánynak megakadt a pillantása a ló szemein. Mindenki tudja,hogy az albínó lovaknak piros,vagy világos kék szemük van. És bár az a ló nem volt albínó fehér,mégis a barna vagy fekete pupillák helyett kékek ragyogtak a helyükön. A ló és a lány csak nézték egymást,majd egyszerre mozdultak meg. Lassan elindultak előre,majd anélkül,hogy érintették volna egymást, elsétáltak egymás mellett. Scott átemelte kishúgát a kerítés fölött,ő pedig átbújt alatta. A gyerek szó nélkül fordult a ház felé,és mielőtt bárki szólhatott volna,odarohant és bement. Colin Lenwor szeme még mindig a sárga csődörön volt. A ló követte tekintetével a lányt,amíg el nem tűnt a házban,utána pedig csatlakozott társaihoz és legelni kezdett. -Különös,nemde bár? Ilyet se láttam még életemben-baktatott oda az egyik öregebb lovas. -Egyetértek,Metterby. Nem lehet mire vélni a ló viselkedését-helyeselt Scott,miközben odaért hozzájuk. -Én azt a lovat tavaly is jól megnéztem! Sárga egyéves csikó volt,noha akkor még nem volt ilyen vakmerő-mondta az öreg. -Melyik volt az a fekete?-kérdezte Scott. -Hát Black Rose,ki más?Egyedül az ilyen kötekedős! -Black Rose!-nevetett fel a fiú.-Szép,behódolsz egy csikó előtt,öreg barátom...-mondta,mikor megtalálta a nagy fekete lovat a többi között. -Kíváncsi vagyok,mi lesz abból a csikóból...-mondta Metterby,szemét a csókaszeműre függesztve. Közben Colin elsétált tőlük,valószínűleg,hogy előkészítse a dolgokat a holnapi számlálásra. | |
| Dóry98 (52330) 13.03.26 20:51:08 | ||
|
Zamír: Engem érdekelne a folytatás, tedd be! :) | |
| Száncsengő (69564) 13.03.26 21:25:28 | ||
|
Dóry98: Igen ez későbbiekben nekem is szemetszúrt, mert először pár hónappal későbbet írtam oda... 
A nem létező rajongóimnak: lehetőség szerint hozok részeket, és igyekszem a kritikáknak megfelelően javítgatni a regényt. Bár most tervezek egy hosszabb részt is. | |
| Panka0204 (50739) 13.03.27 13:39:06 | ||
|
Zamír:nagyon jó! ragd be | |
| Majrés (6862) 13.03.27 20:27:23 | ||
|
na gyerekek megint egy hetet itthon vagyok ^^ (gondolom ti is :DD)
rakhatom be a második fejezetet és utána a többit is ha még érdekel titetek a történet? | |
| Zamrae (5619) 13.03.27 22:31:36 | ||
|
Dóry98,Panna0204:Köszönöm. Ezennel eleget is teszek kéréseteknek. ^^
Majrés:Hát te meg mit írsz?oo Tipp:Az albínó musztáng? xD És “mellesleg“,én is hoztam új fejezet,úgyszint új borítóval,ami már valamivel elviselhetőbb anatómiával rendelkezik. :“) Have fun <3 
Másnap megint hajnalban érkeztek a segítő lovasok,és valamivel korábban ébredt a család. A farm már három éve be volt jelentve a hivatalba,mint ló állományszámláló és billogozó. A Lenwor család farmjára is ki volt osztva egy ménes,melyet minden számlálás után kicsaptak a szabadba,közben pedig senki se félt,hogy elmennek. Mindenki tudta,hogy nem mennének messzire,mivel már a hosszú évek alatt megtanulták,hogy az ember közelében nincs rájuk leselkedő veszély,noha ettől függetlenül továbbra sem merészkedtek önszántukból a kétlabúakhoz. Nyár elején befogták a ménest,hogy megszámolják és billogozzák a tavaszi csikókat,vagy ha a tavalyi egyévesekre nem tettek sütést,akkor azt is bepótolták. Aztán átküldték a számokat a hivatalba,és miután végeztek, elengedték őket,hogy a következő nyáron újra visszatérjenek. Mivel az előző nap miután befogták a lovakat,hagyták őket másnapig,hogy beugorjon nekik,hol is vannak. -Úgy látom,még mindig Lightning a vezérkanca,Thunder pedig a vezérmén-mondta Metterby a ménest figyelve. Egy szürke mén és egy palomino kanca állt a ménes egy-egy oldalának szélén,és úgy is lehetne mondani,hogy őrködtek. A csapatot nem csak a sok különböző szín tette tarkává, hanem a rengeteg fajta is. Voltak ott közönséges,nem különösebben híres fajták,mint például az adayev, mely általában pej szőrével néha eltűnt a nagyobb lovak között,és olyan nemesebb lovak is,mint például az arab és angol telivér,vagy oldenburgi,melyeket tekintettel az öregségükre gazdáik kiengedtek a vadlovak közé. A segítők már áthajtották a bal oldali karámban lévő állatokat a jobb oldaliba,majd becsukták az átjáró kapuját. Colin Lenwor a karámtól nem messze figyelte,ahogyan Scott folyamatosan nyitva-csukja a kaput,és minden nyitás és csukás között két lovas áthajtott egy lovat,amit Metterby feljegyzett egy kis füzetbe. Már vagy fél órája dolgoztak,amikor Evangeline is megjelent nem messze tőlük. Az apja ránézett. A kislány odaintegetett neki,majd újra a lovak felé irányult a figyelme. Colin sejtette,hogy a csókaszemű csődört keresi,amely ott is volt társai között. A férfi tekintete aggódva esett a kislányra. Sóhajtott. Aggasztotta,hogy a lányát már vagy másfél éve nem hallotta se beszélni,se nevetni,de még mosolyogni sem. Másfél éve,hogy anyja,akihez olyan közel állt,és szinte az egész napot együtt töltötték,elutazott Londonba dolgozni. Másfél éve,hogy meghalt a lány lova. Záporként zúdultak akkor a megrázkódtatások a gyerekre,ám a családfőt így is meglepte,milyen kitartó. Nem zárkózott be a szobájába,és sírta tele a párnáját,hanem minden nap segített nekik,és ahhoz képest, hogy nem szólt egy szót sem,mégis tökéletesen meg tudta magát értetni mindenkivel. A gondolataiból egy halk dallam riasztotta fel. Elővette zsebéből a kis mobiltelefont,és lenyomta a hívásfogadás gombot.-Halló? -Itt Helen! Hogy vagytok,drágám? Mi a helyzet a lovakkal? És hogy van Scott és Evangeline?-a férfi elmosolyodott;nem lepődött meg felesége kérdésözönén. -Köszönjük,jól,és mindketten tökéletesen. Scott éppen segít a számolásban,Evangeline pedig figyeli őket-ahányszor csak beszélt vele,soha sem vitte rá a lélek,hogy elmondja feleségének,hogy Evangeline nem beszél. A nő úgy tudta,a lány teljesen jól van,és már túltette magát a történteken. Ha ennek legalább a fele is igaz lenne!-futott át minden alkalommal az agyán,ám nagyon jól tudta, hogy ha elmondaná,akkor Helen azonnal fogná a csomagjait és otthagyná a munkáját,hogy visszajöjjön. De annak semmi értelme nem lett volna,hiszen még lehet,az anyja se tudta volna rávenni a lányukat,hogy beszéljen. Azt majd csak akkor fog,amikor ő akar. Egy rövid beszélgetés után letették a telefont,ő pedig elindult a fiáékhoz, hogy megnézze,minden jól megy e. -Száznegyvenhét. Eddig a háromnegyede ment át-bökött a fejével a már baloldali karámban lévő lovak felé. A jobb oldaliban még úgy hetven patás lehetett. -Rendben. Akkor egy negyed óra még nagyjából?-kérdezte Colin. -Igen. Syssy már elkezdte bevinni a két-és egyéveseket az istállóba,de mivel nem haladt,mert a csikóknak nem mondhatni,hogy tetszett a helyzet,Chester meg Andrew segítenek neki-a számlálás végéig ott maradt,majd újra megnyitották az átjárót,mert a lovak a nagy tömörülésben már összerugdostak. Közben az egyik istállóból kijött egy nő,mellette két férfi. A szalmát söpörték le magukról,mely nem is mennyiségben telepedett meg a hajukban is. -Nem piskóták ezek a kétévesek! Az egyik,egy fehér hókás mén kis híján eltörte a lábamat. Kutya egy állat!-panaszolta az egyik férfi. Lenwor azonnal felismerte a sárga csődört a leírásból. *to be continued* | |
| Zamrae (5619) 13.03.27 22:31:40 | ||
|
-Azt a jó édes...-morgolódott az Andrew-ként említett. A farmon mindenki mindenkit a keresztnevén szólított,mert a kis társaság tagjai jó barátok voltak,és már három éve dolgoztak együtt-kivétel Metterby-t,őt mindig a vezetéknevén szólították,hiszen a hatvanas éveiben járó férfi azért mégiscsak idősebb volt náluk,és tisztelték is az idős embert:tapasztalt volt,ráadásul nagyon sokat segített már nekik-. A Lenwor családtagokon kívül mindegyikőjüket a hivatal küldte,hogy segítsenek a ménesnél. De ez természetesen nem azt jelentette,hogy önszántukból nem jöttek volna,sőt,még élvezték is a munkájukat. Colin Lenwor vezetésével bementek a konyhába,és amíg Syssy reggelit készített-Andrew-et is befogta segítségnek,hogy valamivel elterelje a figyelmét a még mindig a hajában lévő szalmacsimbókokról-,addig a többiek megterítettek és megbeszélték a megbeszélnivalókat. -Kétszázhuszonöt ló,negyvenkét csikó,közülük tizenegy tavaszi,tizenhét egyéves és tizennégy kétéves-olvasta fel Scott a jegyzetfüzetből,amikor leültek az asztalhoz. -A hivatalból szóltak,hogy egy és tíz közötti számban tarthatunk itt belőlük. Közületek hárman járnak az itteni lovakkal,azokat kicsapjuk majd a ménessel,és helyettük néhány fiatalabb jószágot kell megtartani,hogy gyorsabban menjen a munka-mondta Colin.-Plusz még a négy iskolaló,és akkor még a plusz kettő. -Vagyis három megy biztosan,és nagyjából kilenc jön-folytatta Metterby. Egy év alatt megőszült, mivel a tavalyi számolásnál barna hajába még csak néhány ősz hajszál volt,ám szürke szemétől még mindig olyan érzése támadt az embernek,hogy mindig igaza van,és neki nem lehet ellentmondani. Ez nagyjából igaz is volt;Paul Metterby ritkán beszélt zöldségeket. -Evangeline hol van?-ült le Syssy melléjük. A lány három éve hagyta ott az egyetemet,és csatlakozott a hivatali brigádhoz,hogy segítsen a vadlovaknál. Az alig huszonöt éves nőtől még az utazása előtt így köszönt el Helen Lenwor: -Ne hagyd,hogy teljesen a saját fejük után menjenek,mert abból mindig baj van.-mondta.-Mi lenne ezzel a farmmal női kéz nélkül! Evangeline-t is részben a te gondjaidra bízom:okos kislány,ahogyan is,ráadásul jól kijöttök. Persze csak ha nem baj-ezekkel a szavakkal veregette meg a lány kezét,majd elbúcsúzott a többiektől és beszállt a kocsiba. Syssy nem is hagyta,hogy elhamarkodott döntést hozzanak a farmon,mivel mindig is nagyra becsülte Helent. Ő volt Colin mellett a farm másik feje,és mindig nyugodtan gondolkozott,egyszer nem esett pánikba. Soha nem ment a saját feje után,és szerette,ha a farmon élők mindig közös döntést hoznak a dolgokról. A vitákat könnyedén lecsillapította,ám emellett határozott volt,és kiállt az igazáért,éppen ezért intézte mindig ő a papírmunkákat. Pont ilyen asszonyra volt szüksége a farmnak,amelyen azóta,hogy elment,néha zűrzavar kerekedett,akármennyire is próbált Syssy legalább fele annyira jó megoldásokat és ötleteket kitalálni,amilyeneket Helen tudott. Syssy Evangeline-re úgy vigyázott,mintha a saját húga lenne,az pedig csak dobott a lanton,hogy kedvelte is a gyereket. -Biztos kint van-felelte Scott.-Majd nem ártana estefelé bevinni a lovakat a pajtába,mert a rádióban azt mondták,vihar lesz. Szívósak,de attól még ők is megtudnak fázni-a többiek rábólintottak,majd a reggeli további része csendben zajlott. ***** Evangeline csöndben ült egy boksz ajtaján,szeme a boksz sarkában lévő lovon volt,mely a szénát húzogatta ki a hálóból. Fél szemét a kislányra szegezte, de korántsem,hogy lássa,nem e akarja megtámadni. Inkább,arra ügyelt,hogy le ne essen. Hangtalanul fürkészték egymás tekintetét,eközben mindketten nyugodtak voltak. Ehhez a társalgáshoz nem volt szükségük szavakra;könnyedén olvastak egymás szeméből,és szótlan egyetértésüket egyedül a ablakon kopogó esőcseppek zavarhatták volna meg. | |
| Unmei (71163) 13.03.28 11:41:11 | ||
|
Írtam egy valamit. Komikat kérnék rá és kritikákat. ^^
I. fejezet A három léleklovas -Linda! Linda! Jól vagy? -rázogatta Mrs. Graham a padjából kiájult lányt. Linda ködös tekintettel a tanárra nézett és megpróbálta összeszedni magát. Az órán ez volt a második alkalom, hogy elvesztette az eszméletét. -Mostmár tényleg menj haza!-mondta szigorúan Graham.-A barátnőid, Lisa és Anne majd hazakísének. Az említett két lány kissé meglepődött. Mrs. Graham még véletlenül sem szokott ilyen kedves lenni. Tényleg nagyon aggódhat az eminens Lindáért. Szó nélkül összepakoltak és elhagyták az osztálytermet. -Linda, mi történt?-kérdezte rögtön Lisa. -Menekülnünk kell! Sands emberei erre tartanak. Elég reménytelen helyzetbe kerültek, amióta Alex ,,elment“. Az iskolában elhitették mindenkivel, hogy a lánynak egy távoli rokonához kellett utaznia, hogy megjavítson egy gépet. Hihető mese volt: elvégre mindenki tudta, hogy Alex milyen jól ért az ilyen kütyükhöz. Az ellenség fölényben volt. A Jorviki Hírmondóban megjelent, hogy a Dark Core újra beindult, és több helyen fúrnak, mint valaha. És most még támadásba is lendültek Sands szolgái: el akarták kapni a másik három léleklovast. Először az istállóba mentek lovaikért. Gyorsan felszerszámozták őket és elindultak a Szent Liget felé. -Állj!-kiáltott váratlanul Linda és hű hátasát, Meteort is megállította. A lány szeme csukva volt. Újabb látomás.-Nem mehetünk a ligetbe. Ott is várnak minket! -Akkor hova menjünk?-Anne erősen markolta a szárat. Concorde is ideges volt: életében először bakolt egyet. -Szerintem mégiscsak menjünk el arra.-Linda hangja gyenge volt. -Mindenhol ott vannak, bárhol elkapnak. Itt meg ha bejutunk, lehet esélyünk a túlélésre. -Rendben-Lisa fáradtan beleegyezett és pár könny csordult ki a szeméből. Elvesztek. Szinte egészen biztos, hogy elvesztek! És a gyászos hangulatú csapat, akiken Jorvik- és talán az egész világ- sorsa függ, elindult a végzete felé. | |
| Majrés (6862) 13.03.28 13:41:34 | ||
|
Zamír nagyon jó ^^ nehogy abba hagyd :PPP
és amúgy igen még mindig azt írom, nagyjából 3 éve xD | |
| bataviki (69554) 13.03.28 17:26:32 | ||
|
Folytatnám...
-Hát azt nem tudom...-De ha részt akarsz venni,én a helyedben gyorsan nyergelnék.-figyelmeztetett Kate,a legjobb barátnőm a lovardában. Gyorsan felnyergeltem,kantároztam.Épp a kezdést elértem,mikor Steve az oktatóm beszélt.És az én szerencsémre az utolsóként kerülök sorra.Olyan hamar kerültem sorra,hogy azt hittem még csak az ötödik induló következik,de nem.Ahogy én,úgy Smaragd is ideges volt.Most vagy soha! Elindultunk.Hevesen dobogott a szívem és úgy éreztem,hogy mindenki minket néz.És így is történt.De amint rámentünk az ugrásra Smaragd átvette a vezetést,és repült velem a hátán.Száguldottunk a pályán.Verőhibánk nem volt,és most jött az utolsó akadály.Amint elrugaszkodott a csoda arab,minden eszembe jutott a másodperc tört része alatt.Mark bácsi,az álmom,és anyuék vitája.Amíg ezen elmélkedtem,szinte kiszálltam a nyeregből,de éreztem mikor leérkeztünk.Hirtelen csak a tapsot hallottam.Visszatértem a valóvilágba.Smaragd büszkén hátra vetette a fejét,és peckes ügetéssel mentünk le a pályáról.Felsóhajtottam...“Ez az,sikerült.Tényleg ide tartozom.“ Kb. fél óra múlva Steve és a zsűri többi tagja megérkezett a végeredménnyel.A pálya szélén álló asztalon úgy fénylettek,mint az arany. Igaz,kicsit izgultam,de a helyezés egyáltalán nem érdekelt.De ami ezután történt,az eldöntötte a sorsomat: -Figyelem!Szoros volt a verseny és emiatt kellett több idő.Na,szóval a har- madik lett,Mary.A második pedig, Kate...Az első nemmás,mint Bella Cuper!-üvöltötte Steve. Akkor minden halálbiztos volt...Én is DÍJUGRATÓ leszek!Mikor ugyanezt az állítást mondtam anyuéknak a nagy “Büszke vagyok Rád kicsim!“ című ölelés közben azonnal meghátráltak.Talán ezt kár volt mondanom?De őszintének kell lennem a szüleimmel,nem titkolhatom azt hogy a helyükbe szeretnék lépni.Mikor végig gondoltam,utána jött a leszólás,amit nem szerettem volna sosem megkapni. -Bell!Ez komoly döntés ezért ilyet ne mondj,mert szinte biztos,hogy később meggondolod.Ne hozz olyan döntést,amit nem gondoltál át...-vagyis:féltelek drágám!-De ha később is ezt szeretnéd,akkor jó! -Anya!Kérlek,ne akarj lebeszélni!Azt gondoltam, hogy a verseny után meggondoljátok!De már megint félre ismertelek titeket!-mondtam felháborodottam.-Köszi a támogatásotokat!De én akkor is elmegyek a mezei lovaglásra,amit nyertem.Még ha gyalog is kell eljutnom a lovardába. Nagyon megbántott,hogy anyuék leakartak beszélni az álmomról.Lehet hogy tényleg nem kellett volna ezt mondanom...És apu is csak állt ott némán,pedig igazából Ő volt az aki elintézte nekem,hogy lovagolni járhassak.Csak ne kerüljenek a szemem elé!Ez volt a legrosszabb amit valaha is mondhattak nekem.Pedig jól tudják milyen szeretni egy lovat,és milyen kiállni az álmuk mellett.Csak egy valami van amivel jóvá tehették volna ezt az egészet. “-Ó Bell sajnáljuk!Tényleg ki kellene állnunk melleted,hiszen minket sem támogattak a szüleink.Mi tudjuk milyen érzés ez...“ csak ezt kellett volna mondaniuk ahhoz,hogy mindent helyre tegyenek.De hiába vártam ezt a mondatot.Már este volt,és elaludtam.Most arról álmodtam,hogy a szüleimmel együtt lovagolunk,egy farmon.És közben versenyzünk.Nevetve,mint egy álom család. De most is eljött a reggel...És az álmom úgy eltűnt,mint a füst a szélben.Hahh.Csak elinnen Smaragdhoz!!! bataviki | |
| Dóry98 (52330) 13.03.28 18:06:32 | ||
|
Sziasztok!
Itt az új fejezet, kritiket rá! Előző részekért KATTide! 
- Jól van, szerencsére nincs semmi baj. – Állapította meg Anya, miután megnézte a hátamat. –De azért menj, feküdj le! - De azért Nóriék maradhatnak?- Kérdeztem, miközben a kakaómat készítettem. - Maradhattok, de hagyjátok Emmát pihenni, most arra van szüksége. Ezeket a szavakat Anya már Ádámnak és Nórinak intézte. - Oké, menjünk!- Fogtam meg a bögrémet, és már indultam is volna a lépcsőn, de Nóri közbeszólt: - Behozom a könyvet! – És mát futott is az istállóba. Mi meg felmentünk Ádámmal a szobámba. Pár perc múlva már Nóri is ott ült köztünk, és Ádámnak magyarázta, hogy miket olvastunk eddig a könyvből. - Hát, ez furcsa!- Kiáltott fel Ádám egy kis idő múlva, amikor mi már Nórival meguntuk a könyvet. - Mi? Mi az?- Tépte ki Nóri Ádám kezéből a könyvet. – Mi az a fura? - Hát ez, te lökött! – És Ádám hátrébb lapozott, úgy a 20. oldalhoz. Üres volt a lap. Igen, üres volt. - Hát ez tényleg az! – És én is jól megnéztem az oldalt. Nem volt rajta semmi, csak az az árva 20-as az alsó sarokban. - Mindegy, szerintem olvassunk!- Nyúlt Nóri a könyvért, de én nem adtam oda neki. – Na, add már ide! - Nem, Nóri. Szerintem nem kéne olvasnunk belőle. - Mondtam halkan. - De mégis miért nem, Emma? – Kérdezte Ádám. - Nem tudom. Csak egy megérzés. – Válaszoltam, bár ez szerintem is hülyeség volt. - Baromság, Emma! Na, add ide! – És Nóri- mielőtt még bármit is tehettem volna- kiszedte az ujjaim közül a könyvet, és már olvasni is kezdte. - Így hangzik: „ A már jól ismert lány olyat tett, amire nem volt felkészülve. Felült egy frízre, de leesett. A háta nem az igazi, fáj neki.” - Jé, ez én vagyok? – Néztem elég bambán. Nóri összeráncolt szemöldökkel meredt a könyvre, Ádám pedig mintha szellemet látott volna, úgy bámult. - Hát ez fura! – Csak ennyit bírt Nóri kinyögni. Ádám meg csak hebegett-habogott. - Szerintem aludjunk rá egyet. – Vetettem fel. - Oké. Holnap délelőtt kilenckor találkozzunk nálunk! Emma, neked minél hamarabb lóra kell ülnöd! – Adta ki az utasításokat Nóri. Nem ellenkeztem, mert már ma vissza kellett volna ülnöm a lóra. Miután Ádám és Nóri elment nézegettem egy darabog a könyvet, aztán elaludtam. Egy nagyon furcsát álmodtam: Ében hátán ültem vágtában, előttünk egy nagy rakás a Cím nélküli könyvből, amit a fríz nem tudott kikerülni. De nem azért estem le róla, mert felágaskodott, hanem mert az össze-vissza cikázó betűk, szavak, mondatok egyszerűen letaszítottak a lóról. Izzadtan riadtam fel ebből a különös álomból. Ránéztem a lovas órámra: fél hármat mutatott. Kinéztem az ablakon, kint koromsötét volt. Érdekes módon az utcai lámpák sem égtek. Ez engem nem zavart, visszaaludtam, amint a párnára hajtottam a fejem. - Jó reggel, Emma! – Köszöntött Anya a konyhában. – Kész a pirítós! – Rakta le elém Anyu a tányért. - Köszönöm. – Mondtam, mielőtt egy jó nagyot haraptam a ropogós kenyérből. - Miért vagy már ruhában, ilyen korán? Azt hittem csak kilencre mész lovagolni. – Mondta Anya. És igaza is volt: még csak reggel nyolc óra volt, de én már ott álltam lovaglónadrágban és a pirítós utolsó darabkájával a kezemben. Valójában csak izgatott voltam, amiért újra lóra ülök. Nem féltem, dehogy. Csak izgultam. Izgultam, hogy vajon ugyanúgy fogok-e lovagolni, mint eddig? Izgultam, hogy nem lesz-e más a lóra ülés, mint ezelőtt? Nem tudtam. Csak azt tudtam, hogy biztos, hogy nem fogom feladni ezért a lovaglást. - Kérsz még? – Zökkentett ki a gondolataimból Anya. - Nem, már indulok is. – Jött a válasz a számból. - Ilyen korán? Van még időd, nem? – Kérdezte Anya. - Igen, de még be szeretnék ugrani a lovas boltba ezt-azt venni. – Állta fel az asztaltól. - Köszönöm a reggelit. | |
(aktuális oldal: [ 225 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [222] [223] [224] [225] [226] [227] [228] [229] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
